A rajongók (1. kötet): Regény - 06

Total number of words is 3827
Total number of unique words is 2174
28.8 of words are in the 2000 most common words
39.5 of words are in the 5000 most common words
45.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Kassai István a hosszú számítgatás után gyors sikert szeretett.
Óvakodó és lassú volt a kigondolásban, de erélyes a végrehajtás körül.
Csakhamar tehát Elemért fiává fogadta, mi az örökössé kijelölést, mint
kétségtelen záradékot – a közhit szerint – vonta maga után.
Látszott, hogy Kassai nagylelkűségére Deborah szerelme adott okott.
A cynicus fölvergődött a fényűző és költői kedélyű másik
fölvergődöttnek, ki nálánál idősb és gyöngébb jellemű volt, vagyonára és
befolyására számított.
Elemérnek a Pécsi leányával való házasságával a dúsgazdag Kassai család
majdnem fejedelmi birtokra tenne szert. Azután Bethlen Gábor megbukott
korlátnokának egykori pártja még töredékeivel is tetemesen tudná
erősbíteni Rákóczi kegyenczének hatalmát, mely a főuraktól szünetlenül
megtámadva, kisebb vagy nagyobb ingásoknak máris gyakran volt kitéve.
Szóval, Kassai elég eszesen számított, de a világon gyakran történik,
hogy a mély okoskodás csak úgy sántít, mint akármely dőre ötlet.
Kevés idő kellett, hogy az élet meghazudtolja az ő bölcseségét.
Pécsi tudniillik nem birt kibékülni a gyűlölt udvaronczczal kötendő
sógorság eszméjével. Nem képzelhette magát azon helyzetbe, hogy Kassai
naponként házához járjon, s hogy Deborah valaha azon hajlék küszöbén
lépjen át tisztelettel, melyben annyi aljasság s oly kisszerű bűnök
műhelye van.
Ő Kassait, mint kormányférfiút kárhoztatá, mint embert megveté.
Ellenszenvének oka jellemének alapján nyugvék, szilárdul,
ledönthetetlenűl.
Soha két porból emelkedettebb egyén ellenkezőbb álláspontot nem
foglalhatott el, mint a megbukott korlátnok, s a hatalomban álló, ámbár
mindketten a kiinduló pontnál találkoztak.
Pécsi is, mint Kassai, roppant nagy vagyont szerzett, s ha az utóbbi
többnyire aljas módon, a másik sem mindig tiszta eszközökkel.
Pécsit sokan hatalmaskodással vádolták, míg Kassai aranynyal telt
erszényei a cselszövény és uzsora diadalemlékei voltak.
Pécsi is, hogy a befolyás lépcsőin haladhasson, főurakat lökött félre;
de Kassai csekély haszonért sem mulasztotta el a magasabb születésűeket,
kiknek hizelegni is tudott, ha lehetett, orvul megtámadni, s mihelyt
veszély nélkül tehette, csupa irigységből ingerelni, kijátszani,
lealázni.
E homályos oldalakon kívül, melyek a két államférfiút nem jellemökre, de
tetteiknek vád alá esésére nézve némileg egy szinvonalra helyezik,
minden más tekintetben óriási különbség létezett köztök.
Pécsi bőkezű s adakozó volt, Kassai fukar és szívtelen.
Az mesés fénynyel vette körül magát, s rendkívüli művelt izléssel birt,
ez nemcsak fösvény, hanem ronda volt.
Pécsi nagy udvart tartott, melyet nemesi vérből származott apródok és
számos cselédség a középkori bárókéhoz majdnem hasonlóvá emeltek; de
Kassai Gyula-Fehérváron egypár piszkos szobába vonult, s
költségkiméletből a tanuló ifjuság közül a szegényebbekkel hordatott
magának étket, falusi nagy kastélyaiban pedig a kéményt füstölni
hébe-hóba is alig látta valaki, s hogy mily asztalterítéke van, arról a
papon és iskolamesteren kívül kevés halandó adhatott biztos hirt.
Pécsi a tudományos műveltség mellett még költői hivatással is volt a
rája nézve pazar kegyű természettől megajándékozva. A szent énekeket,
melyeket szerzett, s melyek hitsorsosait elragadták, maga tevé zenére.
