A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása - 04

vénüléssel is. Teljes bizonyossággal megállapítható; hogy ifjúságunk
tartamát és a vénülés bekövetkezését már jelenlegi ismereteink
segítségével is kitolhatjuk, feltéve hogy azokat a legfőbb béntalmakat
melyek vérmirigyeinket érhetik, kikerüljük. Fontos mindenekelőtt az,
hogy minő állapotban vannak e mirigyek s tőlünk telhetőleg mindent el
kell követnünk, hogy egészséges életmóddal lehetőleg jó állapotban
tartsuk őket. Ezt azonban már nagyon korán kell megkezdenünk, mert a
különféle bántalmak már születéstől fogva hatást gyakorolnak rájuk.
Legjobb helyzetben azok vannak, akik szüleiktől egészséges mirigyeket
örököltek. Ha azonban A szülők pajzsmirigye már degenerálva volt s ez
syphilisnél, tuberkulózisnál, alkoholistáknál és maláriás betegeknél
szokott előfordulni, akkor a gyermekek már sorvadt pajzsmiriggyel
születnek s kisebb ellentállást tudnak mindennemű bántalmak ellen
kifejteni. Ha tehát az állam hosszú életű utódokról akar gondoskodni,
úgy a fentemlített betegségekben szenvedő egyének házasságát nem szabad
megengednie, mert hiszen az ilyen házasságból származó gyermekek nemcsak
testileg, de szellemileg is visszamaradnak.
Igen nagy fontossággal bír a csecsemő életképességére nézve, hogy
_anyatejjel_ tápláljuk. Minthogy az újszülött vérmirigyei még nincsenek
kifejlődve, nem tudják őt a fertőzésektől és mérgezésektől megvédni; az
anyatej által azonban a vérmirigyek váladékával, mely szintén a tejbe
megy át, tápláljuk őt. Első életéveikben tehát tejtáplálékra kellene a
gyermekeket fogni, mert a húsban előforduló mérgek ellen pajzsmirigyük
csekély kolloid- vagyis jódtartalmánál fogva nem tud védelmet
szolgáltatni. Számos szerző kísérletileg is kimutatta az anyatej
fontosságát. Látták pl., hogy az anyjuktól táplált kis kutyák sokkal
egészségesebbek az ugyanazon hajtásból származó ama kutyáknál, melyeket
tehén- vagy forralt tejjel szoptattak. Az embert embertejjel kell
táplálnunk, vagy ha ez nem volna lehetséges, akkor olyan állatokéval,
melyeknek teje legjobban hasonlítható hozzá. Ezek a szamár-, kecske-
vagy kancatej. Egészséges állatok tejét nyers állapotban kell élveznünk.
E kérdésről később még bővebben fogunk beszélni, amikor is főleg a
kecske tejének hasznosságára mutatunk, melynek eltartása is sokkal
kevesebbe kerül, mint a tehéné.
Fontos továbbá minden alkalommal megkérdezni betegünket, hogy átesett-e
már ifjúkorában valamely fertőző betegségen, mert ezek elsősorban
képesek vérmirigyeinket megtámadni. Igen káros a gyermekre nézve az
alkohol, ezért látjuk például, hogy a Felső-Magyarországon élő tótok
gyermekei, szüleiktől pálinkát kapva, visszamaradnak fejlődésükben.
Gyermekeknek alkoholt adni bűn, melyet törvényileg kellene büntetni. Az
ilyen gyermekek nem nőnek, ami szintén azt bizonyítja, hogy az alkohol
hatást gyakorol a pajzsmirigyre és valószinűleg az agyalapi mirigyre is,
mert ezek azok a mirigyek, amelyekről kimutattuk, hogy a test
növekedését befolyásolják. Később egyébként még fontosabb bizonyítékokat
fogok felhozni arra nézve, hogy az alkohol, nagy adagokban szedve,
károsan hat vérmirigyeinkre.
