A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása - 11

myxödémánál, álmossággal egybekötött önmérgezési állapot lesz.
Jelenlegi élettani tudásunk alapján az álmot – valamint az akaraterőt,
intelligenciát, képzelőtehetséget és más szellemi működéseket – a
nagyagyba helyezzük. A pajzsmirigy elváltozásai az összes
nagyagyműködések elváltozásait is maguk után vonják; a pajzsmirigy
eltávolításával vagy betegségeivel ők is megszűnnek működni,
pajzsmirigykivonatok adagolásával pedig javulnak. Minthogy pedig az
alvás, mint mondottuk, a nagyagy működése, föl kell tételeznünk, hogy az
alvást a pajzsmirigy kormányozza.
Zeygan kisérleteiből kiderült, hogy adrenalinnak az agyvelőbe való
befecskendezése álmosságot idéz elő. Tudjuk, hogy az adrenalin a
véredényeket összeszorítja, miáltal a befecskendezés helyén
vérszegénységet idéz elő. Ezek a kisérletek amellett szólnak, hogy abban
a vitás kérdésben, vajjon az alváshoz az agyvelő vérbőségére vagy
vérszegénységére van-e szükség: azoknak van igazuk, akik a vérszegénység
mellett küzdenek. Ezt más körülmények is igazolják. Az elalváshoz
tudvalevőleg az agynak teljes nyugalma szükséges. Az agyat izgató,
illetve igénybe vevő gondolatműködések gátolják az elalvást, mert vérrel
töltik meg. Angelo Mosso ezt igen érdekes kisérletekkel bizonyította be.
Az általa e célra készített mérlegen végigfektetett egy embert úgy, hogy
teljes egyensúly jött létre; és valahányszor mély gondolatokba merült az
illető Mosso felszólítására, a mérleg feji vége lebillent, jeléül annak,
hogy az agyba nyomuló vér ezen az oldalán bontotta meg egyensúlyát.
Ámde más okok is, amelyek nagyobb agyvérbőséget idéznek elő, megzavarják
álmunkat: p. o. melegítő ételeknek vagy italoknak közvetlen lefekvés
előtt való szokatlan élvezete. A nagyobb lakomák utáni álmosságot Bunge
úgy magyarázza, hogy ilyenkor a vér az emésztőszervek felé áramlik s
ezáltal az agy vérszegény lesz. Christern egy fiún végzett kisérlet után
kimutatta, hogy alvás közben a koponyaüregben a vérnyomás csökken. Az a
kellemes és üdítő érzés, mely a jó alvásból való fölébredés után fog el
bennünket, talán arra enged következtetni, hogy ez az összegyülemlett
mérges anyagokat (fáradtsági anyagok) eltávolította; ezért
következtethetünk viszont az álmatlanul eltöltött éjszaka után beálló
gyengeségből és kedvetlenségből arra, hogy ezek a káros, mérges anyagok
a testben maradtak.
Az alvás méregtelenítő működése tehát egészséges és rendszeres alvást
követel mindazoktól, akik nem akarnak időelőtt megvénülni, vagy
elpusztulni.

2. Az alvás egészségtana.
Ki nem ismeri az egyik szemére vak és egyik fülére süket ember esetét,
aki látó szemének és halló fülének záródásakor rögtön elszokott aludni?
Nagyagyvelejét ugyanis nem zavarták többé külső észleletek. Ez az eset
tanulságos. Egészséges alvás mindig csak akkor fog bekövetkezni, ha a
nagyagy mindennemű felizgatását elkerüljük, mert csak ilyenkor válhat az
vérszegénnyé. Minden, ami figyelmét felkelti, a nesznek legcsekélyebb
meg nem szokott észrevétele is (óraketyegés, beszéd, fény) stb.
hátráltatja az elalvást, míg a sokkal erősebb lárma és a fényes
világítás, ha megszoktuk, egyáltalán nem zavar többé, mert a nagyagy
megszünt őket észrevenni. A molnárt a malom kerepelése, a nagyvárosi
embert a villamosok csengetése és zúgása cseppet sem zavarja elalváskor,
éjszakai nyugalmában; sőt azt hiszem, hogy pl. a molnár inkább ébredne
fel az esetben, ha a malomkerék hirtelen megállna.
