A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 03

Total number of words is 4053
Total number of unique words is 1942
32.8 of words are in the 2000 most common words
46.3 of words are in the 5000 most common words
52.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
főbosszúsága volt életének. Gyermektelenül halván el, bolondos
végrendeletet tett, hogy vagyonának kamatait és mindennemű jövedelmét
idők végéiglen a Kopereczky bárói nemzetségnek olyan tagjai élvezzék,
kik a szent keresztségben az Izrael Izsák keresztnevet kapták és
viselik, még pedig, a mennyiben több Izrael Izsák fordulna elő a
családban, mindenkor a senior, a legidősebb Izrael Izsák báróé a vagyon
jövedelme s csak a Kopereczky-család czímere felfordításával (vagyis
magvaszakadtával) száll az egész tőke a katonai kincstárra. Katonák
bőrén szereztetvén, legyen a végén megint a katonáké.
A Kopereczkyeket természetesen hidegen hagyta a végrendelet. Nem
reagáltak. A pénznek még akkor szaga volt. Csak húsz évvel később, a
fösvény Kopereczky Benedek (IX. Benedek a családfán), mikor már a prágai
kamatok nagyon felszaporodtak és a családi birtokok erősen megfogytak,
gondolta rá magát a legutolsónak született fiúgyereknél, kinek az
anyjára erősen gyanakodott (egy az insurrekczióból visszamaradt
nyelvmester volt szóban), hogy Isten neki, kereszteljék meg hát Izráel
Izsáknak a kis porontyot.
Báró Kopereczky Izrael Izsák viselte is a nevet egészen húsz éves
koráig, de akkor belátta, hogy ezzel a névvel nem lehet egy Kopereczky
bárónak megélni Magyarországon; kigúnyolják, hep-hepet muzsikáltatnak
neki, az úri kisasszonyok háta mögött azt mondják neki a «Haragszom
rád»-ban: «Haragszom rád.» (Miért?) «Mert olyan furcsa neved van.» S
összenevetnek lenéző ajkbiggyesztéssel. A megyei restoráczión nem
választják meg semminek: a bemutatásoknál még a családtagok is
szégyenlik magokat s elharapják a keresztnevet; magok közt is «Kéti»-nak
nevezik a szerencsétlent (hogy t. i. két «i» van a neve után: Kopereczky
I. I.) Kéti báró érezte, hogy ettől az átkozott névtől okvetlenül meg
kell válnia, erre pedig épen csak egy mód volt, hogy főbelőjje magát s
ezzel aztán egy füst alatt azt is bebizonyította apja előtt, hogy mégis
_igazi_ Kopereczky volt. Abban a tekintetben legalább, hogy nagy szamár
volt, – a miről országszerte ismeretesek a Kopereczkyek – mutatja ezt a
pozsonyi dietán szárnyra kelt pasquillus is, Kopereczky István követre
vonatkozó:
Mivel nem vagy Deák, csupán Kopereczky
A nagy bölcsességtől ergo nem repedsz ki.
Igy mult el vagy húsz év. Sok idő egy család történetében. Azalatt
bejött a váltó, vasút, a vasúttal a nagy fényüzés, pezsgők, havanna
szivarok és most már nem Galilei mondta, hogy «mozog a föld», mert az
ugyan meglehetősen közömbös volt míg csak ő mondta, hanem az volt a baj,
hogy most már Kozsehuba János takarékpénztári igazgató (a Tivadar néhai
apja) kezdte mondogatni tótosan, hogy «mozogja a föld». Lehetett pedig
ezt a mozgást látni a takarékpénztári könyvekből, az árverési
hirdetésekből és egyebek közt az elterjedt Kopereczky bárói család
némely tagjainak mindég szükebbre szoruló háztartásából, szemlátomást
kopottabb fogataiból és egyre savanyúbb ábrázataiból.
Nem csoda, hogy ebben a helyzetben az egyik Kopereczky (IX. Benedek)
nagyot és merészet gondolt; rávetette magát arra az eszmére, hogy ő
megváltoztatja a nevét «Izráel Izsák»-ra, ha lehet, de megpróbálja, ha
nem is lehet. A kamatok annyira felgyülhettek azóta a prágai örökségnél,
hogy ez már maga roppant garmada, de a puszta évi jövedelem is a
harminczezer forintot kerülgeti. Nosza megindult kormányhoz, császárhoz,
kijárni az új keresztnevet, püspök rokona révén magához a római pápához
is eljutott és addig kilincselt, költött és rimánkodott, míg végre
csakugyan megváltoztatták a keresztnevét valamely törvényesnek kieszelt
formák között Izrael Izsákra, de a biróság kimondta, hogy néhai báró
Kopereczky Móricz a király által is helybenhagyott végintézkedése a
_szent keresztségben nyert_ névre érvényes és nem a koronás fők
audiencziáján szerzettre.