Nagy fontossággal bír a gyermek nevelése is. Szükséges volna, hogy úgy a
szülők, mint a tanítók rendszeresen megmagyaráznák nekik a legfontosabb
egészségi szabályokat. Kézzelfogható módon kellene őket a testüket
fenyegető bajokra figyelmeztetni és szigoruan kellene őket az egészségi
szabályok, különösen a tisztaság megtartására szorítani. Ilyen célszerű
egészségi nevelés bizonyára megakadályozná a fiatalkori vénülés
létrejöttét. Figyelnünk kell lelkületük egészségére is, melynek tanítása
iskoláinkban nézetünk szerint jóval fontosabb volna mint a latiné és
görögé. Bele kell oltanunk a gyermekkorban oly fogékony lélekbe a
szépművészet, zene, festészet stb. iránti szeretetet. Előnyösnek tartom
azt is, hogy a gyermek nevelése vallásos alapon haladjon. Vakbuzgóságtól
persze tartózkodnunk kell, de az igazi vallásosság meg fogja akadályozni
a gonosz szenvedélyek és a bűnös hajlamok kitörését. Már pedig a
szenvedélyek nagy mértékben megrövidíthetik az életet s ennélfogva
mindent el kell követnünk azok legyőzésére. A lelki egyensúly és a
megelégedettség a leghatásosabb arra nézve, hogy a vénülést
megakadályozza s életünket meghosszabbítsa s ebben a vallás nagy
szolgálatokat tehet. Gyermekeknél különösen ki van fejlődve az utánzás
ösztöne. Szükséges tehát, hogy iszákos szülők gyermekeit környezetükből
kiragadjuk és állami nevelőintézetbe adjuk. Ez ugyan sok pénzébe kerülne
az államnak, de mindenesetre kevesebbe mint az ilyen egyéneknek
börtönben és elmegyógyintézetekben való eltartása.
Az alkoholon kívül nem kevésbbé kártékony gyerekeknek az erős kávé és
tea. _Strümpell_ írta az ő belgyógyászatában: Azon akut és krónikus
mérgezéseknél, melyek nemcsak gyors, de sokáig tartó elmebetegségi
állapotokat hoznak létre, nagy szerepet játszik az alkohollal és az
izgató szerekkel való mérgezés. Különösen gyermekeknél káros az
ilyenekkel való visszaélés, amely óriási számú elmekóros betegséget hoz
létre. Dr. F. _Heyn_ kimutatta, hogy az idiotizmust (hülyeség) 17·6%
esetben az alkohol, kávé és tea élvezete okozta. Egy 15 évvel ezelőtt
megjelent közleményben írja _Trüper_, hogy terhes asszonyok is
óvakodjanak az alkoholtól és kávétól, mert az ezek túlságos élvezetéből
eredő káros hatás még évekkel a szülés után is mutatkozik.
Már a gyermekkorban meg kellene előzni az alkoholizmust azzal az
észszerű gondoskodással, hogy annak, valamint a mértéktelen dohányzásnak
káros hatását rendszeresen és behatóan tanítanók. Szigorúan meg kellene
tiltani a szesz és a dohány élvezését a pubertás (nemi érés) előtt, mert
eddig az életkorig a mérgek ellen megvédő vérmirigyeink még nincsenek
kifejlődve. Ivarérés közeledtekor a nemi élet veszedelmeire is fel
kellene gyermekeink figyelmét hívni. Ezt azonban, hogy baj ne essék,
körültekintő módon kell elvégezni. Legjobban értenének ehhez a szülők; a
leányt az anya, a fiút az apa világosítsa fel.
Hogy a nemi fertőzések veszedelmét kikerülhessük, korán kellene
házasodnunk. Sajnos, ez külső okoknál fogva csak leányoknál lehetséges,
bár ezek is jól teszik, ha testi és szellemi kifejlődésükig, tehát
legalább 20 éves korukig várnak. Hogy a házasságnak ezenkívül más haszna
is van, arról külön fejezetben fogunk szólni. A boldog családi élet
bizonyára hatalmas eszköz a hosszú ifjúság megőrzésére és az élet
meghosszabbítására. A jól sikerült gyermek a föld legnagyobb boldogságai
közé tartozik s bár Solon tagadja, hogy az ember halála előtt boldog
lehetne, mégis éppen egy számos unokától körülvett nagyapáról vagy
nagyanyáról lehetne ezt állítani; mert hiszen ők _Schopenhauer_ szerint
halhatatlanok, amennyiben húsuk és vérük örökké fog élni unokáikban.
