Andor: Regény - 10

Total number of words is 4064
Total number of unique words is 1745
35.1 of words are in the 2000 most common words
49.7 of words are in the 5000 most common words
56.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
szerelmet vallhatott Andornak, kínlódás nélkül, rá se kellett néznie,
hamar lehetett élére állítani a kérdést. A Révész arcán volt a szeme, de
a füle az Andor hangját várta, a választ erre a bátor hitvallásra.
Senki se szólt. A Csirke két kézzel fogta maga alatt a széket, hogy a
keze reszketését titkolja. Rácz némán ült a sarokban, kajánul figyelte,
hogy mi lesz.
– Az más – szólalt meg Révész úr, feltolta az alsóajkát és Andor felé
fordult. Andor másfelé nézett. A Csirke még mindig csak a fülével várta
az eseményeket. Mereven ült, Andornak oldalvást. A felszabadult szerelem
forró és édes lélekzettel emelgette kis mellét, sötét ragyogással nézett
ki a szeme csillagán.
– Kérem – mondta Andor, elhatározottan kelt fel a fotelből és Révész
felé ment – én ezt nagyon sajnálom, ha tudtam volna, nem jöttem volna
ide.
A kezét nyújtotta Révésznek:
– Én fogok elmenni, – mondta – nem szeretem a drámát, nekem semmi közöm
a kisasszonyhoz.
Révész arca lassan felengedett erre. Ellágyult a tekintete, úgy nézett
Andorra, mint az elkínzott szomjas, aki hosszút ivott a friss vízből és
most bágyadt-elégülten adja vissza a poharat. A keze az Andor kezében
volt.
Most felkelt a Csirke és nyugodtan, mosolyogva nézett Andorra. A
kalapjáért ment, a fejébe húzta. Aztán azt mondta:
– Jojcakát.
Kiment az ajtón, csöndesen tette be maga után.
Révész úr oda volt, nem tudta mit csináljon. Járt a szeme, mint a
vetélő. Hol az ajtóra nézett, hol Andorra. Aztán egyszer Ráczra is
nézett, aki némán ült, mint a bálvány. Andor megfogta Révész úr karját:
– Most tessék ide leülni és igyunk egy pohár snapszot.
Csöngetett a pincérnek.
– Konyakot hozzon.
Révész úr leült, de rögtön felállt.
– Nem – mondta Andor erélyesen. – Itt fog maradni.
– Hagyjam… így egyedül…
– Igen, igen.
Lenyomta a székre. A pincér bejött a konyakkal. Révész úr félénken
kérdezte:
– A kisasszony elment?
– Elment, konflison.
Konyakot ittak. Révész nyugtalan volt, nyomorultul idegeskedett,
türelmetlenkedett, nem tudta, mit mondjon, kérlelően pillogott Andorra.
– Szégyelje magát, – mondta neki Andor – ezek után még utána akar
szaladni.
Érezte, hogy lovagiatlan, de felsebzett szíve, megbántott férfiélete
végtelen szeretettel fordult az elhagyott ember felé, testvérének
érezte, átölelte a lelkével, belevonta a maga fájdalmába, magáévá tette
az ügyét.
– Igyék.
Erélyesen beszélt az aggódó, ijedt emberrel, mint ahogy Rácz Miklós
szokott volt ő vele, ha bizonytalankodott az életben. Révész úr nem
érezte magát jól, ő nem óhajtott önérzetes lenni, se haragot tartani, se
kibőjtölni dacolással a lányt – Révész úr oly méltatlannak érezte magát
a Csirke szerelmére, hogy mindig ő akart bocsánatot kérni, most is
legszívesebben ezt tette volna, ha utána engedték volna szaladni.
Rettegett, hogy elhagyja a lány, itt most már csak az tartotta, hogy
Andorral lehetett együtt, éppen azzal, akitől oka volt a szeretőjét
félteni. Szánalmasan tekintgetett a két fiúra, megitta a konyakokat és
titokban azzal vigasztalta magát, hogy holnap délután ott fog strázsálni
a kapu előtt, mikor a Csirke lejön és a Mozeszkóba megy ebédelni.
Hogy most hallgatott a zene, amely órákon át kalapálta a fülüket,
egyszerre megernyedt a hangulat. Rácz az órájára nézett és aztán a
füléhez tette, hogy jár-e. Ettől a mozdulattól Andor megijedt. Félt,
hogy haza kell menni.
