A rajongók (2. kötet): Regény - 04

Total number of words is 3893
Total number of unique words is 2063
29.1 of words are in the 2000 most common words
41.4 of words are in the 5000 most common words
49.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
felé, s Klára vezetője, ki a házi szokásokkal ismeretes volt,
mozdulatlan és áhitatos figyelemmel állott meg, míg az apród egy igen
hosszú s kenetes körmondatot orrhangokkal befejezett.
– Kedvesem, mi járatban vagy? – kérdé a pamlagon ülő.
– A fejedelemné ő fensége parancsolá, hogy mondjam meg édes
asszonynénémnek, hogy e leányzó az (ekkor Klárára mutatott), kit oly
régen kerestetett.
Az udvarmesternő levevé szemüvegét, hogy jobban lásson, azután ismét
föltette, hogy még jobban lásson, s midőn így sem nyugodhatott meg,
nyájasan tudakolá a palotahölgytől:
– Úgy-e, kedves hugom, ezt a derék leányt Kalotaszegi Borbálának hivják?
– Igenis, Bodó Klárának – válaszolta a palotahölgy. – Ő fensége
kegyelmes rendelete szerint az udvar nemes hölgyei közé tartozik.
Az udvarmesternő fölkel a pamlagról, Klárához közeledik, s megcsókolja
homlokát, ki e szívességet kézcsókkal viszonozza.
– Kegyelmes asszonyunknak forma-készítőre volt szüksége, ki a himzők,
varrók és hurkolók számára szép mintákat rajzoljon, s ezért küldött,
édes gyermekem, utánad… csakhogy azt nem tudom képzelni, hogy miért
hivnak téged a mostani neveden?
– Az a fejedelemné titka, – válaszolá Klára.
– Nekem kellett volna téged a mi kegyelmes nagyasszonyunkhoz bevezetni.
S hogyan jutottál az ő fensége szine elébe?
– Nagyságos asszonyom! az is a fejedelemné titka.
Petneházyné aligha örvendett a rejtélyen, mely az idegen nőt előle
elleplezé. Nem minden csipősség nélkül mondá tehát:
– Jöjj velem, «fejedelemné titka», hogy mutassam meg szobádat, a hol
lakni fogsz, jelöljem ki a helyet, a hol dolgoznod kell, és vezesselek a
többi nemes kisasszonyokhoz.
Klára csinos kis szállást kapott s név szerint megismerte azon
leányokat, kik félórával előbb nagy kiváncsisággal függeszték reá
szemeiket.
*
Ezalatt a fejedelemné fontos intézkedéseket tett.
Laczkó István történetét minden részleteivel összefoglalván, nem
kétkedett, hogy Kassainak érdekelve kellett lenni a fejleményekben.
Klára elbeszélése két dologról győzte meg, arról, hogy a korlátnok
törvényes joggal bir a szombatos pap személye fölött, s arról, hogy e
jogával való fenyegetéssel vette rá a szerencsétlent a szombatosok és
főleg Pécsi Simon elleni kémkedésre.
Rákócziné, bár a hit kérdéseiben férjénél szigorúabb volt, a szombatosok
tévelyeit nem üldözé. Udvarában több oly cselédre lehetett találni,
kiket rosszakaróik e rajongókhoz szítással vádoltak. De ha a fejedelemné
a kitagadott és törvényesen megbélyegzett felekezet esküdt ellensége is
lett volna, azért még sem szünnék meg erélyes jellemének egész hevével
kárhoztatni azt az eljárást, melynek gyanuja Kassait terhelé.
Laczkó rögtöni eltünését is inkább hitte Kassai boszújának, mint akár
öngyilkosság, akár megszökés eredményének.
Egy perczig tehát azzal küzdött, vajon nem volna-e czélszerűbb Kassait
magához hivatni és nyilatkozatra birni; de gyakorlati eszével hamar
belátta, hogy minden elsietés az eredményt koczkáztatná.
S bár mennyire volt Klára arczára az őszinteség kinyomva, és előadása az
igazságnak bármily kétségtelen bélyegét hordá magán, mégis szabad-e,
illő-e a bűn jelenségeinek megállapítása nélkül hitelt adni oly vádnak,
mely becsületet sérthet, s be sem bizonyítva homályt vet arra, a ki
ellen intéztetik?
