A nagy év - 04

Total number of words is 4084
Total number of unique words is 1971
30.3 of words are in the 2000 most common words
43.3 of words are in the 5000 most common words
49.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
művelt ember. A család több jeles férfiuval ajándékozta meg nemzetünket.
Soponyáról is gyakran ellátogatott hozzánk. Ugy tudom, nekem keresztapám
volt.
Nála volt szállva a papi lakban a fővezér, Roth tábornok. Társa,
Philippovich tábornok, a nagy-lángi pusztában ütött tanyát.
A falu tele volt katonával. Minden ház tömve, de azért a csapatok nagy
része az utczára szorult. Az utczán raktak esténkint tüzeket, ott
sütötték-főzték ételüket, ott ittak, daloltak és tánczoltak késő estig.
Roth hadseregében már több volt aránylag a határőr és szerezsán, mint a
rendes sorhadi csapat. Az ágyuütegek egyrésze ott volt felállitva a
templom körül.
A tiszteletes urnál esti 8 órakor ültek az asztal mellé vacsorázni. A
lelkész nőtlen ember volt teljes életében, öreg szakácsnéja elkésett egy
kissé a sütéssel-főzéssel. Hiába sürgette gazdája is, a tábornok is. De
már a szakácsné nem engedett a maga jussából. Ily előkelő s nagyszámu
vendég előtt ki akart tenni magáért. A sok idegen országbeli ember,
német, rácz, horvát legalább jó hirét vigye el a háznak. A sok rétes,
kalács, töltött patkó, hizott lud nem sülhet ki előbb a kemenczében.
Az asztalfőn ült a hadvezér, maga Roth tábornok. Jobbjára ültette a
házigazdát, a tiszteletes urat. Néhány táborkari törzstiszt és
segédtiszt volt a többi vendég.
A németek nyugodtan, jókedvvel esznek-isznak s a diadalmas hadjárat
reménységeiről elmélkednek: egyszerre csak égszakadás, földindulás, –
rettenetes csatariadás, éktelen zaj támad az utczán. Reszket bele ajtó,
ablak.
Rohanó lovasság dübörgése, kardcsattogás, puskaropogás, lovak nyeritése,
emberek orditása, káromkodás, jajgatás. Az ördögök szababultak el
lánczaikról. A katona füle rögtön felismeri a zaj természetét. Valóságos
véres csata folyik odakint a sötétben. Ember ember ellen.
Mi ez?
A hadvezér és társai mintha megmerevedtek volna az első pillanatban.
Mind felugráltak az asztal mellől s kardjukat siettek felcsatolni. De
Roth intett a segédtiszteknek, ugorjanak ki, tudják meg, mi történt s
jelentsék rögtön.
Ujra letelepedtek az asztal mellé. A csatazaj is mintha kissé távolabb
huzódott volna. De a sok jóizü étel mintha még se esett volna olyan jól,
mint előbb.
Egyszer csak nagy nehéz léptekkel jön be egy segédtiszt. Odatoppan a
vezér elé, megáll mint a czövek, kezével megadja az üdvözlő jelet s
katonás, harsány hangon jelenti:
– Tábornok ur! Jelentem alázatosan, jönnek a huszárok!
Németül szólt a jelentés, »Kommen die Hussaren!«
A jó, öreg tiszteletes, Fábián István uram sokszor elmondta, nekem is
elmondta e történetet. Az ő szavai pedig igaz szavak. Mindig hozzátette:
– Sohase felejtem el ezt a jelenetet!
Roth tábornok kezéből kiesett a kanál. Merev szemmel, nyitott szájjal,
szótlanul bámult perczekig.
– Jönnek a huszárok!
Huszár csak egy van a világon. Az a magyar huszár. Ő neki magának is van
ugyan néhány század huszárja. De épen ez az, a melyet
Jézus-Mária-huszárnak csufolt a mi népünk.
Hogy’ jöhet ide a magyar huszár? Hogy’ törhet az be a főhadiszállásra,
annak is a kellő közepébe? Hát az előőrsök? Hát az elővédek? Hát az
őrszemek, a katonai készenlétek? Áttörhet ezeken észrevétlenül a magyar
huszár?
Ez azonban mind csekélység. Hát csakugyan ott termett a huszár.
De hát honnan termett? Földből támadt? Förgeteg hozta oda? Nincs már
csoda a világon. Hiszen előtte van a fővezér, a büszke bán győzhetetlen
hadseregével. Most már közel is jár Budához, az ország fővárosához.
