A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása - 01

A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA
CÉLSZERŰ ÉLETMÓDDAL ÉS GYÓGYESZKÖZÖKKEL
IRTA
DR. LORÁND A.
KARLSBÁDI FÜRDŐORVOS
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1910
4679. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.


ELŐSZŐ.
A vénülés elhárításáról irt munkám legközelebb hét idegen nyelven
jelenik meg, de ezen kiadások egyikében sincsen annyi örömöm, mint az
édes anyanyelvemen megjelenőben.
Maga az a tény, hogy az első németnyelvű kiadás rövid öt hónap alatt
teljesen elfogyott, minek folytán egy ujabb 8000 példányos kiadás vált
szükségessé, azt bizonyítja, hogy művemet nemcsak orvosok, hanem
laikusok tekintélyes tömege is keresve keresi.
Ez a munkám voltaképen mindnyájunk számára készült, mert az észszerű
életmód alapelveit fejtegetem és ismertetem benne olyformán, hogy azt
minden művelt laikus könnyen megérthesse.
Az a nagy elismerés, amely művem német kiadása nyomán járt, szintén azt
bizonyítja, hogy olvasóimat sikerült meggyőznöm arról, hogy éppenséggel
nem vagyunk szükiben olyan eszközöknek, amelyek segélyével a vénülés
kezdetét számos évvel késleltethetjük és életünket az átlagos koron túl
könnyűszerrel meghosszabbíthatjuk. Milyen fájdalmas volna, ha ötven éves
korunkban öregeknek éreznők magunkat, 60–70 éves korunkban pedig már itt
hagynók a földi életet, holott a legcsekélyebb elővigyázattal és egy kis
akarattal hosszú éveken át élvezhetjük még az élet és az ifjuság
örömeit.
Tagadhatatlan, hogy sokan csak saját hibájukból és saját mulasztásaik
folytán vénülnek meg idő előtt; és sokan hunynak el időnek előtte, akik
még hasznos szolgálatokat tehetnének a társadalomnak s akiket csakis
saját gondatlanságuk és hibájuk dönt a korai sírba.
Ha csak egyetlen egy olyan tanácsot is talál az olvasó ebben a könyvben,
amelyet eddig figyelmen kívül hagyott, vagy nem ismert, – pedig
bizonnyal több is van benne – és ha azzal csak egyetlen egy ember
életének a meghosszabbításához is hozzájárultam, könyvem már akkor is
elérte célját.
Karlsbad, 1910. március hó.
_Dr. Loránd Arnold._


TARTALOM.

I. A vérmirigyek befolyása a vénülésre.
1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.) elváltozása folytán 1
2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az anyagcserére 6
3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és jellemünkre 11
4. A vérmirigyek befolyása az átöröklésre és a hosszu életre 22

II. A vénülés.
1. A vénülés okai 26
2. A vénülés megakadályozása és kezelése 35

III. A méregtelenítési folyamatok testünkben és azoknak előmozdítása
egészségi rendszabályokkal.
1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában 42
2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása 43
3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag 45
4. A tartós székrekedés okai és kezelése 46
5. Óvóintézkedések a belek egészségben tartására 48
6. A vesebetegségek okai és elhárítása 51
7. Káros anyagok kiválasztása a bőrön keresztül 53

IV. A bőr és a vesék egészségtana.
1. Általános megjegyzések a bőr egészségben tartásáról 56
2. Észszerű ruházkodás 57
3. Fürdők 62
4. Izzasztó eljárások 65
5. Néhány megjegyzés a lábak hidegségéről és annak megakadályozásáról 68

V. Fény, levegő és mozgás.
1. Testgyakorlatok és sport 70
2. A napfény gyógyhatása 73
3. A szabad levegőn való tartózkodás. Lélekzési gyakorlat 76
4. A zárt helyiségekben való tartózkodás ártalmassága 80
5. Egészséges és egészségtelen fütés 81

VI. A táplálkozás egészségtana.
1. Általános megjegyzések az egészséges és észszerű táplálkozásról 85
2. Állati táplálkozás 93
3. Szénhidrátok és zsirok. A zöld főzelék és gyümölcs előnyei 96
4. A bőséges husevés káros következményei 101
5. A bőséges tejivás előnyei 105
6. A tisztán vegetariánus étrend előnyei és hátrányai 111
7. Az étkezés egészségtana. Étvágygerjesztők. A rágás előnyei 114
8. Az alkohol előnyei és hátrányai 118
9. A többi izgatószerekről. Kávé, tea, kakao, dohány 122

