A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 09

Total number of words is 4115
Total number of unique words is 2027
31.9 of words are in the 2000 most common words
42.8 of words are in the 5000 most common words
49.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
azon a magaslaton, mely egy ilyen megye kormányzásához kivánatos volna.
– Azaz hogy ostoba, tudatlan fráter vagyok; menjünk tovább.
– Hogy inkább a Jóska kost neveztette volna ki Noszty úr főispánnak,
mintsem méltóságodat.
– Ah, szegény Jóska, – sóhajtott fel a főispán, – ő már átesett az
ilyesmin, őt már egy pár nap előtt megharapta egy veszett kutya. Nekem
pedig ön egy egész falkát helyez kilátásba.
– Valóban úgy van. A csőcselék föl van izgatva s kivált a bevonulásnak
könnyen lehetnek komoly és kellemetlen részletei, a mi azonban magát a
beiktatást illeti a közgyülési teremben, ott már nem igen lehet félni,
ha lesz is egy kis lárma, egy csomó gúnyos vagy épen goromba
közbeszólás.
– Az nem tör csontot, – jegyezte meg Kopereczky elgondolkozva, – hanem a
rántottát nem szeretem.
– A közgyűlési teremben, – folytatá Malinka, – már jelentékeny számmal
lesznek embereink: a Noszty-rokonság, a közömbösek, óvatosak, félénkek,
várakozó álláspontúak, stréberek és azok a paraszt bizottsági tagok, a
kiknek Noszty úr napidíjakat fizet, hogy éljenezzenek. A közgyűlésnek
legfeljebb a másik fele lesz rakonczátlan. Meglepetések azonban itt
sincsenek kizárva, mert ezek az emberek átkozottul leleményesek. A
hangulat határozottan ellenünk van, a hangulat pedig nagy hatalom. A
legjobb embereinket összetöri. Így jártunk az üdvözlő szónokkal, Vér
Tamás főjegyző úrral is, tegnap váratlanul polypot kapott a gégéjébe,
most operálni kell.
– Még ez is? Ki tartja most a beszédet?
– Noszty úr az alispán urat, Poltári Györgyöt kérte fel ma reggel, csak
úgy vállalta el, hogy királyi tanácsosságot igért neki. Ad vocem beszéd!
Tudja a beszédét?
– A beszédet tudom, hanem a rántottát nem szeretem.
– Azt mi is gondoltuk s Noszty úr megbizott engem, hogy négyszemközt
valamit előadjak, de csak négyszemközt, mert…
Malinka nyugtalanul tekintett a bóbiskoló Bubenyikra.
Kopereczky gondolkozott egy perczig: a coupé azokban az időkben készült,
mikor a kocsi-folyosó még nem volt kitalálva, Bubenyikot tehát nem lehet
kiküldeni.
– Bubenyik! – kiáltott rá, – beszélsz te németül?
Bubenyik felriadt és a fejével bólintott:
– A katonaságnál megtanultam.
– Marha vagy, – förmedt rá ingerülten. – Semmire se használhatlak. Hogy
lehet németül tudni!
Eközben azonban eszébe jutott, hogy egy csomó gyapot van a táskájában, a
mire jód tinkturát szokott csepegtetni fogfájás ellen. Ezt hát most elő
kellett keresni és a saját méltóságos kezeivel dugdosta be a Bubenyik
füleibe, de még ez se volt elég, ráadásul kinyittatta vele az ablakot
is, hogy azon nyújtsa ki a nyakát, a mennyire csak lehet, nem törődve a
figyelmeztető táblácskával, hogy: «Ne tessék kihajolni».
– Csak te hajolj ki, Bubenyik, ha valami bajod történik, nagyon szépen
foglak eltemettetni.
Most aztán beszélhetett Malinka:
– Hát az a terv, méltóságos uram, – suttogta, – hogy a bevonulást
elkerüljük, de olyan ravasz módon, mely mellett semmi gáncs nem érheti
személyét. Bontóváron innen van Rekettyés kőzség, a hol Tóth Mihálynál
vidám vadász-társaság van.
– Ki az a Tóth Mihály?
– Valami nagyon gazdag ember, én nem ismerem. Közönségesen
«Amerikánus»-nak hívják és állítólag gyönyörű leánya van, nagy parthie.
– Ahá! Hallottam már erről valamit.
