Andor: Regény - 27

Total number of words is 4107
Total number of unique words is 1802
34.8 of words are in the 2000 most common words
48.5 of words are in the 5000 most common words
54.7 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
tükörasztalkán hosszú férfinyakkendőt látott:
– Ez kié?
– Az enyém.
– Ez? Ez a férfinyakkendő?
Felemelte a sétabotjával, feléje mutatta, mint egy döglött kígyót.
– Igenis, férfinyakkendő. Ajándékba kaptam, galléros blúzhoz viselem.
Mit kutatsz a lakásomban?
Haragosan, de nem sértőn mondta ezt.
– Bocsánat, – szólt gúnyosan Andor – és gyöngéden tette vissza a bottal
a nyakkendőt. Aztán közel ment a lányhoz:
– Mért titkolod, megmondhatod, most már igazán senkid és semmid nem
vagyok… mért nem mondod meg, hogy együtt lakol valakivel?
– Én?
– Persze, hogy te. Új szeretőd van?
– Nincs.
– Hát kivel lakol itt?
– Senkivel.
– Révész úrral se?
– Azzal se.
– Nem is szeretsz senkit?
Mint régen, a vérszegény gyereklány haldokló arcával mondta:
– Nem.
Azok közé tartozott, akiket az érzéki elszerelmesedés nem gyújt
élénkre-pirosra, hanem félholttá fáraszt. Megernyedtek az arca vonásai,
a szája elhalaványodott, a szeme gyerekes-betegen, más világba fordulva
nézett ilyenkor, rögtön kihült és elfáradt a belső izgalomtól. Ezzel az
ébrenájulással mindig elárulta magát szegény. Úgy meglepte ez a hatás,
amit a fiú rá tett, hogy minden vér elment a kezéből. Olyan fehér volt a
keze, mint a bakfisoké, mikor elkötik a vért a csuklójukon és
kézfehérségi versenyt rendeznek az iskolában.
– Te ördög, – mondta szomorú-fáradt kis mosollyal – te sovány fekete
ördög… visszajöttél engem kínozni?
És vékony kezecskéjét nyújtotta feléje.
– Én? Téged kínozni? Te csacsi. Nem akarok én tőled semmit. Semmit ezen
a világon.
– Akkor mért jöttél ide?
– Búcsúlátogatás – mondta keserűen.
A Csirke nagyot nézett:
– Búcsú? Elutazol?
– El.
– Hová?
– Nagyon messzire.
A torkán fulladt egy sóhajtás, itt most majdnem elsírta magát. De
lenyelte ezt a szorongató érzést és kínosan formálgatta a száját, hogy
valami mosolyfélét produkáljon.
– Na látod, – mondta, mikor a mosoly úgy-ahogy megvolt – nekem már
megmondhatod, ha új szeretőd van, ha szerelmes vagy valakibe, ha együtt
lakol valakivel…
– Nem, nem, nem! – kiáltotta a lány. – Nem lakom, nincs, nem kell, ne
kínozz… nincs senkim!
S ahogy a mosolygó, de majdnem ijesztő arcra nézett, megint előjött
benne valahonnan az az okosság és önvédelem, amely már annyi fájdalmat
okozott neki. Ez mint valami hatalmas életösztön, uralkodott a
csirkecsontú, madárbőrű kis testén, cérna-idegein, kis tyúk-eszén,
hányatott kis moslék-exisztenciáján. Ez őrizte és védte, mint az
alsóbbrendű állatokat a héjjuk vagy a színük, a természet odalökött
alamizsnája, amivel azt mondja: „nesztek, hadd éljetek meg“ – s ami az
állatnál a természet bölcseségének hat, de embernél mint az ő okossága
jelentkezik. Érezte, hogy mindhalálig szereti ezt a nyugtalan és
veszedelmes fiút, jobban, mint valaha bárkit a világon, de megsejtette,
hogy ez az életébe kerül, hogy ennél csak tönkre lehet menni, ennél csak
bele lehet pusztulni a szerelembe és a kutyaságba. Nem, nem! Halálra
rémült attól, hogy ennek most megint kedve támad rá, int neki a
szeszélyével, s ő, ha nem vigyáz, megy feléje, mint a holdkóros a hold
felé, a háztetőn, a mélység fölött… nem, nem! Soha!
