Andor: Regény - 01

Total number of words is 4267
Total number of unique words is 1923
33.2 of words are in the 2000 most common words
45.6 of words are in the 5000 most common words
53.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

MOLNÁR FERENC
ANDOR
REGÉNY
BUDAPEST, 1918
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T.
KIADÁSA
9494. Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.


ELSŐ RÉSZ.

I.
Hajnali négy órakor, a derengésben, egy fekete fiú ment át a
Margithídon, Pestről Budára. Fáradt volt, meg-megállt a korlát mellett.
Ilyenkor van a szélcsend a Duna fölött. Nyugodt, édes és tiszta percek
ezek. A fiú lenézett a vízre. Mint a tükörüveg, olyan síma és fényes
volt a Duna. Jobbról, Ujpest felől, ahol a nap kél, fémesen elevenzöld a
színe és aztán ködös rózsaszínben párázik át a láthatár végén a szürke
égbe, fel a piruló felhőkig. A fiú balra fordult, végigfutott a
tekintete a budai dombokon, a parti hosszú házsoron, a Gellért felé. Ott
még sötét volt. A víz violába játszó kékes-szürke, üvegfényű és nyugodt.
Figyelt egy kicsit a távolba. A Táborhegy felől vékonyan szóltak a
kakasok. A budai parton, a csónakházakon még ég a jelzőlámpa, de már nem
tükröződik a vízben. Távoli vonat fütyül, mintha messzi-messzi hídon
nesztelenül menne át a Duna fölött.
A fiú egyesegyedül volt a hídon, rajta kívül sehol egy lélek. Fekete
szárnyas-felöltőjében, ahogy újra elindult, a tavaszi hajnalodás
elmosott, tompa-szürke-rózsaszín pasztelképén ő volt az egyetlen
szénsötét folt. Mire a budai hídfő közelébe ért, már egy barna munkásraj
jött vele szembe. Vastag cipőtalpak kopogtak fel a híd pallójára, egy
kis szél is kerekedett, amely szétfujdogálta a fátyolt a képről. Igen
messziről, a Gellérthegy felől szerényen csöngetett át a vizen egy
villamos. A fiú a belső utcákba kanyarodott, egy kapu előtt megállt,
várta egy ideig a házmestert, aztán eltűnt a házban.
Az első emeletre ment föl, ott kulcsot vett elő és bement a lakásba,
amelynek ajtaja mellett a lépcsőház falán fekete üvegtábla volt arany
betűkkel, ezzel a szöveggel: Dr. Aradi Dezső, ügyvéd. Alatta fehér tábla
ezzel a fekete szóval: „Iroda“ és egy energikusan kinyujtott fekete
mutatóujjal, amely szinte sértődötten utasította a lakásajtó elé tévedt
ügyfelet az udvari folyosó sarkába, ahol a fiú apjának az ügyvédi
irodája volt.
A sötét előszobából előbb a cselédszobába nyitott be és halkan szólt a
fülledtségbe:
– Juli… én vagyok. Felköltés tizenkét óra.
– Igenis – mondta egy hang a nyöszörgő ágyból.
Az előszoba végéből az ebédlőbe nyilt az ajtó. A fiú csöndes léptekkel
ment be az ebédlőbe, halkan tette be maga után az ajtót, mintha attól
tartana, hogy felébreszt valakit. Pedig a lakásban nem volt rajta kívül
senki. Dr. Aradi Dezsőt egy hónappal ezelőtt szanatóriumba vitték, mert
a gyomorbaja sehogysem akart javulni, dr. Aradi Dezsőné pedig, aki miatt
valamikor a fiú megtanulta ezt a nesztelen, könnyű éjszakai járást az
ebédlő nagy szőnyegén, már két év óta a budai temetőben nyugodott, ha
ugyan nem teljesült az az anyai jóslása, amit annyiszor hallott tőle a
fiú: „A temetőben se fogok nyugodni, amíg Andor reggel jár haza“. Az
üres és néma lakásban, amelyből immár most mind a két szülét kivitték, a
fiú számára tovább élt így az éjszakai csöndben az anyai szemrehányás.
Most már negyedik hete lakott itt egyedül és mégis lábujjhegyen ment
végig az ebédlőn, balfelé, ahol az ő szobája volt, közvetlenül az ebédlő
mellett. A kétszárnyú nagy ajtó nyitva várta régi szokás szerint: az
ajtót csak reggel hat órakor volt szabad becsuknia a cselédnek, mikor
kis petróleumlámpájával bejött az ebédlőt takarítani, s ez azért volt,
hogy Andornak több levegője legyen, mikor alszik.
