A tragikum - 17

Total number of words is 3875
Total number of unique words is 2105
23.8 of words are in the 2000 most common words
34.4 of words are in the 5000 most common words
40.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Ámde vegyük föl az elejtett fonalat. A sors leskelődő és alattomos
hatalom, mely a földi nyugalmat és jólétet folytonosan fenyegeti, s
kihívás nélkül is, váratlan és véletlen csapások által reátör: ez a
képzet mindenütt él az emberi lélekben s a világ folyásának
szemléletéből szakadatlanul új meg új táplálékot merít. Természetesen
annál erősebb és mélyebb, minél kevesebb ismeret, minél felületesebb
felfogás, minél szűkebb látókör az, mely a természet rendjét s általában
az anyagi és erkölcsi világ tényeit, összeköttetését tekinti. Minél
fogyatékosabb a tapasztalásunk, annál több jelenségben fog megrendíteni
bennünket a dolgok olyan titokteljes és mélyebb összefüggésének
sejtelme, mely a tapasztalat körén kívül esőnek látszik. Magától
értetik, hogy minél kisebb ez a kör, annál több minden marad kívül
rajta. Előitéletekben, ráolvasásokban, babonákban mind annak a rejtelmes
kapcsolatnak sejtése nyilatkozik. Ezen alapszik a csillagjóslás egész
elmélete, melynek egy töredékét öltöztette Tompa _Futó csillaga_ költői
képbe. Wallenstein leánya, Tekla, a csillagvizsgáló toronyban
vigasztalást merít a gondolatból, hogy:
Az égnek mérhetetlen boltivén
A szeretetnek koszorúja már
Megfonva rég tündöklő csillagokból,
Korábban, mint életre ébredénk.
Ebben az eszmekörben mozognak azok a műalkotások: mesék, mondák,
balladák, drámák is, melyek babonás hitre támaszkodnak, vagy legalább
indítékul használják föl azt s czélzatukkal rá hivatkoznak. A természeti
és erkölcsi világ nem értett kapcsolatát egyszerűen elfogadják nem is
érthetőnek, s erkölcsi vétségek visszahatásául a merő vakesetet. A
babona szerint valamely új épület tartósságát csak egy beléje falazott
áldozat biztosíthatja. A Déva várát rakó tizenkét kőmives is
haszontalanul dolgozik: a kit éjjel raktak, az nappal leomlott; a kit
nappal raktak, az éjjel leomlott. Kőmives Kelemen erre azt a törvényt
teszi, hogy a melyikök felesége hamarább kihozza az ebéd vékáját, kő
közé rakassék s ott megégettessék. A sors az ő feleségét éri, mint a
rokon tárgyú, oláh _árgesi zárdá_ban Manoliét, s a görög _artai_
_híd_ban az első mesterét. A monda maga a vaksorsnak babonás
felfogásából fakadt, hogy a népszellem mint vetett ebbe erkölcsi magot,
mikor mindenütt magukat a javaslókat sújtja: arra rámutat Greguss a
ballada elméletében. Ama babonás nézlet természetét élénken megvilágítja
azoknak a mondáknak legnagyobb része, melyek valamely megfogant átok
alapján fejlesztik cselekvényöket. A mű- és népköltésben nem egyszer
találkozunk viselős asszonyokra mondott átkokkal. A mi az idő méhében
rejlik, a balsors, titokteljes módon megy teljesedésbe az által, kit a
megátkozott anya méhe hord. Merényi közöl sajóvölgyi gyűjteményében egy
népmesét: a szegény ember kicsúfol benne egy koldúsasszonyt, kinek
hármas ikergyermeke van s otthon az alatt az ő felesége kilenczet szül.
A Miczbán-mondában, melyből Mészáros Ignácz novellát, Szigligeti pedig
drámát írt, s a melyet mellékesen Katona is felhasznál _Bánk bán_jában,
maga a bánné a csúfolkodó, kit egyszerre hét gyermekkel tesz csúffá a
végzet. Müllner _Vétek súlyá_ban is Don Valeros házanépén az az átok
teljesedik s vezeti az egész drámai fejlődést, melyet egy megbántott
koldúsasszony mondott terhes feleségére. Mindenütt látunk bizonyos
erkölcsi magot; de a visszahatás módjában, az egyetemes érvényesűlésében
mégis csak valamely titokteljes és megfoghatatlan természeti hatalommal
állunk szemközt, mely nem tetteinknek és sorsunknak okozatos
lánczolatában, hanem merő esetlegképen nyilatkozik. Nem annyira
megbántott vagy akár féltékeny ellenfelünknek, mint inkább
kibékíthetetlen, örök ellenségünknek látszik.