A szombatosnő elbeszélése az elővizsgálatra több kiinduló pontot
nyujtott, mert a börtönőr tanuskodhatott Laczkó bezáratásáról; Fridrik,
a pék, Fehérváron mulatása körülményeiről adhatna fölvilágosítást; azon
társaság végre, mely Pécsi Simon nyári laka előtt megtámadta, ez iszonyú
jelenet részleteit, s talán okait is fölleplezhetné.
Klára leirásából a fejedelemné Kassai Elemérre tüstént ráismert; a
kiméletlen öreg úrban pedig, ki az izgágát előidézte, Szeredit gyanítá.
Rögtön magához hivatta őt.
S nem csalatkozott.
Szeredi a legapróbb részletekig elbeszélte a történteket, s midőn
rokonától, a fejedelemnétől meghallá Laczkó eltünését, a Kassai ellen
forralt boszutól hajtva, sokat változtatott a szerencsétlen szombatos
felőli véleményén.
– A jámbor, az érdemes férfiu! – sóhajtá. – Látszott egész valóján, hogy
nincs bűnre, aljasodásra teremtve; de a ki Kassaihoz közel jut, ha
angyal volna is, előbb-utóbb számot tarthat a kárhozatra. Mondtam én
mindig nagysádtoknak, hogy Dajka püspök és Csulai uram minden
ékesszólása sem tisztíthat annyit az erkölcsökön, mint a mennyit Kassai
magaviselete egy óra alatt ront. Ha a becsületesség aranyrúd volna, az ő
lehelletére rozsdát kapna; pedig az aranyat nem szokta a rozsda bántani.
Ő fensége a fejedelem magas kegye szerint rendelkezhetik alattvalói
fölött. Oszthat méltóságokat és hatalmat függetlenül. De én Kassai
uramat azon izmaeliták utódjának képzelem, kik az Árpádház végivadékai
alatt meglopták a kincstárt s a királyi korona pántjának legszebb
köveit, a nép szeretetét és az országnagyok hűségét, kifeszíték százados
helyeikből, hogy a gyémántot üveggel pótolják, mely hamar törik, s ha
épen is maradna, akkor sem érne semmit. Kassai uram nem való az én
uram-fejedelmem tanácskozó termébe… őszintén mondom, az előszobájába sem
méltó. Boldog Isten! mit nem tehetett azzal az emberséges Laczkó
Istvánnal is? A jámbor férfiu kétségkívül nem akart Pécsi ellen föladó
és hamis tanu lenni. Az én atyai dorgálásom is hathatott kedélyére.
Bizonyosan kikérte a vén farizeustól, hogy vele ne készíttessen koholt
okmányokat, ne kovácsoltasson hamis vádakat; s íme, Kassai a Marosba
dobatta, vagy megfojtatta és holttestét a mult éjjel az akasztófa alá
temetteté. Az én kegyelmes fejedelmem nem akar nekem hitelt adni, s
tudom, nagyságod is ki fog szidni e szavaimért; de engem nemcsak
alattvalói hűség, hanem a vér legszentebb kötelékei is csatolnak a
Rákócziak és Lorántffiakhoz. Ha a vén Szeredi hallgat, akkor ki merje
megmondani az igazat? Ha én sem vagyok elszánva uram fejedelmem és
családja neheztelését fejemre vonni, hogy a dicsően uralkodó háznak
használhassak, vajon akkor kicsoda fogná helyzetét koczkáztatni azért,
hogy öntudata előtt megérdemelhesse a kegyelmet, melyet igaz szándéka
miatt elveszt?
Rákócziné rég megszokta Szeredi vádaskodásait, élczeit és sopánkodását.
Majdnem oly keveset adott, mint a férje, e vén rokon politikai
nézeteire. De tudta, hogy senki sem bír jobban kifürkészni titkokat és
senki sem hajlandóbb egy kevés botrányért tömérdek időt, fáradságot
hozni áldozatul. Szeredinek a kósza fecsegés mellett az ildomos
hallgatás is tulajdona volt. A fejedelemnének, minthogy Klára előadása
tevékenységre ingerelte, épen ily emberre volt szüksége.
– Nem arról van most szó, – mondá feddőleg – hogy kegyelmed miként
vélekedik a mi legfőbb tanácsosunk hivataloskodása és magánélete felől.
Jól tudjuk, hogy a kik a kormány élén állanak, vádoltatni szoktak azok
által, kik nem vesznek a kormányzásban részt. Midőn Pécsi volt a
kanczellár, kegyelmed őt tartotta a legrosszabb embernek, most helyébe
Kassai lépett, most ő legbűnösebb… míg a váradi kapitányság betöltve nem
lesz.