Az építészethez értett, tündérszép kerteket rendezett, gyönyörű
olajfestményekkel díszíté termeit, s legbuzgóbb pártfogója volt a vándor
hegedűstől kezdve a szorgalmas szobatudósig mindenkinek, ki a szellemi
élet emeléséhez járult. Ellenben Kassai lenézte a haszontalan
ábrándokat, melyek a konyhára semmit sem hoznak. Kevésre becsülte a
tudományt, a rabulán és bizonyos macchiavelli ügyességeken kívül, melyek
által a tömeget akaratunk eszközévé s a politikai hatalmat házi
érdekeink ügynökévé, hiuságunk udvaronczává, és szenvedélyeink
bérszolgájává lehet tenni.
Pécsi eszményképei, melyek után lelkesült, egy Medici Cosimo vagy
Lorenzo voltak; Kassai azon zsidót bámulhatta leginkább, ki pénzes
ládáján ülve, megelégszik az egyiptomi hagymával, melyből elődeit, ha a
gúlák építésénél megéheztek, Pharao király tápláltatá.
Pécsi szeretett a mágnásokhoz számíttatni, de a kitünőséget
rangkülönbség nélkül bámulta és kebléhez szorította. Kassai saját
kézműves rokonait szégyenlé, a magas helyzetűeket inkább levonni
vágyott, mint hozzájuk közelíteni, s a demagogok tulajdonaiból csak az
irigységet sajátította el.
Ily ellentétek után könnyen beláthatjuk, hogy Deborah szerelmének nem
kedvezett azon készség, melylyel Kassai Elemérrel rokonságát elismeré és
hirdeté.
Pécsi nem szünt meg ugyan az ifjú iránt mély vonzalommal viseltetni; de
érezni kezdé, s naponként mindinkább, hogy saját szive, és a
csillagjóslat minden rábeszélő ereje soha annyi igézetet nem gyakorolhat
rá, mely mellett a Kassai sógorságára undor nélkül ne gondolhasson.
Szembetünőleg hidegebben fogadta tehát Elemért.
Nem engedett alkalmat, hogy ez Deboráhval hosszasan társaloghasson.
S midőn a leány, ki az apa zárkózottságát szeszélynek tulajdonította, a
kaczérság ártatlan nemeivel igyekezett oly bűvkörben tartani Elemért,
hogy észre ne vehesse a fellegeket, melyek boldogsága egét fenyegetik, s
hogy a férfiui büszkeség miatt ne érezze magát visszavonulásra
kényszerítve, midőn a leány annál átengedőbbé vált, minél feszesebb
modorúvá az apa, s midőn éjjel hullatott sűrű könnyei közt csak nagy
küzdéssel szerezhetett elég lélekerőt nappal mosolyogni s el nem árulni
a szenvedést, melyet kedvesének várt és félt jelenléte szívében okoz,
midőn ennyire bonyolódott az előbb oly természetesnek látszó, oly
kielégítő viszony, Pécsi szükségesnek tartotta mindent fölfedezni
Deborah előtt.
A hetven éves férfiu összefogott kezekkel és esdekelve kéré leányát,
hogy míg ő él, ne kösse egybe sorsát Elemérrel.
Ha nem tud szerelméről lemondani, várjon, tűrjön, míg az apa halála
föloldja egyik kötelessége alól, hogy a másik számára élhessen.
Ekkor kivánta Deborah Eperjesre, a nénjéhez távozást.
Ő gyöngédebb volt, mintsem Elemérnek a titkot fölfedezhesse.

XII.
Kassai éles tapintatával hamar észrevette, hogy hányat ütött az óra.
A viszonyokhoz szabta magát.
Helyzetét kitelhetőleg akarta hasznosítani, s azon körülményt, hogy
drága idejét Pécsi házának szentelé, kizsákmányolni igyekezett.
Nem tűrhette, hogy valami fáradsága illő napibér nélkül maradjon.
Azután kedélyét egykevéssé sértette a gőg, melylyel Pécsi az ő
előzékenységeit fogadta.
Kassainál a gyűlölség is, mint minden indulat, nem az ablakon tört be,
hanem mint a művelt vendéghez illik, az ajtónál kopogtatott s folytonos
látogatások által lett majdnem észrevétlenül házibaráttá, kenyérpajtássá
és sátortárssá.
Ő előbb csak ártani akart Pécsinek, s miután sokszor ártott, gyűlölni
kezdé, mert eléggé megbántotta.
Azon hónapok alatt, melyekben Elemért Deborah vőlegényének képzelte,
mesés pontossággal ismerkedett meg Pécsi birtokainak állapotával. Tudta,
mily zálog lefizetése, mily örökváltsági bevallások erőtlenítése, mily
határkijáratások és mily régi osztálypörök fölelevenítése útján lehetne
legtöbb kárt tenni a jelenlegi tulajdonosnak, a nélkül, hogy a megtámadó
sok költséget veszélyeztetne, ragyogó kártérítés reménye nélkül.
