A rajongók (2. kötet): Regény - 07

Total number of words is 3820
Total number of unique words is 1909
31.3 of words are in the 2000 most common words
43.0 of words are in the 5000 most common words
49.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Meglásd, Anna! nem lesz.
– De hátha még most sem szép, kedves herczegnőm.
– Fogadjunk hát, hogy ragyogó szépség?… Úgy-e, én sem vagyok csúf?
Úgy-e, György nem mondhatja, hogy könnyen kaphatott volna szebb arczú
arát, mint én? Vagy talán szebb nálamnál a svékus királynak, a
brandenburgi marchiónak vagy a lengyel respublika uralkodójának leánya?…
Te hallgatsz, Anna! Miért titkolódzol? Talán félsz kellemetlent mondani?
Ezzel Zsófi a tükör elébe állott. Gazdag fekete fürteit simítá homlokán,
s mint látszék, gyermekies elégültséggel vizsgálta saját alakját. – Rút
vagyok-e, Anna?
– Bűbájosabb vagy, herczegnőm, az álomképnél, melyet akkor látunk, midőn
az ég megnyilik szemünk előtt, s a másvilágból rózsaszin fellegeken
himbál felénk a tündérek raja.
– Fogadjunk, Anna! hogy Klára nálamnál is szebb.
– Herczegnőm! miért kivánod mindig a lehetetlent?
– Csak azért is kivánom, hogy ő szebb legyen, mint én! S miért ne
lehetne?… Ah! – tevé hozzá lágy sóhajjal, – mégis óhajtanám, Anna! hogy
a mi Kláránk szőke legyen. Tudod, én barna vagyok. Fürteim ében-sötétek,
de az övéi világosak. Bizom Istenben, hogy világosak. Jer Anna, nézzük
meg.
E makacs teremtés szeszélyének nem lehetett ellentállani.
Csakhamar a terrászon haladtak a fejedelemné laka felé.

XII.
A «fehérnépek» termében minden a legélénkebb foglalkozásban volt.
Szabtak, kötöttek, varrtak, hímeztek, selyem közé ezüst és aranyfonalat
sodrottak, gyöngyöt fűztek, boglárokat illesztettek övre s bibor
ruhadarabokra.
Kéz és szem úgy volt igénybe véve, hogy a herczegkisasszony belépése
kikerűlte a figyelmet.
Klára épen egy kerek rövid vállpalástot tartott kezében, midőn e halk
szavakat hallá: – Nézd, Anna, nem szép-e? vagy talán azt hiszed, hogy ez
nem ő? A többieket ismerem; de ha senkit sem láttam volna közülök,
szintúgy tudnám, hogy ez ő.
Klára látta, hogy minden leány egyszerre fölemelkedik ülőhelyéről.
Követé tehát példájokat; azonban félénkségből vagy az illem iránt való
finom érzékénél fogva, nem fordítá tekintetét azon iranyba, honnan a
lassú beszédet hallá.
– Csakugyan szőke, – folytatá az előbbi hang. – Anna! ah, mily fenséges
aranyhaja van. Nem jósoltam-e meg? Tarts számot rá, hogy az előérzet
soha sem csal. Nekem gazdag tapasztalásaim vannak e részben. Többé ne
mondd, hogy gyermek vagyok. Szólj, kinek volt igaza?
Klára lesüté szemeit, mert érzé a beszélő közelgését hozzá.
– Anna, szólítsd meg! Te vén vagy, s kétségtelen mindig okosan kezded
meg a társalgást.
Klára félig fölemelte tekintetét.
– Anna! mily szép metszetü kék szemek! Megnyertem volna a fogadást…
Kedves Klárám! Anna csak azt akarja neked mondani, hogy Báthori Zsófi
rendkívül örvend minden apróságon, a mi a te kezedből jön. Neki
egyébiránt két palotahölgye van. Egyiknek kötelessége az ő haját
befonni, a másik a fölöltöztetés többi részét teljesíti. Ezek a derék
asszonyságok örömmel átadnák neked mára helyöket, s Báthori Zsófia
rendkívül szerencsés volna, ha te, ki oly szép ruhadarabokkal
ajándékoztad meg, saját izlésed szerint föl is öltöztetnéd. Úgy-e, Anna!
erre akarod kérni Klárát, természetesen azon igéret mellett, hogy a
szokott fölolvasás terhe alól egészen föl lesz oldozva.
– Valóban, herczegnőm, e gondolat nem jutott eszembe, – szólt Anna
megütközéssel.