Ledobta szárnyas felöltőjét, a kabátját is levetette, meggyujtotta
íróasztalán a zöldüveges villanylámpát és a vetkőzést abbahagyva,
ingujjban és kalappal a fején fáradtan ült le a karosszékébe. Az apja
régi irodai karosszéke volt, amit akkor kapott meg, mikor egyszer egy
bőrbútorgyáros kliens új karosszéket ajándékozott az ügyvédnek.
Konyakosüveg állt az íróasztalon, – ez is csak azóta, mióta dr. Aradi
Dezsőnét koporsóban vitték el innen – abból húzott egyet a fiú, a
kalapot a fejebúbjára lökte és két öklét nekitámasztva két halántékának,
az itatóspapirra könyökölt.
Szomorú íróasztal volt, a munkátlan, jómódú pesti fiatalember asztala.
Az itatóson nem volt tintanyom, csak rajzok voltak a szögleteiben,
ceruzával rajzolt unalmi csigavonalak és kockarendszerek. Elegáns
levélpapirosdoboz, domború arany felírással, ezzel a buta szóval:
Papyroleum. Fénylő tintatartókészlet, belvárosi papirkereskedő-stilben,
csupa sárgaréz és csiszolt üveg, soha gyertyát nem látott két
„hozzátartozó“ gyertyatartó, néhány felvágatlan jogi könyv, levélnyomó
vadászkutya döglött madárral a szájában, marienbadi üvegfélgömb, az
üvegbe olvasztott tarka kis bokrétával, kínos, üres rendben mindez, s az
egészet únottan nézte egy állónaptár, amely másfél hónapot késett. A
naptárak is tudnak késni, mint az órák.
Fölkelt, kiment az ebédlőbe, hogy kibámuljon az ablakon, mert ott nem
volt leeresztve a redőny. A budai utca még félhomályos, csöndes és üres
volt. Szemben a házmester a gyalogjárót öntözte és söpörte. Szemetet is
hoztak ott a kapu elé, egy csinos kis ládát, meg egy rongyos, dülledt
kosarat. Sok, szép szemét volt, búbozva volt a láda is, a kosár is, a
fiú bágyadtan meresztette rá a tekintetét. A szeme így meg-megállt
fáradtan, a jelentéktelen tárgyakra függeszkedve, az esze is fáradt
volt, ment a szeme után, meredten pihenni valami semmin. Aztán, mint a
sirály a hullámról, megint felszállt a gondolkozása, ilyenkor
elmozdította a fejét, hogy elszakadjon a szeme attól, amihez odaragadt
volt.
Ez volt az utolsó éjszakája a szülei lakásban. A szekrényei, a könyvei
már az új lakásában voltak, a Városliget mellett, a Lendvay-utca táján,
ahol különös szerencsés véletlen folytán kitünő lakást talált, két szép
utcai szobát, egyemeletes, palotaszerű kis házban, a báró Horn-villában.
Az első emeleten laktak a báróék, a földszinten volt két garszonlakás,
ezek közül kapta meg az egyiket Aradi Andor. A bárók rendes és finom
emberek voltak; mielőtt Andornak kiadták a lakást, tudakozódtak felőle,
még a családja felől is. A Horn baronessz még csak nyolc éves volt, de
báró Horn már most úgy építtette a házat, hogy ha a baronessz férjhez
megy, oda jöhessen lakni az urával. Akkor majd összeolvad a most
szétválasztott két garszonlakás. De addig a tíz-tizenöt évig
jövedelmezzen.
