Andor: Regény - 15

Total number of words is 4069
Total number of unique words is 1815
34.7 of words are in the 2000 most common words
48.7 of words are in the 5000 most common words
55.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
meg rá az okom. Drága Károly.
Kedveskedve nézett rá. Ezt elfogadta a drága Károly. Ahogy a lány
meglátta az arcán az ingadozást, hevesen, gyorsan kezdett beszélni:
– A Margitszigeten a szállodában, aztán Budán dr. Aradi alatt, aztán a
budai körben… Csak azt kérdezd meg mindenütt, hogy ott van-e.
– Jó, jó, jó – mondta Révész és kiment, föltette magában, hogy nem
telefonál, majd azt mondja, hogy egyik helyen sincs. A Csirke utána
nézett, most nem szerette, egy kicsit útálta, de hálás volt neki.
Mialatt oda volt, megnézte magát a tükörben. „Agyon van sírva az arcom“
– mondta magában – „most már ne is jöjjön.“
Révész úr kelletlen arccal jött vissza:
– Nincs.
– Sehol?
– Sehol.
A lány gyanakodva nézett rá:
– Nem is telefonáltál.
– Ilyet ne is mondj – szólt sértődötten Révész úr. Tényleg nem
telefonált, egy egész cigarettát szívott el a fülkében és a
telefonkönyvet olvasta. Most állt egy kicsit, némán. Aztán erélyesen
mondta:
– Na gyerünk.
Felsegítette a lányra a kabátját, ő maga pedig begombolkozott. Le se
vetette volt a felöltőjét.
– Meg fogsz hülni – mondta a Csirke meggyőződés nélkül.
– Nem baj.
Elindultak. Az ajtónál megállt Révész:
– Nem is fizettünk…
– Hagyd – mondta a Csirke és előreszaladt. – Gyere!
A Csirkénél nem volt semmi pénz és biztosra vette, hogy Révész úrnál
sincs. Andor itt havonként fizette a számlát.
Révész úr komoran ment utána. Megint az udvaron mentek keresztül, a
kapun mentek ki. Hallgatagon ballagtak visszafelé azokon az utcákon,
amelyeken még tizenegy előtt úgy sietett a lány és mögötte Révész úr. A
Dohány-utcában, a Csirke kapuja előtt esett az első szó, mikor
megálltak. Révész úr nagyon sáppadt volt.
– Pá – mondta neki halkan a Csirke, gyöngéden megsímogatva az elkínzott
arcot. – Most menj szépen haza.
Révész úr egy ideig a szemébe nézett a lánynak, aztán a földre nézett. A
Csirke nyugodt és közömbös volt.
– Holnap gyere értem a színházhoz – szólt, mialatt hosszan nyomta a
csengőt. Révész úr még mindig a földet nézte. Kezet fogtak.
– Csókolj meg – mondta a lány és a kezénél fogva maga felé húzta, az
arcát kínálva neki. Már közeledett a házmester. Révész úr most megint a
Csirke szemébe nézett, nagyon sötéten. A lány odatolta a szája elé kis
arcát és várta a csókot. Mikor a kulcs hallatszott, Révész úr
megérintette a Csirke arcát, szerette volna hosszan és nagyon
megcsókolni, de nem lehetett, mert a lány bement és a házmester becsukta
a kaput.

VI.
Mire Andor felébredt, már elállt volt az eső. Mikor az ablakot
kinyitotta, kedves langyosság szállt be az ősziesen rozsdás fák felől.
Olga már nem volt ott. Csak a helye látszott meg a tegnap frissen vetett
ágyon, amelyen mindvégig mozdulatlanul fekhetett, mert a feje egyetlen
erős nyomot hagyott a sima párnán. Síró testének a negatív lenyomata
előtt állt egy percig Andor, aztán, mintha nem szeretné ezt a látványt,
gyöngéden ráütött a párnára, amely az első ütésre kisímult, elfelejtette
a súlyos és forró fejet. „Le kellene feküdni“ – gondolta a fiú és
végignézett a smokingján. A megtört ingpáncél kiugrott a mellényből,
feldudorodott az álláig. A combján nagy hamufolt szürkült, csúnya báli
maradék volt ez a jelmez. Házikabátot vett, hogy lemegy, megfürdik a jó
langyos, kénes-szagú vízben, mielőtt befekszik az ágyba. Csak rövid
percekig járt a fejében egy kis álmos érdeklődés az iránt, hogy mikor
ment el Olga, hova ment, mit fog most csinálni: kibékül-e az ügyvéddel
vagy világgá megy. Álmosság és a nem kellemetlen törődöttség érzése vett
erőt rajta. Kibámult a nagyon megritkult fákra, amelyek mozdulatlanul
fürödtek a fényes őszi délelőtt napsütésében. Úgy süttették magukat,
mint az öreg emberek. Szép színeik voltak az erős és mégsem bántó
világításban: a nagy csoport mind vörösen és barnásan rozsdás volt, csak
egyetlen fa volt köztük, amely aranyosra száradt beteges-zöld
lomb-maradékot nyújtogatott ki a rezes-rozsdás masszából, a nap felé,
szinte kérlelően, mint a koldus nyújtja fel tarkarongyos aszott karját
és bütykös ujjait a szép-fényes úridámához.
