A tragikum - 22

Total number of words is 3883
Total number of unique words is 2026
24.2 of words are in the 2000 most common words
34.8 of words are in the 5000 most common words
40.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
kétségbeesett panaszával s a zsarnokra szórt átkokkal jelentek meg. Az
eszme, mely az előadásban s leirt módjában kifejezésre jutott,
kétségkívül inkább a sötét kényszer elleni lázadás, mint a világrend
igazságosságában való megnyugvás volt. Még a templomi mutatványok között
találkozunk a tizennegyedik század közepén Spanyolországban a legrégibb
haláltánczczal, mely tárgyát még nem humoros oldaláról fogta fel, mint a
későbbi németek és francziák, hanem komolyan és ünnepélyesen. A Halál
két szűzzel kezdi meg a tánczot, melyet aztán pápákkal, biborosokkal,
patriárkákkal, királyokkal, püspökökkel folytat egészen a földmivelőkig
és mesteremberekig. Mikor egyet-egyet tánczra szólít, az egy strófában
panaszolja sorsát. Daczára a végül karba olvadó megadásnak és jámbor
érzelmeknek, e bús fohászok, panaszos jajgatások mik egyebek a
világtörvény természeti tragikumának hangjainál? E hangok a keresztyén
dráma egész történetének minden fázisában meg-megcsendűlnek, az
egyetemes képzetében fel-feltűnik a természeti kényszer sötét, félelmes
képe. Feltűnik olykor határozottabban és élénkebben is, mint a
sorstragédiákban, melyek hisznek a bűnt követő büntetés
szükségszerűségében, bár lemondanak a kapcsolat okozatosságának
megismeréséről. Erkölcsi felfogásukba ép úgy benyomúl a természeti
nézlet titokzatossága, mint a hogy a görögök természeti felfogásában
jókor megvillant az erkölcsi eszme; amaz nem homályosodik el végkép s ez
nem tisztúl ki teljesen. A világtörvény tragikai képzete másutt csak
egy-egy részletben, egy-egy lelki állapot borújában, a világon áthúzódó
egy-egy árnyékban jelenik meg, mint Shaksperenél is annyiszor: _Lear_ben
úgy mint _Hamlet_ben, _Timon_ban mint _Troilus és Cressidá_ban, a
királydrámákban mint a _Vihar_ban. Nyugtalan, a sorssal nehezebb
küzdelmet folytató lelkek nem egyszer keresnek megnyugvást magának a
görög világnézletnek teljességében, a világtörvény titkos de
kérlelhetetlen érvényében is. Nekünk is van egy szerencsétlen költőnk,
Ungvárnémeti Tóth László, kit nemcsak klasszikai tanulmányai, hanem
életének nehéz sora is vezettek eszményéhez, a görög világhoz.
_Nárczisz_ tragédiáját írta meg, egészen antik mintára, több költői
igyekezettel, mint sikerrel. Tévedései, gyámoltalansága, nehézkes és
költőietlen nyelve daczára is e sajátságos szomorujáték nincs híjával
bizonyos megható érzésnek. Egy-egy fordulata, kisebb részlete
fellebbenti perczekre előttünk a függönyt Thessalia völgyének vidám
bájáról s a nagy és titkos gyászról is, melyben, hősének példájával, az
ember közsorsát siratja. Larissa szép ifja, gyermeteg ártatlanságában,
visszautasítja Echo nympha szerelmét s kétkedve fogadja Iréne
fölajánlott szívét, hogy saját képébe szeretvén a viz tükrén, egy
rejtelmes végzet áldozatául pusztúljon el. A larissai szűzek virágot
szórnak sírjára s énekelnek.
_Első szűz:_
Ez a virág is úgy enyészik semmivé,
Mint Nárczisz ifjú, szép, varázsló kelleme.
_Második szűz:_
Még a virágok veszteségök tűrhetőbb,
Mint a halandók veszteségök; mert tudod:
A mályva, zöld petrezselyem és jó illatú
Kapor kihalnak őszszel a szép kerteken;
De megint felélednek s megint zöldellenek
A másik évre; nekünk pedig bátor, vitéz,
Dús és tanácsos embereknek szüntelen
Veszteglenünk kell majd, ha vedrünk bényelend!