– Kölcsönözd el hát tőlem a derék ötletet. Vagy talán még jobb lesz, ha
egyúttal magam lépek elő, hogy a te nevedben a szép Klára szolgálatát
igénybe vegyem.
Ekkor megfogta az elpirult szombatosnő kezét.
– Jer, Klára, jelentsük az udvarmesternőnek távozásodat.
Karonfogva vezeté a legnagyobb zavarban levő Klárát a mellékszobába, hol
Petneháziné az udvari szertartások ekkora fölforgatásáról nem is
álmodozva, csendes lelkiismerettel készült a fejedelemnéhez menni, hogy
értesítse a nagyasszonyt mindazon szép és jó dolgokról, melyek a
felügyelete alatt álló osztályban reggel óta történtek.
Alig képzelhető a szerencsétlen udvarmesternő hüledezése, midőn a
herczegkisasszony kivánatát meghallá.
– Lehetetlen! lehetetlen! – rebegték vékony és szintelen ajkai.
– Már mi volna abban lehetetlen, Petneházi néni? – tudakolá Zsófi
negédesen. – Talán nem teszi föl Kláráról, hogy ne tudna engem
fölöltöztetni?
– Én mindent fölteszek e leányzóról, a mi helyes; csakhogy a herczegnő
öltöztetése bizonyos személyeknek van kötelességül téve.
– De tartozom-e én fölöltöztetni, ha öltözetlen akarok maradni?
– Reménylem, azt nagyságod nem fogja megtenni.
– Kétségtelenül nem, ha Klára öltöztet föl.
– A két palotahölgy fog tizenegy órakor a herczegkisasszonyhoz menni.
– Bizton jöhet a végett, hogy föl ne öltöztessen.
– Szörnyűség! Talán nagyságod elfeledte, hogy még délelőtt György úrfi ő
magassága látogatást szándékozik nagyságodnál tenni?
– Jól emlékszem rá. De reggeli pongyolában fogadom. Miért ne? Rákóczi
néni maga mondta, hogy az embert nem öltözéke teszi. Aztán, Anna!
hányszor erősítetted esküvel, hogy pongyolában még szebben nézek ki? S
nem kötelességünk-e, Petneházi néni, leendő férjünknek tetszeni? Meg
vagyok győződve, hogy György elégült lesz kinézésemmel. Ő nem az ékköves
pártát szereti homlokomon, nem a virágot fürteim közt, nem a gyöngyöt
nyakamon, nem a csipkét mellemen. Jó leszek neki így is, a mint most
vagyok. Aztán nyájasságommal pótolom a kendőzés hiányait. Elbeszélem,
hogy nevessünk rajta, Petneházi néni töprenkedéseit. S úgy hiszem, van
is jogom Györgytől szivességet kérni? A múlt őszszel azt kivántam:
szerezzen nekem fekete gyémántot, a milyen a mesékben fordul elő. Ki
hitte volna, hogy teljesítheti? de megtörtént. Most követelni fogom,
hogy a régiek helyett keressen számomra két koromsötét palotahölgyet, a
milyenek a mesékben szolgálják a herczegkisasszonyokat. Ki hinné, hogy
kérésemet betölthetné? S mégis meg fog történni.
– Boldog Isten! miket nem érünk még meg! Vigye a kisasszony Klárát
magával. De csak mára engedem át.
– Ki gondolna a holnapra, kivált midőn még fiatal! Úgy-e, Anna?… Jer
Klára, menjünk. De most ne haragudjék rám, Petneházi néni!
Ezzel nyakába borult a vén asszonynak s homlokát megcsókolá.
*
Klára, ki a fejedelemné termeiben mindent inkább tiszteletre méltónak,
mint szemkápráztatónak, inkább fénytelen kényelemre, mint meglepő
hatásra számítottnak talált, most, midőn a herczegkisasszony
lakosztályába lépett, alig tudá csodálatát visszatartóztatni.
A perzsaszőnyegek lába alatt, a nagy történeti, allegoriai és hitregei
festmények a falakon, a bársony vagy mélykék atlasz boritékú és ezüst
vagy arany himzésekkel, virágokkal ékesített butorok körűle, oly
gyönyörűek, oly leigéző hatásúak voltak, hogy csakugyan a tündérvilágban
képzelte volna magát, ha titkolt bánata, melynek sajgását a meglepetések
közt is folyvást érezé, nem figyelmeztette volna, hogy a regék vidám
országa helyett végre is a siralom völgyébe érkezett el, egy csábító
szépségű ponthoz, melyen örömmel legel a szem, de a lélek nem frisül meg
általa, s nem feledi azt, a mi nyomja, a mi csüggeszti, a mi
zsibbadásban tartja.