– Cigány kellene – mondta és csöngetni akart. Lárma és kábulat kellett
még, megint kellett, mert ami eddig volt, annak, mint a
fájdalomcsillapítónak, kezdett lejárni a hatása. Időközönkint nyugtalan
fájás állt megint a mellébe, a szesz sem volt még elég benne, hogy
végképp elkábítsa. De Rácz nem engedte, hogy cigányért telefonáljanak.
Fél hat volt, ezt a kis konyakot még megisszák, aztán haza kell menni. A
pincelyuk, amelyben most hárman nagyokat hallgattak, füstös és fülledt
volt és erős villanyos lámpái ellenére sötétnek hatott arra a
gondolatra, hogy fenn az utcán már frissen süt a reggeli nap
vörösréz-fénye és sugárzik az ég a nyári örömben. Andor egyre mohóbban
ivott, nem a szesz kedvéért, hanem mert nagyon kívánta már a kábulatot.
Végre is fizettek és feljöttek a falépcsőn. Két öreg úr ült már a
kávéházban a reggeli kávénál, messze egymástól, a kávéház két végében. A
tükrök előtt elmenet megnézték magukat. Mind a háromnak kipirult volt az
arca, pedig Andor határozottan emlékezett, hogy Révész úr lenn halálosan
sápadtnak hatott. Mintha festék lett volna az arcukon, izzóra fűtötte
őket a bennük lobogó szesz. Rácznak kinőtt a szakálla és Révész úrnak
piszkos volt a gallérja. Mikor az ifjúi fényben fürdő, még tiszta és
jókedvű utcára léptek, Andor olyasmit gondolt, hogy a poloska érezheti
magát így, mikor véletlenül fényes nappal mászik ki a falból. Szeretett
volna visszamászni a lyukba, ahonnan feljött, olyan szennyesnek és
vaksinak érezte magát. Révész úr kétségbeesetten ment köztük, Rácz
karjába kapaszkodott, mint akinek támogatás kell. Az egyik sarkon
megállt:
– Kérem, uraim… – mondta, váratlanul eleresztve Ráczot. – Én borzasztóan
kínlódom, uraim.
– Na, na, – mondta Rácz, meg se állva – jöjjön csak, nem először
történik.
– Hogyan, szerkesztő úr? – mondta Révész, utána sietve és megint a karja
alá nyúlva. – Ön ezt összehasonlítja azzal?
Andor szótlanul ment mellettük, mintha nem is ő lett volna az, akiről
szó volt.
– Engedjen meg, szerkesztő úr, itt csak van egy kis különbség!
Andor a szavaikból megtudta, hogy már egyszer kínlódott ilyenformán
Révész úr, mikor a Csirke túlságosan sokat foglalkozott egy
huszárkapitánnyal, aki kétszer olyan nagy volt, mint ő. De a különbség
az volt, hogy a Csirke ezt tagadta akkor, s az egész dolog elmult,
Révész úr hetekig egy percre se ment le a kis lány nyakáról, az egész
ügy ellaposodott, az lehetett az igazság, hogy a Csirke valami futó kis
szerelemfélét érzett, ami már az első percben se volt komoly. Ellenben
most – engedjen meg, szerkesztő úr – ez csak más, most olyat tett, amit
soha, nyiltan szerelmet vallott és elment haza egyedül, erre még nem
volt eset. Ha ez nem komoly, akkor igazán, mi a komoly egyáltalán,
szerkesztő úr, hát kérem, mi akkor a komoly, engedjen meg. Ilyeneket
mondott, vitatkozott Rácz rövid és gúnyos feleleteivel, Andor meg
ballagott mellettük. Eleinte nem nagyon figyelt, de hogy a vita
hangosabb lett, minden szóra vigyázott.
– Ha szabad nekem is beleszólnom, – mondta a nyugoti pályaudvarnál,
mikor Révész megint megállt vitaközben – önt a lány megsértette, és ha
ez velem történik, engem nem lát többé!
Révész leintett a kezével, neki ezek romantikus szamárságok voltak, hol
volt ő az ilyen legénykedő felfogástól!
– Uram, – mondta – én egy nyomorult szegény ember vagyok, nekem nincs
más a világon… csak ez a szemtelen lány… Én nem henceghetek vele, uram,
ez tudja, hogy mindenem nekem… és nekem nem is áll jól a hencegés, mert
én egy konflisló vagyok.
Ráczra nézett:
– Nemde, szerkesztő úr? Ön mondta egyszer.
– Úgy van.
