Álomvilág: Elbeszélések - 16

Total number of words is 4055
Total number of unique words is 1917
34.5 of words are in the 2000 most common words
47.6 of words are in the 5000 most common words
54.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
– Vincze nyolcz éves, Malvinka már tíz – tünődött magában. – Nemsokára
meg fognak tudni mindent…
De egy kellemes látomány fölverte álmodozásából.
– Vincze, Malvinka – figyelmeztette gyermekeit – amott jön Bórenbukk
báró, a méltóságos úr. Szépen köszönjetek neki, mint jól nevelt
gyermekekhez illik.
Csakugyan, egy viziló formájú emberi lény jött velök szembe, csodás
télibundában. Nagyokat fújt, s látszott rajta, hogy igen haragszik az
asztmára, mely földhöz vágja még őt is, húsz milliónyi vagyon hatalmas
urát.
A pénzes-zsák, nehézkes léptekkel bár, egyre közeledett. Mikor már csak
néhány lépésre voltak tőle, Vincze levette a kalapkáját, Malvinka
bókolt, s Huber úr mély tisztelettel köszönt a földesúrnak:
– Alázatos szolgája, méltóságos uram!
Bórenbukk báró leereszkedéssel fogadta a társas üdvözlést s
megmozdította a kalapját. Nem szólt, de nézéséből, a mely szomorú volt,
mint egy beteg tehéné, határozott jóakarat volt olvasható.
Aztán tovább ment.
Huber úron valami édes melegség futott végig. Ime Bórenbukk báró, a ki a
legnagyobb úr az egész megyében, megint nyájasan, sőt határozott
szivességgel fogadta és viszonozta az ő szerény köszöntését! Pedig nem
lehetetlen, hogy Bórenbukk báró, a ki azelőtt mindenütt megfordult,
annak idején hallott az ő ügyéről… És Bórenbukk báró mégis visszaköszön
neki, századszor, újra, mindig.
Tehát ismét megvolt a vasárnapi öröme. Mert voltaképpen azért andalogtak
erre minden vasárnap délelőtt, hogy módjában legyen Bórenbukk bárót
higienikus sétáján üdvözölnie, s hogy aztán az új találkozóra várva,
erre a kegyes kalapemelintésre gondoljon szüntelen, a jövő vasárnapig…
Bórenbukk báróról sok rosszat beszéltek. Hogy katonák élelmezéséből
gazdagodott meg, s hogy a hol Bórenbukk báró volt a vállalkozó, ott
nyomban kiütött a tifusz. Huber úr azonban nem hitte el ezeket a
meséket. Hogy ez a jólelkű, nyájas ember szegény katonák zsírján hízott
volna ily kövérre!… Micsoda ráfogás!
Meg volt írva, hogy ezen a vasárnapon a szokott öröme ne legyen teljes.
Már hazafelé tartottak, a mikor a vasúthoz vezető utczából hirtelen
előbukkant a szolgabíró alakja. Huber úr hirtelen félrenézett; fakó
arczán könnyű pirosság futott végig.
A szolgabíró fütyörészve haladt el mellette, s Huber úr lehorgasztotta a
fejét.
Már vagy öt éve nem köszöntek egymásnak. A szolgabíró egyszer fenn járt
Pesten, s a mikor onnan visszatért, Huber úrnak úgy rémlett, hogy nem
akarja meglátni az ő szerény köszöntését. Bizonyosan hallott valamit
odafönn; ámbár ki foglalkoznék még ma is az ő szerencsétlen ügyével?!…
Lehet különben, hogy csak véletlen volt az egész. Talán: eleinte nem
vette észre Huber urat, s később nem sokat törődött vele. De Huber úr
azóta nem mert köszönni s többé nem látták meg egymást.
Mikor hazaértek, a meleg szobába, a kis fiú köhögni kezdett.
Huber úr nem hallotta ezt a rekedt köhögést; elgondolkozott:
– Vincze nyolcz éves, Malvinka már tíz. Nemsokára meg fognak tudni
mindent.

II.
Huber úrral az történt, hogy ide s tova húsz évvel ezelőtt, elveszett a
kezén egy pénzes levél. Huber úr akkor a mozgópostánál volt. Egy örökre
emlékezetes éjszakán tizennyolcz pénzes levelet vett át s másnap reggel
csak tizenhéttel tudott beszámolni. Az, a melyikben a legtöbb pénz volt,
eltünt szőrin-szálán.
