A rajongók (2. kötet): Regény - 14

Total number of words is 3893
Total number of unique words is 2085
28.2 of words are in the 2000 most common words
40.2 of words are in the 5000 most common words
46.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Ezek követék egészen a ladikig.
S valószinüleg át fognak kelni a Maroson.
Nem lehetetlen azonban, hogy a Pécsi várába ért szombatos pap, a
Küküllővölgye felől is látott fegyvereket villogni, s így támadt
lelkében azon erős hit, hogy a várat minden oldalról körül akarják
fogni.
– Meneküljünk! meneküljünk! – hangzék a templomban, s többen a
szombatosok közül a padokon átugráltak, hogy a mellékajtón a romok
között észrevétlenül tünhessenek el.
Voltak, kik a főbejárás felé nyomultak, de föltartóztatá őket a
tyathirai angyal, s néhány rézcsákányos székely, a fehérruhások rajongó
szinezetéből.
– Gyilkosok, utonállók, pénzhamisítók, vagy vérfertőztetők vagyunk-e? Mi
bűnünk van, ha az Istent imádni és az igazság vallását hirdetni nem
vétek? – kiáltá a megrémültek zugása közé a thyatirai angyal. Várjatok
legalább addig, míg el fogjuk dönteni, hogy mitevők legyünk a hatalom
zsoldosai ellenében?
Pécsi, midőn a tolakodás elkezdődött, csendesen huzódott a kis
karzathoz, honnan több századdal előbb Balázsfalva földesura a kriptára
vivő koczkakőre lépett, hogy az üres koporsó segítségével az ablaktalan
szobába érhessen.
– Oh! hályogos szemű és rövid elméjű halandó! minő rejteket kutatsz,
hogy a végzet ne keressen föl? – sóhajtá Kádár a hátráló Pécsi felé
fordulva. – Bizony mondom neked, hogy velünk együtt fogsz az Úr színe
elébe járálni. Hol van a zár, hol van az üreg, hol van a mélység és
magasság, hová utánad ne mehessen a halál? Térj vissza, mert a ki sorsát
kerüli, bujkálva még biztosabban talál rá.
Pécsit borzadály környezé. Eszébe jutott a pánczél csontváza; hagymázos
eszméi a rettentő éhhalálnak bolyongtak képzelődésében; zörögtek
koporsóikban a rég eltemetettek csontjai, fölszállongottak az árnyak, a
kripta kisértetei, azon társaság, melylyel együtt akart lakni, s az
egész szellemvilág fenyegetve tiltá őt vissza az ablaktalan, a sötét
szobától.
E közben a már kevésbbé zsúfolt templomban helyreállott a csend.
A tyathirai angyal most a hívekhez intézé a főkérdést:
– Mit cselekedjünk, ha valósulna az a hir, hogy a vár körül fog vétetni?
Oszoljunk-e el, hogy egyenként kerítsenek kézre? Vagy együtt várván be a
történendőket, bilincsekkel terhelve lépjünk az országgyűlés elébe,
mentve összejövetelünket, oltalmazva vallásunk érdekeit?
– Miért ne szegülnénk megtámadóink ellen? – mormogá daczoló arczczal
egypár fegyveres.
– Polgárai az ezer éves városnak! – közbeszólt Kádár. – Mielőtt a bűn
elitélné az ártatlanságot, illő és jogos, hogy az ártatlanság lásson
törvényt a bűnre. Van valaki közöttünk, ki magáról azt állítja, hogy
Judás Iskariotes. Hajmeresztő, lélekfagylaló vád! De nem láttátok-e az
összeroncsolt testet, mely az ajkakra vett igékkel maga ellen látszik
dühöngeni? Nem gyanítjátok-e a dúlt vonalokon a beteg lelket, mely
szenvedései közt elvesztette a mértéket saját tetteinek megbirálásában?