Uczczu lelkem teremtette, most aztán leesett a hályog a Kopereczky bárók
szeméről, kezdték már belátni, hogy hohó, hiszen ez a név voltaképen
nagy érték, és a mi fiúgyerek született a legközelebbi időben, az mind
Izrael Izsák nevet nyert, úgy a katholikus, valamint a lutheránus
ágaknál. Persze nem ütheti meg valamennyi az örökséget, de már a név
egymagában is promesse, ajánlólevél bármely a világba lépő
Kopereczkynek, ha nem nyitja is meg a kövér örökséget előtte bizonyosan,
de legalább el se zárja és hitelt fakaszt a könnyelmübb uzsorásoknál. A
hány Kopereczky családfő, annyi Izrael Izsák lett már most; igaz, hogy
az örökségben csak egy ült, a szkipcsavai Kopereczky Mihály fia (épen
abban az időben született, mikor IX. Benedek Rómában járt). Ezt most már
úgy hívták a családban rövidesen, hogy «senior», pedig még csak most
tanul járni, de ha meg talál halni, jön a sequens, az lesz akkor a
senior, pedig most még csak szopik.
Nőttek csendesen, lassan az Izrael Izsákok, s már a kiskorban bizonyos
gyöngédebb ápolásban részesültek a Kopereczky Józsefek, Mihályok,
Benedekek, Györgyök és Jánosok között, sőt a folyton romló világ is
többre nézte, elnevezvén őket «várandós Kopereczkyek»-nek, míg a
keresztény keresztnevű Kopereczkyek a «kimaradt Kopereczkyek» gyüjtőneve
alatt úsztak bizonytalan vizeken a boldogulás felé. Úgy, hogy idők
folytán szivettépő dologgá vált a Kopereczky-szülőkre nézve, hogy csak
az egyik fiúszülöttüket ékesíthették ilyen névvel. Ott voltak ő
méltóságaik is, a hol az angol lordok, a kik könnyeket csorgatnak utóbb
szülött fiaik bölcsőjébe, vagyis még rosszabbul voltak, mert az angol
lordnak a második, sőt harmadik fiából lehet lord, ha elhalnak előtte az
idősebbek, de a Kopereczky Györgyökből, Benedekekből, Mihályokból, hajh,
sohase lehetnek Izrael Izsákok.
Bizony vérlázító, hogy a papok nem engednek több egyforma nevű élő
gyereket egyugyanazon apától és anyától! Pedig egyik-másik Izrael Izsák
meg is halhat időközben, s micsoda szívfájdalom az aztán, hogy a
megmaradottakban egy se Izrael Izsák többé.
Hanem iszen a mit nem lehet, nem lehet, de miért nem lehetne megadni a
módját legalább a szép hangzatra nézve? S egyszer csak kitalálta az
egyik Kopereczky, a kinek már volt Izrael Izsák fia, hogy a következő
fiacskáját megfordítva: Izsák Izraelnek keresztelteti. Ez ellen aztán
nem lehetett a papnak semminemű kifogása, ezt a kánonok nem tiltják.
Hiszen csak az kellett, hajrá, utánna a többi Kopereczkyek, a mi divat,
divat; s lőn csakhamar majdnem annyi Izsák Izrael a családban, a mennyi
Izrael Izsák volt eddig. A bárónők egyebet se csináltak, szülték őket
rakásra.
Évtizedekig folyt ez ártatlanul, nem is látott ebben senki «dolus»-t,
legfeljebb jámbor mulatságot, hanem épen most, történetünk idejében,
hallatlan, micsoda kavarodás történik belőle, – ki hitte volna még
akkor?
Legközelebb IV. Kopereczky Izrael Izsákra, Mihály fiára következett a
seniorság. Most ugyanis egy tüdővészes Kopereczky III. Izrael Izsák (a
lutheránus ágból) a senior, a ki folyton utazgat, a tavaszt keresi és a
sirt találja meg rövid időn. Minthogy az utódlási igény még a senior
életében bejelentendő, a mi egyszerüen a keresztlevél beküldéséből áll,
s ez idő szerint IV. Izrael Izsák, Mihály fia, az előbbi fejezetben
leírt hórihorgas vörös Kopereczky a legidősebb, el is vitte a nyáron
személyesen a keresztlevelet Prágába. De tessék csak elképzelni, mi
történt, már egy másik keresztlevelet talált ott. Az Izsák Izraelek
közül, a kikre a kutya se gondolt, véletlenül előállt I. Izsák Izrael
(XII. Benedek fia), hogy azt mondja, ő négy egész hónappal öregebb a
hórihorgas vörös Kopereczky Izrael Izsáknál, tehát őt fogja illetni
legközelebb a stallum.
