A tragikum - 10

Total number of words is 3959
Total number of unique words is 2143
26.2 of words are in the 2000 most common words
38.6 of words are in the 5000 most common words
44.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Az ő páthoszának egyoldalúsága tehát egészen a természeti kötelességben,
a családi kötelék iránti kegyeletben fekszik. A vérszeretetben, mint
Sophokles derék magyar fejtegetője, Gondol Dániel, nevezi. E családi
érzés nemes képviselőjének látjuk Antigonet már a _kolonosi Oedipus_ban.
Világtalan és számüzött atyját hiven kiséri bolyongásaiban egész
haláláig. Szerető kezein hordja megtört, agg alakját. Megható szavakkal,
egész gyöngéd lelkét kiöntve, esd neki védelmet és sírt a kolonosiaktól.
Oedipus halála után sincs nyugta Theseus királynak gondviselő kezén. Az
ogygesi Thébába siet, hogy elejét vegye a testvéreire nehezedő jóslat
teljesűlésének s megakadályozza szörnyű halálukat. Mert neki mindene a
kegyelet, mindenhatónak is gondolja. Kreon esztelennek nevezi, mióta
csak él. A csapást nem háríthatja el, testvéreire lesújt a fenyegető
végzet keze: közös halállal vesztik egymás életét. Antigone minden
érzése innen kezdve az egyikhez, a boldogtalanabbikhoz, a meggyalázott
bűnöshöz fordúl. Már előbb, Kolonosban, a vakmerő fiú ellen fölgerjedt
atyját engedékenységre intette iránta. Úgy tartja, hogy a családi
köteléket nem szakíthatja el semmi a világon:
Te adtad éltét, oh atyám, s ha ellened
A rosszaságok rosszaságát tette bár,
Mégsem szabad hasonló rosszal sújtanod.
Hagyd őt! gonosz szülöttet s bosszus haragot
Ismernek mások is; de a baráti szó
Szelíd intése csillapítja lelköket.
Így eseng atyja előtt Polyneikesért; majd meg ehhez fordúl s kérten
kéri, hagyja abba Théba ellen szándékolt merényét. Hiába; a bűnös
áldozatúl esett balsorsának. Antigone szíve ettől fogva egészen az ő
gyászos emlékével telik meg. Nem ismeri, nem említi többé vétkét; csupán
azt tudja, hogy neki testvére. Kegyeletének iránta csak életével
áldozhat: habozás nélkül szánja rá magát s eltemeti bátyját. Tudja is,
mondja is, hogy megsértette vele a törvényt, de nem tehetett másként.
Keserve, szerencsétlen helyzetének kínja egész lelkét betölti s
elfogúlttá teszi mindenki iránt. Kreon elé vitetve, előbb daczosan
hallgat, azután daczos feleleteket ad, mint a ki szinte büszke rá, hogy
meghal, de előbb megmondja az igazat. Lázadását a törvény ellen oly
érdemnek tekinti, melyért dicséretet mond rá a bölcs. Egyoldalúságát
érezteti a kar is, melynek egyetlen szava sincs mentségére. Ő maga
azonban oly szentül meg van győződve igazságáról s egyszersmind
halálának kikerűlhetetlenségéről, hogy a megindítást, engesztelést,
kérlelést meg sem kisérli. Családjának élt, családjáért fog meghalni.
Kegyeletének egyoldalúsága mind szűkebb és szűkebb körre szorúl. Elein
általában családi érzésének élt: apját sírjához vezette s házának végső
romlását meggátolni sietett vissza. Most már Polyneikes lett egyetlen
gondolatává, mely minden szeretetét, lelkének egész tartalmát magába
olvasztotta. Még a tágabb értelemben vett családi érzés is e további
egyoldalúságába vész. Megfeledkezik mindenről, a mi rajta kívül van:
vőlegényéről, Hæmonról, is. Kreon előtt nem ő, hanem Isméne említi. Sőt
a holt testvérért igaztalan lesz az élő testvérhez. A mint Isméne
habozását észreveszi, ki aggódik vakmerő tervének következésein,
méltatlan gúnynyal utasítja el magától. Mintha csak érzéke is elveszett
volna ugyanannak az indulatnak másnemű nyilatkozásai iránt, mely a saját
lelkét hevíti. Isménéből is a testvérszeretet beszél: nem a hősi és
föláldozó, hanem a ragaszkodó és aggodalmas testvérszeretet. Antigone
már ezt sem érti; visszautasítja. Egészen elfeledte, hogy egykor,
Kolonosban, ő is ép úgy beszélt Polyneikeshez, mint most Isméne hozzá.