Én egyetlen gyermekemet, Jeftát megtagadtam és elátkozám. Rám nem
foghatjátok, hogy engedékeny volnék. De a szárdisi angyal egész élete
oly tiszta, oly szeplőtelen volt, hogy az antikrisztus közelgését
kellene hinnem, ha csakugyan igaz volna, a mit e jámbor férfiú magáról
állít. Jer tehát, oh fehérruhások eddig legbecsültebbje, s térdelj le a
gyülekezet előtt! Gyónd meg vétkedet s a kisértéseket, melyek
körűlfogtak, erővel letérítendők az igazak útjáról. Tégy őszinte
vallomást, mert hitünk érdekében áll, hogy jelek által győződjünk meg:
ha vajon távol van-e még az idő, midőn az emberiség negyedrésze[1]
fegyverrel, éhséggel, halállal és fenevadak által irtatik ki? távol
van-e a földindulás és csillaghullások napja, s ama végetlen nyomor,
mely a Megváltó másodszori eljövetelét, a gonoszság elvének bukását, és
az ezer éves boldogság kezdetét előzi meg? Mondom neked, szárdisi
angyal, térdelj le tüstént, s öntsd előttünk ki szivedet. Ha bűnöd
akkora, mint állítod, akkor megátkozlak azon kézzel, melylyel
gyermekedet kereszteltem újra és feleségedet áldottam meg. Mély
keservemben vigasztalásomul leend, hogy sülyedésed a közsülyedés
jóslata. Ha pedig csak képzelődésed teremté a vádakat magad ellen, akkor
köznyilatkozatunkkal megnyugtatjuk lelkiismeretedet. Látod, hogy
veszélyben forgunk mi is, de testünk ügyénél többre becsüljük lelkednek
ügyét. Térdelj le a gyülekezet előtt.
Kádár szeméből könny csordult ki, midőn e szavakat mondá.
– A szent Istenre! – rimánkodik Laczkó István, – távozzatok, fussatok,
meneküljetek!
– Engedelmeskedjél rendeleteinknek. Mi meg akarjuk vizsgálni bűneidet.
– Nincs idő arra most, – kiáltá Laczkó, ki elméje éberségét azon
mértékben nyerte vissza, a mint Kádár rajongása hasonlóbbá vált az
őrültséghez. Elárultalak titeket, megátkozom helyettetek magamat, csak
távozzatok már innen.
– Térdelj le rögtön és vallj!
– Oh! hogy aludnék ki a nap szeme, mielőtt a végjelenet tanuja lennék!
Gyilkosotok vagyok: ez bűnöm. De, az Istenért! meneküljön, a ki
közületek még tud.
A nép egy része a kis ajtó felé nyomult, a másik rész a főbejáratra veté
szemét.
S ime! megnyilt az ajtó, belépett Elemér.
Oldalán kard volt, jobb karján vaslemez, egyébiránt minden fegyver
nélkül.
– Pécsi Simon urammal akarok szólani – mondá előbbre törve.
– Ez Elemér, Kassai István unokaöcscse! – kiáltá aggodalmaktól
szorongatott kebellel Szőke, a szökött jobbágy.
– Oh! a csillagzatok nem csalnak! Ők előre megmondák, hogy veszedelmem
tőle jön! – sóhajtotta Pécsi önkénytelenül, de halálsárga arczczal.
Melyik igében feküdt a bőszítő hatás? Pécsi vagy a szökött jobbágy
meggondolatlan nyilatkozata vetette el a koczkát a szombatosok sorsa
fölött? hasztalan volna vizsgálni.
Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában.
Pécsi üvöltést és kardcsattanásokat hallott.
A rémület visszaadta az agg erélyét. A küzdők közé rohant. – Le a
fegyverekkel! senki se merje bántani őt, rivalgá. Lökdöste a
közelállókat, s midőn rést nyita magának, elébe hullott a legyilkolt
Elemér. Piros vér fecskendé be a tisztes főúr mocsoktalan öltözetét,
azon ifjué, kit egykor leánya kezével vágyott boldogítani.
– Mit míveltetek esztelenek, gonosztevők? kiáltá az indulat miatt
reszkető hangon.
– Nagyságod mondta, hogy tőle jön a veszedelem.
– S nem vagyunk-e körülvétetve?
– Ők a megtámadók.
– Védjük utolsóig magunkat a templomban.
– Ki kell rontani. Hadd nyisson a fegyver utat.
E zavart rivalgások közt rohant némelyik a fő kijáratnak, más Elemér
holtteste mellett huzódott a kis ajtó felé, hogy a romok közt keressen
búvóhelyet vagy szabadulást, míg viszont többen az Elemér kardját
kezében tartó tyathirai angyal vezénylete alatt, védelmezni szándékoztak
életöket és a hitet.
