Andor: Regény - 20

Total number of words is 4122
Total number of unique words is 1904
33.5 of words are in the 2000 most common words
46.4 of words are in the 5000 most common words
52.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
búzasárga haja, a nagy kék szeme. Szentkép és képeslevelezőlap, – vagy
inkább a színezett olcsó fényképek hangulata volt az arcán. Nem is
magyaros volt a szépsége, inkább valami külföldi mese-illusztrációhoz
hasonlított. És volt benne valami nem erre a világra való, olyan
fájdalmas vendég-kifejezés, mintha itt csak átmenne ezen a földön,
sietne az angyalság felé, ami az igazi célja, s amely felé már most
elrajong a tekintete. És őt úgy nézi, mintha el akarná magával vinni
oda, csak nem mondja, alázatosságból. „Az ilyen szép, szegény, szomorú
lányokból lesznek azok a szép, szegény, szomorú apácák“ – gondolta. De
nem szerette a tekintetét, ez más világ volt, idegessé tette.
– Ne csókolj kezet – szólt rá szomorún-mosolygóan, mikor kiment. – Azt
nem szeretem.
A vonat megérkezett Bécsbe. „Pályaudvar, csomagok kiváltása, fiáker,
szálloda, még sok időm van“ – mondta, mikor megállt vele a kocsi a
színház kiskapujánál. Az előadás már folyt. De Somogyi a portásnál
cigarettázott – az ő szerepei oly kicsinyek voltak, hogy senki nem
tartózkodott annyit a portásfülkében, mint ő. Még a telefonhoz is ő ment
a portás helyett, mikor csöngött, és szokás szerint ezt kérdezték:
„Mikor van vége?“ Mosolyogva felelt mindenkinek: „Öt perccel tíz előtt“
– és olyan arccal jött el a telefontól, mint aki azt mondja: „Ha ez
tudná, hogy a portás helyett _ki_ felelt neki!“
Mikor Andort meglátta, észrevette az arcán a nagy felkavartságot.
Összeráncolt szemöldökkel nézett rá:
– Mi bajod van?
– Semmi.
– Vesztettél?
Intett, hogy igen. Somogyi a fejét csóválta. Francia huszártisztnek volt
öltözve, pipacsvörös nadrág, bő csizmaszár és égszínkék attila volt
rajta sűrű fehér zsinórzással. A fején szőke paróka. Az orra ki volt
javítva valami ragacsos, holt tésztával. Vékony sárga bajusza volt.
– Olga mit csinál? – kérdezte Andor.
– Olga? Semmit.
De zavart volt, mikor ezt felelte. Andor, aki érdeklődés nélkül mondta
ki a kérdést, most egy pillanatra kíváncsi lett.
– Mikor láttad?
– Ma is – mondta Somogyi, most már egészen különösen, miközben
erőltetten nézett Andor szemébe. A fiú tovább kérdezte:
– Rólam nem mond… semmit?
– Nem.
– Egy szót se?
– Nem.
Mind a két „nem“ túlrövid volt. Andor ezt mondta:
– Talán… haragban vagy vele?
– Én? Miért?
– Csak.
– Nem.
Eldobta a cigarettáját, láthatólag zavartan menekült a beszélgetés elől:
– Bocsáss meg, – mondta – most jön az én jelenésem. Mindjárt
visszajövök… várj itt meg. Nagyon fontos dolgot kell neked mondanom.
Felugrált a lépcsőn, pengő sarkantyúval. Nem is volt még jelenése, de
felszaladt gondolkozni, hogy beszéljen-e most Andorral, és mit mondjon
neki. Egy héttel ezelőtt Irma és Rodics felajánlotta neki, hogy vegye
feleségül Olgát. Rodics tízezer korona készpénzt ad hozományul Olgának
és három éven át hajlandó havi kétszáz koronával segélyezni az ifjú
párt. Olga ezt még nem tudta. De Somogyi gondolkodási időt kért, amely
még mindig nem járt le. A pénz és a szép lány – ez nagyszerű volt.
Irmáról lemondani – ez rettenetes volt. Irma mellé kerülni, mint sógor –
ez megint nagyszerű volt. Rodics kegyelméből élni – ez rettenetes volt.
