A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 01

Total number of words is 3932
Total number of unique words is 1933
28.4 of words are in the 2000 most common words
39.1 of words are in the 5000 most common words
45.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

MAGYAR REGÉNYIRÓK
KÉPES KIADÁSA
Szerkesztette és bevezetésekkel ellátta
MIKSZÁTH KÁLMÁN
59. KÖTET
A NOSZTY FIU ESETE TÓTH MARIVAL
Irta
MIKSZÁTH KÁLMÁN
I.
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1912
A NOSZTY FIU ESETE TÓTH MARIVAL
REGÉNY
IRTA
MIKSZÁTH KÁLMÁN
ELSŐ KÖTET
KEMÉNYFFI JENŐ RAJZAIVAL
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1912
_Minden jog fenntartva._
Franklin-Társulat nyomdája.


MIKSZÁTH KÁLMÁN.[1]

I.
Mikszáth Kálmán annak a nemzedéknek szellemét képviseli irodalmunkban, a
mely gyermekkorát az abszolutizmus idejében töltötte ugyan, de már a
kiegyezés utáni világban cseperedett fel s lépett ki az életbe. Mint a
korszak jellemző képviselői csaknem mind, ő is faluról, a kisnemesség
köréből indult el, hogy aztán életét a nagyvárosban élje, a nélkül, hogy
a nagyvárosi életbe bele tudná magát élni. Ez a származás és az ettől
meghatározott nevelkedés adja meg gondolkodásának, izlésének,
érdeklődéseinek körét és anyagát.
A falusi ember nyugodt, passzivitásra hajló temperamentumát nem bírta
soha levetkőzni s munkájában is mindig van valami kényelmesség, a mely
szereti a dolgokat a könnyebb végükön megfogni. Az urbánus társadalmi
élet idegen előtte, nem is érdekli, a parlamenti folyosó és a politikai
klub teljesen kielégíti társaságra való igényeit. Szinház, zene,
képzőművészet alig érdekli. Olvasmánya nem sok, de válogatott: az
angolok közül Carlyle, Macaulay és Dickens – a történetírók és a
humoristák – érdekelték, egy időben úgy látszik az oroszok is, de már a
naturalizmus nagy világáramlatának nem volt rá semmi hatása. Szerette a
kuriózumot, a furcsaságot emberben, dologban egyaránt s bámulatos érzéke
volt minden iránt, a mi jellemző és tősgyökeres. Nagyon kifejlett volt a
családi érzéke; azok közül való volt, a kik odahaza élnek, mindenhova
máshova csak járnak. Szerette a politikát, de nem becsülte túlságos
sokra, inkább az érdekességét látta, mint a komolyságát, hajlandó volt
mulatságos játéknak nézni, mint valami nagyszabású kártya-parthiet.
Ragaszkodott parlamenti tagságához, de politikai ambiczió nélkül;
párthoz, vezető államférfiakhoz való ragaszkodását inkább a személyes
rokonszenv irányította, mint a politikai elveik és módszereik
helyességéről való erős meggyőződés. Szerette a vidám beszélgetést; nem
azt a társalgást, a melyben az egyik elbeszélő inspirálja a másikat, az
egyik megjegyzés pattantja ki a másikat, hanem az adomázást, melynek az
a lényege, hogy egy beszél és a többi hallgatja. A természetből csak a
gyermekkorában megszokott dombos nógrádi tájaknak volt rá mélyebb
hatása. Bár lakott Szegeden, sokat járt az Adria mellé és a stájer
hegyekbe, alig találni irásaiban képet, melyet ezek sugalltak volna
neki. Szkeptikus volt és irónikus, a lelkesedés elragadtatásait nem
ismerte, mindig ura volt önmagának; nem kelt ki magából soha, nem adta
oda magát semminek teljesen. Önmagában befejezett, kerek egyéniség volt,
nem volt egyetlen olyan pontja sem, a melyen beleolvadt volna valami
másba, rajta kívül állóba. Viszont beolvasztott magába mindent, a mi
kívülről érte. Egész lényével benne gyökerezett abban a földben, a
melyből származott, a maga társadalmi osztályának világfelfogásában,
érzésében, előitéleteiben és hagyományaiban. Harmincz évnél hosszabb
ideig élt Budapesten és a nagyvárosi életnek semmi nyoma se maradt sem
egyéniségén, sem munkáin: mintha csak az ablakon át nézte volna a
körülötte folyó városi életet.
