A könyv története (1. rész) - 7

Total number of words is 3771
Total number of unique words is 1944
25.0 of words are in the 2000 most common words
36.6 of words are in the 5000 most common words
43.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
könyvkereskedést és nyomdát. Épen akkor indult ki Kassáról amaz örökké
emlékezetes, felfrissült szellemi mozgalom, mely majdnem 80 éves
tespedés után a magyar nyelvet és irodalmat felébresztette
tetszhalottaiból s azt egyszerre új életre, mondhatni virágzásra emelte.
Három fenkölt lelkű magyar ember megteremtette irodalmunk új irányát és
ez az új irány volt egyszersmind alapja későbbi szellemi életünk egész
jövőjének. Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Bacsányi János volt az
a három dicső férfiú, kiknek áldott nevét a hazai szellemi élet
története aranybetűkkel írt lapjaira.
Ők ugyanis tapasztalták a sok évek folytán beállott hanyatlást s a
magyar nyelvnek a latin elemmel való egybeforradását, valamint ezen ósdi
klasszikus nyelv minden téren lábra kapott kultiválását, tehát hazafiúi
kötelességüknek ismerték, hogy fejlődő magyar nyelvünket ismét jogába
helyezzék vissza. E célból megalakították az úgynevezett «Kassai Magyar
Társaság»-ot, az elsőt hazánkban s annak közlönyéül «Magyar Múzeum»
címen évnegyedes folyóiratot indítottak meg. Az I. évfolyam 1788-ban
ugyan Pesten jelent meg, de a II. évfolyamot 1792-ben már Kassán
Ellinger János Józsefnél nyomatták. Időközben Bacsányi János és Kazinczy
Ferenc között némi személyes, de inkább irodalmi nézeteltérések támadtak
s így utóbbi az I. évfolyam befejeztével kilépett a társaságból, mire a
II. évfolyam az előbbi egyedüli szerkesztésében és kiadásában jelent
meg. A III. évfolyamra is hirdetett Bacsányi János előfizetést, de
közben a vállalat hirtelen elakadt, mert egy forradalmi költeménye miatt
bevádoltatván, Kassáról távozni kényszerült.
Az irodalmi «triász» elejétől fogva kijelentette, hogy vállalatát csak
hazafiságból és semmiképen sem anyagi haszon kedvéért indította meg. A
«Magyar Múzeum» tehát előrelátásuk szerint nem is kecsegtetett anyagi
haszonnal, mert előfizetőinek száma egész létezése alatt a 327-nél
magasabbra nem emelkedett, mi az ilyen vállalatoknál még az akkori
mostoha viszonyok között sem ütötte meg az alapúl szolgáló üzleti
kalkulus mértékét. S így igazán különös, sőt nagyon sajnálatos, hogy
épen Kassa városa, melynek nevéhez örökké hozzáfűződik az új magyar
nyelv és irodalom születésének emléke, s mely emiatt húzamosabb időre
szinte központjává lett az egész két magyar haza szellemi életének,
mégis a legkevésbé támogatta ezen irodalmi vállalatot.
A «Magyar Múzeum» megszüntével Kazinczy Ferenc állott élére a magyar
nyelv és irodalom további fejlesztésének. Már közben megindított egy új
folyóiratot «Orfeusz» címen, mely ugyancsak Kassán jelent meg 1790-ben s
2 évfolyamot élt. Úgy a «Magyar Múzeum», mint az «Orfeusz» egy és
ugyanazon irányban kivántak segíteni a magyar irodalom elhanyagoltságán,
mely nemes célt a külföldiével egy színvonalon álló magyar időszaki
sajtónak megteremtésével igyekeztek elérni.
Jóllehet az «Orfeusz» is csak a «Magyar Múzeum» sajnos sorsára jutott;
de a magyar nyelv és irodalom iránti közöny csakhamar megszünt és a
közönség át-átérezni kezdte legszentebb javainak melegítő tüzét. Az sem
volt hasznára a «Kassai Magyar Társaság»-nak, hogy idővel végképen
feloszlott. Tagjait a sors ide-oda széthányta, csak egyedül Kazinczy
Ferencnek volt fenntartva a Kassán való továbbmaradás, hivatalos
állásánál fogva.
Kissé hosszasan foglalkoztunk a «Kassai Magyar Társaság» ügyével, de ez
szükséges volt, mert a nyelvújítás eme első mozgalma fontos momentum a
magyar könyvkereskedelem történetében.
