A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása - 10

Ha táplálékaink segítségével testünket jó állapotban akarjuk tartani s
az időelőtti vénülést megelőzni, akkor úgy ebéd előtt, mint közben, jó
gyomornedvről kell gondoskodni, máskülönben az ételek nagy része
emésztetlenül heverne gyomrunkban, illetve beleinkben és e pangás sok
zavarra adna okot s e fontos szervek életerejét nagyban csökkentené. Az
evés egészségtana tehát főleg a lehetőleg sok jó gyomornedv szerzésére
irányul.
A gyomornedv kétféle módon választható ki. Minthogy az ételeknek
közvetlenül a gyomor falazatára gyakorolt hatása által csak kevés nedvet
nyerünk, inkább a másik móddal akarunk itt behatóbban foglalkozni, amely
t. i. a gyomormirigyeket beidegző idegeknek izgatása által ösztönzi
azokat nagyobb nedvelválasztásra.
A gyomormirigyek idegel többféle eszköz által izgathatják a központi
idegrendszert. Igy pl. az ízletes ételeknek puszta megpillantása
étvágyat gerjeszthet és ezáltal a gyomormirigyeket izgatja; ez
általánosan ismert tapasztalat. Pawlow kutyákon végzett kísérletekkel
bizonyította be, hogy húsdaraboknak felmutatása elegendő volt nagyobb
mennyiségű gyomornedv kiválasztásához. Izlés és szaglás által is hasonló
eredmények mutathatók ki. Érdekesek e tekintetben Bickel kutatásai. Egy
fiatal leány, kinek nyelőcsöve marólúg ivása miatt nem engedett át
ételeket, gyomorsipolyán keresztül tiszta gyomornedvet választott ki,
amidőn egy tál meleg levest tartottak az orra alá és amikor cukor- vagy
sóoldatot cseppentettek a nyelvére, szintén megeredt a gyomornedv
elválasztás. Pawlow kutyákon nyelőcsősipolyt alkalmazott úgy, hogy a
hús, melyet nekik adott, kiesett anélkül, hogy a gyomorba jutott volna;
de a rágáskor keletkezett íz folytán igen sok gyomornedvök keletkezett.
Ha azonban kellemes ingerrel izgatva az ideget, kiválasztás jön létre,
akkor kellemetlen behatások, amint azt Beaumont, Sommerfeld és mások
révén tudjuk, megakadályozzák azt. Bickel és Sasaki kutyákon végzett
kisérlettel bizonyítják, hogy a haragnak is van ilyen befolyása. Ez
megfelel annak az ismert ténynek, hogy levertség, felindulás vagy rossz
hírek az étvágyat csökkentik, vagy teljesen meggátolják. Aki jó
étvággyal akar enni, az felejtsen el minden kellemetlenséget és jó
hangulatban üljön az asztalhoz. Mélabús emberek rendesen
étvágytalanságban szenvednek és ennélfogva mesterséges táplálkozásra
szorulnak.
Aki egész nap a szabadban dolgozik és különben is jókedvű, annak minden
étvágygerjesztő nélkül is lesz étvágya. Aki azonban egész nap a
szobában, vagy az irodában ül, az könnyen jut abba a helyzetbe, hogy
étvágya és gyomornedve csak mesterséges eszközökkel ingerelhető fel, p.
o. elegánsan terített asztal, jó gyümölccsel megrakott szép edények,
vázák teli szép virággal, finoman öltözött, szimpatikus, jókedvű
vendégek, asztali zene stb. által. Vagy pedig evés előtt étvágygerjesztő
csemegéket: kaviárt, ingerlően megrakott zsömléket, stb. vagy likőrt is
vehetünk magunkhoz.
Étvágytalanságban szenvedők sokszor érnek el sikert azáltal, hogy ebéd
előtt bouillont isznak, mert az mint azt pontos kutatások bizonyítják,
képes elegendő gyomornedvet előteremteni. Nem ajánlatos ez azonban olyan
emberek számára, akiknek kevés húst szabad csak enniök, mert a bouillon
húskivonat tartalmánál fogva károsabb, mint maga a hús, ha gyakran és
nagyobb mennyiségben esszük. A nyelvnek evés előtt sóoldattal való
mosása is elősegítheti az étvágyat. Ezáltal különben a kissé lepedékes
nyelv is megtisztítható. A bevont nyelvet egyébként minden étkezés előtt
tisztítsuk meg; ha ugyanis az izlelőbimbók be vannak fedve, akkor az
ételekkel való közvetlen izgatásuk nehezebben jő létre úgy hogy sem
étvágy, sem pedig gyomornedv nem keletkezik. Étvágygerjesztőleg hat még
az is, hogy ha evés előtt szájunkat higított ecettel kiöblítjük.