Íme ennyi bizonyság, ennyi példa szól ellene, innen és túl, hogy a görög
meg keresztyén tragikai felfogás között mutatkozó alapkülönbséget
túlságosan ki ne élesítsük. E különbség az egyetemesnek egy felől a
görög természeti, más felől a keresztyén erkölcsi világnézletből folyó s
egymástól némileg eltérő felfogásában áll, melyet Schopenhauer röviden a
halhatatlanság hitére vezet vissza, azokra a képzetekre, melyeket a két
külön mívelődés a sírontúlról alkotott magának. Hogy e különbség nem
egészen merev s nem fejezhető ki szembenálló ellentétek formájában,
láttuk. A természeti törvénybe amott mindjárt kezdetben beleolvad az
erkölcsi; míg emitt az erkölcsi eszme fénye a világrend felfogásából
sohasem képes végkép száműzni a kényszer sötét képét.
Láttuk, hogy az ethikai hatalom kétségtelen helyet foglal a görög
tragikai felfogásban. Hátra van még arról szólanunk, hogy vonhatók-e
igazi erkölcsi beszámítás alá a vétségek, melyekre a görög nemezis
visszahat. Oedipus nyilatkozata, melyet a tőle tartózkodó kolonosiak
előtt tesz:
Bizony nem én vagyok,
Kitől féltek, sem tetteim; hisz ezeket
Valóban inkább szenvedém, mint megtevém, –
ezen inkább elviselt, mint elkövetett cselekedetek általánosíthatók-e az
egész görög tragédiára, szemben a keresztyénnel, mely az erkölcsi
felelősség elvét föltétlen érvényre juttatta? Egy szóval a végzet
kérdéséhez értünk, melyet főkép a német eszthetika éles válaszfalul
szokott felállítani a két tragikai felfogás közé. Erre nézve írja
Vischer, a fenségről és komikumról szóló munkájában, a következőket:
«Szükségszerűség és szabadság máskép vannak vegyítve az antik
tragédiában mint a modernben. Az antik nézlet szerint a sors, a
kényszer, mely az embert leveri, eleve adva van; ez pedig, ámbár nem
vétlen, inkább csak végrehajtja magán a már régtől álló végzetet. A
régiek tragikai módszere a föltétlentől halad a föltételes felé; tehát
synthetikus. Ellenkezőleg a modern világban az első, a mi adva van, a
szubjektivitás: a szabadon és öntudatosan cselekvő hős; a reátörő sors,
bármily sok csirája van is elszórva, csak az ő tevékenysége által
keletkezik: ő ingerli föl szendergéséből, míg amott az mutatkozik az
első cselekvőnek. A sorsnak e modern felfogását azért analytikusnak
nevezhetnők, mert az egyestől emelkedik az általánoshoz, a föltételestől
a föltétlenhez.» Mi volt ez a fátum tulajdonkép, ez a minden létezőre
kiterjedő s a lét minden viszonyát eleve meghatározó hatalom? Valamely
föltétlen hatalomnak homályos képzetét, mely minden létezők fölött
uralkodván, a mindenséget egységbe foglalja s változhatatlan rendjét
meghatározza, az isteneken túl a fátumban alkotta meg magának a görög
szellem. Az emberek, hősök, de maguk a halhatatlan istenek is alá vannak
rendelve ennek a mindenható, elejétől uralkodó s örökig határozó
végzetnek. Az ég és föld ős-istenségei elvesztik hatalmukat Kronos
előtt, kit meg fia, Zeus, taszít le trónjáról; de Prometheus tudja, hogy
a fátum sújtoló keze ott lebeg az ő feje fölött is. Örök,
kiismerhetetlen elhatározás, változhatatlan kényszerűség szerint lesznek
és múlnak mindenek; semmi sem történik máskép, mint az erős anankéból,
Ate rendületlen határozatából. Az emberi akarat irányzása, a tettek
rugói, a körülmények találkozása, az életnek minden esetlegességei az ő
kezében vannak. Ő ülteti a szívekbe a romlás magvát s növeli
veszedelemmé és pusztulássá. Megtöri az erősöket, elhomályosítja a
híreseket, megalázza a dicsőket, lesújtja a szerencséseket. Jóslatokban,
istenek és szellemek kijelentéseiben tudtul is adja a jövendőt, melynek
aztán változhatatlanúl be kell telnie. Átkuk nem állapodik meg az egyén
romlásában, öröklővé lesz az utódokban, fiakban és leányokban, s
nemzedékről nemzedékre üldözi a nagyok nemzetségét.