Hogy’ juthatott annak a háta mögé a magyar sereg? De hiszen nincs is
magyar sereg. Tudja ő azt hivatalosan a bántól is, Bécsből is az udvari
haditanácstól. Volt ugyan valami szedett-vedett csapat, melynek a
nádor-főherczeg lett volna a fővezére, ám a nádor-főherczeg is elszökött
s kényre-kegyre átengedte a sorsnak azt a csapatot. Nincs hadsereg, a ki
a bánt föltartsa diadalmas, hóditó utjában. Honnan jön hát ez a magyar
huszár?
Ime a sulyos titok, a miért a tábornok szeme merev lett és a szája
nyitva maradt. A miért a kanál kiesett a kezéből, pedig ott párolgott
előtte a fölséges izü és illatu csirkelé és ott görnyedt a mosolygó
sültek és kalácsok terhe alatt az élésszekrény és pohárszék.
Egyszer csak homlokára üt.
Menybéli uristen! Valami ismeretlen hadsereg szétverte a büszke bán
táborát! Fut, nyargal, menekül a bán valamerre. Nem lehet másként. Ha
Buda felé közelegne: vele tudatta volna. Ha csatát vesztett s vesztes
hátrálásban volna: vele azt is közölte volna. Valami borzasztó balsors
érhette a büszke bánt, hogy róla egészen megfeledkezett.
Ne tünődjél, ne töprengj, ne marczangold elmédet, vitéz osztrák
generális! A szent-györgyiek megvigasztalhatnának, hogy a bán te rólad
meg nem feledkezett. De nincs most már szó arról. Mindegy az már neked
is, a bánnak is. A mi elmult: elmult az már végkép. Hanem szórj le arról
a teritett asztalról mindent. Ételt, italt, asztali kendőt, teritőt és
gyujtass fel ott még több gyertyát, ülj az asztal mellé, csőditsd össze
nagy hirtelen a haditanácsot, rendeld oda Philippovich tábornokot s
táborkarod tisztjeit, szedd elő a táborkari térképeket s valahogy
csinálj tervet a menekülésre. Fuss e földről hazádba vissza! E föld nem
terem a te számodra se győzelmet, se dicsőséget. Még becsületet se!
De hát mi is volt az a csatazaj valósággal?
A bán október 1-én a pákozdi csatatérről megszökött egész seregével. Be
nem vallotta ugyan urainál Bécsben se a csatavesztést, se a szökést. Azt
mondta hivatalosan, hogy a hadműveletek sikere végett oldalmozdulatot
tartott szükségesnek. Ez volt az a hires »Flankenbewegung«, mely a hadak
történetében példabeszéddé vált azóta. Gúny és nevetség azóta e szó. Ha
én napkelet felé vonulok előre seregemmel, azután valahol ellenséges
táborra akadok, meg is ütközöm s ütközet után visszafordulok
napnyugatra, az ellenséges tábor pedig jön utánam és kerget: bizony az
én hadi mozdulatomat csufos megfutamodásnak tartja minden ember, a ki
nem evett maszlagot.
Igy járt pedig a bán. A helyett, hogy Budára ment volna előre:
visszafordult hátra s futott Győr és Sopron felé. De igazán futott ám!
Hadd fusson. Elbeszélésem keretében többé semmi dolgom vele.
A magyar vezér október 2-án még mindig várta Pákozd és Sukoró közt: mit
akar a bán? Mozdul-e előre vagy hátra? Kéri-e a fegyverszünet
meghosszabbitását vagy békét ajánl, békét hoz? S im, egyszer csak
jelentik az előőrsök s a pákozdiak seregestől, hogy a bán serege
elszökött, hire-hamva sincs a táborban, utócsapatait épen most verik
agyon a székesfehérváriak a szőlőkben.
No, ez eddig tiszta munka!
Most a magyar sereg válik kétfelé. Egyik része kergesse a bánt Győr
felé. A másik része Fehérváron át Roth tábora elé s a hol találja: üsse
agyon. Ha ugyan agyon hagyja magát ütni.
Ezt a részt Perczel Mór vezette, a tüzes hazafi, a joghallgatóból lett
katona, a rögtönző hadvezető, a fényes győzelmek és nagy csatavesztések
hőse. Tábornok volt-e már akkor: nem is tudom jószerével. Azt se tudom
biztosan: volt-e valósággal háromezer jó katonája, a mint akkor nálunk
hiresztelték. Csak bizton, bátran elindult Roth hadseregét kiverni az
országból.
Előcsapata öt-hatszáz emberből állt. Egy vagy két csonka zászlóalj
gyalogság s egy-két század huszár. Ezer főre alig rugott.
