A Molitor-ház: Detektivregény - 11

Total number of words is 3861
Total number of unique words is 1659
35.1 of words are in the 2000 most common words
48.4 of words are in the 5000 most common words
55.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
öröklésében, mintha a Molitor-család tagja volna?
Noszlopy kapitány didergett. Ágnes felhuzta tisztarajzu, hosszu
szemöldökét és vállat vont. A közömbösségében megint volt valami
megvetés.
– Azt ajánlom, – mondta Baranyay, – hogy ezeknek a kérdéseknek a
megbeszélését halasszuk el akkorra, amikor tisztelt és kedves barátom,
idősebb Molitor Géza is itt lesz. Addig is: van valakinek még valami
kérdése hozzám? Rendelkezzenek velem…
Mindenki hallgatott. Ágnes ráemelte szenvedő, aranybarna szemét Gézára.
Gézát egyszerre ingerült nyugtalanság rohanta meg. A lelkében megmozdult
valami, ami taszitotta és hajtotta, amitől előbb uttalanul bolyongott az
akarata, azután az ő hozzájárulása nélkül engedelmesen indult meg
valamely ismeretlen cél felé.
– Nem tudom, – mondta halkan és zavarodottan, – tudod-e, hogy itt a
házban… rendőri nyomozás folyik?
Baranyay bólintott.
– Beszéltem a főkapitánnyal. Holnap ő maga veszi kezébe a dolgot.
Semmiképen se kivánatos, hogy az egyébként nagyon helyes nyomozást
tulságosan elnyujtsák és egy előkelő ház belső életét kiszolgáltassák a
botrányt szomjazó nyilvánosságnak.
Mindenki hallgatott. Géza magán érezte az Ágnes aranybarna pillantását
és beszélnie kellett.
– Ebben a percben, – mondta akadozva – még mindnyájan egy távoli gyanu
terhe alatt vagyunk. Akiről… kiderülne… hogy része van… Zoltán erőszakos
halálában… az természetesen… ki lenne zárva az örökösödésből.
Noszlopy kapitány gyulladt, vörös szeme felragyogva fordult Géza felé.
Baranyay vállat vont.
– Természetesen, – mondta nyugodtan. – De hát ezzel az elméleti
lehetőséggel felesleges foglalkoznunk.
Géza zavarodottan nézett a földre. Nem tudta, miért intézte ezt a
kérdést Baranyayhoz, feleslegesnek és kinosnak érezte. Baranyay azonban
nyugodtan vitte tovább a beszélgetést; arról beszélt, hogy a temetést
majd Kunovics ur intézi, azután a vagyon részeit sorolta fel és azt
ajánlotta, hogy a vagyon kezelése maradjon tovább is együttes és
egységes, végül kellemesen és megnyugtatóan beszélt a háboruról is. Tiz
óra tájban elégedetten felkelt, barátságosan bucsuzott és elment. Ekkor
már Rappaport is ott ült a többiek között és csendesen beszélgetett
Ágnessel és Mariannenal. Géza hallgatott. Egyszerre valaki rátette a
vállára a kezét. Noszlopy kapitány volt.
– Tisztelj meg azzal, – mondta feszesen, de remegve – hogy egy tizperces
beszélgetésre módot adsz nekem.
Géza meglepetve állott fel. Felmentek az első emeletre a könyvtárba.
Géza itt leült. Noszlopy kapitány olyan feszesre huzta ki a derekát,
hogy attól lehetett tartani, eltörik, azután felemelte a kezét és széles
mozdulattal Géza felé nyujtotta.
– Ha valamit ellened vétettem, – mondta keményen – megbocsáss. Most
látom: tévedtem, hibáztam. Te katona vagy, nemes ember vagy, tiszta
gentleman vagy. Én a bün kideritésére felajánlom neked szövetséges
jobbomat. Elfogadod?
Géza elkényszeredetten mondta, hogy igen. Noszlopy kapitány erre leült
melléje és igy szólt:
– Legjobb hitem és meggyőződésem szerint ez a gőgös, gonosz és romlott
nő a gyilkos. Én a családunknak ezt a szomoru titkát a botrányra szomjas
nyilvánosság elé kicipelni nem fogom; de azt akarom, hogy a gyilkost itt
magunk között leleplezzük és a magunk körében itéljünk felette.
Géza elkényszeredve hallgatott. Noszlopy kapitány pedig egyre jobban
felhevülve folytatta a közléseit.