Andor a budai utcától búcsúzott és általában mindentől, a
gyermekkorától, az apjától, az anyja emlékétől, a régi ebédlőasztaltól,
az állóórától, a vizsgákra való készülés súlyos éjszakáitól, a kedves és
furcsa napoktól, amikor könnyű betegségekben feküdt a szobájában, az
anyai gond melegében, könyvek, limonádék, borogatások és játékok közt,
bekötött torokkal, lázmérővel a hóna alatt, az apa hangjától, amint
megszólalt ilyen estéken a küszöbön, a polgári körből jövet: „Na, hogy
vagy te beteg?“ És aztán rögtön utána az óráját nézve: „Negyed kilenc,
mi lesz a vacsorával?“
Az ebédlőből nyiló másik szoba felé nézett. Ennek be volt csukva az
ajtaja. Ezen túl egy kis egyablakos szalónféle volt, azon túl még csak
egy szoba, Aradiék hálószobája. Arrafelé mozdult, de aztán meggondolta
és nem ment még az ajtóig se, hanem megállt az ebédlő második ablakánál
és megint lenézett az utcára. Eszébe jutott, hogy hogyan búcsúzott el
abban az utolsó szobában az anyjától. Ez úgy volt, hogy Aradiné nagyon
rövid ideig volt beteg a halála előtt. Mikor beteg lett, haragban volt a
fiával. Az apa tudniillik nem birta megszokni azt, hogy a fia, miután a
doktorátust letette, éjszakázó társaságba keveredett és egyre későbben
járt haza. Eleinte otthon vacsorált és vacsora után lekunyorálta magát
egy órára a kávéházba. Aztán elmaradozott a vacsoráról, éjfélután, majd
még későbben jött haza. Végül rendes szokásává vált, hogy délután elment
és hajnali háromkor lopózott be az ebédlőn keresztül a szobájába. Délben
kelt fel és az ebédnél mindig duzzogva fogadták:
– Hallottam, amikor jöttél. Negyednégy volt.
Nem jöhetett oly halkan, nem találhatott ki olyan zseniális nesztelen
bevonulást, hogy az anyja két szobán keresztül meg ne hallotta volna
álmában. Pedig a kilincset két marokra fogva szorította le, hogy ne
pattanjon, mikor a retesz kiugrik a lyukból, a cipőjét már az
előszobában levetette és lámpát sohse gyujtott a vetkőzéshez. Viszont az
anyja nem ébredhetett fel oly nesztelenül, hogy az apja álmában meg ne
érezte volna a halk mozdulatot a másik ágyban. A huszonötéves házasság
sok-sok ezer együtt-aludt éjszakája tette, hogy ez a két gyöngéd ember
álmában is megérezte, hogy a másiknak kinyílik a szeme. És mialatt a fiú
a bútorokra támaszkodott a sötét ebédlőben, hogy könnyebb legyen a
járása még úgy, harisnyában is, a kis szalonon túl, a hálószobában már
két éber ember nézett a sötétbe, de egyik se árulta el a másiknak, hogy
ébren van és hallja a keményített ing halk hangját, amint az ifjú doktor
az ágya szélén ülve iszonyú lassan és óvatosan kibujik belőle.
Egyszer aztán, mikor a fiú így kibujt a héjjából a sötétben, váratlanul
megjelent előtte a küszöbön az apja. Neki sikerült oly halkan jönnie,
hogy az ing zörrenéseire figyelő fiú nem vette észre a közeledését. Az
öreg ügyvédből akkor nagyon kitört a keserűség, egy pillanat mulva már
ott volt az anya is, aki lefogta és kérlelte a sötétben kiabáló embert,
mialatt a fiú meztelenül ült az ágy szélén és önérzetes feleleteket
adott, majd élesebbeket, egészen addig, amíg az ügyvéd a sötétben erősen
meg nem markolta a fia karját. A fiú durván rántotta el magát az apai
erőszak elől, lámpát gyújtott és öltözködni kezdett, hogy őt többé nem
látják. Az apa egészen kikelt magából és Andort az anyja mentette meg
attól, hogy doktor létére évek hosszú szünetje után pofont ne kapjon az
öreg úrtól. Az öreg mérgesen ment vissza az ágyába, az asszony még
kérlelte, sírva békítette a fiút, aki kivörösödve, égő szemmel,
összeszorított szájjal, befűzetlen cipőben járt fel-alá, valami nagyot
akart határozni és kimondani, csak nem tudta, hogy mit, és végül is
engedett az anyjának és megint levetkőzött. Csak amikor már az ágyában
feküdt, még mindig égve a szégyentől és felforralva a bizonyosságtól,
hogy az ő szabadságát ezek mégse fogják többé elvenni tőle, csak akkor
vette észre az anyja arcán azt a majdnem állati vergődést, amivel ez a
negyvenöt éves asszony a kirepülni készülő fiát visszasírta a fészekbe,