A portás előtt, mint szokta, megállt:
– Nem kerestek?
– De igen – mondta az. – Telefonon.
És ment vissza a sötét fülkébe, keresgélni. Cédulával jött vissza:
– Ez az úr telefonált, hogy délben okvetlenül várja a korzón a nagyságos
urat.
Átadta a cédulát. Turnovszky Iván neve volt rajta. Andor nézte az írást:
– Igen – mondta halkan, mintha ezt természetesnek találta volna. – Igen,
tudom.
Restelt valamit, palástolni akart valamit, nem is tudta, hogy mit, csak
önkéntelenül védekezett az ellen, hogy elárulja magát. Túl-közömbös
volt, mint ahogy a féligrészeg ember túl-egyenesen jár. A zsebébe gyűrte
a cédulát, únott arccal nézett ki a kapun az enyhe napsütésbe, úgy
kérdezte, félvállról:
– A korzón?
– Igenis.
– Délben?
– Igenis.
– Jó – mondta, még nézett ki egy kicsit a kapun, aztán elfelejtette,
hogy fürdeni jött le. Lassan visszament, fel a lépcsőn, be a szobájába
és ott újra megnézte a cédulát. A portás írásában önkéntelenül valami
Turnovszky-írást keresett, sőt talált is egy-két betükötést, ami az
Elláéhoz hasonlított. Ilyen semmiségekkel tolja el magától az
idegrendszer a közeledő gondolatrohamot, amelyre nincs felkészülve, hogy
időt nyerjen, kezdjen hozzászokni, védelmi állásba helyezkedhessék.
– Délben – mondta félhangon, órára nézett, elfelejtette, hogy mit látott
rajta, újra megnézte, hangosan mondta: „féltizenegy“, visszatette a
zsebébe, levetette a házikabátját és megint nem tudta, hány óra. De
vetkőzni kezdett, kinyitotta a szekrényajtót, friss fehérneműt szedett
elő és az új sötét ruháját rakta ki. Első érzése, az első gondolat,
amely betört védekező szívébe, az volt, hogy a lány látni akarja, Pécsi
ki van dobva, őt szereti, mindig is őt szerette, „hogy is lehettem olyan
ostoba, hogy ezt nem tudtam, négyéves szerelem nem múlik el egy hét
alatt, hiszen nálam se múlt el…“ A boldog izgalommal együtt, ami így
rátört, már ébredezett benne a fiatal ragadozó, már elégtételt követelt
azért, amit eddig szenvedett, már látta magát felsőséges mosollyal a
piruló lány előtt, már úgy szakadt és zuhogott az életébe
gyémántos-kéken, szikrázva és frissítően az ifjú boldogság, mint a
felduzzasztott kék tó vize a megnyitott zsilipen a száraz mederbe, – a
gazzal felvert, repedezett, köves, szomjazó életébe, hogy aztán ott üdén
vágtasson tovább, megráncigálva a parti bokrokat. „Vizet, angyalom,
friss vizet“ – kiáltott vígan a szobalányra, két ujja közé csípte az
állát, aztán tolta magától, otthagyta, mint a rohanó víz a lombot, amit
elkap és visszaugraszt. „Szervusz“, – mondta egy piros nyakkendőnek –
„te jösz ma velem“ – majd: „nem, nem te“ és visszalökve őt a sötét
szekrénybe, új szinek után kapott: egy aranycsikos szilvakéket rántott
ki: „Te leszel az, te.“ Harsányan kiáltott a borbélyra, mikor az
kipakolt a mosdóján: „gyerünk, gyorsan és símára!“ – lehúnyta a szemét,
mikor szappanozták és fejét a borbély szívéhez támasztotta, hogy
hallotta a dobogását. Majd három-négy új inget is lökött félre, hogy
szebbet találjon; úgy beszélt az ingekkel, mint a gazda a kiskutyákkal:
„te se kapsz, te se kapsz, te se kapsz… te gyere ide, te kapsz, te vagy
a legtisztább, te jól viselted magadat“.