Vannak azonban a házas életben is fenyegető szirtek s a legnagyobb
viharok olyankor szoktak keletkezni, amikor az asszony, különösen ha
azelőtt szép és hiú volt, a »változás« éveibe lép. A petefészkek
visszafejlődnek s eltekintve attól, hogy ez az idegrendszert és a
kedélyállapotot kedvezőtlenül befolyásolja, hozzájárul még ehhez az
eltünt szépség fölött való bánkódás, melyeknek pedig oly sok diadalt
köszönhettek. E szép asszonyoknok ilyen években beálló szörnyű
lelkiállapotát találóan jellemzi Yvette Gilbert »Les demi-vieilles« cimű
regényében, melyben többek között ezt írja: »Szeretnének fiatalok
maradni, csúnyaságuk fokozatos közeledését elrejteni és keresik az
alkalmat, hogy a szerelemből újra hörpinthessenek. Sóhajtoznak a mult
fölött, és ha küzdenek is az idő ellen, mégsem tudják azt haladásában
feltartóztatni.« Boldog az az asszony, aki ilyen súlyos lelkifájdalom
közepette szerető férjtől és gyermekektől van körülvéve, különösen, ha
emellett boldog nagyanya is; de mit tegyen ilyenkor egy szegény
elhagyott aggszűz vagy özvegy? Elmaradhatatlan megviseltetéseknek lesz
kitéve, levertségét környezete nem enyhíti s egyetlen vigasztalását
hasznos foglalkozásokban, különösen a jótékonyság gyakorlásában és a
betegek és szenvedők ápolásában keresheti. Megfoghatatlannak találom,
hogy a vagyonos osztály leányai nálunk Magyarországon miért nem tanulják
meg a betegápolást, ahogy azt Angliában és Amerikában teszik. Ahelyett,
hogy mint aggszüzek gyászos és céltalan életet folytatnak, inkább
embertársaiknak szentelnék magukat, hogy azok szenvedéseit enyhítsék,
mert munka és elfoglaltság a legkitünőbb eszköz a korai elvirágzás
ellen.
Gyakran megfigyelhetjük, hogy idősebb emberek, akik minden
foglalkozásuktól visszavonultak, gyorsan vénülnek és csakhamar befejezik
életüket. Ebben a kérdésben azonban mértéket kell tartani, mert az, aki
nem szán magának munka közben időt a pihenésre, aki kerüli a napfényt és
a szabad levegőt, rendszerint hamar vénül és hajlamos a betegségekre.
Közismert tény, hogy a falusi parasztok, akik jórészt szabad levegőn,
forró napsütésben dolgoznak, sokáig maradnak ifjú és friss erőben és
igen magas életkort érnek el. Ezeknek az embereknek arra sincsen
szükségük, hogy a létért folyó küzdelem idegizgató harcában részt
vegyenek, ahogy ezt a városlakóknál láthatjuk. A rendtársak és a
szegényházak lakói is magas kort érnek el szabályozott életmódjuk és
nagy mértékletességük folytán. Igen korán kelnek és feküsznek és
mindenekfelett nincsenek kitéve azoknak a bajoknak, melyekbe a becsvágy
és a pénzhajhászás kerget bennünket.
Legutóbbi római tartózkodásom alatt érdekes megfigyelést tettem ez
irányban. A kapucinus kolostor katakombáiban igen sok elhalt szerzetes
koponyája hevert s feltünt, hogy csaknem mindegyiknek hiányzottak az
elülső fogai. Ez érdekes ellentéte volt annak a megfigyelésnek, amelyet
előző nap tettem a Forum Romanumban több keresztény mártir koponyájának
fogain. A fogak itt kivétel nélkül jó állapotban voltak, zománcuk vakító
fényben ragyogott, mintha csak tulajdonosuk tegnap, nem pedig 2 évezred
előtt halt volna meg. Már a fogaknak ezen kitünő állapotából is,
eltekintve csontvázuk más részeitől, arra következtettem, hogy ezek a
férfiak igen fiatal korukban szenvedtek vértanúhalált, míg a szerzetesek
mellső fogainak hiánya magas kor elérésére engedett következtetni.
Mértékletesség mindenben a legbiztosabb ut a sokáig tartó ifjúsághoz és
a hosszú élethez. Ételeink és italaink révén, akarva nem akarva, óriási
mennyiségű káros anyagot veszünk magunkhoz. Leginkább vonatkozik ez a
hústáplálkozásra, mert a húsemésztésnél keletkező mérgek nagy mértékben
igénybe veszik legfontosabb méregóvó vérmirigyeinket, a pajzsmirigyet,
májat és vesét. A tejvegetáriánus kosztot vajjal és tojással tartom a
legcélszerűbbnek, bár naponként igen kevés húst fogyasztani nem tartom
éppen károsnak. A gyümölcs élvezete, így pl. naponként egy pár narancs,
nagyon ajánlatos.