Ily előkészület után könnyű volt neki a büszke Pécsit vérig boszantani,
s tetemes veszteségekbe sodrani.
A politikai körülmények is kedveztek Kassainak.
Bethlen Istvánnak a fejedelmi szék elnyerésére tett kisérleteitől
kezdve, Zólyomi merész terveiig, s e hatalmas pártfőnök bukását követő
titkos és egészen soha be nem bizonyult összeesküvésekig csaknem
szakadatlan rendületeket szenvedett Erdély belbékéje, s csaknem
folytonos veszély fenyegette a török udvartól gyűlölt Rákóczi hatalmát
és életét.
Kassai gyakran födözhetett fel igazi és költött lázadásokat, melyeket
szencsés volt épen a lobbanás perczében elfojtani.
Ily megelőzött kisérleteknél mindig számos egyénre esett gyanu,
bizonyító tények nélkül.
S Kassai elég ügyes volt úgy intézni a nyomozatokat, hogy Pécsi, ki soha
egy békétlennel sem állott összeköttetésben, mindig a terhes gyanu alatt
levők közt első sorba esett, s a fejedelemnek kénytelen volt irott
kötelezvényeket és zálogot adni jámbor magaviselete felől.
Kémektől vétetett körül. Vendéglátó szokásai veszélyeseknek tűntek fel.
Ha távol fekvő jószágaira utazott, bizodalmatlanságot ébresztett. Ha a
székvároshoz közel levő Balázsfalván, hol leginkább szeretett lakni,
megharsant a zene, s táncz és családi ünnepek derítették föl a falusi
élet hétköznapi egyformaságát, akkor Pécsit azon gyanu sujtá, mikép az
ifjuságot akarja mulatság szine alatt fölforgató tervek végrehajtására
összpontosítani.
A sok zaklatás utoljára arra birta a büszke öreget, hogy Gyula-Fehérvár
külvárosában, közel a Miklós-kapuhoz, s a fejedelmi palotával majdnem
szemben, egy majorházat pompás villává építtete, s állandólag oda
költözött, mert mint mondá, visszavonultan és mégis szem előtt akar
élni.
Czifra épületét «remeteség»-nek nevezé, s oly magányban tölté napjait,
mely más ember izlése szerint, aránylag mégis elég fényesnek és elég
zajosnak látszott volna.
E villában forrt gyűlölete Kassai ellen, ki bár nem tudta eddig őt
vagyonától és a külső kényelmeitől megfosztani, csakugyan csoportos
faggatásoknak tette ki, s a lelki nyugalmat, a gond s aggodalom nélküli
szellemi életet egy napig sem engedé élveznie.
Elemér a két öreg ellenségeskedését, a nélkül, hogy valódi okát tudná,
elég világosan látta.
Kassai iránt semmi szeretettel nem viseltetvén, ennek házából önként
maradozott ki, és ohajtotta volna a rögtönzött fiui szerepet a roppant
örökség minden kilátásaival együtt nyakáról lerázni.
De a vén korlátnok, a mennyire kiszáradt szíve engedé, ragaszkodott
hozzá, s bár egy körülnyiratlan és teljes súlyú aranyat csak oly nehezen
ajándékozott volna Elemérnek, mint a templom-perselynek – noha vallásos
volt – végre is komolyan el vala tökélve dáriusi kincsét az utolsó
fillérig neki hagyományozni, miben azon kellemes tapasztalat is
megszilárdítá, hogy Elemér az ő nagylelkűségét soha még igénybe nem
vette, s alig kerülhetne elő idő és viszony, melyben a pénzesláda
lakatjait miatta kellene megnyitnia.
Elemér a legolcsóbb fiú volt, ki a család díszét emelte, de egy garasba
sem került.
Elemér nem látszott pazarnak, s mégis oly örökös vala, ki a gyanus
Kassai hite szerint sem igen vágyott hamar jutni az örökséghez.
E tekintetek a vén úr kebelében bizonyos vonzalmat gerjesztettek s
tartottak ébren az ifjú testőrtiszt iránt.
S most térjünk át az utczai jelenetre, melytől szemünket, hogy a multba
visszanézhessünk, elvontuk…
Midőn Elemér – ki a Pécsi és Kassai nevének hangoztatásakor ágyából
fölkelt – a piaczra sietett, hogy a zaj okát megtudhassa, a tömeg már
oszlóban volt.