Visszatérve Ellinger János Józsefhez, róla főleg mint könyvkiadóról
emlékezhetünk meg. Kiadványai mennyiségileg így állottak: 98 magyar, 18
német és 51 latin nyelvű. Ezek közül megemlítendő: Milton «Elveszett
paradicsom»-a Bessenyei Sándor fordításában (1796), Baróti Szabó Dávid
«Kisded szótár, mely a ritkább magyar szókat tartalmazza» (2. bővített
kiadás 1792) és «Költeményes munkáji» (3. kiadás három kötetben 1789)
című művei és Kazinczy Ferenc «Bács megyeije» (1790) és egy német
alkalmi beszéde, melyet tanfelügyelői hivatalába iktatása alkalmával
tartott.
Ellinger János József azon könyvkiadókhoz tartozott, kik a haladó kor
igényeihez alkalmazkodni tudtak. Kiadványai – bár nem számosak – de
mégis elegendők voltak arra, hogy azokkal az akkori időben élénk
kereskedelmet űzzön. Könyvkereskedésében különben más könyvkiadók
különféle kiadványait is árusította. 1820 táján üzleteit fia, Ellinger
István vette át.
A XVIII. század végén Maros-Vásárhelyen is volt már könyvkereskedő,
amint azt a következő fennmaradt körlevél mutatja: «M.-Vásárhelyen a
méltóságos született gróf nagyercsei Toldalagi László úr ő nagysága
házainál levő tipográfiában találtatnak ezek az eladó könyvek feles
exemplárokban, melyet a könyvszeretőknek kiszabott árával együtt, kiván
tudtukra adni nagyajtai Huszár Antal 1793-ban. Az eladandó könyvek ezek:
A magyar játékszin, első esztendő, első kötet, ára 51 kr., a 2., 3., 4.
kötetnek ára is 51–51 kr. – A Szinopéi Diogénes dialogusai Vieland
irásaiból, réztáblájával együtt ára 1 rf. – Herdernek és Leszingnek
mesélései, ára 1 rf. – Budai Basa, ára 15 kr. – Ujmodi gonosztevő, ára
20 kr. – Az igazgatások formáiról Fridrik munkáiból fordítás, ára 5 kr.
– A lebilincsezett Prometheusz Eschiluszból, ára 15 kr. – Kazinczi
Ferenc külföldi jádzó szinye. Első kötet Hamlet, Misz Sara Samson, ára 1
rf. – Keresztyén érzékenységei. Vielandból fordította Váli András, ára
31 kr. – A szerelem gyermeke, ára 24 kr. – Társalkodás regulái, öszve
szedte Szroy Sámuel, ára 3 kr. – Julia levelei Ovidiuszhoz ára 1 rf. –
Magyar Penelope, ára 12 kr. – Arany perecek, ára 20 kr.»
Ezek a könyvek képezték tehát Huszár Antal könyvkészletét s ezekkel
látta el a marosvásárhelyi közönséget, melyben nagy segítségére volt
Aranka György, az erdélyi irodalmi mozgalmak vezetője.
Rendszeresebb könyvkereskedők voltak még a XVIII. század végén:
Brassóban Reich testvérek (János és András) 1789-ben, kiknek
kölcsönkönyvtáruk is volt. 1793-ban Reich János kilépett a cégből és az
üzlet Reich András cégen folytattatott; ugyanott Wagner János András, ki
mesterségére nézve ugyan «Tuchmacher» volt, de azért könyveket is
kiadott és eladott. Sopronban 1794 táján Pfuntner Mátyásnak volt
könyvkereskedése és kölcsönkönyvtára. Szepesszombatban Liedemann
Jánosnak (1795–1800 között) vegyeskereskedése mellett jól berendezett
könyvkereskedése és 2–3 jelentékenyebb kiadványa is volt. Zágrábban 1795
táján két könyvkereskedés létezett: a Mühler örököseié, melyet későbben
Szuppán Ferenc vett át és a «Püspöki könyvkereskedés».
Most azonban térjünk át Buda és Pest, e két testvérváros
könyvkereskedelmére.