A szerteszét élő Kopereczkyek általában, de különösen a legitim érzésüek
megbotránkoztak e váratlan fordulaton (az Izsák Izraelekkel biró
familiák kivételével), s többnyire jól megmosták a törvénytelen követelő
fejét, ha találkoztak vele.
– Megbolondultál? Mit akarsz, szerencsétlen? Miféle nagyzási hóbort ez
tőled? Hiszen nem vagy te Izrael Izsák! Te csak Izsák Izrael vagy
barátocskám!
– Az mindegy.
– Ohó!
– No hát majd megmutatom, hogy mindegy. Két karakterisztikus zsidó
névről van szó, s az örökhagyó intenczióinak egyformán felel meg, akár
az egyik van elől, akár a másik van hátul.
Ennyiben állt az ügy s valóban igen kellemetlen volt I. Kopereczky Izsák
Izrael váratlan föllépése, mert a vörös Kopereczkynek nagyon kellett az
örökség. Csak nagy nehezen birta foltozni a szegénységet. A birtoka alig
jövedelmezett valamit, hivatalt pedig nem vállalhatott, mert semmihez
sem értett. Úgy nőtt fel, mint egy csikó. Nyilvános iskolába nem adták,
az otthoni nevelését pedig a krapeczi kántor-tanítótól, Szlimák
Józseftől nyerte. Mikor már olvasni megtanult (csoda, hogy megtanult) az
apja közbelépett, hogy nem engedi tovább kínozni a gyereket. Hogy mit
csinált, mivel töltötte idejét harminczhárom éves koráig (annyi idős
most), bajos elősorolni. Voltaképen semmit se csinált, vadászott,
lovazott, eljárt a szomszéd birtokosokhoz és a többi Kopereczkyekhez
névnapokra, búcsúkra, lakodalmakra, szerette a parasztlányokat és a
menyecskéket, kártyázott a környékbeli gentryvel, lovakat csereberélt a
trencséni kupeczekkel, néha gyapju eladás idején Pesten is töltött
egy-két hetet, hol a kaszinóban «jó spéczinek» tartották, ki
szeretetreméltó abban, hogy jó képpel türi a gúnyolódást és a brutális
kaszinói malicziákat. Atyja halála után átvette a krapeczi birtokot:
kétezer hold hozzáférhetetlen erdőt és mintegy nyolczszáz hold
szántóföldet, növelte apródonkint a rajta levő terheket, miközben
türelmetlenül várta a prágai stallumot.
Ez a várandóság, bár megzavartatott, mégis nagyban emelte tekintélyét.
Sőt, miután az a hír is keringett, hogy a Prágában elhelyezett tőkéket,
az új senior idejében, ha az egy kicsit utána jár, a magyarokkal
megbékült uralkodó átengedi hozatni magyar pénzintézetekbe, a hol ez idő
szerint magasabb a kamatláb, ez a körülmény adta meg az impulsust, hogy
a takarékpénztár Kozsehuba halála után, nem közönséges előrelátással,
Kopereczky bárót választotta meg elnökének.
A tudatlanok vakmerőségével kapott utána, de a nemezis hamar utólérte,
mert még el sem foglalta elnöki székét s már is híressé lett a pénzügyi
körökben egyetlen mondásával.
Az igazgatósági tagokat, kik a választás hírét testületileg hozták meg,
kitüntető szivességgel fogadta s cercleszerüen intézett hozzájuk
leereszkedő kérdéseket.
– Nos tehát nagyon jól van; szivesen leszek az elnökük. Majd csinálok
rendet. Mindent el fogok követni, hogy az önök dolgát megkönnyítsem.
Sokat dolgoznak?
– Elég sokat. A forgalomtól függ.
– És mi az a sok dolog?
– Reggeltől estig jönnek az emberek.
– Úgy? És mit akarnak? – kérdezé csodálkozva.
– Kölcsönt akarnak felvenni.
– Micsoda? – riadt fel Kopereczky, fenyegetőleg emelve fel ökleit. – No
iszen, majd adok én azoknak kölcsönt!