– Ugyan miért ölték meg kegyelmetek azt a derék Elemér úrfit? szólt a
karzatról alá kiabálva és egészen rákvörös arczczal a számtartó, kinek
kötelessége lévén a várban a vendégek elhelyezésére ügyelni, csak az
imént csúszott lopvást föl a magasba, hogy észrevétlenül fülelhessen a
szombatosok szent gyülekezetének tárgyalásaira. – Ugyan miért végezték
ki őt, hisz a légynek se ártott volna! Magam láttam, midőn egyedül jött
a várba, én nyittattam számára szobát Miska által, épen Deborah
kisasszony lakosztálya mellett. Még csak legényét sem hozta el,
pisztolyait is az asztalon hagyá. Aztán nincs is körülvéve a vár. Bizony
kár volt Elemér úrfit megölni. Már hova dugjam el a holttestét? Boldog
Isten! de hát minek hebehurgyáskodtak az urak! Nyakunkra jön az
investigatio. Majd még engem és a nagyságos urat is belekeverik a birák
ebbe a rút történetbe. Mit csináljunk a holttesttel?
– Imádkozzunk a halott teste előtt Izrael Istenének, hogy öntsön
mindnyájunk szivébe elég erőt a vértanuság kínjainak elhordozására,
szólt égre emelt szemmel Kádár.
– De nekem bizony nem imádkozik kegyelmed Elemér úrfi tetemeinél –
kiáltá a számtartó a karzatról leugrálva. Tüstént a kriptába hurczolom a
halottat s lefektetem az üres koporsóba. Ha csak három napig titokban
marad a dolog, majd talál a nagyságos úr valami okos mentséget, s a
fejedelem ő magasságánál kendtek számára is eszközölhet kegyelmet. Futok
a kriptakulcsokért. Csak ne kellene vesztegetni az időt három nagy lakat
fölnyitásával!
– Megállj! szólt Pécsi bódultságából magához térve s a templom kis
ajtójához tántorogva, hogy megkeresse azon koczkakövet, melynek titkát
egyedül ő ismeré, s melynek segítségével az új halottat a a régiek közé
le lehetett volna sülyeszteni.
Ah! a rejtett rugók mily nehezen engedelmeskedtek az ő reszkető kezének.
Végtére sikerült az előkészítés. Még csak a kellő súly, még csak a
holttest volt hátra, hogy a gyilkosság nyoma eltünjék, míg nem
következményei enyhítésére mód és eszköz található.
Pécsi fülét ekkor nagy zúgás csapta meg.
Visszasietett a templomba, s azt megint zsufoltan találá, mint a
tanácskozás kezdetekor volt.
– Minden kijárat el van foglalva, fegyverre! fegyverre! hangzott azok
ajkairól, kik hogy megmenekülhessenek, az imént eltávoztak volt.
A thyatirai angyal támadásra vezette embereit, Kádár imádkozásra és
nyugodt vértanuságra nógatá.
A főbejárat előtt harcz ütött ki, benn a templomban félkört alkotának az
imádkozók, s letérdeltek.
Az egyenetlen küzdés csak rövid perczekig tartott.
Pécsi látta a thyatirai angyal és Laczkó holttestén át a templomba lépni
a felbőszült megyei nemeseket és fejedelmi hajdukat.
Ekkor maga is a félkörbe térdelt.
Már az Elemér holtteste előtt imádkozók elhurczoltatására került a sor.
– Ne féljetek! szólt Kádár, midőn a hajduk a térdeplőkhöz közeledtek.
Mienk az élet s nem azoké, kik életünket ki akarják oltani. Ők sok
századdal ezelőtt már el voltak itélve. Halljátok mit mond rólok
Zachariás próféta: «Az Úr megver minden népeket, melyek Jeruzsálem ellen
hadakoznak, megsenyved azoknak húsok, mikor az ő lábukon állanak és az ő
szemeik kijárnak az ő helyökből, és az ő nyelvök megrothad az ő
szájokban.» Melyik volna közűletek oly rövidlátó, hogy a vértanuság
szenvedései közt az elátkozottak sorsát irigyelné? Ne féljetek!
Az első imádkozó, kire kezét tevé a hajdu, sóhajtá:
– Ime, Izrael Istene! úgy vagyunk mint a Ptolemeus elébe hurczolt
zsidók, kiket a kegyetlen király töménynyel és erős borral lerészegített
elefántok által akart összetiportatni. De te Mindenható akkoron elvevéd
az ő emlékezetét, hogy megfeledkezvén kiadott rendeletéről, a zsidók
helyett Hermont, az elefántok mesterét büntesse. Újítsd meg e csodát és
fordítsd rólunk a fejedelem haragját Hermonra, kit nálunk Kassai
Istvánnak neveznek!
A második imádkozó mondá: – Küldj, mennyei atyám, mint Eleazerhez két
angyalt oltalmazásomra, mert én is a te szent neved dicséretében
vénültem meg.