Izgató szereket csak igen kis mennyiségben élvezzünk. A különböző borok
és a sör, kis adagokban élvezve, nem mondhatók károsnak. Ha azonban
valaki még ennyit sem bír el, jobban teszi, ha lemond róla. Igen káros a
dohánnyal való túlságos visszaélés. Hogy a túlságos dohányzás okozza
leggyakrabban a véredények elmeszesedését, az bebizonyított tény. A
dohány azonban mégis egyike a legfontosabb izgatószereinknek, amely már
nem egy embert buzdított szellemi munkára, emeli a jókedvet és képes a
lelki lehangoltságot enyhíteni. Ebből könnyen érthető azután, hogy
vannak emberek, kik inkább rövidebb ideig akarnak élni, semhogy a
dohányzásról lemondjanak. Aki sokáig akar jó egészségben maradni, az
gondoskodjék arról, hogy ablakai éjjel-nappal, ha nem is egészen, de
legalább részben, nyitva legyenek. Ha azután az olyan ember, aki mindig
szabad levegőhöz van szokva, egy gőzzel fűtött és sűrű füsttel teli
kávéházba vagy szállodába lép, rögtön meg fogja érezni a kellemetlen
változást és sietve hagyja el ezeket a helyiségeket. Ha a tuberkulózis
ellen észszerűen akarunk küzdeni, miért nem gondoskodunk arról, hogy
bármely helyen, ahol emberek találkoznak, belégzésre alkalmas, tiszta
levegőt találjunk? Az építkezési egészségügyi szabályzatokat
mindenesetre még jobban szigorítani kellene s a szellőztetést, úgy mint
a kórházakban, kötelezővé kellene tenni; mert ami a betegnek jó, az az
egészségesnek annál inkább válik hasznára. Nagy jelentőséggel bír az
alvás szabályozása is. Ennek fontosságát legjobban láthatjuk azokon az
embereken, kik egy-két éjjel nem aludtak és ennek folytán jóval
öregebbeknek látszanak. Habár a 6–6½ órai alvás egyeseket csak kevéssé
üdít fel, mégsem tartom a hosszabb, 7½–8 óráig tartó alvást előnyösnek.
Gyermekeknek és asszonyoknak, különösen vérszegény leányoknak,
megengedhető a hosszú alvás.
Említettem már, hogy a vénülés nem egyéb mint krónikus önmegmérgezési
állapot. Szükséges ennélfogva, hogy szervezetünk összes zsilipjeit
megnyissuk, hogy e mérgek eltávozzanak, amit úgy érünk el, hogy ha a
vesék, a belek és a bőr működését fokozzuk. E helyen csak azt említem
meg, hogy a megfelelő étrendet tartom legcélszerűbbnek a rendes
székmenetre. Rendszeresen szedve a hashajtókat, azok csak fokozzák a
székrekedést, mert gyöngítik a bél izomzatát és a bélingerek gyors
hatását. Figyelnünk kell arra, hogy napjában egyszer legyen székünk,
azonkívül ajánlatos hetenkint egyszer hashajtót bevenni, hogy az erősebb
bélmozgások kivigyék az esetleg visszamaradt székrészleteket.
A vese és a bőr működését legjobban fürdők, izzadási folyamatok,
valamint észszerű ruházkodás és bizonyos mértékben testmozgások által
fokozhatjuk. Kitünő egészségi intézkedésnek tartom, ha hetenként egy
izzasztófürdőt veszünk; azonkívül minden szabad percünket töltsük a
szabadban való mozgással. Vannak továbbá gyógyászati eljárások is,
melyekkel a vénülés kitörését és jellemző tüneteinek fellépését
befolyásolhatjuk. Megkísérthetjük vénülőknél a vérmirigyek csökkenő
működésének fokozására a pajzsmirigy-, petefészek-, vesekészítmények
adagolását, amit számos klinikai tapasztalat is bizonyít. Hasznosnak
bizonyult bizonyos esetekben a pajzsmirigy fontos alkatrésze, a jód is,
mely befolyásolja a vérkeringést, amennyiben _Huchard_ szerint tágítja
az ereket és a vérnek az erekben való belső surlódását kisebbíti
(Romberg). Ezenkívül az arzén és a vas is hasznosnak bizonyultak a
vénülés gyógyításában, különösen nőknél.