Gyermekkorát a falusi kisnemesek és parasztok körében töltötte, serdülő
korában ezekhez járultak a felvidéki kisvárosok nyárspolgárai,
legénykorában a vármegyei urak. Ezek maradtak szeme előtt egész
életében. Később még gyarapodott galériája a parlament alakjaival, kik
között férfikorát töltötte. Ezekről is sokat írt, de többnyire
journalistikai jellegű dolgokat; még nagyszabású szatírája, _Az új
Zrinyiász_ is alapjában véve nem más, mint az ő különleges
journalistikai műfajának, a parlamenti karczolatnak legnagyobb arányú s
irodalmi magaslatra emelt példája. Képzelete a tornáczos kuriák, falusi
parókiák és a zsupfödeles parasztházak körül járt legszívesebben.
Meglátszik munkáin még az is, hogy ezek az ifjúkori benyomások hogy
rakódtak le, rétegenkint, az emlékezetében. Mikor parasztokról ír,
megérezzük, hogy ezeket az alakokat egy gyermek látta, ezeket a
történeteket egy gyermek hallotta, hogy aztán a férfi alkossa újra.
Legtöbb paraszt-történetébe egy alakkal többet képzelünk bele, mint a
mennyiről ír: a kis fiút, a ki ott ténfergett a falusi emberek közt,
hallgatta beszélgetésüket, álmélkodott nevezetes történeteiken,
megbámulta virtusos cselekedeteiket, megdöbbent tragédiáikon, sejtő
szemmel figyelte szerelmeiket. Mindenütt észrevenni a történetekben a
gyermeki perspektiva nyomait.
Sokszor meg is mondja a fiatal korra való visszaemlékezés melancholikus
hangján, hogy emlékeit írja meg, egyszer-másszor szerepelteti is
önmagát, a parasztok között ténfergő gyermeket, történeteiben. De a
többi paraszt-rajzokon is megérezzük, hogy milyen szemmel nézte egykor
azokat az embereket, a kikről szól; osztozott a falu közvéleményében,
ezzel együtt tartotta őket nagyon okos embereknek, vagy bolondoknak,
furcsáknak, nevetségeseknek, félelmeteseknek; érezzük, hogy mulatott
vagy borzongott azokon a történeteken, amelyeket egykor a
cselédszobában, a mezőn, a georginás kertekben, a kis házak előtti
padokon tágranyitott, mindent meglátó gyermekszemmel hallgatott s
melyeket most játszi humorral mond el, megindulását csak néha engedve
keresztülcsillogni.
Innen van, hogy bár a parasztokat is bizonyos távolságból, felülről
nézi, mégis valamivel közelebb van hozzájuk, kisebb távolságban
felettük, mint pl. ha megyei urakról ír. Innen van az is, hogy jóformán
csak azt rajzolja a paraszt-életből, a mit a gyermek is meg tud látni. A
vasárnap délutáni beszélgetések, a téli esték tréfálkozásai, a vidám
mesélgetések, a templomba járás, a falu nevezetes eseményeinek
meghányása-vetése, a kovácsműhely pletykálkodásai – ezekben és
effélékben alakulnak ki a történetek. Ha munkaközben rajzolja a
parasztokat, akkor a munka maga alig szerepel, annál többet a
munkaközben folyó tréfák, dalolások, tereferék. A paraszt szegénységét,
nyomorúságos, egyhangú életét, tudatlanságát – mindazt a sok
nyomorúságot, melyben egész életén át benne él, melyet úgy megszokott,
hogy észre sem veszi, mint a hogy nem veszi észre a levegőt, melyben
lélekzik: ezt nem vette észre a gyermek, a ki a paraszt álláspontjáról
nézi a parasztot s ezért nem szól róla az író sem, a ki a gyermek
benyomásait rajzolja meg.
Minden pontos megfigyelő észreveheti, hogy a szemlélet dolgában mennyire
különböznek Mikszáth palócz-rajzaitól azok, a melyekben a szegedi
parasztokról vette az anyagot. Ezeket már érett szemmel figyelte, s a
felnőtt ember attitudéjében áll velük szemben. Megrajzolásuk teljesen a
pontos, rendkívül éles megfigyelésen alapszik, objektivebbek, markánsabb
körvonalúak, de egyoldalúbbak is: a parasztnak csak egy-egy vonása
domborodik ki belőlük. Nagyon biztos kontur-rajzok, nincs meg bennük a
tónusnak az a gazdag árnyalása, mint a palócz-rajzokban. A szegedi
parasztban valami kuriózumot lát, a palócz nemcsak egyes különösségeivel
érdekli, hanem egész lényével.