Zsófia, a cselédek nagy bámulatára, kézen fogva vitte Klárát a laksoron
tovább.
– Anna! – szólt, az őt követő asszonyság felé fordulva, – téged most
elbocsátlak. Miért untatnánk bohó fecsegéseinkkel? Majd visszavezetem e
leányt, a honnan elragadtam. Bízd csak rám!
– Isten őrizzen, herczegnőm! azért engem itélnének meg és méltán.
Zsófia kedvetlenül bigyeszté ajkait. – Jól van! jőjj hát utána, midőn
délre harangoznak.
– De herczegnőm, ha nálad találná Klárát György úrfi ő nagysága?
– Bemutatnám őt neki. Hisz mikor volt György ellensége a csinos alakú
nőknek?
– De az illem!
– Bizd Petneházinéra e kérdés miatt az aggodalmat.
Anna kénytelen volt engedni.
Mihelyest magokra maradtak, szólt a herczegnő:
– Válaszszuk ki, Klárám, a legtetszőbb öltözetet. Györgynek helyes
ízlése van. Oh! ő Rákóczi bácsinál sokkal kellemesebb férj lesz. Deli és
megnyerő külsejű ifju. Szeretném, ha véleményedet hallanám felőle.
Születésed és multad ismeretlen előttem Klára! az a fejedelemné titka s
nem is akarom tudni; de ízlésed magas származású. Ha te Györgyöt nekem
megdicséred, még inkább fogok azon magasztalásoknak hinni, melyeket róla
szivem beszél.
Klára lesüté szemeit és arczát pir borítá.
Most még inkább érzé, hogy a herczegleány phantastikus magaviseletére
bizonyos elővélemények is hatottak, melyek vonatkozással lehetnek az ő
születésére s polgári helyzetére. Soha inkább nem átallá, mint épen
most, a hallgatást, melyre a fejedelemné parancsa és a viszonyok
kötelezték.
– Ha te, ki többet láttál a világból, mint én, – folytatá Zsófia –
Györgyöt tökéletes leventének fogod találni, akkor rögtön elhiszem, hogy
őt nem szerelmem festi csak oly ragyogó színekkel. Mert tudd meg Klára:
én halálosan szerelmes vagyok Györgybe. Ezt nemcsak Rákóczi néni, de
maga Rákóczi bácsi is legalább százszor mondotta már.
– Adja az ég, hogy nagyságodat úgy boldogítsa szerelme, mint a milyennek
én óhajtom; – rebegé Klára kikerülőn.
– Boldog! – sóhajtá Zsófia, szép homlokát redőkbe vonva. – Éleseszű vagy
Klára! kitaláltad, mi hiányzik nálam… Pompásak úgy-e termeim?… de én
mégis a szegény Báthori Zsófia vagyok. Elvették Istenemet; arany
bálványt adtak helyette… úgy-e hallottad, hogy áttértem? Ne szóljunk
erről többet. Válaszd ki öltözetemet. Te szegénynek születtél; én
szegénynyé lettem.
Klára egy könnyet látott a herczegleány szemében, s ez megszünteté a
végtelen közt, mely a két némbert a társadalmi téren különválasztá.
A szombatosnő közel érzé magát a herczegkisasszonyhoz s nem volt többé
zavarban, midőn a csodálatosan szeszélyes és bizodalmas szavakat ennek
ajkairól hallá.

XIII.
Zsófia, mihelyest a ruhatárban szemlét tartának, leült és a szombatosnő
rendező keze alá bocsátá fejét, s bár máskor nyugtalan magaviseletével
legtöbb bajt épen az öltözködéskor okozott, most oly bárányszelid, oly
vidám és mosolygó volt, mintha minden percz új meg új élvezettel lepné
meg.
– Ah! neked Klára majdnem oly keskeny kezed van, mint nekem, – szólt a
herczegleány, vékony, átlátszó ujjait elébe tartva, – lábad pedig, –
folytatá fecsegését, – kicsinységben még fölülhaladja az enyémet is.
Hirtelen meg sem tudnám mondani, hogy úrfiaink közt melyik érdemelne
férjed lenni. Majd körülnézünk, Klára. Gyulai pártfogásom alatt áll, s
természetes, hogy hibái iránt elnézéssel vagyok, jó tulajdonait pedig
élesebb világításban látom. Különben vannak mások is, kik vele
versenyezni fognak kezedért. Mert tudd meg Klára, hogy én téged férjhez
adlak; neked velem egy napon kell menyegződet tartani.