Természetes vala tehát, miként a legingerültebb csoportozatot követte, s
midőn ez a mellékutczákon több sugárban bomlott szét, egyéb nem maradt
hátra, mint nyomukban lenni azoknak, kik Pécsit hévvel szidalmazva, a
Szent-Mihály-kapun a külváros oly része felé látszottak tartani, melyhez
közel feküdt a forrón szeretett Deborah atyjának háza.
Így volt a rendítő jelenetnek, melyet a «beteg asszony» halála
előidézett, szemtanuja, s alkalma lett Deboráht – kit három hosszú év
után most látott először – egy dühittas, de erőtlen és gyáva izgatónak
kezéből kimenteni.
A nép, melyet Elemér közbelépte megdöbbentett, de az iskolamesternek
Panna és Sára néni szidalmaival elegyült jajveszéklése ismét
bőszültségbe kezdett hozni, néhány másodperczig határozatlan volt.
Mint két ellenkező hullám tolult össze indulata, s nem látszott, merre
fogja a nyomás túlsúlya az özönt düleszteni.
A hetykébbek is sokat hülepedtek, mihelyt a jegyről, melyet Elemér
hordott, észrevevék, hogy a kit meg akarnak támadni, testőrtiszt. És a
kard, melynek vége a rövid palást alól kitünt, szintén csillapító szer
vala. De ellenkezőleg nagy bátorításul szolgált azon tény, melynek hamar
kellett szembeötleni, hogy tudniillik a harczfinak, kit húszan is
körülfogtak, jobbja föl van kötve, s csak balkezét használhatja
védelemre és támadásra.
E látvány merészsége sarkalta őket.
Fölemelt öklökkel, pálczákkal, és még fölemeltebb hangon kezdének
agyarkodni, mindig szorosabb kört vonva.
Elemér, hogy a bőszülteket visszatartsa, balkézbe ragadott kardjával
meg-megrezzenté, a kik csak hozzá igen közel férkőztek. S egy vér
nélküli és épen ez okból semmi tragikai hatással nem biró küzdés támadt,
melyben az aczél suhogása oly bűvös kört írt a támadók elé, hová lépni
nem mertek, a nélkül azonban, hogy a fenyegető mozdulatok- és
készülődéssel fölhagynának.
– Ugyan, Elemér, mit bajlódol azokkal a pimaszokkal? Még elhiszik
magokat, ha ronda testöket nem ostorral szabdalod meg.
E szavakat deli arab paripáról kiáltá le egy csinosan öltözött fiatal
úr, drága forgójú süveggel fején, bibor hüvelyű, zománczos karddal
oldalán, és büszke mosolylyal ajkain.
Intését tett is követte.
– Elő az őrökkel! – szólt parancsolón.
A Mihály-kapu felől, hol egy kis őrtanya volt, e fölhivásra fegyverzörej
hallatszott, míg az utcza másik végén egyszerre megjelent néhány lovas
hajdu s lassú léptekkel közelített a küzdés színhelyére. A nép, mely
körülvéve látta magát, a nyitott kapukon, a mint közelebb érheté, az
udvarokra kezdett nyomulni.
Gyulai Ferencz, a csinos levente, lepattant nyergéből, épen midőn az
iskolamester, ki csonka-bénaságáról óbégatott, hirtelen fölszedve magát
a földről, illanáshoz fogott.
– Nem úgy, emberkém! – mondá Gyulai suhogó kis ostorával föltartóztatva
az apró egyént. – Kend a lovamat fogja tartani. Nehogy ellopja, mert
fölakasztatom; nehogy megmocczanjon további rendeletemig, mert kalodába
veretem.
Az iskolamester minden szónoki s egyéb erejét is elvesztve, sompolygott
az arabhoz, s reszkető kezekkel fogta meg a kantárt.
Ezalatt a kőmíves, ki az utczai rakonczátlanságoknál a mérséklő szerepét
játszá, a népből kivált szelidebb elemekkel egyesülve, a «beteg asszony»
holttestét a törpe ablakú házba vitte.
Gyulai, az egész jelenetet mozdulatlanul, félelmes bámulattal tekintő
Deborahnak kart nyujtott, hogy a kapuajtó kőlépcsőjéig vezesse, s ott
mélyen meghajtva magát, visszafordult, s Elemérhez sietvén, végig várta,
míg a Mihály-kaputól érkezett őrök, s a velök szemben jövő lovas hajduk
közt a megrémült utczacsoport, minden veszekedő hajlamból kigyógyulva,
rendre elosonik.