– Mindenekelőtt egyet kell tudnod, – mondta rejtelmes suttogással. – Én
három évig figyeltem, hogyan törekszik ez a szirén arra, hogy Zoltánt
démoni hatalommal a hálójába fogja. Végre sikerült neki. Eljött egy nap…
amikor az éjszaka leple alatt… Zoltán titokban felment a szobájába.
Géza halkan háborgó undorral hallgatta Noszlopy kapitányt. A szavai
felbőszitették, a stilusa kétségbeejtette, az a mód, ahogyan elmult
eseményeket nézett és előadott, fuldokló megvetésre ingerelte.
– Emlékszem a napra, – mondta Noszlopy kapitány sötéten. – Az a végzetes
éjszaka volt ez, amelyen öreg barátom nemes lelkét kilehelte. Én akkor
láttam Zoltánt a szobájából kijönni; láttam, amint a lámpát az első
emeleten lecsavarja; láttam, amint később indul felfelé a második
emeletre; és mire oda felmentem, már ott is sötét volt. De hajnalban
láttam lejönni.
Gézában szikrákat szórt a düh.
– Hát miért kellett neked, – kérdezte fanyar megvetéssel – mindennek
utána szaglászni?
Noszlopy kapitány megzavarodott kissé.
– Kötelességemnek tartottam… őrködni a ház nyugalma felett… Azonban:
hiheted: gentleman vagyok: hallgatás becsületbeli kötelesség. A család
hire, becsülete mindenek előtt. Azonban: tudtam, amit tudtam. A démon
hatalmába keritette Zoltánt. Zoltán védekezett a rontó varázs ellen és
kisiklott a szirén hálójából. Erre, hogy mi történt közöttük tegnap este
a hallban, tudod. A beszélgetést te is hallottad.
Géza nem szólt, Noszlopy kapitány folytatta:
– Pont egy órára igérte a látogatását. Én erre sulyos dilemmában voltam.
Diszkréció az uriember első kötelessége, bármilyen nővel legyen is
dolga. Háromnegyed egykor végigjártam tehát a házat; az őröknek kiadtam
azt a rendeletet, hogy csak két órakor jöjjenek fel vizsgálódni, mert
most én vizsgáltam meg mindent. Egy óra előtt két perccel bevonultam a
szobámba. És egy órakor a gonosz nő bement Zoltánhoz.
– Láttad?
– N… n… nem láttam. Egy óra után talán két perccel kinéztem a folyosóra.
A folyosó sötét volt. Az erkölcstelenség a homályt szereti. Mihelyt
leért a második emeletről, talán még a lépcsőn állva… előrenyujtott
karral eloltotta a folyosói lámpát. Ezt abból következtetem, hogy látni
véltem, hogy abban a másodpercben sötétült el a folyosó, amikor
kitekintettem. Erre visszavonultam a szobámba. Mi történt ezalatt a
gyanutlan férfi és gonosz látogatója között?
– Mi történt?
– Azt nem tudom.
– Akkor…?
– Az eredményt láttuk. Kell itt még bizonyiték? Ő igéri, hogy egy órakor
lemegy. Ő előle térek én ki, mert mint uriember, halálomig diszkrét
maradok. Két órakor az őröket visszaküldöm a földszintre azzal, hogy én
vizsgáltam meg mindent, minden rendben van. Három órakor ugyanigy. Négy
órakor végre felcsavarom a lámpát. Várok rá, hogy lássam visszamenni és
jó hirnevét esetleg mentsem és fedezzem. Nem jön. Hat óráig nem jön. Hét
órakor abbahagyom az őrködést, mert félnyolckor takaritani kezdenek. Mi
történt a kegyetlen szándéku éjszakai vendéggel? Kisurrant. Titokban
lopózott vissza. Miért? Mert félt a tettenkapástól. Mert reszketett
tőle, hogy egy becsületes öreg katona az arcába dörgi: gonoszat
cselekedtél.
Géza fanyar méreggel hallgatott. Ebben a fontosságtól dagadozó
fecsegésben van-e egyetlen szó, amelyet komolyan lehet venni? Marad
továbbra is az az egyetlen gyanuok, hogy Ágnes tegnap este valóban –
hallhatóan és érthetően – azt mondta, hogy egy órakor lemegy Zoltánhoz.
A folyosó elsötétedése nem bizonyiték. A lámpát más is elolthatta.
– Nem lehetetlen azonban, – folytatta hangosan, de önmagának – hogy
lement. Sőt ezt valószinünek kell tartani. Azután… nézeteltérés
támadhatott közöttük. Heves szóváltás, – egy heves mozdulat valamely
szegletes tárgygyal – gyufatartóval vagy tintatartóval, amelyet azután
magával vitt…
– Ugy van! Ugy van! – mondta Noszlopy kapitány.