Klára kénytelen volt szomorúsága mellett is mosolygani a herczegleány
gyermeteg ötletén.
– Vajon külsőnkért szoktak minket inkább szeretni a férfiak, vagy pedig
belsőnkért? – kérdé Zsófia, szabaddá lett karjaira tekintve. – Rákóczi
néni csak a belsőnkért tart férjeink szerelmére érdemeseknek. Ez nagy
megrövidítésem volna, Klára! mert még mamámtól is többször hallám, hogy
igazi ördög vagyok s nehéz föladat belőlem valami helyest faragni.
Túlzás biz’ ez a rólam elterjedt rossz hír; de annyit önként megvallok,
hogy a szépségnek is segítségemre kellene jönni, hogy György mindig
hibátlannak találja magamviseletét. S te, Klára, egészen jó természetű
vagy-e?
– Az emberek elnézésére folyvást nagy szükségem volt, herczegnőm!
– Épen ezért kell alázatosoknak lennünk, mint mondja Csulai uram, ki
szivében alkalmasint kevélyebb Sámuel főpapnál, pedig szüntelen hajlong,
és hányszor nem láttam már a feje lágyát, noha sokkal magasabb nálamnál.
Igazat szólva, valódi alázatosoknak én a mezitlábos barátokat tartom; de
ezekről itt nem szabad beszélni. Te se említsd őket Klára, mert az
udvari szokás nem engedi, hogy őszintén elmondjuk nézeteinket. Aztán
egyéb baj is van e kérdésre nézve… De remek kezed van, Klára, befontad
hajamat, a nélkül, hogy éreztem volna! Mennyit tanulhatnának tőled
palotahölgyeim! Mindig tépnek. Soha sem volt fejem ily kecsesen
fodrozva… Már most ereszsz föl a székről… Ülj le a helyemre… Ne
vonakodjál, kérlek!… Okvetlenül akarom, hogy leülj… Így ni!… Tudod-e, mi
a szándékom?… Hát csak az, hogy most én fodrozom föl fürteidet; még
pedig saját izlésem szerint.
Klára a sápadásig megijedt e szertelen leereszkedésen, s eleget is
tiltakozott, de hasztalanúl.
A szeszélyes herczegkisasszonyt föltett szándékától le nem lehetett
beszélni.
Alsószoknyában, szabad karokkal, s fésűvel kezében hozzáfogott a
szombatosnő feje rendezéséhez.
Kibontá ennek aranysárga haját és sűrű palástként hagyá a földig
hullámzani.
Azután szépségén és csillámán bámult.
– Tudd meg, Klára, hogy ha e hajzattal nem birnád örökre lekötni leendő
férjed szerelmét, akkor nincs varázs az egész világon, s igaza van
Rákóczi néninek, midőn a talizmánról sem tart semmit. Képzeld csak, ő
még a talizmánban sem hiszen! Ez a mi udvarunk, Klára, igen kétkedő. Ha
egy hétig nem látná az égen a napot, azt állítaná, hogy bizonytalan,
vajon ott van-e még? Sokat tudnék én neked erről beszélni; de
tanácsosabb a hallgatás… Oh! minő szép hajad van, Klára!… dicséretet
érdemel az enyém is; de mi tagadás, szeretnék veled cserélni, ámbár,
miért ne vallanám be? karjaimat és vállamat talán nem adnám a tiedért.
Egészen másként áll gyönyörű szemedre nézve a kérdés… Most már befonom
hajadat, s ha tépni találnálak, kérlek, légy engedékeny
tapasztalatlanságom iránt.
Épen hevében volt a munkának Zsófi, midőn a semmiről nem értesűlt két
palotahölgy belépett.
Nincs toll, mely leírhassa e tisztelt úrhölgyek fölindulását.
Egyik nyitva feledé száját; másik kiejtette kezéből a könyvet, melyből
olvasni akart.
– Talán nem vagytok megelégedve az alakkal, melyet a kisasszony
hajzatának adtam? Igaz, én gyakorlatlan vagyok még; de szerencsémre itt
teljesül a közmondás, hogy a szépen minden szépen áll.
Ezzel tovább folytatá a piruló Klárán müvészetét.
– Mit fog mondani ő fensége, a fejedelemné!
– Istenem! egy herczegkisasszonyt ily foglalatosság közt találni! –
sopánkodtak a palotahölgyek.
