A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása - 02

fellépni. Észleltek azonban olyan sok esetet is, ahol a
hypophisisdaganat következtében fellépő hízást nem kísérte az
óriásnövés; így egy 9 éves leány, miután hypophisise sebesülés
következtében megsérült, rendkívül elhizott. (Madelung.)
Ezek az általam »endogén«-nek nevezett elhízási esetek egész más
kórképet mutatnak mint a túltápláláskor fellépő hízások. Aki sokat eszik
és kevés testmozgást végez, annak arca gyakran vörös, vérbőségben
szenved, könnyen kihevül, hamar izzad és ritkán van székrekedése, míg az
endogén esetekben rendszerint halványság, hidegérzet, székrekedés,
száraz bőr és izzadás hiánya mutatkozik.
A hasnyálmirigy is erős befolyást gyakorol az anyagcserére, amennyiben
teljes kiirtása nagyfokú lesoványodást és erős súlyveszteséget von maga
után, amit a cukorbetegnél észlelhetünk.
Mindezek után, azt hiszem, nem tévedek, ha azt a következtetést vonom
le, hogy külső megjelenésünket és szöveteink épségét vérmirigyeinknek
belső kiválasztása szabályozza.

3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és
jellemünkre.
Ha egy szellemi fejlődésében visszamaradt idióta gyermeket állati
pajzsmirigykivonattal táplálunk, rövid idő mulva csodás megfigyelést
tehetünk. A gyermek szemmelláthatólag gyarapodik, nemcsak testileg, de
szellemileg is, és azt az örömet is megérhetjük, hogy normális szellemi
képességekkel megáldott intelligens ifjúvá serdül. Maga ez az egy
megfigyelés is rávezethet arra a feltevésre, hogy a pajzsmirigy
bizonyára nagy befolyást gyakorol központi idegrendszerünkre és szellemi
munkásságunkra.
Hogy ez tényleg így van, azt nagyban bizonyítja az a tény, hogy a
pajzsmirigy bármely elváltozása egyszersmind a központi idegrendszer
elváltozását is előidézi. Minthogy pedig a többi mirigy, különösen az
agymirigy (hypophisis) és az ivarmirigyek betegsége hasonló jelenséget
mutat, nagy a valószinűség, hogy ezek a mirigyek központi
idegrendszerünk épségét s vele egyetemben szellemi képességeinket nagy
mértékben befolyásolják, amit bizonyítani akarunk.
Ha egy kretinnek (hülye) agyvelejét, aki tehát pajzsmirigysorvadásban
szenved, összehasonlítjuk egy normális ember agyvelejével, akkor gyakran
azt látjuk, hogy a barázdák száma csekélyebb és hogy azok kevésbbé
mélyek. Ennek a kórbonctani elváltozásnak megfelelnek a klinikai tünetek
is. Messze vezetne, ha ezeket mind fel akarnók sorolni. Mi csak ezeknek
a tényezőknek a szellemi tulajdonságokra gyakorolt káros hatását akarjuk
itt felemlíteni. Pilcz szerint a myxödémások legjellemzőbb tünetei: a
lassú gondolkodás, közönyösség, gyönge emlékezőtehetség és álmosság.
Mindezeket a tüneteket a vénségnél is látjuk és már ezen oknál fogva is
a vénséget a myxödémás állapothoz hasonlónak tartjuk.
Fontosnak tartjuk még azt a tényt is, hogy amikor a pajzsmirigyet
kiirtjuk, vagy ha az degenerálódik, olyankor a szellemi képességek is
súlyos kárt szenvednek, mely legmagasabb fokát az idiotizmusban vagy a
kretinizmusban szokta elérni.