Mennyit változott azóta! Igaz, hogy végső panaszában megint bizonyos
teljességre emelkedik szeretete: emlegeti, hogy szülei tetemét is ő
mosta meg s ő fektette sírba; sajnálja a soha nem hallott nászdalt, a
soha nem ölelt férjet és gyermekeket. A hitvesi és anyai boldogság
vágya! De e keserű búcsú általában ellentétes hősi szilárdságával; a
költő, hódolva kora izlésének, inkább kiejti szerepéből, semmint
siratatlan küldje halálába. Az élet sajnálatába helyezte az élénkítőt és
szívszaggatót, mint Saint-Marc-Girardin megjegyzi. Az élet sajnálata
idézi eléje az élet szépségének képeit, ezek között a családi élet
különböző mozzanatait.
Ime Antigone szenvedélyének egyoldalúsága, melyet helyzete egész a
végletig hajt. Alakját, épen tragikai oldaláról, megvilágíthatja az
összehasonlítás egy rokon tárgyú magyar legendával, Bosnyák Zsófiával,
melyet Tompa dolgozott föl. Sztrecsén ura, a kegyes Zsófia férje, vadúl
zugolódik az isten ellen, hogy a dühöngő dögvész sorra ragadja el
jobbágyait. Nem marad már sem szántóvető, sem harczos. Im most is a
mezőn hét szálas testvér hullott el. A bősz várúr, daczolva a haragos
éggel, így kiált:
Gyilkolni a ki tud,
A temetést se bízza másra!
S legyen bár a halott kisérete,
Hollók s farkasok éhes serege:
Mit bánom én!
De embernek, ki a holtakhoz ér,
Halál fején!
Felesége hasztalan kérleli, hogy a hét testvérfiú hadd nyugodjék;
hasztalan könyörög neki, hogy inkább fordúljon isten irgalmához. A zord
ember haragja csak új átokban tör ki. Őt átkozzák, ha tíz-húsz szolgája
harczban elesik mellette, s most annak, a ki ezrivel öldösi a népet, még
hálát mondjon? De Zsófia éjnek idején fölkel s eltemeti a halottakat. A
jótettek angyala följegyzi áldozatát, férje pedig halálra keresi a
parancstörőt. Földúlatja a sírt s kihányatja az eltemetetteket. Egy
gonosz szolgája elárúlja neki a titkot s a következő éjjel maga lesbe
áll. Zsófia újra megjelenik ásójával; de az ég csodája látatlanná teszi.
Harmadszor is hiába kér, hogy hadd porladjon, a mi porladandó. A
testeket harmadszor is kivetik s az úrnő megint eltemeti őket. Keresztet
is farag nekik s kezén mély sebet ejt. Míg kegyeletes munkáját végzi, az
alatt a szolga által bújtogatott várúr, új istencsodájából, ágyában
látja sértetlen kézzel feleségét. Hiába ad ki több parancsot; a
kereszttel megszentelt föld érczkeménynyé lesz, s kapa, csákány többé
nem dúlhatja föl. A kegyes asszony pedig álmot lát: saját ravatalát s
százados időközökben sírboltját, koporsóját. Holtteste épen marad a
messze jövendőben; a késő nemzedék, virággal hintve be, buzgó éneket
mond fölötte:
Az Úr ím a kegyessel
Mi nagy csodát teszen:
Romlatlan víve által
Időn s enyészeten.