Aztán, midőn el kellett távozniok, összedugták fejöket, találgatásba
merültek az idegen leány ki- és miléte felől, közlék nézeteiket
ismerőseikkel, azok a magokéival, a nők a férfiakhoz vitték a talányt, a
férfiak a nőkhöz hozták vissza, s pár óra alatt a fejedelmi udvar egész
személyzete azon nagy kérdésen törte fejét, vajon kinek kedvéért lett
fodrászleánynyá Zsófia herczegnő? Micsoda lény az a «fejedelemné titka»?
Hol van családja, hazája? Ki akarja nőül venni? Kinek volna helyén
áhítozni az udvar e kegyeltje után? Ki rendezhetné vagyonát a magas
pártfogás alatt álló személy hozományával? Ki tehetne tönkre magát e
fényüző s elkényeztetett teremtés pazarlása miatt?
Ah! mennyi suttogás, mennyi sürgés támadt!
S minderről épen semmit sem gyanítva, végezték be az öltözködést Zsófi
és Klára.
A herczegleány, miután ékszerei közül egyet sem erőltethetett új
barátnőjére, egy ibolyabokrétát tűzött ennek keblére, a közelgő kikelet
ajándékát, a szerénység jelvényét.
– Ah! – sóhajtá most Zsófia, az órára tekintve – Györgynek már itt
kellene lenni. Eddig soha sem késett. S hol van Anna? Miért nincs György
nálam? Te talán nem is tudod, Klára! hogy minden percz, melylyel
jegyesünk a határozott időn túl érkezik meg, vádlónak tekinthető.
Györgynek már tizenkét vádlója van. Nem elég-e a kihallgatás nélküli
elitéltetésre is?… S Anna miért feledte el kötelességét? Jer! siessünk
az elfogadó terembe. Ha Anna kimarad, te lészsz udvarmesternőm, a meddig
a fiatal herczeg nálam mulat. Oh Istenem! hisz csak nem lehetek magamra.
Klára tűhegyen állott a zavar és átallás miatt.
Zsófi a díszterembe voná őt, fejedelmi méltósággal ült a kerevetre, s
tanítgatá Klárát a szertartásos arczra és állásra.
– Most jól van. Neked komolynak kell lenni, mintha Anna volnál. Az
udvarmesternő az ily elfogadásokkor kettős kötelességgel bir: az
illedelemnek furcsa, de talán hasznos törvényeire ügyel; értesíti a
fejedelemnét, ha valami szokatlan történik: szóval, félig nagynéne,
félig kém. Vedd ezt szivedre, Klára. Saját érdekemben szeretném, ha
arczod vén és redős volna; de a te érdekedben meg vagyok elégedve, hogy
sem éltes, sem fonnyadt. Pótold, kérlek, komoly tekintettel az évek
hiányát.
– Talán azt adja az Isten, – rebegé Klára, – hogy Anna ő nagysága
megérkezik.
– Ne bizzál a véletlenben, gyermekem! légy oly komoly, mint a deczember
hónapot festenék le a naptárban, ha nőnek hinnék.
Ekkor a kamarás, Gyulai Ferencz lépett be.
– Kassai itélőmester és országtanácsos akarja alázatos udvarlását tenni.
– Nem fogadhatom el, – szólt durczásan a herczegleány. – Épen most várom
György herczeget.
– Kassai István itélőmester és országtanácsos, ő fensége a herczeg
megbizásából remélt magasságodtól kegyes elfogadtatást, – szólt Gyulai.
Zsófia herczegnő tekintete kedvetlen benyomásokat árult el.
Küzdeni látszott szeszélyével, de talán kiváncsisága vagy aggodalma
legyőzte azt.
– Helyettes udvarmesternőm itt van; tehát elfogadhatom a tanácsos urat,
– szólt ünnepélyesen.
A helyettes udvarmesternő ott volt ugyan; de arcza márványfehér lett s
lábai alig birták tartani.
Gyulai pedig e fehér szoborra csudálkozó tekintetet vetett, mintha
találgatni akarta volna, melyik görög istenség kifosztott templomából
hozatott e műremek a fejedelmi palotába!
– Gyűlölöm Kassait, – sóhajtá Klára halkan, öntudatlanul.
– Gyűlölöm Kassait, hallá a kerevetről visszhangzani lassan,
álomszerűen.
Az udvarmesternő a herczegnőre, ő rá veté szemét: mindketten megütődvén
önkénytelenül föltárt eszméik rejtélyes összetalálkozásán.
Alig egy percz mulva az eltávozott Gyulai után Kassai lépett be.

XIV.