De ezzel a végzetességgel, az emberi életútak fordulóinak ez eleve
kijelölésével, felsőbb hatalmak beavatkozásával, az egyéni szabadságnak
e való vagy látszólagos korlátozásával csakis és egyedül az antik
tragikai felfogásban találkozunk-e? A delphii orákulum három jóslata
vezeti kifejlésre Oedipus tragikumát. Az első Laiosnak szólt, hogy
egykor saját fia öli meg: ebből következett a gyermek Oedipus kitétele;
a másikat már ő maga hallotta, hogy feleségül fogja venni tulajdon
anyját: ennek következtében menekűlt Korinthból, melyet szülőföldének
gondolt, s rohant bele Thébában végzete torkába; ő kérte ki a harmadikat
is, hogy a Thébát dúló dögvész Laios gyilkosának fölfedezéseig nem fog
megszünni: ebből folyt a rejtelmek megoldása, a sorsfordulat, a tragikai
peripetia. A jósok közül, Euripidesnek kevesebb jelentőségű Theonoeján
kívül, főleg Teiresias és Kassandra érdekesek. Amaz fedezi fel Laios
gyilkosának kilétét s leplezi le a haragra gyúlt és hitetlen Oedipus
előtt bekövetkezendő nyomorúlt sorsát. Emez, Aeschylos _Agamemnon_jában
jövendöli meg a hazatért király halálát s a magáét is; de egyszersmind
megboszúltatásukat Klytæmnestrán, a «kutyán», és Aegisthoson, a «gyáva
oroszlánon», Orestes által. Jóslatát mintegy szent őrűlettől megszállva,
koszorúját eldobva mondja el s feltarthatatlanul berohan a palotába, hol
meg kell halnia.
A házba lépek, sorsom s Agamemnonét
Siratni benn. Elég volt élnem e napig!
Oh idegenek!
Üres jajszóval nem panaszkodom, miként
Berekben a madár. Gondoljatok reám,
Halottra már, ha egykor értem, asszonyért,
Egy másik asszony veszni fog, s a férfiért,
Kit árulás megejtett, másik férfi hal.
Halál elé e végbucsúval távozom.
E fenséges jelenetre vonatkozólag, melynek tragikai erejéhez alig
hasonlítható valami a világirodalomban, Henszlmann teszi ezt az éles és
világosító megjegyzést: «E jelenet a helleneknek a kikerűlhetlen
sorsróli nézeteit legjobban képes kitüntetni; Oedipus, nem tudva, nem
akarva, sőt fátumát kikerűlni igyekezve rohan a sors kezeibe: de
Kassandra tudva és, ha nem akarva is, de mégis láthatlan erő által
kényszerítve, áldozatként kényszeríttetik az oltárhoz.» E fátum, az
orákulumokon és jóslatokon kívül, még istenek és alvilági árnyak
megjelenése s álomlátások által is kijelenti magát. Gondoljunk
Heraklesre _Philoktetes_ben, Artemisre _Hippolytos_ban, Athenára az
_Eumenidák_ban, Klytæmnestra árnyékára ugyanott s álmára a
_Síráldozók_ban, Darius szellemére a _Perzsák_ban s Euripides deus ex
machináira. Mindnyájan a végzetesség kifejezői, mely vaskezével az
emberekre és családjokra nehezűl.
Azonban ha a végzetességet, mint puszta tényt a maga tárgyi
jelentőségében tekintjük is, látni fogjuk, hogy a keresztyén világ
felfogásából s ezen nyugvó tragikai költészetéből épen nincs kizárva.
Nemcsak a sorstragédiákra s a velök közelebbi összeköttetésben álló
irodalmi alkotásokra utalhatunk, hanem a keresztyén világnézlet
legfelsőbb és legtisztább kifejezésére, Shaksperere is. Sürűn
találkozunk a végzettel jóslatok, babonák, álomlátások, lélekjelenések
képében, melyek vagy a tragikai gyarlóság kifejtésére s vétségig
csábítására, vagy legalább a katasztrófára több-kevesebb befolyást
gyakorolnak. Mindebben az a hit nyer kifejezést, hogy az ember sorsának
intézésére akaratán merőben kívül álló körülmények, felsőbb erők is
sokszor elhatározóan közreműködnek. Ott van a végzetesség képeül
Macbeth, kinek a boszorkányok megjósolják, hogy király lesz, de örökét
Banquo utódai bírják; megjövendölik azután azt is, hogy urasága és élete
addig tart, míg a birnami erdő meg nem indúl Dunsinanra, s nem
találkozik oly emberrel, kit nem anya szűlt. A mondások képletes
értelemben mennek teljesedésbe Macduff seregei a birnami erdő galyaival
ékesítve közelednek Dunsinan ostromára s a vérszomjas zsarnokot Macduff
öli meg, kit úgy vágtak ki holt anyja testéből. A míveletlen, babonás
thán lelkére erősen hat a rejtelmes jóslat, mely mintha csak a delphii
orákulum székéről hangzanék, jegyzi meg Greguss. Julius Cæsart inti a
jós márczius idusától s Calpurnia megálmodja vesztét; ő maga ép oly
hazugoknak tartja a jeleket, akár Oedipus Apollo és Teiresias szavát, s
ép oly betűig betelnek rajta. Pomfreti Péter megjövendöli János
királynak, hogy Áldozócsütörtökön délben elveszti koronáját; a zsarnok
felakasztatja a «durva rímekben gajdoló» jóst, de a végzetes napon
ráemlékezik, hogy igazat mondott. Hát Wallenstein és csillagai? A
tragédia elején a csillagok állása tettre biztatja, míg katasztrófája
küszöbén az astrolog Seni ijedten jelenti, hogy urát nagy veszedelem
környékezi. Nagyravágyó bizakodása mindig hisz szerencse-csillagában s
babonája mindig fél az ismeretlen Maleficustól, melylyel a sors
irigysége amazt fenyegeti. Az akaratos, tetterős szellem mindig érez
maga fölött valamely titkos, démoni hatalmat, mely szándékai és ezeknek
eredménye közé furakodik, s az ő akaratán kívül sorsára hat. Maga a
költő mondja prologjában, hogy hősét az élet kényszerével küzdve fogja
bemutatni
S bünének a nagyobb felét a bal
Csillagzatokra hárítandja.