A kronológikus sorrendet követve, Kiss Istvánnal kell kezdenünk, ki
pályáját 1785-ben mint könyvkötő kezdte meg Óbudán. A bécsi «Magyar
Músa» 1789. évi 7. számában azonban már mint olyanról emlékszik meg
róla, ki nagyobb könyvraktárt tartott. Ugyancsak akkor már Kazinczy
Ferenc is érintkezett Kiss Istvánnal, mint ezt Horváth Ádámnak egyik
leveléből tudjuk, melyet 1789 május 13-án Szántódról intézett Kazinczy
Ferenchez. Többek között ezeket írja: «…Bárcsak mikor Kiss István budai
kompaktorral beszéltél, biztad volna rá, hogy küldjön egy néhány
«Hunniást és Holmit» azon helyekre, ahová minapi leveledre küldetni
kivántál…»
Kiss István szorgalmas és értelmes ember volt, miért is kartársai és
üzletfelei illő elismerésben részesítették. Üzletének híre mindinkább
növekedett, összeköttetései egyre jobban kiterjedtek, úgy hogy 1799-ben
már Pesten alapított rendes könyvkereskedést. Ez időtől fogva azután
kiadványaira e sorokat írta: «Pesthenn, találtatik Kiss István úr
Nemzeti Könyváros Boltjában». Kiss István méltán vallhatta magát
«nemzeti könyvárus»-nak, mert a külfölddel nem kereste az
összeköttetéseket, német könyvet alig tartott és 21 oly kizárólagos
magyar kiadvánnyal gazdagította a magyar irodalmat, melyek között nem
egy jeles mű dicsérőleg hirdeti kiadója nevét.
Kiss János 1827-ben bekövetkezett halálával a cég «N. Kiss István
özvegye és József fiá»-ra változott, mely így 1820-ig állott fenn s a
boldogult nemzeties szellemében folytattatott. 1821-től azonban már Kiss
József egyedül volt a tulajdonos.
Benedikt Mihály és társainak is volt Budán 1782-től kezdve
könyvkereskedése. A társak egyike valószinűleg Diepold Floridusz volt,
ki nemsokára reá 1783-tól 1785-ig ugyancsak Budán «Diepold Floridusz és
társai» cégen működött. 1786-ban pedig Lindauer Jánossal társult és a
céget «Diepold és Lindauer» név alatt folytatták. Ez a cég adta ki
1789-ben Klein János Sámuel «Nachrichten von den Lebensumständen und
Schriften Evang. Prediger in Ungarn» című 2 kötetes művét. Midőn azután
1790-ben Diepold Floridusz megvált társától, az üzlet Lindauer Jánosra
szállt, ki azt Pestre tette át és saját neve alatt folytatta 1793-ig.
Nevét több jeles magyar kiadvány közrebocsátásával is megörökítette.
Érdekes, hogy fényesen berendezett könyvkereskedésében könyveken,
térképeken és színezett terveken kívül, egyúttal jó, valódi tokaji
máslást is lehetett kapni nagy palackokban darabját 1 fr. 30 kr.-ért!
A legelőkelőbb könyvkereskedés e korban Strohmayer Ignác Antalé volt,
kinek 1788 táján alapított pesti főüzletén kívül Budán és Kassán
fióküzlete is volt. Személyéről csak annyit tudunk, hogy nemes ember
volt, mert ezt kiadványain mindig feltüntette. S hogy erdélyi születésű
volt, megmondja ő maga a kiadásában 1790-ben megjelent «Collectio
repræsentationum» I. részének «Præmonitum»-ában: «…engem ezen kollekció
kiadására nem ösztönzött sem a nyerészkedés, sem nemességem fitogtatása,
hanem csupán mint jó hazafihoz – tudniillik erdélyi születésűhöz illik…
stb.» Egyébként fel van róla jegyezve, hogy tekintélyes pesti polgár
létére, különösen a Lipótváros telepítése körül szerzett magának
érdemeket.
Előkelő összeköttetéseiről az akkori magyar írók és irodalompártolók
egymással folytatott levelezései tanuskodnak; különösen Kazinczy Ferenc
leveleiben találjuk sűrűn említve Strohmayer Ignác Antal nevét.
Kiadványai között pedig első helyen áll: «Abbildung der edlen
hungarischen Banderisten, wie sie im Jahre 1790… aufgezogen sind». E mű
4-rét alakban 4 levél szöveggel és 24 színezett egyenruha-jelmezt
ábrázoló rézmetszetű táblával jelent meg és a II. Lipót koronáztatásakor
kivonult sokféle magyar bandériumoknak festői s szebbnél-szebb jelmezeit
ábrázolja. Ezenkívül még 16 kiadványa ismeretes.