Az igazgatósági tagok hüledezve néztek össze s rögtön tisztában voltak
az új aquizíczióval. Titokban azonban nem tartották a famózus
kijelentést s csakhamar közkincsévé vált az emberiségnek, mint anekdota,
bejárván az egész országot, kaczajt fakasztott mindenfelé. Sok
becsületet nem szerzett vele a takarékpénztárnak, de szerzett magának
még egy titulust, a «_báró Stupiczky_» nevet.
Mindez inkább tudatlanságból eredt, mintsem hülyeségből, s abból a
szelességből, hogy nem tudta a tudatlanságát véka alatt tartani.
Nagyképűnek kell lenni az embernek, másokat hagyjon beszélni előbb ott,
a hol ő maga nem áll szilárdan. A tudatlanságnak csak egy takarója van –
a nyelv; minek azt minduntalan mozgatni?
Ismerethiányaitól eltekintve azonban, elég magához való esze volt s
veleszületett gavalléros gondolkozásmódja. Csakhamar belejött az
elnökségbe, s a mint apránkint megismerte a dolgok csinját-binját,
csakolyan jó takarékpénztári elnök lett belőle, mint elődei.


HARMADIK FEJEZET.
(Valahogy mindég rendbe jönnek az eligazíthatlan dolgok is.)
A bárónak ez a takarékpénztári állása foglalkoztatta az éjjel Noszty
képviselő úr gondolatait. Alig aludott valamit. A nagy
adósság-csinálóknak csodálatos a szimatjuk. Valami titkos érzés
megsúgja, hogy ettől vagy attól az embertől ki lehetne vasalni ennyit
vagy annyit. Nincs rá semmi különösebb ok, de azért görcsösen
ragaszkodnak ehhez a sejtelemhez.
Reggelre kelve első dolga volt a bárót felkeresni a nagy sárga épületben
a piaczon, melynek homlokzatán egy arany köpü pompázott, de a
takarékpénztári tisztviselők azt ujságolták, hogy a báró még nem jött
be, bizonyosan alszik, az éjjel nagy czéczó volt, ő méltósága olyan
kedvre szottyant, hogy éji zenét adott először itt bent a városban
valami pesti kisasszonynak, a kibe teljesen belebolondult, azután
kivitte az egész czigánybandát a Vághoz és a galóczáknak adott éji
zenét, végezetül pedig azzal az ürügygyel, hogy menjenek galóczát fogni,
belelökte a brácsást meg a czimbalmost a folyamba, hogy azok majdnem
belevesztek, de legalább tüdőgyulladást okvetlenül kapnak, szóval
fölséges egy mulatság volt, minélfogva ma az elnök úr ő méltósága
valamivel később fog bejönni.
Tíz óra is elmúlt és még mindig nem jött Kopereczky, sőt a féltizenegyet
ütötte a toronyban, mégse mutatkozott az utczán. Noszty tűkön ült a
várószobában, de hát még a fiatal hadnagy, a ki künn az utczán fel s alá
járva várta, széna-e vagy szalma: élet-e vagy halál? A kis forgópisztoly
ott volt a zsebében. Szorongó érzések között tapogatta meg s aztán
megint járt-kelt, hol a toronyórára tekintve, hol a takarékpénztár
zöldre festett kapujára.
Végre kijött az öreg.
– No mi van? – kérdé tőle rekedt hangon.
– Nincs szerencsénk, Kopereczky még most sem jött be. Devernázott az
éjjel és talán alszik.
– Mindennek vége, – sóhajtott fel a hadnagy. – Úgy látszik, el kell
vesznem. Tizenkét órakor felbontható és előmutatható a váltó. A hogy én
ismerem Kozsehubát, egy perczig fog várni. Mit tegyünk?
– Talán küldjünk valakit Kopereczky után? Vagy a lakásán keressem fel?
Ahol jön ni!
E pillanatban tűnt fel hórihorgas alakja, a mint nagy peczkesen
lépkedett a templomnál. Mellette egy hatalmas kos poroszkált, nagy görbe
szarvai körbe hajolva befelé nőttek a halántékaiba. Erős állat lehetett,
egyszer állítólag összetülekedett a város bikájával és megkergette,
Kopereczkyt mint egy hű kutya kisérte mindenüvé.
A hadnagy szemeiben remény csillant meg s sietve osont el egy
mellékutczába, míg az öreg Noszty Kopereczky elé lépegetett.
– Épen te hozzád iparkodom.