Mikor vallatóra fogták, azzal védekezett, hogy tévedésnek kell lennie a
dologban. Igaz, hogy tizennyolcz levelet ismert el, de valósággal csak
tizenhetet vett át. Mikor újra megolvasta a leveleket, már csak
tizenhetet talált; s akárhányszor olvasta meg, mindig csak tizenhét
volt.
Az átadó vállat volt. Ő mind a tizennyolcz levelet ott hagyta a Huber úr
asztalán. Huber úr érezte, hogy el van veszve.
Ő, titokban, ezt a másikat gyanusította; a másik őt. A látszat Huber
ellen volt. Hosszan húzódó vizsgálat után kimondották, hogy a tolvajlást
nem lehet megállapítani; Huber urat azonban szélnek eresztették.
Nem maradt meg az első gondolata mellett; nem lőtte agyon magát. Mikor
ártatlan!… S eleinte azt képzelte, hogy szemébe fog nézni az embereknek.
De ez nehéz munka volt; lassankint belefáradt. Volt egy pár jó embere, a
ki úgy tett, mintha nem szégyelné a vele való ismeretséget, de
észrevette, hogy voltakép ezeknek is nagyon terhére van.
Hová bujjék el? Egy darabig azt hitte, hogy erre a czélra a nagyváros a
legalkalmasabb. De a váratlan találkozások, néptelen mellék-utczákban, a
hol ismerősöknek oly bajos egymást kikerülniök, elűzték a központból.
Végre – lassankint felejteni kezdték az ügyét – menedéket talált egy kis
városban. Valami csekély hivatala is akadt. S hozzá látott, hogy új
életet kezdjen.
Nem bántotta senki, s nyugodtan élhet, ha nem lát folytonosan rémeket.
De elég volt egy hideg szó, vagy egy szokatlan tekintet, hogy kétségbe
essék. Az a kicsinylő bánásmód, a melyből minden alantas sorsú ember
kiveszi a maga bőséges részét, Huber urat lázba ejtette. Nem mert
közeledni senkihez, s az idegen, a ki görbén nézett rá, nem sejtette,
hogy egy kést forgat meg ama másik ember folyton vérző szívében.
Vannak nyomorúságok, a melyeket csak kettesben lehet elviselni. Huber úr
kétségbeesésében megházasodott. Volt egy leány, a ki ismerte a
szégyenét, s nem vetette meg érte. Huber úr azt a bolondot eszelte ki,
hogy mivel nincs egyéb megosztani valója, megosztja vele, szegénynyel, a
szégyent.
Emez okosabbat gondolt, mint Huber úr, s még elég jókor meghalt. Sajnos,
nem idejekorán. A nyurga kis lány és a pápaszemes fiú homályosan még
emlékeztek reá.
Hosszú időn mindenbe beleszokik az ember. S Huber úr, ha valami
gazságról volt szó, találva érezte magát.

III.
Egy szép nap Huber úr azt olvasta az ujságban, hogy odafenn, Pesten,
megtalálták a becsületét.
Szétbontottak egy ócska, vasúti postakocsit, s ennek egyik hasadékában
ráakadtak a húsz évvel ezelőtt elveszett pénzes levélre. A levélben
benne volt a régi, sok szép bankó; a Huber János becsülete hiánytalanul,
makula nélkül.
Huber úrnak reszketni kezdett a keze, mialatt az ujságot betűzte, s a
hogy fátyolozott szemmel tovább olvasta a hírt, két nagy, kövér
könnycsepp folyt végig fakó arczán.
Aztán elkezdett kiabálni a gyerekek előtt:
– Itt van az elégtétel!… Itt van!…
A gyerekek megijedtek és sírva fakadtak.
Másnap megérkezett ártatlanságának hivatalos elismerése is. Az
igazgatóság levelet intézett hozzá, melyben őszinte sajnálkozását
fejezte ki.
Huber úr, húsz évi görnyedtség után, megkisérlette kiegyenesedni. S a
hogy körülnézett, csodálkozással vette észre, hogy a világ nyugodtan
forog tovább.
A Huber úr kis városkáján nem lehetett észrevenni semmi különös
változást. A lakosság nem forrongott; sokan nem is olvasták a hírt,
mások nem tudták, hogy Huber úrról van szó.
Huber úr, hogy elégtétele teljes legyen, felutazott a fővárosba. Itt,
fennen köszöngetett húsz év óta nem látott ismerősöknek, a kik nem
ismerték fel. Elfelejtették azok Huber urat, régen.
De Huber úr nem nyugodott s fölkereste az egykori pályatársakat. Ezek
már mind szép állásban voltak, s Huber látása nem igen izgatta fel őket.