A sorsnak e titkos hatalmát érzékíti meg Schiller némely balladájában
is, mint a _Polykrates gyürüjé_ben s az _Ibikus darvai_ban. Amott az
irigy végzet, itt a rejtelmes utakon járó, de kikerűlhetetlen Nemesis; a
korinthi szinpadon megjelenik a fúriák kara.
S látszat s való között lebegve
Hánykódik minden szív, remegve,
S a bírótól szorongva fél,
Mely lesben állva lát s itél.
Mely titkosan, megfejthetetlen
A sors sötét szálát szövi,
Ott él csak, mélyen a szivekben,
Ámde a napfényt kerüli.
Azonban a balladát nemcsak ilynemű, a klasszikai mondából vett tárgyak,
hanem saját természete is mintegy vonják a rejtelmes felé. Első
alakulásakor, északi szülőföldén már a komor, ködös természet zord
rémlátásai szövődnek össze erkölcsi rugókkal. Szereti a bűn és bünhődés
kapcsolatát, a vétségbe vonattatás elemi erejét, a hűség, hit, szerelem,
gyűlölet hatalmát fátumszerű titokzatosságukban tüntetni föl. Példákat
bőven találunk a nép- és műballadában egyaránt, úgy a külföld mint a
magunk költészetében. Gyulai Aranyt a ballada Shaksperejének nevezte. A
mint a shaksperei drámában felkutathattuk a végzetesség nyomait, ép úgy
megtalálhatjuk Arany balladájában is. Ott van népies balladái közül az
_Árva fiú_ és _Vörös Rébék_, a romantikusok közül _Bor vitéz_, _Tetemre
hivás_ és _Éjféli párbaj_. Mind a csodással, a természetfölöttivel adnak
művészi kifejezést – lélektani igazságoknak.
Lélektani igazságoknak, mondjuk; mert ide jutunk, ha a végzet benső
jelentőségére gondolunk, ha megkísértjük: az ember érthető törvényét
keresni abban, a mit a mindenség megfoghatatlan törvényeűl hallunk
emlegetni. Vajjon a fátum eleve elhatározásából, megmásíthatatlan
akaratából elkövetett vétség esik-e igazi beszámítás alá, azaz vétség-e
igazán? A sors szerencsével veri meg a halandót; hogy szerencséjében
elbizakodván, vétekbe essék, s aztán ő kedve szerint megronthassa. Nem
igy esett-e meg Ajas? Vagy épen kikerűlhetetlenné teszi neki a bűnt,
hogy kikerűlhetetlen büntetéssel sújthassa. Nem ezt mutatja-e Oedipus
példája? Ebben keresi a német eszthetika az életnek ama tragikai kettős
jelentőségét, ama megoldhatatlan erkölcsi ellenmondást, melyet az antik
tragikum élesen fejez ki a nélkül, hogy megoldását megkísérlené. Talán
senki sem állítja fel oly mereven ezt az ellentétet, mint Weisse és
Zeising. Amaz éles különbséget tesz az antik mithikus meg a keresztyén
magikus és kisértetes elem között, s amannak egész tárgyi valóságában
elfogadása nélkül az egész görög tragédiát értelmetlen esetlegek vak
játékának mondja. Zeising pedig azt találja, hogy az ókori tragédiában a
küzdelem merőben külső, a hősnek küzdelme valamely emberfölötti, isteni
vagy fátumszerű, hatalommal, míg az újkoriban főkép benső a harcz,
melyet az embernek positiv és negativ, isteni és démoni, erkölcsös és
erkölcstelen természete folytatnak egymás ellen; innen a vétség, mely a
küzdelemmel szükségkép kapcsolatos, a görög hősnél objektiv, a
keresztyénnél szubjektiv, amannál öntudatlan, ennél öntudatos. De
mindennek daczára azt találjuk, hogy a görög tragikai költészet
valamennyi remekművében a vétségre visszahat a lakolás. A megtorlásnak e
szükségszerűsége, az egyetemesnek mint erkölcsi törvénynek ez az
érvényesűlése, mindenesetre föltételezi a vétségnek bármely homályos, de
tagadhatatlan beszámítását. A beszámíthatatlan vétség, mely már maga
sorscsapás, s a rá minden igaz ok nélkül visszasújtó nemezis, fölkeltené
szánalmunkat és félelmünket; de a tragikai katasztrófában a lelket a
helyett hogy lenyugtatná és megtisztítaná, inkább ellenkezőleg a