A fiú látta az arcát, ráismert erre az erotikus haldoklásra. Most
kegyetlennek érezte magát, de valami vad fájdalom fogta el. „Ha meg kell
halnom,“ – mondta magában – „miért sajnáljak másokat?“ Eszébe jutottak
az éhező sarkutazók, akikről olvasta, hogy síró szívvel néztek a hű
kutyára, mielőtt levágták, hogy végső kínjukban megegyék. És furcsa
volt: ahogy most a lány egy kis mély fotelről felnézett rá, az olyan
volt, mint aminőnek a sarkutazók a kutya utolsó, fájdalmas,
mindent-sejtő tekintetét írták le. Kínlódó, éhező, búcsúzó férfiéletének
kegyetlenül kellett most ez a gyönge martalék, amely tehetetlenül
vergődött itt előtte.
– Senkid nincs? – nézett le rá.
– Senkim – súgta az elfehéredett arc, a fájdalomtól szinte vigyorogva.
És megint a fiú felé nyúlt a sovány kéz.
Andor az asztalra mutatott:
– Kinek a szivarja ez?
A kéz türelmetlenül kereste, hívta a levegőben:
– Senkié, senkié…
Ez azt jelentette: „Akárkié volt, az most már senki, csak te vagy, senki
más nincs, csak te.“
– Hazudsz – mondta Andor. A szekrényhez ment és kinyitotta. Két szekrény
volt, de ezt eltalálta. Férfiruhák függöttek benne, gondosan akasztóra
függesztett kabátok, és csiptetőbe szorított, fejjel lefelé lógó
nadrágok. Alul egy cilinderes skatulya. A fiú hangosan felnevetett. Most
visszaérkezett a vér a lány arcába. Felugrott, ellökte Andort a
szekrénytől, bevágta az ajtót, ráfordította és levette róla a kulcsot.
Dacosan és komoran nézett Andorra:
– Menjen el – mondta neki hangosan.
Ez nevetett:
– Kidobsz?
– Ki.
– Bevallod, hogy együtt lakol valakivel?
– Igen.
Ezt emelt fővel, bátran a szemébe nézve mondta, ahogy a forradalmárokat
írják le, akik a vésztörvényszék előtt bátran vallanak. Andor meg akarta
simogatni a fejét, de elkapta.
– Na… – mondta a fiú, elkomolyodott, erősen fogta meg a kezét. – Te…
A szemébe nézett. Még egyszer feltörekedett benne a fiatal férfi, a
rabló:
– Te – mondta neki, erősen megmarkolta a kezét. – Figyelj ide. Nem
kérdezem, kinek a ruhája ez, kinek a szivarja ez… nem kérdezek semmit…
és a szavamat adom neked, hogy soha nem fogom kérdezni… de… hagyd itt,
hagyd el, gyere velem, hagyd el, gyere velem…
Rázta a kezét, olyan erélyesen beszélt. Most már mind a két kezét fogta,
egészen közel-szorult hozzá, egy arasznyiról nézett a szemébe. A Csirke
nem felelt, mélyen és gyorsan lélekzett, merőn nézte a szemét.
– Gyere velem, – mondta a fiú – ments meg engem, én egy halott vagyok…
gyere egy halottal… gyere velem, megpróbálunk élni… ha nem tudunk,
meghalunk.
– Nem megyek – mondta fogát összeszorítva a Csirke és rémülten nézve a
komor arcot. Viaskodva akarta kiszabadítani a kezét.
– Velem jösz!
– Nem megyek – mondta hangosabban a lány, most olyan volt, mint egy
szegény cseléd, aki rendőrrel birkózik. – Eresszen el…
– Szereted… azt, akié ez a ruha… meg a szivar.
– Nem.
– Nem szereted? És engem?
– Igen.
Viaskodott, mialatt mondta:
– Téged… igen… csak téged…
Nagy gyerek-könnyek folytak az arcán:
– Téged… mindig téged… csak téged…
Hogy nem bírta kiszabadítani magát, lehajtotta az arcát a
markoló-csontos kézre és remegőn, sírva megcsókolta. Most eleresztette a
fiú. Megsimogatta a fejét:
– Csirke, – mondta neki – Csirke… te csacsi… mért sírsz? Mért sírsz, ha
szeretsz?
– Azért sírok – mondta a lány. Most ő fogta a fiú kezét görcsösen, két
kézzel, le se véve róla lázmeleg száját. Rábeszélt, rálehelt, rásírt
erre a megvékonyult kézre, amely olyan volt, mint aminőket kórházi
paplanokon látni.
– És mégse jösz velem?
– Mégse.
A fiú érezte, hogy miért nem jön. Igazat adott neki. Nagyon, nagyon
igazat adott neki. Most már semmi kegyetlenség nem volt benne. Ez is
csak olyan hamis hangulat-fellángolás volt, mint minden. Tele lett
sajnálattal és valamivel, ami olyan volt, mint a testvériség.