Ezt a csapatot ujdonsült önkéntes százados vezette. Magas, szőke,
fiatal, pirosarczu ember. Büszkén és keményen nézett ránk s büszkén és
keményen beszélt velünk, a mikor apámmal együtt találkoztunk vele.
Elbeszélem ezt szép sorjában a maga helyén.
A százados neve volt: Görgey Artur.
Nagy név. Egykor dicsőség ragyogta körül, azután árnyék boritotta. Itt
nem akarok itélni a nagy kérdésben: a ragyogás volt-e igaz vagy az
árnyék? Melyik káprázat a kettő közül?
Ezt a nevet mi túl a Dunán nem ismertük. Nemzetsége régi. Régisége
belenyulik az Árpádok legdicsőbb korszakába. A felső vármegyékben,
lengyel széleken jól ismerték a nevet sok század óta, de mi nem
ismertük.
Ő vezette Perczel előhadát s ugy rémlik előttem, akkor még csak százados
volt. Előőrsei október 4-én már Csikvár és Tácz körül csatangoltak.
Gyönge félszázad huszár napnyugtakor Táczra vetődik s ott meghallja,
hogy Roth tábora, a horvát sereg már Soponyára érkezett. Jól van.
Megtaláltuk, a kit keresünk. A vad fekvőhelyét ismerjük. S ott a vad is,
a hol a fekvőhelye. A kérdés csak az: alszik-e a vad, vagy fülel?
Ezt a huszárnak meg kell tudni.
Volt a huszárok közt apámnak ismerőse. Czeczei származásu öreg legény,
de kemény legény. Akkor már őrmester. Nem mondom föltétlenül
bizonyosnak, de ugy rémlik előttem: Dávid Ferkó volt a neve. Ha még
élne, jóval felül volna a kilenczven esztendőn. Apám ismerős volt
Czeczén, gyerekkorában sokszor járt ott. Édes anyja Kaszás Erzsébet
volt. A régi nemes törzsökös Kaszás nemzetségből. Ez a nemzetség még
százhusz év előtt virágjában volt Czeczén. Apámnak nagybátyjai s
unokatestvérei éltek ott. Ezek révén ismerte meg a huszárőrmestert is.
Tácz Soponyához hat kilométer távolság. Az őrmester jó futós gyerekeket
küldött előre Soponya felé megtudni: vajjon a német-horvát előőrsök
Soponya és Tácz közt mennyire vannak előretolva? A gyerekek gyorsan
megfordultak. A táczi malomhoz vezető utnál már megtalálták az
őrszemeket.
A rendes uton hát nem lehet orvul meglepni Roth táborát. A táczi
malomuttól Soponya még három és fél kilométer s ez a vonal bizonyosan
meg van rakva előőrsökkel.
De hát nem lehetne-e meglepni a szigeten át? A czeczei legény jól ismeri
a Sárviz titkait, hiszen Czecze is a Sárviz partján fekszik.
Gyerekkorában még tele volt a völgy bozóttal s a bozót farkasokkal és
tolvajutakkal. Vajjon Soponyára nem lehetne-e eljutni tolvajuton?
Bizonyosan el lehet jutni.
A Sárviz-csatorna különös csatorna. Két ágon folyik egymás mellett. Az
egyik öntöző- és malom-csatorna, a másikon a fölös viz vonul alá. Amazt
Malom-csatornának, emezt Nádor-csatornának nevezik. A két csatorna közt
a sziget. Néhol a sziget csak egy-két öl széles. Itt jól lehet látni,
mennyivel magasabban folyik a Malom-csatorna vize, mint a másiké.
Tácznál alig egy kilométer széles a sziget, Soponyánál kettőnél is
szélesebb.
Mindjárt akadt táczi legény, a ki lóra ült s a huszárokat rávezette a
tolvajutra s azon az esti homályban elkalauzolta Soponyára, épen a falu
északi végére. Ott hid is van a Malom-csatornán. Ezen már ugy robogtak
át a huszárok s ott a hosszu széles utczán, mint a mennydörgő mennykő,
ugy csaptak le a horvátokra. A tábortüzeket átugratták, a csoportokban
guggoló, vacsoráló, pipázó és dalolgató horvátokat széttiporták,
csattogó kardjukkal sulyos sebeket osztogattak, a hol egy-egy csoport
fegyverre kapott s lövöldözni kezdett, azt megrohanták. Káromkodásuk,
lovaik dobogása, lövöldözés, fegyvercsattogás, jajveszékelés pokoli
zajjal verte fel a falu csendjét s a tábor nyugalmát.