Kocsit nem kapott, a lóvonat indulását nem volt türelme megvárni. Gyalog
vágott neki a nagy fasornak, amely Pest felé visz. Puhán járt a
hajnalban megázott faleveleken, vígan nézegetett ki a fák alól az aszú
gyepre, amelyen mint kis tükrök, az esővíz-foltokban égdarabkák
világítottak. Gyorsan és örömmel ment, az egyik pillanatban elhatározva,
hogy leborul a hű lány elé és elébe önti a szerelmet, mint valami
zsákból a kincset, oly dúsan és szépen, hogy elkáprázzék belé, a másik
pillanatban gőgösen mosolyodva el „majd adok én neked“-kifejezéssel az
arcán, de már meg is bocsátva neki mindent, amikor képzeletben a lány
aggódó szemét meglátta.
Lenn, már a híd közelében egy férfi integetett feléje. Máté volt, a
ragyás Máté, nyakába húzott fejével, elefánt-orrával, pislogó kis
szemével. Könyv volt a hóna alatt. Megállt Andor előtt:
– Hova sietsz?
– Megyek fiam – és már ment is, futtában fogott vele kezet, de aztán
türelmetlenül mégis visszaszólt:
– Tanulsz?
– Mit csináljak? – vigyorgott Máté, a vastag könyvet mutatta és ment a
Dunapart felé, az őszirózsákhoz, amelyek nap-nap után hallgatták itt őt,
amint kimeredt szemmel mormolta a perrendtartást, néha hosszan megállva,
a kis lila, fehér és rózsaszínű fejekre bámészkodva, s aztán újra
kezdve, mintha nekik mondaná a keserves jogi szöveget.
„Szegény Máté“ – mosolyodott el magában, miközben felfelé sietett a
hídon – „Máté… Máté…“ Sajnálta, siettében vissza is nézett rá. Szomorú
látvány, ezek a rab magolók a szép kertekben, Pesten. És az a fájó-vágyó
pillantásuk, amellyel soká kísérnek minden arramenőt; úgy néznek utána,
mint kórházkert rácsa mögül a beteg…
A korzón nem voltak sokan. De azért nem volt elhagyatott. Az ujságírók
csomóba verődve álltak egy-két ülő körül. És gyerekek jöttek, ezek
legtovább hívek a korzóhoz. És ami nyáron ritka: gyerekkocsik, finom,
lakkos fehér kis bádogágyak magas pókháló-kerekeken, bennük hanyatt a
kisgyerek, amint lebiggyesztett szájjal komoran néz felfelé, összehúzott
szemöldökkel, mintha németül számolna magában. És megint jött az a
magános, erőteljes, már nem fiatal hölgy, akinek olyan mereven koppan
mindig a magas cipősarka, aki olyan páncélosan van befűzve, s aki
mindenkire oly púderes-haragosan néz körülárkolt nagy
szépasszony-szemével. Nehezen telt az idő, néha jött egy-egy ismerős, de
Andor egyikkel se mert megállni, türelmetlen volt, félt, hogy
elmulasztja Turnovszky Ivánt. Féltizenkettőkor egyszerre csak meglátta,
amint a Petőfi-tér felől sietve jött, jobbra-balra nézegetve, mint aki a
szemével söpri az utcát. Elébe állt, szétterpesztett lábbal.
– Halló! – riasztott rá, mikor az épp oldalvást nézett. Ez a „halló“
átmenet volt a „szervusz“, a „jónapot“, meg a „megállj“ közt; zavartan
hangzott, de magától jött.
Iván ránézett, megállt, elmosolyodott.
– Szervusz – mondta Andor.
– Szervusz – mondta a fiú. – Ne haragudjál, hogy telefonáltam, de nem
akartam megreszkírozni a kiutazást a szigetre… nem tudtam, hogy otthon
talállak-e.
Valahogy nem volt a hangja olyan vidám és szaporacsengésű, ahogy Andor
várta. És ez a nagyon kis hangszínkülönbség már szívenkapta. A hirtelen,
csak az imént kizöldűlt optimizmus egyszerre elfagyott benne.
– Nem baj, – mondta már nyugtalanul – a fődolog, hogy most itt vagyunk.
– Hát kérlek, – kezdte Iván és körülnézett – gyerünk be ide a kis
utcába… nem akarom, hogy itt együtt lássanak minket.