Így kavargott benne a rettenetes és a nagyszerű, és ez a kavargás, mint
az örvény, húzta őt egyre beljebb a nagyszerű felé. Most fenn ült a
nagy, közös öltözőben, a többi francia huszártisztek közt – mindnyájan a
212-ik ezredből – és a tükre elé könyökölve, korrigált orrát az ujjával
mintázgatva tünődött azon, hogy miképpen mondja ezt meg Andornak. Andor
pedig kiszökött a színházból és ment haza a szigetre. Itt volt a sötét
este, a nyolc óra, a fél kilenc, Ella és Pécsi most öltözik a bécsi
hotelben vacsorára, a hamarosan kibontott kofferek és bőr-toalett-táskák
közt… Vajjon két szobájuk van-e, vagy csak egy… és már szabad-e Pécsinek
odanézni, mikor Ella a mosdó előtt áll… és segít-e neki az
öltözködésnél?…
Be a hotelbe, fel a szobába, és hamar, hamar, feltölteni a megapadt
konyaktartalmat, pótolni három pohárral, gyorsan, egymásután. És:
– Hozzon egy egész üveggel!
Már csak kevés idő van hátra. Megrakta a kályhát, levetette a gallérját,
amely a nyaka nagy ütőerét szorongatta. A foteljébe ült és
cigarettázott. Az órát maga mellé tette az asztalra. Most azon
gondolkozott, hogy milyen bölcsek voltak az emberek, mikor az idő
jelzését hideg kis gépekre bízták. Mert háromtól négyig milyen lassan
telt az idő. Ha ő óra lett volna, alig mozgott volna a
másodpercmutatója. Most pedig egyre jobban rohan, szinte meg kellene
fogni a mutatókat, hogy ne szaladjanak. Csak egy percig néz a sötét
ablak felé, azon tünődve, hogy Ella izgatott-e most átöltözésközben, és
mikor visszanéz az asztalra, az órára, félóra szaladt el. Már fél tíz.
Lenn ülnek az étteremben, Pécsi bizonyára pezsgőt hozatott. És mind a
ketten jól-öltözöttek, báliasak, égők és tiszták, Pécsi biztosan
szmokingban van. A pálinka hatása is igen különböző az emberi agyra.
Most például percenként kell utánatölteni, mert oly rohamosan száll el a
kábulat. És ha az ember jókedvű, két pohárka is elég… De most, mint a
forró tűzhelyre csöppent víz, úgy száll el minden korty, szinte azonnal.
Tíz órakor kínlódni kezd, testi kínjai vannak. Mélyen és nehezen
lélekzik. Ahogy megmozdul a karosszékben, és körülnéz a szobában, azt
mondja hangosan: „Na… ezt a kis szobát is megemlegetem.“ De ők még
vacsoráznak, még ülnek az asztalnál, ez egészen bizonyos. Észreveszik-e
a többi asztaloknál, hogy ezek nászutasok? Oh, igen. Ezt igazán meg
lehet látni. Van zene az étteremben? Bécsben kis francia zenekar játszik
este a nagyobb hotelekben, nem is látni a muzsikusokat, mindig valami
oldalhelyiségbe dugják őket, onnan tremolózzák és nyújtják a valcereket.
Aznap kellett volna elutazni Pestről, mikor a szakító-levelet a
szerkesztőségi szolga biciklin elvitte a főpostára. Párisba kellett
volna menni. „Ha egy csöpp eszem van akkor, este utazom az expresszel.“
Vagy legalább is a temetés után. Így kellett volna ezt csinálni. Más
világba, más emberek közé. Vagy a Tátrába, a fenyők alá. A savanyúvizes
kis karácsonyi táj jelent meg előtte, irígylendő, fájdalmas
bájosságában. Milyen szépek és boldogok ezek a kis csinált világok.
Egyszer egy gyufaskatulyát bámult így meg, mikor a Horn-palotában
tanulni kezdett: egy bokor, egy hölgy, egy kiskutya… élénk, napsütött,
túlzott színek… délfrancia fürdőhelyen lehet ilyen hölgy, ilyen bokor,
ilyen kutyus, ilyen kék ég. Akkor is… oda szeretett volna menni.
Fél tizenegy. A vacsoránál ülnek még? Igen. Vagy… lehet, hogy már nem.
Mért van az, hogy minden igazi ijedség az ember térdében villan meg,
onnan lefelé didereg a lábszárcsonton, és a lábnak a hüvelykujjában áll
el. „Én nem vacsoráztam volna vele a vendéglőben, hanem a szobába
hozattam volna mindent.“ Lemosolyogta Pécsit, aki szmokingban feszít az
étterem csillárfényében. „Ejnye… honnan veszem azt, hogy ott
vacsoráztak?“ De megnyugodott. Bizonyos, hogy ott vacsoráztak, mert ő
olyan élesen érezte és látta őket egy nagy, fényes étteremben. Tizenegy
óra. De most már igazán felmentek a szobába. Vagy két szobájuk van? Nem.