Az egy Jókait kivéve senki regényirásunkban a parasztot úgy
megeleveníteni nem tudta, mint ő. De rajzai nem intimek, úgy ábrázolják
a parasztot, a hogy mások szemeláttára viselkedik, sohasem úgy, a hogy
önmagával szemben áll. Parasztjai kívülről vannak megjelenítve, nem
belülről, látvány, nem együttélés alapján. Szeretete a paraszt iránt nem
is intimitáson alapszik, hanem a magasabb társadalmi osztályból való
ember megbecsülésén; a magyar parasztot, kivált a palóczot, jóravaló,
erős, derék, tehetséges emberfajtának tartja s nagyon tud gyönyörködni
benne. A keményfejű, ravasz, érdekeit, igazát megvédő palóczczal szemben
mennyire másnak látja a tótot! A mi abban energikus keménység, az ebben
jámbor szelidség, a mi abban ravaszság, ebben félszeg, ravaszkodó
együgyűség, a mi abban önérzetesség, ebben alázatos meghunyászkodás.
Becsületes, szelid, derék emberkék ezek a tótocskák, de mennyivel
különb, imponálóbb náluknál a magyar! A tót nép fantasztikuma azonban
néhány pompás kisértetlátó történetet adott neki, a melyekben még ma is
érezzük azt a borzongást, melyet egykor hallásukra a szklabonyai kis fiú
érzett.
A paraszt után időrendi sorban a felvidéki kisvárosok nyárspolgárai
következnek. Ezek sokszor feltünnek egy-egy munkájában, ha nem adtak is
neki annyi anyagot, mint a falu népe. Sokszor megtaláljuk itt is a
diákkori szemlélet emlékeit azokban a színekben és vonalakban, a hogy a
kisvárosi kosztadó gazdákat, iparosokat, szatócsokat, bérkocsisokat
rajzolja és bizonyára diákkori epekedések emlékei azok a csinos, karcsú
bokájú, libegő szoknyájú polgárlányok, a kik egy-egy történeten hirtelen
átlebbennek. Selmecz és egyéb felvidéki városok polgárságának képei
ezek, olyan polgárságé, melyben még ma is elevenen élnek a régi bástyák
közé szorított élet hagyományai, kicsinyességeikkel, nagyzoló polgári
gőgjükkel, korlátoltságukkal. Innen van véve a régi szepesi polgárságnak
képe is az író utolsó regényében, _A fekete város_-ban Ezeket a
polgárokat Mikszáth majdnem mindig komikus, furcsa alakoknak rajzolja.
Valamikor a faluról a városi iskolába került diák is bizonyára
furcsáknak, nevetségeseknek találta őket, a minthogy a kisvárosi diáknak
mindig is legnagyobb mulatsága volt a nyárspolgárok rovására nevetni.
Ugyanebből a korból valóknak látszanak a falusi apró gentryre vonatkozó
emlékek. Mikszáth maga is ebből a kicsiny birtokon élő apró gentryből
származott s róla rajzolt képein megérzik, hogy a színeket hozzá
odahaza, a családi beszélgetésekből, környékbeli látogatásokból,
mulatságokból vette, a melyekben a vakáczióra hazajáró diák már részt
szokott venni. Ezeknek a kis uraknak is, mint mindennek, meglátja a
humoros vonásait, de a tisztelet bizonyos nemét hozta magával irántuk
gyermekkorából; szüleinek barátairól van szó, a kiknek, ha maguk közt
észreveszik is fonákságait, furcsaságait, idegenek előtt kimélettel
beszélnek róluk. Sohasem bánik el velük olyan kegyetlenül, mint például
a nyárspolgárokkal s ha rossz embert rajzol közülük, önkéntelenül
tragikus vonások vegyülnek a humoros rajzba. Egy vonás pedig
különösképen bizonyítja, hogy ezek a képek serdülőkori emlékek alapján
készültek: majd mindegyikükben feltűnnek az apró gentry leányai, olyan
színezésben, a hogy egykor a diákgyerek gyuladozó képzelete látta őket.
Ifjú pezsgések emlékei remegnek még ma is ezeknek a lányalakoknak a
vonalaiban.