– A leendő váradi kapitány elleni vád könnyen vonhatna nyakamra
notapört. De ezt sem tekintve, hiszem tehát, hogy mindig a legrosszabb
embernek marad Kassai.
Mosolyogva koczkáztatta e megjegyzést Szeredi, s a fejedelemné sem akará
észrevenni a benne rejlő gúnyt. Hisz nagyobbik fiának kapitánysága a
leggondosabban őrzött udvari titok volt.
– Kegyelmedet egészen haszonvehetetlenné teszi rögzött gyűlölete; pedig
épen hű szolgálatát akarám igénybe venni.
– Rendelkezzék fönséged fáradságom, vagyonom, életem fölött s rögtön
tapasztalni fogja, hogy jobbágyi kötelességem elől minden más tekintet
háttérbe vonul.
– Szeretném tudni, mi történt Laczkó Istvánnal? Gyanítom ugyan, hogy
kétségtelenül jogos okból, Kassai uram hatalmába esett, de szeretném
erről bizonyossá tétetni.
– Legfölebb egy hó alatt mindenről értesülve lesz nagyságod. Laczkó
Istvánt vagy élve, vagy halva előkerítem. Ha Kassai, mint a bitang
marhát, vásáron adta is el, faluról-falura fogom nyomon kisérni, míg
rátalálok; ha négyfelé vágatta is, mint régen az országos rablókat
szokták, mind a négy részt ki fogom kutatni, hogy együtt hozhassam el.
– Ekkora buzgóságra nincs szükségem. Elég lesz, ha kegyelmed az
elveszett egyén sorsáról értesít. Tájékozásul szolgálhat az a nézetem,
hogy Kassai uram valószínüleg Laczkót szökött jobbágyként vitette
valamelyik jószágába.
– Most értem már a jámbor férfiunak hozzám intézett végszavait. Fönséged
bölcsesége új világot derített fejemben. Menten a munkához fogok.
– De kettőt kötök ki. Először, maradjon minden titokban; másodszor,
kegyelmed Kassai indokainak kutatásába ne elegyedjék. Csak arról
értesítsen bennünket, hol van Laczkó és minő állapotban?
– Szigoruan fogom nagyságod utasítását követni, válaszolá mély bókkal
Szeredi.
A fejedelemné kegyesen nyujtá kezét a rokonnak, melyet ez a régi
barátság és a magas rang iránt tartozó tisztelet vegyületével emelt
ajkaihoz.
Szeredi távozása után visszajött Dajka püspök.
– Tisztelendő atyám! a kegyelmed védenczét erkölcsös magaviseleteért
udvarom nemes leányai közé soroztattam be.
A szegény püspök égni vélte lába alatt a szőnyeget.
– Fönséged kimondhatatlanul kegyes, – szólt el nem palástolható
zavarral.
– Reménylem, hogy Bodó Klárában sok ügyességgel biró egyénre tettem
szert, ki szorgalmával a többi kisasszonyoknak is jó példát fog adni.
– Mindenesetre a választás rendkívül szerencsés volt. Klára eszét eléggé
tanusítja az is, hogy engem ráfogások és hazugság nélkül tudott tévútra
vezetni, s így szerzett magának alkalmat a fenséged szine elébe jutásra.
A különben szelid Dajka e megjegyzésében az átalláshoz némi keserűség is
csatlakozott.
– S hogy találta kegyelmed a herczegkisasszonyt? – tudakolá a
fejedelemné, a társalgásnak más irányt adva.
– Épen midőn bejelentettek, hajékét tépte le s eltávozott, hogy újra
fodroztassa fürteit.
– A szeszélyes gyermek! s püspök uram nem dorgálta meg?
– Leültem, s vártam, míg visszatér.
– S akkor?
– Akkor Zsófia kisasszony elővétette új ruháit, s okvetetlenül tudni
akarta, melyiket tartom közülök legszebbnek?
– Soha sem jön meg az esze! – sohajtá a fejedelemné. – S kegyelmed
miként utasítá őt rendre?
– Mondám, hogy világi hiábavalóságokhoz nem értek; de arra megfogta
kezemet, s nem akart a ruhatártól elereszteni, míg itéletet nem hozok
öltözékeinek szépségeiről. Azt állítá, hogy inkább sírni is kész,
mintsem szabadon bocsásson, ha nézetemet nem fejtem ki.
– Ezért szigorúan meg fogom szidni. S kegyelmed mit tett?
– Itéletet hoztam, s egy világos narancsszinűnek adtam elsőséget.