Csak egy van. Egy nagy, kétágyas szobájuk van, nem lehet más. El kellett
volna menni a Csirkéhez ma délután. Nem lett volna szabad így,
régen-nőtlenül ezt az órát megvárni. De nem lehetett. Mért undorodik a
szenvedő ember a nőktől? Micsoda rettenetes, ismeretlen új csapás ez?
Inni kell, forró az arca, a szeme úgy ég, hogy érzi a melegét. És
erősen, tűzzel lélekzik, mint nagy futás után a lovak. A szesz teszi
ezt. De mért nem üti le a kábulat? Egyszer egy törköly tökéletesen
leütötte. Roth Jakab pálinkásnál gyertyák égtek palackokban az asztalon.
Milyen furcsák és szegényesek a Kornély Margit csengő, könnyű-üres
aranykarikái a jobbkarján! Nem, nem lehet, hogy Rácz komolyan
megharagudjék rá, egy egész életre, hiszen Rácz olyan jó, mint a kenyér.
Jó ember Rácz. Jó férfi. Mi volna, ha most nem nézne többet az órára, a
földre tenné, a sarkával ráállana és aztán megfordulna maga körül,
törmelékké őrölné így a kis órát? Tizenegy mult. Az a kérdés, van-e rá
logikai lehetőség, hogy még az asztalnál ülnek, az étteremben? Van.
Határozottan van. „Én ott ülnék még?“ Nem. Határozottan nem. Hát akkor
Pécsi mért ül még ott? Csak azért, mert még ott ül, egészen biztosan,
ezt érezni lehet. És erre iszunk egyet. A konyak túlédes. És már semmi
szaga sincs, nem megy fel az orrba az az égett szőlő-aromája, mint
azelőtt, még délután is. Ez nehéz éjszaka. Megdörgöli a szemét, de érzi,
hogy a kezemozdulása vad és egyenetlen, mint a csecsemőé, mikor oly
brutálisan nyomja meg az öklével a szemét. Nem baj, ez a szesztől van.
Egészen kicsi kis kábulat nyomja a halántékát, ez nagyszerű, ezt most
hagyni kell kifejlődni, lehet előrebámulni, a szürke falra… csak mért
görbül le a szája? Cigaretta. Mélyen le a füstöt. Aztán hevesen ki,
előre, messzire. Csak azért nézni az órára, hogy milyen gyorsan szalad
most az idő. Háromnegyed tizenkettő. Hát… igen. Ez már éjszaka. Ez már
nem este. Egy furcsa, szakadozott, fel-felhápogó lélekzet… valami
szorító kínnal a torok és a tüdő közt… ez undorító dolog, elmult ugyan
rögtön, de sírás-kezdet volt, abortált zokogás, ami visszafulladt a
mellbe… Örökre átkozott, gyalázatos szentimentálizmus: „Sajnálom…
sajnálom szegényt… szegény kis félénk szűz testemet… a vágóhídra viszik
idegenek… kutya, kuvaszfejű ember vicsorítja rá a fogát… szegény remegő
kis áldozatom, bárányom…“ Mért nem tudja most keserűen vigyorogva
kinevetni? Hiszen ez is csak úgy megy, mint millió más eset. Rémes, hogy
milyen ostoba az ember: morfiumot kellett volna bevenni, most milyen
mélyen lehetne aludni, holnap estig. Morfium…
Elaludt a széken. Ilyenkor így hirtelen kivégzi az agyongyötört testet a
felgyülemlett álom. A fej hanyattesik, a test olyan, mint a meggyilkolt
emberé. Csúf, izzadós, nyálas, lázas szenvedő álom… A mélyen-kéken
karikázott, beesett szemeken sötét-héjú takaró… nyitott száj és rút
torokhangok… rossz lélekzet, lefüggő sovány kezek… és csúnya lábak a
lábszárra felhúzódott, megrövidült nadrágban, előrenyujtott cipők… és jó
isten, milyen rövid ideig tart!
Mikor egy nagy horkanásától felriadt, rémültbután nézett szét. Aztán
mohón bukott a feje az óra fölé. Fél három volt. Fölkelt a székből,
megtántorodott egy kicsit az álomittasságtól. Félhangosan beszélt
magában:
– Le kell feküdni. Gyerünk.