– Dulakodás…? Az is lehetséges. Eltaszitotta Zoltánt és Zoltán egy
butorba ütötte bele a fejét. Vagy pedig: Zoltán egyszerüen megszédült…
– Sohase szédült!
– … és Ágnes, amikor a katasztrófát látta, rémülten elmenekült. De
mindez… Ezekre a kérdésekre feleletet kell kapnunk.
Felállt és kifelé indult. Noszlopy kapitány harciasan felszegett fejjel,
kérdő tekintettel várakozott és amikor látta, hogy Géza kimegy a
folyosóra és indul lefelé a lépcsőn, hosszu ugrással utána vetette magát
és feszes derékkal haladt mögötte. Géza lement a hallba. A hallban ott
ült Ágnes és Rappaport; épen most ült le hozzájuk az öreg Molitorné.
Géza is leült egy székre. Noszlopy kapitány fenséges komorsággal a háta
mögé állott. Ágnes lassan végignézte őket és várakozott. Hosszu csend
volt.
– Ágnes, – mondotta azután Géza – én ugy érzem, hogy néhány kérdést kell
magához intéznem, – itt, mindazok előtt, akik itt jelen vannak – és
akármi lesz is ezeknek a kérdéseknek a következménye.
Ágnes lassu fejmozdulattal, nagyon komolyan bólintott és nyugodtan
felelte:
– Ha ugy érzi, hogy kérdeznie kell tőlem valamit, igaza van, ha kérdez,
– akármi lesz is a következménye.
Megint csend lett. Az Ágnes szenvedő, aranybarna szeme sötéten pihent
Gézán. Géza összeszedte magát.
– Tegnap este ilyen tájban… itt lent, tiz lépésnyire ettől az asztaltól,
ott a karosszék mellett… maga rövid beszélgetést folytatott Zoltánnal.
– Igen.
– A beszélgetés azzal a… megállapodással végződött, hogy maga… éjjeli
egy órakor… meglátogatja Zoltánt.
Ágnes mozdulatlan, sápadt arccal felelte:
– Azzal végződött.
Géza nem tudott megszólalni. Kinozta Ágnes sápadt arca, szenvedő szeme,
borzongatóan sötét tekintete. Kinlódva forditotta el a fejét. Ágnes
sötét tekintete erre megenyhült egy kissé.
– Minthogy én magamnak ura vagyok, – mondta kissé felhuzott szemöldökkel
– és… egyelőre senkinek sincs rá joga, hogy a dolgaimba beleszóljon, azt
hiszem…
Géza ránézett.
– De Ágnes, – mondta kétségbeesve – hogy akarhat ilyen mellékességen
fennakadni? Senkinek sincs rá joga, hogy a maga dolgaiba beleszóljon.
Én… azonkivül… igyekeztem, hogy a maga tegnap esti kétségbeesett
elhatározását megértsem. Ha ezt az elhatározást végrehajtotta… mindarra,
ami történt, van mentségem és van enyhitő magyarázatom. De a helyzet
mégis csak ez: maga két ember füle hallatára azt mondja, hogy éjjel egy
órakor lemegy Zoltánhoz; megállapittatik, hogy pontosan egy órakor
valaki járt a folyosón, mert a folyosói lámpát lecsavarták; reggel
Zoltánt holtan találják a szobájában, olyan halálos sérüléssel a fején,
amelyet… valószinüleg… esetleg… talán… idegen kéz ütött. Azt hiszi,
Ágnes, hogy ebben a helyzetben lehet mellékességeken fennakadni? Nem
érzi, Ágnes, milyen irtóztató ez a helyzet?
Az öreg Molitorné, aki eddig feszült figyelemmel hallgatott, most meg
akart szólalni. Ágnes egy mozdulattal elhallgattatta. Szótlanul nézett
Géza szemébe és a sötét tekintete ismét megenyhült.
– Kérdezzen – mondta halkan – és én felelni fogok.
– Mi történt maga között és Zoltán között? – Heves szóváltás
támadhatott… ő megfogta a maga kezét…
Ágnes megrázta a fejét.
– Ne keressen mentségeket az én számomra, – mondta nyugodtan. Kérdezzen.
– Mi történt maga között és Zoltán között?
– Nem jól kérdez, – mondta Ágnes csendes makacssággal. Előlről kezdje.
– Hát jó, – szólt Géza fájdalmas és boszus csüggedtséggel. Tehát: egy
óra lett?
– Igen. Most jól kérdez.