Mindenekelőtt arra kell tehát tekintettel lennünk, hogy mindazt, ami a
nagyagy figyelmét igénybe veszi, eltávolítsuk. Ez rendesen a lárma és
világosság, de néha éppen az ellenkezője szokott lenni. Sokszor a szoba
hőmérséklete is fontos szerepet játszik. Sokan nem képesek meleg
szobában aludni, mert ott az agyvelő lassabban válik vérszegénnyé; ezek
tehát télen a csak kevéssé fűtött szobában, jobban alszanak, mint
nyáron, amikor a hőséget nem tudják eléggé lehűteni és valahányszor
felébrednek, kénytelenek a párnát megfordítani. Hogy tehát hálószobánk
levegője ne egyhamar romoljék meg és ne legyen ennélfogva nyomott,
mindig a rendelkezésünkre álló legnagyobb szoba legyen a hálószobánk és
ne – amint azt sajnos sokan teszik – a legkisebbet válasszuk erre a
célra. Szükséges továbbá, hogy az ablaknak legalább egy részét – de a
mellékszobáét mindenesetre – éjjel tartsuk nyitva.
Az agy nyugalma érdekében, a többi szerveknek sem szabad működésben
lenniök. Lefekvés előtt be nem fejezett emésztés, továbbá valamely
szervünknek fájdalma vagy a belek erős felfúvódása álmot zavaró módon
izgatják az agy észrevevő képességét. Vacsorázzunk jóval a lefekvés
előtt és semmi, vagy csak nagyon kevés húst együnk. A felfúvódást okozó
ételek (pl. hüvelyes vetemények vagy burgonya, főleg sörrel együtt) este
szigorúan kerülendők, mert a puffadtság különösen zavarja az alvást;
szükség esetén távolítsuk el, ha nem birunk elaludni, azáltal, hogy
glicerinkúpot vezetünk a végbélbe, amely székelést idéz elő, s erre
csakhamar elalszunk. Hugyhajtó ásványvizeket sem szabad este innunk,
mert különben a hólyagban meggyülemlő vizelet gyakran fog álmunkban
zavarni.
Leginkább azok az emberek zavartatnak meg álmukban, akik állandóan
könnyen alusznak, főképp a reggeli órákban, amikor mindenkinél
legkönnyebb az álom. Mennél tovább tart az álom, annál könnyebb lesz.
Legerősebb az első órákban; azt a zajt, amely három vagy négy órakor
felkeltene, egy vagy két óra tájban egyáltalán nem halljuk. Kétségkívül
legjobb nem később, mint ½11-kor lefeküdni, de semmiesetre sem éjfél
után. És jól megjegyzendő: közvetlen lefekvés előtt ne foglalkoztassuk
szellemünket és kedélyünket semmivel! Ne nehezítsük meg az agyvelő
vérének kiürülését erős gondolkodás, írás vagy olvasás által és ne
tépelődjünk bánat, gond, kellemetlenségek és súlyos szerencsétlenségek
felett! Minél később nyugtatjuk meg szellemünket és lelkünket, annál
nehezebben jut testünk a megkívánt álomhoz. Ahelyett hogy álmatlanság
ellen orvosságokat szednénk, kerüljük inkább annak okait, mindenekelőtt
az ágyban való olvasást és gondolkozást.
Még mindig vitás az alvás _tartama_, mert az alvás szükséglete egyének
és a körülmények szerint változó. Vizsgáljuk meg önmagunkat és magunk
derítsük ki a helyes mértéket. Mindenképen mértékadó e tekintetben az
alvás mélysége. Mennél mélyebb az álom, tehát minél intenzívebb a
bennünk végbemenő méregtelenítő folyamat, annál rövidebb alvásra van
szükségünk. Nagyjában hat és nyolc óra között ingadozik az alvás
tartama, lányoknak és asszonyoknak több kell; rendes körülmények között
7–8 óra felel meg felnőtteknek leginkább. Fődolog, hogy az alvás által
felfrissüljünk és utána vidámnak érezzük magunkat. Minél fiatalabb a
gyermek, annál tovább (11–20 óráig) kell aludnia. Ugyanaz az egyén sem
kívánja meg mindig egyformán az álmot; a körülmények szerint néha öt óra
is elegendő, máskor viszont nyolc órával sem elégszünk meg. Aki egy-két
éjjelen át nem volt képes magát kialudni, az ne mulassza el azt annál
hosszabb alvással kipótolni; hogy ez utólag sikerül, az szintén
bizonyítja az alvás méregtelenítő működését.