– Hát ennél a Tóth Mihálynál vannak a vadászok s ezek közt kettő,
Homlódy János és Noszty Károly, a méltóságod apósának közeli rokonai be
vannak avatva a tervbe, de csak épen ők ketten. Mind a kettő igen derék
ember, a kik…
Ne kezdje nekem Ádám és Évától amicze, – vágott közbe türelmetlenül.
– A terv az, hogy mikor a vonat az alsó-rekettyei indóházba ér, akkor a
vadászlakból a bizalmasok véletlenül épen ott lesznek s Homlódy úr, (a
kit a kaszinóból ismer a báró úr) kiáltani fogja a nevét, mire kitekint
az ablakon s udvariasságból leszáll, hogy kezet foghasson s néhány szót
váltson velök. Szóból szó lesz (ők is fűzni fogják mesterségesen), a
vonat e közben megindul s méltóságod lemarad. Én kétségbeesve fogok
kiabálni, de hasztalan, ön káromkodni fog, aztán megadja magát sorsának,
az estét a Tóthék házánál tölti, vacsora után kocsira ül és megkerülve a
várost, a nyugati oldaláról hajtat be a megyeházába, a hol mi megvetett
ágygyal várni fogjuk. Oly egyszerű az egész, mint a Kolumbus tojása.
– Hm, – szólt Kopereczky hálásan pislogva. – Egy kicsit restellem, hátha
gyávának fognak tartani?
– Az lehetetlen. Hisz egész evidens, hogy vis major volt.
– És maguk aztán mit csinálnak? Maga kapja a rántottákat mi?
– A mi szerepünk könnyű. Gyimókán beszáll az összetoborzott küldöttség,
ebben benne lesz Noszty képviselő úr is, a ki nekünk elhiszi a fatális
elmaradás történetét, szidni fogja a vasutakat, fenyegetőzni fog, hogy
meginterpellálja ezért a minisztert, ráfogja az ellenpártra, hogy aljas
csinyt követtek el, megvesztegették a kalauzt, a vonatvezetőt,
vizsgálatot fog követelni. Szóval úgy nyélbe üti ő a dolgot, hogy még mi
csinálunk tőkét belőle.
Kopereczkyt kezdte erősen mulattatni a szituáczió.
– És az utczákon, meg az indóházban várakozó tömegekkel mi lesz? –
kérdezte vigyorogva.
– Azok bizony szépen felsülnek, nem lesz kit inzultálni.
– Ha csak az üres hintómat nem.
– Azt se; mert az ugyan ott vár az indóház előtt, de mihelyt odaérünk,
nyomban elküldjük méltóságodért a rekettyési indóházhoz, a hol lemaradt,
de azzal ne tessék törődni, mintha ott se volna, az csak egy finta, egy
kis szemfényvesztés, azon a kocsin nem jó volna bejönni. Majd iszen
tudja a többit Homlódy úr.
– Körülbelül én is tudom, – felelte Kopereczky fölélénkülve és egy
nagyot ütött a Bubenyik hátára. – No pupák, behúzhatod már a tökfejedet.


NYOLCZADIK FEJEZET.
(Mikor a tens vármegye ballábbal lép ki.)
Igaz volt, nagy elégedetlenség forrt a megyében a kinevezés ellen. Az
urak, a kik a kormánynyal éreztek, azért boszankodtak, mert nem közülök
nevezték ki az új főispánt. Emberemlékezet óta nem volt itt idegen
főispán. Még a provizóriumban is itthon akadt az ahhoz való imposztor.
Csak most kellett megszégyeníteni a megyét. Azt is egy tót báróval.
Mintha csak a Caligula lovát küldenék a nyakukra. Sőt még rosszabb. Mert
a Caligula lova legalább a Caliguláé volt, de Kopereczky nem is a
miniszter lova, hanem csak az öreg Noszty Palié. Kopereczky együgyű
mondásai, a tudatlanságáról, eszelősségéről szóló anekdoták, mint valami
inycsiklandozó kaviár keringtek a társaságokban, nevelve az ellentállási
étvágyat a négy lovon járók között. A két lovas urak és az iparosok az
ellenzékhez tartoztak; ezeknek azért nem kellett Kopereczky, mert a
kormány küldte, mert a mameluk Nosztynak a veje és mert Izraelnek
hívják, gyanút gerjesztő, hogy valamelyes köze van a zsidó felekezethez.