Egy negyedóráig elbeszélgettek vele s megkinálták szivarral. Azután a
régi bizalmassággal nyilatkoztak meg előtte:
– Most már, kedves János, eredj haza. Nagyon sok a dolgom, rendkivül
sok. De hidd el, őszintén örülök.
S Huber úr észrevette, hogy éppen úgy lenézik, mintha semmi se történt
volna.
Huber úr, hogy kárpótolja magát, megizlelte a vastag szivarokat s elment
az orfeumba. De a havannáktól fejfájást kapott, s rájött, hogy az orfeum
igen szomorú mulatság.
Belátta, hogy nincs egyéb hátra, mint haza utazni, s folytatni ott, a
hol elhagyta.

IV.
Mikor a következő vasárnap Huber úr megpillantotta Bórenbukk bárót, a ki
orvosa karján közeledett feléje, hálával teli szivvel, megilletődötten
emelte meg a kalapját, s mint rendesen, most is figyelmeztette a
gyermekeit:
– Vincze, Malvinka, szépen köszönjetek a méltóságos úrnak, a hogy jól
nevelt gyermekekhez illik.
De, méltó meglepetésére, Bórenbukk báró ez egyszer nem nyúlt a
kalapjához s csak az orvos fogadta a köszöntést.
Mialatt Huber úr álmélkodva nézett vissza a továbbhaladókra, Bórenbukk
báró megkérdezte az orvostól:
– Ugy-e, ez az, a ki ellopta a pénzes levelet?
Az orvos felvilágosította:
– Nem lopott ez, szegény, semmit a világon. Ellenkezőleg, most derült
ki, hogy igazságtalanul gyanúsították.
– Igen – felelt a báró – olvastam az ujságban. Különben nekem mindegy.
S tovább viaskodott az asztmájával.


MELANCHOLIC.
Mikor a Trial-Stakes-ben Melancholic a távolságoszlopnál előre dugta a
fejét, Bálvándy Viktort valami olyanforma szédülés fogta el, a minőt
Bonaparte érezhetett Afrikában, látván a szemhatáron az első győzelemnek
pirkadását. Egy fénysugár lobbant fel előtte, mely hirtelen
megvilágította az egész jövőt: Jénát, Wagramot, Austerlitzet. A tömeg
még javában ordítozott: »Lancaster! Fanfare! King Kaliko!« – de Viktor
már látta, hogy Steerforth, Lantelme és Blossom erősen sarkantyúznak,
míg Plunkett nyugodtan ül a helyén. Nem tévedett.
A csöngetéskor Lancaster lovasa fölemelte ostorát, Melancholic ellenben
megnyúlt, mint a rétes tészta, s a vert had élén a madár biztosságával
vonult a birói páholy felé. »Melancholic! Az outsider, a hogy akar!« –
rivalgott a bécsi ló-kritika előkelő világa. Viktor nem látott többé
semmit. Valami édes melegség tánczolt végig rajta, a feje bőrétől a
lábujjai hegyéig; szeretett volna örömében sírva fakadni, s egy
pillanatra úgy tetszett neki, mintha a homloka alatt, a fülében, a
gégéjében, mindenütt egy-egy szív kalapálna vadul. Végre!
A kis Strachwitz Hanna, a ki elveszve lehetetlen angol gúnyájában előtte
álldogált, levette pisze orrocskája mellől a nagy aluminium-ágyút, s
hézagos lelkesedéssel, de jóakarattal szólalt meg, mialatt szelíd,
vértanú-tekintete King Kaliko-t követte:
– Bravo, Bálvándy. Gratulálok.
Viktornak úgy rémlett, mintha ezer mértföldről jönne ez a náthás hang.
De mire szokott, hidegvérű mozdulatával arra fordult, már leszámolt a
pillanatnyi gyöngeséggel. Egy egyiptomi isten nyugalmával köszönte meg a
szerencse-kivánatot, s hozzá tette:
– Plunkett jól viselte magát.
Mellesleg pedig azt gondolta magában:
– Nem, téged _akkor_ sem veszlek el. Téged nem veszlek el soha.
Már készen volt az élet-terve vagy tíz esztendőre. Ebben az élet tervben
nevezetes szerepet játszott egy helyes kis skócziai kastély, a hol
tavaly vendég volt a nagy vadászatokon.
Le akart menni a mázsálóhoz, hogy megveregesse a lova nyakát, de előbb
egy tuczat kezet kellett megszorongatnia, köztük a Miczi herczegnőét, a
ki azzal ölte, hogy vele rakatta fel az öt forintjait a totalizatőrre.