– Révésszel lakol?
Kiengesztelve, most már emberi mosollyal nézett le a szőke fejre, amely
a kezére hajolt.
– Igen – csókolta forrón-könnyesen a szót a kezére a lány.
– Na látod, fiam. Ezt igazán mindjárt megmondhattad volna. Ebben igazán
nincs semmi. Jó fiú a Révész. Téged igazán nagyon szeret a Révész. Nem
is láttam még… nőt így szeretni.
„Hát én?“ – kérdezte hirtelen magában. – „Az más,“ – felelt gondolatban
– „én nem szeretek, én megdöglöm.“
Hogy a lány lassan megnyugodott, megint az asztal mellé ültek. Nem
beszéltek. A Csirke lehúnyta a szemét és pihent a nagy fáradalom után.
Andor az asztalra nézett és már rég nem törődött a Csirkével. Csak azért
nem ment még el, mert tudta, hogy a kapu előtt olyan vihara fog
fellármázni benne a szemrehányásoknak, úgy meg fogja utálni magát azért,
amit itt most csinált, hogy meg fogja érteni azokat, akik állítólag már
a falhoz verték a fejüket önbüntetésből.
– Te, – mondta szelíden a lány – most hét óra, én csak figyelmeztetlek,
hogy hét órakor a Révész haza szokott jönni.
– Nem bánom.
– Jó – mondta a lány, és vállat vont. Oly jól esett most neki az, hogy
Andor még itt van, hogy vállalta magában a kellemetlenséget, a
veszekedést Révésszel. Utálatos lesz, de megéri.
Ültek és hallgattak, aztán a Csirke ezt mondta:
– Oroszországba megyünk a Révésszel.
– Okos – szólt Andor, maga elé bámulva.
Mind a ketten cigarettáztak és a Csirke asszonyos-anyásan nézte a fiút,
mint valami idősebb hölgy, aki restelli, hogy szerelmes egy gyerekbe.
„Az anyja lehetnék“ – gondolta magában, tizennyolc évével annyira
okosabbnak, emberebbnek, komolyabbnak érezte magát nála. De imádta a
szép fekete haját és a fehér homlokát, a szomorú szemét, amit most mind
sorra szemügyre vett, az asztalra könyökölve: „Ez mind az enyém lehetne…
ha el akarnék pusztulni… valahol a szeméten…“
Révész úr egyszerre csak kinyitotta az ajtót és bejött.
– Na, csakhogy itt vagy! – kiabálta túl meglepett arca kifejezését a
lány. – Andor már egy félórája vár, nem akart elmenni, amíg nem jösz.
Andor kezelt vele, kérdezősködött a dolgai után. Révész úr
kínos-udvarias volt. Lehetett érezni, hogy Andor távozása után rögtön
ordináré lesz.
– Csak átutazom Pesten, – mondta Andor – akartam látni, hogy mit
csináltok…
Aztán elbúcsúzott és elment. Révész úr kísérte ki a lépcsőházig.
„Szegény kis lány“ – gondolta Andor, mialatt a régies, vörösmárvány
csigalépcsőn lefelé ment – „most még veszekszel egy kicsit miattam,
aztán, mielőtt elalszol, sokáig gondolkodol az ágyban…“
Ahogy a szállodája felé gyalogolt, egyszerre csak megállt. „Különös,“ –
gondolta – „azok a fiúk, akik hasonló körülmények közt születtek, mint
én, egészen más társaságban forognak: családokhoz járnak, egészséges
férfiakkal és tisztességes nőkkel vannak mindig együtt… nekem az volt a
bajom, hogy ezek közé a rongyok közé kerültem…“
Hangos fiatalemberek mentek el előtte. „Ha külföldre mentem volna,“ –
gondolta – „az nagyszerű lett volna.“ Az apja nagy németbarát volt,
folyton azt kívánta, hogy egy évre menjen Heidelbergbe vagy Jénába. Ezek
az egyetemek szent helyek voltak az öreg diplomás ember szemében. De
hiába beszélt, nem volt elég erélyes, engedett Andor anyjának, aki oda
volt arra a gondolatra, hogy az egyetlen gyermek egy évig idegenek közt
éljen. „És mégis, hogy itthagytatok mind a ketten az idegenek közt.“
Elképzelte a nagykezű, nagylábú, szőke-piros német bursokat, akik közt
megemberesedett volna, a sörtől meghízott, megvállasodott volna, – csupa
egészség, erő, éneklés, röhögés… Istenem, német diákélet! Azok a
kedveskövér, vörös, vízszemű, forradásos német diák-arcok. Pécsi is ott
kapta az arcára a vágást, Németországban, ahol egy szemesztert
hallgatott. Liszt tanítványa volt, ezt sokszor említette. Pécsi… Most
már bizonyosan visszautazott a tenger mellé. Nyolc óra. Most mennek le
vacsorázni a terraszra. Felállnak a főhercegnek. Ott van még Nagy Ervin?