A tisztviselők és a mindenféle szállítók, kik a Gyik-szabályozási
panamába bele voltak keverve, azért toporzékoltak ellene, mert
nyilvánvalónak látszott, hogy a kormány vele akarja fölpiszkáltatni a
nagy szemétboglyát. A protestánsoknak azért nem kellett, mert
katholikus, a katholikusoknak azért, mert a klerikális gróf Topsichot
ütötte el hitük szerint a főispáni széktől. Szóval ezer és egy oka volt
a kedélyek hullámzásának. Úgy, hogy olyannak látszott a vármegye, mint
egy háborgó tenger. Nyüzsgött-mozgott, lázadozott minden ember, csak a
Noszty rokonság állt szilárdul, mint egy phalanx, az új főispán mellett.
De talán csak a felületen tarajosodnak ezek a habok ily nagy
háborgással. Egy kis magyar hangulat az egész. A vizek mélye esetleg
nyugodt. Alul a tenger semmit se tud arról, hogy nehéz gályák járnak
rajta, vagy hogy fürge csónakosok evezőlapátja barázdákat vág a hátán.
A népszerűséget a népszerűtlenségtől nálunk csupán egy finom hártya
választja el egymástól. Minden egyes magyar hazafi két emberből áll. Az
egyik, a ki otthon pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére
nézve konzervativ, haragszik a zsidóra, de azért nem tud el lenni
nélküle, okos, higgadt egyébként, sóhajtozik a régi idők után s csendes
filozófiával, vagy keleti apathiával nézi az új időket, – a másik, a ki
magára veszi a közgyűlési atilláját és a fórumon kiabál, vagy a zöld
asztalnál könyököl, ez liberális és sangvinikus, jogállamot és
egyenlőséget ordít, mindenképen heves férfiú, se lát, se hall, rohan az
ösztöne, vagy a kiadott jelszavak szerint s még a búza sikértartalmát is
politikai okokra vezeti vissza. Hát ez a két ember az emberben könnyen
összetéveszti magát s a két ellenfél csodálatos gyorsan békül ki; csak
egy kis külső inczidens kell hozzá s az egyik beadja a derekát a másik
előtt, vagy pedig úgy belefárad az egymással való tusakodása, hogy a
mikor tettre kerülne a dolog, egyik sincs ott.
A közéletben szereplő vezéralakokat is ilyen kettős felfogással taksálja
a magyar ember. A pecsovics Széchen Antalról azt mondja például: «Hej,
okos egy ember, de sokat pisszegtem neki», míg ellenben megesik, hogy
mikor egy-egy népszerű emberét megéljenezi, hozzáteszi kritikaképen:
«Nagy svihák biz’ ő, de jól szaval.»
Meg kell azonban adni, hogy a Kopereczky elleni agitáczió ügyesen volt
csinálva: Liszy ügyvéd, az egész mozgalom vezetője, kitett magáért (lesz
még abból követ is, ha így folytatja), legfőképen azzal gyújtotta fel
nagyarányúvá a heczczet, mert tömérdek bizottságot alakított. Az
ellenálló bizottság annyi mellékrajt eresztett ki! a tüntető-bizottság,
a romboló-bizottság, a macskazene-bizottság, a hírszolgálati-bizottság,
a záptojástgyűjtő-bizottság, a kapaczitáló-bizottság és más mindenféle
nevű és czélú albizottságok kiküldésével, hogy az összes kabátos emberek
díszes szerepekhez juthattak, részint, mint elnökök, alelnökök. igazgató
választmányi tagok, főtitkárok s jegyzők. Nagyon okos dolog volt, mert
szerep kell a magyarnak. A szerep tetszik neki. S nem ő viszi a
szerepet, hanem a szerep viszi őt. Sőt, hogy még több legyen a szerep,
egy szerepkiosztó-bizottság is alakult, mely az elhelyezkedésről is
gondoskodott azon a vonalon, a melyen a főispán bevonul. Minden
húsz-harmincz lépésnyire, minden utczaszögletre jusson egy krakéler, a
ki birizgálja, animálja a közönybe könnyen sülyedő tömegeket. E
krakélereknek viszont a pasquilcsináló bizottság osztott ki részint
csufondáros, részint gyújtó jelszavakat. A csúzli-bizottság (elnöke
Krátki Elemér ügyvédbojtár) betanította a város mesterinasait
parittyából lőni s e végből mintegy háromszáz parittyát osztott ki,
kiknek hivatása a főispán huszárját és lovait eltrafálni, de a főispánba
is szabad belehibázni. Ezeket csoportokban kellett elhelyezni a vonalon.