Csak az iskolamester maradt az arab mellett, míg egy jó leczkét kapva, ő
is útilaput köthetett talpára.
Semmi elfogatás nem történt.
Deborah mély, átható tekintetet, melyben köszönet és hála tükröződék,
vetett Gyulaira, s a folyosón eltünt.
Elemér a Mikóházhoz indult, hogy a kocsit, mely a leányt haza vigye,
magával hozza.

XIII.
Tekintsünk Pécsi Simon «remeteségébe».
A nagy étteremből csigalépcső visz szintén akkora könyvtárba, honnan
ismét csigalépcső vezet az épület kúpjához, mely egyetlen kerek szobát
alkot, s annyi ablakkal, hogy fala keskeny választéknál többnek alig
nevezhető.
Ha az étteremben maradnánk, a háziúrban gazdag Epicurt keresnénk, ki a
nélkülözésen túl nem is képzel szerencsétlenséget, a finom kényelmeken
felül élvet; ha a könyvtárba érkezünk, szigorú tudósra vélünk találni,
ki egész életét az ismeret kincseinek gyűjtésére szentelé, és csak azért
hiszi, hogy létezik, mert gondolkodik; ha pedig a kúp titkáig hatoltunk
– s ide nem mindennek nyilik bejárat – akkor a koboz és hangjegyek
zenészt, az állatkör s a vizsgálatra felállított látcsövek csillagjóst,
számtalan más tárgy pedig egy ábrándos és előitéletes embert leplez föl
előttünk.
S valóban, Pécsi Simon jellemében mindez egyesült.
Külseje azonban leginkább a nagy urat tüntette szemünkbe, ki százak
között akkor is felötlenék, ha elméje középszerű, s vagyona csekély
volna.
Pécsi Simon magas és testes alak volt, szőke, piros arczczal, gyér sárga
fürtökkel, emelkedett és rendkívül értelmes homlokkal, nagy kék
szemekkel, finom orral, húsos, eleven színű ajkakkal, melyeknek
szögletein a bánat és mosoly görbületei a legrokonszenvesebb hatásúak
voltak.
A haladott kor, de alig hanyatlott testi és még egészen ép szellemi erő
azon ősi természetek közé emelék őt, kiknek deli alakjára búcsúajándékul
a távozó évek a kegyelet dics-sugarát vetik vissza.
Most könyvtárában találjuk. Testén finom szövetű pongyola, szájában
hosszú törökös pipa, s fején Deborah által horgolt s igen választékos
sipka.
A vele átelleni karszékben egy úgynevezett angyal ül Thyatirából, kinek
teljes neve: Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeus.
Előre megjegyezzük, hogy itt semmit sem kell valódi értelmében venni.
Mert a karszéken ülő nem igazi angyal volt, hanem csak a szombatosok
lelkésze, kik szent János _Mennyei jelenetei_ nyomán a papot angyalnak
hívták. Az ő hivei sajátlag nem is Thyatirában, hanem Udvarhelyen
laktak, de a szombatos szerette főbb egyházait azon városokra
átbérmálni, melyekhez szent János intő levelet küldött. Azután
eredetileg nem is hivták őt Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeusnak,
hanem csak egyszerűen Jaskó Pálnak; de a szombatosok szokásához
tartozott az ó-testámentumból egész névkoszorúkat aggasztani magokra.
Különben az említett angyal kondorhajú, kis és élénk egyéniség volt.
Vonalai, ha bennök pusztítást nem tesz a ragya, szabályosak, sőt szépek
is lettek volna. Így csak tüzes fekete szemei, melyek delejes színben
villogtak, és gyönyörű csengésű hangja igézte meg a közönséget, s magát
Pécsi Simont is, ki rendesen a ferde külső iránt ellenszenvvel
viseltetett.
– Nagyságos uram! szólt az angyal, – hiveink száma naponkint szaporodik.
Thyatirában a közelebbi szent szombaton nyolczvan kegyes ajak zengé a
száztizedik zsoltárt, mely a Messiás eljöveteléről szól, s utána
mindjárt a kegyelmed gyönyörű versét, mely az ő második eljövetelére
készíti elő a fehérruhában járókat.[3] Szárdis városa (Kézdi-Vásárhely)
pedig az idén három taggal szaporítá az új Jeruzsálemnek, mely az idők
betelésével egyenesen a mennyországból száll alá,[4] leendő polgárait.