Mikszáth témáinak anyagában a negyedik legdúsabban termő réteg a
vármegyei nemes urak élete. Ezt már érett szemmel, az élete pályáját
kereső fiatalember szemével nézte s megismerte egész körét, de abban, a
hogy látta, nincsenek meg a nyomai annak a gyermeki naiv szemléletnek,
melyet a többi körökről rajzolt képeiben láttunk. A kiegyezés utáni
gentrynek ő a leghívebb és legpontosabb festője irodalmunkban.
Jókai egész lelkével a 48 előtti és az abszolutizmus korabeli életben
élt és azt a nemességet rajzolja, a mely nimbusza tetőpontján, történeti
szereplése legszebb tényének, az 1848-iki törvényeknek világításában
áll. Ezért vagy idealizálja, vagy a régi táblabiró világ képeivel
humorizál róla. Mikszáth már a kiegyezés utáni nemességet látja, a mely
törvényesen lemondott ugyan előjogairól, de a hatalom megtartására
folytonos erőfeszítéseket tesz, a mely az állami, gazdasági és
társadalmi rend hirtelen átalakulásában megtizedelődött s a vármegyeház
fellegvárába vonulva küzd a régi hatalom maradványaiért.
Mikszáth gentry-képeiben érdekes fejlődést láthatunk. Kezdetben őt is
magával ragadta a pusztulás melancholiája. Bár tisztán látja azokat a
hibákat, melyek miatt a gentry egy részének szükségszerűen el kellett
pusztulni, melancholikusan nézi, hogy csúszik ki a föld a négylovas
magyar urak alól, hogy foszladoznak az egykor büszke, oszlopos kúriák. A
mit akkor, a nyolczvanas évek általános hangulata szerint a gentryről
írt, annak hangulata a pusztulás humorának hangulata, kevés szatirikus
ízzel. Az író rokonszenve alakjai mellett áll. A szatirikus elem, bár
egyelőre még keserűség nélkül, mind erősebb lesz – pl. a
_Gavallérok_-ban – s legkésőbbi korszakból való gentry-képeiben még
sötétebben színez. A _Noszty fiú_ már egyenesen hatalmas persiflage-zsa
a gentrynek. A családi politika, mely egy család zsákmányává, vagy
néhány család vetélkedésének harczterévé teszi a vármegyeházát, a
határtalan léhaság, a melyben feloldódik minden erkölcsi ellenállás, a
pénzvágy, a mely a becstelenséget is magától értetődőnek tartja, a
komoly közdolgoknak léha játékká való sülyesztése, a közhatalomnak
magánczélokra való felhasználása – ezek azok a jellemvonások, melyek a
_Noszty fiú_-ból, mint a vármegyei élet jellemző vonásai tünnek elő. Ez
a regény tükröt tart a vármegye urai elé. Torzító tükör-e? Mikszáth nem
annak szánta. Szatirikus nem lehet el bizonyos torzítás nélkül, Mikszáth
ezen a mértéken nem megy túl; az olvasónak folyton az az érzése, hogy ő
csakugyan ilyennek látta a vármegyei urakat s hogy tipust akart
rajzolni, nem tendentiosus torzképet. S a kép annál élesebb, mert az
okosság, a becsületesség, a komoly jellemszilárdság megszemélyesítőjéül
a meggazdagodott iparost állítja vele szembe.
Semmivel sem jár jobban a gentrynél, sőt még rosszabbul jár a mágnás. Ha
sorra vesszük Mikszáth mágnásalakjait – nem sokan vannak – alig találunk
olyat, a ki ne volna ellenszenvesnek rajzolva. A gentry akármennyire
léha, mindig marad benne valami szeretetreméltó, a mágnás egyéb hibáin
kívül még nyegle, keményszívű és rideg is. Mikszáthban jellemzően
fejeződik ki az az ellenszenv, mely a kisebb falusi gentryben a mágnások
ellen él.
Mikszáth műveiben változatos képekben tükröződik a harmincz-negyven év
előtti magyar vidéki élet egész köre. Gyakran tükröződik a magyar mult
egy-egy képe is; számos elbeszélése s néhány regénye történelmi
korszakba vezeti az olvasót. A történelemről nem volt mély felfogása,
történeti képei alapjában a mai élet képei, elmúlt idők kosztümjeiben. A
mult lelkébe való elmerülést nem találjuk meg nála, a történelemnek
inkább anekdotikus vonásai érdekelték s a mélyreható históriai tanulmány
szükségérzete sem volt meg benne. Az ő terrénuma a megfigyelés és ha
néha meglepő valószerűséggel hozza ki az elmúlt korok
gondolkodásmódjának egy-egy vonását, megismerni rajta, hogy
visszakövetkeztetés révén, a mai életre vonatkozó megfigyeléseiből
kiindulva jött rá. A történelmi anyag költői feldolgozásában Jókai
tanítványa, Jókainál is kevesebb történeti érzékkel.