Miczi herczegnő el volt ragadtatva, mert kiszámította, hogy legalább
negyven forintot kellett nyernie Melancholic-on. Ellenben keveselte a
Viktor kénytelen-kelletlen kedveskedését s meg is jegyezte:
– Ön talán nem is örül, Bálvándy?
Csak éppen annyira örült, hogy a hangja egészen elrekedt az
izgatottságtól. Már látta magát a windermere-i kastélyban, a hol majdan
el fogja felejteni első ifjúsága összes rossz emlékeit, a gázgyárt, a
vendéglősöket és a szabókat, a kikkel alkudoznia kellett, s az ugocsai
kis sasfészket, a hol annyit olvasta Homért, s a hol a fejébe vette,
hogy egykor meg fogja hódítani a világot. A friss tavaszi szellő vígan
zizegett végig a Freudenau satnya növényzetén; s a két hatalmas fúvó a
Viktor mellkasában teljes erővel szivattyúzta az éles levegőt, mely
szinte újnak, ismeretlennek tetszett neki. Az ezerhatszáz méteres pálya
indítási pontja gyöngyszürke színekben úszkált káprázó szeme előtt;
Viktor gyönyörűnek látta az egész világot.
Egyszerre azonban észrevette, hogy ennek a sok verőfénynek van egy kis
árnyéka is. Ez a négy láb magas árnyék ott lézengett mellette, Miczi
herczegnő mögött, s természetesen nem lehetett más, mint Ilyasevics
Lázó.
A kis torz-szülött óriási kürtőjével a fején, s égő vastag bottal a
szájában, mind a két kezét zsebre dugva álldogált a szerencsét kivánók
csoportja mellett, s apró kupeczszemével figyelmesen nézte
Melancholic-ot, mely hátán az életunt Plunkett-tel, csöndesen baktatott
vissza a kijáró felé. A szemle jó sokáig tartott, s Lázónak
vigasztalásul szolgálhatott, mert a bírálata így hangzott:
– Hanem azért leharapom az orromat, ha Melancholic nyeri meg a Derbyt.
– Mit csináljak én az orroddal? – szólt Viktor. – Tudod mit, mást
mondok. Ha Fanfare nyeri a Derbyt én fizetem a lakomát, ha Melancholic,
akkor te fizeted.
– Elfogadom – felelt a kis kupecz.
Viktor dühös volt. Ez a kis sánta ördög majdnem megrontotta a napját.
Pedig világos, hogy csak a sárga irigység beszél belőle. Fájt a foga
Melaneholic-ra, s alkudott rá, már mint két évesre. Viktornak azonban
volt esze, s nem állt vele szóba.
És bizony helyesen cselekedett. Melancholic már kétszer is megfizette a
kilenczszáz fontot, melyet Viktor Angliában adott érte. S mintha ezzel a
csikóval a szerencse-csillagát hozta volna át a tengeren. Őrült sikerei
a pokerben az nap kezdődtek, a mikor Melancholic első diadalát aratta.
Azt is megjegyezte, hogy Ilsenstein grófnő, a kiről soha sem tudott
végkép lemondani, s a kit tartalékba helyezett, arra az esetre, ha a
skócziai tervek nem sikerülnének: Ilsenstein grófnő tehát, mikor
harmadszor és utóljára békültek ki, legelőször azt kérdezte tőle: »Magáé
az a szép ló, Bálvándy, a melyiken a sárga sapkás és olajzöld dress-es
lovászfiú ül?« Sőt, minthogy befelé őszinte szokott lenni, nem tagadta
le maga előtt, hogy a társaságban kivivott helyzete feltünően javult
azóta, mióta sűrűn beszéltek róla, mint Melancholic szerencsés
tulajdonosáról.
De mi volt mindez a mai sikerhez képest? Richelieu első kis
fegyvercsörtetései. Végre hát mégis Derby-lova van, kétségtelenül
Derby-lova. Neki, az egykori gáz-gavallérnak, a ki nem örökölt egyebet,
csak egy elég jó nevet, meg temérdek adósságot, a kinek minden
tehetsége, tudománya és birtoka nem állott egyébből, csak: pokoli
hidegvérből, fényes önuralomból, egy jelentéktelenül csinos, szőke
fejből, s két szép, szelid kék szemből, melyek mögött egy ördög
elszántsága lakott.
– A szemtelen el akarja csalni tőlem a lovamat – mérgelődött magában,
miközben bezsebelte az ezreseit. Igen boszantotta ez a nagyravágyó
kupecz.