– Egy órakor maga leindult a lépcsőn?
– Nem.
– Hogyan… nem?
– Nem indultam le a lépcsőn. Nem tartottam meg az igéretemet. Nem mentem
le Zoltánhoz.
– Ágnes! Hát ez… én elhiszem…
Kinlódva forgatta a fejét, hogy ne kelljen Ágnes szemébe néznie.
Noszlopy kapitánynak azonban az egész teste megrándult és mintha feszes
derekának is része volna a beszédében, akadozva, de hevesen mondta:
– Én azonban nem hiszem. A folyosó lámpáját éjjel egy órakor eloltotta
valaki. Arra én vagyok tanu.
Ágnes csendes, nyugodt, szinte megvető elégedettséggel nézett végig
Noszlopy kapitányon, azután Gézához fordult.
– Tizenegy óra után, – mondta csendesen – én innen felmentem. Fél
tizenkettőkor lefeküdtem. De nem az ágyamba. Nem is a magam szobájában.
Az anyám szobájában. Már tegnapelőtt éjjel is, mert… szükségét éreztem,
hogy hozzá bujjak, mint kislány-koromban. Tegnap éjjel is… az ő
szobájában… a diványt odatoltam az ágya mellé… a tulsó ágyban Marianne
aludt már… én pedig fogtam az anyám kezét… a homlokomra tettem és a
szivemre tettem… félkettőig beszélgettünk… és azután is egész éjjel ugy
aludtam, hogy fogtam a kezét.
Géza felállott. Nagy lélegzetet vett és felemelte a két karját.
– Ez igy történt? – kérdezte az öreg Molitornétól.
– Ez igy történt, – felelte kissé megbántott méltósággal az öreg
Molitorné.
Géza teli tüdővel szitta be a levegőt, azután leült és a kezébe vette az
öreg Molitorné jobbkezét.
– Néni, édes néni, – mondta könyörögve, – mondja még egyszer: pontosan
emlékszik rá? – mindez igy történt?
– Pontosan emlékszem rá, – mondta az öreg Molitorné hirtelen
megindultsággal. A tegnapi és a tegnapelőtti nap nagyon emlékezetes
nekem. Tegnapelőtt… Ágnes egyszerre csak bejött hozzám éjjel… behozta az
ágynemüjét… odahuzta a diványt… megágyazott magának és ugy aludt el,
hogy a kezemet fogta. Tudja azt, fiam, hogy mit jelent ez egy
édesanyának? A gyerekek felnőnek… erősebbek lesznek, okosabbak lesznek,
mint mink… és egyszerre csak mégis érzik, hogy legközelebb az édes
anyához állnak és aki őket a világon legjobban szereti, az az édesanya.
Akármi történt is azelőtt és akármi történik is azután. Hát ezért
emlékezetes nékem a tegnapelőtti éjszaka. Tegnap pedig, – Ágnes ujra
bejött. És ekkor sokáig elbeszélgettünk. Régen elmult dolgokról, az ő
gyerekkoráról, a szegény, megboldogult jó uramról, – csendesen nevettünk
is, sirtunk is (vigyázni kellett, hogy Mariannet fel ne költsük), olyan
szépen elsirdogáltunk mi: egy öreg asszony, meg a nagy lánya,
doktorkisasszony, olyan szépen elsirdogáltunk, mint annak a rendje.
Aztán megnéztük az órát. Félkettő elmult, – mondta Ágnes. No, akkor
igazán aludjunk már, lányom, – mondtam én. Megbeszéltük, hogy reggel
engedem, hogy jól kialudja magát, mert a kórházba ugyse megy be, azután
eloltottuk a lámpát.
– De a kezét Ágnes tovább is fogta, – mondta Géza féltékenyen.
– Fogta. Előbb a szivére huzta, azután a homlokára. Nehezen aludt el. Én
is… a sok emléktől, az örömtől, a szomoruságtól. Volt háromnegyed három,
mire elaludt.
– És Ágnes a szobájából nem mehetett ki.
Az öreg Molitorné kissé rosszalóan emelte föl a fejét:
– Hogy mehetett volna. Keresztül kellett volna mennie az én ágyamon is
és a Marianneén is. És az ajtót én zártam be kulcsra. És reggel én
nyitottam ki.
– Igen, édes néni; és akárki előtt, ha kell, ezt elmondja és megerősiti…
– Én erre, – mondta komolyan az öreg Molitorné, – megesküszöm a feszület
előtt.