II.
Alig van író az egész világirodalomban, a kinek elbeszélő hangja oly
közel áll az élő szóhoz, mint Mikszáthé. Mintha csakugyan eleven beszéd
csengene fülünkbe olvasásakor, folyton modulálódva: az elbeszélés
folyamában nyugodtan, kényelmesen ömlik, egy-egy jelenetnél ellágyul,
halk, alig észrevehető, de érzésünket épen ezért erősen ingerlő
remegések járják át, egy másiknál gyorsabb ütembe lendül – szóval él és
a maga kifejező eszközeivel kíséri a történet folyamát. Ez Mikszáth
közvetlensége, minden jellemvonása közt a legjellemzőbb. Nemcsak az
előadásban magában van meg ez a közvetlenség, hanem a mű egész
természetében, a mese alkatában, az ember és természetlátásban is.
Az előadás közvetlenségét a nyelv természetes könnyedségén kívül a hang
eleven, emberi volta adja meg. Mintha minden szó egyenesen az ajkról
lebbent volna a papirosra, még rajta van – hogy úgy mondjuk – a test
melege. Ezzel életet kap a szó, nem marad csupán a képzetek és fogalmak
kifejezője, hanem kifejezi ezeknek a beszélővel s a hallgatóval való
titokzatos kapcsolatait is. A szó mögött ott áll az ember, a ki mondta s
azzal, hogy hallom, bizonyos viszonyba jutok ezzel az emberrel is. Az
élőszóval mindig így vagyunk, az írott szónak csak akkor van meg ez a
hatása, ha nagyon közvetlen. A száraz, élettelen stíl csak fogalmakat
közöl, a közvetlen stíl ezen fölül megpendít lelkünkben bizonyos
húrokat, nem maradhatunk közömbösek az iróval szemben. Mikszáth
hatásának lényeges tényezője, hogy stíljének közvetlenségével személyes
kapcsolatokat teremt önmaga és olvasója között.
A mese is mintha önkénytelenül buggyanna ki lelkéből, mint a földből a
forrás vize. Semmi csináltságot nem érzünk, a minek papiros íze volna,
az apparatus el van az útból takarítva s csak az eredmények vannak
előttünk. A mese megindul és szabadon folyik, hol kiszélesedve, hol
keskenyebb mederben, nagyokat kanyarog, máskor kis tóvá terjed szét,
hogy aztán ismét tovább siessen s képzeletünket viszik magukkal
hullámai, mint a folyóvíz a falevelet. A jelenetek nem egymásra
következnek, hanem egymásba olvadnak, nem látni közöttük hézagokat, nem
válnak el egymástól, mintha egyetlen folyamatos jelenet volna az egész.
A mese önmagáért van, hogy szép legyen, kellemes legyen, érdekes legyen.
Utólag észrevehetjük az író apparatusát, hogy itt is elrejtett egy
gépezetet, a melyen a mese láthatatlan kerekei forognak, onnan is
eltakarított egy sziklát, melyen illuziónk megbomlott volna, szóval,
hogy mégis csak konstrukczió volt, a mit szerves folyamatnak gondoltunk.
Olvasás közben nem hallottuk a gépezet zörgését, nem láttuk a vetítő
lámpa fényét, azt hittük, élet van előttünk. Ha utólag rájövünk, hogy
csak mozgófénykép volt? Nem baj, jól mulattunk.
A meséknek szövevénye a regény primitiv korára emlékeztetően egyszerű.
Egy cselszövény, egy titok, a melynek nyitját keresik, egy ötlet, a mely
fordulatra hoz mindent – rendszerint ez a központja mindegyiknek.
Könnyen átláthatnánk az író szitáján, ha engedne belenézni. De nem
enged, folyton újabb, meg újabb érdekességekre irányozza figyelmünket,
minden jelenet magában érdekel, a míg olvassuk és minden jelenet mintha
csak arra való volna, hogy megvesse az utána következő érdekességeknek
az alapját.