Valamint a kevés, úgy a sok alvás is fáradtságot, nehézkességet és
munkaiszonyt okoz. Itt is tartsuk be tehát a helyes középutat. Csakis ez
képes pótolni napközben elhasznált erőnket, illetve ezáltal sikerül a
felgyülemlett mérges anyagokat kiküszöbölni. Ha valakit egyetlen egy
teljesen álmatlanul eltöltött éjszaka után megfigyelünk és azt látjuk,
mintha az illető hirtelen megöregedett volna, úgy szívesen elhisszük,
hogy az állandó éjszakázás az időelőtti megvénülést nagyban elősegíti.
És ha megfigyeljük, hogy egyetlen egy nyugodt éjszakai alvás mennyire
elegendő normális külsőnk visszaszerzéséhez, akkor minden bizonnyal le
fogjuk vonni azt a tanulságot, hogy a korai megvénülés elkerülése végett
az elegendő alvás feltétlenül szükséges. Kerüljük mindenekelőtt az
éjszakai utazásokat és feküdjünk le korán s így korán is fogunk
felkelni. Wesley, a reformátor, mondotta, hogy »a korai lefekvés és
korai felkelés egészségessé és bölccsé teszi az embert«. De feltűnő
magas kort is érünk el ezáltal; a legtöbb száz éves emberről tudjuk,
hogy koránkelők voltak. Az a körülmény, hogy a vidéken sokkal több a
koránkelő és koránfekvő ember mint a városban, bizonyára egyik okozója
annak, hogy faluhelyen sokkal elterjedtebb a hosszúéletűség. Aki korán
kel, az este hamar lesz fáradt és álmos, és annál egészségesebb álomba
merül; a koránkelés tehát egyúttal megelőzője is az álmatlanságnak és
pedig a legtermészetesebb. De az étvágyat, az éhség érzetét is nagyban
elősegíti ez a kitűnő szokás, melyet nem ajánlhatunk elég komolyan, bár
tudjuk, hogy sok embernek kezdetben nagy önmegtagadásába kerül; ami, ha
egyszer elmult, szívesen maradunk továbbra is korai felkelők. Aki télen
nem bírja elsajátítani, az nyáron okvetlen szokja meg, amikor is sokkal
könnyebben érhet célt.


VIII. A NEMI ÉLET.

1. Az ivarmirigyeknek az életerőre és a hosszú életre gyakorolt hatása.
Ha körültekintünk amaz emberek között, akik szokatlanul sokáig maradtak
fiatalok és feltünően magas kort értek el, akkor meglepően élénk nemi
életet állapíthatunk meg nálok. De mivel ez kétségkívül csak egészséges
és tevékeny ivarmirigyekkel lehetséges, nyilvánvaló, hogy az ilyen
mirigyek birása az átlagot meghaladó életerőt kölcsönöz nekünk és a
legjobb kilátásokat nyújtja a magas kor eléréséhez. Bizonyítékul néhány
példát fogok a gyakorlatból bemutatni és megvilágítani.
Ha egy férfi vagy nő ivarmirigyeit eltávolítjuk, akkor azok hamar
vénülnek. Az eunuchok pl. korán ráncosodnak, elhíznak és más tekintetben
is vénekké válnak. Ugyanez mondható azokról az asszonyokról, kiknek
petefészkét részben vagy egészben eltávolítják. Mathieu Pâris
történetíró említi, hogy amidőn Barbarossa Frigyes 1253-ban elvette az
angol Izabellát, több mór eunuch szolgát ajándékozott neki, akik öreg
álarcokhoz hasonlítottak. Pelikan megjegyzi hogy az orosz skopzák arca,
akiknél a kiherélés kötelező, hervadt és duzzadt; Merschejewski szerint
bőrük ráncos és fölötte öreges.
A kiherélés vagy a női nemiszervek kiirtása, a korai vénüléstől
eltekintve, olyan szerveket is elváltoztat, melyek az életerő és a
hosszúéletűség szempontjából nagy jelentőséggel bírnak: a gyomrot,
beleket, májat és szivet. A menstruáció fájdalmassága vagy kimaradása
folytán fellépő szívbetegségeket, vagy a női ivarmirigyek krónikus
elváltozásai folytán keletkező szívidegbajokat már számos szerző
hangsúlyozta.