A fejedelemné mosolygott.
– S mit monda Zsófi?
– Összecsapta kezét, kaczagott, és azt állítá, hogy semmit sem értek a
ruhához, mert a mit megdicsértem, annak a színe és szabása a
legszerencsétlenebb.
– S kegyelmed, püspök uram, mit válaszolt?
– Csak azt, hogy már most én szeretném tudni, vajon mit tart a
herczegkisasszony _Az áhitatos lelkek számára virágokkal beültetett és
gyomoktól kitakarított kert_ felől, melyet a mult vasárnap olvasás
végett átadtam?
– Ez igen helyes kérdés volt. S mit mondott Zsófi?
– Előmutatá a könyvet, és láttam, hogy eléggé szét volt tépve.
– Legalább tehát tanulmányozta! – vigasztalá magát és a püspököt a
fejedelemné.
– Úgy hivém, és ennélfogva kérdeztem, melyik virága a kertnek tetszik
leginkább?
– S mit felelt?
– Hogy az ilyen virágokhoz ő csak annyit ért, mint én a nővirágokhoz.
– Addig olvastatom vele, – szólt haraggal a fejedelemné, – addig
olvastatom a püspök uram könyvét, míg könyv nélkül mondja el.
– Ez esetben új példányt hozok, fönséges asszonyom, mert a régi már nem
állja ki a hosszas forgatást.
*
A fejedelemné a püspök távozása után is néhány perczig neheztelt
Zsófiára; de a Rákócziak e szeszélyes és elkényeztetett leány irányában
gyöngédek, sőt gyakran gyöngék voltak; úgy a férj, mint az asszony.
Kápráztatta szemeiket a Báthori család dicsköre. A Báthoriak közül
vajda, országbiró, nádorispán, fejedelem, s halhatatlan emlékű király
volt már azon korban, mikor a Rákóczi és Lorántffi név csak keskeny
körben volt ismeretes.
A hatalomra jutott új családok nagy áldozatok árán is keresik a régi
családokkal való rokonságot, s bár a nyugodt kedélyű és biztos itéletű
Rákócziné soha sem nyomhatta el azt az aggodalmát, hogy fiát Zsófia
boldoggá nem fogja tenni; de gyanui és szorongásai ellen mindig talált
oszlató szert a herczegkisasszony fiatal éveiben.
– Majd megjön az esze, – vigasztalá magát most is, – hisz a tapasztalás
mutatja, hogy egyik némber még a párta előtt, a másik csak a főkötő
alatt érik meg. Zsófiánál hamar fejlett a test, s épen azért bontakozik
ki későn pólyáiból a lélek.
Nem tudjuk, mennyi érvvel bir e nézet; de az bizonyos, hogy Rákóczinét
megnyugtatá.
Tevékenysége ismét Klára ügyére irányult.
Néhány sort vetett papirra, s miután a levelet bepecsételte, a
szombatosnőt magához parancsolá.
– Könnyezned nem szabad azért, a mit most tőlem hallani fogsz, s kivált
udvarom előtt egy sóhajjal sem árulhatod el bánatodat.
Klára viaszsápadt lett.
– Férjed sorsa függ lelkierődtől!
Klára összeszorította ajkait, mintha daczolni akarna a kíneszközökkel,
melyek testére alkalmaztatnak.
– Fiadat az ide alig félórára fekvő Portusra viszik. Jámbor, istenfélő
házban fog növekedni, míg ismét átveheted. Az özvegy, kihez e levél
szól, a kis Endrét saját édes magzatának fogja tekinteni. Tüstént
megrendelem az örményesi uradalom igazgatójának, hogy keresse föl a
csecsemő leányodat, s vigye magához. Nálam bátorságban van! barátnődnél
rátalálhatnak. Nincs-e valami jegyed, melyet az áttért szombatosnő
ismer?
– Csak a mátkagyűrűm. Jefta volt a nyoszolyóleány, midőn az
evangelikusok szertartása szerint férjhez mentem.
Míg a szent ereklyét Klára lehúzta ujjairól, megeredtek szemének
könnyei.
– Nem parancsoltam-e, hogy rendben tartsd magad? – szólt a fejedelemné
komor arczczal.
– Csak ne hullanának rám a boltozat kövei! – gondolá Klára, forogni
vélvén maga körül a termet.
– Ha gyönge vagy, távozzál innen! – ismétlé a nagyasszony.