azt a megriadt reménytelenséget, amely tudta, hogy úgyis minden hiába,
ez nem marad itt, ez itt most már csak vendég. Akkor elöntötte a fiút
belül valami nagy-meleg olvadás, megcirógatta az anyja arcát és anélkül,
hogy kérték volna erre, a hirtelen ellágyulásban becsületszavát adta
neki, hogy többé nem jön éjfélután haza. „Eredj, mama, mert megfázol“ –
mondta neki, mikor az asszony megölelte, és már ez alatt az ölelés alatt
érezte, hogy könnyelmű volt, elszólta magát, nem fogja tudni megtartani
a szavát, rossz érzés fogta el, úgy, hogy az ölelés alatt inkább
taszította, mint magához szorította az anyját. Másnap otthon vacsorált,
vacsora alatt nem szólt az apjához egy szót sem, az öreg se nézett rá,
kemény ember volt. Vacsora után bement a szobájába, nem ment el
hazulról. Lefeküdt, de reggel hatig nem tudott elaludni. Az anyja némán
virrasztott vele a harmadik szobában, alvást színlelve, hogy az öreg úr
ne nyugtalankodjék, de az meg felriadt minden félórában. Érezte, hogy
itt valami nincs rendben. Andor másnap nem vacsorált otthon, de éjfélkor
hazajött. Harmadnap sem vacsorált otthon és reggel ötkor jött haza. Nem
szóltak többé neki erről egy szót sem és mikor másnap kezet akart
csókolni az anyjának, az visszahúzta a kezét. Napokon át voltak így
haragban, és mikor az anya beteg lett, a betegségben is tovább tartotta
a haragot. Váratlanul fordult igen rosszra az állapota, negyvenfokos
lázai voltak és eszméletlen volt, merően nézett a fiára, de nem ismerte
meg. A tanár megmondta Andornak is, hogy az anyja meg fog halni. De
akkor már a szemét se nyitotta ki az asszony. Hirtelen lesoványodott
arcán szinte már csak a bőr tüzelt haragos-pirosan, lobogva a láztól,
mikor a fiú órákig állt némán az ágya mellett. Akkor már napok óta nem
evett és nem ivott. Ez már az agónia volt. Egy este, vacsora előtt,
hazajött a fiú, korábban, mint az apja, aki egy rokonért ment ki a
pályaudvarra. A hálószobában kék kendővel letakart lámpa égett.
Odalépett az ágyhoz és lehajolt az anyja arca fölé. Még nem is érintette
az arcát, de már égette a forróság, ami tüzelt belőle. A szeme le volt
csukva, a szája nyitva volt. Hangosan, gyorsan és szárazan lélekzett. A
fiúnak hirtelen felszaladt a melléből a torkába valami nagy, görcsös
gyermeki szerelem, forrón buggyant ki egyszerre mind a két szeméből a
könny, – „mama“ – mondta gyerekesen, legörbült szájjal, – „mama, az
istenért, hát békülj már ki velem…“ És hogy nem felelt, letérdelve
melléje, bőven omló, forró sírással megint mondta, igen halkan, most már
nem is az anyjának, hanem magának, a szívét fájtatva, önmagát büntetve:
„mama, békülj ki velem, mama…“ Az előszobából hangok hallatszottak,
Lujza néniék jöttek apával, Andor gyöngéden, szinte lopva megcsókolta az
égő arcot, hamar felugrott és átfutott a szobájába, letörölte a könnyeit
és az íróasztalához ült, mintha olvasna. Virradatkor halt meg Aradiné, a
fiú csak reggel tudta meg, nem költötték fel a halál percében.
Ez a búcsúcsók jutott most eszébe az üres lakásban, végigfájt fáradt
testén, nem úgy, mint akkor, amikor a sírástól nedves és duzzadt szájjal
alig hogy érintette a szárazan perzselő lázas anyai arcot, most
bágyadtan és szentimentálisan gondolt erre, mint emlékre, egy pillanatig
azt hitte, hogy könny fog jönni a szeméből, de nem jött, az egész emlék
egyetlen, nem is nagyon mély sóhajtásban adta ki az erejét. Andor bement
a szobájába, ásított egyet, de ezt aztán nagyon és mélyen, az asztalra
dobta a kalapját, vetkőzéshez kezdett. Mikor a nyakkendőjét és a
gallérját bontogatta, a tükör elé állt, megszokásból, mint ahogy a
legtöbb férfi, aki tükör előtt köti a nyakkendőjét, gépiesen akkor is a
tükörhöz megy, mikor leveti.
Nézte magát a tükörben. Azt nézte, hogy most a felszabadult
éjszakázásban meghúzódott és megsáppadt az arca. Nyáron rendszerint
hamar lebarnult, és keményhúsú, egészséges, síma arca volt. A tél vége
felé, most már második éve, megnyultak a vonásai, mintha megnagyobbodott
volna a szeme és szinte nőiesen fehér lett hosszúkás, ovális arca.