A tapasztalat mutatja, hogy a szív és petefészek nagyon szoros
vonatkozásban áll egymással. Említésre méltó a petefészek és az
emésztőszervek között fennálló összefüggés is. Egy gyomorsipollyal
ellátott asszonyon Kretschy megállapította, hogy a nemiszervek
elváltozása az emésztőszervekét is maga után vonja. A »változás« alatt
gyarapodik a gyomornedv szabad sósava. Fleischer, aki ugyanezt a
megfigyelést tette, azt is észrevette, hogy menstruációkor az emésztés
lassubbodik, mely annak lefolyása után újra helyreáll. Leyden fiatal
leányokon menstruációnehézségek alkalmával neuralgiát és
gyomortúlérzékenységet állapított meg.
Az ivarmirigyek elfajulása folytán oly gyakran fellépő krónikus
székrekedések (én magam is többnyire igen makacs székrekedést
állapítottam meg kastrált [kiherélt] nőkön) élénken bizonyítják, hogy e
mirigyek a béllel is összeköttetésben állanak. Klinikai megfigyelésekre
támaszkodva, az 1904-iki francia belgyógyászati kongresszuson azt az
elméletet állítottam fel, hogy a petefészek elváltozásai a máj- és az
epekeringés betegségeit is létrehozhatják.
Mondottuk már, hogy a heréltek ritkán vagy soha sem érnek el magas
életkort, de viszont az élénken működő ivarmirigyek birtokosai sokszor
100 évig vagy még tovább is elélnek. A hires Parr Tamás ki csaknem 153
éves lett, 102 éves korában bírói megfenyítésben részesült, mert egy
fiatal leány ellen erkölcstelen merényletet követett el. Hogy nemi
ösztöne továbbra is változatlan maradt, az abból a tényből világlik ki,
hogy 120 éves korában egy özvegyasszonyt vett el, aki később
kijelentette, hogy magas korát egyáltalán nem vette rajta észre. Az
aarhuusi székesegyházban eltemetett dán Drakenberg 146 évet élt, dacára
annak, hogy többször volt részeg mint józan. Száztizenegy éves korában
egy 60 éves nővel lépett házasságra, kinek halála után, 137 éves
korában, egy fiatal parasztleányba lett szerelmes. De ez a takaros,
életerős jüttlandi hajadon kikosarazta. Mielőtt özvegységébe
beletörődött volna, több fiatal lánynál kopogtatott be – hiába.
Bizonyára több sikert ért volna el, ha özvegyekhez vagy aggszűzekhez
fordul; de jellemző, hogy éppen fiatal leányra pályázott. És Parr
második feleségének előbb említett kijelentéséből látszik, hogy e
Mathuzsálemnek késői házasságánál, nem éppen plátói szerelemről volt
szó.
Ezt különben a sarjadékok száma is bizonyítja. Ha ugyanis sok gyermek
nemzését a nemi működés és munkabírás jelének tekinthetjük, akkor ezek
az aggastyánok nagy nemi hősök voltak, mert csaknem mindegyik soktagú
családdal dicsekedhetett el. Albrecht Péter, aki 123 évig élt, 80 éves
korában házasodott meg s azután 7 gyermeke született. A svéd Douglas
György 121 évig élt, 85 éves volt, a mikor megnősült és 8 gyermeke
született. Egyikük az apa 103. életévében született, de ez – és ez
különösen érdekes ránk nézve – rendes testi fejlettség mellett idióta
volt. A Meránban 1770-ben 104 éves korában elhunyt olasz Baraviccino di
Capellis báró négyszer nősült; először 14, utoljára 84 éves korában. Hét
gyermeke volt, halálakor pedig felesége teherben volt. Egy angol ujság
szerint 1716-ban élt Philadelphia közelében egy cipész, névszerint Glan,
aki 114 éves kort ért. Harmadik felesége, amikor özvegyen maradt, csak
30 éves volt és semmi tekintetben sem volt oka férjére panaszkodni.
Habár ezeknek az asszonyoknak férjük munkabírásáról tett kijelentéseit
nem is vetjük latba, gyermekeik törvényessége felől még sincsen okunk
kételkedni. A boncolás ugyanis, melyet több ilyen patriarkán végeztek,
kiderítette, hogy szerveik, heréik is, feltűnően jó állapotban voltak.