III. A MÉREGTELENÍTÉSI FOLYAMATOK TESTÜNKBEN ÉS AZOKNAK ELŐMOZDÍTÁSA
EGÉSZSÉGI RENDSZABÁLYOKKÁL.

1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában.
Nem igen létezik testünknek még oly parányi része sem, mely ne volna a
baktériumok ezernyi tömegétől körülvéve. Amint megzavarjuk bőrünknek
épségét pl. egy kisebb karcolás által, azonnal benyomulnak az emberi
szervezet szöveteibe és megtámadják azokat. Testünk azonban oly kitünően
van megalkotva, hogy amint idegen test kerül szöveteibe, azonnal testünk
védelmére szolgáló anyagok veszik azt – rendőrök módjára – körül s ezek
a védőanyagok a fehér vérsejtek. Ezek megzavarják, felfalják a
betolakodót és ily módon kártékony hatását megsemmisítik. A fehér
vérsejteket a nyirokmirigyek és a lép készíti. Innen vándorolnak
testünkön keresztül és útját állják a baktériumoknak, valamint testünkbe
kerülő más idegen anyagoknak. A vörös vérsejtek főképződési helye a
csontvelőben van. A nyirokmirigyek nemcsak mint fehér vérsejtek
képződési helye játszanak fontos szerepet, hanem képesek bizonyos
kártékony anyagoknak, mint pl. baktériumoknak, a vérpályába való
bejutását is megakadályozni.
A nyirokmirigyek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy szoros
összefüggésben állnak a különböző vérmirigyekkel, különösen a
pajzsmiriggyel. Megfigyelték, hogy myxödéma, valamint Basedow-kór és
akromegalia eseteiben a nyirokmirigyek meg voltak duzzadva.
Igen fontos nyirokképződmény, mely megvéd bennünket a különböző
fertőzések ellen, a torokmandula. Vörhenynél, kanyarónál vagy akut
vesegyulladásnál, úgyszintén a Basedow-betegségnél, egyes
gyógyszereknek, mint a jódnak adagolása után, vérbő és erősen megdagadt
mandulát láthatunk.
Nagy védőfontosságát legjobban bizonyítja az, hogy kétoldali teljes
kiirtása után különböző bajok, mint pl. bőrkiütések keletkeznek.
Teljesen helytelen eljárás tehát a mandulákat teljesen eltávolítani.
Részlegesen is csak olyankor irtsuk ki őket, ha oly nagyok, hogy a
légzést nehezítik, vagy pedig oly gyakran gyulladtak, hogy ezáltal
mérgezési vesegyulladás veszélyét rejtik magukban. A garatmandulákat sem
szabadna teljesen eltávolítani.
A vérmirigyekhez hasonlóan a nyirokmirigyek között is szoros kapcsolat
áll fenn, amennyiben az egyiknek elváltozása a másikét is előidézheti.
Mandulagyulladás után nem ritkán a bél vagy a féregnyulvány
nyirokszövete is gyulladásba megy át. A vérmirigyek különösen fontos
szervek a méregtelenítő folyamatok szempontjából, mert különösen a
pajzsmirigy, a mellékvesék, a máj, és az agyalapi mirigy a testünkben az
emésztés és az anyagcsere folyamatában képződött mérgeket elpusztítják,
és ezeken kivül a bakteriumok által okozott fertőzések, valamint
különféle a testünkbe bevezetett idegen mérgek ellen megvédenek.
Ugyanerre a célra szolgál a bőr, mely erős izzadás által, – a vesék,
melyek bő vizelésük által – és a belek, melyek bő székletétel által
törekednek ez ártalmas anyagokat szervezetünkből kiválasztani.
Vizsgáljuk ezek után egyenként ezen fontos szervek működését és épen
tartását, melyek szervezetünket megóvják, belőle a mérges anyagokat
kiküszöbölik és ezáltal az időelőtti vénülésnek elejét veszik.

2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása.
Ha pajzsmirigyünket egészségben akarjuk tartani, úgy természetesen
kerülnünk kell mindazt, ami károsan hat rá, mindenekelőtt a fertőző
betegségeket, a túl gyakori terhességet, a nemi kicsapongásokat, az
eledelek, élvezeti cikkek vagy orvosságok által való mérgezéseket,
továbbá a lelki felindulásokat (harag, gond stb.). E káros behatások
közül egyeseket könnyen, másokat viszont sehogy sem tudunk kikerülni.