Ugyancsak illetékes kezekbe osztattak ki a záptojások s minden a legjobb
mederben folyt, hogy országos skandalum legyen a fogadtatás, – a többi
azután magától jön, – az ellenállási-bizottság nemcsak az ellenzék nagy
rétegeit állította talpra, hanem a kapaczitáló albizottság a Nosztyék
nyájából is kihúzott egyes juhocskákat, így például Vér Tamást, a ki az
utolsó órában lépett vissza az üdvözlő beszéd megtartásától, kár, hogy
mindég akad komisz ember, Poltáry alispán vállalkozott szónoknak s ezzel
minden odium a nyakába szakadt. (No megállj, kutyafülű, hiszen lesz még
alispánválasztás!)
Nagy sokaság gyűlt be a vidékről is s noha a főispán csak uzsonna táján
volt megérkezendő, a nép mindjárt ebéd után elözönlötte a
Csipke-utczától a megyeházig terjedő útvonalat. Az ablakokból szép női
fejek hajoltak ki. «Lesz itt ma virághullás, – jegyezte meg Demeczky
József, a megyei ellenzék feje, – de cserepestől.» A «Klenpa és Komp»
vaskereskedése előtt a veniczei kurtanemesek sorakoztak, a legverekedőbb
fajzat a vármegyében, gyújtó harczi dalukat fujva:
Bujdosik a disznó kilencz malaczával,
Utána megy Draskóczy, nagy bunkós botjával.
Nincs az a vörös posztó, a mitől a bika annyira megdühödik, mint a
veniczei nemes ettől a mámorító, régi kortes-nótától.
Az utczákat uraló néptömeg közt csak kevesen vonúltak ki négy óra felé
az indóházba, a főkapitány, Csiz Károly, a szürkéjén lovagolt s itt-ott
rákiáltott a hullámzó csoportokra:
– Rendet tartsanak atyafiak, rendet, mert a ki a rendet megbontja,
hátraköttetem a sarkát.
A mi annyit jelentett, hogy ő is a Topsich grófok kreaturája és nem
bánja, ha egy kis zenebonát csinálnak.
A Noszty-atyafiság szállingózott kifelé, ki négyes fogaton, ki a hogy
bírta. Majd a főispán üres hintaja következett, czifra tarsolyos
hajduval a bakon. A négy kövér paripa kevélyen hányta-vetette a fejét.
(Ki csak ki, de majd hogy lesz a bejövetel?) Azután a polgármestert
lehetett látni, a mint mélyen behúzta ősz fejét a krispinjébe.
(Szégyenli magát a jámbor.)
De fölösleges részletezni a kivonulást, miután már előre tudjuk, hogy a
bevonulásból nem lesz semmi. A Szent Erzsébet-templom tornyára kiküldött
éjjeli őr jelezni fogja ugyan, mikor a vasút bekanyarodik a bontóvári
völgybe, a mozsarak el fognak pukkanni a Dengely-hegyen a megérkezéskor,
élénk riadalom, lázas nyüzsgés támad a várakozó tömegekben, mígnem,
mikor már legjobban meg lesz feszítve az érdeklődés lehangoló morajjal
fog megérkezni és tovább-tovább hatolni a hír:
– Az új főispán nem érkezett meg; lemaradt a vasútról.
A csalódott tömegek káromkodnak, bosszankodnak, össze-vissza kuszálódnak
rendetlen gomolyaggá, találgatni fogják, miként történhetett ez, árulás
volt-e, vagy csak véletlen, a róka volt-e ügyes, hogy kiszabadult a
veszedelemből, vagy a vezetők rendezték a dolgot ügyetlenül?
– Az Isten is a nagyurakkal tart, – dühösködik Tari Gábor, a politikus
varga.
Híre megy, hogy Noszty képviselő meg akarta kardlapozni mérgében a
kalauzt és a vonatvezetőt, – tehát mégis csak «véletlen eset» volt.
A különböző albizottságok elnökei, alelnökei és titkárok észvesztve
szaladgáltak, hogy a népeket visszatartsák, mert a főispán minden
bizonynyal megérkezik, csak azt nem tudni, mikor. Őrszemeket fognak
állítani a város végére lóháton, a kik híradással legyenek. A titkárja
elküldte a hintót érte Rekettyésre, de meglehet, nem várja be, hanem
különvonatot rendel. Okvetlenűl itt lesz estére, nem kell szétszéledni.
Itt a Kálvária mellett fog bejönni valamelyik utczán, majd ügyelni
fognak rá. Másünnen be nem jöhet a városba, mert röpülni nem tud,
ámbátor a kétfejű sas nemzette.
