A Molitor-ház: Detektivregény - 18
Total number of words is 1345
Total number of unique words is 692
44.0 of words are in the 2000 most common words
56.0 of words are in the 5000 most common words
61.7 of words are in the 8000 most common words
– Jól van, – mondta erre Ágnes elfogódottan. Akkor én… visszaadom
magának az elhatározása teljes szabadságát. Figyeljen ide. Holnap este
pontosan tizenegy órakor eszébe fog jutni minden, amit hipnotikus
álmában beszéltünk. A normális, nyugodt öntudata átfogja és magába
olvasztja mind a három tudatot: azt, amelyet a gránátrobbanás óta
normálisnak érez, de amelybe néha félöntudatos derengések felhőztek
bele, az éjszakai második énjét, amelyben minden elfojtott vágyódása és
elszántsága kitört és végül ezt a harmadikat, amely a hipnotikus
szuggesztió következtében állt elő. Az összeolvadás teljesen nyugodtan
történik meg, minden felindulás nélkül, sőt minden izgalom nélkül; az
egészséges, teljes, uj öntudata ugy jön meg, mint a friss ébredés egy
üditő álomból. Az egész mult ugy jelenik meg, mint egy megszokott,
bizalmas emlékkép. Tehát: teljes nyugalomban. Pontosan tizenegy órakor.
Most számoljon hatig és fel fog ébredni.
Másnap este tiz óra után még az egész család a hallban volt. Gyuri már
nem járt iskolába és igy nem kellett pontosnak lennie a lefekvésben.
Jókedvüen szaladozott ide-oda és egy tökéletes védelmi berendezkedés
tervét készitette el, amelyet a trakostyani Molitor-kastélyba akar
bevezetni. Marianne jókedvüen, kivirágzottan beszélgetett Rappaporttal
arról, hogy hogyan fog élni nyáron Trakostyánban; mindenesetre megtanul
lovagolni is. Noszlopy kapitány legényes hangon Ágnesnek számolt be a
szinházi tapasztalatairól és lovagiasan meghitta Ágnest, hogy legyen ő
is vendége holnapután a páholyában. Az idő haladt előre és Ágnes végre
kérő pillantást vetett az anyjára, aki csendes és boldog mosolylyal
nézte a gyerekeit. Az öreg Molitorné erre rögtön felállott és aludni
vitte Mariannet és Gyurit. Pár perccel később elment Noszlopy kapitány
is. Ágnes egyedül maradt Rappaporttal, és Gézával. Csendesen
beszélgettek; Ágnes sápadt volt és néha szorongó pillantást vetett az
órára. Rappaport idegesen huzogatta a száját és néha izgalomtól
fájdalmas mosollyal hajtotta oldalra a fejét. Csak Géza volt nyugodt.
Tizenegy óra előtt két perccel Géza egyszerre figyelmesen ránézett
Ágnesre, azután ránézett Rappaportra.
– Igaz, – mondta kissé nyugtalanul, – hát ma nem lesz séance?
– Nem, – felelte Rappaport bizonytalanul.
– Miért?
– Abban állapodtunk meg, – mondta Ágnes, – hogy ma nem lesz.
– Ugy? – szólt elgondolkozva Géza. – Abban állapodtunk meg. De miért?
– Azért, – felelte sápadtan és reszketve Ágnes, – mert már felesleges.
– Ugy? Felesleges?
Géza nyugtalanul simitotta végig a homlokát, azután a két kezébe
hajtotta a fejét. Ágnes és Rappaport sápadtan néztek össze. Géza
mozdulatlanul ült egy ideig a kezével az arcán, azután lassan
leeresztette a kezét.
– Persze, – mondta halkan. Felesleges.
Felemelte a fejét és előbb Rappaportra nézett, azután hosszu,
mozdulatlan pillantással Ágnesre. Végre megszólalt:
– Mindenre emlékszem, – mondta nagyon halkan.
Az arca kissé halvány volt; de a szeme nyugodtan és tisztán fénylett.
Ágnes néma reszketéssel nézett rá. Sokáig néztek egymás szemébe. Géza
végre megmozdult. Végigsimitotta a homlokát.
– _Mégis_ rettenetes, – mondta halkan és nyugodtan. Ujra ránézett
Ágnesre, azután Rappaportra. Megcsóválta a fejét.
– Én magamat, – mondta – büntelennek mégsem tudom érezni.
– Én vagyok a bünös, – jajdult fel sirva Ágnes.