Parr boncolását nem kisebb ember végezte, mint Harvey, a vérkeringésnek
híres fölfedezője. A csodálatraméltó öreg szerveit teljesen ép
állapotban találta; még bordaporcogói sem voltak elcsontosodva. Harvey
Parr halála okául a túltápláltságot állapította meg. Az öreg ugyanis
állandóan mértékletes életet folytatott; de királya, ki őt, hogy
megismerje, 152 éves korában az udvarhoz hivatta, túltáplálta a
szokatlan eledelek egész tömegével; ez ölte meg őt, mielőtt 153.
életévét elérhette volna.
Hogy a házasságnak mily nagy befolyása van a hosszúéletűségre, azt
élénken bizonyítja az a körülmény, hogy ezen aggastyánok többsége
ismételten – négyszer is – megnősült. Eszembe jut erre még egy példa:
egy porosz Mittelstedt nevű katona, aki 110 éves korában kötötte
harmadik házasságát és 112 éves korában 1792-ben halt meg.
Mindezeket a példákat Hufeland híres »Makrobiotik« című művéből vettem,
melynek hitelességében föltétlenül megbízhatunk. Pflüger pedig, aki
szintén felemlít néhány ilyen érdekes esetet, azt mondja, hogy amikor
Parr szemérem elleni vétsége miatt törvény előtt állott, fiatal
vádlónője _bizonyítékát_ nyújtotta a bíráknak, hogy ez a 100 éven felüli
ember a fiatalságnak még minden tulajdonságával rendelkezett. Alkalmam
volt a Harvey által felvett hullalelet jegyzőkönyvét kézhez kapnom (egy
az unokaöccse részére hátrahagyott és a »Sydenham Society’s Reports«-ban
közzétett iratban láttam). Eszerint a bordaporcogók még lágyak és
hajlíthatók voltak, a felkar fekete szőrzetet mutatott, heréi nehezek és
nagyok s a többi szervei is egészségesek voltak. Özvegye elmondta
Harveynak, hogy csak 140 éves korában szünt meg vele sűrűn közösülni.
Igen érdekes egy angol-ír tengerésznek az esete is, aki a tengernagyi
parancsnokság hivatalos jelentése szerint 113 éves lett, és akit
Cunningham, edinburghi egyetemi tanár boncolt. Ez az anatomus közölte
velem, hogy az aggastyán heréi erősek és egészségesek voltak,
bordaporcai még nem voltak elcsontosodva, teste jó állapotnak örvendett.
Magamnak is volt egyszer alkalmam egy 80 éves agglegény heréit
megvizsgálni, s nem kevéssé voltam meglepetve, midőn e mirigyeket oly
állapotban találtam, mely egy 40 évesnek is becsületére vált volna. Egy
szép napon pedig egy üde külsejü 75 éves öreg ur kérte ki tanácsomat
impotenciája miatt, mely őt »szörnyen nyugtalanította«. Metschnikoff
említi, hogy ő 99–103 éves emberekben nagy mennyiségű »mag«-ot talált;
Waldeyer pedig egy 92 éves embernél észlelt élénk magképződést.
Az ivarimirigyeknek ez a késő aggkorig tartó egészséges állapota
megerősíti azt a tényt, hogy e mirigyek ép állapota mellett a vénülés
nagyon öreg embereknél sincsen még előrehaladott stádiumban.
Természetes, hogy emellett a többi vérmirigy minősége is nagy
jelentőséggel bír, mert a vénülést nemcsak az ivarmirigyek, hanem az
_összes_ vérmirigyek elváltozása idézi elő. Ha tekintetbe vesszük e
pátriárkák kitünő egészségét és ivarmirigyeik kiváló épségét, akkor
nincs okunk kételkedni annak a lehetőségén, hogy ők élő ondósejtek
felett rendelkeztek és ennélfogva könnyen lettek apákká.
Hogy öreg emberek kifejezett nemi ösztön mellett gyakran igen magas kort
értek el, azt már több ízben megfigyelték. Tiberius és XV. Lajos
történeti példák arra, hogy súlyos nemi kicsapongások dacára is – ami
különben a túlságos alkohol- vagy dohányélvezésnél is elő szokott
fordulni – öreg emberekké lehetünk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy:
»Quod licet Jovi, non licet bovi«.