Ledobálta magáról a ruhát és bebujt az ágyba. A hűvös lepedő és a hűvös
párna boldogítóan csókolta meg izzó-részeg testét. Fél három. Belenézett
a lámpába: „nem szabad semmire gondolni.“ A lámpa kínozta a szemét. „Nem
bánom, ha ki is égeti a szememet.“ Meredt belé tovább,
gyulladtan-könnyezőn, a fehéren izzó dróttal dacolva. Mi mindent nem
lehet csinálni a huszonnégy éves fiatal testtel! Micsoda életvágy röhög
benne, mennyire nem hagyja magát tönkretenni! „Azt nem bánom, hogy már
túl van rajta.“ Igen. Túl van rajta, ez most már bizonyos. Van gonoszabb
és találékonyabb, mint az ifjú fantázia? Túl van rajta, de…
Ez volt a legsúlyosabb: mi történik most, ebben a percben? A gondviselés
átaltatta vele a szörnyű órákat. De most… most…
– Eh – mondta hangosan és dacosan. – Ezt nem lehet tűrni.
A hálószekrény fiókjába nyúlt és kivett onnan egy kis revolvert.
Gyöngyházból volt az agya, nikkelből a csöve. Az apjáé volt. Az öreg
Aradi akkor vette, mikor egyszer a Hűvösvölgyben nyaraltak és éjjel
gyalog kellett hazajárnia. Akkor töltötték meg, azóta senki nem nyúlt
hozzá.
Lerúgta magáról a paplant és szemérmetlenül rántotta fel nyakig a
hálóingét, mint a csecsemők szokták. Csakhogy ezek vigyorognak hozzá
fogatlan kis szájukkal. A hideg kis csövet a szívéhez nyomta. „El fogom
sütni“ – mondta hangosan, mintha valakinek mondaná. Oly erővel nyomta a
bordái közé a szögletes csövet, hogy fájt. De valami gyalázatos kép
bontakozott ki az agyában, kapcsolódó ölelkezés, egybefonódott
testszíneivel és testformáival, valami gyönyörnélküli, örömtelen
birkózás és gyilkolás…
– Hopp! – mondta hangosan és a fájdalomig szorított csövet elfordította.
– Hopp!
Még mélyebbre nyomta a testébe, de már nem irányozta a szívének. „El
fogom sütni… de nem megy a szívembe, nem megy a szívembe“ – ordította
benne egy ujjongó hang, amitől boldog és rajongó és részeg lett, –
elmosolyodott, magasra emelte a balkarját és megnyomta a ravaszt.
A pisztoly kicsit szólt, de megütötte a mellét. „Vaktöltés volt benne“ –
mondta tökéletesen kijózanodva és ellökte az ágyba a kis eszközt, mintha
undorodnék tőle. Két ujját rányomta a cső helyére, de nem érzett sebet.
Fájdalmat se, semmit. De egy perc mulva hűvöset és nedveset érzett a
hónalja tájékán. Hirtelen rányomta erre a helyre a tenyerét és az arca
elé tartotta. A tenyere véres volt. „Meg volt ez töltve, mégis.“ Most
megint a cső helyéhez nyúlt, a másik tenyerével. Az is vérnyomot
mutatott. „Keresztüllőttem magamat“ – mondta és mélységesen
elcsudálkozott, hogy ez ilyen egyszerű és olcsó dolog. Nyugodtnak és
okosnak érezte magát. Megnyomta a csengőt az ágy mellett a falon, és
várt. Csudálatosan kitisztult az esze. Pécsi és Ella, mint két idegen,
jelent meg az agyában, felöltözötten, közömbösen. Úgy álltak előtte,
mint a fényképész előtt.
A portás nyitott be halkan:
– Csöngetni tetszett?
– Igen, – mondta nyugodtan – nem jól érzem magamat… valami rossz húst
ehettem… Kérem azonnal a doktort.
„Nagyszerű, hogy milyen okos vagyok“ – gondolta felújuló, boldogító
önbizalommal.
Néhány perc mulva papucsban jött a doktor.
– Na, – mondta – elrontottuk a gyomrunkat?
– Doktor úr, – mondta neki, boldog és megkönnyebbült arckifejezéssel
fekve hanyatt a párnán – én öntől az orvosi becsületszavát kérem… amit
most mondok, az a kettőnk… titka…
A doktor, egy körszakállas, komoly fiatalember, érdeklődve nyúlt a keze
után.
– Doktor úr, – mondta fel-felremegő, új és tiszta gyerekhangon – én egy
ostobaság miatt magamba lőttem. De semmi bajom nincs.
Hosszú percekig volt csönd. Az orvos vizsgálta, lassan megfordította, a
sebet nézte, a száját nézte, a lepedőre köpetett vele, aztán a revolvert
vette szemügyre.
– Semmi baj – mondta.
– Tudom – szólt a halk gyerekhang és a kissé csapzott fiatal bajusz
alatt gúnyosra mozdult a száj. – Titok marad?
– De uram! – mondta sértődötten a doktor. Elsietett, kötést hozott,
bekötötte a két sebet.