Tulajdonképpen a főherceget irígyelte: ennek mozgolódott Ella, ez
érdekelte, ennek mutogatta magát a fürdőben. Rettenetes volt az a
pillanat, amikor kiszaladt a vízből és úgy tett, mintha azt a kis Samut
békítgetné, aki félt a víztől, s közben egészen közel ment a főherceghez
s ott épp előtte, a szeme előtt lehajolt a Samuhoz, – ez undorító és
aljas volt. Istenem, istenem, mi lett ebből a tiszta szent lányból, aki
olyan volt, mint egy ital friss víz, mi lett ebből? Azt mondta magában:
„Tiszta volt? Mért mondom még most is, hogy tiszta volt? Ervinnel
bújkált Kornély Margitnál, már akkor megcsalt, már akkor bugyborékolt
benne a rossz vér, Ervin elvitte egyszer kocsin a Népligetbe… de már
régebben, a tánciskolában is kacér volt, ezt látni kellett volna már
akkor… ez nem született tisztességes feleségnek, az anyjáról is mi
mindent beszéltek, és az apja svihák és az öccse kész kis gazember…
szegény Pécsi megjárta.“
Szegény Pécsi…
„Sajnálom“ – gondolta. – „Szeretem. Nem különös ez? Ha most meggondolom,
hogy kit szeretek ezen a világon tisztán, önzetlenül… apa meghalt, mama
meghalt… Rácz Miklós egy más világ… a Csirke, szegény, megható, de van
esze a saját életéhez… kit szeretek?“
Megállt a kocsik előtt, mielőtt a Fürdő-utca egyik oldalára átment volna
a másikra:
– „Pécsi az egyetlen ember, akivel őszintén és önzetlenül
rokonszenvezem“ – mondta.
– „Ennyire elrothadtam“ – tette hozzá gondolatban. – „Ennyire
elrothadtam, így, élve, elevenen, pedig még lélekzem és eszem és alszom…
Alszom?“
A klorál-hidrátra gondolt, amely most napok óta álomhoz segítette
esténként. „Meddig tart ez még?“
Sokáig várt a kocsiút szélén, mégis majdnem elütötte egy magánfogat,
mikor átment a tulsó gyalogjáróra. Ott arra gondolt, hogy milyen ügyesen
ugrott el a lovak elől. Kajánul nevetett benne valami: „A testem élni
akar, tovább akar élni, ez mulatságos.“

VII.
Mikor egyszer a szállóban, a szobájából lejövet alig tudott a portáshoz
férni, hogy a kulcsát leadja, mert akkora vásárt csaptak ott utiruhás
hölgyek és urak, megkérdezte:
– Mi ez… ez a sok ember?
– Az István-napi vendégek utaznak haza – mondták neki súgva, lenézéssel.
Így tudta meg, hogy augusztus vége felé jár a naptár. „Csudálatos,
mennyire nem érdekelnek a számok, a hétfők, a keddek, a szerdák…“
Most már délután, mikor így lejött és elindult csavarogni, mindig egy
kicsit részeg volt. A részegség megint állapottá lett nála, mint
valamikor a szigeten. Állandó félkábulatban élt lefekvésig, s akkor,
mint a szultán a háremében, szétnézett a patikáján. Félkörbe rakta az
altatószereket és válogatott köztük, hogy melyikkel töltse az éjszakát.
A klorál-hidrát volt a megúnt hölgy, aki már nem nagyon hatott rá.
Medinál, adalin, veronál, szulfonál… meg még porok és üvegek, minden
este… Most a zsebében volt az egész hárem, mert nem szándékozott
hazajönni éjszakára. Elhatározta, hogy ma otthon alszik, a budai
lakásban, amelyet már hosszú hónapok óta nem is látott. Ott mindennek
úgy kellett lennie még most is, mint mikor az apja meghalt. Ez is valami
volt még, ami segíthette abban, hogy az életét tovább vonszolja. Volt
még egypár ilyen, egy-egy napra szóló tartalékja, most ezt fogyasztotta,
mint a megszorult ember a tőkét. A Julihoz is el lehetett egyszer még
menni, az is egy nap. És talán még lehetséges egyszer egy napot
megmenteni azzal, hogy megkeresi Rácz Miklóst.