Kopereczkyn semmi nyoma sem látszott már az éjjeli dorbézolásnak, friss
volt, vidám és csupa illat, még a vén kos is rezeda-parfümmel volt
meglocsolva. Nyájasan nyújtotta mind a két kezét Nosztynak.
– Isten hozott kedves bátyácskám, Isten hozott. De jó, hogy
megszólaltál, mert bizony nem ismertem volna rád, mint az olyan kóróra,
hehehe, a min még tegnap egy rózsabimbó ringott.
– Vilmát a fogadóban hagytam, mert egy komoly dologban jöttem hozzád.
– No hát csak gyere be azzal a komoly dologgal.
Kart karba fűzve léptek be a takarékpénztári épületbe, a folyosón
kinyitotta az elnöki szobáját és előre ereszté Nosztyt, de a kos fürgébb
volt, ő törtetett be elsőnek a szentélybe s egész nyugodtan lefeküdt a
Wertheim-szekrény elé.
– Hát ülj le és gyújts rá, aztán parancsolj velem, ha úgy tetszik.
– Nem egyébért jöttem kedves Kéti öcsém, mint azokért az aranyakért,
melyeket tegnap a leányom hajából kifogdostál.
– Ah! Persze, – nevetett édesdeden a báró. – Erre nem is gondoltam.
Igazán kapitális! Tudod-e, hogy egy jó prókátor talán ki is tudná
perelni részetekre. Az a baj, hogy mindössze csak kettő volt; azzal
csináltam az egész flanczot.
– Az bizony kevés, – veté oda amúgy mellékesen a képviselő, majd egész
komolyra vált arczczal így folytatá: Mert úgy nézz meg engem, hogy én
most egy nagyobb összeget akarok tőled rövid úton, rövid határidőre
szerezni. Tudod, a fiú. Hej, barátom, nagy dolog apának lenni. Valami
görbe dologba keveredett, a becsülete áll koczkán. Kényes természetű
ügy. Hisz értesz engem. A pénz rögtön kell. Egy félóra alatt kell, vagy
még hamarabb. Ide hiv levélben és bevallja. Nem hogy előre megírta
volna. Képzeld a kényszerhelyzetet, a mibe kerültem. És hát kihez
forduljak itt? Itt csak egy úr van, egy perfekt gentleman, a ki ezt a
helyzetet megérti és az te vagy. Mindenesetre hozzád kellett fordulnom…
Igaz-e vagy nem?
Kopereczky szeretett volna most itt nem lenni, de azért mint egy igazi
gentlemanhez illik, nem mutatta, csak a zavart beszédjén látszott az
igyekezet, hogy a voltaképeni beszélgetési tárgytól távolodjék.
– Hiszen igaz, igaz, a mi azt illeti. Bizony czudar nép ez itt. Nincs
ezeknek fogalmuk a becsületről. Jól mondod. Ezeknek a fenyves madár a
madaruk, nem mint nekünk a Turul. És azt megeszik mindenestől. Önző
kutyák. Adnak is ezek valakinek valamit. Megcsalják ezek az Istent is. A
Máriának is mivel szúrják ki a szemét. Odaadták neki a fecskét, hogy az
legyen a Mária madara, s azt aztán megkimélik, nem bántják, kicsinyeit
ki nem szedik és nagyra vannak vele. De hát mért nem adták oda a fürjet
vagy a császármadarat? Azért, mert az nekik jó pecsenyének. A kis
verébfiókokat is megsütik és megeszik, de a fecske semmire se jó, hát
legyen a Máriáé.
Noszty idegesen húzta ki az óráját.
– Hiszen mind szép ez, édes öcsém, hanem az óramutató könyörtelenül
szalad, azért hát kérlek, méltóztass a tárgyra térni.
– Jó, hát beszéljünk róla. Az nem árt. Mennyi volna az az összeg?
– Kétezer forintra van szükségem, még pedig ebben a negyedórában.
Az öreg Noszty mindig úgy egyenlített ki adósságokat, hogy kétakkorákat
csinált. Ez olyan rossz szokása volt, a miből a legkritikusabb
pillanatokban sem engedett.
– Hm, az csinos összeg. Zsigmond király valamikor egy várost
zálogosított el ennyi pénzért.
– Ne beszélj nekem Zsigmond királyról és a madarakról, kérlek.
– Jó, hát nem beszélek. Hanem tisztázzuk előbb az eszméket, – szólt
derülten (jele, hogy mentő gondolat jutott eszébe.) – Mondd meg nekem
mindenekelőtt, hogy kihez jöttél most, kedves bátyám?