VII. Az alvás.
1. Az alvás lényege és méregtelenítő feladata 126
2. Az alvás egészségtana 128

VIII. A nemi élet.
1. Az ivarmirigyeknek az életerőre és a hosszu életre gyakorolt hatása 131
2. Az ivarmirigyek egészségtana. A nemi kicsapongások, valamint a nemi ösztön teljes elnyomásának káros következményei 136
3. A házasság előnyei 140

IX. A kedély egészségtana.
1. A vénülés, mint a lelki gyötrelmek következménye 143
2. Egészségi tanácsok nehéz szellemi munkával foglalkozók számára 147

X. A vénülés szakszerü kezelése.
1. A vénülés kezelése bizonyos gyógyszerekkel 150
2. A vénülés megakadályozása és kezelése szervi készitmények által 154
3. Az állatvér mint vastartalmu tápláló- és szervi kivonatokat tartalmazó gyógyszer 164
4. Néhány szó a fiatalos külsőről 166
XI. A hosszuéletüség tizenkét parancsolata 170



A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA.


I. A VÉRMIRIGYEK BEFOLYÁSA A VÉNÜLÉSRE.

1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.)
elváltozása folytán.
A vénülés első jelensége az embernél rendszerint a 40. és 45. életév
között jelentkezik. Számos egyénnél azonban már jóval hamarább, már a
harmincas években is mutatkoznak a vénülés jellemző tünetei: ilyenek az
elhízás, a hajzat őszülése, az arc ráncosodása. A foghús visszahúzódik,
minek folytán a fogak jóval hosszabbaknak látszanak; fogkő rakódik le
rájuk, mely a foghúst lefelé tolja. Gyakran gennyedést is észlelünk a
fogüregben, minek következtében a fogak kihullanak. Ilyenkor az
állkapocs sorvadni kezd és ezen fontos arccsont beesése folytán az arc
sokkal öregebbnek látszik.
A hajzat elveszti eredeti színét, elszárad és – különösen a halánték
táján – mindinkább megőszül. A haj egyéb elváltozásokat is mutat,
törékeny lesz s végül kihull. Az ilyen kopasz helyek, melyeket ősz
hajszálak vesznek körül, szintén hozzájárulnak az arc korosabb
kinézéséhez.
Az érlökés gyakran kemény és feszült, a halánték erei kanyargósak, a bőr
szárazabb lesz és különösen a térd meg a talp tájékán sokszor pikkelyes.
A kéz bőre kékesvörös s érintésre hidegnek találjuk. Ilyen egyének sokat
panaszkodnak fázásról, még olyankor is, amikor a hőmérsék normális.
Rendszerint székrekedésre is hajlamosak, étvágyuk nem valami nagy, a
vizeletben pedig sokszor fehérjenyomokat észlelünk.
Bizonyos elváltozásokat találunk az illetők lelkiállapotában is. Gyakran
súlyos idegességet észlelünk, ami a neuraszténiának vagy hisztériának
jele. Az emlékezőtehetség csökken s az ilyen emberek rendszerint komor
gondolatokra hajlanak. Férfiaknál gyakran impotencia, nőknél pedig a
menstruáció (havi baj) elváltozása szokott jelentkezni.
Jól tudjuk azonban, hogy semmi a világon nem történik ok nélkül s így a
fiatalkorú egyéneknél fellépő vénülési jelenségeknek is bizonyára
megvannak a maguk alapos okai. Ha ezeket kutatva, az illető egyének
életlefolyását tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy a föntebb felsorolt
jelenségek leggyakrabban olyanoknál mutatkoznak, akik valamely
_vérmirigymegbetegedésben_ és pedig különösen a pajzsmirigy
elcsenevészesedésében, az ú. n. _myxödémában_ szenvednek, akár teljesen,
akár részlegesen kifejlett alakjában. A pajzsmirigy egy másik betegsége,
a _Basedow_-féle betegség, viszont a pajzsmirigy túltengéséből
keletkezik. Ha ez huzamosabb ideig tart, akkor a pajzsmirigy kimerül,
vagy nem működik többé s a myxödémához hasonló jelenségek mutatkoznak.
Hogy ez tényleg megtörténhetik, azt Möbiuson kívül számos szerző, köztük
jelen mű írója is, bebizonyította. Ők azt észlelték, hogy azok az
emberek, kiknek golyvájuk volt s kiknek ezért eltávolították
pajzsmirigyüket, – manapság szerencsére már csak részleges kiirtást
végeznek, míg évekkel ezelőtt még teljeset – kevéssel az operáció után a
vénülés jeleit mutatták. Állatoknál is mutatkoztak a pajzsmirigy