Fertőző bajokat pl. könnyen szerezhet magának mindenki, de ez alól is
kivonhatjuk magunkat, ha többek között óvakodunk főzetlen folyóvizet,
vagy tuberkulotikus tehén tejet inni, tüdőbeteg ember kigőzölgéseit
belélegzeni stb. Egy másik fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni
azokat a veszélyeket, amelyek pajzsmirigyünket a túlságos bő
húsfogyasztás révén érhetik. Blum szernnt a pajzsmirigynek egyik fontos
feladata az, hogy beleinkben megakadályozza az állati táplálék
bomlásakor keletkező mérgek hatását. Ha már most e mirigyünket
huzamosabb ideig túlfárasztjuk, úgy természetszerüleg jelentékeny kárt
fog szenvedni. Nem szabad tehát túlsok húst, halat vagy héjas állatot
ennünk, legkevésbbé akkor, ha nem frissek. Táplálékaink friss
minőségéről orrunk, szemünk és nyelvünk révén győződhetünk meg.
Kerülnünk kell a tartósan erős dohányzást és alkoholivást, mert ezek
pajzsmirigyünk számára elviselhetetlenek; dohányozzunk és igyunk csak
nagyon mértékletesen, lehetőleg pedig sohasem. Azok a nők, akik fiatalok
akarnak maradni, ne tegyék ki magukat, ha már 3–4 gyermeket világra
hoztak, a túlságos gyakori terhességnek. Férfiak se éljenek vissza nemi
szerveikkel, ha pajzsmirigyük épségben tartásáról és az időelőtti
vénülés megakadályozásáról gondoskodni akarnak.
A kártékony behatások megóvásán kívül vannak még más eszközeink is,
amelyekkel pajzsmirigyünk egészségét, illetve kiválasztóképességét
fokozhatjuk. Ilyen mindenekelőtt a vér keringésének előmozdítása a
nyaknak naponkénti rendszeres masszírozásával s a szűk és magas gallérok
kerülése. Hordjunk alacsony, széles és puha gallérokat, ha pedig
keményített inget viselünk, az ingnyaknak csak egyik gombját gomboljuk
be. Gondoskodjunk továbbá _jód_ szedéséről azáltal, hogy növényeket és
zöld főzelékeket eszünk, szükség esetében pedig vegyünk be
pajzsmirigykivonatokat, különösen előrehaladottabb korban, amikor a
pajzsmirigy már rendszerint csenevészedik. Ha ezeket a készítményeket
megbízható gyárból hozatjuk, ha frissek és kis adagokban szedjük őket,
ha betartjuk azokat a rendszabályokat, melyeket a X. fejezetben fogunk
megadni, akkor azok egyáltalán nem mondhatók károsnak, sőt nem is kell a
vénülés beköszöntését megvárnunk, hanem azt megelőzve már életünk
derekán megkezdhetjük szedésüket. Magamon tapasztaltam, hogy e
készítmények egészségünk legkisebb csorbítása nélkül igen sokáig
szedhetők, különösen ha időről-időre szünetelünk velük. Különösen
hasznosnak vélem vételüket olyankor, amikor a pajzsmirigy túlságosan
igénybe volt véve, vagyis: ragályos betegségből való felépülés után,
betegágyas nők tejhiányakor, súlyos gond és nemi kicsapongások, továbbá
erős szellemi kimerültség esetében. Szükséges azonban, hogy a beteg
pajzsmirigykúrája alatt állandóan pontos orvosi felügyelet alatt álljon.
A pajzsmirigy legelőnyösebb táplálása a sok tej- és főzelék- s a nagyon
kevés húsevésben áll, mert ez az étrend csökkenti a pajzsmirigy
munkáját, amennyiben a bélben kevesebb kártékony terméket hoz létre.

3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag.
Az első parancsolat a máj egészségtanára nézve betegek és épek számára:
korlátozzuk lehetőleg a húsevést! Bárki a kartársak közül
megfigyelhette, hogy a májbetegek sokkal jobban érzik magukat és jobb
egészségnek örvendenek, ha felhagynak a hússal való táplálkozással.