– Hogy értsem azt?
– Báró Kopereczkyhez-e, vagy a takarékpénztári elnökhöz?
– Természetesen báró Kopereczkyhez.
Kopereczky olyat kaczagott erre, hogy a falak is rengni látszottak és a
kos is abbahagyta a kérődzést az asztal alatt.
– No, hisz akkor jó helyre jöttél. Kopereczky ugyan nem adhat neked egy
grislit se, mert ő maga is kölcsönökből éldegél.
– Ej, akkor hát a takarékpénztári elnökhöz jöttem, – vágott közbe Noszty
türelmetlenül.
– Úgy? Az elnökhöz? Az már más – és a Kopereczky vöröses tüskés
szemöldökei felszaladtak a homloka tetejére. – Oh, én Istenem, milyen
kellemetlenség ez most! Mint elnök nem adhatok neked pénzt ebben az
órában, mert ahhoz össze kellene hívni előbb az igazgatóságot, a ki
megszavazza, ahhoz pedig legalább huszonnégy óra kell.
– No, akkor aztán vigyen el az ördög, – tört ki a komoly honatya s
rohant kifelé kalap nélkül, sétabot nélkül, azzal a végső emberi
ösztönnel, hogy bár minden czél nélkül, de segítségért induljon
valahová.
– Hohó, megállj csak! – futott utána Kopereczky és megcsipte a folyosón.
– Valami jutott eszembe.
– Mit akarsz?
– Gyere csak vissza; hisz a kalapodat is bent hagytad. Hová mennél így?
Ugyanis az jutott eszembe, hogy van nekünk egy határozatunk, mely
szerint az elnök a saját szakállára is adhat pénzt, ha az illető
kézizálogra veszi azt fel. Hát adjál valami zálogot!
– Ne légy legalább nevetséges, Izrael! Nincs én nálam pajtás egyéb
értéktárgy, csak három vadgesztenye a zsebemben, a mit a gutaütés ellen
hordok.
– Dehogy nincs. Hát ez az aranykeretű üveg fityegő az óralánczodon?
– Ez a Vilma arczképe. Testvérek között sem ér többet tíz forintnál.
– Az mindegy. Nekem ez a medaillon kell. Megelégszem vele.
Noszty kordiálisan belecsapott a báró markába és lekapcsolta a
medaillont.
– Mégis derék gyerek vagy, Kéti. Köszönöm a szivességedet és mihelyt
lehet, kiváltom a zálogomat.
A báró átvette a jou-jout, bezárta a Wertheim-szekrénybe és leült
megírni az utalványt.
– Csak ez az unalmas írás ne lenne, – zsémbelt. – Micsoda bolond
találmány, barátocskám. Az ember lefogdossa az emberi hangokat ezekkel a
légylábakkal. Hát nem nagyszerű? Mit is mondtál csak? Hogy mindjárt
kiváltod, _mihelyt lehet_. Bocsánatot kérek, de mi nem élünk
frázisokból. Nem vagyunk mi se közvélemény, se országgyűlés. Tessék
üzleti nyelven beszélni! Mikor? Évet, hónapot, napot! Mondjuk, kiváltod
egy fél év alatt…
– Helyes.
– De tegyük fel, hogy ki nem váltod s ebben az esetben…
Olyan eset nincs.
– Bocsánatot kérek, az üzleti életben mindég számolni kell ilyen esetre.
Tehát ebben az esetben a kézi zálogra vonatkozó szabályok lépnek életbe,
vagyis…
– Vagyis?
– A zálogtárgy akkor a mienk, – nevetett Kopereczky. – A zálogtárgy
eredetije, hehehe. Mert maga a zálogtárgy csak symbolum, hehehe. Mint
például a mappa egy bizonyos földterületről.
Ezen a tréfán aztán Noszty is jóizűen nevetett s bevárván, míg a
becsengetett hivatalnok áthozza az utalvány ellenében a kétezer
forintot, meleg kézszorítások között elbúcsúzott barátjától, ki
megigérte, hogy feketekávéra felkeresi őket a vendéglőben.
Alig hogy az utczára ért Noszty, megkondult a déli harangszó a
piarista-templom tornyában. Lehorgasztott fejjel, szorongó érzésekkel
járt azóta odakünn a hadnagy s úgy tünt fel neki ez a várhegy tövében
elterülő egész város, mint egy nagy siralomház. Feje zúgott, lábait
lassú reszketegség fogta el, szemei elhomályosultak, összefolyt előtte
minden, házak, furmányos szekerek, jövő-menő vásárosok. Annyira meg volt
semmisülve, hogy az apját se vette észre, a mint feléje lépegetett. Csak
a harang búgott rémletesen: bim-bam, bim-bam. A lélekharang az. Arra
rezzent fel, mikor az öreg vállon érintette.