– Tápláld a bosszú tejével, övezd a vitézség fegyverével utódaimat, oh
Jehova! hogy mint a Machabeusok, állandó hévvel irthassák az én hitem
irtóit! esdeklék a harmadik elhurczoltatott.
– Add, Uram! mondá a negyedik, hogy veszély nélkül szabaduljak ki az
oroszlánok verméből, hasonlón Dániel prófétához; mert, ha rendkívüli
eszközökkel nem mutatod meg szeretetedet irántunk, a tévedések emberei
még azt fogják hinni, hogy ők járnak az igaz uton.
– Megtelt örömemnek pohara, fohászkodott teljes önátengedéssel Kádár, és
ujong az én szivem a vigasság miatt! Hála neked, örök hála, seregeknek
Ura, hogy milliók közül, kik nevedet hirdetik, rám fordítád szemedet és
méltónak találtál a vértanuságra! Mily édes lesz a kín, melyet igéid
hirdetéséért fogok szenvedni. Jutalmaztass meg, kegyelmek osztója!
tántoríthatlan hűségemért. Engedd, hogy még nagyobb fájdalmak közt
ajánljam kezedbe lelkemet, mint az olajba főzött szent János.
Pécsire került az elhurczoltatás sora. A hajduk megdöbbentek a magas
rangú úrhoz lépve, s új parancsra vártak, hogy tisztöket teljesítsék.
A kormányzó-főbiró bilincseket hozatott.
– Verjétek kezére! mondá kérlelhetetlen szigorral.
– El volt tévesztve egész életem! sóhajtotta Pécsi Simon, s átnyujtá
karját, hogy lánczokkal terheljék.

XII.
A rossz hirek, ha közfontossággal birnak, alig képzelhető gyorsasággal
szoktak terjedni.
– Mintha a szél hordaná szárnyain, mintha azon titkos közlekedési eszköz
szállítaná tovább, mely a járványokat röpíti egyik helyről a másikra.
Még talán nem is verték bilincsre Pécsit, még talán a vértanuság
ajándékát kérte Istentől Kádár, midőn megdöbbenés, szokatlan izgatottság
és hevesség volt a fehérvári polgárok arczán észlelhető.
A szombatosok Pécsi vezérlete alatt föltámadtak, s Balázsfalván
összeütköztek a fejedelem csapataival – e hírt vevé ajkaira mindenki.
Elmondá annak, a kivel találkozott, s megerősödött hitében, midőn
ugyanattól hallá saját szavait ismételtetni.
Minthogy pedig épen hetivásár volt, a jelen levő balázsfalviak is
növelték a rémületet képzelődéseikkel és rokonszenvökkel. Egyik házát
vélte égni, mert a hadviselet nem folyhat le tűz nélkül, a másik ifjú
nejét félté, mert a katonák ilyenkor az idegen tulajdont magokénak
tekinthetik – mire a tatárjárás alatt is elég példa volt – a harmadik jó
földesurát kivánta oltalmazni, mert a jobbágynak, zsellérnek és
haszonbérlőnek, törvény és igazság szerint, mindig azon félhez kell
tartozni, melynek élén a birtok tulajdonosa áll. S nem elég példa-e erre
a megyei karhatalom visszautasításakor és az erdőfoglalások alkalmával
támadt sok csata, küzdelem s vereség?
A balázsfalviak tehát hirtelen fölszedték a sátorfát s nem csekély
zajjal törekedtek az embertömegből kibontakozni.
A piaczon a félelem táplálta a zavart, a zavar a félelmet. Mindenki
tartott valamitől, haragudott valami miatt, értesült valami felől. Az
ablakok fölnyitva, könyöklő és letekintő alakokkal teltek meg, a
házkapukon forrt ki a bámész nép, s a legkisebb utcza sem volt
vészjóslók, tarka hireket regélők s izgatott, hivékeny tömeg nélkül.
A Mikóék palotájába – hová Deborah az apa távolléte alatt átköltözött –
a legferdébb nagyításokkal tört be a szombatosok lázadásának hire. Az
egész – úgy a mint előadatott – magán hordá a valószinűtlenség bélyegét.
Mikó rossz szándékú koholmánynak tartotta, melyet Kassai emberei
terjesztenek.