A vén ember szokott cynismusával vegyült szertartásos tisztelgések közt
közelített a herczegleányhoz, ki az érett kor komolyságát utánzó
magatartással ült kerevetén, s a fejedelmi nőket megillető méltóságból
mentől többet igyekszik arczkifejezéseire ruházni.
De ezen ünnepélyesség nem gátolja Kassait abban, hogy Klárához érve,
szürke, bozontos szemöldei közül kutató tekintetet ne vessen rá, mi a
szombatosnő szivét még összébb szorítá, s az udvarmesternői szerep
eljátszására is igen zavarólag hatott…
– Herczegnőm! – szólt Kassai kedélyes udvariassággal, – ő magasságához,
a fejedelemhez voltam parancsolva, midőn az ifju herczeg, kinek
résztvevő és könyörülő szivét minden szerencsétlenség mélyen meghatja, a
palota előcsarnokában találkozott velem. Épen fönséges atyja belső
szobáiból jött ki, s rendeletet adott, hogy rögtön nyergeljenek s hogy
személyzete is üljön lóra, kísérje őt az áradat színhelyére. Nem vagyok
bizonyos, szólt ekkor hozzám fordulva, visszajöhetek-e azon órára,
melyben Zsófia herczegnőnél akartam tiszteletemet tenni? s valóban igen
lekötelezne kegyelmed, itélőmester uram, ha arról személyesen nyugtatná
meg a herczegnőt, hogy óvatos fogok lenni és másokon segítve, éltemet
botorul nem koczkáztatom.
– Nem koczkáztatja? – szólt ingerülten Zsófia. – Ő nem koczkáztatja? S
ezt akarja velem kegyelmed elhitetni? Mindenütt együtt lesz a
veszélylyel! Fölkeresi, a hol csak találhatja… Vagy nem ugratott-e
kőfalakon keresztül, mélységeken át, hogy szememet iszonynyal hunytam
be? Nem hallok-e naponként róla csodálatos híreket? Most lóháton megy
föl a lépcsőkön; majd meg a seb miatt felbőszült bölény elébe rohan. És
óvakodásáról mindig a legvakmerőbb vállalatok előtt biztosít. Nem építek
igéreteire semmit. Rákóczi néni is mondta, hogy szoktassam el magamat a
remegéstől; mert könnyebb nekem megtanulni, hogy ne féltsem őt, mint
neki, hogy ne adjon folyvást a féltésre okot.
– Ez egyszer semmi komoly ok nem forog fönn. A gyors olvadás a Maroson
megindította a jégtáblákat, s azok Portusnál összetorolva, kiöntést
okoztak. Hisz ezt méltóztatott nagyságod már hallani?
– Most hallom először.
– Inkább segélyezésre van szükség, mint életmentésre.
– Nekem fölösleges ékszereim vannak, – szólt Zsófia.
– Kenyér kell nekik, egy kevés ruha és ideiglenes lakás; mert Portus és
Váradja nagy részét vagy a Sebes vagy a Maros árja borítja, bár
mindenütt gázolhatón. No! legfölebb két házba tolult a hab az ablakon, s
azok is viskók voltak. Csak egy üres bölcsőt láttak a Maroson úszni, s
csak egy növendékgyermek hulláját találták a Sebes fűzei közt. Más
szerencsétlenségről nem vagyunk értesítve.
– Szörnyű, szörnyű! Klára, gyűjtsd össze ruháimat, hogy oszszuk ki a
károsodtak közt… De hol van Klára?… Udvarmesternőm eltünt. Nem látta-e
itélőmester uram, hogy merre ment?
– Úgy gondolom, az öltözó-szoba felé, nagyságos kisasszony! Egyébiránt
reszketett, halálsápadt volt, s mint gyanítom, aggodalmai nem voltak
közönségesek.
– Mindig így szokta Kassai bácsi az embereket ijesztgetni! – szólt
Zsófia, egészen feledve méltóságát s az ünnepélyes fogadással járó
feszes modort. – Többeket tudok már, a kik félnek csak rátekinteni is a
bácsi arczára.
– A herczegnő ideiglenes udvarmesternője talán épen ezek közé tartozik?
– tudakolá mosolyogva Kassai.
– Majd megkérdem tőle.
– Ha jól emlékszem, már egyszer látott, s akkor szintén nagy zavarba
jött.
– S csak egyszer? Azt kell hinnem, hogy többször is.
– S miből gyanítja nagyságod?
– Engedjen arról hallgatnom.
– És szabad-e tudnom, miként jutott a tőlem félő hölgy azon magas
hivatalba, melyben most találni volt szerencsém?