Egyáltalán megváltoznak mindazok a képességek, amelyeket mi jelenlegi
élettani ismereteink alapján a nagy agykéregbe helyezünk, t. i. az
intelligencia, akarat, emlékezőtehetség stb. Ebből tehát azt a logikus
következtetést vonhatjuk le, hogy ezeket a képességeket a pajzsmirigy
szabályozza. És valóban, amint a pajzsmirigy elváltozik, rögtön
megváltoznak ezek a tulajdonságok is. A betegek ilyenkor csak azokra az
eseményekre emlékeznek, amelyek a pajzsmirigy elváltozása előtt
történtek, míg az azóta előfordult eseményeket már nem képesek a
nagyagykéregbe befogadni. Ehez tehát valószinűleg a pajzsmirigy teljes
épsége szükséges, ami abból is kiviláglik, hogy, ha az ilyen betegeknek
pajzsmirigykészítményeket adunk, úgy sokkal jobban megtartják
emlékezőtehetségükben az eseményeket és a feledésbe merültekre
könnyebben visszaemlékeznek. Számos betegemen észleltem ezt; e helyütt
csak felemlítem egy igen kövér, Siámban élő angol úr esetét, aki pár
nappal pajzsmirigykúrája után, éjfélkor felkelt ágyából és három órával
a pajzsmirigytabletták szedése után íróasztalához ült, hogy egy
tudományos munka megszerkesztéséhez fogjon. Dr. Hertoghe, az ismert
pajzsmirigykutató pedig elmondta nékem, hogy előadása előtt néha 3–4
pajzsmirigykivonatot szokott magához venni.
Nem ritkán észleltem olyan eseteket is, amikor csekély intelligenciájú
egyének állapotában pajzsmirigykivonatok szedése javulást idézett elő.
Igy nemrég egy 69 éves amerikai asszonyt kezeltem, kinek érelmeszesedése
volt, azonfelül szédülésről panaszkodott, mely a járásban akadályozta. A
kezelés előtt még meglehetősen korlátolt nő intelligenciája napról-napra
növekedett, angol ápolónőjének nem csekély meglepetésére, aki elmesélte,
hogy míg azelótt mindent tehettek vele és bármely parancsra
engedelmeskedett, addig most minduntalan kifogásokat tesz és mindennek
az okáról kérdezősködik.
Feltünően hat a pajzsmirigy a kedélyre. Ha betegség folytán elváltozik,
úgy feltünő változásokat látunk a kedélyállapotban fellépni.
Oly egyénekről, akik myxödémában vagy a pajzsmirigynek csak részleges
hiányában szenvednek, gyakran nyomott kedélyhangulatot látunk; többnyire
sötét gondolatok foglalkoztatják őket, anélkül hogy erre a legkisebb
okuk volna. Folytonosan aggódnak a legjelentéktelenebb dolgok esetleges
következményei miatt.
Hasonló esetet észleltem egy 42 éves elberfeldi nőn, akin a
pajzsmirigyhiány (hypothyroidia) más jelenségei is látszottak s akit
ottani orvosa segítségével jodothyrin-tablettákkal kezeltünk, minek
folytán a nő nyomott hangulata csakhamar javult. Amikor azonban a nyarat
vidéken töltötte s a kúrát elhanyagolta, ismét súlyos kedélybeli
elváltozások tünetei léptek fel. A melankólia egyes eseteiben szintén
kedvező eredményt észleltem a pajzsmirigytabletták adagolása után.
Megfigyeléseim szerint a pajzsmirigy az álomra is nagy befolyást
gyakorol. Túltengése esetében súlyos álmatlanság lép fel, mig ellenben
elcsenevészesedése következtében nagy álmosság jelentkezik.
Kísérleteimből kitünik, hogy a pajzsmirigyüktől megfosztott állatok
szérumával előidézhetjük az álmot s ezzel az álmatlanság súlyos
eseteiben értem el kedvező eredményt.
Ezzel ellentétben álmatlanság lép fel a pajzsmirigy túltengésénél, a
Basedow-féle betegségnél s ugyanezt érhetjük el pajzsmirigykészítmények
adagolásával is.
Hogy mily nagy az a befolyás, amelyet a pajzsmirigy kedélyünkre
gyakorol, mutatja az a körülmény is, hogy akaraterőnk teljesen alá van
neki vetve. Igy láthatjuk, hogy az az állat, amelynek nincs
pajzsmirigye, vagy az az ember, kinek a mirigye sorvadt, minő gyönge,
akaratnélküli, minden energiát nélkülöző lénnyé változik át. Az ilyen
egyéneknek bármit is könnyen szuggerálhatunk; s egy erős akaratú ember
könnyű szerrel bűntársává teheti, amit a philadelphiai »Medicolegal
Society« ülésén a bűnről tartott előadásomban be is bizonyítottam.