E felfogás az alapmotivumuk az úgynevezett sorstragédiáknak. A
vakságában kiismerhetetlen végzet uralkodik bennök, melynek még
következetessége is csupa véletlenség. Az egész irány, mely századunk
első negyedében főként a németeknél jutott rövid életű virágzásra,
Schiller _Messinai ará_jára támaszkodik. A fejedelmi ház két ifjú sarja
küzd meg benne életre-halálra, s juttatja egymást gyászos végre a
leányért, kiben végűl édes testvéröket ismerik meg. Mindez meg volt
jósolva álomlátásokban még Beatrice születése előtt s a képletes
jósálmok be is telnek. E végzetes történet azonban az antik tragikai
eszmének hasonlíthatatlanul mélyebb és tisztább felfogását érezteti,
mint a későbbiek. A messinai fejedelmi háznak igazi,
megengesztelhetetlen átkát vad, daczos, hatalmaskodó jelleme képezi. Ez
a jellem, melynek többé-kevésbbé osztályosa minden tagja a családnak,
idézi a végzetet fejére s mutatja, saját hősisége által, megrázó
hatalmúnak. Az álmok és hüvelyezéseik, a görög értelemben vett fátum
egész szerepe inkább csak az, hogy e tragikai eszme hatását támogassa.
Nem így a tulajdonképeni sorstragédiákban, melyek nem is követték
azonnal nyomon a _Messinai ará_t. Minor, ez iskola derék történetírója,
igen helyesen mutat rá a külső okokra, melyek felburjánzását
elősegítették. A súlyos csapásoknak egész sora s legkülönbözőbb nemei
készítették Németországon a szellemeket a sorsnak olyatén felfogására,
minőn e szinművek alapúlnak. A kormányok zsarnoki nyomása nehezűlt a
nemzetre, melyet még háborúk, inségek és ragályok sújtottak; élet,
vagyon és hatalom csak játéknak látszottak a végzet kezében; a hősök és
gonosztevők sorsa számtalan esetben egy és ugyanaz volt. Ime a
sorstragédiák komor előjátéka, mely hatásukat előkészítette. E hatás
alapja jórészt a közviszonyokban rejlik, melyeknek változása csakhamar
el is temette az egész irányt. Méltán. A _Február huszonnegyedike_
Wernertől, a _Világitótorony_ Houwaldtól, a nálunk is ismert _Vétek
súlya_ Müllnertől és mind a többiek csak a rejtelmes, a nyomasztó, a
megfélemlítő hatására törekszenek. Ezt a megfélemlítőt pedig nem
tetteink bérének kikerűlhetetlenségébe, hanem a tett és szenvedés
közötti okozatos összefüggés fölismerhetetlenségébe helyezik. Nyomorúlt
áldozatait nálok bábként dobálja a végzet, váratlanul és esetleg csap
reájok s maga is, mintegy tolvajként lopózván be a kiszemelt házakba s
rejtőzködvén ott, hogy alkalmas pillanatban előronthasson, egészen
kivetkőzik fenségi szinéből. A költő is mintha reszketne előtte s nem
merne szemébe nézni: kisérletet sem tesz rá, hogy megismerje. A kinek ép
az lenne a feladata, hogy megáldott szemeivel behasson a dolgok benső
alapjába és összefüggésébe; tisztán lássa és láttassa a vétségnek és
megtorlásnak, a mértéktelenségnek és bukásnak, az egyetemes
kihivatásának és visszahatásának világos kapcsolatát: művészete fő
elvévé e kapcsolat eltitkolását emeli. Maga hirdeti, hogy: e földön csak
a történeteket láthatjuk, okaikra az itélet napjáig kell várakoznunk.
Mennyire hiányzik minden fölemelő s még megnyugtató elem is e
fölfogásból! Midőn a bűnt sújtja, nem a bűnhödésnek ebből fakadó
erejével és kérlelhetetlenségével, hanem titokteljes, megfoghatatlan
módjával akar hatni. A benyomás mindig homályos marad, hogy vajjon a
szenvedés: megtorlás-e igazán, vagy pedig véletlen szerencsétlenség. Ha
van is erkölcsi eszméje, hatását sohasem ebből fejleszti, nem ennek
érvényesítésében keresi, hanem a vaksors, a merő természeti kényszer
félelmességének példázásában. Az egyetemes, a mint itt elénk van
állítva, borzalmas és oktalan szeszélyében csak Gloster keserű
kifakadására emlékeztet:
Hallám régebben, hogy mik a legyek
A pajkos gyermekeknek, az vagyunk
Az isteneknek mink: mulatkozásból
Öldösnek el bennünket.