És még akkor is gyakran gondolt a gnómra, mikor a diadalmas nap után
álomra hajtotta a fejét. A nyomorult niebelung, még a Rajna kincse
kellene neki!
Csakugyan olyanformán lehetett a dolog. Lázó, egy héttel a Derby előtt,
szint vallott, s nagy összegeket ajánlott fel Melancholic-ért. Állítólag
erősen érdekelve volt Fanfare-on s ki akarta zárni a meglepetést.
– Hátha egy vármegyét kinálnál érte! – felelt Viktor.
– Adod még olcsóbban is – fenyegetőzött Lázó.
Annyi bizonyos, hogy eleinte nem volt szándékában. Melancholic olyan
felsőbbséggel nyerte meg a Derbyt, hogy lelkesebb ló-tudósok szerint
egyszerre felnőtt a század legnagyobb lovaihoz. Viktor egész nap
rózsaszin felhőkön járt, s este a kártyaasztalnál, játékos társa, a
hajdani karlista ezredes előtt, így idézte a szegény Prudhomme urat:
– Ez a ló, ez a ló a legszebb napja egész életemnek.
Szerzett és eredeti tréfáit mindig az ezredes számára tartogatta.
Bizonyos volt benne, hogy ez az egy soha sem érti meg és nem árulja el a
gúnyos megjegyzéseit.
A lakomán Lázó kitett magáért. Sőt kedves is volt, ahogy tőle telt. A
legnevezetesebb különben ezen a lakomán az volt, hogy Lázó
háziasszonynak elhozta Abéab-ot.
Ez az Abéab egy hindu kisasszony volt, a kit Lázó valahonnan Bombayből
czipelt haza, hogy itthon üvegbura alatt rejtegesse. A szegény
teremtésnek nem valami szép élete lehetett ebben a csúf, napfénytelen
Európában. Lázó ugyan a szinházba nagyritkán elvitte magával, hogy, mint
a sikerrel működő szerencse-vadászok szokták, néha kirakatba tehesse a
gyémántjait, de rendesen lakat alatt tartotta. Féltékenykedett rá, mint
a hogy csak egy gnóm tud, ha egyszer hozzáfog; még a szolgáitól is
féltette. És méltán, a mint mondták.
Abéab szép volt, mint az Ezer egy éj, és ostoba, mint az a másik
éjszaka, a melyet számjegy nélkül emlegetnek. A néhány angol szó, melyet
tudott, éppen csak arra való volt, hogy elárulja, mily szörnyűséges okai
lehetnek Lázónak a féltékenységre. Annál nevetségesebbnek tünt fel, hogy
Lázó minden áron meg akarja tartani. De a gnóm csak ragaszkodott a
prédájához. Az volt a hiúsága, hogy így beszéljenek felőle:
»Ejnye be gyönyörű szeretője van annak az ocsmány majomnak!«
A szép kis állat háziasszonykodása tehát általános érdeklődést és nem
csekély feltűnést keltett. Csak Viktor nem találta meglepőnek a dolgot.
Azzal hizelgett magának, hogy átlát a szitán, s nevetett a köpönyege
alatt. De elbízta magát, s az elbizakodottság mindig fél-lefőzetés.
Szinte tudtán kívül, egy ostoba gondolatot vitt magával haza, mely el
volt ugyan temetve homályos emlékei közé, de még élt, mint a fáraókkal
befalazott búzaszem. Mikor ugyanis vagy harmadszor vette észre, hogy
Abéab rajta felejti a tekintetét, keresztül villant a fején: micsoda
furcsa érzés lehet az, fölkelteni a Krizantémum kisasszonyok
szenvedélyét, a vad szerelmet egy ilyen madárszívben?! Csábította az az
– előtte még ismeretlen – öröm, melyet az idegen világból való asszonyok
szerelme kínál, s ez lett a veszte.
Természetesen, másnap rá se gondolt a Fanfare szineibe öltözött
paradicsom-madárra; ellenben annál inkább foglalkoztatta Melancholic. A
pompás állat tulajdonkép ekkor kezdte meg diadalútját, a mely vastag
betűkkel van följegyezve az angol sport-évkönyvek legtöbbet forgatott
lapjain. Bálvándy Viktornak majdnem minden sportnap egy-egy új izgalmat
és egy-egy új sikert jelentett.
Immár nem lehetett kétség, hogy Melancholic méltó fia a »század
lová«-nak. A hányszor kivonult a gyepre, mindig az a halk moraj fogadta,
a mely a nagy művészt, a ki tulajdon tekintélyétől elkomolyodva jelenik
meg a szinen. És egész lényében volt valami, a mi a szinpadi csillagra
emlékeztetett; a szinpadi csillagra, a ki pompázásra született, s a
kinek nemcsak megszokása, hanem gyönyörűsége és élet-eleme a szereplés.