Valóban, ahogy bús mosollyal lógatta a fejét, kitérdelt vékony
nadrágjában és hosszú nyakával, homlokába lógó hajával, olyan volt, mint
egy konflisló. Érthető volt, hogy az élénk, csinos lányt valami állati
rabszolgasággal, kutya-hűséggel, teve-türelemmel, ló-szorgalommal
kellett szolgálnia, csak így tűrték meg, mint nem egyenrangú szerelmest.
Ennek ugyan hiába magyarázta Andor, hogy sérelem érte a hiúságát. Hol
volt már az ő hiúsága!
– Uraim, – mondta keservesen, még mindig nem merve közvetlenül Andorhoz
fordulni – segítsenek rajtam, mert borzasztóan kínlódom.
– Mit tehetek? – szólt türelmetlenül Andor.
– Uram, – mondta Révész – ne szóljon többé hozzá.
Ez bosszantó volt az első pillanatban, de mikor Andor meglátta azt a
szegény arcot, amely a választ várta erre a merész kérdésre, nagyon
megszánta ezt a szerencsétlen frátert. Részeg volt, de mindent látott,
hallott és értett. Csak kellemes szálldogálást érzett a fejében és
nagyon érzékennyé vált a szíve.
– Uram, – kezdte ő is – én önnek a…
A becsületszavát akarta adni. Megharagudott magára, hogy egy pillanatra
megállt a beszédben. Határozottan mondta, szinte elszántan, azért is:
– Én önnek a becsületszavamat adom, hogy nem szólok többé a Csirkéhez.
Nyugodt lehet… felőlem.
Révész úr torzul mosolygott. Boldog volt, de nem tudott azonnal hinni
ekkora egyenességben. Vizsgálva nézte Andort:
– Doktor úr, – mondta – maga… maga…
Valami nagyon szép akart kijönni belőle.
– Hagyja, kérem, – mondta Andor – maga egy elítélt ember, így nem lehet
bánni nőkkel, én magát nagyon sajnálom.
Ezt már mind nem bánta Révész úr. Most megnyugodott, mert ami nyomorúság
volt benne, azt Andortól való féltékeny rettegése okozta. Ez most el
volt intézve. Búcsúzni akart, de Rácz rászólt:
– Hova megy?
– Hova. Hát haza.
– Nem igaz.
Gúnyosan szegezte rá vastag szemüvegét:
– Hallja – mondta neki. – Maga vén szamár. Ha maga most ehhez a lányhoz
szalad és nem hagyja legalább estig magára, akkor…
– De szerkesztő úr, ha nem hiszi, tessék velem jönni. Ha mondom, hogy
hazamegyek. Legyen nyugodt, most egy kicsit megugratom.
– Csak ezt ne mondta volna – szólt Rácz és megvetően bólogatott utána,
amikor kézfogások után átszaladt a kocsiúton és hazafelé sietett a házak
tövében. – Mik vannak Pesten… micsoda állatok…
Ketten ballagtak tovább.
– Az az érzésem, – mondta Rácz – hogy ez a lány ezt csalja.
– Nekem nem – mondta Andor.
Mentek a Lipót-körúton. A budai dombok idelátszottak a hídon-túlról. A
zöldből kibúvó nyaralókon a kis toronyablakok, mint piros reflektorok,
égő farkasszemet néztek a felkelő nappal.
– A szigetre mégy?
Andor megállt:
– Részeg vagyok.
Rácz látta rajta, hogy izgatott és valahol legbelül viaskodik önmagával.
Nem akarta faggatni, de sajnálta:
– Feküdj le, kialszod magad.
– Borzasztó ez, – mondta a fiú – rettenetes ez az élet, amit én élek…
– Jó, jó.
Szeretettel nézett rá a szemüveges. Nyugodtan nézte ezt a szenvedő
fiatal viharzást, ezt a most erjedő férfi-mustot, ennek a zavarosságát
és robbanni kész, de egyre önmagába visszafojtódó erejét. Nem találta
különösnek, úgy gondolta, olyan ez, mint gyereknél a fogzás: át kell
esni rajta. De azért egy gyerek, akinek fáj valami, mégis megindító
látvány. Rácz nem szerette mutogatni az érzelmességet.
– Hazakísérlek – mondta szárazan.
Andor ismerte őt. Ez a szó, akármilyen száraz volt, elárulta a Rácz
részvétét. És mint a gyerek, aki újult erővel zokog fel, mikor látja,
hogy sajnálják, Andor egyszerre újra érezte az éles fájást végigpengeni
az egész lényén, mint valami érzékeny ideghárfán. Rácz itt lakott a
közelben, a Lipót-körút egyik sarokházában.