Mikor a Margithídon ballagott Buda felé, lenézett a szigetre, amely már
színesedni kezdett az ősz közeledtétől. A csónakházon vörösödött a sűrű
vadszőlő és a fák zöldje meglágyult. A bokrok se voltak nyári-haragosak.
Mintha megokosodtak volna: engedtek a sötét burjánzásból, szelídültek,
ritkultak.
Le-fel mozgatta a fejét, mikor a sziget mellett elment a hídon. „Jövök,
jövök“ – mondta neki magában. Most is az volt az érzése, hogy ez a
kedves, de alapjában véve mérhetetlenül szomorú hely hívja őt. Elmúlni
hívja, mint ahogy ő is elmúlik majd most nemsokára, szeptemberben.
A lakásban nagy tisztaság volt. A lakástól Andor többet várt. Nem
érzékenyült el, mikor a meghitt, jóságos szobákon végigment. Csak
elkomolyodott nagyon. Az ebédlő nagy órája állott.
– Kérem, húzza fel – mondta a házmesternének, aki felkísérte. És
figyelmesen nézte az idős asszonyságot, amint az székre állt és felhúzta
az órát. Aztán megteríttette az ebédlőben a nagy asztalt és hideg
vacsorát hozatott. Igy egyedül maradt, leült, szembe az órával, s
türelmetlenül várta, hogy a mutató az első negyedhez érkezzék. Hallani
akarta a régi zengő-zúgó halk hangot. Mikor meghallotta, lehajtotta a
fejét és úgy maradt sokáig.
– Juliék hol laknak? – kérdezte a házmesternétől, mikor lefeküdt a régi
szobájában, az ággyá vetett kanapéra, amelyen annyi évig aludt.
– A Kender-utca elején, a számot nem tudom, de ki van téve az ura
táblája: Gubás János, asztalosmester.
– Jól élnek?
– Óh igen. A Juli nagy szerencsét csinált.
Veronált vett be, megnézte közelről a tapéta akantuszleveleit a sűrű
fekete vonalrács mögött, lassan és boldogan elbódult, elaludt. Mikor
másnap lement a lépcsőn, megállt a lakók táblája előtt, kereste a régi
neveket. Az ő lakásuk kis fehér céduláján az ő neve állott. Mielőtt a
kapun kiment, visszanézett a tiszta lépcsőházba. „Mért búcsúzom?“ –
kérdezte magában, szorongó mellel. A lépcsőház homályába meredt, s
emlékébe idézte a látványt, mikor itt tele volt emberrel a lépcsőház és
koporsót hoztak le fekete alakok. Kétszer is jött itt le koporsó. „Még
most is vendég vagyok ebben a házban“ – gondolta, és kereste magában, de
nem találta azt az érzést, ami az ifjú örököst elfogja az apai birtokon.
Lélekben nem vette birtokába ezt a nagy házat soha. A pénzügyeit, a
lakbéreket nem is ismerte. A bank kezelt mindent, ő idegen volt itt.
„Senki nem vagyok, semmi nem lett belőlem“ – érezte fanyar keserűséggel.
„Költöm az apám pénzét.“ Fájt most neki, hogy az apját olyan takarékos
embernek ismerte. Perfidia volt tőle, hűtlenség, hogy azt a keservesen
összerakott vagyont ilyen szédült-könnyelműen dobálja. „Az apám se volt
nagy ember“ – mondta aztán – „de legalább egy kőházat épített ezen a
világon… egy túrást csinált a földgömbön, valami nyomot hagyott, köveket
rakott össze… egy kőrakást csinált, mielőtt meghalt… de én?“
Másnap délután elindult a Kender-utca felé. Eddig még a nevét se
hallotta ennek az utcának. A hotelben magyarázták meg neki az
aranysapkások, hogy a Józsefvárosban van. Már esteledett, mire odaért és
meglátta a fehérbetűs világoskék táblán a nevet: Gubás János
asztalosmester. Földszintes ház volt, tágas udvarral, amelyben két igen
nagy akácfa kínlódott. Az udvar hátsó végében széles üvegablakok
jelezték, hogy ott a műhely. De ott már csend volt, mára vége volt a
munkának. A lakások udvarra nyiló ajtai nyitva voltak és a lépcsőiken
asszonyok ültek csöndesen beszélgetve. Az egyiktől megkérdezte, hogy hol
laknak Gubásék. Mint a Kender-utcában szokás, egész raj gyerek vezette
el Gubásék ajtajához. A kövér Julit a konyhában találta, a fazekak
mellett.