kiirtása után azok a jelenségek, melyeket teljes vagy részleges
myxödémánál látunk. Az első ritkább betegség, míg a részleges myxödéma,
a pajzsmirigy egyes részeinek elcsenevészesedése, sokkal gyakrabban
fordul elő.
De nemcsak a pajzsmirigy elváltozása, hanem más vérmirigyé is
létrehozhatja a vénülés minden jelenségét. Igy különösen a _hypophisis_
(agyalapi mirigy) az, amelynek degenerálása után az akromegalia nevű
betegség lép fel, amelynél tudvalevőleg a végtagok és az arc egyes
részei iszonyúan megnőnek és megvastagodnak. A leggyöngédebb kifejezésű
arc egy bohóc ábrázatává fajul. Legtöbbször a beteg észre sem veszi e
bajt, mely kezdetben csak kevés egyéni tünetet mutat, míg végül
környezetének tünik fel vénülő arckifejezése. Igen szépen mutatják ezt
azok a fényképek, melyeket dr. G. A. Gibson, az edinburghi királyi
kórház főorvosa, tett közzé 1899-ben az »Edinburgh Medical Journal«-ban,
amelyek egy fiatal 26 éves akromegáliás beteg kórképét tárják elénk.
Alig egy évig tartó betegség után e fiatal nő 36–40 évesnek látszott.
Huszonöt éves korában, tehát betegsége előtt, amint az első fénykép
mutatja, még fekete haja volt, de alig egy évvel később, 26 éves
korában, haja már erősen őszült.
A mellékvese elcsenevészesedése is létrehozhatja a vénülés jelenségeit,
amint azt az Addison-féle betegségnél látjuk (bronzkór). Kevés esetet
volt alkalmam megfigyelni, de az illetők minden ilyen esetben jóval
idősebbeknek látszottak igazi koruknál. A mellékvese túltengése, amint
azt később ki fogjuk mutatni, valószinűleg az arteriosklerosis
állapotához vezet, amely viszont vénülést okoz.
A vénülésenek egy további fontos okát az ivarmirigyek degenerálásában
kell keresnünk. Közismert dolog, hogy a heréltek hamar vénülnek. A Kelet
eunuchjai, valamint a skopzák Oroszországban, kik fanatizmusból
kivetkőznek férfiúi méltóságukból, pergamentszerű, ráncokkal barázdált
arcukkal jóval öregebbeknek látszanak. Azok az asszonyok, kiknek
petefészke betegség folytán elsatnyul, vagy akiknél operáció
segítségével kiirtják, rendszerint hamarább vénülnek mint a többi nők.
Megfigyelték továbbá azt is, hogy azok a fiatal asszonyok, kik több
ízben voltak teherben, szintén jóval idősebbeknek látszanak. Különösen
olyankor fordul ez elő, ha az illetők egyszersmind sokáig szoptattak.
Ilyen esetekben a pajzsmirigy is elváltozik, mert ez, mint később látni
fogjuk, szoros összefüggésben áll az ivarmirigyekkel.
Nemi kicsapongások, a petefészkekkel való visszaélés, egész fiatal
leányoknál is előidézhetik a korai vénülést és a gyors elvirágzást. Az
emlők hamar fejlődnek ki, lelógnak, az arcvonások duzzadtak, lomhák.
Ugyancsak kifejezett vénülési jelenség az elhizás is, miről később még
részletesebben fogunk szólni.
Másrészt azonban hamar öregednek azok az emberek is, akik teljesen
elnyomják nemi ösztönüket, amely jelenséggel szintén még fogunk
foglalkozni.
Minkowski és Mering kísérletileg bebizonyították, hogy a cukorbetegséget
a hasnyálmirigy degenerációja is előidézheti. Azok a betegek, kik
hosszabb ideig szenvednek e bajban, különösen súlyos esetekben, számos
jelét mutatják a közelgő aggkornak. Ez bizonyára összefügg azzal is,
hogy ilyenkor nemcsak a hasnyálmirigyben, hanem a pajzsmirigyben is
találunk elváltozásokat, amit jelen mű szerzője már régebben kimutatott.
Blum és Zuelzer kimutatták, hogy e betegségben a többi mirigyek is
fontos szerepet játszanak. Fontos tényként kell még megemlítenünk, hogy
a különböző vérmirigyek, mint a láncszemek, a legszorosabb
összeköttetésben állnak egymással. Szinte törvényszerüleg látjuk, hogy
ha az egyik vérmirigy, például a pajzsmirigy, megbetegszik, akkor a
többi mirigy is kóros elváltozást mutat. Ezért találunk mi a
Basedow-féle betegségnél nemcsak a pajzsmirigyben, hanem az