Mindenütt hódításokat tesz igaz hitvallásunk, s ha a véres törvények nem
rémítenék vissza a népet az áttérésektől, Székelyföld nagy része a
szombatos üdvözítő tanát fogadná el.
– Magam is sajnosnak tartom, válaszolá Pécsi, hogy a lelkiismeret jogát
honunkban nem tisztelik. A hiteszmék fejlődése, a szabad vizsgálat és a
szentirás magyarázata, uralkodó secták által szoros korlátok közé van
szorítva; de még sem hihetem, hogy a szombatosokat üldöző törvények
eddig nagy gátul szolgáltak volna az áttérésekre, miután azt behunyt
szemmel nézte a fejedelem és az országtanács, s minthogy közületek senki
sem mutathatja a békókat, melyeket hiteért hordott, s a bitófa
forgácsát, melyet a kivégzett szombatos vére tett ereklyévé.
– De meddig tart e türelem? Van-e kezességünk, hogy a törvény vad betűi
nem ébrednek fel szendergésökből, és a martalékra éhesebben nem
rohannak, mintsem ha folyvást azzal táplálkoztak volna?
– Rákóczi, ki annyira sürgeti Magyarországon a vallásszabadságot, a
törvény örve alatt sem kezdhet Erdélyben hitüldözéshez. Azután mi…
akarám mondani a szombatosok, külső szertartásokkal sem ingerelhetik
magok ellen a többi felekezetek vakbuzgóságát. Nekünk… akarám mondani
nekik, még templomra sincs okvetlenül szükségök. Vagy nem mondja-e Szent
János: Templomot sem láttam az új Jeruzsálemben, mert a mindenható
Úristen és a bárány annak temploma.
A thyatirai angyal nyugtalanul mozgott székén. Látszott elégületlensége,
látszott neheztelése a közöny miatt, melyet Pécsi Simon nyilatkozatában
vélt találni.
– Nagyságos jó uram! szólt hévvel, soha egy vallásnak sem volt oly kevés
büszkesége, hogy azzal elégült legyen, ha létezését a hatalom
kegyelmesen tűri. Nekünk jogra van szükségünk, nem irgalomra, vagy
lenéző kiméletre. Megengedem, hogy a fejedelem nem fogja kalodába
veretni annak lábát, kinek ajka szombaton imádkozik. Lehet,
hajlékainkból nem rugdosnak ki a poroszlók, mint gazdája a férges ebet.
S talán nem süt a bakó szégyenjegyet homlokunkra azért, mert szigorúan
hiszünk szent János _Mennyei jelenései_ben, melyről maga az evangelista
mondja: «Boldog, ki olvassa, s boldogok, kik hallgatják e
jövendőmondásnak beszédét, és megtartják azokat, melyek megirattak
abban, mert az idő rövid». Nagyságos uram! Valószínű, hogy holnap is
lehet titkon várni az új megváltást, mint tegnap szabad volt, de mi
nyiltan akarjuk hitünket vallani; mi nem tengeni… mi élni, terjeszkedni
és jogokat szerezni akarunk.
– Úgy az Isten haragjának pohara fejetekre fog kitöltetni, szólt Pécsi
Simon fájdalmas részvéttel. Lesznek vértanuitok, de nem marad hívő, ki
azok nevét a késő kegyelet számára följegyezze. És a maradék azt sem
fogja tudni, zsidók voltak-e, vagy a kereszténység oly felekezete, mely
a legtisztább igét hirdeté, bár süket füleknek.
– Boldogok a vértanuk! kiáltá a thyatirai angyal ragyogó szemekkel,
átszellemült arczczal, boldogok, a kiknek fejét vették Isten beszédeért,
mert csak azok élednek föl az első föltámadáskor, s azok lesznek a
Megváltó ezeréves birodalmának polgárai.[5] Bizonyára minden igaz
szombatos örömtől repeső szívvel fogja a pallost megcsókolni, mely őt a
vértanuság dicsőségében részelteti.
Pécsi Simonra e rajongás kedvetlenül hatott.
Ő «nem öltött még fehér köntöst», de a szombatosok főpártfogójának
tartatott, s ily helyzetben természetes vala, hogy rettegett az új
felekezet oly fontolatlan lépéseitől, melyek következményeiért
valószínűleg őt terhelte volna legnagyobb felelősség.