Néhány év előtt egy karlsbadi kartársam halt meg 96 éves korában. Elméje
még oly tiszta volt, hogy néhány hónappal halála előtt egy orvosi
konziliumot tartottam vele, amely alatt fényes tanujelét adta élénk
gondolkodóképességének. A szépnemhez való viszonyát, melynek különben
nagyban hódolt, oly lovagiasság és udvariasság jellemezte, mintha csak
fél olyan idős lett volna. Végig jelen volt kivétel nélkül minden
operette- vagy balletelőadáson és orvosi gyakorlatát mindaddig
folytatta, míg tüdőgyulladása azt lehetelenné tette; kijelentette, hogy
praxisát csak 100 éves korában fogja megszüntetni. Egy 91 éves úr, aki
egy nyugateurópai országnak legmagasabb köreihez tartozik,
csodálatraméltó frisseségéről ismeretes. Lovagol, létrán fára mászik
stb. Néhány év előtt elhúnyt a felesége; később megpróbálta sógornőjét
elcsábítani és amikor emiatt szemrehányásokkal illették, így felelt:
»Fogalmatok sincsen arról, hogy mit tesz az, ha az embernek öreg létére
fiatal a teste.«
Az a körülmény, hogy a másik nemhez való hajlamot egyeseknél igen öreg
korban is megtaláljuk, azt mutatja, hogy a belső kiválasztású
ivarmirigyek még jó állapotban vannak, ami gyakran magas
intelligenciával jár együtt. A legkiválóbb példát erre Goethe nyújtotta,
aki mindvégig egy harmincéves egyén szellemi üdeségével dicsekedhetett
és 81 éves korában is bámulatba ejtette hallgatóit az ő
megszakíthatatlan gondolatáradatával és eszméinek bőségével. 82 éves
volt, amikor a »Faust« második részét befejezte. 74 éves korában
beleszeretett a szépnem rajongó imádója a még nem egészen húsz éves
Levetzow Ulrikába, kinek társaságában fiatalosan táncolt és akkoriban
írta fiának, hogy testileg és szellemileg frissebbnek érzi magát mint
valaha. Ha a leány anyja nem találta volna túlságosnak a köztük levő
korkülönbséget, bizonyára elvette volna Goethe a leányt. Későbben Young
Máriába szeretett bele és utolsó lehelletéig hű maradt a nőkhöz. Ugyanez
áll Hugó Viktorról is. Ibsennek Bardach kisasszony iránt táplált
vonzalma még szintén friss emlékezetünkben él.
A nők között is előfordul, de ritkábban, hogy nemi ösztönük a rendes
időn túl terjed. Feltűnt előttem egy egészen megőszült olasz nőnek
fiatalos külseje, aki még 69 éves kora dacára is rendszeresen menstruált
s a szemeiben lobogó tűz fél olyan idős asszonynak is dicsőségére vált
volna. Tizenhárom gyermeke volt. Ninon de l’Enclos állítólag olyan szép
volt még 90 éves korában is, hogy egy fiatal abbé halálosan
beleszeretett. Hogy ezek az esetek nőknél sokkal ritkábbak mint
férfiaknál, az onnan magyarázható, hogy a petefészek rendszerint már
korán beszünteti működését és hogy a női nemi szervek sokkal inkább ki
vannak téve a káros behatásoknak mint a férfiaké.
A nők világában sokkal gyakrabban találkozunk kasztráltakkal
(heréltekkel), mint férfiaknál, sajnos, gyakran olyankor is, amikor
elkerülhető volna. Szerencsére a petefészket a többi vérmirigyhez
hasonlóan nem szükséges mindig teljesen kiirtani. Hogy kasztrált nők
nemi ösztöne néha továbbra is megmarad, az erre vezethető vissza,
valamint arra a körülményre is, hogy a méh épségben marad. A petefészkek
és a méh ugyanis, épp ugy mint a herék és a dülmirigy, együtt működnek
és nézetem szerint a nemi ösztön épp úgy függ a dülmirigy és a méh
képességétől, mint a here, illetve a petefészekétől. A nemi ösztön
kialvása és az impotencia tudvalevőleg krónikus kankó következménye is
lehet, amely többnyire a húgycső hátsó részén kívül a dülmirigyet is
megtámadja.