Nem látunk-e rokonságot e felfogás s az új franczia naturalizmus
irányelve között? Az egyetemes nála is mint rideg természeti kényszer
nyilatkozik, mely eleve arra szánja s már akként alkotja meg áldozatait,
hogy minél biztosabb prédáivá legyenek. Mindent pusztán fizikai okokra
alapít, öröklött szervezeti tulajdonságokra, a vérmérséklet
változhatatlan érvényesűlésére; ezen kívül rá nézve nem létezik semmi.
Az embert sohasem látjuk, még nyomaiban sem, úgy, a mint maga alkotja
magát, hanem csak a mint a természet kikészítette vak erejének
játéklapdájaul. A rabszolgatartó mindenütt ugyanaz; csakhogy amott
sorsnak hívják, itt meg természetnek.
A sorstragédiáknak nem volt erősebb hatásuk a magyar költészetre.
Divatjuk ép abba az időbe esik, melylyel nemzeti föllendülésünk megindúl
s a nemzeti akarat erejébe vetett bizalom ébredezni kezd. E szellem
kétségkívül ép oly kedvezetlen volt eszméikre, mint a mily kedvező a
német közviszonyok talaja. De némi viszhangot mégis ébresztettek. A
felfogásnak, mely bennök nyilatkozik, némi elszórt nyomaira legalább
akadhatunk. Kisfaludy Sándor regéinek egy része, mint különösen
_Csobáncz_ és a _Szentmihályhegyi remete_, a vétlen erény bukását
példázza, mintegy a világtörvény tragikumát. A boldogságunkra leskelődő,
félreértések és esetlegek által romboló, kiismerhetetlen módon büntető
végzettel is találkozunk ez egykor oly népszerű költeményekben. Egyikök
a Miczbán-mondát adja elő. Csobáncz boldogságát «a sors mérge» dúlja
föl: a harczból megtérő várúr megöli ártatlan nejét, kit ismeretlen
testvérével találván együtt, hűtlennek hisz; közel rokonságban van vele
Vörösmarty _Széplak_ának tárgya. De a sorstragédiák ismert
mechanizmusából is találunk Kisfaludy regéiben egyetmást. _Tátiká_ban
Pongrácz hajdú, mikor karácsony éjjelén gyilkosságra indúl, egy
farkassal találkozik, ki halálfejet tartván fogai között, a
gonosztevőnek közel vesztét hirdeti; _Frangepán Erzsébet_ben a
boldogtalan ifjú asszony édes anyjának képe lehúll a falról s épen a
szív helyén szakad át, előre jelentve mintegy leányának véres halálát
gonosz férje, Cillei, által.
A sorstragédiák eszméinek azonban mindennél erősebb viszhangja üti meg
fülünket Gombos _Esküvés_ében. Ennek prológjában olvassuk a következő
sorokat:
Hatalmas a sors, irgatlan lerontja
Vitézünket ma, durva vaskezével;
De halhatatlan lelkének jutalmát
A csillagok közt feltalálja a hős!
A mit művészeink itt mimelnek, egykor
Le fogja vetni leplét és – való lesz.
Mi egyéb ez, mint egyszerű, még a kifejezésekhez is ragaszkodó
parafrázisa Jertha híres mondásának a _Vétek súlyá_ban? A sorstragédiák
verses elmélete. Corunnának megjósolta egykor egy pirenéi remete, hogy
szerencse fogja koszorúzni homlokát, de lator kéz által vész el, mint
szüléi. Menyasszonyát, Juliát, is sötét sejtelmek gyötrik. Nem láthatjuk
a jövendő titkát, «de az irígy pokol mérges virágokból fűzi koszorúját,
szép kéreg alá rejti gonosz magvát, s tekervényes utakon vezet
kárhozatra». A mennydörgésben az élet viharának zúgását hallja. «A rontó
villám hatalmas erővel ketté tördeli a hatalmas árboczfát s szörnyű
zúgással egy kősziklához csapódik a gálya; a fátumnak szoros végzései
meg nem változnak az ember sohajtozásaira.» A jóslat s a sejtések be is
telnek. Juliára szemet vet Czézár, a mirandolai herczeg fia, őt magát
elraboltatja, vőlegényét pedig párbajban elejti. A leány megőrűl s
dalában akkor is a spanyol remetét emlegeti. Ottavio, a herczeg, halált
mond az ismeretlen bűnösre, s még meg is esküszik, hogy itéletének áll.