ivarmirigyekben is kóros tüneteket. A cukorbetegeknél a hasnyálmirigy, a
pajzsmirigy és az ivarmirigyek mutatnak beteges elváltozásokat, az
akromegáliánál pedig sok esetben a hypophisis, pajzsmirigy,
ivarmirigyek, hasnyálmirigy és a mellékvesék is. Myxödémánál a
hypophisisen kívül az ivarmirigyek is megbetegednek.
Láthatjuk mindebből azt, hogy _egy_ vérmirigy betegsége elegendő ahhoz,
hogy közöttük a legfontosabb, a pajzsmirigy, is elváltozzék. Viszont a
pajzsmirigy elsőleges bántalma létrehozhatja egy másik mirigynek,
esetleg valamennyinek másodlagos megbetegedését.
A máj és a vese szintén az ú. n. belső kiválasztó mirigyekhez tartoznak.
Ezek a szervek szintén szoros összefüggésben állnak a pajzsmiriggyel.
Vannak esetek, amikor májbetegségeknél, különösen májzsugorodásnál, vagy
pedig vesemegbetegedéseknél, p. o. idült vesegyulladásnál, a korai
megvénülés tüneteit észleljük.
Mindezen eddig megbeszélt betegségeken kívül más okok is idéznek elő
gyakran öregedést. Ilyenek a sok gond és bánat, erős alkoholizmus,
fertőző betegségek, különösen a syphilis, azonkívül különböző idült
higany-, ólom-, dohánymérgezések stb. Mindezek a tényezők különösen
kártékonyan befolyásolják a vérmirigyeket. Hogy a különböző
lelkiállapotok, pl. a gond és bánat, kóros elváltozásokat hozhatnak
bennünk létre, azt »a lelki felindulások hatása a vénülésre« cimű
fejezetben fogjuk tárgyalni. A mértéktelen alkoholizmus mindenekelőtt a
pajzsmirigyre hat károsan (Hertoghe és de Quervain mutatták ki), de
azonkívül a mellékvesékre, ivarmirigyekre, májra és vesékre is, mely
jelenségeket szintén később fogjuk tüzetesebben megbeszélni. A fertőző
betegségek közül különösen a syphilis az, amely a pajzsmirigyet,
mellékveséket és a hypophisist bántja. Minthogy pedig a véredényeket is
elváltoztatja, a syphilis egyik leggyakoribb oka az arteriosklerosisnek
(érelmeszesedés).
Az érelmeszesedés ama betegségek közé tartozik, melyek leggyakrabban
idéznek elő korai vénülést. Rendszerint a myxödémánál, valamint az
akromegáliánál és cukorbetegségnél is fellép az érelmeszesedés, sőt,
mint azt később látni fogjuk, egyrészt a pajzsmirigy sorvadása, másrészt
a mellékvesék túltengése is fontos szerepet játszik az
arteriosklerosisnál.
Beszéljünk még néhány szót arról, hogy azokat a vénülési tüneteket,
melyeket már e fejezet elején megemlítettünk, a vérmirigyek, különösen
pedig a pajzsmirigy elváltozása hozza létre. Gyakran látunk ősz hajzatot
olyan fiatalkorúaknál, akik Basedow-kórban vagy myxödémában szenvednek.
Ezeknél a betegeknél nem ritkán az arc is ráncos lesz. Sőt mindezek a
jelenségek csecsemőknél is előfordulnak, ha azok velökszületett
myxödémában szenvednek. Elmulhatnak azonban, ha a pajzsmirigyet
kezeljük.
A foghús sorvadása, a fogkövek és gennyedés a fogüregben szintén gyakori
jelenségek a myxödémánál, még akkor is, ha nem teljes alakjában lép is
fel. Jellemzi továbbá a myxödémát a haj kihullása, melyhez az
érelmeszesedés tünetei is járulhatnak. A betegek erős székrekedésben
szenvednek állandóan fáznak és étvágyuk rendszerint csekély;
vizeletükben gyakran találunk fehérjenyomokat. Hozzájárul a
pajzsmirigybántalmakhoz még rendszerint a nyomott lelkihangulat, mely
sokszor nem egyéb, mint neuraszténia vagy hisztéria. Emlékezőtehetségük
csökken. Férfiaknál impotencia lép fel, nőknél pedig kimarad vagy
rendetlenné válik a havibaj. Gyakran méhvérzések is járulnak ehhez, amit
Hertoghe szerint pajzsmirigyből készült tablettákkal eredményesen lehet
gyógyítani.
Végül még csak azt akarom megemlíteni, hogy az elhízás, melyet a korai
vénülés első tünetének említettünk, szintén a vérmirigyek elváltozása
folytán jöhet létre.
A következő fejezetben látni fogjuk, hogy ezek a csodás képződmények
mennyire befolyásolják testünk külsejét és anyagcseréjét.