– Mehet aludni! – kiáltott a folyosón a portásra. – A nagyságos úr
elrontotta a gyomrát.
Mikor az ágyfej leesett a padláson, azt hitték, hogy agyonlőtte magát.
És most… senki nem hallotta.
Megegyezett a doktorral abban, hogy korán reggel intézkedik és elviteti
a Ráth-szanatóriumba. Itt nem akar maradni. És ott ismerik. „Szegény
apám hónapokig feküdt ott.“
– Most… nyugalom… – mondta a doktor. – Abszolute semmi nem történt.
Szerencsés golyó… a bőr alatt szaladt körül… Mikor a mentőknél
nyomorogtam, sok ilyet láttam. Mi ezt kontúr-lövésnek hívjuk.
Tangenciális lövés. Napok kérdése…
Még beszélt, beszélt, és Andor, hallgatva a tompa, halk hangot, édes
álmosságot, nagy-édes, vonzó álmosságot kezdett érezni. Még hallott
egypár szót, de már nem értett belőle semmit. Még az arcán volt az
udvarias, jól-nevelt, érdeklődő mosolyféle, amellyel kiderült szíve a
szomorú idegen embert hallgatta, jobban sajnálva őt, szegény kis
papucsos fürdőorvost, mint sajátmagát, mikor megnyugodottan és fiatalon,
egészségesen elaludt, mint aki hosszú utazás után végre megérkezik
valahova annyi virrasztás és gyötrődés után. Az orvos gyöngéden
betakarta, szétnézett a rendetlen szobában és elment. Halkan tette be
maga után az ajtót.

XIV.
Az első hetekről, amelyeket a szanatóriumban töltött, még később is alig
tudott számot adni magának. Mintha hónapok züllését, virrasztását,
részegségét csak nagy-lassan aludta volna ki, lenyomorodott teste
boldogan pihent az ágyban. Néha órákig aludt ebéd előtt és ebéd után, s
este mégis álmosan fordult meg a párnán, mikor az ápolónője, egy
erőteljes, vöröshajú nő, jóéjszakát mondott neki. A sebe hamar
begyógyult és a doktorok, akiket erre megkért, hallgattak róla. Az
ápolónő látta, hogy kötést kap, de annak azt mondta a segédorvos, hogy
két furunkulust vágtak fel a hónalja körül.
Embert sokáig nem akart látni az orvosokon és a vörös Jolánon kívül, aki
túlpiros szájával, lángvörös hajtincseivel és erőltetett
csinosanöltözésével nem volt rokonszenves előtte. Van ezekben a sebészek
körül szolgáló ápolónőkben valami különleges klinikai kacérság. Ettől
öltöznek olyan karcsún fehérbe-csinosba, kackiásan bekötött fővel, mint
tűzrőlpattant emberhús-szakácsnék, éles és tiszteletlen ellentétül az
apácák mellett, akik néha-néha átlebegnek közöttük, sóhajtva és
megsárgultan, nagyobb irtózattal nézve rájuk, mint az utcasarki
lányokra. A főorvos ugyanaz volt, akitől egyszer oly gorombán ment ki,
mikor szegény apjának megtagadta a morfiumot. Ezt a Veress doktort most
megszerette, a gyönge emberek ama nagy szimpátiájával, amellyel a
katonákhoz, a híres vívókhoz és az aktív sebészekhez vonzódnak. Veress
doktor kevésbeszédű orvos volt, belül azzal a gyermekien lágy,
művészetet és érzelmességet kedvelő kedéllyel, ami meg a sebészeknél
látszik öröklött gyengeségnek és a nagy Billroth életrajzában virágzik
ki tipikusan. Megnyugodott és boldog védelmet érzett azokban a
percekben, amelyeket a mészárosnak öltözött Veress doktor az ágya
mellett töltött; szerette a szőrös, agyonmosott nagy kezét, rövidre
nyírt mákszürke haját, kefebajuszát. A doktor a fehér kabátja övében
fekete tokban morfiumfecskendőt hordott. Úgy viselte, mint a katona a
bajonettet, beszédközben is ezt fogta. Érezte, hogy ez az egy igazi
fegyvere van.
– Nem bánom, – mondta neki Veress doktor, mikor a sebe már rég
begyógyult és ő arra kérte, hogy maradhasson még itt – magának nagy
szüksége van egy kis kúrára… a hidegvíz jót fog tenni. Tavaly óta van
vízgyógyászati osztályunk is… de akkor az én kezem alól elkerül, átadom
Seilernek, az a mi idegspecialistánk.
Megkérte, hogy azért ő minden nap jöjjön be hozzá.