De a népszeszély is olyan, mint a puskapor, csak egyszer lehet vele
lőni. Az atyafiak a vállukat vonogatták. Bánják is ők már. Az ördög áll
itt glédában bizonytalanra. A záptojásokat csak nem őrzik a zsebükben
itéletnapig. Uczu, bele kell hajítani valakibe, s olyan valaki mindég
akad a nagy sokadalomban. Ha más nem, hát a városi rendőr. Meg is
dobálják nagy röhejjel és vihánczolással. Az inas gyerekek is hasznát
akarják venni a csuzlinak s útközben különféle czélpontokat találnak, de
legnagyobb élvezet az ablakok csörömpölése. A veniczei nemesek torka
kiszáradt, be kellett térniök a «Két gránátos»-hoz és ott egymással
verekesznek össze. Jó szüretje lesz itt a doktoroknak holnap a
látleletekért.
Áldomással járván minden alkotmányos mozzanat, az egész város vigadott
az este. A kudarcz ép úgy szomjúságot okoz, mint a diadalérzet. Nemcsak
a kocsmák és vendéglők teltek meg zsúfolásig beszálló vidékiekkel és
mulatozó benszülöttekkel, a magánházaknál is nagy összejövetelek estek.
A közgyűlésre összesereglett urak ugyancsak válogathattak a
meghívásokban. Az ellenzékiek számára Liszy fiskálisnál volt nagy estély
és a gróf Topsich tiszttartójánál bál, hol a vezetők rossz hangulatban
hányták-vetették meg a mai különös fordulatot és a holnapi közgyűlés
esélyeit. De a fiatalság csak olyan vígan rúgta a port, mintha a
főispánt tényleg agyonverték volna a bevonuláskor és most a ravatalon
feküdnék égő viaszgyertyák között.
A Kopereczky-párt a Rágányos-kastélyban tartotta a főhadiszállást, ott
volt a «boszorkánykonyha», – a hogy a városban nevezték. Nagy sárga ház
ez, a lutheránus templommal átellenben, pompás angol kerttel, mely tíz
holdra terjed. Bontóvárnak voltaképen a Rágányosok az ős földesurai,
valaha minden az övék volt itt s most is ők a legelőkelőbb emberek.
Rágányos Tivadar követségi tanácsos volt a franczia követségnél és
állítólag sohasem akart megnősülni, minden vagyona a Noszty-gyerekekre,
Vilmára és Ferire volt esendő (mert az anyja Noszty Pál testvére), mikor
egyszer, ezelőtt sok évvel, a magyar egylet estélyén Párisban
összefeleselt egy polgárral, különben honfitárssal, egy pár paprikás
szót mondtak egymásnak, mire Rágányos rögtön kihivatta segédjeivel egy
szomszéd szobában, de a polgár nem fogadta el a párbajt, okul hozván
fel, hogy a mérkőzés nem volna egyenlő, mert neki fiatal felesége van, a
kivel most éli a mézesheteket itt Párisban; ilyenkor – úgymond – nehéz
meghalni, míg ellenben a tanácsos úr, Európa úgyis csendes lévén, semmi
különös vagy érdekesebb dolgot nem hagy itt. Mikor ezt a segédek
elreferálták, felbosszankodott Rágányos, azt mondta a barátainak:
«Legyetek szivesek és várjatok itt egy perczig» – s azzal hátra lépett a
falhoz támasztott székekhez, a hol a kisasszonyok ültek a mamáikkal s
kiszemelvén közülük egyet (alkalmasint a ki legjobban tetszett neki),
bizonyos Viliers grófkisasszonyt, nyomban ott megkérte és megkapta a
kezét (megjegyzendő, hogy gyönyörű férfi volt) s most már azt üzente a
segédekkel, hogy a mérkőzés egyenlő lesz, mert neki is menyasszonya van.
Így történt meg másnap a párbaj s akkor kapta azt a szép vágást a bal
arczán, mely úgy néz ki ott, mint egy piros paszománt.
Kétségkívül Rágányoséknál volt a legelőkelőbb társaság. A Nosztyak,
Horthok, Rágányosok, Homlódyak képezték a megye krémjét, emberemlékezet
óta ők uralkodnak a megyében. S a társadalmi életben is az a törvény, az
a divat, a mit ők kezdeményeznek. Ha egy Horth-kisasszony pelyhes
szoknyát venne fel, egy hónap mulva mindenki pelyhes szoknyában járna
Bontóváron.