Csinos, nyulánk fiú volt, az anyja főként két szépségére volt büszke:
sötétbarna, majdnem fekete haja dacára élesen kék volt a szeme, s a lába
tökéletesen egyenes volt. Mikor egyszer a tornatanár statisztikát
csinált az osztály lábairól, aszerint hogy kinek van ó-lába és
iksz-lába, ő volt az egyetlen, harmincöt fiú közt, akit egyik rubrikába
se írtak bele. Huszonnegyedik esztendejében járt és a bajusza még csak
most serkedt. A sporthoz nem volt sok kedve, kicsit lusta volt, de ennek
okát lehetett találni a vérszegénységében. Testtartásának és
mozdulatainak valami lassú és kellemes eleganciája volt, ami már a
fiatalkori fáradtság határán járt. Ő maga, aki elég gyakran foglalkozott
külsejével, szépnek tartotta a kezét is: az ujjai és a körmei
hosszúkásak voltak, a kezefeje szépen csatolódott az inas és csontos
csuklóra, ő a kezét szerette legjobban, mert vékony és száraz volt, míg
az anyai szem semmit, ami sovány, nem szeretett a fián, gyermekkorában
mindig a kövérségéért aggódott.
A tükör előtt felsimította dús haját a homlokából és nézte, hogy így
mennyire hasonlít az anyjához. Most, hogy el kellett menni a régi
lakásból, minden pillanatban az anyjára gondolt, mintha valójában csak
most, az emlékeitől is elszakadva, búcsúznék el örökre tőle. De éppen
ezért, mert ezt az érzést a külsőségek hozták, nem volt mély és benső.
Lefekvés előtt, így halálra fárasztva fiatal testét, mindig érzékeny és
felületesen szentimentális volt és a tavasz, a tavasz – mondta magában,
mikor elfordult a tükörtől és vetkőzni kezdett – a tavasz fárasztja,
bágyasztja és ríkatja a városi embert, ez valami misztikus és ősrégi
rokonság a növényekkel, hogy mikor azokban mozogni és melegedni kezd a
nedv, a finomabb emberi idegzetek is nyugtalankodnak, – ilyesmit
olvasott valahol – vagy talán nemi kérdés ez is, valahol ezen a ponton
hat a modern emberre a nyárelő vizes langyossága, aminek a lankasztó,
furcsa szaga nyugtalanít és valami türelmetlenséget kerget végig a
csontokon.
Egyingben ült most az ágya szélén, megint megakadt a vetkőzésben, –
intim és oly gyakori pihenő pillanat – a térdére könyökölt és úgy tette
az állát a tenyerébe, mint sok, sok gondterhelt és fáradt városi ember,
aki talán el is felejtette, hogy hányszor állt meg ezen az állomáson az
életében, félig levetkőzve, elgondolkozni éjjel az ágy szélén, a nagy
csöndben összeadni és kivonni egy nehéz nap emlékeit, néha félórákon át
meredve így a lámpába vagy a szőnyegre.
Ez nehéz eset volt, amire most gondolt. Minden éjszaka elkezdett
gondolni erre, de mindig abbamaradt a gondolatfűzés, mert a paplan alá
bújt és elaludt. De ez a mostani óra, ami a búcsúzást és a holnap
kezdődő új életet jelentette, egy férfi kilépését a világba, ez nem
engedte magát agyonvágni egy félig-sóhajtás, félig-ásítás
ikerlélekzettel, amivel az ember annyi nehéz ügyét intézi el, mikor a
friss párna símán és hűvösen végigcsókolja a felmelegedett arcot.
A menyasszonyáról gondolkozott.

II.