– Azt lehet – mondta a főorvos.
A kövér Juli, akit végre mégis elhivatott, minden reggel bejött hozzá
Budáról. Ő intézte az ügyeit, ő volt az egyetlen összeköttetése a
külvilággal. Pénzért ő járt a bankba, a budai házat ő kezelte, a
holmiját ő szállította Budára a szigetről.
Pécsi és Ella oly idegenül jelentkezett az elméjében, hogy egy reggelen,
mikor felébredt és ezek eszébe jutottak, – mert minden reggel eszébe
jutottak, húsz-harminc másodperccel az ébredés után – azt gondolta
magában: „Korábban kellett volna agyonlőnöm magamat“. Főként az érzéki
képeket irtotta ki ez a változás az agyából. Mintha irígy érzékisége
azon a keserves éjszakán egyetlen nagy lázrohamban égett volna ki
belőle, ha most rájuk gondolt, mindig ruhástul látta őket és néha únták
egymást, sőt veszekedtek is. Ha a párok úgy tudnák egymást szeretni,
ahogy a féltékenység ezt el tudja képzelni! Nincs is igazi szép
nászéjszaka másutt, csak a lemaradt harmadik agyában.
Egész testét és lelkét valami nagy meg-egészségesedés vágya fogta el. A
vízkúra mellett minden nap tornázott a „gyógytornateremben“. Svéd
kínzólétrákon huzakodott, ravasz gumiköteleket nyújtott, amíg bírta, és
az álló-biciklin, amelyen óra mutatta a kilométereket, Szegedig
ellábolt. Csak egyszer keseredett el nagyon, ez akkor volt, mikor
úszónadrágban ült a nagy teremben egyedül egy földhözsrófolt csónakban,
és szorgalmasan evezett. A tornaterem magasan vágott ablaklyukain
besütött rá a nap, az evezők egyenletesen zörrentek meg vas-ágyaikban,
minden meglett volna itt az evezés friss, testies költészetéből, csak a
víz és az ég hiányzott alatta és fölötte. Ez nagyon elkeserítette, beteg
hernyónak érezte magát, a száját kellett összeszorítania, hogy el ne
sírja magát, de végül is oly gyorsan és erősen kezdett dolgozni az
evezőkkel, hogy ebbe a testi megerőltetésbe sikerült belefojtania a régi
bajokat, amelyek már tolakodni kezdtek fölfelé az idegrendszere finom
kötélhágcsóin.
Este hét órakor már ágyban volt és ott vacsorált félnyolckor, a
rövidlábú kis fehér asztalon, amit az ágyába állított a vörös Jolán.
Vacsora után cigarettára gyújtott, s néha azon gondolkozott, hogy mi
lesz vele. De miután ez egyszer-kétszer arra vezetett, hogy reggelig nem
tudott elaludni, azontúl mindig elkergette magától a jövőjét, mikor így
a cigarettafüstölés perceiben megjelent, mint elhagyott menyasszony,
kérdezni, hogy vele mi lesz?
Jó és kedves volt mindenkihez. Akárkivel beszélt, ezt gondolta: „Mindig
csak magammal törődtem, a magam fájdalmát túlbecsültem“. A fürdőstől
megkérdezte a családi körülményeit, pénzt adott a gyerekei számára, és
Seiler doktor öreg szülei iránt minden nap érdeklődött. Mikor azokra a
percekre gondolt, amelyeket Olgával töltött utolsó látogatásakor a
szigeten, úgy gondolt vissza magára, mint egy ártalmas őrültre.
„Csudálom, hogy le nem ütöttek… az ilyet meg kell ölni…“ Megborzongott,
mikor a brutalitásaira gondolt. „Ez azért volt, mert gazdag vagyok“. Azt
érezte, hogy a gazdag embertől mindent eltűrnek a szegények. Önmagában,
önmagának a multjában útálta meg az elkényeztetett gazdag fiúkat,
lelkében a szegények és a tűrők pártjára állott. „Be fogok iratkozni a
szociálista pártba“ – gondolta egyszer a langyos tuss alatt, – „a
munkások közé megyek és küzdeni fogok a gazdagok ellen“. De mikor a
tussolás után a fehér nyugágyon pihent a kemény lepedőben, felhúzta a
száját: „Nem lehet… nem tudok semmit…“ Azt gondolta, hogy az ilyen
úrifiúnak ott a szociálisták közt tudósnak kell lennie, ha már nem
munkás. És ő nem olvasott semmit; egyszer kapott egy könyvet Rácztól,
hogy olvassa el, a szerzőre emlékezett: Werner Sombart volt, de nem
olvasta el. A szocializmus az ő lelkében úgy élt, mint valami becsületes
haragvás a jól-élő, röhögő úri társadalomra, felemelt ököl és fenyegető
szemvillantás. Szinte kiábrándult belőle, mikor egyszer egy
szocializmusról szóló cikkben statisztikákat és munkabértáblázatokat
látott, hörgő lázadás és zengő forradalom helyett. „Kilöknek, be se
vesznek“ – gondolta, mikor felöltözött. „Szeretni kell az embereket.“
Ez, mint valami tanulásnélküli, könnyebb szocializmus jelent meg előtte.