– Nem… vagy legalább is: nem az én dolgom, hogy magáról itéljek.
– De igen. Senki más nem itélhet rólam, csak maga.
– De előbb magamról kell… És én most nem tudom: mit kell tennem.
– Mit akarsz tenni, Géza? – kérdezte remegő hangon Rappaport.
– Még nem tudom. A legegyszerübb az lenne, ha elmennék a vizsgálóbiróhoz
és feljelenteném magamat.
Rappaport felállott, odament Gézához és felindultan mondta neki:
– Tudtam. Ezt vártam. Ezt a tervet alaposan végiggondoltam. Két
eshetőség van: vagy hisznek neked vagy nem hisznek. Ha hisznek neked,
megindul egy botorkáló birósági eljárás, amely igazi bizonyitékok nélkül
tapogatódzik ide-oda és végül is azzal végződik, hogy
beszámithatatlanság cimén felmentenek és szanatoriumba küldenek. Vagy
nem hisznek neked – ami sokkal valószinübb – akkor kerülgetés nélkül
csuknak be… igen, a bolondok házába.
– Miért ne hinnének nekem?
– Semmiféle bizonyitékod nincs… se adatod… se tanud.
– Van tanum, ha Ágnes mindent őszintén elmond.
– De én nem mondok el semmit, – kiáltotta Ágnes szenvedélyes haraggal. –
Senki itéletének nem vetem magam alá, csak a magáénak. Senki ellen nem
vétettem, csak maga ellen. Semmit nem bántam meg… mindent én tettem…
mindent én mozgattam az első naptól kezdve…
Géza közbeszólt:
– Mindent maga mozgatott? – kérdezte elgondolkozva.
– Igen. Néha ugy érzem, még azt is én tettem… hogy Zoltán a gyilkosság
bünét kövesse el… mindent én tettem azért, hogy… maga előtt… magát…
magához… Én semmi mással nem törődöm, csak azzal, hogy maga megbocsát-e
nekem.
Géza elgondolkozva nézett rá. Rappaport halkan mondta:
– Igy hárman ültünk együtt, amikor el kellett dönteni, hallgassunk-e
arról, hogy ebben a házban gyilkosság történt. Ugy döntöttünk, hogy
hallgatni fogunk. A gyilkosság megtorlatlan maradt. Most, hogy
megtoroltatott: megint nekünk kell döntenünk. Mit akarsz? Hány halottnak
akarod a nyugalmát megbolygatni? Te mondtad, hogy a halottak hadd
aludjanak békében. Hát aludjanak békében. Annyi szörnyüség történik most
a világon; ki tudja, hány házban, mennyi véres titok lappang; hadd
aludjanak a halottak békében. Te nem vagy bünös.
– Hát ki a bünös? Ki követte el a bünt? Mi az, ami bennem akarta és
elkövette a bünt?
– Most jól kérdeztél. Benned követte el a bünt valami. Te nem vagy
felelős érte.
– De én hordozom magamban. Rettenetes, hogy milyen lelket hordozunk
magunkban. Rettenetes, hogy ezt a lelket hogyan mérgezi meg még a
háboru. Uristen, mi jön még itt. Irgalmas Isten, hogy omlik itt össze
minden.
Mind a hárman hallgattak. Rappaport nagyon halkan mondta:
– A fejsze rátétetett a fa tövére.
Géza bólintott és fájdalmasan merengve nézett maga elé:
– A rettentő hazugság, – mondta, – amelylyel majd le kell számolnunk,
az, hogy a halál valami borzasztóan nagy dolog. A magam halála: az
borzasztó. A másé: semmiség. Erre a nagy hazugságra kell végre
ráébrednünk és ezt kell valahogyan a lelkünkben megőrölnünk. De milyen
ember vagyok én, hogy ezt a hazugságot ilyen nyugodtan hurcolom
magammal?
– Maga _az_ ember, – mondta Ágnes. – Jó és nemes és tiszta. És a
lelkének nagy titkai vannak. Ember.
Géza gondolkozva nézett rá. Sokáig hallgattak. Végre Ágnes remegő
ajakkal és sápadtan megszólalt:
– Most meg kell mondania, hogy én… hogy velem… mi legyen…
Felállott és ingadozva odament Géza elébe. Az arcán nehéz könnycseppek
gördültek le. Egyszerre odafordult Rappaporthoz:
– Kérem, – mondta sirástól fuldokló, könyörgő hangon, – most… menjen…
menjen el.