– Nem, – mondta – köszönöm, menj csak haza. Én reggelizni megyek ide.
Egy kávéház felé intett. „Kávéház, megint kávéház, az egész életem
kávéház“ – gondolta kóválygó fejjel.
– Megyek veled.
– Nem, – mondta, most már türelmetlenül – egyedül akarok egy kicsit
maradni.
Rácz mondani akart valamit, de aztán nem mondott semmit. Némán mentek a
házig, ahol Rácz lakott, ott szervuszt mondtak egymásnak. Rácz hazament.
Andor elindult a kávéház felé, átment a kocsiúton és megállt a kávéház
terrasza előtt. A nap szinte forrón sütött már, a körút éledni kezdett
zörgő lármával. Meztelen térdű turisták mentek el előtte csoportosan,
hárman-négyen egymás mellett, tömött zsákkal a hátukon, nagy bottal,
nagyokat és egyszerre lépve szöges cipőikben. „Vasárnap van,“ – mondta
magában, erről ismert rá a vasárnapra, a szegény pesti hegymászók
egyetlen turista-napjára. „Vasárnap van.“ És neki oly mindegy, hogy
milyen nap van. Utánuk bámult, – ezek egész héten dolgoznak, és most
mennek, ki a hegyekbe. Megint jött két turista, egy nővel. Ennek is
hátizsákja, hosszú botja, vastag szöges-cipője volt. Erő és egészség
volt bennük, ahogy a híd felé masiroztak, a zöld budai hegyek felé,
meggyőződéssel, nem is diskurálva, már itt a körúton egyenletesen lépve.
Biztosan már itt is számították az időt és a kilométereket. A nő is
komolyan ment velük, olyanokat lépett, mint egy baka. Boldogoknak
látszottak ebben a hívő buzgalmukban.
Nem fordult be a kávéházba, de a híd felé se ment, a sziget irányában.
Lassan visszafelé indult el, a város felé. Már tudta, hogy hova megy, de
még önmagának nem vallotta be, gondolkozni még nem akart erről. De ahogy
ment, megnyugodni nem akaró lelkében kajánul serkedt fel a fiatal
rablószenvedély: már tudta, hogy a kis táncosnőért megy, már elözönlötte
a belsejét ez a mindenen átgázolni akaró ötlet, ami nem gondolkodás
útján született benne, hanem amit a gondolkodása csak tudomásul vett. Ez
valahonnan a fiatalsága mélységéből jött fene nagy erőhatalommal,
elsöpörte azt a félénk bírálatot, amivel az esze útját állta, – ez volt
az a pillanat, amikor forró hullámtól vörösödött el az arca – az iménti
elhatározás, az igéret, a becsületszó úgy szakadt-foszlott szét a sebes
áradattól, mint a szénaboglya, amelynek nekirohan az árvíz. Gyorsan és
elszántan ment, feltarthatatlan lendülettel, úgy, hogy szinte rá kellett
beszélnie magát, hogy álljon meg gondolkozni azon az egyszerű kérdésen,
hogy hol lakik az a lány. Megállt és hirtelen, de csak egy pillanatra,
gyötrelmes tehetetlenséget érzett: mintha megszökött volna előle itt
ebben a nagy városban ez a kis ringyó, elveszett a millió ember százezer
nagy házában. Hogy lehet ezt most rögtön, rögtön, de rögtön megtalálni?
A pillanat után fellélekzett és elmosolyodott az ijedségén. Hiszen csak
a Moulinbe kell menni, ott megmondják a címét.
Hat óra volt.

XV.
A Moulin nagy táncterme olyan ördögien józan volt a reggeli takarítás
világosságában, hogy egy percre megállott a küszöbön, mielőtt belépett
volna. A szűk, piszkos-vörös lépcsőházban még égtek a lámpák, de itt, a
nagyterem plafonja alatt, valahol, ahol eddig még sohse látta, nyitva
volt három kis ablak, amelyről elhúzták a piros plüssfüggönyt. Csak az
asztalokra rakott székeken és a papirszemetes, cigarettavéges középen
derengett valami ezüstös világosság, a terem nagyjából homályba-borult
maradt. Légrohamok jártak keresztül a szék-tornyok közt, ajtót csaptak
be valahol. Két irtózatos takarítóasszony hangosan vihogva vizes
fűrészport tolt maga előtt a padlón. A páholyok függönyei fel voltak
tűrve, mint az úri nadrág sáros időben. Az egyik homályos sarokban, a
konyha mellett még égett egy lámpa. Pincérek ültek egy asztal körül és
számoltak. Az asztalon bankók voltak és egyforma kis oszlopok
aprópénzből. Az egyik pincér meglátta az ajtóban álló Andort és
odakiáltott neki:
– Záróra, kérem!