Ezek a családok erősen zárt kört képeznek s idegen ritkán jut be ide. Az
asszonyaik majdnem kivétel nélkül szépek és distingváltak, a férfiak
pedig rendszerint cs. kir. kamarások. Ez alól csak Noszty Pál képezett
kivételt, a kit kezdettől fogva politikusnak szántak, minélfogva nem
folyamodta meg az arany kulcsot, mert a politikában nem használ; a nép
szívéhez nem kulcs, vagy ha kulcs, hát nem nyílik meg vele, csak
elzáródik.
Ma különben vegyes társaság mulatott a Rágányos-kastélyban, melynek
kapuja hermetice van elzárva máskor, olyan hermetice, hogy oda a
franczia forradalom szele még mostanáig sem fújt be, de a korteskedés
kivételes etiquette-bontó valami, a kék vér háttérbe szorul egy napra és
a kék foltok érvényesülnek, melyeket a párttorzsalkodásban az ellenfél
oszt. Ma azok hivatalosak, a kik legjobban tették ki magukat Nosztyék
mellett. Többek közt ott van Poltáry alispán is a nejével. Igenis a
nejével. Mert ez nagy szenzácziót fog okozni az egész vármegyében.
Hogyan? Hát az egykori kassziros kisasszony, Wild Fanny ott fog ma
tánczolni a hajporozott ősanyák, grófnők, udvari dámák és történelmi
nevű asszonyok képei alatt? A hol ők tánczoltak egykor. S a kevély,
nyolczvan éves aggastyán, Rágányos Imre talán épen őt fogja vezetni
karonfogva a családi asztalhoz. Őt, a ki a likőrös üvegek közt trónolt s
a kit végigudvarolt négy évig minden Kassán megfordult lajdinánt. Ő
fogja vezetni, a ki egyébkor szinte kipukkad a gőgtől; ő, a kinek az a
mondása maradt meg a negyvenes évek végéről: «Milyen különös ember ez a
Kossuth. Mindenhez hozzászól, pedig talán nincs ezer holdja sem.»
Poltáry ügyvédbojtár korában habarodott bele a szőke Hébe bájaiba s nőül
vette. Azt mondják, igen csinos volt, de erre nézve nincs ma már semmi
bizonyíték, csak a hadnagyok emlékezete. Ámbátor a növése még most is
szép és tekintélyes.
Akkoriban azt mondták, hogy Poltáry ezzel tönkre tette karrierjét, de
vannak, a kik azt állítják, hogy épen ennek a házasságnak köszönheti, a
mivé lett, mert Findzsát (Findzsának gúnyolták a kisvárosi Mephistók az
egykori kávéházi Hébét) nem fogadván a bontómegyei jobb társaságok,
kénytelen volt otthon ülni s férjemuram is mellette (ki pedig szerette
volna a léha társaságokat, a kártyát, meg a bort). Mit tegyen unalmában,
képezi magát. Így lett könyveken hízott elme, s mint ilyen, tiszti
ügyész, majd aranytollú főjegyző és végre alispán. A Findzsa asszony
nagyravágyása volt a sarkantyú. Most pedig, a hogy beszélik, két legyet
ütött egy csapásra. Tudniillik a királyi tanácsosság az egyik légy, a
másik pedig ez a meghivó Rágányosékhoz. S mondhatni, hogy a két légy
közül ez az utobbi a kövérebb. Mert most már megnyílik Poltáryné előtt
minden ajtó. Ezzel a meghivóval el van fogadva dámának.
Hjah, ilyen a politika, hogy az Isten verje meg. A tiszta múltat
befencseli (Poltáry ezentúl semmi embernek fog tartatni), a piszkos
múltból kiveszi a pecséteket, akár a benzin, – Poltáryné ezentúl fehér
liliom lesz. S mindez azért, hogy beleugratta urát egy beszédbe, olyan
nehéz pillanatban, a mikor senkisem vállalkozott rá. Istenem, Istenem,
de nagy bolondságokból van ez a világ összerakva!
Egy beszéd nem nagy munka olyan okos embernek, mint Poltáry, de mégis el
kell rá készülni, mert sokan fogják birálgatni. Ellenséges szemek a kis
hibákat is nagyoknak látják. Az asszony érezte, hogy most ki kell vágni
a rezet s már jóval éjfél előtt elkezdte szólítgatni a kártya-asztalhoz
telepedett urát:
– Gyuri lelkem, nem akar maga még hazamenni?
Ezt a «maga» szót a mai napra vette fel a bonton kedvéért, mert ez volt
a szokás az előkelő familiákban.