Mikszáth kompozicziójának az adja meg művészi közvetlenségét, hogy nem
látszik kiszámítottnak; mintha kitűzött czél nélkül, magától folyna a
mese. Az epizódok kiszélesednek s csak mikor visszatérnek az eredeti
mederbe, látni, hogy egy sereg szál fonódik belőlük az egészbe s e miatt
szükséges volt, hogy kiszélesedjenek. Az olvasó szinte részese a
történetnek s vele megy jelenetről-jelenetre. A jelen érzése tölti el
egészen. Ez a jelen-érzés maga az élet; a mikor igazán él az ember, a
pillanatban él, a multba vissza és a jövőbe előre csak az elmélkedés
óráiban gondolunk, mikor az élet-érzés le van fokozódva. Ezért oly
elevenek Mikszáth történetei.
Mikszáthban erősen ki volt fejlődve a plasztikus látás ritka adománya.
Egy szempillantás alatt megelevenedik, dimenziókat kap nála minden,
ember, táj, élettelen tárgy. Azonnal meglátunk mindent, meg van
világítva minden annyira, a mennyire kell, a szemünkbe szökken minden
úgy, mint a valóságban. Ez onnan van, hogy Mikszáth legelőször mindig
szemléletünket ragadja meg s azon keresztül jut el képzeletünkhöz, hogy
felgyújtsa benne a valóság illuzióját. Ez a jellemzés közvetlensége.
Ő maga is írás közben mintha szemmel látná a történetet, az alakok
mozgását, olyan erősen, mintha előtte volnának. Mintha valami karzatról
nézne alá a világra, a hol az ő kedvére, mulatságára mozog minden.
Karzatról: mert Mikszáth felülről nézi az embereket, bizonyos
távolságról. Nagyon éles szemével mindig azokat a vonásokat látja, a
melyek pillanatnyilag fontosak, a melyekkel az illető alak résztvesz az
épen most folyó dolgokban. A mint más vonásokra van szükség az esemény
megváltozott körülményei között, eltűnnek az előbbiek s helyükbe
pattannak azok, a melyek épen kellenek. Így játszanak előttünk az alak
jellemvonásai, mindegyik az élet, az akczió pillanatában, a mikor az
illető lényének középpontjában vannak. Innen a plaszticzitás hatása, a
megelevenedés.
Mikszáth nagyon ritkán rajzol embert magában, a mikor csak önmagával áll
szemben. Emberei mindig másokkal való viszonyukban tűnnek elénk. Ez a
mélység rovására esik. Mikszáth ember-ábrázolásában nincs is meg a nagy
psychologus írók mélysége. De annál életszerűbb a hatás, mert úgy
mutatja be az embereit, a hogy az életben is látni szoktuk az embereket.
Az ő emberei sohasem jutnak abba a helyzetbe, hogy kitárják lelkük
legbensőbb tartalmát, heves rázkódások nem vetik bennük felszínre a
lelkük mélyén öntudatlanul szunnyadó erőket. Rendszerint kicsiny,
köznapi embereket rajzol, a kik kicsiny, köznapi harczokat küzdenek,
kicsiny, köznapi dolgokon mennek keresztül. Nekik azonban ezek a dolgok
fontosak, – az életükre tartoznak.
Az az ellentét, mely a kicsiny emberek kicsiny dolgai és a fontosság
között van, melylyel nézik és csinálják őket, adja humora egyik legfőbb
elemét. Nem humoros dolog-e, mikor egy vármegye urai minden eszüket,
minden ravaszságukat, minden erejüket megfeszítik, hogy megkaparintsanak
egy szolgabiró számára egy hozományt? Vagy mikor emberek sorsa azon
fordul meg, megkerül-e egy esernyő-nyél, a melybe egy hóbortos ember
belerejtette a pénzét? Ilyen apróságok, az embereken magukon kívülálló
dolgok döntik el Mikszáth embereinek sorsát, nem pedig az egész lelket
összerázó belső események. Általában ő, mert felülről s messziről nézi
az embereket, nagyon kicsinyeknek látja őket. Olyanformán van velük,
mint Chamisso versében az óriás gyermek a szántóvető emberrel. Fölveszi,
megforgatja, megnézegeti őket, játszik velük, mint valami játékszerrel.
Humorának másik főeleme ebben van: a hogy az embereivel viszonyba lép.