Később saját fiában ismervén föl az elitéltet, kinek számára egész
Mirandola kegyelmet kér, nem akarja csúfos halálnak vetni oda. De hogy
esküjéhez is hű maradjon, élet-halálharczra állítja egy álarczos vitéz
kardja elé. Czézár győz s az elesett álarczosban atyját, Ottaviot,
ismeri meg, ki maga kereste a halálban megoldását az összeütközésnek
fejedelmi kötelessége és atyai szeretete közt. A kikerűlhetetlen végzet
komor eszméje, melyet e darabban oly sokat emlegetnek, tartotta
elfoglalva az ő lelkét is. Búcsújában, melyet a párbaj előtt fiaitól
vesz, folyton hangoztatja. «A planétáknak ki van rendelve örök ösvények,
az én útam is ki van jelelve.» «Én nem siettetem pályafutásomat; magában
érik a gyümölcs, magába húll a falevél, magába jön a tél s enyésznek a
századok.» «Az irgalmatlan sorssal ne húzzatok újjat, emberek! ön
ívetekről löveli vissza felétek a rontó kínhalált.» Azonban minde
gondolatok daczára, melyek más-más alakban sűrűn ismétlődnek, mint a
cselekvény vázlata is mutatja, az _Esküvés_ nem tisztán végzettragédia.
Gyulai helyesen jegyzi meg, hogy itt «a kérlelhetetlen sors egyszersmind
kérlelhetetlen nemezis; a sors kényével Gombos össze igyekszik
olvasztani a szenvedélyek tévedését».
A természeti felfogás, a szenvedélyek nemezise által, az erkölcsi terére
megy át, s az egyetemesben, mely a mirandolai katasztrófában érvényre
jut, mind a két eszme találkozik.


XXV. A természeti törvény mint sértett.
A természeti törvény nem csak oktalan kényszer s egyensúlyozó erő
gyanánt szerepelhet a tragikumban. Nemcsak mint vaksors s mint az
erkölcsi rend őre, mely ennek sérelmét nem megtorolja, hanem még
csirájában, úgy szólván lehetőségében elnyomja. Maga is lehet sértett. A
világrendnek az az oldala is, mely kiválólag természeti törvényekben
határozódik, szenvedhet valóságos sérelmet s visszahathat az egyénre az
egyetemesben. Itt már valódi kihivás, valódi sértés, elkövetett vétség
az, a mivel találkozunk. A kiválóság, a szenvedély oly viszonyokat támad
meg, melyeknek alapját megmásíthatatlan természeti törvények képezik s a
melyek épen ezeknek révén nyertek örök erkölcsi szentesítést is.
Hogy Oedipus királynak ide vonatkoztatható egyik indítékát ezúttal
mellőzzük, ily természetű a Mirra-monda, melyből Alfieri leghíresebb
szomorújátékai egyikének tárgyát merítette. Ciniro, cziprusi király
leánya, Mirra, őrűlt szerelemre gyúl tulajdon apja iránt.
Szenvedélyétől, melynek gyötrelmét egész iszonyatosságában érzi, minden
áron menekűlni kivánna; de nincs ereje hozzá. Mikor Pereo herczegnek
kellene kezét nyújtania, az oltár előtt rohanják meg lelkét mind a
furiák s viperaostoraikkal és sötét ábrázatukkal az erinnysek. Nyomorúlt
vergődésének okát végre is be kell vallania. De csak félszókban vallhat
sürgető atyjának, s abban a perczben meg is öli magát. E cselekvény némi
antik talapzatra van állítva: Cecri királyné megsérti Aphroditét, mikor
leányának szépségével kérkedik, s az küldi Mirrára az őrületet. Azonban
ennek nincs igazi fontossága; alig valami köze a benyomáshoz, melyet a
tragédia ránk gyakorol. Csak Mirra eszeveszett szenvedélyét, borzasztó
küzdelmeit s ezek folytán félelmes pusztulását látjuk magunk előtt:
mindez eléggé megtetézi a tragikai megrendülést. E szenvedély
természetellenes; oly törvényt sért, mely nem csak erkölcsi, hanem
kiválóan természeti is. A szenvedélyből látjuk eredni a nemezist; hogy
az maga valami külső vagy külsőített okból ered, teljesen mellékes. A
tragédiának egy szellemes elemezője Grimm Herman, nem fektet súlyt az
alapjáúl szolgáló viszony természetlenségére; azt vitatja, hogy Mirra
szenvedélyében elég általán egy meg nem engedett szerelmet látnunk s
szükségtelen is más szempontból tekintenünk. A tévedés felől, mely e
nézetben rejlik, igen könnyen felvilágosít a szomorújátéknak két
nevezetes jelenete. Az egyikben Mirrát, kinek épen össze kellett volna
kelnie Pereoval, mikor örjöngő láza kitör rajta, vigasztalja az anyja.