Klára mozdulatlanul állott, mintha szellemek lánczolták volna
föloldhatatlan kötelékkel a padlózathoz. A vért lázas szíve orczájára
hajtotta, de onnan megint visszautasítá eltökélése. Arcza fehér rózsa és
piros rózsa volt fölváltva, míg néhány másodpercz alatt a súlyegyen
helyreállott, s a szenvedő szombatosnő úgy nézett ki, mintha álmából
ébredt volna föl, s nem tudná, mi rezzenté el a phantastikus képeket,
melyek körüllebegték.
– Már távozhatol, – mondá a nagyasszony. – Sokat foglalkozzál, hogy
kevés időd maradjon a gondolkozásra.

VIII.
Gyulai nem tartott sokat a szombatosságot fenyegető veszélyekről, s azt
sem hivé, hogy Pécsi Simon, midőn a hitújítás kérdése komolylyá válnék,
még egy hajszálát is meggörbíteni hagyja a fényes kövű új Jeruzsálem
miatt.
De bár mekkora Tamás volt a Deborah atyjának elvszilárdságában, bár
mennyire hitte, hogy a volt korlátnok minden ábrándossága mellett sokkal
tapasztaltabb róka, mintsem az együgyű kezek vetette tőrben magát
elfogassa, mégis az estéli borzasztó jelenet, Szeredi bélyegző szavai,
és a kémkedéssel vádolt Laczkó dühe s megaláztatása akkora befolyást
gyakoroltak kedélyére, hogy soha sem tudta szemeit behunyni, álmában is
titkos kémek álarczát látta letépni, és az ájuldozó nők alakját eltakaró
sűrű fátyolokra boszankodott.
Ah, a fátyol, s hogy Elemér jött az ájult némber segítségére, ébren is
nagyon nyugtalanítá az ifju kamarást.
Mit beszéljen el már Anna néninek, midőn a történet regényes része mást
illet? Neki csak mellékszerep jutott, s a tudakolóknak azt sem fogja
megmondhatni, hogy az a Klára, kinek nevét kétségbeeséssel hangoztatta a
kém, kék vagy fekete szemből ejté-e ki a könnyet, midőn magához tért, s
fájdalmas mosolylyal vagy mosolygásban elhalt fájdalommal hálálta meg a
hazakisérő lovag részvétét… És minő lény lehetett Klára? Ha bűbájjal
bir, úgy Elemér még Fehérvárott mulat. És vajon elutazott-e?
Gyulai Ferencz e gondolatra odahagyta szobáját, s betekintett Elemér
szállására.
Takarítottak, rendeztek. Új lakosa volt, szintén a testőrtisztek közül.
– Vagy Klára szépsége kisebb szerencsétlenségénél, vagy pedig Elemér
inkább szereti Deboráht, mint saját maga hiszi, – ez elmés megjegyzéssel
tért vissza Gyulai.
– S most már mit csináljak újdonságommal? – fűzé tovább eszméit. – A nő
nem látszik különös érdekkel bírni, s én teremtsek-e részére szépséget,
szellemet és kalandot? Azután Elemér nevét sem hozhatom föl oly
történetnél, melyben Szeredi tulajdonkép Kassai István uram ellen is
szólott, a nélkül, hogy az unokaöcs által rendreutasíttatnék. Kassai
István ő kegyelmét szintén nem nevezhetem meg, mert ha fecsegésem fülébe
jutna, szörnyen neheztelne reám, s haragja előmenetelemet gátolhatná.
Tehát a cselekményből még a magamén kívül legalább két nevet ki kell
hagynom. Sőt kérdés, mit csináljak Szeredi ő nagyságával is?
Fölingereljem-e ellene a hatalmas Kassait, holott éles nyelvével maga is
eléggé bőszíti magára? S mi hasznom lesz, ha hireszteléseim miatt végre
a fejedelemné rokona, vagy a fejedelem első tanácsosa között kell
választanom, föltéve, hogy mind a kettőt egyszerre nem veszítem el? Hüm!