Kimutattam, hogy, miután a vérmirigyek a kedélyállapotot nagy mértékben
befolyásolják, ennek folytán kóros állapotukban a kedélyben is
elváltozások lépnek fel. Ezen az alapon két olyan főtényezőnek a
megkárosodása következhetik be, amelyek sorompó módjára tartanak vissza
bennünket a bűncselekményektől. E két tényező: a szabadakarat és a jó és
rossz megkülönböztetése. Ha az első hiányzik, akkor nem tudunk magunkon
uralkodni, a második nélkül pedig nem vagyunk képesek cselekedeteink
horderejét megítélni és minden megfontolás nélkül cselekszünk.
A Basedow-kórban szenvedő betegeknél rendszerint nagyfokú izgatottságot
észlelünk, ezzel ellentétben a myxödémásoknál levertség, sőt néha
melankólia is mutatkozik. Számos esetben a menstruáció is kimaradt.
Ilyen esetekben pajzsmirigykúrával, vagy pedig petefészektabletták
adagolásával kedvező eredményhez jutottam. Elmebetegeknél is
előfordulhat a pajzsmirigy megnagyobbodása. A Michigan-államban fekvő
Pontiacban (Egyesült Államok) az elmebetegek menhelyén 600 beteg közül
százon észleltem ezt a jelenséget.
Már az első fejezetben kimutattam, hogy a pajzsmirigy és a petefészkek
szoros összefüggésben állnak egymással. Az egyik megbetegedése
rendszerint maga után vonja a másiknak kóros elváltozását. Ennek folytán
nemcsak a petefészkek betegségénél észlelhetjük a pajzsmirigy
megnagyobbodását, hanem a menstruációkor, az ivarérés közeledtével,
terhességkor és a havi folyás végleges megszünése utáni első években is
(klimakterium). Ha pedig a pajzsmirigy beteg, úgy a beteg
lelkiállapotában is változások várhatók amelyek asszonyoknál és
leányoknál a fent jelzett esetekben tényleg fel is szoktak lépni. Néha
ez valóságos lelkizavarrá fajul. Igy vannak például esetek, mikor a
leányokat az ivarérés idejében nagy vándorlóhajlam fogja el.
Bűncselekményeket is szoktak ilyen esetekben elkövetni olyan asszonyok,
akiknek példás előélete kiáltó ellentétben áll ezzel. Előfordulnak néha
kleptomániás esetek, de nem ritkán nagyobb bűncselekmények is. Igy
Franciaországban nemrég egy vasúti pályafelvigyázó 18 éves neje áldott
állapotban egy csekély pénzösszeg miatt borzalmas rablógyilkosságot
követett el. Dr. Verwaek, a brüsszeli St. Gilles fegyház orvosa, közölte
velem egy munkásnő esetét, kinek a törvénnyel soha semmi dolga nem
akadt, de két ízben, amikor teherben volt, lopott valami csekélységet,
ami miatt súlyosan megbüntették. Kivánatos volna, ha a törvényszék
ezeket a tényezőket humánus módon figyelembe venné és ha nő áll a
törvény előtt, különösen pedig olyan esetekben, amikor a bűntény és
annak oka között semmiféle okozati összefüggés nem található, a
törvényszék kutatná, vajjon a nő a bűntett elkövetésekor nem volt-e a
fent jelzett állapotok egyikében?
Férfiaknál is okozhat az ivarmirigyek betegsége ilyen lelki
elváltozásokat, kedélyállapotuk pedig mindenképpen megváltozik ilyenkor.
Igy például felnőtt kasztrált egyének, akiknek mindkét heréjét
eltávolították, melankólikusak lesznek; ezt a híres Dupuytren észlelte
először. Szerencsére most már kasztráció esetében a heréknek egy részét
meg szokták hagyni.
Hogy mily nagy a férfi ivarmirigyeinek az idegrendszerre gyakorolt
hatása, azt az is mutatja, hogy idült kankó esetében neuraszténia
fejlődhetik, néha igen súlyos mértékben.
Neuraszténia és hisztéria igen gyakran keletkeznek az ivarmirigyek
elváltozása után és éppen ezért talán jogos volt e könyv szerzőjének az
1905. évi lüttichi neurológiai kongresszuson az az állítása, hogy a
neuraszténiának és hisztériának csakúgy megvannak a maguk kórbonctani
elváltozásai, mint a többi betegségeknek s ezt leggyakrabban egyes
vérmirigyek, különösen a pajzs-, ivarmirigyek és a hypophisis
elváltozásai okozzák.