– Szent Isten, a fiatal úr!
Égnek emelte a két vastag kezét.
– Na Juli… mért ijed úgy meg tőlem?
– Nem ijedtem meg, kezit csókolom, az öröm…
Juli kezet csókolt neki. Aztán nézni kezdte. Andor mosolygott:
– Rosszul nézek ki?
– Bizony, kezit csókolom, otthon jobban tetszett…
A kövér Juli arcán, mint valami tükörben, meg lehetett látni, hogy
feltünően megsoványodott az ő arca. A Juli szemében szeretet és
csudálkozás volt.
– Fáradt vagyok, Julikám – mondta.
Juli bevezette a szobába, ahol Gubás mester ingujjban ült a fehérpitykés
fekete viaszkosvászon pamlagon és ujságot olvasott. Az asztal meg volt
terítve. Gubás bácsi fel akarta venni a kabátját.
– Ha kabátot húz, elmegyek – mondta a fiú. – Eljöttem megnézni, mit
csinálnak. A kis Mariska hol van?
– A pincében. Borért ment.
– Istenem, – mondta a kövér Juli siránkozó hangon – ha engem az a nagy
tisztesség érhetne, hogy a fiatalúr itt vacsorázna nálunk…
És mikor habozó mosolyt látott Andoron, kiabálni kezdett:
– Olyan pörköltöm van, fiatal úr, kezit csókolom, hogy olyat még…
– Jó – mondta. – Ha szívesen látnak…
Már rohant ki az asszony, már rohant vissza tányérral, késsel, villával,
pohárral, már tologatta a többi terítéket, boldog volt, ugrált és
rakosgatott, mind a bolond. Igy most hat teríték állott az asztalon. A
konyhában valami kis sütő-főző izgalom kezdett mozgolódni. Egy idegen
öregasszony került elő valahonnan és az is dolgozott, segített Julinak.
Valami új zsír kezdett recsegve sírni a tűzhelyen. És zuhogott a
vízvezeték.
Andor megtudta Gubás bácsitól, hogy boldogan és nyugodtan élnek. Gubás
bácsi meg volt elégedve Julival is, Mariskával is. Bár Mariska egy
kicsit sokat imádkozik.
– Gubás bácsi szocialista?
– Nem én.
De a sok imádkozást nem szereti. És a papokat, hát arról jobb, ha nem is
beszélünk. Két szobájuk van, ez itt és még egy másik. Abban a másikban
alszik Gubás bácsi, ebben itt a Juli meg a Mariska. A konyhán túl van
még egy szoba, azt kiadják. Most két nagyon derék fiatalember lakik
benne: az ő első segédje, a Kubényi Sándor, meg egy Ecker Miska nevű
ékszerészsegéd. Ezek itt is kosztolnak náluk. Azért van most a nagyságos
úréval együtt hat teríték az asztalon.
A konyhából behallatszott, amint Juli zsémbelt valakivel, aki valamit
nem csinált elég gyorsan. A vékonyhangú feleletekből Mariskára lehetett
következtetni.
– Még mindig olyan szép a Mariska?
– Szép kis lány – mondta Gubás mester.
– Hány éves lehet most?
– Tizenhét.
Vastag ősz bajusza alatt elmosolyodott:
– A Kubényi Sándor nagyon oda van érte.
– Elveszi?
– Venné, de ez mindig nyavalyog. Pedig az rendes fiú, nagyszerű fiú,
gazdag ember lesz még.
A két kosztos bejött a szobába. Látszott, hogy egy kicsit rendbeszedték
magukat a vendég kedvéért; Juli bizonyára lelkendezett nekik, hogy
micsoda nagy vendég van. Kubényi Sándor alacsony, nagyon izmos fiú volt.