Géza kezet csókolt neki és megkönnyebbült, felszabadult örömmel fordult
Ágneshez és egy kézmozdulattal és egy fejhajtással próbálta megmutatni,
mit érez. Ágnes jóindulatu komolysággal nézett rá. Rappaport, aki eddig
lázas feszültséggel, mozdulatlanul ült, most rátette a Géza karjára a
kezét. Meg akart szólalni, de azután ránézett Noszlopy kapitányra és
elhallgatott. Noszlopy kapitány halálsápadtan és gyötrött zavarban
feszegette a derekát.
– Ez esetben, – mondta végre kemény igyekezettel, – lovagiasan pardont
kell kérnem. Szolgáljon mentségemül az uri diszkréció, amelylyel a
család ügyeit a család körén belül tartottam, a körülmények összjátéka
és végül az a rejtelmes körülmény, hogy éppen éjjeli egy órakor valaki
eloltotta a folyosó villamos lámpáját.
Rappaport ekkor váratlanul megszólalt. Udvariasan, de kinosan
felsőbbséges hangon kérdezte:
– Bizonyos ön ebben, kapitány ur?
Mielőtt Noszlopy kapitány felelhetett volna, Ágnes is megszólalt:
– Hátha hibásan emlékszik rá? Hátha elaludt virrasztás közben? Vagy
hátha az ön emberei közül oltotta el valaki?
Noszlopy kapitány sápadtan kapkodta a fejét; előbb azt állitotta, hogy
bizonyos a dologban, de azután megtörten mondta:
– Lehetséges. Végül is: senki sem csalhatatlan. Tévedni emberi dolog.
Igy is lehetséges.
Pár perccel utóbb összetörten jóéjszakát kivánt és aludni indult. A
többiek beszélgettek még egy ideig, azután felmentek lefeküdni.
Rappaport a Géza szobájában aludt. A Géza ágya mellett ott állott a
jeges veder.
– Minek ez? – kérdezte Rappaport.
– Az utóbbi időben annyit fájt a fejem, hogy meghagytam, minden este
készitsenek be jeget.
– Én most nem nyugszom addig, mig nem kezelteted magad.
– Dehogy kezeltetem magamat, – felelte Géza. – Látod: ma már nem fáj a
fejem.
Lefeküdtek és sokáig beszélgettek még az elmult napokról. Azután
elaludtak és csendesen átaludták az éjszakát.


XII.
Másnap délelőtt félkilenckor Eöry Kálmán ismét megjelent a
Molitor-házban. Gézát hivatta.
– Kedves bajtársam, – mondta neki, – a zubbonyodat még ma délelőtt
visszakapod. Tedd el; ez a rongyos és piszkos ruhadarab tiszta és nemes
emlék. A vegyi vizsgálatot megejtették és természetesen csak azt
konstatálták, amit én ugyis tudtam, hogy azok a vérnyomok legalább
félesztendősek.
Géza köszönettel tudomásul vette ezt a közlést, Eöry Kálmán pedig igy
szólt:
– Egy szenzációhajhászó reggeli lap hosszabb tudósitást közöl a
Molitor-palota titkáról. Valaki indiszkréciót követett el. Meg fogjuk
állapitani, ki volt a bünös és meg fogjuk büntetni. A rendőrségnek
azonban az a véleménye, hogy egy előkelő család belső életét nem szabad
átengedni ok nélkül az alacsony szenzációhajhászatnak; és ezért mindent
meg fogunk tenni, hogy a nyomozást siettessük és ha lehet, még ma
befejezéshez juttassuk.
Géza kérdő mozdulatot tett. Eöry rejtelmesen mosolygott és igy szólt:
– Egy kis türelmet kérek. Hamarosan némi meglepetéssel fogok szolgálni.
Egyelőre elhagyta Gézát, a detektivekkel tanácskozott, azután a
detektivekkel együtt megint bejárta a házat pincétől padlásig. Tizenegy
óra tájban egy magasrangu rendőrtisztviselő érkezett meg, ekkor ismét
hivatták Gézát. Géza bemutatkozott a magasrangu rendőrtisztviselőnek,
aki erre Eőryhez fordult és azt mondta, hogy most hozzá lehet fogni a
dologhoz. Eőry odaállott elébük; az arca komoly volt, de az elégedettség
szinte mosolygott rajta. Nyugodtan mozgott és tartózkodóan beszélt, de a
következő percekben Gézára ugy hatott, mintha valami büvészmutatványt
végzett volna.
Benyult a jobbik nadrágzsebébe és kivett belőle egy tojásalaku és
kétszeres ludtojás nagyságu arany szelence-félét.
– Ismered ezt? – kérdezte Gézától.