Cukorbetegeknél, akiknél a pajzsmirigy szintén elváltozást mutat, nagyon
gyakran lép fel a neuraszténia. Sokszor azoknál a férjhez nem ment
nőknél is észleljük, akik teljes nemi tartózkodásban élnek. Ezeknél a
nőknél feltünő gyakran ideges emésztési zavar, különösen pedig a
gyomoridegek túlérzékenysége állapítható meg. Evés után nyomásról és
fájdalomérzésről panaszkodnak gyomrukban. Közelfekvő az a gondolat, hogy
bizonyára vannak ingerek, melyek az ivarmirigyekből elindulva, a
gyomornak két főidegét: a sympathicust és a vagust izgatják és így
idegágainak túlérzékenységét hozzák létre. Ezek azután a legkisebb
ingerre is reagálnak, ennek folytán a gyomormirigyek izgalomba jönnek és
sok gyomorsavat választanak ki. Igy magyarázom meg magamnak a gyomor
túlságos savtartalmát olyan egyéneknél, akik teljes nemi tartózkodásban
élnek, mely jelenség észleleteim szerint férfiaknál is elő szokott
fordulni. (Lásd az ivarmirigyek egészségtanát tárgyaló fejezetünket is.)
Már száz év előtt kimutatta Gall, hogy kasztráció után, embernél és
állatnál egyaránt messzemenő elváltozások lépnek fel a központi
idegrendszerben. Állításait újabb időben Rieger megcáfolja és pedig,
ahogy azt Möbius Gall védelmére felhozza, egy pár házinyúl lefejezése
alapján.
Jóval később Vimont foglalkozott ezzel a kérdéssel, aki teljes
kasztráció után szintén észlelte a kisagy jelentékeny csökkenését,
azután Leuret és Hoffman voltak azok, akik lovak, disznók és kosok
kasztrációja után a kisagy csökkenését figyelték meg.
Közismert dolog, hogy a herélt állatok jóval gyöngébbek. Nem hiszem,
hogy akadna valaki, még ha a Nyugat prairiejein is nevelkedett volna,
aki szivesen lovagolna csődörön. Ha azonban fiatal korában kiherélik,
akkor megjuhászodik és engedelmes lesz. A paraszt is bizonyára
szivesebben fog ekéje elé ökröt vagy tehenet, mint egy zabolátlan bikát.
Mialatt a pajkos fiúk télen az udvarban hancúroznak, a leányok csöndesen
ülnek anyjuknál a meleg szobában. Különösen az ivarérés idején
mutatkozik ez a nagyfokú különbség. Ha hím állat húsát esszük, pl.
bikáét vagy vaddisznóét, úgy rögtön kiállhatatlan ízt érzünk. Amikor a
németek 1870-ben Párist ostromolták, a kiéheztetett franciák a
kecskebakok husát erős savakkal igyekeztek szagától megfosztani, ez
azonban nem sikerült. Az ivarmirigyek tehát minden bizonnyal
kiválasztanak bizonyos anyagot, amely mint ezeknek a mirigyeknek belső
váladéka azután a szövetekbe szívódik.
Ami pedig azt az embert, aki ivarmirigyeinek teljes birtokában van, a
többitől megkülönbözteti, az a bátorság. Eunuchoknál, valamint a herélt
állatoknál hiányzik ez a tulajdonság, ezek gyávák és rabszolga módjára
hunyászkodnak meg. Ha a vénülés idejében ezek a mirigyek sorvadnak, –
szerencsére ez nem minden férfival történik meg – akkor a bátorság is
csökken. Ugyancsak hiányzik e tulajdonság azoknál is, akik nemi
kicsapongások következtében elzüllenek.
Nagy szellemi képességekhez feltétlenül egészséges ivarmirigyek
szükségesek. Nem igen akadt még olyan herélt ember, aki nagyfokú
intelligenciája vagy pedig találmányai révén kitünt volna. Nagy
tudósokat vagy írókat sem találunk közöttük.
Ezzel ellentétben láthatjuk, hogy a nagy szellemi titánok, mint
Napoleon, Goethe, Victor Hugo, Ibsen és mások, igen élénk nemi érzettel
voltak megáldva. Azt a tényt, hogy ezek a szellemi nagyságok még idősebb
korukban is figyelemreméltó dolgokat alkottak, talán abból
magyarázhatjuk, hogy öregebb emberek ivarmirigyei, vagyis e mirigyek
belső váladékának szabad kiömlései, nem ritkán teljesen egészségesek.