Látni való, hogy a két monda között sok a rokon vonás. Amott a király,
itt a várúr ad oly parancsot, mely az istenfélelembe s a természet
törvényébe ütközik. Két nő, Antigone és Zsófia, ellenkezésbe jönnek
vele. Az is, ez is holtakat temet, kiket a hatalom arra kárhoztatott,
hogy temetetlen maradjanak, s halálos büntetést szabott a kegyetlen
parancs áthágóira. Az éj fátyla alatt végzik a temetést. Azonban a görög
szűz nem menekűl meg a fölfedezéstől s életével lakol, míg Sztrecsén
asszonya nemcsak büntetlen marad, hanem megdicsőűl. Hol van köztük s
tetteik közt az a különbség, mely különböző sorsuknak okát adja? Az
eltérés igen világos. Zsófia, kegyeletes munkájában, csak fenségesnek
mutatkozik, míg Antigone fenségében egyszersmind gyarlónak. Mert miféle
parancsot hág át amaz? Olyat, melynek semmi köze az egyetemeshez, sőt a
mely vadúl szembeszáll vele; az önző dühnek esztelen parancsát, a durva
önkény szeszélyét, mely istenkáromló és embergyalázó egyaránt. Majdnem
alacsony érdekből fakad, mely felbőszűl pusztulásán a neki szolgáló s
érte harczoló jobbágyoknak. Csak sért a nélkül, hogy bármit is
védelmezne. A balvégzet mindenható forrása ellen nincs ereje, nyomorúlt
áldozatain akarja kitölteni dühét. Kreon itélete más természetű. Az
árulók ellen védelmezi a haza és istenei érdekét, s egy nagy bűnöst
kiván példásan sújtani. Ősi szokásban gyökerezik, s a ki áthágja,
nemcsak a merő anyagi hatalommal daczol, hanem megsérti a haza eszméjét
is, a melynek megtámadása megtorlást kiván. Sztrecsén urának rendelete
bősz fölgerjedésből fakad, melylyel szemben az ellenszegülés inkább
szolgálat az egyetemes iránt. E szolgálatot végzi Zsófia: az isteni
félelem és emberszeretet öszhangjának áldoz. Fenséges elszánása nem
kisebb, mint az Antigonéé, mert az ég megmentő beavatkozásáról,
csodájáról mitsem sejthetett; de fölfogása tisztább, érzése
öszhangosabb. Nincs benne semmi egyoldalúság, semmi túlzás; még hitvesi
szeretetlenség sincs. Férjével szemben, kit gyöngéden óv az
istenkisértéstől, nem kihívó, nem daczos; titkon kiengeszteli még az ő
bűnét is. Antigone egy eszmének áldozza magát, mely egész valóját
elfoglalva tartja. Az ő természeti s Kreon állami törvénye közt megvan
az ellentét; de ezt jórészben az ő elfogúlt egyoldalúsága mérgesíti
kibékíthetetlenné. Az egyetemesben foglalt két eszmét elszakítva
egymástól, egy ép oly örök törvényt sért meg, a milyennek hódol.
Schlegel és Solger glóriával övezve látják csak meghalni, s régi
eszthetikájában Greguss is e nézet felé hajlik; de a legkitünőbb és
legbehatóbb Antigone-magyarázatok egyikének írója, Boeckh, nagy, majdnem
kizáró súlyt fektet tévedésére, tragikai vétségére. Ezek már az okai
annak, hogy míg Antigone kínhalállal vesz, Bosnyák Zsófia megdicsőűl.
Amaz tragikai alak, ez meg, mint Szent Erzsébet, legendai, tisztán
fenséges.
A romlás magva már Antigonénak egyoldalúságában megvan, mely Thébába
vezeti vissza; az elszánt makacsság, mely itt hozzá társúl, csak
végletre fejleszti, s menekűlését lehetetlenné teszi. A dacz azonban a
gyarlóságnak ugyane formájába tartozó jelenségeknél olykor egészen
elenyészőnek látszik. Így magát az egyoldalúságot tünteti föl teljes
végzetességében s a romlás közvetetlen okáúl: Arden Enoch, Tennyson
tragikai idilljének hőse is. A halász Enoch s felesége, Annie, boldogan
élnek egy kis tengerparti révfaluban. Jóllét, egészség, viszontszerelem,
gyermekek és tisztes munka: minden áldás házukon nyugszik. De egyszerre
csapás köszönt be hozzájok: a férj eltöri lábát s míg tétlenűl fekszik,
lelkét sötét bú szállja meg. A szegény ember sorsának bizonytalansága,
övéinek védtelensége baj, szerencsétlenség, pusztulás ellen. Képzeletét
rémképek izgatják és segítségen töri fejét. Bizonytalan vakmerőséggel
akar nekik biztos jövőt szerezni, a maga veszélyével venni elejét az
őket fenyegető veszedelemnek. Alkalom kinálkozván rá, elhatározza, hogy
távol világrészbe indúló hajóra száll, hogy onnan gazdagon térjen haza.
A szegény Annie ellenzi a tervet, nem daczczal csak kéréssel és szomorú
csókokkal.
Eseng, könyörg, ha ő és gyermeki
Szivén feküsznek, el ne hagyja őt.
De mert nem önmagára, csak reá
S kicsinyjeire gondol, hjába esd,
S Enoch borongva, készülődni kezd.