– Ugyan hányan vagytok? kérdé gúnynyal. Nem férnétek-e be Fehérvár
székesegyházába apróstul, öregestül mind? Nem gyilkoltathatna-e meg
titeket egy új Heródes, a nélkül, hogy nem vagytok még képesek sem a
vértanuság adójának megfizetésére, sem a vallásjogok kivívására és
megőrzésére.
– A vértanuság adója, válaszolt az angyal, mindig azt gazdagítja, kitől
behajtatik. Egyébiránt, ha nem is vagyunk sokan, emlékszünk rá, hogy az
unitáriusok sem számláltak sokkal több hívőt, midőn egy vagyontalan és
idegen orvosnak[6] erélye által az egész ország bevett vallásai közé
emeltettek. S nagyságod, Pécsi Simon, jó uram, hazánkfia, dúsgazdag
főúr, és az országgyűlés nagy befolyású tagja.
– Mit? hebegé Pécsi egészen kipirulva, ti rám számíttok? Azt hiszitek-e,
hogy ily nyaktörő vállalat kolomposa leszek? Furcsa fogalmatok van egy
férfiuról, ki kormányszolgálatban őszülve meg, annyit legalább kénytelen
tudni, hol válik a vakmerőség őrültséggé.
– Nagyságos uram! Minden szombatos kegyelmedre fordítja szemét, s
kegyelmedtől várja a föllépési jelszót. Én hasztalan mondanám: ettől a
főúrtól ne várjatok semmit, mert csak akkor fáradna ügyetekért, midőn
már fáradság nélkül is czélt lehet érni. Ők engem soraikból kilöknének.
És hasztalan mondanám: guggoljatok csendesen, mint a haris a fűben, mert
még nem jött el a szólásnak ideje. Ők megköveznének engemet. Ha
nagyságod veszélyesnek tartja a szombatosok föllépését, győzze meg őket
arról.
– Igen, én ezt megteszem, s ha nem sikerülne, készebb vagyok végkép
szakítni velök, mintsem nevem és befolyásom által is bátoríttassanak az
önmegsemmisítés badar munkájához fogni. A jövő márczius hó második
szombatján balázsfalvi jószágomon leszek. Értesítsd a felekezet kitünőbb
egyéneit, s add nekik tudtul, hogy hitvallásuk ügyében kivánnék velök
értekezni.
A thyatirai angyal Pécsi Simon e határozatával elégülten távozik. –
Minket vissza nem tartóztat, sőt mi fogjuk magunkkal ragadni őt,
gondolá. Mert mikor győzött a félénk és rémlátó ész tanácsa, a szent
lelkesedés rohanó árja ellenében? Pécsi a miénk. A szombatos kivívott
jogainak diadalünnepére már készülhet, fölhúrozhatja a kobozt, fonhatja
fürtei közé a koszorút, szabhatja vállaira a fehér öltönyt. Az igazság
napvilága győz; a sötétség angyalai erejöket vesztve tünnek el a vidám
láthatárról.
A szent férfiú ily ábrándokkal érkezett a nagy piaczra épen akkor, midőn
az óriás alakú herold büszkén lépdelt ki a fejedelmi palotából, hogy a
szombatosok ellen hozott végzést fölolvassa.

XIV.
A thyatirai angyalon kívül a sardisit is a hitterjesztés ösztöne
Fehérvárra csábította.
Ez a szombatosok szemefénye volt.
Erkölcsében a thyatirai papnál kevésbbé vala ugyan szigorú, de elméje
magasabb, modora kellemesebb és külsője oly megnyerő, hogy nemcsak
községe, de a szombatosok egész felekezete bálványozta.
A szerencse mindenütt követte.
Mint koldusgyermek lépett egy híres szombatos orvosnak házába. A kegyes
és tudós ősz férfiu az alamizsna fillérje helyett ruhával látta el a
rongyba takart, a hideg miatt reszkető fiut, s midőn megtudá, hogy a
betűket ismeri, szolgálatba vevé, iskolába küldötte s üres órái alatt
maga is oktatá.
A már tizenötévet betöltött gyerek, ki még csak a nyomtatott betűket
tudá megkülönböztetni, hamar haladott az ismeret gyűjtésében, s midőn
pártfogója meghalt, az új hit a szenvedett veszteségért leginkább benne
keresett kárpótlást, mert bár felső iskolákat nem hallgatott, s külföldi
egyetemre utazni nem volt pénze, a hollandi híres tanintézetekben
tudorrá avatott református papokat is a szentírás magyarázata fölött
támadt vitákban gyakran szögletbe szorította.