Minthogy a növényi és tejételek a beteg májnak hasznára vannak,
természetes, hogy az egészséges májuak számára szintén előnyösek:
részint mert kevesebb munkára kényszerítik a májat, tehát kimélik,
amennyiben kevesebb méregtelenítendő bomlásanyagot hoznak számára,
részint pedig fokozzák ezáltal működési képességét. A tejjel való
táplálkozásnak ezenkívül az az előnye is megvan, hogy segíti ezeket a
mérges bélbeli termékeket elpusztítani.
A füszerek túlságos élvezete, a gyógyszerek és izgatószerek,
mindenekfelett pedig a szeszes italok szintén nagy kárt okoznak a
májnak. Nem kevésbbé függ a máj egészsége a többi, vele szoros
összefüggésben levő szervek épségétől is, különösen a béltől, mert innen
jut a legtöbb mérges anyag a májba. A bél állandóan tartalmazza a
baktériumok millióit, melyek a vérbe vagy az epébe jutva, jelentékenyen
megváltoztathatják a máj szöveteit. A tejtáplálkozás s az ezáltal
keletkező tejsav által a belek dezinficiálhatók.
Ez okból gondoskodnunk kell tehát beleinknek jó állapotban való
tartásáról s meg kell akadályoznunk eldugulásukat vagy ételrészeknek
bennrekedését. Előrehaladott székrekedés gyakran hoz létre máj- és
epebajokat, különösen epeköveket. Legcélszerűbb tehát, ha a májbetegeket
hashajtókkal és ilyen hatású alkalikus ásványvizekkel kezeljük.
Szükséges természetesen, hogy a gyomrunk is rendben legyen, amit a
táplálékok jó megrágásával érhetünk el leginkább.
Egy másik szervünk is fontossággal bír a máj egészsége szempontjából: a
hasnyálmirigy. _Steinhaus_ és mások a májzsugorodás számos esetében a
hasnyálmirigyen is elváltozásokat észleltek. Másrészt tudjuk, hogy e
mirigy megbetegedésekor – pl. cukorbetegségnél – viszont a máj szokott
szenvedni. A hasnyálmirigybetegségek gyógyászatáról még nincsenek egész
tiszta fogalmaink; az azonban biztos, hogy az ételekben való
mértékletesség nagyon ajánlatos, különösen ami a zsír-, hús- és
keményítőtartalmú ételeket illeti. Minthogy a hasnyálmirigyre ugyanaz a
táplálkozás érvényes, mint a májra, itt is a tej- és a növényi eledelek
játsszák a főszerepet.
A nagyon meleg vidékeken való tartózkodás szintén árthat a májnak, ezt
orvosi gyakorlatomban gyakran tapasztaltam. Mexikónak forró vidékéről
való betegeim mindannyian májmegnagyobbodásban szenvedtek. Többnyire
azonban nem az éghajlat ártalmas, hanem az ilyen éghajlat számára
alkalmatlan életmód, különösen ami az evést-ivást illeti. A
trópuslakónak inkább vegetáriánus és szeszes italok nélküli életet kell
folytatnia, ha egészségét, illetve máját épségben akarja tartani.
Minthogy a májbetegségek épp oly könnyen öröklődnek, mint minden
vérmirigybetegség (voltak eseteim, amikor a májbajok 3–4 nemzedéken át
terjedtek), különösen fontos, hogy májbetegek gyermekeinél alkalmas
óvóintézkedésekkel álljuk útját a betegség fellépésének.

4. A tartós székrekedés okai és kezelése.
A székrekedés legfőbb okozója az, hogy a béltartalom nem izgatja kellően
a bélfalazatot. Gondoskodnunk kell tehát oly táplálékról, mely vagy
minőségénél fogva, vagy pedig erjedésével képes a belet izgatni, amilyen
főleg a főzelék és a gyümölcs. Ezek a tápszerek nagyon sok cellulosét
tartalmaznak, mely a legjobb bélingerlő eszköz. A legcélszerűbb
főzelékek: a paraj, sárgarépa, saláta, zöldbab és a kelkáposzta. A
gyümölcs jótékony hatását gyümölcscukrának és gyümölcssavának
köszönheti. Ehetjük nyersen, befőzve vagy bepárolva, aszerint, hogy
milyen az ízlésünk és gyomorbeli állapotunk; a gyümölcsíz és nedv
szintén kitünő szolgálatokat tesz. Általában hashajtókul
legelőnyösebbek: a szőlő, szilva, füge, körte, alma, ananász; a
jobbfajta szárított füge is jó hashajtó, amennyiben számtalan apró magja
révén izgatja a beleket. A Graham-kenyér, a régi sütetű feketekenyér, a
Simons-kenyér s az ú. n. cellulosekenyerek szintén jól hatnak az
eldugulás ellen, ellentétben a fehérkenyérrel. Ugyanezt mondhatjuk a
nyers tejről, ellentétben a főttel, s leginkább az aludttejről s a
savóról.