De más nézetben volt Deborah, kit a kandalló előtt folyt beszélgetés
után többé senki nem látott mosolyogni, s ki már csak azt is, hogy atyja
nélküle ment Balázsfalvára, aggodalmat ébresztőnek tekinté. Ő, ki
álmatlanúl töltötte az éjt, a sötét merengést tanusító levél miatt,
melyet atyjától a mult nap vett, ő, a ki már egyszer a szombatosság
elleni düh kitörését közelről szemlélhette, s tudta, mily könnyen
támaszthat e kényes kérdés vihart s égést, ő nem ringathatá magát azon
csalálomban, hogy minden, mi az utczáról szobájáig hangzik, minden, mi
zajt és félelmet támasztott, a jövő perczben megszünik hatni, mert
alappal nem bírt s csak a rosszakarók nemtelen koholmánya volt. Deborah
visszaemlékezve atyja hangulatára, állhatatosan hitte, hogy ez a
szombatosok miatt ment Balázsfalvára, s hogy nagyfontosságú dolognak
kellett ott történnie.
Tüstént rendeletet adott, hogy fogják be a lovakat.
Egy percz alatt készen állott.
S miután minden tanács és visszatartóztatás hasztalan volt, Mikó
fegyvert véve magához, s két csatlóst töltött karabélylyal lóra ültetve,
Deborah mellett foglalt a kocsiban helyet.
Balázsfalvára indultak.
A Mikó-ház a piaczszögleten fekszik, közel a jézusrendüek volt
templomához. Nagy tolongás közt kell tehát utat törni. Néha a kocsi
megáll, hogy a csatlósok kéréssel és fenyegetéssel szerezzenek szabad
tért. Deboráhnak alkalma van hallani atyja és a szombatosok elleni bősz
kitöréseket és vad káromlást. A hangulat ugyanaz, a kitörés szintoly
lehetséges, mint akkor volt, midőn Deborah a «betegasszony» ágyától
rohant az utczára. Oh! mit nem forralhat, mit nem hajthat végre a buta
gyűlölet, a féket vesztett szenvedély! S nincs-e most a boszúra nagyobb
oka vagy ürügye?
Midőn Deborah erre gondol, lehetetlen, hogy fátyolát arczára ne vonja.
Félelem volt-e ez?
Ah! talán csak könnyeit nem akarta a közszemlére kitéve,
megszentségtelenítni.
A fátyol egyébiránt eléggé gyér arra, hogy néhány arczot, a
megtámadhatástól tartó lány emlékébe rég bevésett bősz vonalakkal, ismét
elébe tűnni engedjen.
Vagy nem az iskolamester volt-e, ki fürkésző tekintetet vetett a
kocsiba? s nem Panna asszony szidja-e, öklével fenyegetődzve a
szombatosokat?
– Oh! ezek dühétől oltalmazta Kassai Elemér Deboráht.
Pécsi leánya maga előtt látja az akkor lefolyt jelenetet.
S mily kedvező benyomás az, melyet a nemes ifjú föláldozása most rá
gyakorol! Oly jól és oly rosszul esett Deboráhnak Elemér minden
mozdulatát elméjében megeleveníteni és követni. A jelen veszélye közt
Gyulai finom, urias modora homályba borult, míg a bal kézzel küzdő ifjú
erélye és életmegvetése ragyogó képpé alakult.
Panna rikácsoló hangja a kocsi ajtaja mellett izgatott a szombatosok
ellen.
– Ah! ki fog most engem védeni! sóhajtott föl Deborah merengőn és magát
feledve.
Mikó, ki a vásári tolongás- és zajban komoly félelemre még okot nem
látott, bátorító tekintettel fordult Deboráh-hoz.
– Úgy-e nyomorult teremtmény vagyok, szólt ez a szégyentől kipirulva.
Magam miatt aggódom, a helyett, hogy atyám szerencsétlensége töltené be
egész lelkemet.
Ezzel letépte arczáról a fátyolt, s előrehajolva nézett Pannára, az
iskolamesterre, a népsöpredékre s mindazokra, kiktől undorodott vagy
rettegett.
Mikó nem érté a küzdést, mely szép rokona keblében lefolyt.
– Úgy tetszik, folytatá Deborah, úgy tetszik bátyám, hogy a kocsink
körül tolongók atyám nevét említik. Ah! őt szidalmazzák, s én elég
szívtelen voltam magamra gondolni! Ezek az emberek egykor rólam akarták
a ruhát letépni s én hihetőleg csak öltözetemet féltettem durva
kezeiktől, különben megszabadításomért több köszönettel viseltettem
volna Elemér iránt. Hogy nevezik a háládatlanságot, bátyám! midőn
udvariasságból kimélni akarják? Önzés, feledékenység, erkölcsi érzék
hiánya, vagy mi más neve van? Ah! Istenem, mily lassan halad kocsink. Ha
még soká tart így, meg leszek kimélve azon lealázástól, hogy egy
szerencsétlen kezét megcsókoljam. Igaz, e szerencsétlen tulajdon atyám;
de a fölfuvalkodásnak mindig az irigylett helyzetüekkel kell tartani. S
miért tette atyám magát szerencsétlenné, ha még leányától is akar
szerettetni. A háladatosság nem a már elvett, de az ezentúlra reménylett
ajándékokért van szivünkbe oltva. Ah, bátyám! vannak-e, kiknek
önbecsülésök nem apad éveik szaporodásával? Úgy hiszem, gyermekkorunkban
kellene meghalnunk!