Közvetlenül a főétkezés előtt és körülbelül egy órával utána, hagyjunk
abba minden szellemi foglalkozást; gyakran az is használ, ha az érkezett
levelek elolvasását egy órával az étkezés utánig halasztjuk el.
Elősegíti az étvágyat az étkezés előtti séta is; magamon tapasztaltam,
hogy étvágyam kisebb volt azokon a napokon, amikor a sétálgatást
elmulasztottam. Sok függ az ételek és az asztal külsejétől. Az ételek ne
csak a szájnak, hanem a szemnek is tessenek. Nem ritkán fordul elő, hogy
piszkos tányérok, tálak, abroszok vagy asztalkendők annyira elveszik az
étvágyat, hogy nem képződik gyomornedv. Ami az evés alatti olvasást
illeti, úgy azt mint szellemi munkát nem ajánlom; kivételesen javunkra
válhat azonban valamely vidám olvasmány. És hogy egy jókedvű embert
szívesebben látunk magunk mellett az asztalnál, mint aki lehangol
bennünket, az kétségtelen.
A gyomornedv mellett a nyál is fontos szerepet játszik az emésztés
körül, mert erjesztőt tartalmaz, mely a keményítőre hat, amennyiben
elősegíti annak cukorrá való átváltozását. Sok nyálra úgy tehetünk
szert, hogyha a táplálékot hosszabb ideig tartjuk nyelvünkön s ezáltal
ízlelőidegeinket erősebben izgatjuk. Más szóval: ha elegendő nyálra van
szükségünk, akkor az ételeket alaposan meg kell rágnunk. A
gyomornedvelválasztáshoz hasonlóan, a nyálelválasztást is az idegek
befolyásolják. Ha egy kutyának húst mutogatunk, akkor nyálmirigyei
rögtön élénk működést fejtenek ki. Az embernél is sokszor jogosult az a
mondás, hogy »folyik a nyála«, különösen amikor izletes dolgok
megpillantásáról vagy felemlítéséről van szó. Elegendő nyálfolyás nélkül
csak nehezen tudnók a keményítőtartalmú ételeket megemészteni, mert
emésztésük ilyenkor csak a hasnyálmirigy és a bél erjesztőire volna
ráutalva.
A jó rágásnak továbbá az az előnye is megvan, hogy az elfogyasztott
ételek egészen puha állapotban kerülnek a gyomorba, ahol ennélfogva a
gyomornedv könnyebben járja át őket s azután sokkal jobban lesznek
megemésztve. A gyomorpép felszívódását is elősegíti az alapos rágás, míg
a rossz rágás, ami a mohón evőknél fordul elő, a gyomorfal
túldolgozását, az ételek elégtelen felszívódását és egyszersmind a
bélnek túlerős izgatását idézi elő. A bél falazatának gyakran különös
megerőltetésébe kerül, a nem eléggé megrágott falatoknak, mint zavaró
idegen testeknek a kilökése. Tartós rossz rágás ennek folytán sok
krónikus gyomor- és bélhurutot szokott okozni. A mohó evés egyébként
neveletlenségszámba is megy.
Fletcher, Campbell és van Sommeren szerint legjobb az ételt addig rágni,
míg az csaknem minden ízét elvesztette. Tekintetbe véve azon nehézséget,
melyet a megrögzött szokások abbahagyása okoz, a mohón evőknek igen
nehezükre esik a gondos rágást elsajátítaniok. Akik jól rágnak, azoknak
jóval kevesebb élelmiszerre van szükségük, mert ők mindent jobban
kihasználnak, amit esznek, amennyiben jobban képesek azt felszívni és
ennélfogva kevesebb salak képződik bennük. Az állkapocs gyakorlása
szempontjából is fontos az ételeknek gondos megőrlése s a fogaknak ép
olyan szükségük van a gyakorlatra, mint a többi szerveknek.