Turnovszky Ella egy polgári iskolai igazgatónak a lánya volt, akivel az
Aradi-fiú gyerekkorában sokszor került össze, s akivel később a budai
kaszinó házi mulatságain barátkozott meg. Az igazgatót azóta Pestre
helyezték át, de Andor ott is tovább járt hozzájuk. Már negyedik éve
laktak Pesten, a polgári iskola épületében, az úgynevezett igazgatói
lakásban, amelynek építész-adta pompás tágasságát oly ritkán tudják a
szegény igazgatók bútorral, szőnyeggel és függönnyel igazolni. Az utóbbi
években, főként a doktorátus után minden délután, vagy este ott töltött
a fiú egy-két órát. Aradiné egyideig küzdött ez ellen a készülő házasság
ellen, kizárólag azért, mert a lánynak nem volt pénze, de aztán
nagynehezen belenyugodott. Az öreg ügyvéd nem szólt a fia dolgába, bár
nem szerette leendő apósát, akiből az anyagi gond és az előmenetel
lehetőségének aljas nyomorúsága meghunyászkodó, ideges és rendetlen
embert csinált. Egyszer volt is köztük valami, egy váltó miatt, amit
Aradi doktor zsirált a kopasz Turnovszkynak, s amit Turnovszky csak
azután fizetett vissza részletekben Aradi doktornak, miután a kerületi
bank az ügyvéden megvette az egészet. Andor halványan emlékezett is az
esetre, – akkor még kis gimnazista volt – egyszer egy vasárnap
Turnovszky bácsi náluk ebédelt, mert a felesége a kislánnyal Kecskeméten
volt, rokonoknál, és Turnovszky bácsi németül összeszólalkozott apával
már a levesnél és letette a nyakából a szalvétát, fölkelt és olyan
izgatott volt, hogy a mamától is németül búcsúzott: „ich bitte
tausendmal um Verzeihung“ – mert elment, otthagyta még a szép
zöldborsó-levest is, ami pedig szinültig töltötte meg a tányérját, –
csak egy év mulva békültek ki a körben, az apátplébános huszonöt éves
jubileumán, Andor emlékezett rá, hogy mikor az apja késő éjszaka
hazajött és ő hallotta a szüleit a hálószobában beszélgetni, az apja ezt
mondta: „Találd ki, kivel ferbliztem mostanáig, ne is törd a fejedet,
Turnovszkyval, megint adós maradt húsz hatosommal“.
Körülbelül egyidőben kezdték elvinni a kör szombat-esti mulatságaira a
szülék Andort és Ellát. Már az első télen Turnovszky Ella – így szombat
estéken olcsó-szőkéből és szegényes, otthonkészült rózsaszínből festett
igazi polgári-köri jelenség – báli ideálja és királynője lett ezeknek a
polgári-köri fiúknak, akik épp, hogy a második vagy harmadik
pantalónjukat viselték. Kitünően és jókedvűen táncolt, nem nagy
temperamentummal, de a tömeg számára való örökös, mechanikus vígsággal
és egy kis szabadossággal, ami mögött még akkor semmi érzékiség nem
volt, csak polgári, vagy jobban mondva kerületi tetszenivágyás.
Olyanfajta sikere volt, aminőre a jobb anyák azt mondják: „na én
agyonütném a lányomat stb.“, de azért minden anya figyelte a táncát és a
nevetését, mert minden anyának objektíve tetszett, csak éppen minden
anya épp azért anya, hogy soha ne győzzön benne az ilyen objektív és
természetes tetszés, amíg neki olyan lánya van, akinek nincs ekkora
szombati, kerületi sikere. A kör nagytermének sarkában minden táncának
négy-öt felfelé fésült hajú, bajusz-kezdettől maszatos, pattanásos
homlokú fiú várta türelmetlenül a végét, sötétkék ruhában, kis fekete
csokorral a gallér alatt, egyik-másik hosszúujjú zsakettben, valamennyi
vizes kefével fényesre simítva, nagy, mohó kamasz-szemekkel, izgatottan
huzogatva a fehér keztyűt. Ezek közt a tüzes táncosok közt, akik
kialkudtak három túrt, de már a harmadik kezdeténél táncközben kezdtek
alkudni a kegyetlen lánnyal egy negyedikért, könnyű volt Andor dolga. Ő
lassú és szenvedélytelen táncos volt, ő nem is várt sorára a többiek
csoportjában, valahogy úgy volt mindig, hogy mikor ő következett, halkan
előkerült valahonnan, és mikor a lány épp körül akart nézni utána, már
könnyedén fogta is a derekát, a lány már táncolt is vele, lassan és
sétálósan, magától értetődően és sokáig, addig, amíg a fiú vissza nem
adta a folyton nagyobbodó csoportnak. Néha künn, a rosszillatú,
gázlángos kaszinói folyosó félhomályában égő fiatal pofonok csattantak
Turnovszky Ella miatt, aki ezzel nem sokat törődött. Anyák és lányok
gyűlölködése fölött, csattanó diák-arcok fölött közömbösen uralkodva
lebegett rosszultáplált halvány szépségében, olcsó szőkeségében és
rózsaszínségében, csintalanul fel-felrezzenő felsőajkával, folyton
nevető és nem gondolkozó hamis szemével, mint a rossz partie ideálja, a
taknyosok démona, igazi városvégi szegény lány és kerületi primadonna,
akit minden kamasz azzal ölt, hogy Aradi Andorba szerelmes, de aki
minden kamasznak azt mondta, hogy szerelmes még nem volt soha, de Aradi
Andor „tetszik“ neki. A sikere és a népszerűsége ártott az apjának és az
anyjának is. Az apjáról azt mondták, hogy eladósodott csirkefogó, aki az
iskola szénszállítójától pénzt fogad el és egész nap a városházán
szaladgál gratulálni és tanítók és tanárok ellen intrikálni, az anyjáról
pedig, – ez szinte törvényszerű minden bálkirálynő anyjára nézve – hogy
szép kis pipi lehetett fiatalkorában, sőt a komiszabbak azt, hogy a lány
nem is Turnovszkytól van, hanem egy alpolgármestertől, aki meghalt.