De azért mintha nagyon messziről jönne, a szűk folyosók felől
egyenletes, fojtott brümmögés hallatszott. Valamelyik szeparéban még
cigánnyal folyt a munka. A kis ablakokon a nappali utca lármája hangzott
be, mintha pörölt volna a távoli lyukba bujt bőgővel.
– Kérem, – mondta Andor a főpincérnek – én egy hölgynek a címét
szeretném megtudni.
– Sajnálom, – mondta ez – én nem tudom egyiknek se a címét.
És már vissza is hajolt az asztalra, éreztetve, hogy záróra után semmi
köze a vendéghez. Aztán, mikor látta, hogy Andor nem megy el, feléje
fordult:
– Talán az asszony tudja.
Az asszony, ez a lányok ruhatárosnője volt. A deszkából épített
kulipintyóban tükör előtt állt az asszony és éppen egy kacér fekete
kalapot tett százesztendős boszorkányfejére.
– A Csirke címét? Nem tudom, nagyságos úr. Talán a főpincér.
– Az küldött magához.
– Akkor sajnálom.
És már el is ment, akkora táskát cipelve a karján, mint valami
bábaasszony. Kint maguk közt röhögtek a folyosón a cigányok. Andor
átment a moslékszagú konyhán, a szeparéfolyosóra. Három cigány
cigarettázott a fal mellett. A szeparéból hejehuja hallatszott.
– Kik vannak benn?
– Grófok.
Az egyik gróf hirtelen megjelent az ajtófüggönynél. Kikiáltott:
– Pincér!
Ránézett Andorra és megint bement. Andor azt gondolta magában, hogy ez
talán így van jól: nem kapta meg a Csirke címét, hazamegy aludni és soha
többé nem látja a Csirkét. De mégse indult. Van ez így néha, hogy az
ember érzi, biztosra veszi a dolgot, bármennyire úgy látszik is eleinte,
hogy nem akar sikerülni. A Csirke címe meglesz, nem is kell érte sokat
küzdeni, – az volt az érzése, hogy nem ő keresi a címet, hanem a cím
keresi őt, neki csak várni kell egy kicsit, egy helyben állni, majd jön
magától.
A pincér jött be a folyosóra:
– A nagyságos úr hívott?
– Nem. Ott.
A szeparé felé intett. A pincér arrafelé ment és a szeparé ajtajából
visszaszólt:
– Mindjárt feljön az üzletvezető úr a barból, az talán tudja a hölgyek
címét.
Andor elmosolyodott. Jó érzés ez, mikor az ember előérzete helyesnek
kezd bizonyulni. Kiment megint a nagyterembe. Várt egy kicsit, s akkor
meglátta az üzletvezetőt, aki kulcscsomóval a kezében, hosszú
szalonkabátjában sietve ment el a ruhatár előtt. Megszólította, hogy
okvetlenül kell neki az egyik művésznő címe.
– Tessék velem jönni – mondta az üzletvezető és visszavitte a
szeparéfolyosóra, amelynek végében ajtót nyitott ki.
– Tessék vigyázni, három lépcső lefelé.
Újabb folyosó, újabb három lépcső felfelé, ott volt az iroda. Amerikai
íróasztal, zöld lámpa, nagy üzleti könyvek, kopirozó gép, rend és
tisztaság: ez a szobácska volt a józan esze ennek a bolond
bordélyháznak. Az üzletvezető noteszt vett elő a fiókból:
– Melyik hölgy az?
Andor már lélekzetet is vett, hogy feleljen, akkor jutott eszébe, hogy
nem tudja, hogyan hívják a Csirkét. „Egy nőt kívánok, követelek, reggel
hatkor, és nem tudom, hogy’ hívják. Bolond vagyok.“
– A Csirke.
Az üzletvezető komoly maradt, lapozott:
– Rottenbiller-utca húsz – mondta.
– Köszönöm.
– Kérem.
Az ajtóból visszafordult:
– Bocsánat, kedves uram, azt is legyen szíves megmondani, hogy hogy’
hívják.
– Brenner Bárány Mariska.
– Köszönöm.