– Kinevezés által.
– S ki nevezte ki?
– Magam, – szólt Zsófia méltósággal. – Igaz, csak egy órára; de azzal
bebizonyítám, hogy állandólag is lehetne azzá, a mivé tettem.
– Kétségkívül magas születése vagy rendkívüli tulajdonai jogosították e
kitüntetésre?
– Hogy a magas születés nálunk az előmenetelre nem okvetlenül szükséges,
azt a tanácsos úr saját magáról tudhatja.
– Nagysád tökéletesen meggyőzött a rangra nézve, – szólt cynicus
vidorsággal Kassai. Csak még azt nem tudom, hogy a félénk hölgy, oly
fiatal korában, s oly gyermekes modor mellett nagy képességeinek minő
jeleit adhatta?
– Ez, itélőmester úr, az én titkom.
– De legalább neve nem?
– Az, itélőmester úr, a fejedelemné titka.
– S honnan jött ide?
– De nem tudná-e Kassai bácsi megmondani, hogy hová ment innen?
– Véghetetlenül sajnálom, hogy azzal a herczegnőnek nem szolgálhatok.
– Fájdalom! hasonló helyzetben vagyok én is kegyelmed azon kérdésére
nézve, hogy honnan jött?
– Miután tehát szerencsém volt egy az udvari szertartás szerint fontos
ügy felől nagyságodtól megnyugtató fölvilágosítást nyerni, kegyes
engedelemért folyamodom más tárgyra nézve a herczegnő figyelmét igénybe
vehetni.
– Udvarmesternőm eltávozott s kegyelmed, ki az udvari szertartásokra
hivatkozott, bizonyosan nem feledte el, hogy az elfogadásoknál az
udvarmesternő jelenléte szükséges.
– Valóban nagy hiba volt Komjáthi Anna ő kegyelmének, a
herczegkisasszony udvarmesternőjének kimaradása, azonban miután az ügy,
melyről szólani akarok, György ő fenségére vonatkozik, azért is el kell
hallgatnom Anna asszony mulasztását, mert ez kellemes alkalmat nyújt
nekem, régi óhajtásom teljesítésére. Igen herczegnőm, négyszem közt
vágytam nagyságoddal beszélni, s midőn most erre alkalom nyílt,
háládatlan volnék, ha észrevétetném másokkal azon hanyagságot, mely ily
váratlan szerencsében részeltet.
– Tehát az itélőmester úr elnézést igér nekem elnézésért. De feledi,
hogy György miatt aggodalomban vagyok? Hogy a szerencsétlenség
martalékai segélyemet várják? Hogy Klára, kinek a könyörület
teljesítésében oldalom mellett kellene lenni, csodálatosan eltünt? Hogy
általában tűhegyen ülök itt? S hogy nem szeretek semmi kellemetlen
érzést? Szóval, most Annára van szükségem,… ha tudniillik Kassai bácsi
nem akar udvarmesternőm lenni.
– Valóban, nem tudom, birok-e elég képességgel e fontos hivatásra. S mit
kellene tennem, hogy legalább mint udvarmesternő elmondhassam azt, a mi
szívemen fekszik?
– Bejön a ruhatárba s velem együtt kiválasztja a használható darabokat.
– Esdeklem alázatosan, a károsultak oly sorsú egyének, kiken nagyságod
legdurvább vászna, legviseltebb ruhakelméje is valódi gúny volna előbbi
állapotjok ellen.
– De aranylánczaimat és karpereczeimet eladhatják.
– Nem értik becsét e drágaságoknak, potom áron adnának túl azokon; nem
is említve, hogy a szolgabiró tolvajságért, csupa tévedésből,
befogathatná őket.
– Reménylem, kegyelmed ért a drágaságokhoz?
– Valamennyire értek, herczegnőm.
– Tehát én most az udvarmesternőt elküldeném, hogy adja el az ötvösöknek
csekélyebb ékszereimet. S ha kegyelmed udvarmesternőm lett, kiválasztjuk
a szükségeseket, s rögtön elviszi az ötvösökhez. A válogatás alatt
megengedem, hogy beszélgessen arról, mit szivén hord, noha bevallom,
inkább szeretném, ha ez időközben Klára beszélne velem.
– Csodálatos lény lehet az a Klára! S kell-e még egyebet is tennem,
herczegnőm?
– Természetesen. Midőn a pénzt beszerezte, hintómba ül, elmegy a
helyszinére, segít a szűkölködőkön, kiosztja adományaimat, s gyorsan
visszatérve, pontos előterjesztést nyujt be hozzám a történtekről.