Elborult benne az idő. Most már nagyon nyugtalan lett, mikor a kis
utcába befordultak. Komoly volt az arca.
– Tessék – mondta. – Beszélj. Hallgatlak.
– Kérlek szépen, – mondta a diák – kérlek szépen…
A kellemetlenségek kezdődnek ezzel a kettős kérlekszépen-nel, mint az
ítéletek az „Őfelsége“ szóval.
– A nővérem – mondta a második „kérlekszépen“ után – arra kér téged,
hogy add át nekem a leveleit, én majd odaadom neki és neked meg elhozom
a te leveleidet.
– Igen – mondta Andor, minden gondolat nélkül.
Mentek egymás mellett, hallgattak, és Iván egyszer-egyszer várakozó
arccal nézett fel rá. Ez az „igen“ nem volt elég feleletnek, ez inkább
úgy hangzott, mintha azt mondta volna: „hallottam“. Megálltak.
– Kérlek – szólt Andor. – Rendben van, vissza fogom adni.
A diák is zavarba jött:
– Mert az Ella – mondta halkan – most… tegnapelőtt óta menyasszony, és
most… hát most már azt neki vissza kell kapni.
Andor úgy tett, mintha ezt már tudná:
– Hétfőn volt az eljegyzés.
– Igen.
Rágyújtott. Ivánt elfelejtette megkínálni. Már a zsebében volt a tárca,
mikor ez eszébe jutott. „Pardon“ – mondta és elébe tartotta a tárcát.
Aztán a saját cigarettájáról adott neki tüzet.
– A dolog rendben van – mondta.
A diák ránézett:
– Te nem is tudtad?
– Dehogy nem.
– Te… Pécsivel nem vagy jóban?
Vállat vont:
– Ugyan mért ne volnék jóban Pécsivel?
Kínlódott. Az is jó lett volna, ha ez a fiú már elment volna innen azzal
az okos, gyanakvó szemével. De az is jó volt, hogy még itt volt és még
talán mond valamit. Még mindig lebegett köztük az, hogy a levelek
visszaadásának módjáról nem beszéltek. Ez a késlekedés már szinte
szándékos, ezt érezte Andor, mikor azon tünődött, hogy most még mit
mondjon. Mintha egy dacos gyerek visított volna a szívében, aki nem
akarja odaadni azt, amit követelnek tőle. Nem ő volt, aki görcsösen
fogta a levélcsomót, valaki más toppantott benne akaratosan és
teleordította az agyát a „nem adom“-mal.
– Nem adom – mondta nyugodtan, de rögtön megijedve ettől, mintha nem is
ő mondta volna. Aztán figyelt, várta a választ, megsértett szívében
annak a pártjára állva, aki ezt helyette mondta.
– Nem adod? A leveleket?…
Bámulva nézett rá Iván. Felocsudott ebből a hibából, zavartan
helyesbbítette:
– Nem adom… neked. Nem bízhatom… még rád se.
Kibukott belőle a szó, ami legbelülről jött:
– Csak Ellának személyesen adhatom át.
És érezte, hogy most már kapaszkodni fog ebbe, ebbe az utolsó
találkozásba, amit rémülten követelt egész teste és lelke, ebbe az
egyetlen módba, amivel még talán utóléri az előle futó lányt, amivel
talán még megállítja és visszahozza, akár erőszakkal is. „Nem engedem“ –
mondta magában és olyan szívósságot érzett, mintha minden izma
drótkötélből lett volna.
– Mondd meg Ellának, hogy még egyszer találkozni akarok vele,
személyesen akarom átadni neki a leveleit.
A fiú tétován mondta:
– Majd megpróbálom. Meg fogom neki mondani. Hát akkor… a szigetre
telefonáljak?
– Nem, nem – szólt Andor. Nagyon megijedt a várakozás napjaitól, a
telefontól, a választól. – Nem. Most mindjárt… eridj itt be a kávéházba,
telefonálj haza és én itt kint megvárom a választ.
– Nem tudom, otthon van-e már Ella…
– Eridj, kérdezd meg.
A gyerek egy lépést indult, megállt:
– És ha éppen ott van Pécsi?
– Mindegy. Na eredj.
Iván bement a kávéházba. Andor fel-alá kezdett járni a kis utcában.