Szinte úgy tűnt fel, mintha maga is meg akarná ünnepelni minden
fellépését. A szakértők úgy találták, hogy külseje az eszményi
versenylóé; s nyúlánk, szép alakján volt valami bánatos vonás, mely
különösen érdekessé tette. Mintha tudatában lett volna szerepe
fontosságának, a hivatásukat megbecsülő művészek komolyságával végezte
feladatát. Tíz lépésről lesugárzott róla a »nagy ló« ismertetőjele; s
mélasága gondolatokat ébresztett. Néha azt a benyomást keltette, hogy
egy költő lelke lakik benne; költőé, a ki lenézi az olcsó sikereket s
csak a diadalt szomjazza. De így vagy úgy, mindig meglátszott rajta,
hogy ha talán nem költő, legalább is nagy gondolkozó; nagy gondolkozó, a
ki szomorúan nézi ezt a kopár hegyfokot, s miután mindent alantasnak és
hívságosnak talált, patáival veri ki fényes gondolatait.
Ha Bálvándy Viktor véletlenül nem érti meg, minő tüneményes lénynyel
fűzte össze nevét a rejtelmes végzet: semmiesetre sem érdemelte volna
meg a szerencséjét. De Viktor nagyon jól tudta, kivel van dolga, s
voltakép Melancholic volt az egyetlen lény, a kit szeretett. A hányszor
meglátogatta Melancholicot, mindig volt számára egy ölelő mozdulata,
mely a kézfogást helyettesítette. S koronkint, ha Melancholic rosszkedvű
volt, így vigasztalgatta: »Ej, soh’se búsulj, kedves öregem! Búsuljon a
ló, annak elég nagy a feje!«
De csak akkor tudta meg, hogy mennyire szereti, mikor Melancholic
egyszer köhögést kapott. Melancholic köhögött! Az emberek
halotthalványan, lábujjhegyen jártak a box körül, s egy hangos szóért
Plunkett majdnem kikapta az útlevelét. Viktor nem emlékezett rá, hogy
valami úgy megrázta volna mint ez a köhögés; szerencsére egy nagy
ijedtség árán mentek voltak minden komoly bajtól.
A féltő gondot, melylyel ápolták, Melancholic fejedelmileg hálálta meg.
Őszszel egy új diadalmenetet rendezett, és a míg ez a diadalmenet
tartott, egyre nagyobb és nagyobb tűzzel égett a Viktor
szerencsecsillaga. A poker fizetett mint a köles, Skócziából kitünő
hírek érkeztek, s végre teljesült az álom: Viktor bejutott a klub
választmányába.
Szerencsétlenségre, jött a tél. Pardubitz és a vadászatok után Viktor
sorra járta a téli városokat. Az első ember, a kivel Cannes-ban
találkozott, Lázó volt; s alig töltött három napot Nizzában, az angolok
sétaterén megjelent a gnóm is tarka madarával. Mikor Firenzébe ment, már
biztosra vette, hogy Lázó és Abéab utána fognak jönni; nevetett a
csinyen.
Firenzében Viktornak egy buta gondolata támadt. Hogy megboszantsa Lady
Exetert, elhatározta, hogy gomblyukába tűzi a kis hindu férget. Egy
könyvet olvasott az nap az állatok lelkéről. Megtudta, hogy vannak
zsiványságra született koczák, rosszakaratú sündisznók, Pall Mall
Gazette-be való galambok, és sármányok, a kik lágyszívűek és le tudják
küzdeni az állati önzésüket. Vajon micsoda jellem lakhatik ebben az
olajszin állatkában, a kinek gyönyörű szeméből eddig nem olvasott
egyebet, csak feneketlen gondolattalanságot?! Ám legyen Lázónak kedve
szerint. Ha koczkára veti apró értékeit, hogy megkaparítsa a bankot, kár
volna megakadályozni, hogy azt is elveszítse, a mije van.
Csakhogy ez a vállalkozás nem úgy ütött ki, a mint Viktor gondolta.
Hogyan történt, a mi megesett, nem tudni; a részletek elvesztek a
nyilvánosságra nézve. Csak annyi bizonyos, hogy két hét mulva Viktor
eltűnt Firenzéből, s vele eltünt Abéab is; és abban az időben a klub
hirdetései szerint Ilyasevics Lázó megvásárolta Melancholic-ot, mint
mondták: százezer forintért. Abéab lehetett a ráadás.