Géza kezébe vette az arany tárgyat és megnézte:
– Azt hiszem, – mondta – ugy tetszik nekem… mindenesetre a Molitor-cimer
van belevésve.
– Ki az, akiről feltehető, hogy a házban szanaszét heverő értéktárgyakat
ismeri.
– Talán… nyilván… Noszlopy kapitány.
Eőry elfintoritotta az orrát, de azután mégis hivatta Noszlopy
kapitányt. Megmutatta neki az arany szelencét. Ismeri-e.
Noszlopy kapitány felindultan kapta a kezébe az aranytárgyat.
– Hogyne. Ez öreg barátom szobájában volt. A toalett-asztal egyik disze.
Ő mindent aranyból csináltatott. Ez szappantartó volt.
– Hogyan tünt el ez az arany szappantartó abból a szobából?
– Mi… nem is tudtuk, hogy eltünt.
A rendőrtisztviselő bólintott, azután a bal nadrágzsebébe nyult.
– De erről, – mondta nyugodtan, – tudták, hogy eltünt.
Almaalaku, antik órát tartott a tenyerén. Noszlopy kapitány lázasan
kapott az óra után.
– Ezt akkor éjjel lopták el, amikor én konstatáltam a hanyag őr hibája
következtében lehetségessé vált betörést. Öreg barátom gyüjteményének
egyik értékes darabja. A földszinti fogadóteremben állott egy polcon.
A rendőrtisztviselő bólintott:
– Akkor is fel kellene tételezni, hogy a két lopást ugyanaz az ember
követte el, ha nem volna rá bizonyitékunk, hogy a tettes mind a két
esetben ugyanaz volt.
– Ki volt? – kérdezte Géza.
– Ott még nem tartunk. A bizonyiték egyelőre csak arra vonatkozik, hogy
mind a két esetben ugyanazzal az emberrel van dolgunk. Ez a bizonyiték a
zálogház tulajdonosának a vallomása, aki jól emlékszik rá, hogy az
aranyórát pár nappal ezelőtt ugyanaz az ember zálogositotta el nála, aki
pár hónappal ezelőtt az arany szelencét vagy mondjuk szappantartót. – De
tartsunk rendet. Most nézzük meg mindenekelőtt azt a két szobát,
amelyből az arany szelence tünt el.
Odamentek a Molitor Árpád két szobájához; egy detektiv kinyitotta a
kulcscsal bezárt ajtót és ők megálltak a benyilóban. Eőry Kálmán
udvariasan magyarázta feljebbvalójának:
– Ez az a szoba, ahol a rejtelmes éjszakai látogatót egyszer tetten
csipték és majdnem elfogták. A tettesnek kulcsa kellett, hogy legyen a
szobához, mert a lakosztály Molitor Árpád ur halála óta be volt zárva. A
tettes a vékony porrétegben akkor itt hagyta a lába nyomát és ez a
lábnyom nem egyezett meg senkinek a lábával, aki ekkor a házban
tartózkodott. Én a detektivjeinknek meghagytam, hogy a két szobában
óvatosan mozogjanak és ha az időközben lerakódott porréteg alatt a régi
lábnyomok közül mégis sikerülne egyet felfedezniök, arra különösen
ügyeljenek. Csakugyan sikerült egy ilyen meglehetős épségben maradt
lábnyomot a toalettasztal mellett találniok. Ott van.
Bement a szobába. A toalettasztal mellett gombostüre erősitett kis piros
zászlócska volt a padló fájába tüzve. A piros zászlócska mellett a
vastag porréteg alatt elég világosan látszott egy széles lábnyom.
– Ha ennek a lábnyomnak a gazdáját megtaláltuk, akkor megvan a tolvaj.
Ránézett feljebbvalójára, aki egy fejbólintással felelt. Eőry kiment a
benyilóban álló detektivhez és halkan mondott neki valamit. Géza
elsápadt és dobogni kezdett a szive. Az ajtóra nézett. Még nem tudta, ki
lép be mindjárt, vesztére, azon az ajtón, de rettenetesnek érezte ezt a
biztosságot, amelylyel egy ember köré kérlelhetetlenül szorul már a
hurok. Eőry csendes elégedettséggel magyarázta felebbvalójának az
eljárása részleteit:
– Az első percben kétségtelen volt, hogy itt házi tolvaj dolgozott. Két
eklatáns eset történt; – az egyiknél épen távol volt, a másiknál
mindjárt épen kéznél volt. Ha semmi más gyanuok nem lett volna, ez
magában elég lett volna rá, hogy gyanussá tegye.
– Itt van!