El is megy; de épen ellenkezőjét éri el annak, a mit akart. Családját
hosszú nyomornak, nagy szenvedéseknek teszi ki, a maga boldogságát pedig
mindörökre eltemeti. A hajótörésből egy puszta szigetre vetődve, ott
hosszú és kínos évekig várva szabadúlását, csak sokára kerűl haza. Annie
már új család anyja lett, nagy küzdés után, de nemes elhatározásból. A
visszatért nem ismerteti meg magát: dolgozva, imádkozva, szent
szándékából erőt merítve, küzdi végig az élet harczát. Nemes, hű
léleknek nevezi a költő s meséje minden mozzanatában annak is festi. Mi
volt forrása boldogtalanságának, miben rejlik életének tragikuma? Minden
áldozatra készen szerette övéit; de bús tépelődései, komor képzelgése, a
sors csapása az életnek egyoldalú fölfogására, szeretetének egyoldalú
törekvésére vezették. Csak a jövő biztosságára, a vagyon áldására
gondolva, elfeledkezett róla, hogy a jelenlevő szeretet is támasz és
védelem. A gyámoltalanoknak nemcsak reményre, de gyámolra is szükségök
van. Egyoldalú fölfogással kereste boldogságukat, s míg értök fáradott,
minden bajnak, veszélynek, nyomornak kitéve hagyta őket. A minek maga
oly bátran eléje ment, nem lett volna szabad védtelen övéit is kitennie.
Mikor a szeretteiért küzdő egyik kar kötelességét teljesítette,
elmulasztotta a gyámoltalanok védelmére, ápolására hivatott másik kar
kötelességét. Ezen bukott meg, nem mértéktelenség, dacz vagy makacsság
okából, hanem tisztán az egyoldalúság gyarlósága miatt.
Némileg ellentétes képet nyújt Goethe Tassojának egyoldalúsága. Azok
közé a jelenségek közé tartozik, a hol az ellenállás által ingerelt
egyoldalúság kiválóan a dacznak, makacsságnak, heves elragadtatásnak
képét mutatja. Összeütközései is inkább ezekből látszanak származni,
mint magából az egyoldalúságból, jóllehet csak erre vezethetők vissza.
Alfonz herczeg ferrarai udvarának kényeztetett kegyencze a költő, ki
azonban csak félig él a földön, félig álomvilágában. Schlegel, a dráma
bírálatában, szépen csoportosítja a történeti Tassonak azokat a
jellemvonásait, melyekből képét Goethe megalkotta: «Könnyen lobot vető
enthuziazmusa az életben rendkívül izgatható érzékenységnek mutatkozott;
stíljének csöndes, szűzi méltósága félénk szerénységűl, művészi
büszkeséggel vegyűlve; költeményei hangjában a magasztos komolyság pedig
mint magányosságra és elmélkedésre való hajlam. Ezekhez járúlt még az
emberek iránt szeszélyes és sötét bizalmatlanság, mely örökké gyötörte
őt s nyugtalan menekvőként üldözte át az életen.» E vonásokat mind
fölhaszhasználta Goethe s belőlök alkotta költőjét, e képzelődő és
érzékeny, nemes és ideges, hiú és büszke alakot. Csupa képzelet és
álmodozás, s finom izgékonyságában nincs semmi ereje uralkodni magán.
Csak költői szeszélye, féltékeny önérzete s heves vérmérséklete vezeti.
Az életfelfogás egyoldalúságát képviseli; de a ferrarai udvar, mely
büszke lángeszére, még így is dédelgeti és rontja. A kényeztetés,
melyben hiúsága és gyöngéi részesűltek, még jobban megzavarja fölfogását
az életről, a lángész jogáról és hatalmáról. Az életnek ez egyoldalú,
ideális fölfogása, a lángész korlátlan szabadságával, természetesen
összeütközik a valóság rendjével. Tasso teljesen elveszti mérsékletét,
mikor Antonióban saját ellentétével tűz össze, a gyakorlati érdemekre
támaszkodó, komoly és megfontolt államférfival. A világfi lenéző
gúnynyal ingerli őt, s a költő, mindenről megfeledkezve, kardot ránt
ellene. Goethe drámája ellen sok kifogást lehet tenni, talán még azt is,
hogy: nem dráma. A küzdő ellentétek hatása egymásra, a világ és élet
befolyása rájok, Tasso kedélyének átalakúlása: mindez nem igazi
cselekvényben, hanem csak dialogokban jut kifejezésre. Egyebet is
vethetni ellene; de nem tarthatjuk találónak Bulthaupt megjegyzését,
hogy a költő, drámája második felében, Tasso jellemét mind jobban
elaprózza rá fordított túlságos gondjával, s gyönge oldalát nagyon is
rikító színbe öltöztetvén, új Tassot vezet elénk. E beteg képzeletű,
álmaiba merűlt, bizalmatlan és meghasonlott ember nem új Tasso, csak az,
a kivé a régi, a szenvedély fejlődésének törvénye szerint s a viszonyok
hatása alatt, szükségkép átalakúlt. Lelkének minden tartalékját
elvesztvén, szemei végkép elhomályosodván a valóság iránt: egyoldalúsága
végletessé lett. A Leonórának tett vallomással félszegsége elérte
tetőpontját, s a fájdalom tisztító sajgása közt, Antonio barátságával,
kiengesztelődik. A herczegné így jellemzi viszonyukat:
Két férfi ők, már régen érezém,
Kik ellenek, csupán mert kettejökből
A természet nem egyet alkotott.