Aki evés közben túlsok vizet iszik, az némelyek szerint túlságosan
felhigítja ezáltal a gyomortartalmat. Mások viszont egyáltalában nem
isznak étkezés közben semmit, nehogy elhízzanak. Egyrészt azonban az
evés közben való ivás nem okozhat túlságos elhízást (Noorden), másrészt
pedig az ivás teljes abbahagyása rossz következményekkel szokott járni.
Minthogy t. i. a víznek nagy részét étkezés közben szoktuk meginni,
előfordulhat, hogy ha étkezés alatt semmit sem iszunk, testünk nem kapja
meg az őt megillető mennyiségű vizet, s ennek többek között az a
hátránya is meg volna, hogy nem bírnánk elegendő gyomornedvet
kiválasztani; Pawlow és Bickel kimutatták, hogy minél több folyadékot
tartalmaz a szervezetünk, annál nagyobb a gyomornedv kiválasztása. Igy
tehát mérsékelt vízivás ebéd közben elősegíti a táplálékok emésztését.
Azt az előnyt is nyujtja, hogy általa a nitrogénanyagcsere mérges
bomlástermékei könnyebben mosatnak ki a szervezetből.
Arra a kérdésre, hogy étkezés után pihenjünk-e, vagy végezzünk
mozgásokat, csak esetről esetre lehet felelni. Elhizásnál vagy más
anyagcserebántalomnál rendszerint jót tesz a séta, míg a gyöngébbeknek
pihenniök kell. Általában legjobbnak tartom, ha rögtön rövidebb sétát
teszünk, utána pedig kipihenjük magunkat. Szellemünktől azonban
semmiképen se sajnáljunk egy jó órai nyugodalmat.
Hogy _mikor_ együnk? Csak ha éhesek vagyunk. Máskülönben könnyen jutunk
abba a veszedelembe, hogy az elégtelen gyomornedv folytán rosszul
emésztünk. Ha csak lehetséges azonban, úgy rendezkedjünk be, hogy a
napnak mindig ugyanazon órájában éhezzünk meg, mert az evés idejének
pontossága fontossággal bír. A jól szabályozott gyomor mindig megfelelő
időben fogja a gyomornedvet kiválasztani.
Miként evés _előtt_, úgy evés _után_ sem szabad túlerős mozgásokat
végeznünk. Kisebb méretű séták elősegítik a gyomornedvkiválasztást, a
túlzás azonban gátolja, amikor is étvágyunk, jó húskivonatból készült
levessel kelthető fel.
Az a rossz szokás, hogy túlsok kenyeret eszünk, könnyen vezethet a
gyomor túldolgozásához, mert a kenyér jobban igénybe veszi az emésztési
munkát, mint a többi táplálék. Kimutatták, hogy a kenyérnek
fehérjetartalmú része ötször annyi erjesztőanyagot és pepszint kíván
meg, mint amennyire a húsnak szüksége van. Sok betegemen pedig azt is
tapasztaltam, hogy semmi sem okoz oly könnyen túlsok gyomorsavképződést,
mint a sok kenyér. A legtöbb ember a húst emészti legkönnyebben,
föltéve, hogy az nem tartalmaz kötőszövetet. A bouillon és a húsmártások
kitünő étvágygerjesztők; említettük azonban, hogy ilyesmit nem lehet
sokáig minden káros következmény nélkül étkezés előtt élvezni.
Legtanácsosabb húst csak egyszer napjában enni és pedig főétkezéskor. A
húsfehérje könnyebben emészthető, mint a növényi fehérje. A
főzelékeknek, különösen a burgonyának és a káposztaféléknek, emésztése
már jobb gyomrot kíván. Zsíros ételeknek élvezése pedig csökkenti a
gyomornedvkiválasztást. A vaj könnyen emészthető zsír, de ha megavasodik
és ennélfogva szabad zsírsavakat tartalmaz, akkor igen nehezen
emészthető. Sok amerikai – nagyon helyesen – egy frissítő hatású, kissé
kesernyés gyümölcsöt, az ú. n. Grapefruit-ot eszik reggelire. Súlyosan
vétkezik azonban az egészséges gyomor élettana ellen az olyan ember, aki
reggelijét almával vagy körtével akarja megkezdeni.