„Össze van bennem törve minden“ – mondta magában és tűrhetetlen
nyugtalanságot érzett. „Ideges vagyok.“ Néhány lépés után a kávéház
ajtajára meredt. Düh fogta el. „Nem aludtam“ – gondolta és csitítgatta
magát belül. Egy Thorgott nevű fiatalember fordult be a kis utcába, az
apja volt irodavezetőjének a legjobb barátja, akivel korcsolyázni járt
egy télen a budai jégpályára.
– Szervusz – mondta ez. – Hogy vagy?
Meg akart állni, beszélgetni vele.
– Kérlek – szólt rá idegesen. – Bocsáss meg… várok valakit.
– Hölgy? – kérdezte Thorgott, mosolyogva.
– Hölgy.
Már hátat is fordított neki.
– Pardon – mondta Thorgott és elment.
Iván csak nem jött. Nagyon sokára aztán mégis kijött a kávéházból. Andor
elébe ment a kocsiúton:
– Beszéltél vele?
– Igen.
– Mit mondott?
– Azt mondta: nem.
– Hogyhogy… nem…
– Azt mondta: „annyit mondj: nem.“
– Igen – mondta Andor és a földre nézett. Aztán kinézett a Duna felé,
Thorgott után. Iván tanácstalanul állt mellette, várt.
– Hát kérlek – szólt elhatározottan. – Eredj még egyszer a telefonhoz.
Mondd, hogy azt üzenem neki. Hogy azt üzenem neki. Szóról szóra így
mondd. Azt üzenem neki, hogy egyetlen és utolsó kérésem hozzá az
életben. Még egyszer beszélni akarok vele. Aztán soha többé. Átadom a
leveleit és aztán soha többé. Értetted?
– Igen.
Visszafutott a kávéházba. „Nagyon rossz, amit csináltam“ – gondolta
Andor. Nekidőlt egy kapunak és nézte a kávéházat. Még lehetett volna
Iván után kiáltani. De nem szólt. A kávéház ablakában egy idősebb úr
tojást evett pohárból, a balkezével az álla alá szorított egy kis
szalvétát és nagyon odafigyelt a kanálra, mikor a szája felé vitte,
elibe is ment szűkre csucsorított szájával. „Mért nézem ezt ilyen
élesen?“ – kérdezte magától Andor. Aztán: „Irígylem ezt az embert.“
Iván hamarosan jött vissza.
– Na? – riadt feléje.
– Nem.
– Azt mondta: nem?
– Azt mondta: „annyit mondj: nem.“
Andor most összeszorította a fogát. Elkeseredés égett benne. Tehetetlen
volt, dühös lett. Gyorsan dolgozott az agya, a jelenet villant meg
előtte, amint Ella leteszi a telefonkagylót és elégedetten megy vissza
Pécsihez a másik szobába, a kaján „nem“ után. Most gyerek lett nagy
kínlódásában, átadta magát a gonoszságnak, a kisfiús dacnak, nem törődve
semmivel:
– Hát jó – mondta szárazon. – Most még egyszer és utóljára menj vissza
és hívd fel. Mondd meg neki, hogy ha nem akarja tőlem személyesen
átvenni a leveleit, akkor egyszerűen nem adom vissza neki a leveleit.
Ivánra átragadt ez az izgatottság. Némán futott vissza a kávéházba.
Gonosz nyugalom érzése ment végig Andoron. Keserűen mosolygott, mint aki
végtelenül utálja önmagát, de most már nem bán semmit, mert az életéről
van szó. A levelekre gondolt, amelyeket volt oka Ellának visszakérni.
Eleinte ostoba és unalmas leveleket írt Erdélyből, ahová nyaralni
jártak. „Sétáltunk, ebédeltünk, kirándultunk, zongorát gyakoroltam, rád
gondoltam, szeretlek a sírig.“ De utóbb tanította, gyötörte, hogy az
igazi érzéseit írja le, úgy, hogy a levelek melegedni kezdtek. Addig
kínozta, hogy írja meg neki az utána való vágyakozásait, a legnagyobb
leány-titkait, amíg a kis szőke ezt is megpróbálta, és ha nem ment,
készenvett, olvasott vagy hallott frázisokat írt neki, szűzi
szemérmetlenségeket, de néha célzásokat régi együttlétekre,
kamaszmohóságait magasztalva. Ő meg bátorította folyton, s így végül a
levelezésük is olyanná vált, mint az együttlétük: szerelemtelen
izgatottság és érzékieskedés bujkált a levélpapiron. A mondatok erősen
kompromittálóakká lettek, nem harmadik ember számára valók, legkevésbbé
Pécsi Lajos számára…
A diák szaladva jött vissza, szinte ő is örült, hogy már van valami
megoldás.