2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az
anyagcserére.
Születésükkor mindkét nembeli csecsemők rendszerint annyira hasonlítanak
egymáshoz, hogy gyakran csak pontosabb vizsgálat után tudjuk őket
megkülönböztetni egymástól. Ez a hasonlatosság azonban csak addig tart,
míg a vérmirigyekben és pedig különösen a pajzs- és ivarmirigyekben,
bizonyos változások fel nem lépnek.
A gyermek pajzsmirigye még nem igen tartalmaz ú. n. colloid anyagot,
amely pedig ennek a mirigynek legfontosabb váladéka; később azonban
mindinkább gyarapszik ez az anyag s a pubertas (nemi érés) korában már
nagy mennyiségben van jelen. Ebben a korban az ivarmirigyek is
megváltoznak: a peték a petefészkekben megérnek és fellép a menstruáció.
Ez utóbbi a petefészek és pajzsmirigy befolyása alatt áll; ha ezek
betegek, akkor a pubertás és a menstruáció részben vagy egészen
kimaradnak.
Ivaréréskor külsőnkben is változás áll elő: leányoknál fejlődésnek
indulnak az emlők, fiúknál megjelenik az arcszőrzet, hangjuk megváltozik
és arcvonásaik is megférfiasodnak; ha nincsen is szakáluk, arcvonásaik
különböznek a nőétől. Ha a pubertas nem lép fel a rendes korban
(Közép-Európában a 14. és 16. év között), akkor az illető nemi jellege
sem mutatkozik; ilyenkor az ifjú arca nőies marad, másrészt viszont
petefészküktől megfosztott, vagy a változás korában lévő nőknél bajusz-
vagy szakálszőrzetet látunk megjelenni; ugyanezt észleljük azoknál a
nőknél is, kiknek petefészke valamely betegség vagy nemi kicsapongás
következtében kórosan elváltozott. Látjuk tehát, hogy valamint a
csecsemőkorban, úgy az aggkorban is eltünnek a külső nemi különbségek s
az emberek kezdenek egymáshoz hasonlítani.
A külső nemi különbségek az ivarmirigyek belső kiválasztása folytán
jönnek létre s enélkül nem is jelentkeznek, amit fiatalkorú herélteknél
könnyen megfigyelhetünk. Ha olyan idősebb férfiakat látunk, kiknél a
bajusznak és szakálnak még nyoma is hiányzik, azok rendszerint
herehiányban szenvednek; hajuk is rövid és száraz. Termetük magas lehet
ugyan, de többnyire csak végtagjaik hosszúak, törzsük ellenben
meglehetős rövid. Kevésbbé kifejezett esetekben gyakran kipirult arc
jellemzi az ilyen férfiakat s a bajusznak is látjuk csekély nyomát. Ha
azonban a herék teljesen elsorvadnak, akkor arcszínük sápadt vagy
sárgás, kezük pedig kékesvörös és hideg. Arcbőrük pergamentszerű és
erősen ráncos. Ezekben a kifejezett esetekben a bajusz is hiányzik
többnyire, termetük pedig alacsony. Párisban Launois tanár klinikáján
(Hopital Lariboisière) láttam egy ilyen körülbelül 50 éves embert,
akinek törpeszerű termetén kívül szellemi képessége is, mint az ilyen
esetekben előfordul, a lehető legcsekélyebb volt. Nőknél, az
ivarmirigyeik hiánya esetében, kimarad a hószám, medencéjük és
emlőmirigyeik nem fejlődnek, keblük lapos, sőt arcuk alkotása is
szabálytalan. További tünetek: a kiálló állkapocs, a hosszú és korán
kihulló fogak, a foghús sorvadása, száraz és kemény hajzat; kifejezett
esetekben továbbá az elhízás, kevésbbé kifejezettben viszont a feltünő
soványság. Intelligenciájuk rendszerint korlátolt, a menstruáció