8. Az alkohol előnyei és hátrányai.
Részint bánatában és csalódásában, részint a megerőltetésektől kimerült
állapotban, de gyakran unalomból vagy könnyelműségből is olyan élvezeti
szerek után nyúl az ember, melyek vidítólag és szinte felvillanyozólag
hatnak rá: ilyenek az alkohol, tea, kávé, dohány stb. Ezek az
izgatószerek, melyeket különben gyakran minden különösebb ok nélkül,
szokásszerűleg használunk, az ostorhoz hasonlítanak, mellyel a fáradt
lovat ösztökéljük. Bizonyára nem minden kocsis tudja azt, hogy a fáradt,
igavonó állatot pihentetni is kell. Valamint a kipihent állatnak nem
szükséges az ostor, úgy a normális ember is igen magas kort érhet el
anélkül, hogy bárminő izgatószerre rászorulna. Nagyapám, ki 105 évet
élt, sohasem használt izgatószereket.
Én magam sohasem élvezek szeszes italokat, de nem elvből, hanem mert
semmi élvezeteset nem találok bennük. A fanatikus antialkoholistákkal
azonban nem tartok semmi közösséget. Gyűlölök mindennemű vakbuzgóságot
és nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mérsékelt ivóknak teljesen el
akarjuk tiltani az alkoholt azért, mert vannak oly naplopók, kik
folytonosan leisszák magukat. Az antialkoholistáknak ama nézetét sem
osztom, hogy az alkohol kis mennyiségben is méreg. A fiziológusok inkább
azt bizonyították be, hogy bizonyos körülmények között nagyon is értékes
táplálószer, amennyiben elősegíti egyes fontos szöveteinknek
megkimélését; a szénhydrátok és zsírok alkohol élvezésekor
leraktározódnak bennünk. Nagy mennyiségben nem bír az alkohol ezzel az
előnnyel, mert ilyenkor a fehérjeszövetek bomlása folytán mérgező
hatású.
A szeszes italok kis mennyiségben értékes izgatószerei az
idegrendszernek és a vérkeringési szerveknek. Sok ember munkaképesebbé
válik általa és étvágyát és emésztését is elősegíti vele.
Legajánlatosabb e tekintetben a bor, mely a sör után a legkevesebb
alkoholt tartalmazza, különösen a francia bordeauxi, melynek
alkoholtartalma rendszerint 7–9%, de a mi közönséges fehér és vörös
asztali boraink sem tartalmaznak többet. Az alkoholnak egy bizonyos
határig, különösen mint vörös bornak, vidító hatása van, mely elűzi a
gondot és bánatot; annál rosszabbul érezzük magunkat azonban nagy
mennyiségek után. A sör táplálóbb mint a bor, de bizonyos mennyiségben
el is lustít. Sok angol és északamerikai sör legalább is annyi alkoholt
tartalmaz, mint a könnyű tiroli és olasz borok.
A legkiadósabb szeszes ital a könnyű bor, melyet orvosi célokra is
használnak. A sör keserűségénél fogva talán elősegíti kissé az
emésztést, de aki sokat iszik belőle, s ez nem nagyon ritka eset, az a
fölös folyadék által megterheli a vérkeringési szerveket és így, dacára
a sör csekély alkoholtartalmának, mégis túlsok alkoholt juttat
szervezetébe.
Ismerek öreg embereket, kik étkezés alkalmával naponta egy kevés
vörösbort isznak s amellett igen jól érezik magukat. Ha egészségesek,
akkor megengedhető nekik kis mennyiségben mint ártatlan élvezeti cikk,
szükséges azonban a megengedett mennyiséget pontos adagokban lemérni.
Legveszélyesebb az égetett bor, (pálinka) legkevésbbé pedig a könnyű bor
és a könnyű, csak kb. 3% alkoholt tartalmazó sör. Hogy a bort igen magas
korban is minden káros következmény nélkül isszák, az abból
magyarázható, hogy némely ember a mindennapi borélvezet dacára is száz
évig vagy tovább is elél. Lehetséges azonban, hogy bor nélkül még tovább
élnének, mert ezek rendszerint hosszúéletű családokból származnak;
egyrészt tehát ezen okból is többet engedhetnek meg maguknak mint mások,
másrészt pedig valószinű, hogy az alkohol mégis csak megrövidíti némikép
az életüket. Ezek mindenesetre kivételek, mert a tapasztalat azt
mutatja, hogy az alkoholtól való teljes tartózkodás jelentékenyen növeli
esélyeinket a hosszú élethez.