Rappaport megzavarodott arccal, fájdalmas grimásszal megfordult és
lassan kiment. Ágnes ekkor kinyujtotta a kezét a Géza keze felé és
térdre esett Géza előtt.
– Én nem birom tovább, – mondta zokogva. Bocsásson meg nekem. És
szeressen engem.
Sirva hajtotta oda hozzá a fejét.
– Szeressen engem, – mondta könyörögve.
Géza megindultan simogatta a fejét. Sokáig beszélgettek, Ágnes végül
lecsillapodott és megnyugodott. De amikor elbucsuztak egymástól, akkor
még egyszer visszaforditotta a fejét és könnyes szemmel, mosolyogva
suttogta oda Gézának bucsuzó könyörgésül, hogy szeresse őt. A napok
ezután csendesen jöttek egymásután. Géza töprengve járt-kelt; vivódott
magával és harcolt Ágnessel, aki alázatos forrósággal könyörgött neki,
hogy bocsásson meg neki, bocsásson meg mind a kettőjüknek és szeresse
őt. Géza fájdalmasan harcolt négyéves szomjas vágyódásával. Szabad-e a
két karjáról ezeket a láthatatlan bilincseket leoldani? Szabad-e magát
egy boldog ölelésre felszabaditani? Egy este a hall alatt ujra
felhangzott a Czáránné halálfélelemtől reszkető üvöltése. Az elsorvadó
megtört asszonyt még idejekorán kiszabaditották a férje kezéből, de Géza
ekkor olyan mély megrendülést érzett, amely az egész lelkét összerázta.
Ez is élet. Igy is élnek emberek. Bünösen és büntelenül. Kinlódva,
szerelemben, halálfélelemben, elválaszthatatlanul. Miért? Hogyan
jutottak erre a sorsra? Erre rendeltetett az életük? Az ablaknál állott
és kibámult a nyári estébe. És egyszerre olyan forró áhitat rohanta meg,
hogy könnyes lett tőle a szeme. Egyszerre az egész teste remegésében
érezte, hogy a lelke térdre bukik egy felső akarat előtt, amely
mindenkinek kijelölte az utját, amely bekötött szemmel, vak öntudattal
küldte őt ölni, amely rárótta a boldogtalan emberiségre ezeknek a véres
esztendőknek a sulyos terhét is és azt a megmérgezett lelkü tévelygést
is, amely még utána jön. Milyen rettentő évek jönnek még! Hajtsuk le a
fejünket és fogadjuk el, ami nekünk kiszabatott.
Később egyedül maradt Ágnessel.
– Ágnes, – mondta halkan, – velem élni nehéz feladat lesz, mert nekem
vezekelnem kell… talán az életemmel is.
Ágnes alázatos elragadtatással mosolygott rá. Csendes éjszaka volt. Géza
kitárta a karját és megölelte. Körülöttük eltünt minden.
Amikor a barlangjába huzódott ősember reszketve figyelt az éjszakai
zivatarra és kint dörgött az ég és egyik villám vakitóbban lobbant el a
másiknál, akkor bent a barlangban a remegő férfi és a remegő nő
megölelték egymást. A félelem hajtotta őket össze. De az ölelkezésükbe
belecsengett valami a végtelenségből; megbuggyant bennük az élet
ősforrása: átreszketett rajtuk az az érzés, hogy az örökkévalóságból
küldettek el és az örökkévalóság felé visz az utjuk.
_Vége._
magának az elhatározása teljes szabadságát. Figyeljen ide. Holnap este
pontosan tizenegy órakor eszébe fog jutni minden, amit hipnotikus
álmában beszéltünk. A normális, nyugodt öntudata átfogja és magába
olvasztja mind a három tudatot: azt, amelyet a gránátrobbanás óta
normálisnak érez, de amelybe néha félöntudatos derengések felhőztek
bele, az éjszakai második énjét, amelyben minden elfojtott vágyódása és
elszántsága kitört és végül ezt a harmadikat, amely a hipnotikus
szuggesztió következtében állt elő. Az összeolvadás teljesen nyugodtan
történik meg, minden felindulás nélkül, sőt minden izgalom nélkül; az
egészséges, teljes, uj öntudata ugy jön meg, mint a friss ébredés egy
üditő álomból. Az egész mult ugy jelenik meg, mint egy megszokott,
bizalmas emlékkép. Tehát: teljes nyugalomban. Pontosan tizenegy órakor.
Most számoljon hatig és fel fog ébredni.