Andor nyugodtan, a dologról igen keveset beszélve, a szülői kísérletekre
nem igen felelgetve, komolyan, lassan és biztosan, mint ahogy táncolt,
járt éveken át a Turnovszky-házhoz. Mikor Pestre kerültek, oda is utánuk
ment a Dunán át, ami igazi budai ember szemében még ezer évig döntő
fontosságú dolog lesz. Itt nem lehetett semmit csinálni, Andor
látogatásai olyan pontosak, biztosak és meg nem akadályozhatók voltak,
mint a hét napjai, ahogy egymásra következnek. A Turnovszkyék asztalán
öt teríték volt minden este, akár ott vacsorált Andor, akár nem, – s
ezeknek a családias vacsoráknak a csöndes és szívós nyugalmában megvolt
a szegény és ingatag kis családnak az a győzelme, amit a nevetőszemű
szőke-rózsaszín kisasszony szerzett meg Andoron keresztül a rendes,
jómódú és előkelőbb polgárcsalád néma bosszúságán a lassú és mindvégig
sóhajtozó belenyugvásig. Vőlegénységről, házasságról itt nem esett szó.
A dolog oly magától értetődő volt, hogy csak azt kellett megvárni, míg
Andor ügyvédi vizsgát tesz, addig megvoltak eljegyzés nélkül is, és ha
valaki Ivánt, a lány öccsét, a gimnáziumban megkérdezte, hogy igaz-e,
hogy az Ella menyasszony, vigyorgó biztonsággal felelhette, hogy nem az,
de azért a mamád nyugodt lehet, ez a dolog rendben van, az Aradi fogja
elvenni.
Ez az Iván volt az, akinek Turnovszky bácsi vagy Turnovszky néni minden
vacsora után kilenckor azt mondta: „Iván, menj be apa szobájába Ellához
és Andorhoz és pont fél tízkor küldd haza Andort és Ella feküdjék le“.
Azzal ők aludni mentek, Iván bement a fiatalokhoz, ült a nyakukon öt
percig, s aztán tíz cigarettáért magukra hagyta őket. „Andor“ – mondta
másnap a mama – „az este megint tizenegyig volt itt, ez nem illik, Iván
meg is kapta a magáét“. De ez nem változtatott semmit a dolgon, a mama,
aki más dolgokban keservesen szigorú és okos volt, itt beérte ezzel az
elvi tiltakozással és Andor soha nem ment el tizenegy előtt. Igaz, hogy
egy kis köhögés után bármikor be lehetett lépni „apa szobájába“, Ella az
íróasztalon ült és Andor fel-alá járt előtte.
Ez ma este is ilyenformán volt. Tegnap, tegnapelőtt és azelőtt Andor nem
jelent meg az igazgatói lakásban. Három vacsorát mulasztott egymásután,
ami annak a jele volt, hogy összeveszett a lánnyal. Ma ott volt, apja
betegségével mentegette magát a háromnapos szünetért és vacsora alatt
nem szólt Ellához, szándékosan beszélt sokat a kopasz Turnovszkyval,
politizált vele s néha nagyon udvariasan kapott a sótartó vagy egyéb
után, ami felé a lány nyult. Mikor a vacsorának vége volt és Turnovszky
végigszívta a virzsiniáját, kilenc óra lett és az öregek, rendes szokás
szerint, fölkeltek. „Iván – mondta az asszony – fél tízkor lefekvés.“
– Kezét csókolom, én megyek – mondta Andor.
Turnovszkyné felderülten nézett rá, aztán a lányára, akinek most is
közömbösen mosolygott a szeme.
Pillanatnyi csönd lett, de a lány érezte, hogy ha nem szól, Andor elmegy
és megint nem jön három napig. Csöndesen mondta:
– Maradjon.
– Kérem – mondta a fiú. – Parancsol velem valamit?
– Igen, – mosolygott rá fölényesen a lány – mondani akarok magának
valamit.