Eddig is szerette őket, de csak általánosságban – érezte. Akik elébe
kerültek, azokkal kényeskedve komiszkodott, az önzése füttye szerint
táncoltatta őket. „Hát akkor kiket szerettem?“ – „Az embereket“ –
válaszolta magának. „De hát kik az emberek?“ – „Azok, akiket nem
ismerünk személyesen. Mert akiket ismerünk, azok pimaszak, önzők és
gonoszak.“ Eltünődött: „Tehát?“ És a válasz, amelyet erre a kérdésre
adott magának, éppoly kiábrándító volt, mint a számtáblázat a lelkes
szavak helyett: „Ezeket a pimaszokat, önzőket és gonoszakat kell
szeretni. Nem egy távoli, ködös tömeget. Hanem épp azokat, akikkel kezet
fogunk, akik meg akarnak csalni, a helyünkre akarnak ülni, a pénzünket,
vagy a ruhánkat, vagy a lakásunkat, vagy a jó szakácsnénkat, vagy a szép
szeretőnket akarják. Épp ezeket. Mert ezek az emberek, nem pedig azok,
akik messze ködben élnek, s akik éppen ilyenek, ha közelebb jönnek a
ködből.“ Fájdalmas ez a fiatal szívnek, hogy a szép dolgok csak addig
csinosak és könnyedek, amíg nem foglalkozik komolyan velük az ember. A
hegedűt nem szabad úgy tartani, ahogy az ember gondolta és szeretné,
hanem: könyököt befelé, kézfejet kifelé, kínzóan. Pedig az ellenkezője a
szebb és a könnyebb… És a zongorát se úgy kell ütni, ahogy jól esnék,
hanem gyötrő-görcsös ujjgörbítéssel. És a mű-futók se úgy szaladnak,
ahogy az ember szeretne, hanem lábujjhegyen és guggolásból kezdve, ahogy
kínos és örömtelen… Semmi, semmi nincs úgy, ahogy kedves és könnyű
volna. Jónak lenni, ez éppoly tréninget-kívánó, gyötrő stúdium, mint a
sport vagy a zene… nem elég hozzá a tehetség és a rajongás. A piszok
Somogyin kell szeretni tanulni, nem a derék Rácz Miklóson, mert azt
könnyű. És a Csirkét kell tisztelni megtanulni és Révész urat kell
megbecsülni tudni, mert őfelségét a királynét könnyű tisztelni és Luther
Mártont nehéz nem becsülni. Azt mondta magában: a zongorát helyesen
ütni, ez nem egyéb, mint a kéz önzéséről leszokni. Itt van a dolgok
veleje. Szépen és jól élni, ez a lélek kéztartásának a dolga: le kell
szokni az önzésről. „Mért nincsenek a szanatóriumokban és a kórházakban
papok?“ Mért jönnek azok csak a haldoklóhoz? A templomokba – gondolta –
annyi piszkos ember megy be a piszkával és éppoly piszkosan jön ki az
utcára. És itt, a halálból kimászott gyógyulók közt mennyi discipulus
van, olyan, mint ő, lábbadozó testtel és tisztálkodó lélekkel… „Papnak
kellene menni“ – gondolta. De elmosolyodott: „Az apám még zsidó volt, ez
nem menne símán, kellemetlen volna“. – „Hogyan?“ – mondta rögtön utána –
„még mindig a síma utakat keresem, önző vagyok…“ Reverendában, messzi
innen, valahol a hegyekben egy kis kápolnában, a fenyők közt… mint a
csemegekereskedő kirakatában… „De micsoda nehézségek addig!“ És nem kell
azért mindjárt mesterségévé tenni a jóságot. Lehet az ember jó és
önzetlen, ha dilettánsa marad is ezeknek a szépségeknek. „És most tudok
szeretni mindenkit, aki körülöttem van… még a vörös Jolánt is fogom
szeretni, annak is megvan a maga nyomorúsága, bizonyosan…“
Február végén, egy reggelen a kövér Juli, mikor a reggelijét tette elébe
az ágyra állított betegasztalkára, izgatottan kezdett beszélni:
– Fiatalúr kérem… én már annyiszor szerettem volna beszélni a
fiatalúrral, de nem mertem… most már muszáj, kezit csókolom…
És sírni kezdett, bőven, kiadósan.