– Kiszorítottam, – mondá spártai egyszerűséggel.
Föllélegzett, mint a sivó homokban fetrengő hal, ha vizet öntenek rá.
– Hála Istennek! De akkor most már menjünk! Egy perczet se szabad
veszteni.
Ugyde épen most jön rájok szemben a megyeházából Kubicza főispán, a ki
el van ragadtatva, hogy régi barátját és képviselőtársát itt láthatja, a
hol a madár se jár, összeszidja, hogy nem hozzá szállt, de még csak nem
is értesítette (ördögök szánkázzanak a hátadon) s aztán megfordulván és
hozzájuk szegődvén, egy benszülött hidalgó büszkeségével magyarázza el a
Főtéren útközben az egyes nevezetesebb épületeket. Ez volt az Illésházy
grófok palotája. Balra odább lakott állítólag valamikor Szvatopluk
király, hogy azt mondják, ott volt a téli rezidencziája. (Az ám ni, most
is ott vánszorog az udvaron egy fehér gebe, talán épen az a bizonyos.)
Emitt a 13-as szám alatt őrizték 1622-ben a szent koronát. Nézd csak azt
az ócska házat, ott hált meg Podjebrád Katalin, mikor Mátyás király
átvette mint menyasszonyát.
Meg-megállt valamely alkalmas ponton, mutogatni a várromok festői
voltát. No, úgy-e szép? Nem afféle akármilyen dib-dáb város ez. Úgy nézd
meg a czipőidet, hogy a nagyapáid pora van rajtok.
– Apám, elkésünk! – türelmetlenkedett a hadnagy, de Kubiczával nem
lehetett birni.
És már úgyis elkéstek. A déli harangnak csak épen az első kondulását
várta Kozsehuba Tivadar, dehogy várt volna többet egy perczet is. Tudta
már ő, hogy megjött a hadnagy apja tegnap (kis városban hamar elterjed a
hír). S nemcsak attól fél, hogy fizetni fognak, hanem a Noszty
kisasszony jelenléte olyan háztűznézés félét látszott jelenteni. A
Velkovics-házban egész éjjel tisztogattak, sikáltak, rendezgettek erre a
hírre s azóta is egyre füstölög a kéményük, sütnek, főznek, – legalább
azzal a pletykával ijesztette meg délelőtt a gazdasszonya, Klobukné
asszony. Nosza, nem szabad késni. Ki kell a kigyó méregfogát venni, ha
alkalom van rá. Klobukné által ugyanis egy kosár mogyoróval kedveskedett
Rozáliának délelőtt, de az azt üzente nagy gúnyosan, hogy ő nem mókus.
Ez ütött szeget a Kozsehuba fejébe.
Hát tavaly még mókus volt? Hisz tavaly még elfogadta tőle az évenkénti
mogyoróküldeményt. Meg is köszönte levélkében. De most már nem mókus.
Hm, úgy vagyunk? No hát majd megint mókus lesz a kisasszony.
És a míg Nosztyék ácsorgással töltötték az időt a Főtéren, ő magához
vevén az ominózus levélborítékot, sietve igyekezett a kaszárnya felé az
ezredes lakására.
Kemény, katonás, hirtelen haragú ember volt Stromm lovag. Kozsehubának
már előre megborzongott a háta, ha elgondolta, hogy fog az mérgében
ugrani, mikor a nevével aláírt váltót felmutatja. De mindegy, ezen már
át kell esni a jövendő boldogsága érdekében.
Kozsehuba sohase beszélt vele, csak a kaszinóból ösmerte, a hol az
ezredes kalabriást szokott játszani és olyan mérges, harczias hangon
mondta ki a terczeket, kvartokat, mintha hadcsapatokat vezényelne. Hát
még a kontrát? Azt lehetett volna hinni, hogy egy kartács süvít a
levegőben.
Nem minden szepegés nélkül kopogtatott be most ajtaján.
A mogorva «szabad»-ra benyitott a dolgozó-szobájába, hol épen
csibukozott az ezredes. Féltizenkettőkor szokott reggelizni s ilyenkor
szívja a csibukját. Ez volt a legrosszabb időpont. Azt már mindenki
tudta, hogy az ezredest nem szabad csibukozás közben zavarni, mint a
püspököt imádkozás közben.