Egyébként a szerelem is lelki tulajdonság, melyet csak akkor
képzelhetünk el normálisnak, ha egyszersmind az ivarmirigyek is épek.
Nem egy leányzó mondana le szíve választottjáról, ha valamiképp
megtudná, hogy az valamely szerencsétlenség vagy betegség folytán
elvesztette férfiasságát. Még tiszta plátói szerelmet se tudnék ilyen
körülmények közt elgondolni. A férfias jelleg az, amit a nő a férfinál
szeret! De elképzelhető-e ez anélkül, hogy a férfinak ne volnának ép
ivarmirigyei?
Erő, bátorság, nagylelkűség, jószívűség és önzetlenség azok a
tulajdonságok, melyek feltétlenül a férfiúi ivarmirigyek épségétől
függnek s ezt, úgy hiszem, a női emancipáció harcosnői is be fogják
látni. Mindig győzni fog az a hadsereg, – kedvező viszonyok között –
melyben a katonák nemi szervei sem kicsapongások, sem pedig betegség
által nincsenek megtámadva! E mirigyeknek egészsége, betegségüknek
mindenképpen való megakadályozása legyen minden katonai parancsnoknak
első feladata! A régi germánoknak az elsatnyult rómaiak felett aratott
győzelme elég példa erre.
Igen értékes tulajdonságok még, s ezeket csaknem kizárólag férfinál
találhatjuk, a kezdeményezés, az alkotás és a találékonyság. Minthogy
ezek a nőnél többé-kevésbbé fejletlenek, érthető, hogy a szépművészetek
terén oly kevés művésznőt találunk. Ha még oly szépen is fest egy nő, a
műértő a kép megtekintésekor mindjárt ki fogja találni, hogy női
alkotás. Hiányzik belőle többnyire az erő és az a kifejezés, amely,
mondjuk, egy Velasquez tulajdonsága. Ha azonban kivételesen fel is
leljük ezeket a tulajdonságokat a nőnél, akkor azok rendszerint férfias
tulajdonságokkal vannak megáldva. Igy pl. Bonheur férfiruhákat hordott,
egy belga festőnő pedig, akit személyesen ismerek és aki nagy művésznő,
oly szenvedélyes dohányzó, akár egy férfi.
Virágok vagy pedig tájképek festéséhez a nők is kiválóan értenek, a
kópiákban pedig mindenesetre felülmulják a férfit. Egyáltalán az utánzás
tehetsége a nőknél igen ki van fejlődve, mint szinésznők pedig
elsőrangút produkálnak. Rachel, Sarah Bernhardt, Duse vagy a hollandi
Bouwmeesterné művészetét férfi csak ritkán érte el. A költészet terén is
kiváló nőkre akadunk.
Kiváló erénye a nőknek a szorgalom is. Amikor diákkoromban egy bécsi
nagy kereskedelmi iskolában tanítottam, amelyet sok száz tanuló és
tanulónő látogatott, megfigyeltem, hogy a leányok valósággal
versenyeztek egymással szorgalom dolgában, teljes ellentétben a fiúkkal.
Erényesség, szelídség, könyörületesség, szánalom, bizalom és hit az
ideális női tulajdonságok közé tartoznak. Ezekhez azonban rendszerint a
még életképes és egészséges petefészek is megkivántatik. A havi baj
végleges elmulása után ezek a szép tulajdonságok gyakran csökkennek,
néha teljesen megszünnek. A hit ilyenkor némely nőnél babonává,
bigottsággá vagy általános bizalmatlansággá szokott fajulni. Szerencse,
hogy a nők és férfiak különböző tulajdonságokkal vannak felruházva. A
házasságnak tehát más, később tárgyalandó előnyén kívül az az előnye is
megvan, hogy a különböző férfiúi és női tulajdonságok egy harmónikus
egésszé olvadhatnak össze. Más a férfi és más a nő bonctanilag és
élettanilag is, eltekintve a nemi különbségektől. Éppen ezért kérdés,
vajjon helyes-e az, hogy a nők minden ügyüket férfibiróságok elé
kénytelenek vinni, noha azok nem igen tudják az ő gyakran rejtélyes
gondolatmenetüket követni. Mely férfi tekinthet bíró gyanánt a nő
lelkébe!