Székrekedésre hajlamos egyének számára a következő étrendet ajánlom:
reggel felkelés után egy pohár friss víz. Reggelire 1–2 narancs, két
puhára főtt tojás, vajjal vastagra kent Graham-kenyér, egy kevés méz,
szőlő és – föltéve, hogy elbírjuk – ¼–½ liter tej. Ebédre csak kevés
húst, ellenben kétféle főzeléket (lehetőleg a fentemlítettek közül), egy
tányér kompótot, végül nyers gyümölcsöt. Az italok közül legajánlatosabb
a sör, amely bő főzelékevés mellett nagy mértékben képes a kivánt
erjedési folyamatokat előidézni. Dugulásra hajlamosak több folyadékot
vegyenek magukhoz evés közben. Vacsorára ugyanazt mint ebédkor, hús
nélkül, tejet, aludttejet vagy kefirt, azonkívül vajat.
Ajánlatos ezenkívül: éjjelre a gyomorra és hasra egy vizes
Priessnitz-borogatás; gyakori séták, hegymászás, torna és úszás. Makacs
esetekben a végbélbe vezetett glicerincsapocskák és a vízirrigációk
(beöntés) szoktak használni; sürgős esetben klisztérokhoz nyúlhatunk,
melyeknek az az előnyük, hogy a gyomrot kimélik, ami a belsőleg adagolt
gyógyszereknél nem lehetséges.
Mielőtt gyógyszereket adnánk, meg kell próbálnunk a hashajtó
ásványvizeket. Külföldiek közül leghatásosabb a kissingeni (Bajorország)
Rákóczi-forrás, a marienbadi Kreuzbrunn, a karlsbadi Sprudel, melyek
mindegyikének megvan a maga előnye. Mesterséges módon is előállíthatjuk
őket: reggel éhgyomorra vegyünk egy teakanálnyit az illető sóból egy
pohár langyos ivóvízben. Legkiválóbbak azonban a hazai keserűvizek: a
budai Hunyadi János és Ferenc József s az igmándi víz. Kerülendő azonban
mindennapi használatuk, s elégedjünk meg azzal, hogy hetenként egyszer
szabadítjuk meg beleinket minden hátralékától.
Ismétlem azonban: a székrekedés kezelésénél elsősorban az étkezési
kérdés jöjjön szóba; és az ily irányú megfelelő diéta oly eszköz, mely
képes bennünket az időelőtti vénüléstől megóvni.

5. Óvintézkedések a belek egészségben tartására.
Minthogy a megevett táplálékok felvétele és kihasználása beleinkben
történik, könnyen érthető e szervünk egészségben tartásának rendkívüli
fontossága. Ha ugyanis nincsenek jó állapotban és nem képesek munkájukat
tökéletesen elvégezni, testünk csakhamar lesoványodik és elpusztul. A
legtöbb szabály, amit e fejezetben tárgyalni fogunk, a gyomor
egészségtanára is érvényes, mert e két szerv együttesen végzi közös
munkáját. Alig fordul elő súlyosabb gyomorbaj, minek következtében a
belek is ne szenvednének. Minden tényező, amely a gyomorra káros, a
belek számára is mérgesnek bizonyul. Említettük, hogy az ételek hiányos
megrágása igen ártalmas. Ha nem kerülnek megfelelő kicsinyített alakban
a bélbe, akkor az emésztő erjesztők csak nehezen tudják hatásukat a
tömörebb anyagra kifejteni. Nemcsak felszivódásuk lesz ily módon
hátráltatva, hanem a bélbeli rothadás is növekszik azáltal, hogy egyes
anyagok emésztetlenül maradnak a belekben. Természetes, hogy ilyen
emberek székelési zavarokkal is küzdenek. A gondos rágás tehát nemcsak a
gyomornak, hanem a beleknek is igen hasznos. Vénülő embereknél a rágás
körül elkövetett hibák rendesen még károsabbak, mert ezek gyakran
szenvednek a gyomor- és bélmirigyek sorvadásában, nem képesek tehát