Sir Isambard Owen 4287 személyen végzett gondos vizsgálat után
kimutatta, hogy az abstinensek és a nagyon mértékletes ivók érik el a
legmagasabb életkorátlagot és csak nagyon kevés ivóból lesz öreg ember.
Neisson 6111 ivón, kik 16–90 évesek voltak, végzett kutatásokat,
melyekből kiderült, hogy háromszor oly nagy volt közöttük a halandóság
mint Anglia összes lakói között. Számos kórboncolás kimutatta, hogy az
iszákosoknak összes szervei elváltozást szenvednek. E helyen csak a
legfontosabb szervekkel foglalkozhatunk. Legismertebb a szívizomzat
elfajulása. Az érelmeszesedés is hamarább lép fel. Legsúlyosabban hat
azonban az agyvelőre. Már az egyszeri nagyobb mennyiség élvezete is
mérgezési tüneteket és szellemi képességeinknek igen káros hatásait
idézheti elő. Szenvedélyes ivóknál állandóak lesznek e hatások és végül
bekövetkezhetik némely esetben az elbutulás és a teljes megőrülés. A
württembergi hivatalos statisztika szerint ebben az országban kerek
60%-a az elmebetegeknek volt krónikus alkoholista, Alsó-Ausztriában
pedig 40%.
Már korábban is megemlítettem, hogy az őrület és a bűn között szoros
összefüggés van. A bűn valóságban gyakran tekinthető elmebetegségnek.
Nem lep meg tehát bennünket, hogy a bűnösök között oly sok az
alkoholista. Egy német birodalmi statisztika mutatja, hogy a testi
sértések 63, a rablógyilkosságok 69, és a szemérem elleni vétségek
77%-át az alkohol hatása alatt követték el. Scharffenberg szerint csak
félannyi bűncselekmény történnék, ha nem léteznének szeszes italok; az
alkoholista ugyanis épp olyan kevéssé vonható tettéért felelősségre,
mint a lázbeteg, vagy az őrült, vagy pedig az atropin vagy muskarin
által megmérgezett ember.
Az alkoholnak a májra, vesére és a többi belső kiválasztási mirigyre
gyakorolt káros hatásából magyarázható meg az iszákosok
rövidéletűségének gyakorisága, különösen ha pálinka és likör élvezéséről
van szó. Ezek az elváltozások azonban nemcsak korai halált vonnak maguk
után, hanem más, igen komoly következményekkel is járnak: csökkentik a
szervezet ellenállóképességét az összes ragályok és mérgezésekkel
szemben, amennyiben súlyosan megkárosítják az ezek ellen biztos védelmet
nyujtó belső kiválasztású mirigyeinket. Ennek következtében az iszákosok
feltünő könnyen esnek járványok áldozataivá. Montereyben (Mexikóban)
való tartózkodásom alatt értesültem Dr. Mac Meanstól, hogy egy
sárgaláz-járvány idejében kivétel nélkül elpusztultak az összes iszákos
emberek. Az is közismert dolog, hogy sokan tüdőgyulladásban vesznek el.
Egyáltalán, az összes ragályos betegségek eseteiben sokkal csekélyebbek
az alkohol élvezők gyógyulási esélyei mint a többi emberé.
Utódaik is sajnálatraméltóak. Könnyen vannak veleszületett myxödémának
és skrofulosisnak kitéve, valamint az epilepsiának, hülyeségnek és
idegbajoknak is. Ifjúságuk ritkán tart sokáig. Legrain egy érdekes
esetet említ fel. Egy iszákos embernek, aki őrjöngése miatt nyolcszor
volt az őrültek házában, nyolc gyermeke volt. Hárman általános gyöngeség
következtében csakhamar születésük után meghaltak, a negyedik egy éves
korában görcsökben pusztult el, a többi négy pedig kéz- és
lábreszketésben szenvedett. Ennek a részeges embernek a szülei is
iszákosak voltak; atyja önkezével vetet végett életének. Martin 83 női
epileptikusról 60 esetben mutatta ki az öröklődő alkoholizmust. Demme 57
iszákos gyermek közül csak 10-et talált testileg és szellemileg
normálisnak. Hajmeresztő Klausnernek leszármazási statisztikája az
iszákos Ada Take-ről (szül. 1740.). 709 utóda közül 100 házasságon kívül
született, 181 prostituált, 142 koldus, 46 szegényházlakó, 76 betörő, a
többi pedig iszákos ember volt. És ez az egy család az államnak kerek 5½
millió koronájába került!