Gillam, az idomító mester, aligha volt ártatlan a dologban. Mert
véletlenül a legválságosabb időben tudatta, hogy Melancholic rosszul
telel s hogy a náthaláz bántja. Aztán véletlenül nagyon is hangsúlyozta,
hogy a ló négyéves korában olyan, mint az öregedő asszony. S nem volt
igaza Melancholic-nak sem, mert: távol a szemtől, távol a szívtől.
De Sámson, mikor lenyirták a haját, nem mentegette magát azzal, hogy az
emberei rászedték, s hogy a hajáról megfelejtkezett; nem okolt mást,
csak magamagát, meg a filiszteus leányokat.
* * *
A következő tavaszszal Lázó kivitte a lovát Angliába s Melancholic
»feltartottan« nyerte meg a Kensington-Plate-et. Mikor ezt az ujságot
Viktor meghallotta, fogta magát, összecsomagoltatta Abéabnak a holmiját
s visszaküldötte a leányt Calcuttába:
– Ha hidegnek találod Európát, menj haza melegedni.
Abéab sírt, magával vitte még a gyufatartóit is, s elvitorlázott.
A ki haragszik, annak nincs igaza. Nem volt igaza Viktornak sem, mert
egy hét alatt vagy százezer forintja úszott el a kártyán. S attól fogva,
hogy a pokerben megfordult a szerencse, egyszerre minden ellene
esküdött. Istállójában kiütött a láb-baj, s Lázó egy szavazattöbbséggel
kibuktatta a választmányból. Viktor oly nyugodt arcczal állotta a
csapást, mint egy oszlopos szent, s titokban sápítozott, mint Jób. A
dühöngés a legrosszabb tanácsadó. Elvégezte magában, hogy egyszer
mindennek el kell múlnia, még a Melancholic dicsőségének is, s elkezdett
nagyban fogadni, a gnóm és táltosa ellen. A City and Suburban volt
Melancholic-nak legnehezebb próbája; itt találkozott először Masher-rel,
a diadalmas angollal. Valóban, csak egy orrhosszúsággal tudta megverni
Masher-t, s Viktor egy vagyont vesztett ezen a csekélységen.
Elment a belga bankba, fölvette a tartalékalapját, mely az utolsó
esetekre szolgált volna, s egy hónappal korábban utazott el
Windermerebe, mint a skótok várták. Kora lépés néha késő bánat.
Windermereben egy ifjú úriembert talált, a ki minden sarokban elaludt, s
a ki ha ébren volt, torzképeket rajzolt a társaságról. Ez a fiatal úr
szemérmetlen álomkórjával és hallgatag, örökkön mosolygó szemével
ingerelte Viktort, úgy hogy engedett a hidegvéréből, s erőltetni kezdte
a házasság kérdésének eldöntését. Miss Maud nem ismert rá, s az ősz
bagoly, a kinek annyi őse volt, ahány koczkája a kabátján, megmondta
neki kereken, páratlan előkelőségének fenséges nyugalmával:
– Kedvesem, ön a lovát sem tudta megbecsülni. Hogy tudná megbecsülni a
leányomat?!
Az elkeseredés szeret olyan ötleteket sugallni, melyekkel rendesen csak
házmester-kisasszonyok élnek. Viktor vasútra ült és meg nem állott
addig, míg véletlenül oda nem érkezett, a hol Ilsenstein grófnő nyaralt.
Ilsenstein grófnő éppen a tavaszait számlálta.
Viktor kijátszotta az utolsó kártyáját és szerelemről beszélt neki.
Olyan tartózkodóan, finoman, mint egy víg operai tenor, de elég
érthetően, a nélkül, hogy gondoskodott volna egy szőnyegajtóról, melyen
át könnyű a visszavonulás.
Ilsenstein grófnő megvárta a madrigál utolsó hangját is, és így felelt:
– Milyen kár, szegény Viktor, hogy mindez korábban nem jutott eszébe!
Akkor például, mikor még süldő leány voltam. Ön mindig nagyon tetszett a
süldő leányoknak. Ajánlom, ne változtasson teret. Nekem már meg van
kopva egy kevéssé. De nem haragszik, ugy-e?
Ettől fogva Bálvándy Viktort nem igen látták többé a világban.
* * *
A kis Strachwitz Hanna tavaly, Schlangenbadban, gyakran találkozott
sétáin egy úrral, a kiről az volt a gyanúja, hogy festi a bajuszát, s a
ki őt a távolból mindig nagy tisztelettel üdvözölte.