_Cecri:_
Mig élnem adatik, virasztom élted’.
_Mirra:_
Virasztod? És te? Látnom mindörökké
Előttem, két szememmel, tégedet?
Borúljon az örök sötét reájok
Inkább, vagy ássam én ki üregökből
Saját kezemmel őket.
_Cecri:_
Ég, mi ez?
Mit nem kell hallanom? Iszony beszéded!
Engem gyűlölsz tehát?
_Mirra:_
Téged, te fő,
Egyetlen és örök forrása minden
Nyomoromnak.
A másik jelenet maga a vallomás, melyre Ciniro király leányát sürgeti. A
szerencsétlen ott nyög előtte.
_Mirra:_
Anyám az áldott, a ki kebeledre
Borúlva halhat egykoron!
_Ciniro:_
Boldogtalan? Talán?…
Örökké kérdés marad. Mirra megöli magát, mielőtt az iszonyúan durva szó
elhagyná ajakát. E két jelenet hatása, melyben az egész benyomás
tetőzik, épen abból az eszméből fakad, abból meríti megrázó erejét, a
mit Grimm el kiván okoskodni a tragédiától. De képzelhető-e más, bárminő
meg nem engedett szerelem, ezen az egyetlen egyen kívűl, mely már az
egészen ki sem ejtett vallomással ennyire meg lenne érve a
katasztrófára? Mikor Mirra dadogni kezd Ciniro előtt, a tragikai
megrendűlésnek már azon a fokán vagyunk, mint mikor Othello megöli
Dezdemonát. Miből meríti a félig kimondott vallomás a tragikai vétségnek
azt az erejét, a minővel a gyilkosság hat ránk? Mi fogadtatja el velünk
Mirrának félszavát s Ciniro megdöbbent kérdését a tragikai fejlődés
tetőzetéűl? Semmi más, mint annak a viszonynak természetlen természete,
melyen az egész konczepczió nyugszik.
Ugyane motivummal találkozunk Ford _Kár hogy szajhá_jában, Shelley
_Beatrice Cenci_jében s a _Kalevalá_nak Kullervo-epizodjában. A magunk
irodalmában a XVI. századbeli _Apollonius királyfi_t, az újabbak közűl
pedig Vörösmarty _Vérnász_át említhetjük, melyben Telegdi saját leányát,
Lenkét, veszi nőűl, kit gyermekkorában kitétetett s a kivel ismeretlenűl
találkozik. Némi változattal Szigligeti _Dienes_e is fölhasználja szint
ezt az indítékot. Mindakét szomorújátékban a természetellenes érzésnek,
a tragikai ironia által a természetes érzés fölébredése lesz nemezisévé.
Az atyai szeretet támad föl hőseikben s épen ez vezeti őket bukásra. Az
egyetemes, mely kiválólag mint természeti törvény sértetett meg, a
természeti törvény érvényesűlését használja lakoltatásukra.
Kiválóan a természeti törvény sérelmét mutatja a görög Medeia-monda s a
tragédiák, melyeket Euripides, Seneca, Corneille, Klinger és Grillparzer
ebből a mondából merítettek. A kolchisi királyleány, ki Jasont hazájába
követte, vétkekkel terhelve miatta lelkét, azon a ponton áll, hogy
egyedűl taszíttassék ki a világba. Jason otthonra vágyik s a félelmes
varázslónéval nem fogadja be Hellas. Kedvese a korinthusi királyleányt
akarja feleségűl venni s még gyermekeitől is megfosztva bocsátani
úttalan útjára régi szeretőjét. Medeia mérgezett nászruhát küld az új
menyasszonynak s Kreusa a lángok martaléka lesz. De ezzel még nincs
kitöltve boszúja: oly nyomorúlttá akarja tenni a hűtelen Jasont, a
milyenné ember csak lehet. Megöli saját gyermekeit is. Az anyai szeretet
erkölcsi hatalmában egy örök és általános természeti törvény
nyilatkozik. Midőn Medeia, egyéni sérelmén felbőszűlve, elköveti szörnyű
vétségét, ezt a törvényt sérti meg. Boszúvágyó kétségbeesése
elhallgattatja benne az anyát, fölforgatva a természet rendjét, mely az
anyai szeretetet a legelemibb, legállandóbb, legerősebb hatalmúl oltja
be a női szívbe. Ép oly elemi, mint általános természeti törvény
nyilatkozik benne: az oktalan állat is ápolja, védi kölykeit. Ugyane
törvényt sértő példáúl idézhetjük az első Brutus mondáját, ki a római
köztársaság biztossága érdekében halálraítélte fiait. E tárgyat Alfieri
és Voltaire használták föl; az utóbbinak, kinek drámáját németből
Kisfaludy Károly magyarra is lefordította, tragikai stílje különösen
illik tárgyához: több benne a pompa és szónoklat, mint a természet. Némi
rokonságban áll hősükkel Shakspere Brutusa is: a második Brutus, kit
amaz elsőre emlékeztetve szólítanak tettre a titkos felhivások. Az
gyermekeit áldozta föl a közszabadságnak, ez atyai barátját. Politikai
rajongásból megölte Cæsart, kinek «angyala volt».