Gyuri lelkem szívesen felejtette volna magát ott, nem nagyon hajlott a
jó szóra, a partnerek se igen akarták még ereszteni.
– Hagyj még egy kicsit. Fannykám. Egy-két tourt.
– Kegyelem az öreg bűnösnek, – esengtek érte a játszótársak.
– Az alispánné azonban türelmetlen volt, kis vártatva megint a
kártyaszobákba sompolygott.
– Gondolja meg, – mondá félhalkan, – hogy még beszédet kell írnia az
éjjel.
Ah, a beszéd! Persze, a beszéd. Ez már más. A haza minden előtt. Most
már nem ellenezték a partnerek, sőt mikor Nosztyra került az osztás
sora, már nem is adott Poltárynak kártyát.
– Te pedig eredj a kötelességed után.
Így aztán még éjfél se volt, mikor a Poltáry-pár elhagyta a kastélyt.
Útközben elmenve a megyeháza mellett, kiváncsi volt Poltáry, hogy
megérkezett e már a főispán.
A vártán álló hajdu azt felelte, hogy ő nem tudja, mert csak most nem
régen váltották fel.
– Hát a másik őr hol van? Kit váltottál fel?
– Pimpósi Jánost, ott fekszik a várnagy előszobájában.
– Eredj, költsd fel azonnal.
– Ugyan minek háborgatod szegényt! bosszankodott az alispánné, ki talán
fázott is egy kicsit lenge, kivágott báli ruhájában.
– Ej, az ember végre is tudni akarja, hogy mi történik a thémájával.
Hátha agyonütötték?
– A mit persze nem bánnál, mert lusta vagy beszédet írni.
– Bizony, megvallom neked, jobban szeretnék visszamenni. Épen most
kezdett egy kis jobb kártyám járni.
Kis vártatva előkerült az előbbi várta, nagy álmosan.
– Megjött a méltóságos úr? – kérdezte az alispán.
– Dehogy jött, – felelte az a bizonyos Pimpósi János.
– Nem láttad a főispán úr titkárját?
– Dehogy nem. Az itt ácsorgott a kapuban, az új vadászszal, a ki ma
jött, aztán úgy tíz óra tájban valami parasztszekér állt meg a megyeház
előtt, egy szürke köpenyeges zsidó szállt le róla s felment velök az
emeletre.
– Milyen volt?
– Magas és vöröses szakállú.
– Nem jött aztán le?
– Nem.
– No hát, akkor az volt a főispán, te oktondi.
Az utczákon még mindig őgyelegtek járókelők, kocsmákból hazatérő
csoportok, kik duhaj nótákat énekeltek, összeverődött mesterlegények,
kik Liszyt éltették. Puttonyba Kopereczkyvel! hallatszott egy-egy borízű
kiáltás a mellék-utczákból.
Különösen a megyeházán túl még sok nép látszott nyüzsögni. Ezek
hihetőleg a főispáni kocsi érkezését várják.
Az alispánné megreszketett.
– Gyuri, én félek. Meg fognak minket támadni.
– Hát aztán? Nem vagyok-e itt? – felelte Poltáry, a ki bátor ember volt.
– De látod, sötét van, a lámpák már kialudtak, valaki megtámadhat orvul,
különösen most, mikor haragusznak rád.
– Hát jól van, jöjjön velünk Pimpósi, ha félsz. Vedd a kardodat, Pimpósi
és gyere utánunk, parancsolá az alispán.
Megindultak hárman, minthogy sár volt és csak a házak és palánkok
mellett kinálkozott egy kis kitaposott gyalogút, egyenkint lépegettek az
alispán lakása felé a Fürmender-utczába. Elől az alispán ment, hogy ha
valami ellenség szembe jön, őt érje elsőbb, hátul a hajdu, hogy a
hátulról jövő ellenséggel ő bánjon el. Findzsa asszony ment a középen,
mindenkép biztonságban volt, mint a gyapotba takart alma. Hanem azért
váltig biztatta Pimpósit:
– Rántsa ki a kardját Pimpósi, meztelenül vigye, magasra emelve, hadd
villogjon a sötétben. Aztán, ha valaki hozzánk nyúl, csak aprítsa össze,
kedves Pimpósi.
Nem történt semmi. Minden baj nélkül tértek be a néptelen
Fürmender-utczába, csak épen a Kapanovszkyék deszkapalánkja mellett,
egész közel az alispán lakásához, jött nagy dülöngéssel valami garázda
ember, rekedten kiabálva:
– Félre az útból, minden jótét lélek, mert baj lesz.