Andor kezet csókolt az asszonynak, szétnézett a kopasz után, de az már
nem volt sehol.
– Gyerekek vagytok, gyerekek vagytok… – mondta a mama és elment, aludni.
Ella előrement az apja írószobájába. Fekete bársonyruha volt rajta,
amely a nyakát meztelenül hagyta. Szép járása volt; a sötét bársony
puhán rajzolta ki az idomait, és világított fölötte a fehér nyak és a
friss, fényes szőke fej. Csinos és egy kicsit asszonyos volt így. Ahogy
Andor utána indult, végigvágott tekintetével a lányon, a feje búbjától a
cipője sarkáig. A biztos birtoklás nyugalmával nézte: „ez az enyém, ha
akarom“. A vacsoránál való színészkedés miatt észre se vette, hogy
valamivel több bort ivott, mint szokott, és most égett az arca.
Az írószobában némán dobott az asztalra egy marék cigarettát. Iván, aki
már rég svindler volt, nem nyult rögtön a cigaretta után, hanem előbb
lábujjhegyen az ajtóhoz lopózott és fülelt, hogy aludni tértek-e már a
szülék. Fontossá akarta tenni magát és veszélyessé a szívességet, amit
tett, hogy a cigaretta állandóan biztos legyen. Csak akkor ment az
asztalhoz a cigarettáért. Köszönés nélkül ment ki, mint aki csak éppen,
hogy kimegy, de még visszajöhet.
Mikor egyedül maradtak, Ella felült az íróasztalra. A fiú lassan járt
fel-alá előtte, aztán szembeállt vele.
– Ez nem megy – mondta.
– Gyere ide – nyújtotta ki felé karját a lány. A bársonyruhának rövid
ujja volt. – Megint bolond vagy? Mért vagy bolond?
– Ez nem megy – ismételte a fiú és rágyújtott, ezzel jelezve, hogy nem
akar csókolózni. A két fehér kar leereszkedett a fekete bársonyra.
A lány komolyabb lett:
– Ervin miatt?
– Ugyan! – És intett a cigarettás kezével.
Ervin egyike volt a pattanásoshomlokú táncosoknak. Régen, mikor még a
budai körbe jártak, komoly és rossz táncos volt, jogász és kitünő
tanuló, esetlen és egy kicsit piszkos is. Az egyetemen pápaszemet
viselt, a szombati estéken restelte fölvenni, akkor az is látszott
rajta, hogy rövidlátó. Mostanában, hogy ügyvéd lett, Andor ritkábban
látta, de azt tudta róla, hogy jár a házhoz. Veszélytelennek tartotta
mindig.
– Hiába, – mondta – hiába mondod már másodszor Nagy Ervint. Valami
jobbat mondjál. Ettől én még nem izgulok. Tudom én, hogy mennyire
érdekel téged Nagy Ervin. Jobbat mondjál.
– Tudok – nevetett a lány.
– Mondjál csinosabbat, urabbat. Gazdagabbat. Huszárönkéntest mondjál.
Ervin… az nem… az nem… Különben minek is beszélek. Mondhatsz, akit
akarsz.
Elsétált tőle.
– Nem megy, – mondta messzibbről – nem megy, mert nem szeretlek.
Próbálom, de nem tudlak.
– Én se téged.
Ez komolyan hangzott. Egy kicsit igaz is volt. Ez is, meg a fiúé is.
Korán kezdődött és túlérett mátkaság volt ez. Negyedik éves volt már,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Andor: Regény - 02
  • Parts
  • Andor: Regény - 01
    Total number of words is 4267
    Total number of unique words is 1923
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 02
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1827
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 03
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 1918
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1950
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 05
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1793
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 06
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1779
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.9 of words are in the 5000 most common words
    58.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 07
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1756
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 08
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1854
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 09
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1778
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 10
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1745
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 11
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 12
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1894
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 13
    Total number of words is 4132
    Total number of unique words is 1784
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 14
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 1809
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 15
    Total number of words is 4069
    Total number of unique words is 1815
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 16
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1821
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 17
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1836
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 18
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1938
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 19
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1937
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 20
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1904
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 21
    Total number of words is 4027
    Total number of unique words is 1693
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 22
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1862
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 23
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1773
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 24
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1738
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 25
    Total number of words is 4020
    Total number of unique words is 1806
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 26
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 1784
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 27
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1802
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 28
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1798
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 29
    Total number of words is 4112
    Total number of unique words is 1775
    37.1 of words are in the 2000 most common words
    51.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 30
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1761
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Andor: Regény - 31
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1823
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.