Izommal rakott karján meg-megfeszült a fekete kabát, amivel a vendéget
megtisztelte. De gallért nem vett kék ingére. Vastag bikanyakán szép,
csontos fej nyugodott, de az arcszíne nem volt egészséges. Mélyen ülő
szemei valahogy nem illettek ehhez az erős, zömök megjelenéséhez. Az
egész testi képe brutális és józan volt, csak az arca sápadtsága és a
mély fészekből világoló sötét szem adott neki rajongó, a testi életnél
egyébbel is komolyan foglalkozó emberre valló kifejezést. Ecker Miska,
az ékszerész, sovány sárga fiú volt, ádámcsutkás, vékonynyakú legény,
inkább hatott szabónak, mint ékszerésznek. Nagyon udvariasak és komolyak
voltak, de némán ültek a helyükön, nem igen tudtak Andorral miről
beszélni. Aztán nyílott a konyhaajtó, magasra emelt cseréptál vonult be
rajta gőzölögve, mögötte Juli kerek-piros, boldog és csillogó arca. Juli
mögött, mint a macska, amely a nyitvahagyott ajtón somfordál be, jött
Mariska. Gubás bácsi az asztalfőre ült, Mariska az asztal végére, az
asztaloslegény és az ékszerész közé. Mariska megint kezet akart csókolni
Andornak, mikor bejött.
– Ejnye, – mondta ez – hagyd ezt már.
Gubás bácsi komoly és szigorú zabáló volt. Nagyokat evett, izzadt és
hallgatott. Julinak be nem állt a szája. A két fiatalember csak
nagy-lassan kezdett a beszélgetéshez, de akkor olyasmiről beszélt, ami
nem tartozott ide. Kubényi pártügyeket magyarázott az ékszerésznek, és
komoran villogtatta a szemét. Kemény és erélyes volt, mindenkire
haragudott, sok ismeretlen nevű embert gazemberezett le, akiknek nevét
Andor sohasem hallotta. Az ékszerész nagy tisztelettel figyelte, de nem
felejtett el enni. Kubényi Sándorra pedig rá kellett szólni, hogy egyék,
ne beszéljen annyit. Mariska egyikkel se törődött, úgylátszik, nagyon
sokszor hallott már ilyen beszélgetést, amiből láthatólag egy szót se
értett. Andor megérezte, hogy a fekete asztaloslegény vad beszédjében,
amely pártvezetőségről és a szakszervezetek egészen belső
kulisszaügyeiről pattogott, van valami, ami neki szól. Mindenekelőtt
neki szólt az, hogy ez a legény nem törődött vele. Aztán az a harcos
hév, amellyel nekirugaszkodott a dolgoknak, holott az ékszerész egyebet,
mint helyeslő szót, nem mondott, kifejezte azt a makacs gondolatot, hogy
„csak azért is, hadd hallja a kapitalista!“ És ahogy még egyetlenegyszer
se nézett rá a legény, még akkor se, mikor egészen eléje nyúlt a
vizeskancsóért, ebben határozott megvetés, sőt gyűlölködés volt, valami:
„minek jön ez ide közénk?“ – valami barátságtalanság, amiben a
közeledésnek semmi nyoma nincs, sőt távolodást éreztet. Ezt Andoron
kívül csak Juli vette észre, és a maga módján iparkodott ezért a fiút
kárpótolni, a kínálásoknak és a visszaemlékezéseknek olyan zuhatagával,
amely csak jobban vadította a mélyszemű szociálistát.
Andort ez nemcsak hogy nem bántotta, hanem egyenesen melegítette a
legény iránt. A modern és műveletlen „úri“ fiú áhitatával hallgatta a
nyers beszédet. Tisztelte a szocialistát, csodálta és szerette benne ezt
az új, szép világot, amelyért ilyen meszire kelett jönnie, ki a
Józsefváros végébe, a Kender-utcába. A mérges hangot nem érezte maga
ellen irányulónak, hanem azok ellen, akiket ő is megútált és meggyűlölt.
Nagy Ervinre értett minden dacos haragot, ami az asztaloslegény szeméből
lövelt. És jól esett neki ezzel a friss és goromba beszéddel elborítania
Pécsi fehér gentry-evezős megjelenését, gondolkodásmódját, Ella
romlottságát és fehérpongyolás bujkálását, mindent és mindenkit, az
uraknak hízelgő portásokat, a gukkerező főherceget, – ezt különösen –
még Rácz Miklóst is, akinek tanáros, polgári, kissé korlátolt keménysége
semmi volt ehhez a lángoló munkásbeszédhez képest, amit itt hallott, s
amely mintha őhelyette, sőt ő érette gazemberezte volna azt a
társadalmat, amely őt elrontotta és agyonkínozta. „A tiétek az élet“ –
gondolta izgatottan – „a tiétek a jövő. Nem fáj, ha útáltok engem,
igazatok van.“
A sok beszéd és a sok vacsora után rágyújtottak, s akkor csönd lett.