Feltünően káros az alkoholnak hatása a meleg égöv alatt. A britt
középafrikai bizottság hivatalos jelentésében (1894.) ezeket olvassuk:
»A szeszes italok élvezése nagyobb veszedelmet jelent gyarmatainkra,
mint az összes bacillusok és baktériumok.« Emin pasa, aki orvos is volt,
határozottan kijelentette, hogy a tropusok csak akkor ártanak az
egészségnek, hogyha ottan nagyban hozzálátnak az alkoholiváshoz. Az ú.
n. tropusi düh, mely oly sok gyalázatos borzalmasságra vezet,
valószinűleg szintén az alkoholélvezésnek következménye.
Ha ezek után kétségtelenül bebizonyítottuk az alkoholnak nagy adagokban
való káros hatását, úgy még nincsenek föltétlen bizonyítékaink arra
nézve is, hogy kis mennyiségben is ártalmas volna. Laitinien egyoldalú
kisérletei csak nyulakra és tengeri malacokra szorítkoztak. De az ember
és a nyúl vagy tengeri malac között lévő nagy különbség nem engedi meg,
hogy ezeknek a kisérleteknek nagy gyakorlati értéket tulajdonítsunk,
legalább felnőttekre nem, legfeljebb gyermekekre; de azt Laitinien
kisérletei nélkül is tudjuk Kendének húsz 6–15 éves gyermeken végzett
kutatásaiból, hogy az ily fiatal egyének szellemi képességeit a kis
mennyiségű alkohol is károsan befolyásolja. Ide tartoznak Hercod
vizsgálatai is, melyek kimutatták, hogy 591 bécsi iskolásgyermek közül
azok kapták a legjobb bizonyítványokat, akik szeszes italokat sohasem
ittak, kevésbbé jót azok, akik néha napján, legrosszabbat pedig azok,
akik mindennap ittak alkoholt, ami alatt Bécsben főleg a sör értendő.
Minthogy a gyermekek minden méreg iránt érzékenyebbek mint a felnőttek,
mert hiszen vérmirigyeik még nincsenek kellően kifejlődve a
méregtelenítő küzdelmekre, nem vehető csodaszámba, hogy náluk a kevés
alkohol is szellemi károsodást okoz. Ismétlem, azonban, hogy mindeddig
nem bírunk igazán tudományos bizonyítékkal arra nézve, hogy a
kismennyiségű szesz, bor, vagy sör alakjában ártana a felnőtteknek. Aki
semmit sem bír el, az ne igyék semmit; aki azonban minden baj nélkül
elbírja, különösen ha már nagyon hozzászokott és egész nap szorgalmasan
dolgozott, attól egy kis üveg bort, vagy egy palack sört nem kell
eltiltani. Az antialkoholisták pedig inkább a mértéktelenség mint a
mértékletesség ellen harcoljanak.

9. A többi izgatószerekről. Kávé, tea, kakao, dohány.
Számos – de semmikép sem az összes – kulturembernek a fentemlített
élvezeti szerek kitartásuk fokozására szolgálnak, különösen a szellemi
munkánál; megkönnyítik gondolkozásukat és legyőzik részben a talán
rosszkor beálló kimerülésüket. Mindez tényleg így van; de őrizkedjünk az
ilyen szerek túlságos élvezésétől, mert különben sokkal többet ártanak
mint használnak. Sok kutató a mérgek közé sorozza őket; ez azonban
túlzás, mert legtöbbször az arany középút bizonyul a legjobbnak.
Bizonyára ne használjunk ok nélkül izgatószereket; de ne feledjük el,
hogy a hajlandóságok különbözőségénél fogva sok olyan ember létezik, aki
az ilyenfajta mesterséges izgalom nélkül nem tudna megélni, mert
különben megúnná életét. A tilalom nem használ itt semmit; elegendő, ha
az orvos keresztül tudja vinni, hogy mértéket tartsanak.