Az ivarmirigyeknek életerőnkre gyakorolt óriási hatása nagyban
szükségessé teszi azoknak a veszedelmeknek távoltartását, melyek e
fontos szerveinket fenyegetik. Ezért tehát szükségesnek tartom
megemlíteni azokat az egészségi óvóintézkedéseket, illetve rámutatni
azokra a szervi készítményekre, melyek képesek ezen szervek működését
elváltozásuk után is fokozni, illetve részben pótolni.

2. Az ivarmirigyek egészségtana. A nemi kicsapongások, valamint a nemi
ösztön teljes elnyomásának káros következményei.
Az ivarmirigyeket érő káros behatások olyan számosak, hogy e helyen csak
a legfontosabbak tárgyalására szorítkozhatunk, mindenekelőtt azokéra,
amelyek, minden észrevehetőbb következmény nélkül, lassankint annyira
csökkentik e fontos szervek életerejét, hogy azok végül elfajulnak. Első
helyen állnak a fertőző betegségek. Ezek ellen korai házassággal
védekezhetne a férfi. Nagyon is sok férfi kap házassága előtt syphilist
vagy kankót és házasságukkal azután nejüket is tönkre teszik. Ez esetben
könnyen marad a nő terméketlen, a férfi pedig impotens és mindketten
korán megvénülnek. Törvény által kellene a házasulandóknak
megparancsolni, hogy házasságraléptük előtt orvosi vizsgálatnak vessék
magukat alá. Már Plato szerette volna a házasságot bírói vizsgálattól,
illetve engedélytől függővé tenni.
Nem kevésbbé ártalmas a nemi szervekkel való visszaélés gyakori izgatás
által – történjék az akár túlságba vitt közösülés vagy önfertőzés útján,
akár az érzékiségnek kielégítés nélkül való izgalma által, amit a
fogantatás elkerülése végett igen gyakran szoktak megtenni. A nemi
élvezetekben való mértéktelenség az ivarmirigyek korai elhasználásához
és – egészen fiatal embereknél is – időelőtti megvénüléshez vezet:
hájkórhoz, az arcvonások puffadtságához s az izmok petyhüdtségéhez.
Ugyanez mondható azokról a nőkről, akik túlgyakran vannak teherben. Mint
mindenben, úgy itt is tartsuk be a helyes mértéket. Már a régi hinduk is
hosszú tartózkodást ajánlottak a férfiaknak.
A közösülés határidejét a következőképen ajánlották: Mohamed minden
nyolcadik, Zoroaster minden kilencedik, Sokrates és Solon pedig minden
tizedik napot, Luther hetenként kétszer, Mózes pedig a menstruáció
előtti és utáni nyolcadik napot, Acton minden hetediktől tizedikig
terjedő napot, míg a talmud a következő fokozatot állapítja meg: erős
fiatal ember naponta, munkások egyszer hetenként, szellemi munkával
foglalkozók egyszer egy hónapban.
Pomeroy azt mondja, hogy mi a természettől ajándékozott nektárt túlbő
hörpintések által vizzé, később epévé és végül halálos méreggé
változtatjuk át. Kisch, Katscher és mások elővigyázati szabályként
sürgősen ajánlják, hogy egy házaspár se aludjék egy ágyban. Még
veszedelmesebb egyébként a nemi szervek izgatása anélkül, hogy azok
kielégítést nyernének. Ami pedig az önfertőzést illeti, arról csak azt
jegyezzük meg, hogy az sokkal veszedelmesebb mint a másik nemmel való
közösülés.
Kisch és mások szerint az óvóeszközökkel való közösülés nőknél
méhpetyhüdtséget és krónikus méhgyulladásokat okozhat. Sőt álképleteket
is; Neugebauer és Pigeolet az óvóeszközök használata után (condom stb.)
gyakran figyeltek meg méhrákot. Elischer és Valente pedig ezen óvszerek
használatakor, melyek különben a nőt kielégítetlenül hagyják, a méhnek
különböző gyulladásait állapították meg.
A menstruáció ideje alatt történő közösülés méh-, petefészekgyulladást
és más altesti bántalmakat okozhat. A mózesi törvény az ilyen vétséget
halállal sújtotta. A menstruáczió idején ne közlekedjék a nő senkivel
sem és mindennemű munkát is kerüljön. Sokan jól teszik, ha az első
napokat fekve töltik el.