Végigbotorkált az alagutakon, megint elment a grófok előtt és a
nagytermen keresztülmenet hallotta, hogy a két takarítóasszony éktelenül
kiáltozva veszekszik. A főpincér választotta szét őket, egymásnak
akartak ugrani. Sietett, szinte rohant le a lépcsőn. Ki innen, a
levegőre…
A szesz most már dolgozott benne. Minden mozdulatot gyorsabbnak és
hevesebbnek látott, mint aminő volt, az utcán szembejövő emberek arca
élesebb, de hamarább eltűnő volt, mint máskor. Kocsin ment a
Rottenbiller-utcába és egyenesen a házmesterhez nyitott be.
– Brenner Bárány Mariska – mondta szigorúan.
– Második emelet, nyolc – szólt egy nő, aki vasalt.
Fellábolt a lépcsőn, a nyolcas számnak nyitva volt a konyhaajtaja. Itt
is vasalt egy cseléd.
– Brenner Bárány Mariska – állt meg kérdő arccal a küszöbön.
– Itt lakik.
– Itthon van már?
– Most feküdt le.
Névjegyet és a cselédnek ezüstpénzt vett elő:
– Vigye ezt be neki azonnal. Fontos ügyben.
A cseléd vaslábra állította a vasalót és bement. Andor megnézte, hogy
mit vasal. Valami alaktalan, talán háromszögletű rongy volt, ha megölték
volna, se tudta volna kitalálni, hogy micsoda. A szegény embereknek
fantasztikus fehérneműik vannak. A cseléd visszajött:
– Tessék bejönni a szalonba, a kisasszony mindjárt jön.
Szűk, sötét előszobán mentek keresztül. Két sárga szekrény tetején
paradicsomosüvegek sorakoztak, valahonnan gyereksírás hallatszott. Mikor
a szalonba léptek, onnan egy zöldslafrokos, cvikkeres kövér zsidóhölgy
menekült el, újsággal a kezében.
– A kisasszony albérletben lakik itt?
– Igen. Ez a szobája.
Az ajtóra mutatott.
– Hónapos szoba?
– Igen.
A cseléd kiment és Andor leült. Mályvaszínű olcsó plüssbútor volt a
szalonban, fakó aranyozású konzoltükör, csúnya nagy barna cserépkályha,
az asztalon csináltvirág, aranycsillagos világoskék üvegvázában. A
petróleumlámpáról madárfészek függött le, benne citromsárga posztómadár
ült hegyes piros facsőrrel, rávarrott fekete gyöngy volt a szeme. A
falon gyékény, teletűzdelve fényképekkel. Honvédtiszt, egy menyasszony a
vőlegénnyel, kis meztelen, hasrafektetett gyerek, Abbázia látképe, egy
elálló-fülű sovány öreg zsidó, aki egy távoli pontra mosolyog, egy
túlkövér hölgymellkép máslival a hajában, megint egy nagyhasú kis
meztelen gyerek… ezeket nézte, mikor az ajtó nyilott és a küszöbön
megjelent a Csirke. Komoly arccal jelent meg, de a következő pillanatban
már bágyadtan mosolygott, betette az ajtót és Andorhoz lépett. Halavány
volt és a huncut-fiús kis mosolyában most némi ijedelem játszott. Nem
szólt semmit. Andor ránézett és aztán intett neki a fejével, mintha azt
mondaná: „na, mit nézel?“ Úgy állt ott most a Csirke, mint valami
iskoláslány. A festék le volt mosva az arcáról, most nem volt olyan
csinos, mint az éjszaka. Ugyanaz az egyszerű fekete ruha volt rajta.
– Még le se vetkőzött?
– Dehogy nem. Csak most felöltöztem.
A hangjában elfogódottság volt és szinte szűzi alázatosság.
– Akkor mehetünk – mondta a fiú. Éhesen, de nyugodtan nézett végig a
lányon, örült neki, de mustrálta, mint a fürdővendég az üvegvázát, amit
a tombolán nyert, s amiről még nem tudja, mit fog vele csinálni.
– Hova? – kérdezte a lány.
– Vedd a kalapodat – mondta idegesen a fiú, újra hallva a gyereksírást a
lakás rejtekeiből. A lány beszaladt a szobájába, s kijött, fején a
sötétkék szalmafazékkal, amiről oly mereven állt el a fehér
szalagcsokor. Cérnakeztyűt húzott. Addig a hóna alatt volt a napernyő.
– Mehetünk – mondta egyszerűen.
A kapu előtt megszólalt Andor:
– A ligetbe?… Reggelizni?