– Na?
– Azt mondta, hogy azt mondjam, ő ezt zsarolásnak tekinti és téged
megvet ezért, de kénytelen.
– Mit kénytelen?
– Kénytelen elfogadni, amit üzentél.
– Mi az, amit üzentem?
Észre se vette, hogy kiabál.
– Azt mondta, hogy értesíteni fog téged általam és egyszer eljöhetsz
mihozzánk és ő fogadni fog téged.
Andor fellélekzett. Valami iszonyútól könnyebbült meg. Kínosan
mosolyodott el.
– Na látod – mondta. – Hát majd értesíts. Szervusz.
Otthagyta a fiút és kiment a Dunához, a korzóra. Nagy nyugalom
terpeszkedett el benne, de undor émelygett a mellében. Gazembernek
érezte magát, de érezte, hogy ebben a rút cselekedetben erő volt, és ez
az erő már valami győzelem Pécsi Lajos ravaszsága, szorgalma, kitartása
fölött. „Az enyém lesz“ – mondta magában szenvedélyesen. A korzón leült,
szemben a Dunával. Pihennie kellett. Nézett a dombok fölé, a híg őszi
levegőbe, a messzi égre. Most valami megnyugtató szelídség volt az ég
tompa fényében. Mintha távolabbra szállhatna ősszel a tekintet, valami
finom köd mögé, nem mint a nyári kékben, amely olyan élesen ragyogva
akadályozza a nézést… Thorgott jött arra és vékony pálcájával
megkoppantotta a térdét:
– Nem jött a hölgy?
Ránézett, nem is felelt neki. Thorgott tovább ment, nevetve nézett rá
vissza. Aztán egy öreg úr jött, a budaiak közül való. Ennek köszönnie
kellett.
– Van szerencsém – mondta az öreg úr, de a nézéséből látszott, hogy nem
ismeri meg Andort. Kár volt köszönni. Fáradtan ült, le-lehúnyta a
szemét. A közelében az ujságírók raja hangosan nevetett. Odanézett, most
megint gyűlölte őket. Meglátta köztük a kis költőt, akit a Moulinból
ismert. A kis költő arca, de a ruhája is fakó volt így a napvilágon,
hogy kimászott az éjszakából a dunai nappal világosságába. Vitatkoztak,
aztán a kis költőt lehetett hallani, amint ezt mondta:
– Ez most mind svindli, ami itt van. De azért Pest nem kerülheti el,
hogy száz éven belül a legnagyobb városa ne legyen Európának… itt hiába
minden, itt hiába csalnak meg panamáznak, ezt nem lehet tönkretenni,
mert földrajzilag úgy fekszik, hogy az atyaúristen se…
Közbeszóltak, hárman beszéltek egyszerre. Bántotta ez a gondolatbörze,
fölkelt, elment a közelükből. Még ezt is hallotta:
– Majd ha mink kidöglünk innen és jönnek komoly gyerekek…
Meg még néhány szót:
– … száz év mulva…
És egészen távolról, éles, kellemetlen hangon:
– … Kereskedelmi kikötő… igen, igen, ne röhögj…
Ment a villamos állomása felé, ott megállt, végignézett a fénylő
síneken, nem jött kocsi. „Rémes,“ – mondta magában – „hogy én ilyesmin
soha nem gondolkozom.“ Kínozta őt most ez a szemrehányás, ami mélyen
vergődött benne. „Ujságokat kellene olvasni.“ Aztán: „Könyveket inkább.“
Aztán: „Istenem, egy lányért kínlódni, így hozzáragadni egy senki
lányhoz… ezek is férfiak és biztosan ezeknek is vannak dolgaik nőkkel…
és mégis tudnak mással törődni…“ Megijedt a gondolatától: „Piszok dolog,
hogy én csak magammal törődöm, mindig csak, hogy én hogy’ érzem magamat…
csak én nem akarok szenvedni.“ Aztán: „Mindenkinek kell szenvedni, én
mért nem akarok?“ Majd később: „Elkényeztettek otthon, egyetlen gyerek
voltam, ez nem megy így.“
Messze föltűnt a sárga kocsi.