kimarad, vagy pedig gyér és szabálytalan. A Kelet egyes vidékein női
eunuchok is vannak. Ilyeneket látott Roberts Delhiből Bombayba tett
utazása közben. Ezeknek nem voltak emlőik, szeméremszőrük is hiányzott.
Ülőpofájuk a férfiakéhoz hasonlított, testük többi része ellenben annál
kövérebb volt. Ezeket az asszonyokat természetesen már fiatal korukban
fosztották meg petefészkeiktől.
Ezekkel ellentétben, a petefészkek túltengésekor a női nemi jellegek, az
emlők és a medencék korai buja kifejlődését láthatjuk. Menstruációjuk
már korán lép fel, arcszínük viruló, szellemi képességeik pedig gyakran
túlszárnyalják korukat.
A _sápkór_ azon betegségek közé tartozik, melyeket rendesen külső
jelenségeikből is felismerhetünk. Ezt a betegséget Noorden, Dalché és
mások a petefészkek degenerációjából magyarázzák. Ilyen esetekben a
menstruáció, mely tudvalevőleg a petefészekből indul ki, rendszerint
csak későn jelentkezik, nagyon szabálytalan és erős fájdalmak kísérik. A
test fejlődésben visszamarad. Nem ritkán hájas (vérszegény) hízást
látunk fellépni. Ilyenkor a nemi érzések is hiányoznak. A petefészekre
gyakorolt nemi izgalmak siettethetik a női nemi jellegek megjelenését.
Nemi visszaélések következtében a menstruáció már a gyermekkorban is
felléphet; erről számolnak be azok a vizsgálatok, melyeket Tarnowska
Paula Pétervárott 150 fiatal prostituált nőn végzett.
Hogy az ivarmirigyeknek tényleg van belső kiválasztásuk, arra nézve
minden kétséget kizáró kísérlet az, ha egy fiatal kakast kiherélünk. Sem
taraja, sem sarkantyúja nem nő; ha azonban a kivágott heréket bőre alá
helyezzük, úgy újra megjelennek fentemlített férfias jellegek. Knauer,
Halban, Ribbert és mások kísérletei alapján kétségtelen, hogy a
petefészek is belső kiválasztó mirigy. Poncet kimutatta, hogy herélt
házinyulak lábszárai igen hosszúra nőnek; közismert dolog továbbá, hogy
az eunuchoknak is feltünő hosszú karuk és lábuk van. Ugyanezt látjuk
azoknál az embereknél is, akik ivarmirigyeik fejletlensége folytán
gyermekek maradtak. Ezeknél különben, mint azt Hertoghe kimutatta, a
pajzsmirigy is elváltozik.
Ha ilyen egyének csontjait Röntgen-sugarak segítségével megvizsgáljuk,
azt látjuk, hogy a csöves csontok (pl. felkar-, combcsont) porcos végei
még jóval az ivarérés után sincsenek elcsontosodva. Érdekes, hogy
ugyanez a jelenség lép fel kiheréléskor és myxödémánál.
Egyszerű megfigyelés is világosan mutatja a pajzsmirigynek a
csontállományra és a test nagyságára gyakorolt hatását. Perrando és
Garnier szerint kachexiás (tuberkulotikus, syphilitikus, alkoholos)
szülők gyermekei pajzsmirigyhiányban szenvednek. Pajzsmirigykivonatok
adagolása után azonban e mirigyek gyorsan nőnek; ha gyengeelméjű
egyéneknek (cretin) adjuk be ezeket a készítményeket, hülyeségük
mindinkább megszünik és megokosodnak.
A Basedow-féle betegségnél a pajzsmirigyek túlságos működésével
egyetemben a csontok fontos alkatrésze, a szénsavas mész is erős
kiválásnak indul. Ugyanezt látjuk az akromegáliánál (óriás növés) és a
cukorbetegségnél is. A csontozat elpuhulását az u. n. osteomalaciát,