Korjellemző, de különösen az akkori alkalmazottak helyzetéről sok
világosságot felderítő azon «Hir-adás», melyet Strohmayer Ignác Antal a
Budán megjelent «Ungarische Staats- und Gelehrten Nachrichten» 1790. évi
augusztus 11-ről kelt 64-ik darabjának mellékletében közlött magyar
nyelven és mely szóról szóra így hangzik:
«Mindenek előtt tudva vagyon, hogy a köz-társaságnak elő-mozdítására,
nincsen egy-egy meg-kivántatóbb szükséges eszköz; mint a kereskedés s e
tekintetben minden igaz hazafinak is szoros kötelessége ezen jeles
ágazatját a haza boldogságának tehetsége szerint előmozdítani. Nem lehet
ebben akadály sem a nagy nemből való származás, se semmiféle rangja a
köz-társaságnak egymástól különböző tagjainak. Mert a mi egy tagnak
diszes és szükséges is cselekedni, nem lehet az a másiknak
becstelenségére.
E részben én is csekély értékemet a haza javára tellyes szívből
célozván, bátorkodom az nemes közönségnek alázatossan ajánlani; a midőn
szándékozok egy nemes ifjat keresni, a ki, minekutánna oskolabéli
tanulását elvégezte s a magyar, deák, tót, német nyelveken szóllani tud,
azomba a frantzia nyelv megtanulására is magát ajánlja, praktikans
nevezet alatt mellém jönne könyvárrosi hivatalom folytatására lévén
segedelmül, igérvén, hogy nemcsak szabad asztalt, de ingyen szállást
ahoz tartozó fütéssel, gyertyával fogok számára szolgáltatni, de azon
felyül a többi polgári inasok minden szükséges házi szolgálatot körülte
el fognak végezni, úgy hogy e szerint csak ruhájára lesz magának gondja.
Két esztendők után pedig már öltözetére s egyébb szükségeire is
esztendőnként 200 r. for. úgy igérek, hogy az alatt szorgalmatosságát s
hűségét tapasztalván, fizetését meg-megnagyobbítani kötelességemnek
fogom esmérni.
Ha el-gondolom, melly nemes kereskedésnek tartatik a könyv-árosság
Francia-, Anglia s Németországba, úgy látom, hogy annak javaslására
indító okokat előhozni a hazafiak előtt szükségtelen. Költ Pesten 9.
Augusztus. 1790. Strohmayer Ignátz Antal, könyvárros.»
E felhívásnak azonban aligha lett foganatja. A magyar ember, kivált
akinek kutyabőre is volt, húzódozott a kereskedéstől, s középkori
felfogással lealázónak tartotta azt.
Pesten újabb könyvkereskedést Stahel József és Kilián Ádám alapítottak
1789-ben. Az üzletalapítást a következő német szövegű körlevéllel
tudatták, mely magyar fordításban így hangzik: «Pest, 1789. évi
augusztus 1-én. T. c. Elegendő tőkével ellátva, az itteni piacon új
könyvkereskedést rendeztem be, mely üzletkönyveit és számláit bécsi
üzletemtől egészen függetlenül vezetni fogja. E vállalatomnál Kilián
Ádám úrral szövetkeztem, ki nemcsak boldogult édesatyámnak, Stahel Jakab
János würzburgi könyvkereskedőnek számos éven át tett legjobb
szolgálatokat, de bécsi üzletemben az én oldalomon is már húzamosabb
időn át sikeresen működik, amiért őt t. címednek mint jóravaló szolid
férfiút ajánlhatom. Közös vállalatunkhoz ennélfogva t. címed barátságos
jóindulatát kérjük. Sziveskedjék alábbi cégjegyzésünket tudomásul venni
és semmi másnak hitelt nem adni. Van szerencsénk mély tisztelettel
maradhatni stb., kik jegyezni fognak… Stahel József és Kilián Ádám».
E körlevél szerint Stahel Józsefnek Bécsben már volt könyvkereskedése s
hogy Pesten is nyitott könyvkereskedést, az az ez időben ujjáébredt
szellemi élettel hozható összefüggésbe. Egyébként az ezzel felidézett
irodalmi mozgalmak több külföldi könyvkereskedőt csábítottak
Magyarországba.