„De ha nem bírom, nem bírom“ – mondta magában, benn összeszorult a
mellében valami, végtelenül önző fájdalmat érzett, amely elöntötte, mint
valami hatalom, elsodorta a kereskedelmi kikötő mellől, amibe egy
pillanatig még kapaszkodott, hogy ő is itt van, ő is fiatal, és ő is
szeretné ezt csinálni azokkal együtt, és lehetne, de hogyan kellene?…
Valahol el kellene kezdeni, de most nem, csak most nem… ezt most el kell
intézni és „nem engedem, nem eresztem, belékapaszkodom, nem bírok
nélküle…“
Jól esett neki, hogy a villamos gyorsan vitte, erőszakosan rángatta meg
a fordulóknál, mikor visítva kanyarodott. Kellett most a testének ez az
idegen vad erő, ami szilajan rántja a távolba. Kissé kihajolt a
perronról, a kemény szélnek tartotta az arcát. Így siralmas városi
módon, hat krajcárért megvette azt a repülésbe-feledkezést, amit a
messzi vidéken érez a felzokogó férfiszerelem, mikor lóháton vágtat neki
az őszi tarlónak, a rohanást és a végtelent keresve, vad-keserű nagy
fiatalságában.

VII.
Várta az értesítést. Úgy számított, hogy egy-két nap alatt eldől, mikor
beszélhet a lánnyal. Ez a várakozás és a gondolatok serege, ami e köré
gyülekezett, megtöltötte tartalommal egész napját. Aznap, mikor a
korzóról hazament, annyi tépelődnivalója volt, hogy késő éjszakáig járt
fel-alá a szobájában és mikor lefeküdt, még mindig azt érezte, hogy a
felét sem forgatta meg az anyagnak. Így feledkezett meg aznap
tökéletesen a Csirkéről. Csak másnap délben, mikor kinyitotta a szemét,
jutott eszébe, hogy a Csirke hiába várta, talán már két estén
egymásután. De olyan idegen volt most számára a Csirke, hogy feléje se
nézett, nem bánta, ha lemarad mellőle, nem kellett most, hogy egyedül
ment egy cél felé. Néhány napig elég türelmesen bírta a várakozást, de
aztán nyugtalankodni kezdett. Már azon a ponton volt, hogy telefonon
szól Turnovszkyékhoz, legalább Ivánnal beszél. De akkor megijedt attól a
feltevéstől, hogy a lány talán végleg lemondott a leveleiről, nem
kellenek neki, és ha odatelefonál, akkor ezt megtudja. Így pedig minden
újabb naptól még meg lehetett kapni a bizonytalanság alamizsnáját.
Teljesen ennek a várakozásnak élt. Kiélvezte, ami nyomorult mulatság az
ilyesmiben van. Délután, mikor az ágyában felébredt, nem csöngetett
rögtön, hanem elszívott éhgyomorra egy cigarettát, ezalatt arra
gondolva, hogy talán már lenn van az üzenet a portásnál. Eleinte este
hazatelefonált a portáshoz, hogy nincs-e számára levél, távirat vagy
üzenet. De utóbb ezt abbahagyta, mert jobban érezte magát éjszaka azzal
a reménnyel terhesen, hogy mikor reggel hazaérkezik, talán már ott várja
valami papiros. De a papiros nem jött.
Somogyival egyszer találkozott éjszaka az orfeum-kávéházban, ahová újra
elkezdett járni, lármával és vörösborral kábítani magát, várni a
reggelt. Mikor meglátta, megijedt tőle, tudta, hogy nagy magyarázatok
következnek Olgáról. Még kellemetlenebbül érintette az, hogy Somogyi
egyáltalán nem említette Olgát, vele is kissé szertartásosan beszélt,
úgy, hogy érezni lehetett, hogy tapintatból hallgat erről a tárgyról.
Csak azt nem lehetett tudni, mi ok van a tapintatra és miért kell
hallgatni. Már azt hitte, hogy Olga az éjszakai elrohanás óta nem volt
otthon, és Somogyi most azért nem szól, mert azt hiszi, hogy ők együtt
élnek. Bizonyos volt, hogy itt valami félreértés van. De mégse kezdett
Olgáról beszélni Somogyinak, jobbnak látta, ha ő is hallgat róla.