Az előmenetelre szükségesebb a hallgatás, mint a beszéd. Bízzuk Szeredi
ő nagysága csatlósaira a botrány terjesztését; mi fiatal kamarások,
kikre szép jövő néz, legyünk titkolódzók, midőn a nyiltság haszna
kétséges… De, hát Pécsi se tudjon semmit a történtekről?… Kár volna
nyugtalanítani, midőn veszélytől komolyan nem tarthat. A szombatosság
sajátságos őrjöngés lehet; de az ország nyugalmát fenyegető bűnné még
Kassai sem bélyegezheti. Azonban, midőn a boldogult Bethlen Gábor
fejedelem Pécsit börtönbe csukatta, a szombatossági vád is keringésbe
hozatott, hogy a lázadási kisérleteket rejtélyes nevével fedje. Atyámtól
hallám a kegyvesztett korlátnok czimborálását az elégületlenekkel. S
vajon most is nem ilyent szaglál-e Kassai ő kegyelmessége? A pártok
békétlenek, Zólyomi rokonai a portát ingerlik a fejedelem ellen, a
katholikus urak hátratételről panaszkodnak, a palatinus titkos
küldöttjei által rokonszenvet toborz. S midőn a huzalkodásra annyi
jelszó és kedv van, csodáljam-e, ha a különcz észjárású Pécsi oly
viszonyok közé bonyolítja magát, mely halálos ellenségét végdiadalra s
őt bilincs közé vezetheti. Leányára s hetven falvára nincs ugyan sok
vágyam, de csak annak szolgáljunk-e, kitől szerencsénket várjuk? Ez nagy
önzés volna. S miért ne figyelmeztetném, bár általánosan, Pécsit arról,
hogy kémek veszik körül, lesik lépteit, szavait? Azonban hátha részletek
után tudakol? Akkor inkább rejtélyes maradok, mint csevegő. A homályos
szavak, a ködbe takart czélzatok Pécsire nagyobb benyomást tesznek, mint
az elősorolt tények s az indokolt vélemény. Meglátogatom őt és
figyelmeztetem.
Gyulainál a gondolatra hamar szokott a tett következni.
Mihelyt foglalatosságait elvégezte, s az udvarban reá többé nem volt
szükség, a «remeteség» felé tartott, de alig ért a Miklós-kaputól a
külvárosba, alig kezdett azon utczára belejteni, hol a mult este
csatlósok állották el Szőke István útját, midőn kápráztató fény özönlött
feléje.
Bár felleges és sötétszürke est volt, melynek holdja bujkált és
csillagai csak lopva mosolyogtak a komor ég kárpítjáról, Pécsi lakása
tündérin csillogott, világosan és nevetőn. Száz meg száz színes lámpa
derítette föl a kert útját, és ösvényeit.
Czímeres hintók, czifra csatlósok és huszárok állottak az oszlopos
folyosó előtt, és sok szolgakéz lobogtatott fáklyát, emelve a
világítást, mely különben is pazar és magát fitogtató volt.
A kéjlak minden ablakain a csillárok fénye reszketett, kivévén azon
rejtelmes szobát, hol a zodiacusban forgottak a bolygók s a végzet
titkait szokták az ábrándozó Pécsihez lehozni.
Gyulai a kapunál vissza akart térni, mert csak a házi kis körre
számított, csak Pécsivel kivánt találkozni; de megzendült a nagy terem,
gyorsan lebegtek el az ablakok előtt az árnyak, s a zene és táncz, a
kiváncsiság és élvezetvágy ostromolni kezdte a mulatságra hajló, a víg
kedvű ifjut.
Akkor még a szoros illem helyett a szívesség kormányozta a társadalmat.
Az egyosztályú egyének, ha a házban, hol a vigalom vert tanyát, idegenek
nem voltak, nem vártak formaszerinti meghivást, s örömmel látott
vendégei valának a házi úrnak, ki büszke volt arra, hogy lakomáiban és
tánczestélyein sokan vesznek részt.
Gyulai némi tétova után a folyosónak tartott, s csak a mint az ékes
szobákon s az urak és delnők csoportozata közt tovább haladott, kezdé
mindinkább érezni, hogy a társaság, melybe lépett, több igényű, mint
rögtönzött alkalmakkor kell lennie.
Később tudta meg, hogy a házi úr születése napját üli.
Az üdvözlések azon időben elmaradhatatlanok voltak, s elég czifra
szavakkal fejezte ki azokat minden új érkező.
Gyulai is siet Pécsit fölkeresni.
Kornis Zsigmond, Mikó, Haller Péter és Kemény János társaságában
találja.
Az öreg úr magas, egyenes, méltóságteljes alakja, arczának szelid, de
komoly kifejezésével, a figyelmes nagy szemekkel, melyeken mégis
visszatükrözött a merengés, és a gondolkodó homlokkal, melyen a derű,
mint a napsugár a gyér fellegek közt, játszott és el-eltünt, oly különös
hatást gyakoroltak most Gyulaira, hogy a porból felvergődött férfiút
hajlandó lett volna királyok ivadékának vélni, vagy legalább azon római
senatorok egyikének, kik nem szorultak trónra a végett, hogy
uralkodjanak és a pártfogásért esdő tartományok hódolatát elfogadják.