Mosolygó kis arcával igent intett, gyorsan egymásután vagy ötször.
Villamosra szálltak. A ligetben elballagtak a nagy nyári kávéházhoz, a
száz meg száz kis vasasztal közül kikerestek egyet, ami árnyékban volt,
a ponyva alatt, oda ültek le. A lány kávét rendelt, a fiú konyakot.
– Nem ivott még eleget?
– Nem.
Érezte, hogy a részegségét folyton pótolni kell, oly gyorsan párolog.
Vannak ilyen fárasztó és izgatott éjszakák, hogy az ember nem képes
lerészegedni. Már hét óra volt: Andor este is ivott, éjszaka pezsgőt,
konyakot töltött magába, – máskor ennek a harmadrészétől is tönkrement –
most épp csak hogy érezte az italt, de azt, amit akart, azt nem kapta
meg tőle.
– Ne ítéljen meg, – mondta a lány – hogy ilyen ronda helyen lakom.
Otthon szebb szobám volt, Kecskeméten.
– Kecskeméten? – kérdezte Andor és ivott.
– Igen.
Elragadtatva nézte a fiút. Oly természetes volt, hogy itt ül most vele,
semmi értelme se lett volna megkérdezni, miért jött, honnan tudta meg a
címét, mi történt azóta, amióta oly goromba volt hozzá és ott maradtak
hárman a pinceszobában, és hogy most mit akar tőle. A szeme szürkébb és
tisztább volt így a reggeli fényben, mint éjszaka. És éjjel sötét,
dugóval barnított szemöldöke most vékony, de fényes-szőke volt, nem
árnyalta olyan érzékien a szemét. Polgáribb és tisztességesebb volt a
Csirke, erős és csontos orrával, magas homlokával, kissé nagy, de
kedvesen tréfás szájával, aminek a két sarkában bujkált a kisfiús
huncutság.
– Kecskeméten? – ismételte ok nélkül Andor, aztán az asztalra könyökölt,
a szemébe nézett és egyszerűen kérdezte:
– Szeretsz?
A Csirke megint gyorsan ötször igent intett a fejével, komolyan. És csak
aztán mosolyodott el, de teli félelemmel, s kutató várakozással a
szemében:
– Hát te?
– Az enyém vagy? – kérdezte a fiú felelet helyett.
Megint intett, bólogatott, sokáig. Nézte a fiút, birtokba vette a
szemével. Érezte, hogy semmi fölénye nem lehet fölötte, sejtette, hogy ő
nem nagyon kell neki, de nem bánta. Boldog volt, hogy elfogadta, sőt
titokban egy kicsit félt, hogy csak játszik vele, talán nem is akarja
elfogadni. Annyi egyszerű odaadás és természetes alázatosság volt a
Csirkében, hogy okosnak látszott ebben a kacérság nélküli kis
rabszolga-viselkedésben, frissnek és megnyugtatónak hatott, mint a
szerény és illattalan virágok, mint amilyen a nefelejts, vagy a hóvirág.
Andor, mikor tisztán, de kutatóan néző szemébe tekintett, világosan
érezte, hogy ezzel a kis teremtéssel szemben mégis ő a gyerek, a vad
csikó, ez tud többet az életről, ebben van több tapasztalat és tapintat,
hallgatás és a fölösleges ugrándozások bölcs mellőzése. Olyan komolyság
volt a Csirkében, mint azokban a földből alig kilátszó, mélyhangú és
nagyképű csöpp parasztgyerekekben, akik a csordás körül segédkeznek és
gyorsan futva szigorúan káromkodnak még a bikával is. Lehúzta a
keztyűjét, cukrot tett a kávéba. A fiú megint kérdezte:
– Az enyém vagy?
– Tudod.
– Nagyon?
– Tudod. Minek kérdezed?
– Mért nem iszod meg a kávédat?
– Nem kell.
Eltolta a kávét. Szégyelt, nem mert enni a fiú előtt, olyan szerelmes
volt. Most elboruló szemmel nézte, ezeknek a gyerek-hetéráknak az
érzékiségével, amelyben még semmi asszonyi nincs, amely őszinte és mohó,
amiben sok van a kétéves gyerek zsarnoki akarásából, mikor megkíván
valamit és nevetve kell neki engedni, mert kikaparja az apja szemét. A
fiú rámosolygott:
– Velem jösz?
– Már jöttem.
– De hozzám… haza…
– Ha viszel…
Nem sütötte le a szemét, egész arcával nevetve nézett rá, a nő örömével,
aki kezdi meglátni a kívánságot a szemekben, amiket úgy figyel.