Ezen az éjszakán Somogyi felvitte egy kaszinóba, ahol még az éjszakán
felvették tagnak és rögtön résztvehetett a bakk-játékban. A piszkos és
vad pesti játékszoba melege megcsapta. Szegény elkínzott idegzete
megszimatolta itt a felséges kábítószert, a vesztésnek azt a gyönyörét,
amit soha nem értett meg az, aki nem kártyázott bújában. Hatszáz korona
volt nála az első éjszakán, mikor felment. Ezt elvesztette. De az idő
úgy múlt el tizenegy órától reggel fél hétig, mint egy perc. Gondterhelt
emberek, akiknek egyéb bajuk van, akkor sóhajtanak fel, mikor a pénzüket
visszanyerik a nagy zöld asztalnál. Ezzel a sóhajjal jön vissza a gond,
amelyet elkergetett a vesztés izgalma. Andornál akkor vonult be az ő
nagyobbik baja ezzel a sóhajtással, mikor reggel fél hétkor feloszlott a
játék és el kellett menni a sok idegen ember közül. Rosszul öltözött és
igen közönséges emberek jártak ebbe a játékkaszinóba. A hang, ami itt
uralkodott, éppen olyan volt, mint a padló; cigarettával, köpéssel,
eltépett kártyával, eltaposott estilapokkal teleszórt csúf hely volt a
kaszinó, rozoga praxisú ügyvédek, ingatag divatárúkereskedők,
karikásszemű bankhivatalnokok társasága, egy-két lókereskedővel, négy-öt
éjjeli ujságíróval, hirdetési ügynökökkel, örök kibicelésre ítélt rossz
színészekkel tarkázva. A füstjén és az ételszagán kívül volt a
kaszinónak még egy különleges meleg lehellete, amelyben volt valami a
gőzfürdő kabinfolyosójának nehéz lélekzetéből, amit a gazdájára váró sok
száz elgyötört ruhadarab sóhajt össze.
Itt volt kiskirály Rodics Elemér.
Egyszer ez a Rodics, mikor bankot adott, meglátta a bakk-asztal köré
préselődő csöndes tömegben Andor halavány arcát. Mikor találkozott a
pillantásuk, mosolyogva bólintottak egymás felé, aztán Rodics, a vén
kártyások szokása szerint lassan, rosszalólag ingatta a fejét,
csudálkozást és szemrehányást jelezve. Rodics akkor sokat nyert és Andor
vesztett. Mikor más bankár ült a helyére, a tömegben Andorhoz furakodott
és megérintette a vállát. Kivitte a másik szobába:
– Te jársz ide?
– Egy párszor voltam…
– Ne vedd rossz néven, – mondta – de rosszul teszed.
Furcsa volt: Andor úgy érezte, hogy jól esik neki ez az atyáskodás.
Végtelen elhagyatottságában egy ember, aki törődik vele. De azért
dacosan mozdította a száját:
– Mindegy – mondta.
Aztán felnézett a földről az ügyvédre, és csak hogy más témához
meneküljön, kérdezte:
– Olgával kibékültetek?
– Hogyne! – nevetett az ügyvéd. – Mesélte, hogy te milyen úri módon
viselted magadat.
– Én?
Elpirult.
– Hát, hogy… virrasztottál mellette és vigasztaltad reggelig. Irma már
kétségbe volt esve. Sok bajom volt vele… még nekem kellett bocsánatot
kérnem tőle.
– De most szent a béke…
– Most külön lakik. Irma vett neki egy szobát, ugyanabban a házban, a
harmadik emeleten. Most ott gubbaszt. Velem tartja a haragot. Mikor a
kapu alatt véletlenül találkozunk, nem fogadja a köszönésemet, én meg
megvárom, míg elmegy mellettem, aztán csöndesen utánalopózom és az
ülepére ütök egyet.
Jóízűen nevetett:
– Az megfizethetetlen, ahogy ilyenkor büszkén tovább megy, vissza se
néz, mint valami király a merénylet után.
Az értesítés nem jött. De a kaszinó, ez nagyszerű dolog volt. Itt néha
reggel kilencig lehetett maradni, elveszve a kártyások közt,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Andor: Regény - 16
  • Parts
  • Andor: Regény - 01
    Total number of words is 4267
    Total number of unique words is 1923
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 02
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1827
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 03
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 1918
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1950
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 05
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1793
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 06
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1779
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.9 of words are in the 5000 most common words
    58.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 07
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1756
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 08
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1854
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 09
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1778
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 10
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1745
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 11
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 12
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1894
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 13
    Total number of words is 4132
    Total number of unique words is 1784
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 14
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 1809
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 15
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1815
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 16
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1821
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 17
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1836
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 18
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1938
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 19
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1937
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 20
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1904
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 21
    Total number of words is 4027
    Total number of unique words is 1693
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 22
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1862
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 23
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1773
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 24
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1738
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 25
    Total number of words is 4020
    Total number of unique words is 1806
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 26
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 1784
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 27
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1802
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 28
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1798
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 29
    Total number of words is 4112
    Total number of unique words is 1775
    37.1 of words are in the 2000 most common words
    51.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 30
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1761
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 31
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1823
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.