S a hogy’ rohant előre, ugy rohant vissza is a kis huszárcsapat. Ha
tudja, hogy hol van az ellenség vezére: fogolyként vihette volna magával
a főhadiszállása kellő közepéből, tiszteletes Fábián István ebédlő
szobájából.
Meg is menekült a huszár-csapat szerencsésen. Csupán három sebesültjök
akadt s azok közül egyik épen apám ismerőse volt, a czeczei őrmester,
Dávid Ferkó. De kigyógyult s az éjjeli támadás részleteit ő beszélte el
apámnak.
E támadásnak nagy következése lett.
Roth haditanácsa elhatározta a visszavonulást. Éjfél után három óráig
pihenést engedett a csapatoknak, de akkor meg kellett indulni
visszafelé, Kálozd és onnan Simontornya felé.
Igy szólt a hadiparancs. Igy indultak meg a seregek.
Kálozd Soponyához nyolcz kilométer. Egyenes jó út vezet oda a Zichy
grófok nagy-lángi pusztáján keresztül a Sárviz-csatorna jobb partján. Az
út mellékét már akkor fasor szegélyezte.
Kálozd északi faluvégén van a temető. Legalább gyerekkoromban, mikor ott
jártam, ott volt a temető. A temetőtől valamelyes távolságra szintén
észak felé egy téglahid van az uton keresztül. Van is, nincs is viz a
hid árkában. Ekkor száraz őszi napok jártak, nem volt viz a hid alatt.
Hanem a hid nyilásának mellékét sürün benőtte a bodzafa. Valóságos kis
sürüség támadt ott.
Hat kálozdi legény valóságos betyár-virtussal összebeszélt, hogy Roth
seregének azon az uton való visszavonulását törik-szakad meggátolja.
Volt köztük valószinüleg katonaviselt ember is. Akkor ugy hallottuk,
hogy a Zichy grófok két uradalmi kanczellistája vezette volna őket s ők
látták volna el fegyverrel is az összebeszélt legényeket. A hat legény
elbujt a hidnyilás mellett lévő bodzafa-sürüségbe. Kettőscsövü
fegyvereik élesre töltve.
Hajnali négy óra tájban értek oda az osztrák hadsereg előőrsei. Éjjeli
sötétség van még ilyenkor, október 5-én. A mint az előőrsök lőtávolba
értek: a hat legény meglehetős szabatossággal sortüzet bocsátott
közibük.
Felhőtlen égből a villám!
Az előőrsök visszanyargaltak s jelentették, hogy Kálozdot már elfoglalta
a magyar sereg. Ott áthatolni lehetetlen.
Ujabb kinos meglepetés Roth táborkara számára.
Északra hát nincs menekülés. Bizonyitja ezt a huszárok késő esti
támadása Soponyán.
Napkelet felé nincs menekülés, hiszen a bán hadseregének abban az
irányban kellene lenni s most már bizonyos, hogy nincs. Vagy szétverték
vagy elfutott.
S ime, dél felé sincs menekülés. Kálozdon a magyar sereg.
Tehát csak napnyugat felé lehet menekülni, a pusztákon át.
Igy határozott a vezér. Csakhogy ez nagy időveszteséggel jár.
Vonuló hadsereg arczát változtatni, az ezerféle hadiparancsokat és
utasitásokat előre és hátra minden csapattal közölni, a tüzérséget s az
egyéb műszaki csapatokat az uttalan pusztákra terelni: ez bizony időbe
kerül.
Világos reggel lett, a mikorra a sereg a nagy-lángi pusztán át Kis-Láng
és Ödön puszták irányában megindulhatott.
A katonának akkor is volt térképe, csakhogy a térkép volt más, mint a
mai. Dülőket, dülőutakat, árkokat, fasorokat, mesgyéket az akkori térkép
nem igen mutatott. Igaz, hogy effélék nem igen voltak természetben sem.
Óriási legelők, kaszálók, szántóföldek, ugarok váltották föl egymást.
Nem jó utja volt a hadseregnek a pusztákon át. A kukoricza táblákon, az
őszi vető szántásokon keservesen tudott haladni a tüzérség és
szekerészet. Este felé járt az idő, a mikorra a hadsereg Déghez ért s
Roth és Philippovich Déghen a főhadiszállást megüttethette. Pedig
Soponya Déghez alig több 18 kilométernél.