– És máskor is?
– Mindig.
– És a Révész?
Vállat vont. Nem felelt.
– Mit csinálsz a Révészszel?
– Nem kell ezt a Révésznek tudni – mondta, és előrehajolt, játszani
kezdett a kávé mellett csillogó vizespohárral, lassan forgatta a tálcán.
A fiú megállította a poharat:
– Az nem úgy van – mondta. – Ha velem vagy, akkor nincs többé Révész.
Nem lehet csalni.
A lány lekönyökölt, féloldalt a tenyerére hajtotta a fejét, a másik
kezével megint a pohár után nyult. Andor elhúzta előle a tálcát,
mindenestül:
– Én a Révésznek most egy órával ezelőtt azt mondtam, hogy soha nem
beszélek veled többé, és most itt ülök veled. Én ezt a Révésznek még ma
este megmondom. Csalni nem lehet. Ott kell hagyni a Révészt.
A lány a kezét nézte, kis vékony keze az asztalon maradt, ahogy a
poharat elhúzták előle. Az ujjait nyitogatta-csukogatta a márványrajzú
bádogon, mint egy szerény kis fehér legyezőt. Ezüstgyűrű volt rajta, a
gyűrűn öt mákszemnyi türkizből nefelejts.
– Minek az? – mondta.
Kedvetlen lett erre a férfiúi vadságra. Minek ezek a drámák,
kibeszélések, fogadkozások, karaktereskedések? Elszomorítók a férfiak
ebben a gyógyíthatatlan önzésükben.
– Minek ez? Tönkre akarod tenni?
– Nem én. De tisztesség és becsület…
A Csirke rámosolygott a saját kezére, szomorúan. Oly mélyen a bölcsesége
alatt volt ez a vadízű kamaszság. De reménytelen volt ez ellen küzdeni.
– Ahogy akarod – mondta és mélyet sóhajtott. A sóhajtásban benne volt
mindaz a sok nyomorúság, amit majd el kell intézni a Révészszel, meg az,
hogy ez nagy és nehéz munka lesz.
Andor megint ivott. Most nagyszerűen érezte magát, úgy látszik, a friss
reggeli levegőn jobban hatott a szesz. Csupa ragyogást látott maga
körül, sebesen özönlött benne a vér, gyorsan és mélyen lélekzett,
forróságot érzett az arcában és valami ellenállhatatlan erőt és
bátorságot mindennel szemben, ami útjába állana.
– Pénzt kapsz tőle? – kérdezte nyersen.
A Csirke még mindig a kékköves gyűrűjét nézte:
– Nem fogadom el tőle – mondta. A Csirke lovagias volt. Nem mondta meg,
hogy nem is kínált neki soha pénzt. És hogy sok kocsit és sok reggelit ő
fizetett kettőjükért.
– Tőlem se?
– Nem.
– De hiszen szegény vagy és rongyos vagy.
– Nem igaz, – mondta a Csirke, most már minden mosoly nélkül, egy kicsit
izgatottan – nem igaz, mert ami ruhám van, az nagyon jó. Ez egy otthoni
ruha.
Lesimította a mellén a ruhát, mint a nők, mikor a ruháról beszélnek.
– Ezt még Kecskemétről hoztam, a szüleimtől. Ez egy finom úri ruha. Csak
egyszerű.
– A szüleid ott laknak?
– Laktak. Az anyám meghalt. Az apám… Amerikában van.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Andor: Regény - 11
  • Parts
  • Andor: Regény - 01
    Total number of words is 4267
    Total number of unique words is 1923
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 02
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1827
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 03
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 1918
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1950
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 05
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1793
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 06
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1779
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.9 of words are in the 5000 most common words
    58.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 07
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1756
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 08
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1854
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 09
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1778
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 10
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1745
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 11
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 12
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1894
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 13
    Total number of words is 4132
    Total number of unique words is 1784
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 14
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 1809
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 15
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1815
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 16
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1821
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 17
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1836
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 18
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1938
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 19
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1937
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 20
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1904
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 21
    Total number of words is 4027
    Total number of unique words is 1693
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 22
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1862
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 23
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1773
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 24
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1738
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 25
    Total number of words is 4020
    Total number of unique words is 1806
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 26
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 1784
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 27
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1802
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 28
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1798
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 29
    Total number of words is 4112
    Total number of unique words is 1775
    37.1 of words are in the 2000 most common words
    51.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 30
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1761
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 31
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1823
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.