végletekre izgatná s kétségbeesésbe kergetné. Ha az élet folyásának
általános képeül állana előttünk a tanúlság, hogy: bármit tégy, csak
bukás vár reád; hogy: minél derekabb vagy, annál bizonyosabb
kiszemeltetésed nemcsak bukásra, hanem bűnre; hogy: mindebben
szabadságodnak, akaratodnak, tenmagadnak semmi része sincs; hogy: Ajas
őrjöngése csak őrűlet s Oedipus nyomora csak szerencsétlenség: – e
tanúlság örök aláásása a lélek nyugalmának, örök megrontása a szív
minden erkölcsi rugójának, örök homályba borulása az élet szépségének. A
hol a vétség megszűnik vétség lenni, a balsors sem bünhödés többé; de mi
értelme van ott az erénynek s mit érhet az öröm? Azonban a görög szinpad
nem a kétségbeesés iskolája volt. Phrynichosnak egy elveszett darabja,
_Miletus eleste_, ama borzalmakat festette, melyeket Athén gyarmatának a
perzsáktól szenvednie kellett; Herodottól tudjuk, hogy a nép tetemes
bírságra itélte a költőt, «mivel saját szerencsétlenségöket ábrázolta».
A görög hallgatóság mást várt, másnemű hatást kivánt, olyat, a minőt
Aristoteles fejteget. Félelmet és szánalmat, de egyszersmind katharzist,
megtisztulást. Fölzaklatott érzéseink kiengesztelődése, megtisztulása
csakis a fölfogásunk szerint való igazságnak bizonyos jelentkezéséből,
megvalósulásából következhetik. Ilyenről pedig egyáltalában nem lehet
szó oly vétség megtorlásánál, mely erkölcsi beszámítás alá nem eshetik,
melynek elkövetése merő kényszer volt, mely maga nem szabadságában
mutatja az embert, hanem tisztán és egyedül az irigy végzet játéklabdája
gyanánt.
A nagy ellenmondásnak Vischer a következő elmés megoldását vagy inkább
csak magyarázatát adja: «A görögök nagyon is közel állottak a
természethez arra, hogy nehéz esetekben maguktól határozzanak; szabad
énjöket átdobták hát az istenekbe, ezektől a sorsba s jelek és jóslatok
által saját határozatukat idegen tanács képében származtatták vissza; a
külső viszonyok és belső természet, örökölt vérmérséklet által való
határozottság esetlege nem jutott náluk a gondolkodó öntudat és
akaratban tiszta kifejezésre. A mint ekként saját legbensőbb énjöket
átdobták a sorsba, úgy dobták át ezzel együtt a természeti határoztatás
és akarat közötti megoldatlan szakadást is; a sors ennélfogva félig
erkölcsi törvény, félig pedig a háttérben természeti hatalom, a megrontó
véletlent küldő, mely nem emelkedik erkölcsi összefűggéssé, nem oldja
föl magát: a tragikai kiengesztelődés tökéletlen marad, a mint a vétség
sem tiszta.» Így Vischer, kinek felfogása szerint tehát a sors voltakép
az emberből, annak határozatából indúl ki. Azt hiszszük, csak egy
lépéssel megyünk odább, mikor az ő tételéből az övétől eltérő
következtetést vonunk. E lépéssel a fátumban már nem az emberrel
szemközt álló, merőben külső hatalmat látunk, hanem saját indulatai
születésének, természeti alkata érvényesűlésének, szenvedélyei
fejlődésének és kitörésének meg a körülmények összehatásának képletes
kifejezését. Nem szabadsága tagadását, hanem az emberi és természeti
viszonyoktól való föltételességét. Tehát szabadságát ama viszonyok
között, melyekbe helyeztetett s felhasználásának, érvényesítésének
azokkal a föltételeivel, melyek természetében, vérében, jellemében adva
vannak. E kettőből alakúl sorsunk ma: jellemünkből és körülményeinkből,
azaz a mi akaratunkból és mások akaratából; ez a kettő érvényesűlt a
görög tragikai hősök pályájában is. Lelkületünkben és viszonyainkban, a
külső és belső okok szükségszerű összekapcsolódásában, voltakép a mi
sorsunk is adva van, akár a görögöké, csakhogy nincs előre kijelentve.