Mulat rajtuk s ezt a mulatságát szuggerálja ránk. Érdeklik, szereti
nézni, a mint tesznek-vesznek, de nem veszi őket nagyon komolyan. Nagy
gyermekek játéka – ez az emberi élet. A hogy a gyermek, ha katonásdit
játszik, csakugyan katonának képzeli magát, úgy játszanak az emberek a
pénzzel, a hiusággal, a szerelemmel, egész életükkel. Mindenük illúzió,
ők maguk komolyan veszik, a ki kívülről nézi – az író – mosolyog rajta.
Az emberi élet illuzórius voltának sejtelme tölti el Mikszáth humorát.
Az illuziónak szomszédja a hazugság s ezért szereti Mikszáth az olyan
embereket, a kiknek az élete egy hazugságon alapul. A gazdatiszt, a ki
tolvajnak hazudja magát, hogy legalább valamit megmentsen a vagyonból a
tönkremenő grófi család gyermekeinek. A gróf, a ki beleszuggerálja
magába a hazugságot, hogy a középkorban él, kastélya megvíhatatlan vár,
szedett-vedett népe hadsereg. A szolgabiró, a ki az önzetlen szerelem
hazugságával akarja megkapni a gazdag lányt. Butler gróf, a kit a Dőryek
e galádul kitervelt kényszerrel hazudnak leányuk férjének. A sárosi
gavallérok, a kik önmaguknak és egymásnak hazudnak a kölcsönkért
jóléttel és a zálogházból egy napra kiváltott pompával. A mikor a
hazugság így az ember életének fontos elemévé válik, akkor elhomályosul
a határvonal igazság és hazugság, valóság és fantazma között, a mi
rendkívül fokozza az élet illuzórius hatását, humoros színben tünteti
fel az egész életet.
Harmadik forrása Mikszáth humorának a rendkívüli ötletesség. Tele van
ötlettel, az elméje olyan, mint a leydeni palaczk, csak hozzá kell érni
és pattognak belőle a szikrák. Össze tudja kapcsolni a legtávolabb eső
dolgokat, mindenből ki tudja választani a szembeötlőt, fel tudja fedezni
a legkülönbözőbb dolgok között a rejtett hasonlóságokat. Az ötlet néha
lényeg nála. Egy-egy embere nem egyéb, mint egy elmés ötlet, egy-egy
története egyetlen ötlet kacsalábán forog. Ezért szereti a furcsa
embereket, a különczöket a bogarasokat. Minden különczség egy ötlet,
emberben megvalósulva. Minden regényében van különcz, néha több is, néha
ez válik a történet főalakjává. Legmélyebb s valamennyi közt egyedül
tragikus színezetű regényét, a _Besztercze ostromá_-t a különczség e
kedvelésének köszönhetjük. Ötletes a komponálása, az ember-rajzolása,
stílje is. Olyan ez a stíl, mint a pezsgő, tele van ötlet-gyöngyökkel, a
melyek kergetik egymást, összeolvadnak, szétválnak, – külön-külön
színjátékok az egészben. Minden hasonlata ötlet és mindent ötlettel
jellemez. Egy-egy mondása sokszor egész anekdota, a minthogy egész
előadásmódja a magyar anekdotázásnak művészi kifejlesztése.

III.
Mikszáth művészete egyenes folytatása a Jókai művészetének. Megérzik
rajta, hogy készen kapta a Jókai gazdag örökségét, nem gyarapította,
csak öntudatosabban használja fel. Jókai a vagyonszerző s rajta még
itt-ott meglátszik a szerzés küzködése, – sokszor a czéllal arányban nem
álló, túlerős eszközöket használ, elragadtatja magát a maga hangjától,
néha egy kis feszesség, papiros-íz érzik a stíljén. Mikszáth már a
vagyonban nőtt fel, úgy használja, mint valami magától értetődő dolgot,
egyensúlyozottabb, fölényesebb, jobban ura eszközeinek. Viszont azonban
jóval kisebbek az arányai, szűkebb körét fogja be a magyar életnek,
nincs meg benne Jókai hatalmas lendülete, fantáziája közelebb száll a
földhöz, több benne a reális elem, de kevesebb a színe. Jókai a magyar
regény nagy álmodója, Mikszáth a nagy megfigyelő.