– A hintón kívűl, herczegnőm, a többi feltételeket elfogadom. Már hiába,
inkább bizom saját lovaimban.
– Menjünk tehát a ruhatárba.
A gondviselés úgy akarta, hogy e válságos perczben lépjen be Anna.
Az elkésett udvarmesternő kipirult, midőn Kassait megláttá.
– Épen a tanácsos uram ő kegyelme igérkezett kötelességeid betöltésére,
Anna! s úgy hiszem, e megszégyenítés eléggé megbüntet.
Anna inkább a rettegett Kassai, mint a herczegnő előtt mentve magát,
fölhozá, hogy saját szemeivel látta György urfi kilovaglását, s ebből a
mai elfogadás más napra áttételét következtetvén, szabadságot vett
néhány perczig haza távozni.
– Most már a tanácsos úrra egész figyelemmel hallgathatok! – szólt
Zsófia mosolyogva Kassainak, ki négyszem közt szeretett volna vele
beszélni, kellemetlen helyzetén.
– Talán az árvíz miatt károsultak ügyétől vonnám el drága idejét.
– Sietni fogunk majd Annával a szükségesek kiválasztásában. Csak szóljon
kegyelmed haladéktalanúl, mert már kiváncsivá tett, s a nők, mint Anna
mondani szokta, inkább uralkodhatnak még gyűlöletükön is, mint
ujságvágyokon.
Anna megütközött ugyan a neki tulajdonított észrevételen, de kötelessége
szerint hallgatott és szertartásos szigorral tartá magát a néma tanúk
szerepéhez.
Kassai a szerencsés alkalom elszalasztását eléggé fájlalá, de sokkal
több tapintattal bírt akár arra, hogy egészen hallgasson, akár hogy
mindent elmondjon. Szerette volna György urfit, ki Pécsi Simonhoz és
Szeredihez közeledik, dícséretes ürügy alatt Fehérvárról eltávolítani,
de Annában kétes jellemű segédnél többre alig számíthatott. Ez
alkalommal tehát csak általánosságban, csak előkészítésként kellett
működnie, különben koczkáztathatá a sikert.
– György herczeg, – szólt tehát, mintha egy épen most félbeszakított
tárgyat folytatna, – György herczeg a Maros kiöntése miatt veszélyben
forgók jó nemtője lesz. Életét nem koczkáztatva, megmentheti másokét, s
a nép hálakönyeit szép tetténnek adójául elfogadhatja, oly föláldozások
nélkül, melyek a herczegnő és a haza aggodalmait igénybe vehetnék. Ezt
nevezem én helyes gazdálkodásnak az erénynyel. De vajon mindig számító
gazda-e az ifjú herczeg? A mult őszszel a meggyúlt pajtába rohant, mikor
már a boronák töredezni kezdettek s a láng az ablakokon kitört. És miért
koczkáztatá az életét? Hm! hogy megmentse egy parasztnőnek fejős
tehenét. Hát nem lett volna-e helyesebb, ha már a károsultat szánta, más
tehenet ajándékozni neki? A farsang végén Bánffy Gergely lakodalmán,
melyre nyolcz vezetéken hozott paripával jelent meg, egyszerre bezáratta
az udvarkaput.
– Hallottam, – szólt közbe Zsófi – részletesen hallottam a történteket.
Sorba állította a vendégek kocsiait, úgy, hogy az egész tért
betöltötték. Ekkor a magával hozott rókát szabadon bocsátá. Lóháton,
ostorral kezében és a szekerek közt nyaktörő ugratásokkal üldözte,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A rajongók (2. kötet): Regény - 08
  • Parts
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 01
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 1969
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 02
    Total number of words is 4012
    Total number of unique words is 2098
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 03
    Total number of words is 3888
    Total number of unique words is 2026
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2063
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 05
    Total number of words is 3885
    Total number of unique words is 2067
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 06
    Total number of words is 3802
    Total number of unique words is 2075
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 07
    Total number of words is 3820
    Total number of unique words is 1909
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 08
    Total number of words is 3871
    Total number of unique words is 2064
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 09
    Total number of words is 3794
    Total number of unique words is 2119
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 10
    Total number of words is 3858
    Total number of unique words is 2084
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.7 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 11
    Total number of words is 3887
    Total number of unique words is 2055
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 12
    Total number of words is 3930
    Total number of unique words is 2073
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 13
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2115
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 14
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2085
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 15
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2073
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 16
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1992
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 17
    Total number of words is 966
    Total number of unique words is 639
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.