Mindössze is mi nem tudjuk előre, hogy ép oly bizonyosan vár ránk az, a
minek a bekövetkezését a helleneknek megjelentették orákulumaik. Az
orákulumok is csak a jellemben és a körülményekben látták és határozták
meg a jövőt. Ezek foglalatát a görög nézlet a fátum eszméjére vitte
vissza, mely felfogásában, vagy inkább képzeletében tárgyi hatalommá
emelkedett, a nélkül, hogy magjában, lényegében mást jelentett volna,
mint a mit mi értünk a sors alatt. A fátum fogalmában benne van a
szükségszerűség teljessége: a külső úgy mint a belső, a körülmények és
helyzet úgy mint a jellem természeti tényezői. A szükségszerűség számos
eleme, melyeknek életünk sora intézésére befolyásuk van, egy akarat
nyilatkozásának tekintve, kétségkívül félelmesebbnek tűnik fel, holott
voltakép a tragikum görög és keresztyén formájában csak egyazon gondolat
különböző kifejezéséről van szó. A mi föltételes szabadságunk meg az ő
föltétlen kényszerűségök között semmi esetre sincs meg az a belső,
lényegbe vágó ellentétesség, melynek alakjában viszonyukat legtöbbször
kifejeztetni halljuk.
Álljunk elő mi is ugyanazzal a példával, melylyel a különbség merev
felállítói bizonyítani szoktak: Orestes és Hamlet példájával
Aeschylosnál és Shaksperenél. Weisse e tárgyra vonatkozólag így
nyilatkozik: «Nagyon feltünő, hogy a shaksperei tragédia lényeges
indítékai, nem tekintve a lélekjelenést, a hős jellemében, a görögéi
pedig egyesegyedül az orákulumokban s az istenek tetteiben fekszenek.»
Nemcsak hogy nem feltünő, de nem is egészen úgy áll. Mi képezi Orestes
fátumát? Nemcsak boldogtalan helyzete, mely őt egy meggyilkolt apa s egy
gyilkos anya fiává tette, hanem jelleme is. Kegyelet és fájdalom dúl
benne nyomorúltan veszett atyjáért, kinek eljött sírjához, hogy egy
hajfürtjét tegye le ott áldozatul. E kegyeletet táplálja apja
nagyságának emléke, de táplálja, mint akár Hamletnél, a szégyenérzet is
anyja gyalázatán. Mikor Klytæmnestra jajgatni kezd Aegisthos halálán,
keserűen tör ki fiából ez a szégyenérzet:
Szereted ezt az embert? Dőlj tehát együtt
Egy sírba véle!
Nem ugyane motivum kifejezése-e, egy más vérmérséklet módosulásában,
Hamlet keserű tépelődése anyja gyöngeségén s az asszonyi gyarlóságon?
Orestest heves boszúérzet izgatja; a mint maga mondja, sárkánynyá, dühös
farkassá teszi. De a hazaszeretet és nagyravágyás mozzanatai is
mutatkoznak jellemében és vétségében. Nem tűrheti Mykenæ pusztulását «a
két asszony» alatt, meg akarja menteni. Megmenteni úgy, hogy
«királyiatlan halált halt» atyja pálczáját ő kerítse kezébe, a kit háza
jogánál fogva illet az. Kell-e több, jellembeli, belső indíték a tettre,
melyet elkövet? Magától halljuk, mikor Elektrának elmondja Apollo
parancsát, hogy álljon boszút:
Ha hitlenűl hallgattam volna is, azért
Meg kell történnie, olyan sok ösztönöm
Ragad a czél felé: az isten szózata
Apám gyalázatos végérül és az én
Saját szivem’ szorongató nyomor.
Kiváló fontosságúak Apollo fenyegetései, melyekkel Orestest rémíti, ha
vonakodnék a kötelességévé tett boszútól. Mi mindennel fenyegeti? Hazája
veszedelmével, betegséggel, mely elhervasztja testét, lelkének a nyilazó
isten által meg-megújított kínjaival, ijesztő éjtszakákkal, őrjöngéssel.