Egy új elemet mégis hozott az irodalomba. A magyar humorba, mely
Jókainál gyermeteg nevetés, Aranynál mélabús mosolygás, Mikszáthnál
belevegyül az irónia. Minden más írónknál nagyobb tökéletességre
fejlesztette ki a magyar elbeszélő stíl ötletességét, plaszticzitását és
közvetlenségét. Egészen a magyar hagyományból nőtt ki, külföldi hatások
alig mutatkoznak rajta, múzsája sohasem járt túl a Lajthán. Nem kezd új
irodalmi korszakot, hanem befejezője egy régi iskolának, melynek utána
már csak epigonjai lehetnek.


ELSŐ FEJEZET.
(Csodálatos, hogy az emberek rendesen többet költenek, mint kellene.)
Abban az időben nyalka huszárezred feküdt Trencsénben. Jó dolga volt a
szép szőke trencséni _szlecsinkáknak és nyevesztáknak_ (kisasszonyoknak
és menyecskéknek), mert a kolera miatt egy gyalogezredet is ide
helyeztek, az egészséges városba. Annyi tiszt lődörgött itt, hogy még a
szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. De valamennyi tiszt
közt a legszebb fiú volt Noszty Ferencz huszárhadnagy; vidám, könnyelmű,
eleven, pompás lovas, jó vívó, jó tánczos és nagy kártyás. Mindebből
aztán az következett, hogy roppant szerencséje volt a szerelemben (sok
nyoma maradt annak) és kevés szerencséje a kártyában, a minek szintén
maradtak nyomai kifizetetlen váltókban és kötelezvényekben, katonatiszti
adósság, fizeti a nagy harang.
Zajos tél volt, vidám farsang, egyik bál a másikat követte a «Nagy
Szamár»-hoz czímzett vendéglő nagytermében. Noszty hadnagy a
polgármester leányába, Velkovics Rozáliába volt szerelmes (gyönyörű,
törékeny jószág volt), annak kijárt az éji zene minden muri után, meg a
sok virágbokréta tél évadján, az mind pénzbe kerül; a ki pedig
szerelmes, az rendesen el van keseredve, tehát iszik, s ha lehet,
pezsgőt iszik és az is pénzbe kerül, a hadnagyi fizetés ellenben
csekély, a mi csak azért szomorú, mert otthonról ugyan vékonyan
csörgedezik a segítség. Az öreg Noszty Pálnak magának is le van foglalva
a fizetése, de azt persze nem szabad itt tudni. Az öregről itt csak az
tudatik, hogy oszlopos tagja a kormánypártnak s hogy az őseinek
valamikor pallosjoga volt. A pallos megvan még, de most kukoriczát
morzsolnak otthon, Nosztaházán a tompa élén. Mindegy, a pengéje ide
fénylik azért.
A mi Velkovics Rozáliát illeti, még az se egészen tiszta munka. Rozika
ugyanis el volt igérve Kozsehuba Tivadarnak, a megboldogult
takarékpénztári igazgató fiának, a kinek virágzó szeszgyára és négy háza
van a piaczon, köztük a jól jövedelmező, «A nagy szamárhoz» nevű
vendéglő. Már épen meglett volna az eljegyzés, mikor a szép hadnagy
felbukkant a láthatáron. Minden össze-vissza kuszálódott. Rozika habozó
lett, messzebb, egyre messzebb tolta az eljegyzési terminust, egyre
hűvösebb lett a nagyfejű, torzonborz Kozsehuba iránt és a vak is látta,
hogy a zsinóros dolmányhoz húz. Ide hajlott nemzetes Velkovicsné
asszonyom is, ragyogó szemekkel mondogatva:
– Várjunk még. Ne siess Velkovics, ne okoskodj. Ha Noszty megkéri a
leányt, legyen inkább a Nosztyé. Noszty nagy család; viczeispán család.
Érsek is volt már a Nosztyakból. Nagy dolog az Velkovics, édes uram,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 02
  • Parts
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 1933
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1925
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1942
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 1893
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 2029
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1957
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4127
    Total number of unique words is 1874
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4114
    Total number of unique words is 1922
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 2027
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1991
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1972
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4124
    Total number of unique words is 2017
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 2008
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1944
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4131
    Total number of unique words is 2026
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 16
    Total number of words is 4138
    Total number of unique words is 2083
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 17
    Total number of words is 4080
    Total number of unique words is 1925
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) - 18
    Total number of words is 407
    Total number of unique words is 283
    47.6 of words are in the 2000 most common words
    58.8 of words are in the 5000 most common words
    63.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.