Ami a teát illeti, annak kétféle fajtáját ismerjük, melyek azonban csak
a kezelés és a szállítás módjában különböznek egymástól: feketét és
zöldet. »Feketének« nevezik azt a teát, melyet először forralásnak
vetnek alá, azután faszéntűz felett megszárítanak. A »zöld« tea frissen,
forralás nélkül, közönséges fa tüze felett szárad meg. A jó tea
elkészítésénél arra kell vigyáznunk, hogy felöntéskor a tealevelek
felszinének lehetőleg nagy része jusson a forró vízzel érintkezésbe és
hogy a levelek ne maradjanak sokáig a vízben, mert ezáltal a tea
túlerőssé és így károssá válik. A »thein«-en és aetherikus olajokon
kívül a tea csersavat és kivonati anyagokat is tartalmaz; a zöld többet
mint a fekete. Minél tovább maradnak a felöntött tealevelek a vízzel
érintkezésben, annál több csersav kerül a kész teába.
A jól elkészített teának az élvezése a könnyedség és a kellemesség
érzetét kelti bennünk; az esetleges fáradtság, sőt gyakran a kimerülés
is csakhamar eltünik. Koch és Kraepelin kimutatták, hogy ez a kellemes
hatás a thein és az aetherikus olajok együttműködésén alapul. A sok
csersav pedig, melynek a tea jó izét köszöni, összehúzó hatásánál fogva
hasmenéskor tehet jó szolgálatokat. A tea hamujának magas mangántartalma
van; 1·09% mangánoxid, meglehetős sok vas és 4·47% vasoxid.
Minthogy a thein azonos a koffeinnel, a tea és kávé hatása körülbelül
ugyanaz, de mégsem egészen. Mindkettő megóv bennünket egy időre a testi
és szellemi fáradtságtól; de sokan azt hiszik, hogy a tea jobban izgatja
az idegeket és inkább okoz álmatlanságot mint a kávé; ez utóbbi pedig
állítólag erősebb húgyhajtó és jobban elősegíti a konyhasókiválasztást.
Gyenge emésztésnél egyik sem célszerű, talán még inkább a gyönge tea.
Némelyik embernél a tea, másnak viszont a kávé okoz emésztési
nehézségeket, főleg ha túlerős.
A teának vagy kávénak túlságos élvezése súlyos idegbántalmakkal szokott
járni: nagyfokú izgatottság, reszketés, szívdobogás, álmatlanság stb.
Nem ritkán komoly mérgezési tünetek mutatkoznak. Itt is érvényesül tehát
az az örök igazság: »Mindent mértékkel!« Böttger egy orvosi körkérdés
alkalmával kijelentette, hogy a két ital az egészséges embernek is
ártalmas, ha erős gyermeknek pedig az egészen gyönge sem ajánlatos.
Saját tapasztalataim szerint a Dél-Amerikából (Paraguay, Brazilia)
származó Matétea kellemesebb és az emésztésre és az idegrendszerre
kevésbbé hátrányos mint a közönséges tea vagy kávé.
Minden csésze jó kávéval együttélvezünk egy decigramm koffeint és
Hutchison R. szerint 0·2 gr csersavat. Hasonlóak a körülmények a teánál
is. Pörköléskor a kávé kifejleszti a fűszeres olajokat, s ezeknek
köszönheti kellemes illatát. Ne igyuk azonban túlerősen, hanem tejjel
vagy tejfellel, nehogy szívizgató hatását még jobban fokozzuk. A sok és
erős tea vagy kávé ivása már csak azért sem ajánlatos, mert a thein,
koffein és theobromin purintesteket tartalmaz és ezáltal elősegíti a
húgysav képződését. Ez azonban nem ok arra, hogy a kevés tea, kakao vagy
kávé élvezését eltiltsuk, amint azt Haig és tanítványai legszivesebben
tették volna. Ezen izgatószerek kis mennyisége, különösen ha gyengén
vannak elkészítve, oly kevés húgysavat képeznek, hogy ez a húsevés által
keletkezett mennyiséggel szemben alárendelt jelentőségű. Csak köszvényes
és túlideges embereknek tiltsuk meg egészen azok élvezését.
Jóval kisebb izgató hatása van a theobrominnak, mely a tápláló kakaónak
alkatrésze. Kémiailag közel rokonságban van ugyan a koffeinnal, élettani
szempontból azonban magasabb értékű, mert némely szerző szerint, nagyobb
mennyiségben, elősegíti az izomműködést. Eltekintve jelentékeny
tápértékétől (12% fehérje, 13% szénhydrát és mag alakban 50% zsír), a
teával és kávéval szemben az az előnye is megvan, hogy könnyebben
emészthető és az idegekre sokkal kevésbbé ártalmas. Sok cukor, illetve
tej hozzáadásával a jóizű és tápláló csokoládét nyerjük belöle, mely
turistáknak és sportembereknek menetelés vagy hegymászás közben kitünő
szolgálatokat teljesít. Sőt olyankor is ajánlatos, amikor arról van szó,
hogy valami könnyűt és táplálót együnk anélkül, hogy gyomrunkat
túlságosan megterheljük és ezáltal munkaképtelenné tegyük. Nem szabad
azonban túlsok vaniliát tartalmaznia.