A Stahel és Kilián cég, mint könyvkiadócég is szerepelt. Azonban
mindössze csak 2 kiadványát ismerjük. Az egyik: Horváth Ignác István
«Commentatio practica in ordinem judiciarium» című művének II. kötete,
megjelent 1790-ben. Az I. kötet még 1788-ban jelent meg Bécsben Stahel
Józsefnél. A másik: «Szükségben segítő könyv stb. Németből fordította
Kömlei János». E mű szintén 1790-ben jelent meg és ára 30 pengő krajcár
volt, ami – tekintve terjedelmét (513 lap) – rendkívül olcsónak
mondható. E mű megjelenéséről a «Bécsi Magyar Kurir» 1790 március 15-iki
számában is szólott s ezzel kapcsolatban Stahel Józsefről a következőket
említette föl: «Itt Bécsben, egy nagytudományú, s Nemzetünkhöz (mellynek
nyelvét nagy előmenetellel tanulja is) különös indulattal viseltető
könyv-áros Stahel úr, olly megbecsülhetetlen könyvet fordíttat maga
költségén magyarra s adat ki képekkel, a mellynek hasznos voltát csak
onnan is lehet sajditani, hogy német nyelven lett kibocsáttatása után,
igen kevés idő alatt 80,000 nyomtatvány költ el. A könyvnek német homlok
irása ez: Noth und Hülfsbuch – magyarul illy titulussal fog megjelenni:
Szükségben segitő könyv. Együgyü embereknek vagyon irva, és igy annál
közönségesebb hasznú». Hogy Stahel József szorgalmasan tanulta a magyar
nyelvet, azon nem csodálkozunk. Hiszen az új nemzeti áramlat, mely épen
akkor volt a legerősebb, mindenkitől megkövetelte, hogy magyarul tudjon
beszélni. Aki tehát boldogulni akart itten, annak okvetlenül meg kellett
tanulnia a magyar nyelvet. Ha nem is hazafiságból, de érdekből. Stahel
József is csak adta a hazafit, mikor a «Segítőkönyv» előszavában ezeket
írta: «Kedves Haza!… jóllehet én, a mi az eredetemet illeti nem magyar
vagyok: kérlek mindazáltal egész bizodalommal és tartozó tisztelettel,
hogy engemet fogadott fiaidnak számok közzé bé venni, és anyai kebledben
ápolgatni méltóztassál; úgymint aki a magas könyves boltjából kitelhető
minden szolgálatommal erántad vonzó állhatatos buzgóságommal és örökös
hűségemmel magamat Neked feláldozni, s életemnek minden napjaiban a Tiéd
maradni kivánok. Stahel József, bécsi és pesti könyv-áros».
Stahel József, úgy látszik, hamarosan beleunt a hazafiusdiságba, mert
már 1794-ben megvált a pesti üzlettől és ismét Bécsbe vonult vissza. Így
azután Kilián Ádám volt a pesti üzlet egyedüli tulajdonosa, ki azonban
előrehaladott korára való tekintettel maga mellé vette öccsét, Kilián
Györgyöt és ennek következtében a cég a «Kilián Testvérek»-re változott.
A két testvér 14 évig működött együtt. 1809-ben Kilián Ádám elhunyván,
Kilián György egyedül lett a tulajdonos és saját neve alatt folytatta.
Hogy Kilián Ádám derék magyar könyvkereskedő volt, azt megtudjuk
Vitkovics Mihálynak 1809 junius 9-én Kazinczy Ferenchez intézett
leveléből, melyben Kilián Ádámra vonatkozólag ezt írja: «…Leveledet
Szögyényi úrnak átadtam… Kiliánnak is átadtam, tudniillik az ifjabbiknak
(Györgynek), aki igérte, írni fog hozzád. Az öregebbiket (t. i. Ádámot)
éppen azon nap, május 26-án, midőn leveledet vevém, szállásom mellett
vitték el a fekete széles kocsin az örök elnyugvásra. Szivfájlalva
néztem le koporsójára ezen embernek, ki hazánkban a jobb könyvek
árulásával annyi jót tett vala. Ha e mennydörgős idő el nem söprőzte
volna tőlem a múzsámat, végsőt zenegtem volna tiszteletére. Be sok
érdemes férfi, minden végső megtiszteltetés nélkül múl ki közülünk.
Ellenben sokat, kik egy szives könnyet sem érdemelnek, apotheosissal
szállítanak a földbe».
A «Kilián Testvérek» cég könyvkiadói tevékenységét 6 kiadvány hirdeti: 4
latin és 2 magyar. Utóbbiak Gyöngyösi Jánosnak magyar versei 2 kötetben.
Nagy érdemeket szerzett azonban a «Kilián Testvérek» cég azáltal, hogy
kiadta a lipcsei Messz-Katalog mintájára az «Allgemeines Verzeichniss
der inländischen neuen und neu aufgelegten Bücher, für den Pester
Josephi Markt 1798» című vásári könyvjegyzéket, melyet nagy
szakértelemmel Schediusz Lajos, az irodalomtörténet tanára szerkesztett.