– Ejnye, akasztófára való! – bosszankodott az alispán.
– Kitérjen az úr, mert én a császár embere vagyok.
S ezzel közel kerülvén az alispánhoz, lökött rajta egyet, úgy hogy a
feje odakoppant a deszkákhoz.
Az alispánné sikoltott. Pimpósi odaugrott a kivont karddal, de akkor már
össze voltak gabalyodva, egymást átnyalábolva küzdöttek, nagy káromlások
között.
– Hol a nyaka, hol a nyaka? – kiabálta Pimpósi, a karddal hadonászva –
Hadd válaszszam el a fejétől.
– Hozzá ne nyúlj, – inté le az alispán. – Én magam akarok vele végezni.
– Pedig jó volna, ha hazavinnők a fejét, – morogta Pimpósi
elégedetlenül, – legalább megismernénk otthon, hogy ki volt.
De a parancs parancs. A hajdu némán nézte a birkózást. Rettentő dolog
az, hogy a vármegye első emberére egy közönséges halandó ráteszi a kezét
és az ég nem horpad össze. Az alispán erős ember volt, fölemelte,
megforgatta a levegőben, de nem birta a földhöz vágni, majd az idegen
kapta meg az alispán nyakravalóját, fojtogatni kezdte és a térdeivel
odaszorította a kerítéshez. Az alispánné a legyezőjével verte a támadó
fejét, miközben egyre jajveszékelt, sírt, meg káromkodott, vegyesen,
mint egy bakancsos. Míg végre az alispánnak sikerült egy mesterfogással
legyűrni a legényt a sárba. Rátérdelt a mellére és gyűrüs kezével
ütötte, míg az hörögni kezdett, mint a haldokló vadállat.
– Eredj már most panaszra a császárodhoz, ha az ő embere vagy, – mondta
végre kielégített bosszúérzettel. – Hogy hínak?
– Nagy Pálnak.
– Rekruta vagy?
– Igen, rekruta vagyok. Tegnap soroztak be.
– No, most már elég volt, – szólt kiengesztelt, szelid hangon – Ezer
szerencséd, édes fiam, hogy te voltál a gyengébbik. Mert, ha te a
császár embere vagy, én meg a vármegye főembere vagyok, és ha te lettél
volna az erősebb, elhiheted, hogy a börtönben rothadtál volna meg. Így
azonban itt van öt forint, végy rajta pántlikát a szeretődnek.
A privát ügyeiket ilyen sommás úton végezték azelőtt a viczeispánok.
Erre aztán egész jókedvvel ért haza az alispán, még dicsekedett is
útközben:
– Legalább kiverte az álmot a szememből ez a kis jelenet. Most már
igazán jó beszédet csinálok, legfeljebb egy kis feketekávét fogok kérni.
Hanem iszen volt otthon egyéb is, a mi kiverte szeméből az álmot, a
lakás összes ablakai be voltak törve, a bútorok, tükrök megrongálva a
behullott kövektől. A megszeppent cselédek hajmeresztő részleteket
beszéltek, melyek a csataképek borzalmasságával hatottak idegeikre. Egy
óra kellett hozzá, míg a lakást valahogy rendbehozták, az ablakokat a
«Pesti Napló» régi számaival beragasztgatták. Tessék már most ebben a
hangulatban beszédet komponálni!
És ha csak ez lett volna, hanem a mint az alispánné vetkeződni kezdett,
a mint kioldá vállfüzőjét s levette fejéről a chignont, egyszerre
rémülve veszi észre, hogy a drága gyémántos tűje, mely bele volt szúrva
s mely a Poltáry czímert ábrázolta, a gyémántokból kirakott medvét, csak
a szeme volt két kis rubint, nincs a helyén. Izgatottan kereste
mindenütt, de híre-hamva sincs.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 10
  • Parts
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 1933
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1925
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1942
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 1893
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 2029
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1957
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4127
    Total number of unique words is 1874
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4114
    Total number of unique words is 1922
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 2027
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1991
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1972
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4124
    Total number of unique words is 2017
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 2008
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1944
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4131
    Total number of unique words is 2026
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 16
    Total number of words is 4138
    Total number of unique words is 2083
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 17
    Total number of words is 4080
    Total number of unique words is 1925
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 18
    Total number of words is 407
    Total number of unique words is 283
    47.6 of words are in the 2000 most common words
    58.8 of words are in the 5000 most common words
    63.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.