Ez az úr épp úgy számolta a lépéseit, mint ő. Láthatóan a gyógyulást
kereste.
A schlangenbadi fürdő olvasóterme olyan, mint egy temetői iroda. Egy
esős nap Hannának eszébe jutott, hogy voltaképpen ki is ez az úr.
Megint összebarátkoztak s attól fogva együtt számolták a lépéseiket.
Néha elhívta az asztalához is.
Egy ilyen alkalommal, mikor az asztalnál ülők már mind aludtak, mint a
Dornröschen népe, s csak Viktor ketyegett, mint egy ócska falióra: a kis
náthás egyszerre elmélázott.
Hallott valamit az Ilsenstein grófnő Tatyána-élczéről, s hirtelen
rápillantva a festett bajuszosra, részvevő érdeklődéssel nézett a
szemébe.
– Soha se hittem volna – szólt – hogy önt valaha úgy látom viszont, mint
a szerelem áldozatát.
Viktorból kitört az egykori hódító.
– De grófnő, ön téved. Nem vagyok én semmiféle szerelem áldozata. Én egy
ló betege vagyok. Ó, hogy azt a lovat soha se tudom elfelejteni!
S halkabban hozzá tette:
– A szerelem? Én soha senkit se szerettem. Kivéve önt.
A kis náthás elmosolyodott, s nyájasan, biztatóan nézett rá, szelid
vértanú-tekintetével.


ROZGONYI CZICZELLE.
Tizenegy óra felé járt az idő; Müller egy félórára haza akart nézni a
beteg kis lányához. De valami szegény gróf ült a nyakán, a ki, őseitől
örökölt szórakozottságból, nem vette észre a bankigazgató
türelmetlenségét.
Müller, erősen nagyító, domború szemüvegén át, mely meglehetősen rideg
kifejezést adott két nagy, kidülledt, bánatos szemének, szótlanul nézte
ezt a szomorúan előkelő urat, a ki mintha szandolinon lebegett volna a
koplalás Scyllája és a váltóhamisítás Charybdise között. Aztán, látva,
hogy a részvétre méltó úriember nem tágít, becsöngette a
hivatalszolgáját.
– Pongrácz – szólt, miután bocsánatot kért a látogatójától – nekem egy
kis időre el kell mennem. Hozza be a sürgős aláirni valót s aztán
utasítson mindenkit Szántó úrhoz. Ha véletlenül nem jönnék vissza délig,
s valami fontos dolog úgy kivánná, jöjjenek értem kocsin; a lakásomon
leszek.
A szegény nemes végre megértette, hogy a tanácskozásnak vége, s szedte a
sátorfáját. De a búcsúzása is eltartott egy pár perczig, s csak akkor
vonult ki az ajtón, mikor Pongrácz már visszatért az aláirnivalóval.
– Van itt valaki? – kérdezte Müller iróasztalához ülve.
– Csak Rozgonyi úr – felelt Pongrácz. Majd némi habozás után így
toldotta meg ezt a rövid felvilágosítást: – Már negyedszer van itt;
kilencz óra óta várja az igazgató urat.
– Nem várhatna, a míg visszajövök?
Pongrácz nem felelt.
Müller egy cseppet se volt kiváncsi rá, hogy vajjon mit akarhat Rozgonyi
úr. Tisztában volt vele, hogy Rozgonyi előleget akar. Mikor az imént
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Álomvilág: Elbeszélések - 17
  • Parts
  • Álomvilág: Elbeszélések - 01
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1848
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 02
    Total number of words is 4046
    Total number of unique words is 1728
    36.5 of words are in the 2000 most common words
    48.1 of words are in the 5000 most common words
    55.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 03
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 1898
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 04
    Total number of words is 4103
    Total number of unique words is 1735
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    50.4 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 05
    Total number of words is 4160
    Total number of unique words is 1914
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 06
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1790
    36.7 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 07
    Total number of words is 4044
    Total number of unique words is 1856
    37.3 of words are in the 2000 most common words
    48.8 of words are in the 5000 most common words
    55.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 08
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1960
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 09
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1950
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 10
    Total number of words is 4183
    Total number of unique words is 1871
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 11
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1896
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.8 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 12
    Total number of words is 4003
    Total number of unique words is 1927
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 13
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 1873
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 14
    Total number of words is 4020
    Total number of unique words is 1970
    31.7 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 15
    Total number of words is 4044
    Total number of unique words is 1967
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.7 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 16
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1917
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 17
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 1906
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Álomvilág: Elbeszélések - 18
    Total number of words is 1698
    Total number of unique words is 991
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.