E könyvjegyzéket 1799–1802. években is közrebocsátotta. Az elsőt, az
1798. évit nem épen kedvezően fogadta az egykorú kritika. Egyik birálója
akként nyilatkozott, hogy ezzel csak irodalmunk szegénységét mutattuk
be. Schwartner Márton pedig főleg nyomdai kiállítását vette birálat alá
és azt jegyezte meg, hogy a kis 8-rétű 18 oldalra kinyujtott füzetkét
valamivel nagyobb alakban és kisebb betűvel egy lapra lehetett volna
kinyomtatni.
A kedvezőtlen kritika dacára a könyvjegyzék mégis nagy szolgálatot tett
és szinte nélkülözhetetlen volt a vásárokat látogató könyvkereskedőknek.
Különösen abban az időben, mikor a kereskedelem minden ágának, tehát a
könyvkereskedelemnek is, a vásározás volt lüktető ereje. A vidéki
könyvkereskedők és könyvkiadók pedig egyenesen a híres pesti vásárokra
támaszkodva alapították üzletüket, mert bebizonyult, hogy ilyenkor a
könyv legkelendőbb. A legkeresettebb vásári cikkek azonban a csempészett
könyvek voltak. Maguk a könyvkereskedők is gyakorolták ugyan a
csempészést, de csekélyebb mértékben. A cenzura által eltiltott
könyvekre a legártatlanabb, többnyire vallásos címet nyomtattak s ezek
mint «Krisztus követése», «Szentek legendái» és ehhez hasonló címek
alatt siklottak át a határszéli vámokon felállított vizsgáló
hivataloknál. De nagyobb vásárokra rendesen a legnagyobb választékban
hozták a külföldi irodalom legújabb, tiltott termékeit. Sőt voltak
emberek, kiknek az ezekkel való kereskedés biztosította megélhetésüket.
Mint ezidőbeli pesti könyvkereskedő megemlítendő még Pauer Mihály.
Üzletéről azonban csak annyit tudunk, hogy az 1786-ban még Trattner
János Tamásé volt, kinek Pesten kívül az osztrák birodalom hét nagyobb
városában volt még könyvkereskedése. Főüzlete Bécsben volt és e
városokban leginkább azért alapított könyvkereskedést, hogy nagyszámú,
de főleg utánnyomatokból álló kiadványait terjeszthesse.
Azonkívül volt Pesten, az országúton, báró Orczy házában Lövi I. M.-nek
héber könyvkereskedése, mely arról érdekes, hogy ugyanazon épületben még
ma is létezik, csakhogy az Orczy-féle ház király-utcai oldalán.
Akkoriban is mint ma, e könyvkereskedés készlete legnagyobbrészt a
Talmud könyveiből állott.
A XVIII. század magyar könyvkereskedelmét a «Magyar Minerva» könyvkiadó
és könyvterjesztő vállalat működésének ismertetésével zárjuk le. Ezen
vállalatot 1788-ban Takáts József, az akkori irodalmi mozgalmak egyik
lelkes és kitartó vezetője alapította oly célból, hogy megkönnyítse a
magyar művek kiadását és némi anyagi hasznot is nyujtson az íróknak. A
vállalat tervét Takáts József 18 pontban dolgozta ki, melyet gróf
Festetits Györgynek is bemutatott, ki azt jóváhagyta és egyszersmind
igéretet tett, hogy évenkint 1000 forinttal hozzájárul a vállalat
fenntartásához.
A vállalat tervét azután levélben a nevesebb írókkal is közölték,
különösen Baróti Szabó Dávid, gróf Gvadányi József, Molnár Borbála,
Kultsár István, Virág Benedek, Révai Miklós, Veszprémi István,
Keszthelyi László, Dugonics András és Szatmári Pap Mihállyal, kiket arra
is felkértek, «hogyha vagy maguknak kiadandó kész munkáik volnának, vagy
másoknál nyomtatást érdemlő kéziratokat tudnának heverni, adják Takáts
Józsefnek értésére, aki mind a reviziónak, mind a közrebocsátásnak
előmozdításában egész készséggel el fog járni és bizonyossá teszi őket a
9. pont alatt megigért jutalomnak megnyeréséről.» A terv említett 9.
pontja ugyanis így szólott: «A helybenhagyott munkáért az író jutalom
nélkül nem fog maradni. A legnagyobb jutalom 500 exemplárban, a
legkisebb 150-ben állhat. Ha pedig talán inkább készpénzt kivánna a
szerző, jókor jelentse meg szándékát, és úgy fog azután közmegegyezéssel
a jutalom meghatároztatni. Tudni való, hogy az eredeti munkák mindig
nagyobb becsben tartatnak, mint a fordítások; mindazonáltal a jelesebb
könyvek fordítóira is illendő tekintet fog lenni.»