Oly keserű gúnynyal kelt ki Deborah saját maga ellen, hogy Mikó a rémes
hirek előidézte láz jelenségének tartá azt, nem pedig a véletlen csapás
erkölcsi hatásának.
Csendesíté, biztatá őt, de minthogy alig képzelte, hogy Pécsit komoly
veszedelem fenyegetné s a rebesgetett lázadás ne volna gonosz vagy
bárgyú koholmány, a czifra megnyugtatásoknál czélszerűbbnek tartá,
mentől gyorsabban érni Balázsfalvára, hogy Deborah saját szemeivel
láthassa, mi a való, mi a költemény.
Kocsisát nógatá, rá-rákiáltott a kitérni késlekedő népre, s meglehetős
zaj és czivakodás közt hagyták hátok mögött a belvárost.
Már a vár sánczai elmaradoztak, már az Ompoly fűzese, mely sokadalmak
alkalmával bormérés és laczikonyhák számára vert sátorokkal van
behintve, gyérülni kezdett, már csak egy-egy kolduló hegedűs éneke
juttatá a távozók eszébe, hogy még nincsenek messze a város határától;
már a Tövis felé vivő útról jobbra kellett fordulni s egy gübbenőbe
ereszkedve, a balázsfalvi vonalra átcsapni, midőn a Mikó kocsijával
majdnem összeütközött egy társzekér, melyet lándzsások fogtak körül.
Mikó fölkelt az ülésből s parancsolá, hogy a társzekér huzódjék a
tarlóra, mert különben az ő kocsija küllőjébe ütközik.
A lándzsások felelék. – Mi halottat viszünk, s kegyelmeteknek illik
előlünk kitérni.
– Deborah megborzadt.
– Miféle halottat? tudakolá Mikó, félrébb tereltetve lovait.
– Egy mezei kapitányt, kit az istentelen szombatosok meggyilkoltak.
Deborah ki akart hajolni, de az iszony miatt nem volt ereje. Szemhéjai
összecsukódtak, hogy ne lássa a társzekeret, mely atyja ellen viszi
magával a vádat.
A halott nyugágya széles tengelyű jármű volt, s hogy össze ne ütközzék
az élő utasok fogatával, néhány lépéssel hátrább kelle vonszolni a
kocsit. E végett a Mikó csatlósainak segédkezést nyujtottak a halott
lándzsásai. Egyik a horkanó gyeplőst, másik a kirugó ostorhegyest tartá.
– Szálljunk ki, Deborah, szólt Mikó!
– Nem, nem! tiltakozék a Pécsi leánya, verdeső szívvel, hunyt szemekkel.
A fogat nyugtalanabb lett, s Mikó derékon fogva Deboráht, kivonni kezdé
a kocsiból.
Ez most szégyelvén gyávaságát, szégyelvén remegését, kétségbeejtő
eltökéléssel ugrik le a lépcsőn, s a keskeny útárkon átlebbenve, a tarló
szélén megáll.
Idegei feszülve vannak, szemei mintegy kiemelkedtek helyeikből, s kezét
fölemelve a társzekérre mutatott és kiáltá: – Érzem, hogy ama halott
Kassai Elemér! Ki is halhatott volna meg más, midőn házunkat az Isten
büntetni szándékozik. Látni akarom a halottat!
A társzekérhez nyargalt s Mikó utána.
– Látnom kell őt, mielőtt a föld a legnemesebb vonalakat örökre elrejti
a világ szeme elől! Ah! nem,… nem akarom látni, mert akkor nem maradna
elég könnyem atyám számára… Oh! Isten! mily nyomorult ajándékod az élet!
A halottas szekér mellette vonult tovább.
Deborah szoborként állt az út párkányán. Csak ajkai mozogtak, s arczának
átlátszóan sápadt vonalai áhitatot fejezének ki. Úgy látszott, a halott
lelkéért imádkozik.