Neve az egész környéken hamar lett ismeretessé.
De a jó szerencse máskép is kedvezett neki.
Az orvos szép és egyetlen leánya tudniillik, a gyász kitöltével, hozzá
ment nőül. Hasztalan igyekezett az anya lebeszélni, hasztalan
botránkoztak meg fiu-testvérei és a rokonok.
Nem tagadhatni, hogy e házasság kicsinyben esemény volt, s hire húsz
mértföldig is elterjedhetett, mert Klára tősgyökeres székely családból
származván, nemesi jogokkal birt. Szép bútorokat, hat jármos ökröt,
eresztő fejős teheneket, finom kamukát és fehérneműt, sőt egész tuczat
ezüst kést, kanalat is vitt hozományúl. A mi pedig mindennél több, keze
után, egész az alkirálybiró fiáig, a székely urfiak szine vágyott.
Klára nevelésénél és választékos izlésénél fogva a nemes kisasszonyok
sorába úgy be is illett, mint virágos kertbe a százlevelű rózsa.
A szombatos pár szerény laka csakhamar legyőzte a kálvinista pap házát,
s vetélkedett, bár nem nagyságban, kényelemben, az egyházi gondnok
cserepes épületével is, mert a férj derék gazda, a nő tűzről pattant
gazdasszony volt és mindketten birták a kevésből kijöhetés titkát, s
azon adományt, hogy rajtok és körülök minden szebbnek, díszesebbnek és
kellemesb formájunak tűnjék föl, mint máson és más helyt.
Miért vállalt a szorgalmas és családi körében boldog férfiu új
hitsorsosai közt oly egyházi méltóságot, melynek létezése sem volt az
ország által elismerve, s melynek foglalatossága sok, de jövedelme épen
semmi? E kérdésre csak annyit válaszolhatok, hogy így szokott az ember
kedvencz eszméjéért áldozatot hozni, így lépünk át, ha a lelkesedés
megragadott, csendéletünkből a veszélyes, s néha még dicstelen
tevékenységbe is.
Klára hozományának jelentékeny részét megemészté e változás, de férje
naponként közelgeni látta az alkalmas perczet új hitök országossá
tételére, s mint paptársa, ő is Pécsi Simonnak tevékenységre nógatása
végett jött Gyula-Fehérvárra.
*
A szárdisi angyal derült arczczal lépett egy szombatos pék ajtója elébe,
midőn a harangok megkondulása nagy csoportozatokban kezdé vonni a népet
a székesegyházba, hol Dajka püspök volt szónoklandó. Mikor fogják szent
elmékedéseimet ennyien hallgatni? mikor mondhatom el büszkén: Klárám! te
nem szégyelheted, hogy a pórfiut, hogy a szegény koldust választád
férjül? Reméljünk! Az új Jeruzsálemnek alapja megvettetett, épületei
hamar fognak emelkedni!
Ily gondolatokba merűlve a szárdisi angyal észre se vette a kék darabont
káplárt, ki a pékhez betérve, egy pohár méhsör mellett róla tudakolt,
szemét rajta tartá, s midőn több kérdezője nem volt, melléje simulva
kezét vállára tevé.
– Nem tetszenék-e kegyelmednek – szólt durva nyájassággal – az én
társaságomban egy rövid sétára rándulni?
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A rajongók (1. kötet): Regény - 07
  • Parts
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 01
    Total number of words is 3793
    Total number of unique words is 2158
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    38.5 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 02
    Total number of words is 3888
    Total number of unique words is 2192
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 03
    Total number of words is 3790
    Total number of unique words is 2071
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 04
    Total number of words is 3994
    Total number of unique words is 2026
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 05
    Total number of words is 3900
    Total number of unique words is 2022
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 06
    Total number of words is 3827
    Total number of unique words is 2174
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 07
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 2164
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 08
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 2209
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 09
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 2141
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    39.3 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 10
    Total number of words is 3967
    Total number of unique words is 2193
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 11
    Total number of words is 3944
    Total number of unique words is 2196
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    44.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 12
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 2098
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 13
    Total number of words is 3913
    Total number of unique words is 2134
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 14
    Total number of words is 3930
    Total number of unique words is 2153
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 15
    Total number of words is 3922
    Total number of unique words is 2086
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    42.2 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A rajongók (1. kötet): Regény - 16
    Total number of words is 66
    Total number of unique words is 60
    48.3 of words are in the 2000 most common words
    61.6 of words are in the 5000 most common words
    68.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.