Takáts József a felhívásra több mint száz levelet kapott a magyar
íróktól, kik siettek neki bejelenteni kész vagy készülő műveiket. Válasz
nélkül egyiket sem hagyta s így rövid két év alatt nagy számmal írta a
legkülönfélébb leveleket, melyek irodalomtörténeti szempontból is
fontosak, mert számos oly magyar műről adnak felvilágosítást, melyek
napvilágot sohasem láttak.
A beérkezett műveket Takáts József bemutatta gróf Festetits Györgynek,
ki egyelőre – tekintve, hogy kevés pénz állott rendelkezésükre, – a
következő műveket jelölte kiadásra: Ányos Pál verseit, gróf Teleki
Domokos «De administratione legati Comitatum etc.» című latin művét és
Molnár Borbála «Szerencsétlen szerelem» című költői elbeszélését. Ányos
Pál verseit Bacsányi János gyüjtötte össze s ezért 100 forint jutalmat
kapott. Molnár Borbála pedig 12 aranyat. Az itt felsorolt 3 mű közül
1798-ban elsőnek Ányos Pál verseit adták ki. A következő évben azonban
Takáts József az «Erkölcsi oktatások» című műve jelent meg, utána pedig
Virág Benedek költeményeinek kellett volna megjelenniök, de hirtelen
váratlan csapás érte a vállalatot, minek következtében ezek megjelenése
egyelőre elmaradt. Gróf Festetits György ugyanis minden előzetes
értesítés nélkül megvonta az 1000 forintnyi segélyt s minden kérés
ellenére szándékát nem másította meg.
Képzelhető, mily nagy volt Takáts József elkeseredése annak láttán, hogy
az oly szépen megindult vállalatba helyezett reménye egy csapásra
széjjelfoszlott. Fölötte érdekes az a levél, melyet ez alkalommal Aranka
Györgynek 1799 április 29-iki kelettel Bécsből írt. Megtudjuk belőle,
hogy minő tervei voltak a «Magyar Minervá»-val, milyenek voltak az
akkori nyomdai és könyvkereskedelmi viszonyok, és milyen nehézségekkel
kellett a magyar íróknak megkűzdeniök. «Alig kezd a jó remény
csillámlani – írja többek között – mindjárt megint komor fellegek
borítják a tiszta eget. Ime Minervánk is közelít a sírhoz! Midőn én
tehetségem szerint dolgozom gyarapodásán, egyszersmind oly értelmű
levelet veszek Keszthelyről, hogy Mæcenásunk Lipszky hadnagy
magyarországi mappáira 2000 forintot szánván, nem segítheti a Magyar
Minerva folytatását. Szörnyű csapás volt ez az én jó szándékomnak;
annyival is inkább, hogy én általam estek meg az igéretek néhány munkás
férfiaknak írásaik kinyomatása iránt. Mely hirtelen, mely csúfos
változások ezek! Oda néki. Én ugyan még minden erőimet megvetem, hogy
fordulást tegyek a rossz dolgon; nem kimélem a szép, a nyomós kérést; de
ha ez nem használna is, mégsem hagyom oly hamar kihalni a Minervát. Reá
szánom időmet, fáradságomat, csekély mindenemet, amíg csak győzöm. Ha
kevesebbet is, de csak fog esztendőnként valamit látni édes hazám.