– Mi baj, Juli?
Megállt a kanál a kezében:
– Na mi az?… Mért sír?
Juli végigsírta a verset, amit elkezdett, aztán letapogatta a szemét és
még egyre szipogva, keseredett akadozással kezdett beszélni:
– Fiatalúr, kezit csókolom, ne tessék haragudni… de én el szeretnék
menni a szolgálatból…
– Miért?
– Kezit csókolom… tizenkettedik éve vagyok a nagyságos úréknál…
Megint sírni kezdett. A „nagyságosúrék“ rég a temetőben feküdtek, ő a
„fiatalúr“ cselédje volt, de azért halhatatlanul és változhatatlanul a
„nagyságosúréknál volt“, hiába, ez már így van. Nagynehezen mondta csak
ki a lényeget:
– Férjhez akarok menni.
– Menjen, fiam, hogyne, hogyne…
– De a lakás… a fiatalúr…
– A lakást majd rábizzuk a házmesterékre, azok is már nyolc éve vannak
ott, tisztességes emberek, rendőrök… És én most már majd csak megleszek…
Juli kezet akart csókolni. Andor szomorúan-mosolygósan nézett rá:
– Szerelmes?
– Dehogy, fiatalúr. A fene egye meg őket mind, ahányan vannak. Öreg
asszony vagyok én már.
– Hát?
– Van egy kis megtakarított pézem.
– Mennyi?
– Ezerötszáz korona. Egy asztalos el akar venni.
És ijedten nézte Andort, hogy beleegyezik-e.
– Menjen, Juli, – mondta a fiú – menjen és legyen boldog az asztalossal.
Tisztességes ember?
– Özvegyember, fiatalúr kérem, két katonafia van. És úgy szereti a
kislányomat…
– Menjen, Juli… nagyon helyes. Tőlem kap ezer korona hozományt.
A kávé kidőlt a kézcsókolási küzdelemben. Andor rátette a kezét a Juli
őszülő fejére. „Hittem volna valaha, hogy meg fogom símogatni a fejét,
mintha apja lennék… és hogy ez jól fog nekem esni?“
– Hát akkor… drága kis fiatalúr… tessék megengedni, hogy délután
idehozzam a vőlegényemet…
– Hogyne, hogyne. El is várom.
A szekrényből előhozatta a csekk-könyvét, írt egy ezerkoronás csekket
Julinak. Aztán, bevégezve a reggelizést, hanyattvetette magát a párnán.
– Most… hagyjon egy kicsit egyedül… Julikám…
Nem ment le a „vízgyógyba“. Ez a menyasszonyság-vőlegénység… Ha a doktor
ezt tudta volna, megtiltotta volna Julinak, hogy erről beszéljen.
Délután megjelent az asztalos Julival és a kis Mariskával. Fekete
szalonkabátban volt.
– Hát maga az?
– Nevem Gubás János – mondta az asztalos.
Ozsonnát kaptak. A vörös Jolán mosolyogva szolgálta ki őket. Andor az
ágyban feküdt, ma nem akaródzott neki fölkelni. Valahogy nagyon
megszokta az ágyat, boldog volt, ha bármi kis meghülés-féle ürügyet
adott neki az ágybanmaradásra.
– Mért nézel te engem mindig olyan nagyon? – kérdezte Mariskától.
Mariska az anyjára nézett.
– Felelj a fiatal nagyságos úrnak.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Andor: Regény - 21
  • Parts
  • Andor: Regény - 01
    Total number of words is 4267
    Total number of unique words is 1923
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 02
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1827
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 03
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 1918
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1950
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 05
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1793
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 06
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1779
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.9 of words are in the 5000 most common words
    58.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 07
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1756
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 08
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1854
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 09
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1778
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 10
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1745
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 11
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 12
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1894
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 13
    Total number of words is 4132
    Total number of unique words is 1784
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 14
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 1809
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 15
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1815
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 16
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1821
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 17
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1836
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 18
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1938
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 19
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1937
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 20
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1904
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 21
    Total number of words is 4027
    Total number of unique words is 1693
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 22
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1862
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 23
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1773
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 24
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1738
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 25
    Total number of words is 4020
    Total number of unique words is 1806
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 26
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 1784
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 27
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1802
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 28
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1798
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 29
    Total number of words is 4112
    Total number of unique words is 1775
    37.1 of words are in the 2000 most common words
    51.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 30
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1761
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 31
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1823
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.