Lehetséges, hogy a női emancipáció terjedése folytán némelyik női
tulajdonság előnyös változáson fog átmenni, reméljük azonban, hogy mások
viszont nem fognak kárt szenvedni.
A herélteknek nincsenek jó tulajdonságaik. Azok a tudósítások, melyeket
1902 nyarán, mint a sah karlsbadi orvosa, három perzsa császári orvostól
azonkívül egy sereg udvari méltóságtól, tehát olyanoktól, akik már sok
száz eunuchot láttak, kaptam, a rossz tulajdonságok egész sorozatát
tárják elénk. Veszekedők, hamisak, ravaszak, babonásak, főleg pedig
gyávák és kegyetlenek, igen hiúk és gyerekesek. Senkit sem szeretnek,
talán csak némely állatot, mint a macskát, de azt is kinozzák.
Ha férfinál idősebb korban degenerálódnak az ivarmirigyek, akkor
jellemének tulajdonságai is megváltoznak. Gyakran félénkséget, önzést,
kapzsiságot figyelünk meg. Előrehaladott korban könnyebben válnak
orgazdákká és uzsorásokká. Szerencsére nem mindig lép fel ilyen
degeneráció, mert idősebb férfiaknál a herék néha még jó állapotban
vannak.
Már előbb is említettem, hogy a kasztráltak egyik tulajdonsága a
kegyetlenség. Ha tehát olyan egyének, akik dementia praecoxban (korai
butulás) szenvednek, kegyetlenkednek, vagy p. o. gyilkolnak, ezt is
okozati összefüggésbe lehetne hozni az ivarmirigyek elváltozásával. Már
több izben észleltem ilyen esetekben úgy férfiaknál, mint nőknél, dacára
hogy a huszas években voltak, a másodlagos nemi jellegek hiányát. A
férfiaknak nem volt bajuszuk, a herék némelykor még nem szállottak le,
vagy sorvadtak voltak, (két ilyen esetet észleltem nemrég Dercum tanár
filadelfiai elmeosztályán) nőknél fejletlenek az emlők, a menstruáció
pedig hiányzott, vagy szabálytalanul jelentkezett. Viszont férfiak által
felindulásban elkövetett gyilkosságok vagy kegyetlenkedések nem ritkán
az ivarmirigyek túlságos működéséből magyarázhatók.
A vérmirigyek, nevezetesen az ivarmirigyek elváltozása és a bűntett
elkövetése között tehát ezek szerint van összefüggés, már csak azért is,
mert az ilyen egyének intelligenciája is elüt a többi emberétől.
Nemcsak kasztráltaknál, hanem hereelégtelenségben szenvedőknél is
észlelhetjük ezt az elváltozást.
Gyermekek ivarérés előtt nincsenek még intelligencziájuk teljes
birtokában, s ezért cselekményeikért nem vonhatók törvény előtt
felelősségre. Olyan esetekben, amikor a herék még a 18–20-ik évben sem
szállottak le, szintén észlelhetjük az intelligencia csökkenését. Igy
nemrég egy 18 éves fiatal emberhez hivtak, aki szellemi fejlődésében
erősen visszamaradott volt. Semmit sem tud megérteni, mindent elfelejt,
anélkül hogy tulajdonképen hülye volna. Az ifjú magastermetű, végtagjai
aránytalanul hosszuak, arca és keze kékesvörös színű, érintésre hideg.
Bajusznak, dacára annak, hogy 18 éves, még nyoma sem látszik. Haja rövid
és száraz, heréi még nem szállottak le, hangja pedig olyan mint a
gyermeké. Vannak viszont egyének, akik hereinsufficienciájuk dacára
tudományos munkákon dolgoznak. Ezeknél azonban hiányzik az alkotó erő,
nagy szorgalommal és türelemmel fognak egy téma kidolgozásához; de
gondolataik szegények és minden eredetiséget nélkülöznek. Genie ezekből
az emberekből sohasem válik.
Ezért tehát a törvény előtti felelősséget nem egy önkényesen
megállapított életkortól, hanem a már valóban beállott pubertás (nemi
érés) korától, amikor az ivarmirigyek már érettek, kellene függővé
tenni. Ha a külső nemi jellegek hiányoznak, meg kellene vizsgálni az
illető nemi szerveit és ha ezek fejletlenek, akkor a büntetés kizárását
vonnák maguk után. A vén emberek felelősségrevonását is csökkenteni
lehetne, némely esetben pedig teljesen ki kellene zárni.