Azok a leányok, akik nem akarnak idő előtt megvénülni, csak testi és
szellemi fejlődésük teljes befejezése után házasodjanak, tehát csak
18–20 éves korukban vagy még később – amint körülményeik engedik.
Sápkóros lányoknak csak bajuk elmultával engedjük meg a házasságot,
jóllehet a házasság a petefészek működésének izgatása által elősegíti
eme fontos szervek vérképződését s így a sápkórt gyakran jótékonyan
befolyásolja.
Miután megemlítettük az ivarmirigyek túlhasználásával járó veszélyeket,
nem hallgathatjuk el azokat sem, melyeket azoknak teljes tétlensége
idézhet elő. A természet egyetlen szervünket sem teremtette azért, hogy
azok kihasználatlanul maradjanak és elsatnyuljanak, és a különbözőség,
mely a két nem ivarszervei között fennáll, valamint egész szerkezetük és
élettani viszonyuk érthetően mutatják rendeltetésüket: használjuk őket
és pedig egymás ellen. Ezek a szervek mirigyek s ennélfogva váladékkal
bírnak, mely, ha felszaporodik, épp oly mérgesen hathat mint p. o. a
pajzsmirigy váladékának fölöslege. Loisel azt is kimutatta, hogy a here,
illetve petefészekkivonat állatokra mérges hatással bír. Jogos tehát az
a feltevésünk, hogy az ivarmirigyeknek minden működéstől való
távoltartása úgy azokat, mint a mi általános közérzésünket is károsan
befolyásolja. Ezt a feltevést klinikai és kórbonctani megfigyelések is
támogatják. Aggszűzeknél alkalmunk van néha a 30. év táján, sőt hamarább
is, az elvirulás jeleit észlelhetni. A zsirszövetek eltűnése folytán az
előzőleg kerekded formák szegletesekké válnak és beáll az aggszűzet
jellemző szikárság állapota. Állán és felső ajkán szőrszálak jelenhetnek
meg. Hogy mindez az ivarmirigyek tétlenségével összefüggésben áll, az
abból is látható, hogy házasság után mintegy varázsütésre nagy változás
áll be külsejükben és a már-már elfonnyadt rózsa ismét kivirul.
Hogyha hím tengeri malacokat sokáig kényszerítünk teljes nemi
tartózkodásra, amint azt Regaud az ő kisérleti állataival tette, akkor
heréik kisebbednek és elfajulási jelenségeket mutatnak. Az ondókivezető
csatornácskák hámja elsorvad. Ugyanez látható mormotáknál is téli álmuk
alatt és tavaszkor; jól vannak ugyan táplálva, de ondó nem képződik
bennük. Mingazzini szerint a fogságban tartott és nemi tartózkodásra
itélt nőstény állatok petefészkei elváltozásokat mutatnak. Baldwin
számos hiszterikus – többnyire aggszűz, vagy korán özvegységre jutott –
nő petefészkében szöveti elváltozásokat észlelt. Én magam és más kutatók
is impotenciát – észleltünk néha a sokáig abstinens férfiaknál. Hogy
mindez a szabályozott nemi élet kezdete után csakhamar eltünt, abból azt
a következtetést merítem, hogy a nemi szervek használata szükségesség és
hogy a házasság gyakran a legjobb gyógyszer impotensek számára. A
házasság által egyébként is többnyire a legjobb nemi egészségre teszünk
szert a szabályozott és egészséges nemi közösülés folytán.
Kisch is hátrányosnak tartja az ivarmirigyek épsége szempontjából a
teljes tartózkodást. Ő azt látta, hogy azoknál az asszonyoknál, kik
rendes házaséletet folytattak és több gyermeket szoptattak, a
menstruáció sokkal később szokott elmaradni mint a hajadonoknál, fiatal
özvegyeknél, vagy magtalan asszonyoknál. Ő tehát a mértékletes nemi élet
mellett tör lándzsát és hangoztatja annak a nőre gyakorolt testi-lelki
jó hatását. Ezzel tehát a házasságnak válik szószólójává.
Az a körülmény, hogy a teljes tartózkodás az idegrendszert károsítja és
a hisztéria, valamint a neuraszténia keletkezését elősegíti, abból a
tényből magyarázható, hogy az ondónak a herében való megszaporodása,
illetve a petéknek a Graaf-féle tüszőkben való megdagadása izgatja az