Másnap este tiz óra után még az egész család a hallban volt. Gyuri már
nem járt iskolába és igy nem kellett pontosnak lennie a lefekvésben.
Jókedvüen szaladozott ide-oda és egy tökéletes védelmi berendezkedés
tervét készitette el, amelyet a trakostyani Molitor-kastélyba akar
bevezetni. Marianne jókedvüen, kivirágzottan beszélgetett Rappaporttal
arról, hogy hogyan fog élni nyáron Trakostyánban; mindenesetre megtanul
lovagolni is. Noszlopy kapitány legényes hangon Ágnesnek számolt be a
szinházi tapasztalatairól és lovagiasan meghitta Ágnest, hogy legyen ő
is vendége holnapután a páholyában. Az idő haladt előre és Ágnes végre
kérő pillantást vetett az anyjára, aki csendes és boldog mosolylyal
nézte a gyerekeit. Az öreg Molitorné erre rögtön felállott és aludni
vitte Mariannet és Gyurit. Pár perccel később elment Noszlopy kapitány
is. Ágnes egyedül maradt Rappaporttal, és Gézával. Csendesen
beszélgettek; Ágnes sápadt volt és néha szorongó pillantást vetett az
órára. Rappaport idegesen huzogatta a száját és néha izgalomtól
fájdalmas mosollyal hajtotta oldalra a fejét. Csak Géza volt nyugodt.
Tizenegy óra előtt két perccel Géza egyszerre figyelmesen ránézett
Ágnesre, azután ránézett Rappaportra.
– Igaz, – mondta kissé nyugtalanul, – hát ma nem lesz séance?
– Nem, – felelte Rappaport bizonytalanul.
– Miért?
– Abban állapodtunk meg, – mondta Ágnes, – hogy ma nem lesz.
– Ugy? – szólt elgondolkozva Géza. – Abban állapodtunk meg. De miért?
– Azért, – felelte sápadtan és reszketve Ágnes, – mert már felesleges.
– Ugy? Felesleges?
Géza nyugtalanul simitotta végig a homlokát, azután a két kezébe
hajtotta a fejét. Ágnes és Rappaport sápadtan néztek össze. Géza
mozdulatlanul ült egy ideig a kezével az arcán, azután lassan
leeresztette a kezét.
– Persze, – mondta halkan. Felesleges.
Felemelte a fejét és előbb Rappaportra nézett, azután hosszu,
mozdulatlan pillantással Ágnesre. Végre megszólalt:
– Mindenre emlékszem, – mondta nagyon halkan.
Az arca kissé halvány volt; de a szeme nyugodtan és tisztán fénylett.
Ágnes néma reszketéssel nézett rá. Sokáig néztek egymás szemébe. Géza
végre megmozdult. Végigsimitotta a homlokát.
– _Mégis_ rettenetes, – mondta halkan és nyugodtan. Ujra ránézett
Ágnesre, azután Rappaportra. Megcsóválta a fejét.
– Én magamat, – mondta – büntelennek mégsem tudom érezni.
– Én vagyok a bünös, – jajdult fel sirva Ágnes.
– Nem… vagy legalább is: nem az én dolgom, hogy magáról itéljek.
– De igen. Senki más nem itélhet rólam, csak maga.
– De előbb magamról kell… És én most nem tudom: mit kell tennem.
– Mit akarsz tenni, Géza? – kérdezte remegő hangon Rappaport.
– Még nem tudom. A legegyszerübb az lenne, ha elmennék a vizsgálóbiróhoz
és feljelenteném magamat.
Rappaport felállott, odament Gézához és felindultan mondta neki:
– Tudtam. Ezt vártam. Ezt a tervet alaposan végiggondoltam. Két
eshetőség van: vagy hisznek neked vagy nem hisznek. Ha hisznek neked,
megindul egy botorkáló birósági eljárás, amely igazi bizonyitékok nélkül
tapogatódzik ide-oda és végül is azzal végződik, hogy
beszámithatatlanság cimén felmentenek és szanatoriumba küldenek. Vagy
nem hisznek neked – ami sokkal valószinübb – akkor kerülgetés nélkül
csuknak be… igen, a bolondok házába.
– Miért ne hinnének nekem?
– Semmiféle bizonyitékod nincs… se adatod… se tanud.
– Van tanum, ha Ágnes mindent őszintén elmond.
– De én nem mondok el semmit, – kiáltotta Ágnes szenvedélyes haraggal. –
Senki itéletének nem vetem magam alá, csak a magáénak. Senki ellen nem
vétettem, csak maga ellen. Semmit nem bántam meg… mindent én tettem…
mindent én mozgattam az első naptól kezdve…
Géza közbeszólt:
– Mindent maga mozgatott? – kérdezte elgondolkozva.