– Mi tetszik? – kérdé boszúsan.
– Én Kozsehuba vagyok.
– Az nekem mindegy, de mi tetszik?
– Mindenekelőtt ezt a borítékot akarom az ezredes úr jelenlétében
feltörni.
– Hát aztán? – kérdé az ezredes valóságosan nyugtalanul. Nem birta
elgondolni, miről lehet itt szó.
– Ime, a borítékban egy ma lejáró váltó van az ezredes úr girójával, azt
bátorkodom tiszteletteljesen bemutatni.
– Egy váltó? Az én girómmal? Lehetetlen, – mordá elcsodálkozva.
– Méltóztassék megtekinteni.
Az ezredes átvette a váltót. Megnézegette elől, hátul, miközben
kivörösödött, a szemei kigyúltak, halántékán az erek kidagadtak s a
balkezével idegesen dobolt az asztalon.
(No, most mindjárt kezdődik a vihar, – gondolta Kozsehuba.)
De az ezredes kemény arczvonásai a hogy kijöttek a formáikból, épen
olyan gyorsan vissza is igazodtak Egy nagyot fújt előbb, aztán egyet
szippantott a csibukból.
– Ki adta önnek ezt a váltót? – kérdezte nyugodtan.
– Noszty hadnagy úr.
– És hát most azt akarja ön ugy-e, hogy én fizessem ki?
– Igen is jogom van azt kivánni bármelyik aláírótól, s a mennyiben
Noszty úr ma délig nem fizetett, kénytelen voltam a másik aláírónál
mutatni be a váltót.
– Hát igen, – hagyta rá az ezredes udvariasan, – kezes fizess, ez a
regula. Foglaljon helyet uram, míg összekeresem a szükséges pénzt.
– Az ezredes úr ki akarja fizetni? – kérdé ez csodálkozva.
– Természetesen. Hát nem azért jött ön, hogy kifizessem? Hiszen úgy
értettem.
– Igen, igen, de joga van az ezredes úrnak legalább megvizsgálni az
aláírást és esetleg tiltakozni.
– Az ördögbe! – fortyant fel az ezredes. – Hiszen csak nem tagadhatom
meg az aláírásomat?
– Bizonyos ön abban, ezredes úr, hogy ezt a váltót aláirta?
– Persze hogy bizonyos vagyok. Hiszen csak emlékszik az ember, nem
vagyok még demencziában.
– Tessék csak jobban megnézni.
– Ejh, ön úgy tesz, mintha gyanakodnék, hogy nem az én írásom.
– Bizonyosan tudom, hogy nem az ezredes úré! – kiáltott fel élénken
Kozsehuba.
– Ezer ördög! – pattant fel az ezredes. – Hogy meri ön kétségbe vonni, a
mire én egyszer azt mondom, hogy így van? Egy szót se többet. Itt van a
pénze. Egy-kettő, fordulj, indulj! Aláz’ szolgája!
Rossz hangulatban tért haza Kozsehuba. Már a pitvarban meghallotta, hogy
vendégei vannak, a kikkel Klobukné bibelődik odabent. Kardcsörgés,
káromkodások hallatszottak. Könnyű volt kitalálni, hogy Nosztyék
méltatlankodnak, a miért nem találták otthon.
[Illustration: – Te gazember, – sziszegé a hadnagy.]
Egy perczig gondolkozott, ne forduljon-e meg, de mégis csak benyitott
hozzájuk.
– Szervusz bruder, – kiáltja eléje örvendezve a hadnagy, – de jó, hogy
jössz. Már szinte megharagudtunk, hogy nem vártál be. Édes apám Noszty
Pál országgyűlési képviselő. (Kozsehuba meghajtotta magát.) Eljöttünk
barátom, azt a bizonyos dolgot eligazítani.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 04
  • Parts
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 1933
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1925
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1942
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 1893
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 2029
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1957
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4127
    Total number of unique words is 1874
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4114
    Total number of unique words is 1922
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 2027
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1991
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1972
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4124
    Total number of unique words is 2017
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 2008
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1944
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4131
    Total number of unique words is 2026
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 16
    Total number of words is 4138
    Total number of unique words is 2083
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 17
    Total number of words is 4080
    Total number of unique words is 1925
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 18
    Total number of words is 407
    Total number of unique words is 283
    47.6 of words are in the 2000 most common words
    58.8 of words are in the 5000 most common words
    63.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.