Másnap október 6-án Rothnak Simontornyára kellett volna érkeznie s a
Sió-Kapos csatornán ott kellett volna átmennie. El is ment
Szilas-Balhásig. Nagy falu s nagy nemesi közbirtokosság volt az akkor.
Határa 24 ezer hold. Eszterházy herczegnek s Nitzky Kristóf grófnak volt
benne nagyobb birtoka, de a határ tulnyomó nagyobb része előkelő
köznemesi családoké volt. Itt birt és lakott öreg apám, Eötvös Ferencz.
Itt született apám. A nemesség nagy részével osztályos atyafiságban
voltunk. S a mikor apám öröklött mező-szentgyörgyi birtokára
átköltözött: a szilas-balhási rokonokkal azon túl is állandóan
fentartottuk az atyafiságos érintkezést. Sátoros ünnepeken, névnapokon
hol mi rándultunk át oda, hol ők mihozzánk. Tiz-tizenöt puszta feküdt
határain. A Tóti puszta is Eszterházy herczeg gazdasága. Ez a puszta
vergődött a következő napon történelmi névre, noha eddigi történetiróink
ezt a nevet eddig tökéletesen homályban hagyták.
Nekem ki kell emelnem a homályból. A történelmi igazság mindenekfölött
való.
Roth hadserege Szilas-Balhásról nem ment egyenesen délnek Simontornyára,
hanem délnyugatnak fordult a Tóti puszta felé s ez nap délutánján el is
jutott oda a puszták kanyargó utjain keresztül.
Miért változtatta meg irányát?
Apám ennek okát soha se tudta meg egész bizonyossággal. Rothnak és
táborkarának sincs erről semmi hadijelentése. Nem is valószinü, hogy
készitett volna hadijelentést. Szegény osztrák tábornoknak nem volt már
arra ideje se akkor, se később.
Mi késztette rá, hogy egyenes utjáról letérjen: erre nézve rámutatok a
jelenségekre. Függetlenségi harczunk történetéről ezer könyvet és
emlékiratot s százezer czikket irtak már nagy és kis emberek, hivatottak
és hivatlanok, de erről soha nem irtak egy betüt se.
Pedig nemzeti történetünknek ez is érdekes, ez is fontos fejezete. S az
én névtelen kis családom történetét ez is közelről érinti. Már
tudniillik Roth hadseregének e helyütt örökre eldöntött sorsa.

VI.
(A föld népe. – Kossuth alföldi utja. – A nagykőrösi nemzetőrök. – A kis
kunok. – Három pandur meg az esküdt ur. – A szilas-balhásiak harczolni
akarnak. – Roth generális utolsó tábor állása. – A tábori éjszaka. –
Megyünk apámmal Görgey elé.)
Jön a föld népe!
Ezt mondta a mezőföldi ember, a mikor seregenként, nagy tömegekben
jöttek a túl a dunai nemzetőrök.
A katona nem a föld népe. A tisztviselő se az és a nemesség se az. A
nagyszámu nemzetőrt nevezte el a mi népünk föld népének. Sötétkék
ruhája, széles karimáju kalapja, a kalapon nemzetiszinü szalag, a ruha
szabása egészen a mezőföldi telkes gazdáéhoz hasonlit: ilyen volt a túl
a dunai nemzetőr.
A mi vidékünk a Duna balpartját, a Duna–Tisza közét nevezi Túl a
Dunának. Onnan jöttek a nemzetőrök. Kevés puska, kevés kard, sok dárda,
sok fokos, néhány kasza is: ebből állott a nemzetőrök fegyverzete. A
tisztek lóháton. Egyébiránt kocsi és ló szép számmal volt velük. Kellett
a podgyásznak, az elfáradt embernek, a nehezebb gunyának s némi
enni-innivalónak az a sok kocsi. Őszi idő. Eső lehet, hideg lehet,
kegyetlen szél is támadhat, isten tudja: lesz-e jó hajlék mindenütt,
okos ember meleg ruhát is visz magával hosszu utra.
A mely napokon mi a büszke bánnal Lepsényben vesződtünk: ugyanakkor ment
Kossuth Czeglédre, Nagy-Kőrösre, Kecskemétre, hogy nagy lelkének tüzével
lángra lobbantsa a szunnyadó lelkeket. Ébredj magyar! Bitor ellenség
tört hazádra! Légy bátor, mint mindig. Légy erős, mint hajdan. A mi
fegyvered van: vedd kezedbe. De puszta kézzel is álld utját az
ellenségnek. Apáid se kimélték vérüket, te se sajnáld a tiédet. Rongy
élet a szolgaélet. Vagy szabadon élj, vagy halj meg becsülettel!