Pécsi szerencsés és baljóslatú napot ünnepelt. Kedélyében csodálatosan
szőtte be magát a szorongás az öröm közé, s az elhagyatás érzése a
kielégített büszkeség nyilatkozataihoz ellentétül vegyült.
Hogyne örvendene, midőn maga sem tudja miért, oly sok főember is
megemlékezett születése napjáról, kik évek óta e részben példás
feledékenységet mutattak? S hogyne sülyedne merengésbe, midőn a mult
éjjel, a mint az éjfél közeledett, az állatkör a legfenyegetőbb
csoportozatokat tüntette föl, s neve napjának hajnala közé az
életveszély a családi romlás sötét árnyait veté? Mely halandó tudná
eltalálni a végzet ujjmutatásait? Miért látogatják csoportosan a
kegyvesztett államférfiut épen akkor, midőn az ég kegye felől leginkább
kétkedik? Melyik a rossz jel már? melyik a biztató? melyik az óvaintő?
Az emberek mosolygó vagy a csillagok komor arczára tekintsen-e az, ki a
mától a holnap számára utasítást akar venni?
Nem rajzoljuk tovább az astrolog kételyeit, mert Pécsit a legkellemesebb
meglepetés várja.
A fejedelemfi, a remélt trónutód, megérkezése jelentetett.
Ennyi kitüntetést a volt korlátnok még sem várt.
Bethlen Gáborral, a nagy uralkodóval több évig állott ugyan baráti
viszonyban, de az udvar kedvezéseitől elszoktatva, s oly hosszas idő
alatt még az aristrokratia büszkébb részétől is mellőzve, természetes
vala, hogy György úrfi látogatása most mélyebb benyomást gyakorolt
Pécsire, mint régen maga a római császár által történt kitüntetése is.
A csarnokig ment magas vendége elébe, ki a kiséretéhez tartozó fiatal
urak egész csoportjával jelent meg.
Az agg férfiu a daliás, de negéddel telt ifju előtt kész lesz vala talán
magát a túlságig lealázni, ha méltóságos termete s vonalainak imponáló
kinyomata a szolgaiság jeleinek fölvételére egészen alkalmassá tenni
képtelen nem lett volna.
György úrfi baráti kezet szorított az öreggel s a jövő perczben a nők
társaságába vegyült.

IX.
A lassú palotás többé sort nem nyerhetett.
Idősbjeink buzdították a fiatalokat, kiknek nem volt arra szükségök,
vagy visszavonultak a velök egykorú asszonyságokhoz, hogy régi
emlékeiket hasonlítsák az új nemzedék örömeihez, s a mult szerint
rostálják meg a jelent.
Gyulai a tánczolók közé vegyült.
Társa kökényszemű leányka volt, ki egész hálával fogadta azon
kitüntetést, hogy a nagyvilágban élő úrfi tartja őt, a gyermekszobából
még ki nem vezetettet, pártás hajadonnak.
Elismerőbb alig lehet valaki, mint egy növendékleány szokott azon
kétséges bókért, hogy idő előtt tekintik kifejlettnek. Mintha a
bevezettetés percze nem volna kezdete a szülői házból kiköltözés
kisérleteinek, s mintha a békés révben nem ekkor feszítenék föl a
vitorlákat, nem akkor tartanák kézen az evező rudakat, hogy egy gyönge
és töredékeny csónak az első kedvező széllel ismeretlen, viharos és be
nem látható tengerre ragadtassék, hányatni, elsülyedni, vagy véletlenül
szerencseparthoz jutni.
Gyulai, minden hajlam nélkül ily bölcselésre, fogta át a kis karcsú
teremtés derekát, forgatá a könnyű alakot maga körül, ereszté szabadon,
csalogatta vissza, szóval: tánczolt, egészen csak arra gondolva, hogy
mulat. De szemei véletlenül Deboráhra tévedtek, s e percz óta
tánczosnője már sejdítheté, hogy még nem nagy leány, s hogy örömeire
nézve több köszönettel tartozik leventéje elkésésének, mint gyöngéd
figyelmének. Vagy nem lejt-e Deborah annyi kecscsel s minden
mozdulatában nem él-e annyi varázs, annyi utánozhatatlan és megragadó
bűbáj, hogy Gyulai alig fordíthatja el róla tekintetét? S nem volna-e a
hetedik égben, ha cserélhetne tánczosnőt azzal, a kinek vállára Deborah
most teszi kezeit?