*
Mikó hajtatá, űzeté a lovakat, s azok ügetésből iramlásba mentek át s
végre fékeresztve vágtattak.
A nép félénken tért ki, vagy a lovak elébe akart állani, vélve, hogy
elragadták a kocsit.
A hidashoz éppen akkor értek, midőn fegyveres embereket szállíta az
innenső partra.
Ez is igen rossz jelenség volt.
– Prédikáltak-e kegyelmetek vagy… csak gyilkoltak? kérdé fagyos gúnynyal
Deborah.
Egy fiatal nemes, ki őt ismerni látszott és a kisded csapat vezetője,
nem udvariatlan, de kedélytelen hangon válaszolá: – A
szerencsétlenségnek mindig volt joga a keserű szavak használatához. S
nagysád e jogot igénybe veszi. Egyébiránt nekünk, kik igen kedvetlen
kötelességet teljesíténk, még az a fölösleges mentségünk is van, hogy
nem mi valánk a megtámadók.
Ezzel az ifjú lovag csapatostól elszáguldott.
A révészek időhaladék nélkül láttak munkához.
Mihelyt a kocsi bement, eltaszíták a hajót a partról, nem akartak senkit
fölvenni, s oly gyorsan forgaták a lapátot, mintha díjért versenyeztek
volna.
És arczukon annyi levertség.
– Atyámat minden jobbágya szerette! szólt zokogva Deborah.
A Mikóhoz intézett halk megjegyzést nem hallák ugyan a révészek, s talán
a könnyet sem látták, de szivök már jobban hullámzott, mint a Maros,
melynek sodró árjával épen most küzdöttek leginkább.
– Az Isten is megveri azokat, kik ránk hozták a tekintetes vármegyét!
sóhajtá az egyik.
– Csak szólított volna föl minket a nagyságos úr, csak gyűjtötte volna
össze a helységet, úgysegéljen! fustélyainkkal magyaráztuk volna nekik,
hogy benn szoros, künn tágas – mondá a másik.
– Bizony akkor pozdorjává törjük… kivált a hajdukat.
– Magát a megyét is.
Mind haragosabban ütötték lapátjaikkal a habot.
Mikó tudakolni akart a történtek felől, de Deborah merev, halvány
vonalai visszadöbbenték.
A hajó kiköt.
Megint vágtatnak a lovak és szélgyorsan érkezik a kocsi a vár elébe.
S ime, a kapu zárva, a dobogó fölvonva.
Mikó kiabált, hogy ereszszék be.
Az ablakokban pórias és idegen arczok! senki sem mozdult.
Félittasok szemtelen danája hangzék a melléképületekből, fegyverzörejjel
vegyülve.
Éltették a «kopasz Pécsi Simon borát».
Deborah egészen másvilágba volt áttéve, abba, hol lélekzeni nem lehet,
hol a fojtó gőztől elalszik a pislogó mécs és az élet.
Trombitarivalgás rázta föl dermedtségéből.
A dobogó recsegve hullott le. A kapu megnyilt.
Négylovas fakószekér jött ki, szalmazsupból rögtönzött üléssel.
A lánczokkal terhelt Pécsi ült hátul s vele szemben két darabont, a
lőfegyvert előre tartva, hogy az első gyanus jelre vagy mozdulatra véget
vethessen a fogoly napjainak.
A szekeret fedező őrség a szolgabiró által vezettetett.
– Atyám! atyám! kiáltá Deborah a bársonyvánkosu és czímeres kocsiból
kiugorva, veled akarom megosztani a lealáztatást. Ah! bár átvehetném
békóid felét is, azon súlylyal együtt, mely lelkedet nyomja!… Uraim, én
a fogoly leánya vagyok s ki oly lovagiatlan közületek, hogy atyámtól
erővel hurczoljon el?… Meg kell állítani a szekeret! Atyám mellé ülök.
Ha a kocsis rögtön nem tartja vissza a fogatot, Deborah széttapodtatik,
mert a lovak elébe lépett, s onnan intézé a fedezethez kérelmét,
parancsát, büszke szellemének, mely maga ellen támadt fel, sivár
erélyével.
Hasztalan tartóztatá vissza Mikó és az apa.
Fölvéteték a szekérbe.
– Ah! kinek vére van ruhádon? kérdé, midőn atyja mellé ült,… kérdé
reszketve, suttogó és elhaló hangon.
Pécsi tisztes arcza hamusötétté lett.
– Meg ne mondd! meg ne mondd! – kiáltá Deborah leirhatatlan szorongás
közt… Hagyjuk nyugodni a halottakat!