Oh itéljetek
Ti istenek, miként szerette őt! –
mondja Antonius. Maga Brutus is, midőn az elkövetett gyilkosságot
védelmezi a rostrumon, kérkedik szeretetével áldozata iránt: «Ha valaki
van ezen gyülekezetben szíves barátja Cæsarnak, annak mondom, hogy
Brutus szeretete Cæsar iránt nem csekélyebb, mint az övé».
Idealizmusának mily mélységes természetlenségét tárja föl e nyilatkozat!
Mindezekben a tárgyakban a tragikai összeütközésnek vagy alapját képezi,
vagy legalább erejét fokozza a természeti törvényen elkövetett sérelem.
A vérközösség kapcsa: természeti forrása a családtagok erkölcsi
viszonyának. Ha e kötelék sérelme is oda sorakozik a tragikum tényezői
közé: a megrendítő benyomás kétségkívül fokozódik, mert oly hatalmat
látunk fenyegetve, mely a legáltalánosabb, legjótékonyabb és
leggyümölcsözőbb. Minden szerencsétlenségünk utolsó menedéke ez. A
különösen félelmes, megrázó, mely ilyféle tárgyaknak már természetében
rejlik, vonzza a tragikus költőket, Aeschylos és az Atridák óta, családi
összeütközések feldolgozására. E mozzanat teszi erősen tragikai
benyomásúvá az Árpád-ház történetét, melyben oly gyakorta áll szemben
atya a fiúval s száll harczra testvér a testvérrel, s a melynek rokoni
tusái egy családtalanúl maradt, szűzességet fogadott királyleány
magányos imáiban hangzanak el, mint az Atridáké a taurisi Iphigéniában.
A természeti törvény sérelmet szenvedhet oly törekvések által is, melyek
anyagiságunk kötelékeinek széttépésére irányúlnak. Az ember vakmerő
kézzel el akarja mozdítani a régi határt, a meddig uraságunk terjedhet a
természet fölött. E gondolatot példázza az Ikarus-monda, melyből Tompa
egyik legszebb költeményét merítette. A víz szélén űlvén atyjával,
sokért okolják a végzetet. Csábítja őket a túlpart, a tengernyomta
távol, melyet sem át nem repűlhet, sem meg nem lábolhat, ki földre
született. Hogy a bús sziget homokját elhagyhassák, szállniok kellene.
Merengésök közben lepi meg őket a vakmerő gondolat:
Teremts magadnak
Mit természet, sors megtagadtak!
Szárnyakat készítenek s repűlni kezdenek. Eredetileg csak szabadúlni
akartak; de Ikarust csakhamar elkapja a szabadság mámora. A magasba
emelkedve nem lát többé határt maga előtt. Már nem elég neki az sem,
hogy íme urává lett a légnek. Azt «illetvén, mi illethetetlen», az egész
mindenség fölé törekszik, annak központjába, föl a napig. Itt elolvadnak
szárnyai s utoléri a bukás. A természeti kényszer ellen küzdő szellem
tragikuma. A végességgel való küzdelemnek egy idevágó érdekes példáját
említi Gregorovius is _Hadrián_jában. A szellemeknek az a nagy zavara,
melyben az emelkedő keresztyénség s a sűlyedő pogányság találkoztak, sok
csodálatos rajongót szűlt. Ezek közé tartozott Peregrinus Proteus is, ki
a halál megvetését s a fölötte való győzelem lehetőségét hirdette.
Tanítványait maga körűl gyüjtötte egy holdvilágos éjtszakán, hogy
meggyőző bizonyságát szolgáltassa előttök tanainak. Fölhág a máglyára s
viharos beszéddel gúnyolja az alvilág hatalmait. Megragad egy lobogó
fáklyát s meggyújtja maga alatt kathedráját. Bizton várta, hogy az ég
csodája meg fogja menteni; de hiába, a fa lobbot vetett s a mestert
menthetetlenűl elragadta a megvetett halál. Ez elbeszéléssel eszmei
tartalom tekintetében rokon a Simon mágus mondájának befejezése. Simon a
kétkedő Nero császár előtt be akarja bizonyítani isteni hatalmát s
késznek nyilatkozik az égbe repülésre. Démonjai fel is emelik a
levegőbe, de Péter apostol az Úr hatalmával, ki a természet rendjének
alkotója és őre, leveri őket s a mágus földre zuhanva szörnyet hal.