amely betegségben a csontok nagymennyiségű szénsavas mészt választanak
ki, egyes szerzők a pajzsmirigy elváltozásának tulajdonítják, mások –
köztük Fehling – a petefészek túltengéséből magyarázzák. Jótékony
hatással van az osteomalaciára. a kasztráció (kiherélés), sőt
pajzsmirigykivonatok adagolása is.
A hypophisisnek épp oly nagy befolyása van a csontállományra, mint a
pajzsmirigynek, elsősorban a végtagokra és az állkapocsra. Az
óriásnövésnél fellépő elváltozások mutatják leginkább a vérmirigyeknek
az arcvonásokra gyakorolt hatását. Ezek az emberek bohócokhoz hasonlóak,
azonkívül ujjaik is igen vastagok.
A mellékvesék megbetegedésekor fellépő bronzkóron (Addison-féle
betegség) kívül a pajzsmirigy elváltozása is megváltoztathatja a bőr
színét. Myxödémánál, valamint a pajzsmirigy hiányának más eseteiben, a
bőr sárgásfehér. A Basedow-féle betegség színváltozásokat, sőt gyakran
kiütést is okozhat a bőrön. A női nemi szervek izgalmainál hasonló
elváltozásokat szenvedhet a bőr. Az öreg embereknél, különösen nőknél,
oly gyakran látható halvány, vérszegény színt joggal vezethetjük vissza
a vérképződést oly hatalmasan befolyásoló szervek, mint a pajzs- és
ivarmirigyek elcsenevészesedésére.
A pajzsmirigy és a petefészek elváltozásai a hajra is befolyást
gyakorolnak. Myxödéma esetében a hajtüszők elsorvadnak, minek folytán a
haj, sőt a szemöldök is kihull. Pajzsmirigykészítmények adása által néha
a már előrehaladott kopaszság is meggyógyul. Ezt saját magamon is
észleltem; ebben az esetben az újranőtt haj fekete, míg a kihullott haj
már időelőtt ősz volt; megtörtént továbbá, hogy öreg, 60–70 éves
embereknek, a pajzsmirigykészítmények szedése következtében, fekete
hajuk nőtt olyan helyen, hol azelőtt ősz hajzat volt. Másrészt viszont
myxödémás betegeknek már igen korán (30. évtől kezdve) őszül a hajuk,
úgy hogy Hertoghe a teljes myxödéma legjellemzőbb tünetének a korai
őszülést tartja. A hajnak heveny fertőző betegségek, vagy gond és bánat
következtében történő kihullása vagy megőszülése talán szintén azokkal a
jólismert elváltozásokkal áll összefüggésben, melyeket a vérmirigyek,
különösen pedig a pajzsmirigy, ilyen esetekben mutatni szoktak.
Említettük már, hogy petefészküktől megfosztott, vagy
petefészekbetegségben szenvedő asszonyoknak bajuszuk vagy szakáluk
szokott nőni; viszont olyan férfiaknak, akik herehiányban szenvednek, a
bajuszuk hiányzik és hajuk is rövid marad. Érdekes az a tény, hogy
elmebetegek is korán őszülnek, ami valószinűleg onnan ered, hogy
elmebetegeknél gyakran lép fel a pajzs- és ivarmirigyek elváltozása.
A bőr táplálása is nagy mértékben függ a pajzsmirigytől. Ha ez beteg,
vagy eltávolítjuk, akkor az izzadtság- és faggyúmirigyek elsorvadnak.
Myxödémánál a bőr száraz és nem képes izzadni, míg
pajzsmirigykészítmények bő adagolásánál, vagy a Basedow-féle betegségnél
erős izzadást látunk.
A pajzsmirigy, hypophisis és az ivarmirigyek a melegképződésre is
befolyást gyakorolnak. Igy pl. myxödémásak vagy kasztráltak nyáron is
panaszkodnak arról, hogy kezük és lábuk fázik. Egy 67 éves asszonynál,