Ha észre térhetnének önjavukból,
Barátul állva egymás oldalán,
Együtt mennének át az életen,
Erő, szerencse s jókedvtől kisérve.
Végűl észre térnek. Tasso alapjában nem lesz mássá, a darab végén ép oly
kevéssé, mint annak második felében. De barátsága, Antonio iránt,
egyoldalúságának legalább elismerését s ezzel eszmei föladását jelenti.
E reflexióban keresett megoldás drámai értéke természetesen kérdéses.
Gondoljunk arra, a mit Goethe Zelterhez írt: «Nem születtem
tragédia-költőnek, mert természetem engesztelékeny. Azért nem is érdekel
a a tisztán tragikus bukás, mely már eredetileg kiengesztelhetetlen».
Cordelia is egyoldalúságának, egyoldalú igazsága makacs védelmének
áldozata. Szavakban fukar, kimért igazságszeretét mereven állítja atyja
elé, ki az aggkornak követelő szeszélyével, támogatásra és teljes
szeretetre szorúló gyöngeségével föltétlen odaadást, meleg ragaszkodást
kiván. Öreg már: tetteket várni a szeretet bizonyságaúl, ki tudja, van-e
ideje; hallani akarja legalább, a mi jól esik szívének. Meglepi az
öregkor hangulata, mely a szeretetet többre becsűli a hatalomnál; midőn
erről lemond, legalább cserében akarja adni amazért. Országát elosztja,
hogy osztatlanúl bírja gyermekei szívét. Ő legyen az egyetlen előttök,
csupán csak őt szeressék; nem kivánhatja-e, mikor atyjok s koronát ad
nekik érte? E hangulata nem állandó; mikor csalódik a szeretetben s a
durva önzés elveti előtte álarczát, lelke természetesen visszacsap az
elfecsérelt hatalom vágyába. Királysága legalább az övé volt, s most
ime, semmije sincsen. A lovaggal való beszélgetése közben a hálátlanság
izgatja föl s juttatja eszébe újra fölvenni tisztét, melyet gonosz
leányai örökre letettnek gondolnak. Háza romlásában jó leányának,
Cordeliának, is van része. Szereti atyját; de iránta való szeretete
kedveért sem tudja megtagadni tartózkodását, nemesen alárendelni
igazságát egy szeszélynek. Lear dúsabb harmadot kinál neki testvéreinél;
csak szavát vegye. Neki azonban csupán egy rövid szava van, hogy: semmit
nem mond. Szeret tiszte szerint, sem többé, sem kevésbbé; ha csupán őt
szeretné, nem menne férjhez. Midőn atyja szívtelennek nevezi, akkor sem
ragadja el a gyermeki szívnek oly természetes fölindulása; majdnem hideg
daczczal igazítja meg Leart:
Őszinte csak, mylord.
Nemcsak hizelegni nem tud, midőn ez a hizelgés szinte kötelesség és
okosság is lenne, hanem igazán gyöngéd szava sincs. Nem veti magát atyja
keblére, hogy visszatartsa őrűlt tettétől, bármint vágynék jobb helyre
tenni őt testvéreinek megdicsért szívénél. A mily mereven ragaszkodik a
szigorú igazsághoz, oly rendületlenül bízik is benne. Búcsúja hideg és
szilárd:
Mit a csel rejt, kifejti az idő.
A képmutató kudarczot vall utóbb.
Szerencse véletek.
Gondoljuk meg, mily izgató hatások között ejti e nyugodt szavakat:
atyjának megrendítő átka s romlásának félelmes sejtése a gonosz leányok
között; másfelől a frank király megható nagylelkűsége, ki koldúsan,
kitagadva emeli trónjára. Elmegy választottjával. Még melegebb szó
gyanánt is átallja ajkaira venni azt, a miről, meggyőződése szerint, egy
egész életnek kell beszélni. Ez életet éli is; nem késik megjelenni,
midőn a szeretet tettet kiván; de már nem engesztelheti ki vele a
végzetet, melyet egykor egy szavával elháríthatott volna. Gyermeki
kötelességének egyoldalú fölfogása gátolja benne, hogy e kötelességet,
bármily mélyen érzi, egész teljességében, szívvel és szóval, gyakorolja
is. Makacsságával megsérti az eszmét, melyet szolgálnia kellene s
romlásba dönti általa nemcsak magát, hanem szeretteit is.