Ime a természeti törvénynek különböző irányú jelentkezése. Helye,
feladata, munkája az egyetemesben, melyre Vörösmarty gnómája vonatkozik:
A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél:
Benne az Istennek képe leírva vagyon.


XXVI. Átmeneti formák a természeti és az erkölcsi törvény között.
Láttuk a természeti törvényt, mint általános kényszert, mely az
egyessel, csupán egyessége, léte okából kérlelhetetlenűl megfizetteti a
halál adóját. A nem fenmarad, de az egyénnek el kell vesznie: ez az
örök, természeti rend. Láttuk már némi vonatkozásban az erkölcsi
törvénynyel, mint ennek az őrét, mely még nem sérelmeket torol meg, csak
a kiválóság sérelmes fejlődésének vágja el útját. Fenyeget minden
nagyságot, minden erőt, álljon ez szépségben, ifjúságban, hatalomban
avagy dicsőségben. «Pusztító erejének viharzása» közt csak egy gondolat
nyújt némi megnyugvást. Az, hogy épen a kimagaslónak legnehezebb a lét
rendes viszonyai közé illeszkednie; hogy romlása nemcsak nagyobb
megrendűlést ébreszt, hanem nagyobb emléket is hagy maga után; s hogy a
sors, mely megdöntésében oly kegyetlennek tünik föl, egyszersmind sokkal
kegyesebb is volt iránta mint mások iránt, adományainak oly bőségével
halmozva el őt, minő közönséges halandónak nem juthat osztályrészeűl.
Láttuk végre a természeti törvényt, mint egyenesen sértettet s az
egyetemesnek visszaható tényezőjét, szemben az egyénnel, ki létének
természeti feltételeit tagadta meg vagy természeti korlátait hágta át.
A vétlen nagyságot csak a természeti rend fenyegeti, mely téllel váltja
föl a nyarat s halállal az életet. A nagyságtól, legyen az bár anyagi
vagy szellemi erőnek, egyéni kiválóságnak vagy szerencsének túlságos
mértéke, csak hajszálnyi távolságra fekszik a hűbrisz, az elbizakodás,
fennhéjázás. Ennek nyilatkozása már tragikai vétség, sérelme az erkölcsi
törvénynek, mely védelmezi a kicsinyeket a nagyok ellen, a nagyokat a
hatalmaskodók ellen. De még idáig is vannak átmeneti formák: az
egyetemesnek mint merő természeti kényszernek érvényesűlésétől igazi
nemezissé emelkedéseig. Formák, melyekben az egyetemes félig még vak
természeti, félig pedig már erkölcsi hatalomnak látszik. Így görög
felfogás szerint a végzetet, mely előbb-utóbb bekövetkező pusztulással
fenyeget valamely nemzetet vagy nemzetséget, az egyéni vétség csak
sietteti. Csapása azonban közvetetlenűl mégis csak erre hat vissza. A
_Perzsák_ban Dárius szellemétől halljuk:
Oh jaj, mi gyorsan betelik a végezet
Határzata, fiam fejére zúduló
Csapással. Azt reméltem, istenink
Itéletét késő kor érlelendi meg,
S ím rajtad a kezök, magadtól híva rád.
A megmásíthatatlan végzet, e szavakban nyilatkozó felfogás szerint,
elhatározta Dárius házának vesztét, mely hatalomban már igenis magasra
emelkedett. Határzata bizonyára végbemenne az idők teljességében,
kihívás és vétség nélkül is. De akkor a mikor érvényesűl, kitörése mégis
sérelemmel kapcsolatos, ennek megfelelő visszahatásúl tünik föl. Xerxes
őrjöngő elbizottsága ingerli, ki birodalmát az ég határaig akarja
terjeszteni, okos tanácsra és rossz jelekre nem hajt s dölyfében az
elemeket, magát Poseidont is urasága alá akarván igázni, lánczokat dobat
a Hellespont szent hullámaira. A salamisi romlás, melylyel voltakép a
háza fölött függő végzet csapott le, egyszersmind az ő dölyfének
lakolása. Ime az ember, ki már, legalább rész szerint, a maga kezében
tartja sorsát.