– Igen. Néha ugy érzem, még azt is én tettem… hogy Zoltán a gyilkosság
bünét kövesse el… mindent én tettem azért, hogy… maga előtt… magát…
magához… Én semmi mással nem törődöm, csak azzal, hogy maga megbocsát-e
nekem.
Géza elgondolkozva nézett rá. Rappaport halkan mondta:
– Igy hárman ültünk együtt, amikor el kellett dönteni, hallgassunk-e
arról, hogy ebben a házban gyilkosság történt. Ugy döntöttünk, hogy
hallgatni fogunk. A gyilkosság megtorlatlan maradt. Most, hogy
megtoroltatott: megint nekünk kell döntenünk. Mit akarsz? Hány halottnak
akarod a nyugalmát megbolygatni? Te mondtad, hogy a halottak hadd
aludjanak békében. Hát aludjanak békében. Annyi szörnyüség történik most
a világon; ki tudja, hány házban, mennyi véres titok lappang; hadd
aludjanak a halottak békében. Te nem vagy bünös.
– Hát ki a bünös? Ki követte el a bünt? Mi az, ami bennem akarta és
elkövette a bünt?
– Most jól kérdeztél. Benned követte el a bünt valami. Te nem vagy
felelős érte.
– De én hordozom magamban. Rettenetes, hogy milyen lelket hordozunk
magunkban. Rettenetes, hogy ezt a lelket hogyan mérgezi meg még a
háboru. Uristen, mi jön még itt. Irgalmas Isten, hogy omlik itt össze
minden.
Mind a hárman hallgattak. Rappaport nagyon halkan mondta:
– A fejsze rátétetett a fa tövére.
Géza bólintott és fájdalmasan merengve nézett maga elé:
– A rettentő hazugság, – mondta, – amelylyel majd le kell számolnunk,
az, hogy a halál valami borzasztóan nagy dolog. A magam halála: az
borzasztó. A másé: semmiség. Erre a nagy hazugságra kell végre
ráébrednünk és ezt kell valahogyan a lelkünkben megőrölnünk. De milyen
ember vagyok én, hogy ezt a hazugságot ilyen nyugodtan hurcolom
magammal?
– Maga _az_ ember, – mondta Ágnes. – Jó és nemes és tiszta. És a
lelkének nagy titkai vannak. Ember.
Géza gondolkozva nézett rá. Sokáig hallgattak. Végre Ágnes remegő
ajakkal és sápadtan megszólalt:
– Most meg kell mondania, hogy én… hogy velem… mi legyen…
Felállott és ingadozva odament Géza elébe. Az arcán nehéz könnycseppek
gördültek le. Egyszerre odafordult Rappaporthoz:
– Kérem, – mondta sirástól fuldokló, könyörgő hangon, – most… menjen…
menjen el.
Rappaport megzavarodott arccal, fájdalmas grimásszal megfordult és
lassan kiment. Ágnes ekkor kinyujtotta a kezét a Géza keze felé és
térdre esett Géza előtt.
– Én nem birom tovább, – mondta zokogva. Bocsásson meg nekem. És
szeressen engem.
Sirva hajtotta oda hozzá a fejét.
– Szeressen engem, – mondta könyörögve.
Géza megindultan simogatta a fejét. Sokáig beszélgettek, Ágnes végül
lecsillapodott és megnyugodott. De amikor elbucsuztak egymástól, akkor
még egyszer visszaforditotta a fejét és könnyes szemmel, mosolyogva
suttogta oda Gézának bucsuzó könyörgésül, hogy szeresse őt. A napok
ezután csendesen jöttek egymásután. Géza töprengve járt-kelt; vivódott
magával és harcolt Ágnessel, aki alázatos forrósággal könyörgött neki,
hogy bocsásson meg neki, bocsásson meg mind a kettőjüknek és szeresse
őt. Géza fájdalmasan harcolt négyéves szomjas vágyódásával. Szabad-e a
két karjáról ezeket a láthatatlan bilincseket leoldani? Szabad-e magát
egy boldog ölelésre felszabaditani? Egy este a hall alatt ujra
felhangzott a Czáránné halálfélelemtől reszkető üvöltése. Az elsorvadó
megtört asszonyt még idejekorán kiszabaditották a férje kezéből, de Géza
ekkor olyan mély megrendülést érzett, amely az egész lelkét összerázta.