Hogy az ivarmirigyek nagy mértékben befolyásolják az intelligenciát, az
abból a tényből is kiviláglik, hogy a nemileg korán érett gyermek
szellemileg is korán fejlődik. Ismeretes előttem egy fiú esete, aki már
6 éves korában nemileg közösülni próbálkozott egy 5 éves leánnyal és aki
már 4½ éves korában a világ összes fővárosait kívülről tudta. Az ilyen
korán érett gyermekeknél rendszerint az önfertőzés szokását is
megleljük. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a természet maga keres
segítséget azon benyomások ellen, melyek az ivarmirigyeket érik, s
amelyek akkor még nem elégíthetők ki. Ezért tehát az ilyen koraérett
gyermekek nevelésére különös gondot kell fordítanunk. Lehet belőlük nagy
ember, de nem ritkán a legnagyobb gonosztevők kerülnek ki közülök.
Fontos mindenekelőtt, hogy az ilyen leányokat korán adjuk férjhez.
Minthogy gyakran már 12 éves korukban is nemileg érettek, nem szükséges
husz éves korukig várni; ezt a kort tartom t. i. egyébként a
legalkalmasabbnak a leányok házasságára, s erről később még bővebben
lesz szó.
Az agymirigynek (hypophisis) és a mellékveséknek a központi
idegrendszert gyakorolt hatását már kevésbbé ismerjük, minthogy e
jelenségekkel máig még nem igen foglalkoztak. Állatoknál rendszerint a
hypophisis kiirtása után csakhamar beáll halál. Az akromegaliához
hasonló állapotot mesterségesen előidézni szintén igen ritkán sikerül.
Rénon ugyan észlelte hypophisis-tabletták adagolásakor. Hohenegg viszont
a hypophisis kiirtásával meggyógyította az akromegaliát. Hogy ennek a
mirigynek van befolyása a központi idegrendszerre, azt abból is
következtethetjük, hogy megbetegedésekor a kedélyállapotban is
változások lépnek fel.
Igy két milliomoson, aki akromegaliában szenvedett, nagyfokú kapzsiságot
vettem észre. Ha ez nem is tartozik épen a milliomosoknál a feltünő
jelenségek közé, – valójában talán gyakrabban látjuk náluk, mint
másoknál – mégis meg kell jegyeznem, hogy betegsége előtt e két ember
igen költekező volt. Nagyfokú bizalmatlanságuk minden iránt, szintén
csak betegségük után lépett fel. Egy másik betegnél pedig – ezt az
esetet Dercum tanárnak köszönhetem – nagyfokú vonakodás lépett fel
minden ujítás iránt. Egy sok ezer embert foglalkoztató philadelphiai
gyárnak egyik főnöke sok bosszuságot és tetemes anyagi kárt okozott
vállalatának azzal, hogy fentemlített betegsége felléptekor új gépek
gyümölcsöztető beszerzésétől határozottan elzárkózott; egyébként is
elégedetlenséget keltett bizalmatlankodó felléptével. E betegségnek más
eseteiben viszont, melyet újabb vizsgálatok szerint a hypophisis
túltengése okoz, az intelligencia nem szenved kárt, sőt néha szokatlanul
magas szinvonalon áll. Egy bécsi barátom tizenhat év óta szenved
jellemző akromegaliában, melyhez súlyos cukorbetegség is járul. Habár
jellemének többi vonása a fenti értelemben megváltozott,
intelligenciája, gondolkozási képessége és megfontoltsága oly kitünő,
hogy komolyabb ügyekben én és mások is tőle kérünk tanácsot. Dacára a
nehéz szenvedéseknek, melyeket betegsége okoz, – már csaknem teljesen
megvakult – bölcsesége és nehéz helyzetébe való beletörődése bámulatos.
Más szerzők is, mint Gibson, felemlítik ezen betegek intelligenciáját.
A központi idegrendszer számos elváltozását észlelte több szerző, így
Tizzoni is, a mellékvesék kiirtásakor. Én magam is az Addison-kórban
szenvedő néhány betegnél, melyet tudvalevőleg e mirigyek elváltozása
okoz, nagyfokú bágyadtságot, általános lelki depressziót és csökkent
intelligenciát figyeltem meg. Jellemző egyébként e betegre a folytonos
fáradtság érzése is.