Egészen a szomszédban érjük, s szintén átmenetűl tekinthetjük a határozó
hűbriszre, azt a jelenséget, mikor a végzet nem marad az áldozatáúl
kiszemelt nemzetségtől távol, mintegy rejtekből lesvén a legsújtóbb
csapásra alkalmas pillanatot. Ellenkezőleg, benne magában dolgozik
következetesen megrontására. A szenvedélyek örökűl mennek át apáról
fiúra s a vétség új vétséget szűl. A családokra nehezedő átok voltakép:
az egyetemesnek új meg új bűnök által való kihívása. E bűnök nemcsak
öröklött helyzetekből, hanem öröklött szenvedélyekből is folynak,
melyekkel szemközt az egyetemes mint erkölcsi törvény áll, míg
forrásukban ama sötét természeti hatalomra vezetnek vissza, mely sem
egyesek, sem nemzetségek nagyságát nem tűrheti. Erre vonatkozólag írja
Vischer: «A végzet az ősapa vétkét azzal boszúlja meg az unokán, hogy őt
új vétségbe keveri, s ezért, a mi pedig már magában büntetés az ősapa
vétkeért, lakoltatja is. Ez a végzet félelmes örvény, a legiszonyúbb, a
miről a görögök tudtak, a legkisértetiesebb, a mit ideáljok felmutathat.
Félig észszerű, erkölcsi hatalom, félig oktalan, azzal az állandó
törekvéssel, hogy magát jogosnak mutassa.» A családi átok és egyéni
szenvedély e tragikai kapcsának számos példáját szolgáltatja a görög
hősmonda. Ott van a Labdakidák családjának története, mely egy
természetellenes, undok bűnnel veszi kezdetét s atyagyilkossággal,
vérfertőzettel, testvérharczczal rohan vége felé. A nemzetség jellemének
mintegy jelképét mutatja az a sárkányharcz, melyet őse, Kadmos, Théba
alapítója, vívott. Minden akadály új felemelkedésre, minden veszély
merészebb ellenállásra, minden csapás sokszorosabb daczra ingerli őket.
Ezek az új meg új kitámadások csak azt a romlást teszik teljessé és
sokszorossá, melynek csirája féktelen vérökbe van oltva. Oedipus apja,
Laios, vad szenvedélyében elrabolja Chrysippost s az első
gyermekfertőzővé lesz. Phoibos háromszor meginti, engesztelje ki a
megsértett végzetet: ne házasodjék s haljon gyermektelenűl, mert ha fia
születik, ő általa fog elveszni s egész házát iszonyú csapások várják.
Laios nem hallgat az istenítéletre s maga nemzi Oedipusban végzetét. A
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A tragikum - 18
  • Parts
  • A tragikum - 01
    Total number of words is 3849
    Total number of unique words is 2028
    22.6 of words are in the 2000 most common words
    33.8 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 02
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2024
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 03
    Total number of words is 3875
    Total number of unique words is 2099
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.8 of words are in the 5000 most common words
    41.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 04
    Total number of words is 4008
    Total number of unique words is 2111
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 05
    Total number of words is 3906
    Total number of unique words is 2058
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 06
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2084
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 07
    Total number of words is 3838
    Total number of unique words is 2109
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 08
    Total number of words is 3890
    Total number of unique words is 2179
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 09
    Total number of words is 3842
    Total number of unique words is 2067
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    33.9 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 10
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 2143
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 11
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2124
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 12
    Total number of words is 3829
    Total number of unique words is 2053
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 13
    Total number of words is 3831
    Total number of unique words is 1902
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    40.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 14
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2107
    24.6 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 15
    Total number of words is 3835
    Total number of unique words is 2027
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 16
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 2152
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 17
    Total number of words is 3875
    Total number of unique words is 2105
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 18
    Total number of words is 3803
    Total number of unique words is 2115
    22.9 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 19
    Total number of words is 3853
    Total number of unique words is 2080
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 20
    Total number of words is 3998
    Total number of unique words is 2072
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    33.8 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 21
    Total number of words is 3869
    Total number of unique words is 2032
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 22
    Total number of words is 3883
    Total number of unique words is 2026
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.8 of words are in the 5000 most common words
    40.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 23
    Total number of words is 3919
    Total number of unique words is 1972
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 24
    Total number of words is 3869
    Total number of unique words is 2008
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 25
    Total number of words is 3832
    Total number of unique words is 1959
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    41.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 26
    Total number of words is 3812
    Total number of unique words is 1940
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 27
    Total number of words is 3885
    Total number of unique words is 2148
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 28
    Total number of words is 3800
    Total number of unique words is 1936
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    32.3 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 29
    Total number of words is 1401
    Total number of unique words is 728
    14.7 of words are in the 2000 most common words
    23.3 of words are in the 5000 most common words
    30.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.