Nem szóról szóra Hamlet sorsa-e ez, a ki halogatja a boszút? Nem ugyanaz
a fátum telik-e be rajta, a mely Orestest fenyegeti, s egyéb-e ez a
fátum, mint helyzetéből és jelleméből alakúló sorsa? Orestesnek ölnie
kell: ez végzete. Hát a szabadnak hirdetett Hamlet szabadsága vajjon
micsoda? Sem több, sem kevesebb, mint a maga helyzete és jelleme szerint
való szabadság. Szerencsétlen viszonyok hálójába van bonyolúlva;
lelkületének következése, hogy e hálót nem szakítja szét egy erős
elhatározással, hanem még jobban belebonyolódik és elvész. Ha Orestes
hitetlen és tépelődő természetű, ép oly kevéssé gyilkolt volna azonnal,
mint a hogy Hamlet nem halogatta volna a boszút, ha heves és tettvágyó.
Akkor Orestes Hamletnek, Hamlet pedig Orestesnek mutatkoznék. De mivel,
szinte teljesen hasonló helyzetben Orestes ép annyira nem Hamlet mint a
hogy ez meg nem amaz: ugyan mi okunk van a vérmérséklet által föltételes
szabadságot amattól teljes mértékben megtagadnunk, ennek pedig teljes
mértékben megadnunk? Helyzetök megegyezik. Hogy ebben a helyzetben
Hamlet tépelődik és hitetlenkedik, mielőtt ölne: jelleméből foly; de nem
kevésbbé következik jelleméből Orestesnek, hogy az első kinálkozó
alkalommal elhatározottan öl. Hogy Hamlet halogatja a boszút, az neki
épen olyan végzete, mint a milyen szabadsága Orestesnek az, hogy siet
vele.
De Orestes nemcsak a saját, hanem egyszersmind családja végzetének is
áldozata, mely irígyen és ádázon függ a Pelopidák fényes királyi háza
fölött. A ház alázórja, minden balságainak démonja. Agamemnon fiának
pályája csak egy lánczszeme a kapcsolatnak, melynek egyes mozzanatait az
_Oresteia_ nagy trilogiája mutatja be, s a melyet a népmonda még
előbbről kezd, Atreus és Thyestes vérengzésein. Mértéktelenség és
kegyetlenség öröklődnek apáról fiúra s átöröklődik velök a
mértéktelenség és kegyetlenség tragikus végzete is. Mi más e fátum, mint
a családi öröklött vérmérséklet, szenvedélyek, gyarlóságok elvonása egy,
fölöttük lebegő titkos hatalom eszméjében? A tragikai okozatosságnak
nemzedékeken át folytatott lánczolata. Egyik tragédia szűli a másikat; a
bűn véres vetéséből a boszú véres aratása következik. És a keresztyén
felfogás nem ismeri-e ezt a fátumot, habár nem rideg elvontságában, de
azért teljes félelmességében? Shakspere históriai drámasorozata, a York
és Lancaster házak nagy tetralogiái, Aeschylosnak nemcsak cziklikus
kompozicziójára, hanem felfogására is emlékeztetnek. «Mint a hogy a
görög költő, mondja Bayer, egy egész mithoszt, egy hőskori királyi
háznak egész sorsfejlődését ki akarta meríteni: úgy az angol költőnek
czélja is az volt, hogy az angol történetnek nagy dinasztikus harczait
egész lefolyásukban bemutassa, a végzetnek sötét szálát nemzedékeken
keresztül kisérje.»
Még egy példát. Orestes világosan tudja, mit tesz, s a mint Apolló szava
tulajdonképen nem volt egyéb, mint lelkének hangja: úgy Goethe
_Iphigeniá_jában a lélekmardosás víziói csak más kifejezési módja az
üldöző fúriáknak. De hát Oedipus; annak a bűne csak beszámíthatatlan?
Nem tudta kit öl meg, nem tudta kit vesz el: hol itt a szabadság, hol a
vétség? Bár a viszonyok az ő sorsára már lényegesebb, döntőbb befolyást
gyakorolnak, de azért a jellem itt sem marad kívül annak a tragikumnak
tényezőin, melyet Sophokles a legfélelmesebb drámai analysissel alkotott
meg. Müller Otfried volt az első, ki e mozzanatra rámutatott, élesebben
és mélyebben, mint Zeising, kinek Carriere az elsőséget tulajdonítja. A
hatalmas király Laios gyilkosát keresi; nem háborgatja semmi szorongás,
nem döbbenti meg a kétség, hogy talán ő maga a gyilkos, hisz az ő
életében is van egy sötét pont. Mértéktelen önbizalommal, szenvedélyes
és igazságtalan hevességgel támadja meg Teiresiast, ki őrá magára utal.