De mi ezt nem tudtuk. A villám segitségével nem lehetett akkor még se
irni, se beszélni. Kossuth fönséges utjának hirét csak sokkal később
hozta hozzánk a szellők szárnya.
A czeglédi nemzetőrök Bicske felé jártak. A kecskeméti nemzetőrök utját
nem ismerem. A nagy-kőrösiekről már többet tudok.
A mely napon Roth generális Soponyára ért, hogy este kiejtse kezéből a
kanalat: ugyanaz napon, október 4-én, hat század nagy-kőrösi nemzetőr
gyönyörü rendben bevonult Sár-Bogárdra. Kemény járásu, napsütött arczu,
kipödrött bajuszu bátor fiuk és férfiak. Kik voltak, hányan voltak, kik
vezették őket: másutt beszélem el. Ma is sokan élnek még közülük. A kik
pedig elmultak már: azokra büszkén emlékezik az ivadék.
Csak egyről emlékezem meg ezuttal.
Sár-Bogárdon lakott egyik nagybirtoku bátyámuram, Huszár Gábor. Felesége
Hajós-lány, a sár-abai Hajós nemzetségből, apámnak unokatestvére s
mező-szentgyörgyi közös birtokainkban osztályos atyánkfia. Nála volt
szállva többedmagával egy nagy-kőrösi nemzetőr. Fiatal surján legény,
piros, pozsgás, jókedvü diák, alig tizenhat esztendős. Sok fiu, sok
leány volt a háznál. A Huszár-fiuk: Zsiga, Elek, Imre természetüknél
fogva szótalan gyerekek voltak. Sokáig emlegették ők is, a leányok is a
jókedvü nagy-kőrösi diák-nemzetőrt. A ki pedig senkise volt más, mint
Nagy-Kőrös városának később sok időn át hires főjegyzője, Molnár Gedeon.
Előkelő nemzetségü, ma is él, nagy birtokát kezeli, ma is jókedvü s
ámbár mai napság már nem diák, azt hiszem, Jellasich ellen ma is elmenne
nemzetőrnek is, honvédnek is, a miként ötvenhat év előtt megcselekedte.
Szeptember 25-én harsogott le Nagy-Kőrös városának háza erkélyéről, a
hirdető erkélyről Kossuth szózatos beszéde s október 4-én már
Sár-Bogárdon volt a nagykőrösi nemzetőr. Századokba osztva, tisztekkel
ellátva, katonai pontossággal. Az utnak hosszusága a mindenféle
kerülőkkel vagy kétszáz kilométer. S közben a Dunán is át kellett
szállani Ercsinél.
Hogy’ lehet ez?
A nemzetőr még se katona. Ma más korban élünk. Ma vaskerékcsapáson
villamos erővel röpiti a katonát a vaskocsi s ha ma mozgósitják a
katonát: még se tudna a kilenczedik napon teljes rendben az ellenség
előtt kétszáz kilométer távolságban pontosan megjelenni. S a nagy-kőrösi
nemzetőr ezt tudta.
Hajh, dicső mult! Szinte bágyaszt, ha rád emlékezünk, Más lelke volt
akkor a magyarnak. Mai lelke mélyen alszik. Fölébred-e még, a mig mi
élünk?
Napkeletről jött a nagy-kőrösi nemzetőrség. Onnan jöttek a kis-kunok is
még nagyobb sereggel. Náluk Kossuth nem járt ezuttal, de azért mégis ugy
jöttek, mint a felhő. Otthon nem maradt volna senki. A horvátokat meg
akarta enni mindenki.
Sok rokonember és ismerős volt köztük Kun-Szent-Miklós és Kis-Kun-Halas
vidékéről. Apám öreganyjának egyik testvérét odavitték férjhez, másik
testvérének ivadékai odaköltöztek. A Maár, Baki, Bankós, Takács, Bibó,
Bessenyey nemzetségek sok tagja tartotta közelről vagy távolról az
atyafiságot az öregekkel.
Sok pajkos fiatal is volt köztük. A kis-kun hajdan hires volt a
pajkosságról. Poharazás közben elődeink a kis-kunt nem is fogadták el
igaz nemesnek, hanem pajzánul csak vad nemesnek. Ellenségüldöző utjokban
sok rakonczátlanságot követtek el a pajkosabbak. Meglövöldözték az apró
jószágot; a birkának meg se kérdezték az árát, mégis illatos paprikást
készitettek belőle; ölelgették a menyecskéket; a csárdákon földhöz
vagdalták a mértékeket. Ugy viselték magukat, mintha katonák lettek
volna, holott pedig csupán nemzetőrök voltak.