Az ajtón Berecz lépett be. Elszántan, merev arccal állott meg az ajtó
közelében és szabályosan tisztelgett és hangosan jelentkezett
feljebbvalóinak.
– Jöjjön közelebb Berecz, – mondta Eőry elkomolyodva. – Vesse le a bal
lábáról a csizmáját.
Berecz megingott, mintha el akarna esni, egy másodpercig rángatódzott az
arca, azután – összeszoritotta a fogát, lehajolt és lehuzta a bal
lábáról a csizmáját. Durva szövésü, vastag harisnya volt a lábán.
– Jöjjön ide és tegye a lábát ebbe a lábnyomba, – oh, hohó, öregem, –
nézze meg az ember, még ilyen kis mókákra gondol… nem széttaposni azt a
lábnyomot. Lépjen bele ide előbb a vastag porrétegbe.
Hátralóditotta Bereczet. Berecz elsápadva eresztette le a lábát, azután
megbüvölt, tehetetlen engedelmességgel lépett oda, ahová
feljebbvalójának parancsoló keze mutatott. Eőry eltolta és föléje hajolt
a lábnyomnak.
– Tessék, – mondta nyugodtan. Nem lehet kétség.
A két lábnyom tökéletesen egyezett. Eőry benyult a zsebébe és kivette a
két aranytárgyat.
– Nézze meg ezeket is, Berecz, és ne kivánja, hogy a Rákóczi-uti
zálogházassal szembesitsem. Végezzünk gyorsan. Maga volt.
Berecz halálsápadtan mozgatta az alsó ajkát, mintha levegő után, vagy
valami védekező szó után kapkodna.
– Maga volt, – kiáltott rá a rendőrtisztviselő. Most ne próbáljon
hazudni is még.
Berecz kinzottan erőlködött. Védekezésre, tagadásra próbálta összeszedni
magát, de a hangos kiáltásra lecsuklott a feje, mintha ráütöttek volna.
Felnézett még egyszer és körülnézett mégegyszer, egy megsebzett állat
segitséget kereső, menekülést kutató tekintetével, azután lehajtotta a
fejét. Megadta magát.
– Én voltam, – mondta halkan.
Gézának a szivét égette a megadása előtt körülhordozott, állati
rettegéssel telt tekintete. Nem tudta nézni a megsemmisülő embert a
csizmával a jobb lábán és a harisnyával a bal lábán és szerette volna a
fülét bedugni, hogy ne halljon semmit abból, amit még mondani fog.
– Hogyan jutott be ebbe a szobába? – kérdezte Eőry Kálmán. Ez be volt
zárva.
– Kulcsom volt hozzá.
– Gondoltam. Minden szobához kulcsa van, mi?
– Igen.
– Miért nem tudott azokról a kulcsokról senki?
– Tiz esztendővel ezelőtt vettem át az akkori házfelügyelőtől. Az uj
személyzet nem is tudta, hogy ezek a kulcsok vannak.
– Hol tartja maga ezeket a kulcsokat?
– A pincében, a szénkamra mögött, elásva.
– Ugy! No, – mikor ebbe a szobába bejött, akkor már este elment
itthonról.
– Igen, szolgálatom volt.
– Itt a közelben állt poszton.
– Igenis.
– Azután: éjféltájban…
– Éjféltájban kinyitottam a kerti kaput. A csarnokban levetettem a
csizmámat, harisnyában feljöttem ide, itt kinyitottam az ajtót és…
– Ebben a szobában minden értékes tárgyat össze akart szedni, mert
remélte, hogy a lopást csak hetek vagy hónapok mulva fedezik fel.
Berecz nem felelt.
– Feleljen.
Berecz mélyebbre hajtotta a fejét és hallgatott.
– Jó. Ez is válasz. Azután megzavarták. Mi történt akkor?
– Amikor zajt hallottam, felkaptam valamit a sötétben… magam se tudtam,
mit… és kirohantam vele.
– Ugyanazon az uton vissza, amelyen jött.
– Igen.
– Másnap látta, hogy a lopást nem fedezték fel, akkor civilruhába
öltözködött és ezt itt elvitte a zálogházba.
– Harmadnap.
– Hát harmadnap. Ebből azután telt egy darabig mindennap husra. No,
azután a pénz elfogyott…
Berecz megrázta a fejét.
– Nem? Nem igy volt?
– Nem.
– Hát hogyan?