kinek 30 év előtt kiirtották a petefészkét, megfigyeltem, hogy a
legmelegebb nyári napokon is jéghidegek voltak a végtagjai, és nyári
automobilutazásai közben, habár nehéz bundákba volt burkolva, mégis
fázott. Pajzsmirigy- vagy petefészekkivonatok adagolásával mesterségesen
növelhetjük ilyen esetekben a melegképződést. A Basedow-kórnál viszont,
minthogy itt a pajzsmirigyek túltengése van jelen, a betegek folytonos
melegről panaszkodnak. Ugyanezt észleljük az akromegáliában szenvedő
betegeknél, mivel ennél a betegségnél is rendesen túlságos nagy a
pajzsmirigy kiválasztása. Cukorbetegeknek a kór első éveiben gyakran
meleg, míg a későbbi években hidegérzetük van, mert a pajzsmirigy
eleinte túlteng, később pedig kimerül.
A pajzsmirigy eltávolítása a bőr alatti szövetekben is jelentékeny
elváltozást okoz. A kötőszövet és zsírszövet erősen gyarapodik. Hertoghe
kiirtotta egy fiatal bika pajzsmirigyét s az állat néhány hónap alatt 30
kilót hízott; ugyanezt észlelte egy csikónál is.
Számos adat bizonyítja különben a pajzsmirigynek a zsírszövetre
gyakorolt hatását. Pajzsmirigytabletták szedésekor a zsírszövet
tudvalevőleg erősen megfogy, mivel ezek az oxidációt elősegítik.
Teljes vagy részleges pajzsmirigyhiányban szenvedő embereken
nagymennyiségű zsír képződik, anélkül hogy túltáplálás esete forogna
fenn, sőt az ilyen betegek étvágytalanság folytán csak keveset esznek.
Én tehát ennek folytán már 1904 óta kétféle elhízást különböztetek meg:
»exogén« elhízást, mely külső körülményektől – különösen a táplálkozás
módjától – függ, és »endogén« elhízást, amelyet a szervezetünkben levő
és az oxidációt elősegítő mirigyek, t. i. a pajzsmirigy, hypophisis és
ivarmirigyek okoznak. Az »endogén« elhízás nincsen összefüggésben a
túltápláltsággal, amint azt az 1904. évi francia belgyógyászati
kongresszuson kimutattam, hanem ezt az elváltozást csakis a fentemlített
mirigyekre ható betegségek, amilyenek a ragályos bajok, gyakori
terhesség, nemi kicsapongások, az alkohol túlságos élvezete stb.
okozzák. Ezekben az esetekben a – különösen asszonyoknál óriási
arányokat öltő – elhízást a pajzsmirigynek, illetve a petefészeknek
túlságos megerőltetése következtében beálló kimerülése okozza.
Loewy és Richter, valamint Curatulo és Tarulli minden kétséget kizárólag
bebizonyították, hogy az ivarmirigyek a szövetek táplálását feltünő
módon befolyásolják. Kimutatták, hogy a kasztráció az oxidációképesség
csökkenését vonja maga után. Herekivonatokkal táplált herélt kutyáknál
ez a képesség növekedett; még nagyobb volt az oxidációképesség, ha
ugyanezeknek a hímkutyáknak petefészekkivonatokat adtunk. A legjobb
eredményeket pedig a petefészekkivonatokkal táplált kasztrált
nősténykutyáknál érték el; ezeknél az oxidációképesség növekedése átlag
67·7%. amazoknál pedig 44·5% volt.
Narbuth volt az, aki a hypophisisnek az anyagcserére gyakorolt hatását
kutatta. Ő azt találta, hogy ezen szerv kiirtásakor az oxidáció csökken,
növekszik ellenben hypophisiskivonatok adagolásával. Legtöbb esetben
hízást látunk a hypophisis elváltozásainál, vagyis az akromegáliánál