A dohányzás a legtöbb embert kellemes és vidám hangulatra deríti; sőt
sokan azt mondják, hogy annak segítségével könnyebben bírnak nagyobb
szellemi munkákat elvégezni. A dohány egy csomó ártalmas són kívül egy
mérges alkaloidát: a nikotint is tartalmazza, mely a dohányzáshoz nem
szokott embereknél, már csekély mennyiségben is, erős dohányosoknál
pedig csak nagy adagban okoz mérgezési tüneteket. König szerint a
cigaretta a legártalmasabb. Különösen káros hatása van a füst
lenyelésének. Az idegeket gyakran súlyosan megtámadja, épp úgy a
látóképességet is, leginkább azonban a szivet. A szabálytalan
szívműködés nagyban elősegíti az érelmeszesedés létrejöttét. Valószinű,
hogy itt a mellékveseelváltozások következményeivel állunk szemben.
Számos szerző megfigyelte, hogy a dohány hatása az adrenalin
(mellékvesekészítmény) hatásához hasonlít. Sir Lauder Brunton és mások
szerint a sok dohányzás néha rengeteg módon növeli a vérnyomást. A
»mellékvesekivonaton kívül«, – mondja Brunton, – »semmi sem képes az
ereket annyira összehúzni, mint a nikotin.« A vagusnak a nikotin által
való káros behatásait s ezzel együtt a szívverések lassubbodását újabban
Esser mutatta ki. Az erős dohánynak ártalmassága (mellesleg mondva a
gyomoridegekre is) oly nagy, hogy a túlzástól mindenki tartózkodjék, aki
sokáig akar életben és egészségben maradni. A mértékletes dohányzók
viszont egészen jól megélnek és igen öregek is lehetnek. Azt hiszem,
hogy naponta 2–3 könnyű szivar, de mindig étkezés után egy dohányosnak
sem fogja életét megrövidíteni.


VII. AZ ALVÁS.

1. Az alvás lényege és méregtelenítő feladata.
Az alvás az emberi test legfontosabb működései közé tartozik. Bunge
figyelmeztet bennünket arra, hogy élelem nélkül egy hónapig is elélhet
sok ember, de alvás nélkül néhány napnál tovább senki sem. Nevezett
szerző bizonyítékképpen Maria de Manassein állatkisérleteit hozza fel,
amelyekből kitünik, hogy 3–4 hónapos állatok csakhamar elhullottak,
amiért alvásukat megakadályozták; hőmérsékük is négy-öt fokkal csökkent
és vörös vérsejtjeiknek száma egy köbmilliméterben öt millióról két
millióra szállt alá. A kérdéses állatok agyvelejében szintén fontos
elváltozásokat állapított meg.
Mielőtt elálmosodunk, a fáradtság és kimerültség érzése fog el
bennünket. Izmaink a napközben végzett munka következtében számtalanszor
húzódnak össze, minek következtében – Weichardt szerint – mérges anyagok
rakódnak le bennük. Weichardt órák hosszat végeztetett kisérleti
állatokkal megerőltető mozgásokat, s az így kifárasztott izmok kivonatát
más állatokéba fecskendezte. A beoltás után csakhamar nagy fáradtság
vett rajtuk erőt, mely annyira elhatalmasodhatik, hogy 20–40 óra mulva
beállhat a halál. Binz és Obersteiner azt állítják, hogy az alvást az
agyban összegyülemlő fáradtsági termékek okozzák, alvásközben pedig ezek
a termékek eltávolíttatnak. Később ki fogom mutatni, hogy a pajzsmirigy
bárminő elváltozását nagyfokú álmosság követi. Kénytelen voltam már
többször megemlíteni, hogy ez a vérmirigy eltávolítja a testünkben
felgyülemlő mérges anyagok egy részét. Ha beteg, úgy nem képes ezt a
méregtelenítő munkáját végrehajtani, s ennek következménye, akárcsak a