– Itt van a tatárjárás!
– Hol van, merre van?
– Hát még nincs itt, hanem jön. Két napi járóföldre vannak már a
kis-kunok.
Efféle beszélgetéssel ijesztgették az emberek egymást. Pedig nem is volt
rá komoly ok. Csak a szállongó hir csinált kicsinyből nagyot.
De a hir mégis eljutott Veszprémbe, a vármegye székhelyére. A bölcs
alispán lovasfutárral utasitotta az egyik járásbeli esküdtet, hogy
tartsa fenn a rendet, fegyelem alá szoritsa a kis-kunokat, sulyos
felelősség alatt teljesitse kötelességét s megnyugtató jelentését
haladéktalanul nyujtsa be a nemes vármegyéhez. Minthogy pedig mindezt
puszta szóval elintézni nem tudja, karhatalmi erő gyanánt rendelkezésére
bocsát az alispán – három pandurt.
– Három pandur! háromezer kis-kun nemzetőr fékentartására, ha az pajkos
akar lenni! De hiszen dohányzacskó lesz annak a három pandurnak a
bőréből iziben.
Nagyot nevetett a járásbeli esküdt. A ki nem volt más, mint az én
másodizigleni nagybátyám, Laszly György, szilas-balhási birtokos.
Érdekes ember, a rég kihalt ősnemesi társadalom remek alakja. Könyvet
érdemelne életének megirása. Hogy iróink, költőink, korfestőink ki
engedik halni az ily férfiak emlékezetét!
Azonban az alispán lovasfutárja után nemsokára megérkezett a három
pandur is. Veszprémből jöttek egyenesen kocsin. Szép, tiszta
egyenruhájuk, tömött tarisznyájuk, szalagos pörge kalapjuk, rövidcsövü
jó puskájuk, elegendő puskaporuk.
Katonásan jelentkeztek a járásbeli esküdt urnál. Várják a parancsot. Ők
majd rendet tartanak a kis-kunok közt, ha azok rakonczátlankodnak.
– Jól van, fiaim. Derék gyerekek vagytok. Igyátok csak meg ezt a jó
pohár bort. Azután jöttök velem!
Ott lakott az öregapám mellett. Nagy telke, kertje lenyult a tóig.
Uszóláp volt a taván. Sok mulatságos története van ennek az uszólápnak.
Az ő telke s az öregapámé egy osztályből hasadt.
Elvezette a három pandurt a telken levő pinczéig. Kinyitotta a pincze
ajtaját s levezette őket a pinczébe.
– Itt lesz a tanyátok. Hozzatok be tiz kéve zsupszalmát és csináljatok
magatoknak vaczkot, puha szalmaágyat. Enni-inni valóról ne aggódjatok.
Ma még szabadon járhattok. Holnap délben itt lesznek a kis-kun
nemzetőrök. Holnap hajnalban tehát ide bezárlak benneteket s innen meg
nem szabadultok addig, mig egyetlen kis-kun lesz ezen a vidéken. Akkor
megmarad a rend, nyugalom és a békesség. Mert ha titeket meglát a
kis-kun s megérti, hogy ti akartok köztük rendet tartani: akkor
fenekestül felfordul a jó rend, titeket pedig ugy agyonütnek, mint a
patkányt. Nem akarok az alispán urnak a bőrötökkel beszámolni.
– Igenis, tekintetes esküdt uram, megértettük.
Négy napig ettek-ittak, aludtak a pinczében. Igy menekült meg mindenféle
zajtól, zenebonától és kárvallástól a szilas-balhási nagy nemesi község.
Tolnavármegye se maradt el a maga nemzetőreivel. Teletömte csapatokkal
Ozora körül a Sió jobb partján a dombokat, erdőket és ligeteket. Ha jól
emlékszem: tagyosi Csapó Vilmos volt a nemzetőrök parancsnoka. Itt ugyan
hiába törekednék az osztrák vezér a maga seregét a Sión átszállitani.
A Sió bozótos völgye nem nagyon széles. Két-három-négyszáz méter. De a
milyen széles: olyan járhatatlan. Nádak, sások, ingoványok, szabad
vizek, süppedékek szövevénye. Akkor még nem volt szabályozva, csatornája
nem volt megásva. Csak a hol hidja volt, ott lehetett rajta átmenni.