Ez is élet. Igy is élnek emberek. Bünösen és büntelenül. Kinlódva,
szerelemben, halálfélelemben, elválaszthatatlanul. Miért? Hogyan
jutottak erre a sorsra? Erre rendeltetett az életük? Az ablaknál állott
és kibámult a nyári estébe. És egyszerre olyan forró áhitat rohanta meg,
hogy könnyes lett tőle a szeme. Egyszerre az egész teste remegésében
érezte, hogy a lelke térdre bukik egy felső akarat előtt, amely
mindenkinek kijelölte az utját, amely bekötött szemmel, vak öntudattal
küldte őt ölni, amely rárótta a boldogtalan emberiségre ezeknek a véres
esztendőknek a sulyos terhét is és azt a megmérgezett lelkü tévelygést
is, amely még utána jön. Milyen rettentő évek jönnek még! Hajtsuk le a
fejünket és fogadjuk el, ami nekünk kiszabatott.
Később egyedül maradt Ágnessel.
– Ágnes, – mondta halkan, – velem élni nehéz feladat lesz, mert nekem
vezekelnem kell… talán az életemmel is.
Ágnes alázatos elragadtatással mosolygott rá. Csendes éjszaka volt. Géza
kitárta a karját és megölelte. Körülöttük eltünt minden.
Amikor a barlangjába huzódott ősember reszketve figyelt az éjszakai
zivatarra és kint dörgött az ég és egyik villám vakitóbban lobbant el a
másiknál, akkor bent a barlangban a remegő férfi és a remegő nő
megölelték egymást. A félelem hajtotta őket össze. De az ölelkezésükbe
belecsengett valami a végtelenségből; megbuggyant bennük az élet
ősforrása: átreszketett rajtuk az az érzés, hogy az örökkévalóságból
küldettek el és az örökkévalóság felé visz az utjuk.
_Vége._
You have read 1 text from Hungarian literature.
- Parts
- A Molitor-ház: Detektivregény - 01Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3986Total number of unique words is 181436.0 of words are in the 2000 most common words48.9 of words are in the 5000 most common words54.9 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 02Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4110Total number of unique words is 177034.7 of words are in the 2000 most common words48.7 of words are in the 5000 most common words55.3 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 03Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3918Total number of unique words is 181233.6 of words are in the 2000 most common words46.1 of words are in the 5000 most common words53.0 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 04Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3927Total number of unique words is 165434.5 of words are in the 2000 most common words49.4 of words are in the 5000 most common words57.4 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 05Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4006Total number of unique words is 166736.3 of words are in the 2000 most common words50.1 of words are in the 5000 most common words58.1 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 06Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3949Total number of unique words is 180534.8 of words are in the 2000 most common words49.1 of words are in the 5000 most common words55.8 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 07Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3902Total number of unique words is 173533.9 of words are in the 2000 most common words46.9 of words are in the 5000 most common words54.7 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 08Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3933Total number of unique words is 176035.5 of words are in the 2000 most common words50.0 of words are in the 5000 most common words58.0 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 09Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3882Total number of unique words is 170834.7 of words are in the 2000 most common words48.2 of words are in the 5000 most common words55.5 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 10Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3855Total number of unique words is 159636.2 of words are in the 2000 most common words49.9 of words are in the 5000 most common words56.5 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 11Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3861Total number of unique words is 165935.1 of words are in the 2000 most common words48.4 of words are in the 5000 most common words55.3 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 12Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3915Total number of unique words is 167235.7 of words are in the 2000 most common words49.9 of words are in the 5000 most common words55.9 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 13Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4022Total number of unique words is 172836.7 of words are in the 2000 most common words49.1 of words are in the 5000 most common words56.8 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 14Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4119Total number of unique words is 173833.9 of words are in the 2000 most common words46.3 of words are in the 5000 most common words53.5 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 15Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3980Total number of unique words is 173032.9 of words are in the 2000 most common words46.3 of words are in the 5000 most common words52.8 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 16Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3898Total number of unique words is 157835.9 of words are in the 2000 most common words49.5 of words are in the 5000 most common words56.0 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 17Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3904Total number of unique words is 152235.4 of words are in the 2000 most common words49.3 of words are in the 5000 most common words55.5 of words are in the 8000 most common words
- A Molitor-ház: Detektivregény - 18Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 1345Total number of unique words is 69244.0 of words are in the 2000 most common words56.0 of words are in the 5000 most common words61.7 of words are in the 8000 most common words