A tanító / Pompei utolsó éje - 3

És én talán nem értem lelkedet?!
LESBIA:
Menj, Titus, te barátom vagy csupán,--
LENTULUS:
Tied a mult, a mienk a jelen...
LESBIA:
Nászéjünk van Pompei ravatalán,--
TITUS:
Nektek gyönyör,--halálos kín nekem...
LESBIA:
Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg
Miért állasz tüzes napom elé?
TITUS:
Igazad van,--koldulni bús szerelmet
Most nem való. Váljon hát semmivé
Pompejivel reményem, hitem, álmom...
Félreállok.--
LESBIA:
A szörnyü pusztuláson
Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég,
Mint a Vezuv, és szemem fényesebb,
Mint tört fénye, melyet az égre vet.--
LENTULUS:
A vágy tüzes, pirosló köntösét
Boritja rám ajkad izzó szava,--
Te vagy a kín és mámor, Lesbia,
A halálban az öröklét te vagy!
Menyországba tévesztő kárhozat!
LESBIA:
Végre, végre, Lentulus!
LENTULUS:
Mintha szállnék
Tüzes szárnyon--mámorfelhők felett--
LESBIA:
Csitt, csitt, ne szólj,--a csókod édesebb,
Ha mit se szólsz.--
(Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően
a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva
hull alá, ruhája összetépve.)
A LEÁNY:
--Fekete, gyászos árnyék,--
Égő romok,--rezgő föld,--tüzeső,--
--Halott család,--halott sziv,--halott isten,--
Égő város,--tüzhegy,--izzó mező--
LENTULUS:
És égő sziv!
LESBIA:
Csókolj hát!
A LEÁNY:
--Szive sincsen,--
Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,--
Halott álom,--halott sziv.--Mintha járnék
Lelkek között,--nehéz, sulyos a lég.----
--Halott isten--
LENTULUS:
Csodálatos beszéd...
A LEÁNY:
Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek?
Az ég s a föld átkozott frigyre léptek,
S ma válnak el...
LENTULUS (komoran):
Hallod?
LESBIA:
A félelem
Vehette el szegénynek az eszét,--
LENTULUS:
Szivembe tép--
LESBIA:
Fehérlő keblemen
Keress vigaszt!
A LEÁNY:
--Mert hütlen lett az ég,--
És megrepedt a föld égő szive,
S most vonaglik, mint én,--
LESBIA:
Borulj ide!
LENTULUS (a leányra figyelve):
Halld csak!
A LEÁNY:
--Mint én,--mint az én bús szivem,--
(Fájdalmasan)
Légy átkozott, te ég, légy átkozott!
Hütlenséged kínos halált hozott
Szerelmemre! Elvetted mindenem!
LESBIA:
Nézz már reám!
LENTULUS:
Nem, nem, most nem tudok!
A LEÁNY (felzokogva):
Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy?
Égő lángban, sötét romok alatt
Keres sirva szegény menyasszonyod!
LENTULUS:
Boldogtalan!
A LEÁNY:
Szerelmem, jöjj elő!
Sehol sincsen!--Rengő föld,--tüzeső--
Halott család,--halott sziv,--halott isten,--
Égő város,--
LENTULUS:
Hallod?
A LEÁNY:
Óh kegyetlen
Fekete ég, add vissza holtamat!
LESBIA:
A halálban a csókom üdvöt ad--
LENTULUS:
A csókodban a halál ize van,--
Szép Lesbia, tanits felejteni...
A LEÁNY (kivülről hallik):
Cornélius!
LENTULUS:
Kedvesét keresi
Szegény leány!
LESBIA:
Látod,--boldogtalan,
Mert nem halhat csókolva kedvesét.--
LENTULUS:
--Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben,
Mint szeretni egy óráig, azért,
Hogy a láva örökre eltemessen...
LESBIA:
S ha csókollak, te gondolkodni tudsz?
LENTULUS:
Ajkam csókol és a szivem szeret,
Testem forró, szent mámorban remeg,
De az agyam--
LESBIA:
Mondd ki, remegve futsz
A vész elől s csókom nem élvezed.--
LENTULUS:
Mikor látok vonagló, bús szivet,
Melyet gyötör halálos fájdalom:
Jéggé dermed a csókod ajkamon.
LESBIA (hizelegve):
Nézd, elment már,--
LENTULUS:
S hogyha elképzelem,
Hogy szép tested, amely még csupa élet,
S melyet most még szerelmed vágya éget,--
--A halálé,--hát elszorul szivem...
(Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket,
hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól
Lesbiához.)
TITUS:
Szép Lesbia, miért is méltatod
Őt szóra még? Remegő, bús fejét
Mért fogja át ölelő két karod?!
--Gyermek ő még s éretlen, kis szivét
A félélem szaggatja s futni vágyik...
LESBIA (meghatottan):
És te itt vagy és őrzöl önfeledten!
Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik...
Titus, Titus!
LENTULUS (ingerülten):
Elég már! Mert ti ketten
Nem tudjátok felfogni a veszélyt,
Engem, mivel eszemre hallgatok:
Kigúnyoltok.--Tekintsetek no szét,
S lássátok, hogy Pompeji már halott...
--Az utca ég, a házak összedőlve,
A hamu száll, alig hogy látni tőle--
A megfulás iszonyu kínja vár itt...
LESBIA:
Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?!
TITUS:
S mit bánom én, ha látom Lesbiát?!
Ő nélküle mit sem ér ez az élet!
LENTULUS:
Jupiterre, nem türhetem tovább
Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed,
Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra...
TITUS:
És Lesbia?
LENTULUS:
Megmentem én magam!
Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva
Kimentelek, hallgasd meg szavam!
LESBIA:
Nem engedem, ne érintsen karod!
--Ha nem tárod mámorral, ölelésre,
Hozzám ne érj!--Ha csókom akarod:
Csókolj meg itt!
LENTULUS:
Lesbia! Vége! Vége!
ÖREG EMBER:
Segitsetek, ha van még bennetek
Romlatlan hit a régi istenekben!
--Féllábamra izzó tüzkő esett,
Nem birom már vonszolni gyenge testem...
LENTULUS:
Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia!
AZ ÖREG EMBER:
Segitsetek, s tietek lesz a kincsem!
LESBIA:
Halj meg te is, ha meg kell halni
Pompejinek!
AZ ÖREG EMBER:
Egek, hát senki sincsen,
Ki megmentse életem gyermekimnek?!
TITUS:
Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed,
De megmentlek,--erősen fogd karom...
LESBIA:
Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?!
LENTULUS:
Hallod?! Nem, nem,--hiába akarom,
Nem birom már tovább!
LESBIA:
Hah, gyáva had!
LENTULUS:
Agyam lüktet,--hótested vértől ázik,
Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,--
Az ajkadon pirosló láng cikázik,
S éjfél szemed lila villámokat
Vakitva szór...
LESBIA (gúnyosan felkacagva):
Haha, a gyávaság
Ha megőrjit, költővé is tehet!
LENTULUS:
Félek tőled, Lesbia,--nem lehet
Csókot adni, ha végső csókot ad
A világnak a szörnyü, vad halál...
LESBIA:
Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még?
LENTULUS:
Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben
Delei lobog s bilinccsel tartja itten
A lekemet...
LESBIA:
Haha, menj,--mire vársz még?!
LENTULUS:
Igen, igen, halott lány halott lelke
Halott város halálát rám lehelte...
Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,--
Egő romok,--rengő föld,--tüzeső,--
Halott isten,--óh titkos, bősz erő
Légy átkozott, ezerszer átkozott!!
(Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit
tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd
hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős
kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal
nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.)
LESBIA:
Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal
Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva!
Nem ö`eltem vad tüzzel,--tüzhalálba'!
Szeretkező, halálos, bús sóhajjal...
Haha, haha, csóktalan véget érek!
(Lerogyva)
Irtóztató!
TITUS:
Lesbia, jöttem érted,
Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten...
LESBIA:
Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten
ölelni tudsz, a véget elfelejtve...
TITUS:
Óh miért nem örök a halál perce?!

Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó
kritikákból:
Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent
füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő
szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos
gyűjteménynek első három számaként szerepelnek.
A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal
indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók
szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb
alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt
ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik
programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is
fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar
művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű
vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb
novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom
egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony,
árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak
jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula
két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza.
Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak
megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi
Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi
az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény
kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló,
ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi
munka.
(Az Ujság)
Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur
Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern
den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist,
eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen
Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung
eines wirklich grosszügigen Programms zur
Aufgabe gestellt.
(Budapester Tagblatt)
Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult
meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új
kultura megteremtése Magyarorszagon.
(Független Magyarország)

+-------------------------------------------------+
| MODERN KÖNYVTÁR |
| MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA |
| SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ |
| |
| |
|Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 |
|fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám |
|ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér |
| |
|A Modern Könyvtár az első magyar modern |
|irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. |
|Programmja a szépirodalom, valamint |
|a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású|
|és páratlanul gazdag és ízig modern. |
|Munkatársai a legkiválóbb, legismertebb hazai |
|és külföldi írók, művészek, tudósok. A Modern |
|Könyvtár eddig megjelent füzetei voltaképen |
|vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és |
|idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. |
|A Könyvtár füzetei nagy alakban jelennek meg |
|és szinte egészen könyvszámba vehetők. Betűi |
|gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, papírja a |
|legfinomabb famentes papír, külső kiállítása |
|is elsőrangú. A Könyvtár művészi címlapja |
|Kozma Lajos, az ismert festőművész műve. |
+-------------------------------------------------+
Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19