Az egyoldalúság körébe tartoznak legnagyobb részt azok a törekvések,
melyeket Vischer az erkölcsi összeütközés neve alá foglal. Érti alatta
egyenlően jogosúlt elvek küzdelmét, melyeknek azonban az eszme
egységébe, az egyetemesbe, kellene foglaltatniok. Ide sorozza különösen
a forradalmak jelenségeit, melyeket kiváló mértékben tragikusoknak tart.
Hőseik nagyobbára az ifjúság hevével, a gondolat és tett erejével, a
külső és belső erő fenséges szövetségében állanak előttünk. Új rend
alapítására törekedvén, az emberi haladás szellemét képviselvén, nem
tisztelik a létezőnek, fennállónak tekintélyét, mely szintén szent és
szükségszerű. Ilyenek Sokrates, Bresciai Arnold, Danton és a többiek.
Ide tartoznék Dózsa is, ha a vele szemben álló rendet nem tünteti föl
Jókai oly egészen nyomorúltnak, a pusztulásra oly teljesen megértnek,
melynek a fenmaradásra többé semmi joga nincs. Ez a rend nem rend többé;
az összesség érdekét semmi szempontból nem védi, meggyőződését nem
fejezi ki; az egyetemesnek már semmi köze hozzá. Valóban a történet
Dózsája, a milyennek e népvezért az újabb kutatások fölmutatják, sokkal
tragikusabb, mint a költőé. «Általában tévedés, írja Vischer, a
forradalmat bukásában, mint teljesen vétlent gyászolni; a fennállónak is
megvan a maga joga. Középen fekszik az igazság. De a közvetítők épen nem
tragikusok. Cselekedni nem lehet fölforgatás nélkül; a közvetítő által
azonban egyszerűen semmi sem történik. Mikor a határozott akarat
vétkessé lett, csak a távol jövő hozza meg a hatásos közvetítést.
Antigonénak nem lehet testvérét el is temetnie, meg nem is; Kreonnak
sem: kiadnia egy törvényt s aztán nem hajtania végre. De kilátás lehet
rá, hogy a véres tanúlság jövendő esetekben meghozza gyümölcsét; az
összeütközést eleve kerűlő mérsékletet s az állam humanitását».


XVIII. A szenvedély következetlensége.
A mint a kiválóság mutatkozhatik gyarlónak makacsságában, úgy
mutatkozhatik az ellenkező véglet, a következetlenség, által is. A
szenvedélyes törekvés sikerének egyik fő biztosítéka következetessége,
mely, magát soha meg nem tagadva, magával ellenkezésbe nem kerűlve,
egyenesen tör kitűzött czélja felé. Magában a következetességben
rendkívül ható erő rejlik. Ha ellenben a szenvedély nem marad meg
ingadozás nélkül, rendületlenül, választott útján; ha ellenkezésbe jut
magával, s a világ ellen folytatott küzdelmében egy belső harcz nyomai
is nyilvánosságra jönnek: a következetlenség gyarlósága előtt állunk. Az
ilyen szenvedély már csak megosztott erővel viaskodhatik, vagy önmaga
segít megrontani a saját munkáját. Mikép? A lelkesedéssel képviselt
eszme ellen, melynek szolgálatára szánta magát, bénítólag támad fel a
természeti, az érzéki ember; vagy az érzékibb szenvedély erőkifejtését
teszi kétkedővé, akadozóvá a későn ébredező megfontolás. Amott magában a
következetlenségben fekszik a gyarlóság; emitt pedig rendesen ennél
fogva buktatja meg az egyént a mértéktelensége vagy egyoldalúsága által
megsértett egyetemes. Ez az Achilles-sarok, melyen a sebet kapja s a
melynél fogva a végzet martalékává lesz. Nem kell bővebben magyaráznunk,
hogy e következetlenség a jellem teljességének, egészének szempontjából
már nem az: a következetlenséget képviselő indulatnak, tettnek csirája,
lehetősége eleitől fogva megvolt a lélekben. Eötvösnek a
parasztlázadásról írt regényéből való e tanúlságos idézet: «A szenvedély
ott, hol állandóság kivántatik, nem elégséges soha. Mint a golyó, melyet
az ágyú magasra vetett, végre, önsúlyától levonva, földre esik: úgy, ha
az indulat valakit pillanatokra elragadott is, nem maradhat senki
következetes természete ellen.»