Pécsi arcza mellére hanyatlott; a leány fuldokolva tördelé e szavakat: –
Bocsáss meg, oh! bocsáss meg nekem! Látod, már félőrült vagyok… Csak az
Istenért! egy nevet ne említsünk soha! Vajon van-e szerencsétlenebb
nálunknál?
– El volt tévesztve egész életünk! – sóhajtá Pécsi.
*
[Illustration: – Van-e szerencsétlenebb nálunknál?]
A nap végsugarai épen akkor ragyogtak Pécsi Simon palotája fölött, midőn
a foglyot vivő szekér a Miklós-kapu felé fordult, hogy a vársánczi
börtönhöz érjen.
Tehát el kell válni a fényűzés büszke emlékétől, hogy a törvény kezébe
szolgáltatott egy földalatti szoba sötét üregéből vagy soha sem, vagy a
bakó elébe lépjen ki.
Pécsi, bármennyire le volt verve, nem állhatá meg, hogy szemét föl ne
emelje.
Szétzúzott szobrokat, kivágott élőfákat, betört ablakokat, ledöntött
márványoszlopokat, félig leszaggatott házfödelet, dúlást, romokat
látott.
– Az állam jobban gondoskodhatott volna saját vagyonáról! szólt Pécsi
hideg mosolylyal; de egyszerre fájó húr rezdült meg keblében: – Boldog
Isten, mi lesz belőled Deborah, hiszen már koldus vagy.
– Azon különbséggel, atyám! válaszolá Deborah, hogy a koldus fillért és
szánalmat követel a világtól; én csak feledtetést.
– Ej, ej! – nógatta fejét Pécsi, mint látom, széttépték drága
könyveimet,… ni, ni! ott egy tört darabja a zodiakusnak,… s hát ez nem a
nagyobbik távcső burkolata-e?… A tolvajok, a zsiványok, kiszurták lelki
szememet! Elsötétül előttem az ég, homályban fogok bolyongani,… ők
megfosztottak világomtól!
Deborah szivében tőrszúrás volt atyjának minden szava.
– Oh! én hóbortos vén ember! – sóhajtá Pécsi magához térve, – silány
papirtekercsek, tört üvegdarabok, s a holt tudomány elszórt részecskéi
miatt kesergek, a helyett, hogy élő kedves gyermekem szerencsétlensége
töltené be egész valómat. Megbocsáthatsz-e egyűgyűségemért, Deborah?
– Imádkozni fogok, atyám! hogy legyen még valami, a mit éretted
föláldozhassak! – szólt a Pécsi leánya méla bánattal.
Ekkor a szekér már a börtönhöz ért.
Deborah börtöne tágas volt: az egész világ, ellenben a Pécsié egy
földalatti keskeny üreg.
*
Ősi székely szokás volt, hogy a honárulók házát a nép a földdel
egyenlővé tegye.
Egyébiránt gyakran megtörtént nálok – s ez a politikai nézetek
változandósága mellett természetes is, – hogy a mit közerővel
szétbontottak, azt szintén közerővel újra fölépítették.
A szombatosok üldözői Pécsinél e szokást akarák majmolni, s már jó
messze haladtak a rombolás művében, midőn Kassai István, ki nem szerette
volna ellensége bukását magánboszú eredményéül tekintetni, fegyvereseket
küldött, szétugratá a rombolókat, s egypárt közülök, mert fosztogattak,
rögtönitélőszék elébe hurczoltata.
Még csökönyös gyűlölői is dicséretre méltónak találták ez eljárását,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A rajongók (2. kötet): Regény - 15
  • Parts
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 01
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 1969
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 02
    Total number of words is 4012
    Total number of unique words is 2098
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 03
    Total number of words is 3888
    Total number of unique words is 2026
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2063
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 05
    Total number of words is 3885
    Total number of unique words is 2067
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 06
    Total number of words is 3802
    Total number of unique words is 2075
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 07
    Total number of words is 3820
    Total number of unique words is 1909
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 08
    Total number of words is 3871
    Total number of unique words is 2064
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 09
    Total number of words is 3794
    Total number of unique words is 2119
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 10
    Total number of words is 3858
    Total number of unique words is 2084
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.7 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 11
    Total number of words is 3887
    Total number of unique words is 2055
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 12
    Total number of words is 3930
    Total number of unique words is 2073
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 13
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2115
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 14
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2085
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 15
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2073
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 16
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1992
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 17
    Total number of words is 966
    Total number of unique words is 639
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.