Bizonyára a kis leányon kívül még más is lehetett oly véleményben, hogy
az ifjú kamarást a házi kisasszony megigézte. Különben miért vétené el
az ütemet és tánczlépést, midőn a csába szombatosleány hozzá közel jön.
Bohóság! Gyulait csak a művészeti szépség hatotta meg, csak azt látta,
hogy soha még tökéletesebb tánczosnő nem került szeme elébe, csak azt
hitte, hogy a könnyű Atalanta, ki egykor az alig meghajtott buzakalász
fölött lebbent végig, a tündérországból visszatért a nehézkes emberek
közé, hogy fölvillanyozza magát a tompa és bágyadt mindennapiságot is.
Gyulai csodálattal telt el. De hányszor nem fordul elő, hogy bámulatunk
aránylag kevés viszonyban áll rokonszenvünkkel, s hogy az, kit
szeretünk, hajlamunkat rendkívüli tulajdonok nélkül szerezte meg?
Gyulai szive nem dobogott gyorsabban, midőn szemei a feltünésig kisérték
Deborah hódító mozdulatait. Keble hideg volt; tekintete részvékeny,
meleg és átengedő.
A büszke és hiú szombatos-leány, ki a közfigyelem lelkesítő ereje nélkül
nem birta volna annyi bűbájba olvasztani minden mozdulatait, most a mint
az aggok is tódultak a terem felé, s a mint a tánczosok siettek
megragadni az alkalmat, hogy nézővé válhassanak, kezdé észrevenni Gyulai
tekintetén a rendkívüli hatást, melyet reá gyakorolt. Hisz a kis
kökényszemű leánynak szüntelen kellett tánczosát figyelmeztetni, hogy
rendetlenség ne történjék, s hogy kibontakozhassanak azon tévegből,
melybe emennek szórakozottsága az egész tánczvonalt be-besodorni
látszott.
– Igen elfáradtam, – szepegé végre a szerencsétlen gyermek, az
alkalmatlan helyzetből menekülni akarván.
Gyulai örvendett, hogy már szabad kedve szerint nézheti Deboráht, s
Deborah szive tombolt örömében, hogy a régi mellőztetés megtorlására
alkalmat nyert. Mert mire is magyarázná egyébre az ifjú elnyelő nézését,
mohó bámulatát, mint szerelemre, mint a szépségnek egy vértezett és
hideg kedély fölött nyert diadalára?
Midőn a táncznak vége volt, György úrfi, Erdély leendő uralkodója,
közelített a bámult szombatosnőhöz.
Lekötelező lehetett, a mit a fejedelemfi mondott, sőt igen hizelgőnek
kellett lennie, mert a hallott szavak után a leány tekintete még
ragyogóbbá, arczszíne még élénkebb kifejezésű lett, s vonalain a
kellemes meglepetést a viszga szemek messziről olvashatták.
Gyulai a figyelmezők közé tartozott.
György úrfinak jelenléte is e házban az ifjú udvaroncz előtt
feltünhetett, minthogy rég tapasztalta, hogy Pécsi a kegyvesztettek
sorsát, a mellőztetést uradalmai s nagy elméje mellett sem kerülhette
ki; mennyivel inkább kellett tehát csodálkoznia a rendkívüli
megkülönböztetésen, mely Deboráht érte, midőn a fiatal herczeg
udvariasságát az egész nőtársaságból egyedül csak reá halmozta. Valóban
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A rajongók (2. kötet): Regény - 05
  • Parts
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 01
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 1969
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 02
    Total number of words is 4012
    Total number of unique words is 2098
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 03
    Total number of words is 3888
    Total number of unique words is 2026
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2063
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 05
    Total number of words is 3885
    Total number of unique words is 2067
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 06
    Total number of words is 3802
    Total number of unique words is 2075
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 07
    Total number of words is 3820
    Total number of unique words is 1909
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 08
    Total number of words is 3871
    Total number of unique words is 2064
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 09
    Total number of words is 3794
    Total number of unique words is 2119
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 10
    Total number of words is 3858
    Total number of unique words is 2084
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.7 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 11
    Total number of words is 3887
    Total number of unique words is 2055
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 12
    Total number of words is 3930
    Total number of unique words is 2073
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 13
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2115
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 14
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2085
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 15
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2073
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 16
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1992
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (2. kötet): Regény - 17
    Total number of words is 966
    Total number of unique words is 639
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.