– Egy este megint erre cirkáltam és láttam, hogy az az őr, akit Noszlopy
kapitány ur kiállitott, nincs a helyén. Bejöttem azzal, hogy… ha jön
valaki… megmondom, hogy a kapu nyitva van. Azután bementem a földszinti
játékterembe… és nem birtam megállni, hogy azt az órát, amelyik ott
feküdt…
– Ez nem igaz. Készülnie kellett az egész dologra, mert ha a kerti kapu
nyitva volt is, a csarnokon át csak ugy juthatott be a földszinti
termekbe, ha kulcsa volt. A kulcsot tehát már előbb magához kellett
vennie. Igy volt?
– I… i… igy volt.
– Tudta, hogy az őr átjár a szomszédba.
– Tudtam.
– Az ablakot belülről kinyitotta és betörte, hogy azt higyjék, kivülről
hatolt be valaki.
– Igen.
– Azután a csarnokon át visszament az utcára.
– Igen.
– A zajra azután megint előkerült és segitett nyomozni.
– Igen.
– A lopott óra még a zsebében volt.
– Igen.
Eőry ránézett feljebbvalójára. A rendőrtisztviselő intett, hogy elég
volt, azután közelebb lépett Bereczhez, lehajolt hozzá és a foga között,
halkan, keserüen ezt mondta neki:
– Elmehet. – Szégyent hozott ránk. – Szégyelje magát.
Berecz eltaposott kinnal nézett fel rá, azután még mélyebben
összeomlott. Ájuldozva kereste meg a csizmáját, felhuzta és tántorogva
indult ki az ajtón.
– Ez egyelőre el volna intézve, – mondta Eőry fanyarul. – A kulcsokat
megkeressük… egyébként pedig… az urakat majd megint kérjük, ha
szükségünk lesz valamire.
Géza indult kifelé, azután visszafordult.
– Mi történik most vele? – kérdezte sietve.
– Mi elcsapjuk, – felelte a rendőrtisztviselő. Ha aztán ti feljelentést
tesztek, akkor kap egy pár esztendőt.
– És ha mi nem teszünk feljelentést?
– Akkor… szárazon viszi el. A cselekmény magánvádra üldözendő.
– Mi… nem teszünk… feljelentést, – mondta Géza lihegve.
Kisietett a szobából, végigrohant a folyosón és leszáguldott a lépcsőn,
előre a Berecz lakásáig. Egy ugrással áthaladt az első szobán és bent
volt a másodikban. A második szoba közepén ott állt Berecz József, a
kezében volt a szolgálati revolvere és a karjába bele volt kapaszkodva
alacsony, gömbölyü, agyondolgozott felesége. Szótlanul harcoltak. Berecz
ki akarta szabaditani a karját; azután átvette a revolvert a másik
kezébe; az asszony akkor ebbe is belekapaszkodott. Berecz le akarta
rázni magáról, az asszony halk, állati jajgatással kapcsolta magát ujra
meg ujra rá. Géza lihegve állott meg előttük.
– Adja ide azt a revolvert, – mondta – Berecznek.
Berecz ránézett és látszott rajta, hogy nem érti, mit mond. Géza
megfogta a revolvert és egyetlen rántással kicsavarta a kezéből. Berecz
üres szemmel nézett rá.
– Üljön le, – mondta Géza.
Berecz leült. Az asszony leoldódott róla, előbb megállt mellette, azután
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Molitor-ház: Detektivregény - 12
  • Parts
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 01
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1814
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 02
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1770
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    55.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 03
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 1812
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 04
    Total number of words is 3927
    Total number of unique words is 1654
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    57.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 05
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1667
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    50.1 of words are in the 5000 most common words
    58.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 06
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 1805
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    49.1 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 07
    Total number of words is 3902
    Total number of unique words is 1735
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 08
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 1760
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    50.0 of words are in the 5000 most common words
    58.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 09
    Total number of words is 3882
    Total number of unique words is 1708
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    55.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 10
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 1596
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 11
    Total number of words is 3861
    Total number of unique words is 1659
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    55.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 12
    Total number of words is 3915
    Total number of unique words is 1672
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 13
    Total number of words is 4022
    Total number of unique words is 1728
    36.7 of words are in the 2000 most common words
    49.1 of words are in the 5000 most common words
    56.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 14
    Total number of words is 4119
    Total number of unique words is 1738
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 15
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 1730
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 16
    Total number of words is 3898
    Total number of unique words is 1578
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 17
    Total number of words is 3904
    Total number of unique words is 1522
    35.4 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    55.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Molitor-ház: Detektivregény - 18
    Total number of words is 1345
    Total number of unique words is 692
    44.0 of words are in the 2000 most common words
    56.0 of words are in the 5000 most common words
    61.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.