Juli kiment, halkan beszélt, csöndesen csörömpölt künn a konyhában, az
idegen öregasszony nyávogva felelgetett neki. Andor hallgatott. Sehogy
sem akart ez a Kubényi Sándor ránézni. És különös, hogy egész este
Mariskára se nézett, pedig Gubás olyan megbízhatónak látszott, mikor azt
mondta, hogy oda van érte. Mariska egyszer sokáig nézte Andort, aztán
komolyan és nyugodtan vette le róla a szemét. Mariska szebb volt, mint
mikor utoljára látta. Kissé megnyúlt, nemcsak a termete, az arca is. De
a túlságosan nagy kék szeme most is olyan volt, mint akkor. Andor
emlékezett arra a rajongó tekintetre, amellyel akkor reá nézett. Most
meglepetve vette észre, hogy másokra is ezzel a rajongó tekintettel néz,
nemcsak emberekre, de tárgyakra is, mintha álomban látna mindent, mintha
a gondolatai nem kísérnék a szeme mozdulatait. Szőke haja középen volt
elválasztva és szorosan a fejére fésülve; hátul rövid, de vastag copfban
végződött. Rendes, jó ruhája volt, mégis volt rajta valami jegye az
árvaságnak, a mostoha gyereknek. A hallgatagsága tette-e, vagy a
szomorún messzi-vágyó tekintete, de valahogy kikívánkozott a testi és
lelki egészségnek ebből a társaságából, ahol mintha csak átmenetileg
bánkódott volna. Andor úgy érezte, hogy ez az egy lény van itt közel az
ő nyomorúságához. Ránézett és az a gondolata támadt, hogy ez nem fog
sokáig élni. Gubás bácsi bort ivott és Andort is kínálta. Andor fogta a
palackot s előbb a két szocialista felé nyújtotta, udvariasan kínálva
őket. Az ékszerész szerényen megköszönte és engedte, hogy szinültig
töltse a poharát. Kubényi Sándor félrehúzta a poharát a palack elől, nem
szólt semmit és még most se nézett Andorra.
– Sándor nem iszik szeszt – mondta Gubás bácsi, a levegőben tartott
pohárral várva Andor koccintását. Most először bántotta egy csöppet
Andort az asztaloslegény viselkedése. Ez már nagyon feltűnő volt, ez a
néma visszautasítás, egy szó köszönet, egy pillantás nélkül. Andor
fenékig ürítette a poharat, úgy, mint Gubás bácsi. Jószagú kis újbor
volt, ami hígnak hat, de rögtön kipirosítja az arcot és nehézkedő ködöt
von a homlok mögé. Andor nem volt jó borivó. Mint sok pesti fiú, ő se
bírta a bort, bár voltak éjszakák, mikor egy egész üveg konyakot meg
tudott inni. Az az erősen városias alkoholizmus volt ez, amely nem az
ízéért szereti az italt, hanem a hatásáért. Ha poralakban lehetne szedni
a szeszt, legszívesebben így szedte volna. Andor mindig csak a
vérkeringésnek azért a kis lázadásáért ivott, amely az optimizmust
szabadítja fel a mindennapi jobbágyságából, s azért a szárnyakat bontó,
fellendülő kis szédületért, ami felemeli az idegrendszert a bajok sötét
tájképe fölé, a kellemesen lengő álomfelhőkbe. A pálinkák ezt töményen
és gyorsan végzik; úgy aránylanak a borhoz, mint a gépek a kézierő
munkájához. De ez az újbor hamis és erős volt, lassacskán ez is a
szárnyára vette és meg-megemelte.
– Jojcakát – mondta váratlanul Kubényi Sándor, fölkelt a székéről és
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Andor: Regény - 28
  • Parts
  • Andor: Regény - 01
    Total number of words is 4267
    Total number of unique words is 1923
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 02
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1827
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 03
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 1918
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1950
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 05
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1793
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 06
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1779
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.9 of words are in the 5000 most common words
    58.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 07
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1756
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 08
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1854
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 09
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1778
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 10
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1745
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 11
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 12
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1894
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 13
    Total number of words is 4132
    Total number of unique words is 1784
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 14
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 1809
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 15
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1815
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 16
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1821
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 17
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1836
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 18
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1938
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 19
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1937
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 20
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1904
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 21
    Total number of words is 4027
    Total number of unique words is 1693
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 22
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1862
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 23
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1773
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 24
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1738
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 25
    Total number of words is 4020
    Total number of unique words is 1806
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 26
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 1784
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 27
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1802
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 28
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1798
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 29
    Total number of words is 4112
    Total number of unique words is 1775
    37.1 of words are in the 2000 most common words
    51.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 30
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1761
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 31
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1823
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.