Lovasságnak és ágyunak hid nélkül még csak elképzelni se lehetett az
áthatolást. Ozoránál volt hidja. Akkor még Eszterházy herczegnek
hatalmas vizimalma is meg volt. Csakhogy a tolnai nemzetőrök fölszedték
a hidat s még töltését is elpusztitották. Még gyalogos ember is csak ugy
mehetett volna át a tulsó partra, ha egyidőre békává, kigyóvá,
vadkacsává átalakul. Ez pedig nehéz dolog.
Ide jőjj most már, osztrák hadsereg, vezéreiddel együtt!
Mégis ide jött az osztrák hadsereg. Ide vezette Roth tábornok, a vezér.
Egy darabig czél és irány nélkül bolyongott ez a hadsereg a pusztákon.
De minthogy Kálozd felől napközben nem látott ellenséget, a mint hogy
ott nem is volt, a Zichy grófok Ödön pusztája körül rábukkant a déghi
utra s ezen vonult Dégh felé. Innen Szilas-Balhásra.
Itt a nemzetőrök századosa Császár Nepomuk János volt, Nitzky Kristóf
grófnak uradalmi intézője. Ábrándos gondolkozásu, szerepelni vágyó,
bőkezü művelt uri ember. Nagy háztartása, derék gyerekei, hires szépségü
leányai. A szilas-balhási nagy nemesi társaságnak vezető embere.
Mikor Roth tábora jött: behivta és csatasorba állitotta nemzetőreit.
Lehettek vagy háromszázan. Jó lovas volt, maga lóháton ült, nemzeti
vállszalaggal, hosszu vöröstollas kalappal s egyáltalán nem akart
kevesebbet, mint Roth táborának utját állani, azt megrohanni, csatára
kényszeriteni s szétverni.
Háromszáz fegyvertelen és tanulatlan nemzetőr egy hadsereg ellen, mely
nyolcz ezer jó katonából áll ágyukkal és lovassággal s vitéz
tisztikarral!
Valami őrültség ejtette hatalmába akkor az embereket?
Nem.
Hanem csodálatos érzéssel voltak a szivek tele. Azt hittük: akár sok,
akár kevés az ellenség, nekünk azt meg kell támadni, mivelhogy a hazát
és a becsületet kötelességünk megoltalmazni.
Hogy a harcznak mi lesz a vége: minden elme nem számitgatta komolyan.
A szilas-balhási nemes urak, atyafiak azonban számitgatták. Sehogy se
fogadták el ezt a haditervet. Pedig a nemzetőrség az északi faluvégen a
temetőhalmoknál már farkasszemet nézett az osztrák sereg előcsapataival.
De bizony Császár Nepomuk János százados uramat majd le nem huzták a
lóról.
Az én Laszly György megyei esküdt urambátyám szintén lóháton volt s apró
vörös cserép makrapipáját ki se vette a szájából, csak ugy csörditett
oda szóval:
– Mit akarsz Muki-Muki-Nepomuki?
Még pajzánkodott vele, a mit a kálvinista nemesség megszokott már a
Nepomuki névvel, lévén a délczeg nemzetőri százados a katholikus egyház
buzgó hive.
– Mit akarsz? Elpusztitani a falut? Pandurjaimat már a pinczébe zártam,
hogy zenebonát ne csináljanak, oda zárlak, szedte-vette Mukija, téged
is.
Mindenki nevetett. Utóbb maga a délczeg nemzetőri százados is. De
azután, mikor látta, hogy nemzetőrei ugy se fogadnának neki szót,
elejtette merész haditervét maga is.
Mégis lett haszna ennek a látszó hősiségnek. Az ángyádi halmokról az
ellenség őrszemei jól látták a szilas-balhásiak sorakozott seregét.
Katonaészszel lehetetlen volt elgondolniok, hogy az a sereg csak
háromszáz tanulatlan nemzetőr. Bizonyára komoly hadi csapatok is vannak
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A nagy év - 05
  • Parts
  • A nagy év - 01
    Total number of words is 4105
    Total number of unique words is 1913
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 02
    Total number of words is 4081
    Total number of unique words is 1895
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 03
    Total number of words is 4091
    Total number of unique words is 1974
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    44.0 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 04
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1971
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 05
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1972
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 06
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 1812
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 07
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1938
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 08
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1928
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 09
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1946
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 10
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1969
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 11
    Total number of words is 4071
    Total number of unique words is 1944
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 12
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1840
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 13
    Total number of words is 4170
    Total number of unique words is 1916
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 14
    Total number of words is 4348
    Total number of unique words is 1917
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A nagy év - 15
    Total number of words is 3780
    Total number of unique words is 1757
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.