4. A vérmirigyek befolyása az átöröklésre és a hosszu életre.
Némely ember, ámbár mérsékelt életet folytat, keveset eszik és az
alkoholtól távol tartja magát, mégis korán vénül. Mások viszont magas
kort érnek el, dacára hogy egész életükben mohó evők és ivók voltak.
Ismerek egy csaknem nyolcvan éves angol kollegát, aki egy utazásunk
alkalmával, miután nagy étvággyal hat fogást evett, hozzá egy egész
palack bordeaux-t ivott, azután rágyújtott egy nagy szivarra és a
fáradtságnak minden különösebb jele nélkül folytatta a harminchét órás
szakadatlan utazást. Az ilyen esetek azonban kivételek és onnan erednek,
hogy az illetőknek megvan az a szerencséjük, hogy apáik örökségéből
költekezhetnek. Nemcsak vagyon, de egészség is örökölhető a szülőktől.
Maga a jellem és a külső fellépés, különösen a test nagysága is
örökölhető. Termetünk és egészségünk a vérmirigyek belső kiválasztásával
függnek össze, amit már kimutattunk; minthogy pedig ezek a tulajdonságok
örökölhetők, feltehető, hogy a vérmirigyeknek ezen alkotóképessége is
örökletes. Az 1904. évi német belgyógyászati kongresszuson kimutattam,
hogy mily gyakran fordul elő a vérmirigyek betegségeinek öröklése. Ezt
látjuk pl. a Basedow-féle betegségnél; ebben az esetben a betegségben
szenvedők gyermekei, különösen az ivarérés után, nem ritkán kis golyvát
kapnak. Gyakran kidülledt szemük (exophtalmus) van és oly idegesek, hogy
nagyobb izgalom után felléphet náluk a Basedow-féle kór. Möbius közli,
hogy Oesterreicher egyetlen családban 9 Basedow-kóros beteget észlelt.
Más szerzők is hangsúlyozzák egyébként e betegségnek gyakori
átöröklését.
A hypophisis betegségei is örökölhetők néha. Bonardi, Schwoner és mások
említenek oly eseteket, amikor az akromegália mint öröklött betegség
lépett fel. Ilyen a cukorbetegség is, amit tudvalevőleg szintén a
vérmirigyek elváltozása okoz. Myxödémás betegek gyermekei rendesen
veleszületett myxödémában szenvednek, kretineknek pedig kretin
gyermekeik születnek. Lanz ismerteti egy asszony érdekes esetét, akinek
40 éves koráig két egészséges gyermeke volt, azután golyvát kapott és
később egy szintén golyvás gyermeknek adott életet.
Oly szülők gyermekei, akik a pajzsmirigy elváltozásában vagy idült
kahexiás betegségekben (sorvadás, malaria, syphilis stb.) szenvednek,
lassan nőnek, szellemileg, testileg visszamaradnak és könnyen szereznek
ragályos betegségeket, különösen tuberkulózist. Ez onnan ered, mert az
ilyen gyermekeknél a pajzsmirigynek veleszületett sorvadása van jelen,
amit Perrandó és Garnier mutattak ki. Ilyen kedvezőtlen alkotású
pajzsmirigy öröklése magyarázza azt is, hogy miért vénülnek meg felnőtt
korukban idő előtt az ilyen gyermekek és a ragályos betegségeknek könnyű
megszerzése folytán miért halnak el oly korán. Hogy a pajzsmirigy
tulajdonságai örökölhetők, azt kísérletek is bizonyítják. Lanz
Amsterdamban kiirtotta több kecske pajzsmirigyét és azt találta, hogy a
gödölyék ezután lassan fejlődtek.
Nem ritkán ugyanazon családban találkozhatunk a vérmirigyek különböző
megbetegedéseivel; pl. előfordulhat, hogy ugyanazon család különböző
tagja cukorbeteg, óriásnövésű vagy Basedow-kóros. Leggyakrabban a
cukorbetegséget és a Basedow-kórt láthatjuk egymás mellett. Két
ugyanazon magyar városban élő cukorbeteg apának leányainál kis golyvákat
vettem észre, továbbá a Basedow-betegségre oly jellemző vékony, hegyes
ujjakat, aminők Perugino Madonnájánál láthatók; csak még a szívműködés
rendetlensége hiányzott, de azt hiszem, valamely hirtelen lelki izgalom