Isteni biztossággal veszi át a Nemesis szerepét s mondja ki átkát a
gyilkosra:
Megtiltom, hogy ez embert, bárki légyen is,
E földön, melyen mint király uralkodom,
Akárki béfogadja, vagy szóljon vele,
Vagy részesítse őt az áldozatban és
Imákban, vagy megszentelt vízzel hintse meg;
Mindenki űzze el házából őt, miként
Mindnyájunk megfertőztetőjét; ezt adá
Tudtomra most isten pythói jóslata.
Az istenekhez fordulok: ne adjanak
Sem termő földet, sem nejöktől magzatot
Azoknak, kik nem teljesítik szavamat;
A dögvész szálljon rájok s még rosszabb halál!
De a gyilkost megátkozom, bár egyedül
Tevé titokban, vagy többekkel frigyesen;
Fejezze be hitványul hitvány életét!
S ha tán házam lakója volt, s én tudva ezt
Megtűrtem tűzhelyemnél, szálljon mind reám
Az átok, melyet a gyilkosra mondtam én.
Beszélhet-e így halandó, ki nem tudhatja bűntől mentnek magát? Valóban
az istenekkel mérkőzik az, ki e szavakat ejti. Ez az elbizakodás, e
hirtelen hevesség nem rhetorikai motivum; több ennél: jellem. Jelen van
egész pályáján: czivakodásában Laiosszal s egybekelésében Jokastéval;
mindezekben nyoma sincs az ovatosságnak, mely az orákulum intésére tért
nyerhetett volna lelkében, ha vérmérséklete engedi. Jelen van utóbb is
hirtelen kétségbeesésében, melylyel oly nyomorúlttá teszi magát s mely
alapjául szolgál az isteni kiengesztelődésnek. Azonban Sophokles
tragédiájában nem az atyagyilkosság s nem a vérfertőzés az igazi
tragikai momentumok. Ezek csak abba a helyzetbe hozzák Oedipust, hol
jelleme, a hübrisz, oly féktelenül nyilatkozik. Ezzel avatkozik az
egyetemes jogába és sérti meg azt. Tragikai vétsége, Sophokles drámai
konczepcziójában, ez önfeledt elbizakodás, melyben jelleme nyilatkozik s
melyre a tragikai katasztrófa visszahat.
A fátum e felfogás szerint, melyet megkísérlettünk több oldalról
támogatni, nem zárja ki sem az erkölcsi eszme érvényesűlését, sem a
jellemnek, az akaratnak sokszor határozó szerepét a tragikumban. Nem
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A tragikum - 23
  • Parts
  • A tragikum - 01
    Total number of words is 3849
    Total number of unique words is 2028
    22.6 of words are in the 2000 most common words
    33.8 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 02
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2024
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 03
    Total number of words is 3875
    Total number of unique words is 2099
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.8 of words are in the 5000 most common words
    41.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 04
    Total number of words is 4008
    Total number of unique words is 2111
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 05
    Total number of words is 3906
    Total number of unique words is 2058
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 06
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2084
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 07
    Total number of words is 3838
    Total number of unique words is 2109
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 08
    Total number of words is 3890
    Total number of unique words is 2179
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 09
    Total number of words is 3842
    Total number of unique words is 2067
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    33.9 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 10
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 2143
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 11
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2124
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 12
    Total number of words is 3829
    Total number of unique words is 2053
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 13
    Total number of words is 3831
    Total number of unique words is 1902
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    40.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 14
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2107
    24.6 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 15
    Total number of words is 3835
    Total number of unique words is 2027
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 16
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 2152
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 17
    Total number of words is 3875
    Total number of unique words is 2105
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 18
    Total number of words is 3803
    Total number of unique words is 2115
    22.9 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 19
    Total number of words is 3853
    Total number of unique words is 2080
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 20
    Total number of words is 3998
    Total number of unique words is 2072
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    33.8 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 21
    Total number of words is 3869
    Total number of unique words is 2032
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 22
    Total number of words is 3883
    Total number of unique words is 2026
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.8 of words are in the 5000 most common words
    40.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 23
    Total number of words is 3919
    Total number of unique words is 1972
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 24
    Total number of words is 3869
    Total number of unique words is 2008
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 25
    Total number of words is 3832
    Total number of unique words is 1959
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    41.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 26
    Total number of words is 3812
    Total number of unique words is 1940
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 27
    Total number of words is 3885
    Total number of unique words is 2148
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 28
    Total number of words is 3800
    Total number of unique words is 1936
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    32.3 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 29
    Total number of words is 1401
    Total number of unique words is 728
    14.7 of words are in the 2000 most common words
    23.3 of words are in the 5000 most common words
    30.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.