Arany János _Etelé_je a jóslat által kijelölt hős, kinek a hármas hét
szám betöltével átadatik Isten kardja, hogy megbírja vele mind az egész
földet. Testi, lelki tulajdonainál fogva méltónak mutatkozik rá. Akarata
erős, karja győzhetetlen, szive fejedelmi, szeretete mély, szava szent
és becsvágya végtelen. Az egész hún nép benne látja azt, ki az idők
teljességében megigértetett, s ő is magában érzi a megigértet. De nagy
lelkéhez méltón, gondolni sem gondol rá, hogy ne igaz úton jusson méltó
helyére. Mikor bátyja megosztja vele a királyságot, hogy legyen Etele a
kard, míg ő a pálcza marad, lelke tele van nemes eltökéléssel, hogy az
egyezséget megállja. Buda esküjére ő is esküvel felel:
Hadak ura, Isten, az enyém is halljad!
Soha te ne segélj, ha cselekszem ollyat,
Hogy e mai szertől valaha elállok,
Jó Buda bátyámmal visszát ha csinálok.
Az áldozó oltár tüzéből felcsapó «vérharagos lángok» rosszat jelentenek:
a végzet kerekét nem lehet megállítani. A két hős nehezen állhat egymás
oldalán. Buda maga is érzi, hogy nem született uralkodónak, kénytelen
támaszt keresni s mégis király akar maradni; vele szemben a főnek
termett Etele, ki tudja, hogy csak bátyjának köszöni fejedelemségét, de
érzi azt is, hogy igazi hatalmának épen ő áll útjában. Mindegyikök érzi,
hogy ereje részben a másikon alapszik, s ez féltékenyekké teszi őket
egymásra. Nem férhetnek össze. Gyulai röviden és találóan jellemzi
viszonyukat: «Detre bizalmas suttogásai, a két királyné versengése, a
politikai viszonyok, a görög követség, a nép hangulata mind arra
szolgálnak, hogy egymás ellen ingereljék a két hőst, s ha egyik erőt
vesz magán, a másikat épen akkor ragadja el indulata. Budát alázza Etele
növekvő népszerűsége s őszinte férfiassága. Etelét sérti Buda
gyanakodása s tettvágya szenved a türelem fékén.» Minden arra látszik
munkálni, hogy Etelét mértéktelenségre ragadja. A harczos húnok őt
tekintik valódi fejedelmöknek, s a keleti császár követei is, az ő
kezében tudván a kard hatalmát, csupán vele kivánnak egyezkedni, föl sem
véve bátyját. Buda haragra lobban s szemrehányásain Etele is
fölháborodik. De legyőzi magát s másnap jó szóval és a görög ajándék
megosztásával kiengeszteli testvérét. Buda gyanakvó szivét azonban a
tövis újra meg újra sérti: a hadgyakorlaton Etele ereje, a vezetése
alatt álló sereg, megfélemlítő alakban mutatkozik előtte. Öcscse lelkét
pedig meg-meglepi a hatalom teljességének kisértése. A mátrai vadászaton
már a bölény-had martalékául látja a lova alá kerűlt Budát, ha egy
perczig is késik szabadításával. Csak tétlenül kellene maradnia: s az
egész hún birodalomnak ő az ura. Feltűnik előtte a kísértő Ármány
Budának csonka fejével: nem volna-e jobb bátyját halálra hagynia? De
csak mint a nap előtt elmenő holló, úgy röppent el az árnyék Etele igaz
lelkén. Egy kopjadöféssel leszúrja a bikát s örves buzogányával
visszaveri az egész csordát: Budát megmenti. Sorsának e jelenet képezi
fordulóját, mely a nagylelkű igaz hősiség magaslatán mutatja. Az öreg
Isten látván, hogy győztes akarattal győzi magát s megharczol a riadó
haraggal: méltónak tartja rá, hogy mindeneket meggyőzzön. A Világfáján
meg van írva:
Úr az egész földön, ha ez egy hibáján.
Íme úrnak mutatja magát ezen is: az Isten felövezi kardjával. E kard
tehát vad indulatán vett győzelmének jutalma, a lelke nemesebb felébe
vetett bizodalom jele. Hozzá van kötve a világbírás; de azzal a
feltétellel, hogy Etele mindig meg tudja bírni magát és következetes
lesz a saját nagyságához. Megőrizve önuralmát, biztos kézzel fogja
tartani szenvedélyeinek fékét. De Etele nem marad fenségében
következetes. A mint a csoda-kard birtokába jut, elragadja szerencséje
és indulata. Az asszonyok új czivódását elég oknak tartja, hogy
elszakadjon testvérétől. Buda királylyal ezután nincsen köze semmi, ő
majd otthon ura lesz jó hadának, s Buda is parancsol annak, a kinek tud.
Íme már megtörte a kötést, megszegte a fogadást. Rálépett a tragikai
tévedés lejtőjére, melyen nem állhat meg többé. Nem is áll meg egészen a
végzetnek vakmerő kihivásáig. A Szávamenti harczból győztesen térve
vissza, az áskálódó, pártot szerző, várat építő Budát meggyilkolja. Az
Isten kardját, melylyel ez ellene áll, kiüti kezéből s a magáét hátúl
mellig mártja a megfutamodóba. Igaztalanság, ármány, ingerlő kihivás s a
harcz heve ragadták gyilkosságra; de csak elragadták. Megsérti vele
saját fenségét, mely következetlenségében gyarló oldaláról áll előttünk.
Kihívja Gyöngyvér átkát s a végzetet a maga, családja és nemzete jövője
ellen, mert megsérti az Istent, ki csak önlegyőzése jutalmául
ajándékozta meg kardjával. Jól látva egéből a gyilkosságot, szeme
könnyet ejtett a húnokért:
Jaj! betelik, mondá, már íme betelnek –
Népe jövendői számlálva Etelnek.
Isten, alant földjén, ő lehetett volna;
De nagy ily kisértés földi halandóra –
Szólt; és megnyugodott, könnyét letörölvén:
Hogy örök állandó amaz erős törvény.
A nagy epikai trilogia, mely _Buda halálá_val tragédiának indúlt,
befejezetlen maradt. Csak az összeütközést látjuk, a lakolást,
befejezést magában a mondában kell keresnünk. Meg is találhatjuk. A
szörnyű katasztrófa nem Etelének önérzetes kijelentésére utal vissza,
hogy: Budát szigorúan, de igazán büntette; hanem Gyöngyvér kétségbeesett
átkozódására: veszszen ki Etele magostul Krimhilda fiában. Nem a
hatalmas király föllengő lelkesűlése válik be: hogy a világ végeig
kimenjen a húnok birodalma, neve, dicsősége; hanem az Isten szava, mely
megszámláltnak mondja jövendőjét. A következetlenségbe esett szenvedély
játszotta el, s be kell telnie rajta az örök törvénynek, mely az
egyetemes ellen támadók sorsát megszabja. A költő is ebben az irányban
kivánta meséjét tovább fejleszteni. A második rész elejéről maradt
töredék a jóslaton kezdődik, «mely szerint Buda haláláért megjósoltatik
Etelének, hogy nagy birodalma az ő halála után elenyészik.»
Etele kiválósága egy isteni küldetés betöltésére hivatott. Testi és
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A tragikum - 11
  • Parts
  • A tragikum - 01
    Total number of words is 3849
    Total number of unique words is 2028
    22.6 of words are in the 2000 most common words
    33.8 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 02
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2024
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 03
    Total number of words is 3875
    Total number of unique words is 2099
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.8 of words are in the 5000 most common words
    41.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 04
    Total number of words is 4008
    Total number of unique words is 2111
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 05
    Total number of words is 3906
    Total number of unique words is 2058
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 06
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2084
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 07
    Total number of words is 3838
    Total number of unique words is 2109
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 08
    Total number of words is 3890
    Total number of unique words is 2179
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 09
    Total number of words is 3842
    Total number of unique words is 2067
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    33.9 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 10
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 2143
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 11
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2124
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 12
    Total number of words is 3829
    Total number of unique words is 2053
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 13
    Total number of words is 3831
    Total number of unique words is 1902
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    40.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 14
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2107
    24.6 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 15
    Total number of words is 3835
    Total number of unique words is 2027
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 16
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 2152
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 17
    Total number of words is 3875
    Total number of unique words is 2105
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 18
    Total number of words is 3803
    Total number of unique words is 2115
    22.9 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 19
    Total number of words is 3853
    Total number of unique words is 2080
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 20
    Total number of words is 3998
    Total number of unique words is 2072
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    33.8 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 21
    Total number of words is 3869
    Total number of unique words is 2032
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 22
    Total number of words is 3883
    Total number of unique words is 2026
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.8 of words are in the 5000 most common words
    40.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 23
    Total number of words is 3919
    Total number of unique words is 1972
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 24
    Total number of words is 3869
    Total number of unique words is 2008
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 25
    Total number of words is 3832
    Total number of unique words is 1959
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    41.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 26
    Total number of words is 3812
    Total number of unique words is 1940
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 27
    Total number of words is 3885
    Total number of unique words is 2148
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 28
    Total number of words is 3800
    Total number of unique words is 1936
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    32.3 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A tragikum - 29
    Total number of words is 1401
    Total number of unique words is 728
    14.7 of words are in the 2000 most common words
    23.3 of words are in the 5000 most common words
    30.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.