Bécsben kivánnám tölteni életem napjait, eshetik módom, hogy pártfogókat
szerezhetek a jámbor és hasznos igyekezetnek. Lehetetlen, hogy az olyan
munkálkodásnak ellenségei támadjanak, a melyhez, igérem, soha még csak a
gyanu sem fog férhetni. Ami a II. kötetből bejövend, nekem méltóztatott
ajándékozni a méltóságos gróf. Ezt én a III. kötet, Virág Benedek
felséges költeményei kiadására fordítom; és így teszek a többi részekkel
is. Mely könnyű dolog volna minden akadályokon győzedelmeskedni, ha a
könyvbéli kereskedés jobb lábon állana hazánkban. Mind tiszta, de
szomorú igazság, amit ezen tárgynál méltóztatott utolsó levelében írni
Nagyságod. Vajha foganatos eszköz volna a fogyatkozás megjavítására a
könyvárúsokkal való szövetség! De tapasztalásból szólok, így sem
orvosolhatjuk meg a nyavalyát. Ezen zsugori emberek sokkal drágában
árulják a könyveket, hogysem keletök lehetne; vagy, ha van, részint
megcsalódik s így elkedvetlenkedik az olvasó fél; részint nem adunk
annak idejében gyámot, föl nem küldik a bévett pénzt, epesztő
bizonytalanságban hagyják, számtalan leveleire is, a kiadót. Weber,
pozsonyi könyvnyomtatónak, még tavaliban 50 exemplárokat küldöttem
Ányosból az eladás végett és még csak két hét előtt tudhattam meg gyakor
értekezéseim után tőle, hogy csak egyetlen-egyet sem adott el belőle.
Még eddig csak jó barátim segítségével kelt el Minervából, a mi elkelt.»
Amit Takáts József e levélben igért, azt csakugyan teljesítette. Kiadta
Virág Benedek költeményeit. Utána azonban egészen 1808-ig nem jelent meg
semmi a «Magyar Minerva» kiadásában. Ezévben azután megjelent Pápai
Sámuel «A magyar literatura esmérete» című 2 kötetes nagy műve.
Ezenkívül – Dréta János anyagi támogatása mellett – Ruszek József
«Magyar filozófiá»-ja jelent még meg a «Magyar Minerva» kiadásában s
azután megszünt.
A XIX. században érte el a magyar könyvkereskedelem mai szinvonalát,
ámbár már a XVIII. század végén – a politikai és szellemi élet
újjáébredésével – emelkedett magasabb színvonalra. A század elején a
magyar könyvkereskedelem még nagyon is német szellemű volt, de ezen ne
csodálkozzunk, hiszen németek vetették meg hazánkban a könyvkereskedelem
szilárd alapját s így természetszerűen csak lassan ébredt a nemzeti
öntudatra. De azért voltak magyar származású könyvkereskedők is, kik – s
ez elég jellemző az akkori korra – mind nemes családokból kerültek ki.
A XIX. századnak köszönheti a magyar könyvkereskedelem az első
könyvészetet, melyet 1803-ban «Magyar Könyvesház, avagy a magyar
könyveknek kinyomatások ideje szerént való rövid említésök» cím alatt
Sándor István adott ki Győrött. Sándor István különben már 1795-ben
«Sokféle» című III. kötetében közölt 105 XVI. századbeli magyar könyvet
s már ekkor azon óhajtását fejezte ki, vajha a XVIII. századbeli magyar
könyvek címeit is valaki összeállítaná. És ez a valaki, ő maga volt. «Az
én Könyvesházam – írja 1803 május 20-án Révai Miklósnak – most minden
órán elkészül. Streibig megigérte, hogy pesti Medárd-vásárra leviszi.
Ideje is immár, mert egy egész esztendejénél tovább kezeinél hever.
Abból a magyar literaturának történeteit alkalmasan megbővitheted.»
Ugyanezen év szeptember 25-én pedig már azt írja Révai Miklósnak: «Az én
Könyvesházamat is a tollamnak hasznát vevő Streibig egyszer valahára
kinyomatta.»
A «Magyar Könyvesház» 285 lap terjedelmen 1054 magyar művet sorol fel és
pedig a XVI. századból 198 művet, a XVII. századból 788-at és a XVIII.
századból (1711-ig) 78-at. Ezzel a könyvészet természetesen nem volt
teljes; tekintve azonban, hogy elsőnek készült, így is sok fáradságba
került az összeállítása. Mindenesetre nagy hálával gondolunk Sándor
Istvánra, ki megalapította a magyar könyvészetet.
Utána Döbrentey Gábor és hívei foglalkoztak a magyar könyvészet ügyével.
Az érdekében elfoglalt álláspontjukat egy kis füzetkében fejtették ki,
melyet ily cím alatt bocsátottak közre: «Planum egy tökélletes Magyar
Bibliografia és Szókönyv iránt. Pesten, Trattner János Tamás betűivel
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A könyv története (1. rész) - 8
  • Parts
  • A könyv története (1. rész) - 1
    Total number of words is 3706
    Total number of unique words is 1828
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.2 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 2
    Total number of words is 3674
    Total number of unique words is 1739
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 3
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1783
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 4
    Total number of words is 3688
    Total number of unique words is 1772
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 5
    Total number of words is 3563
    Total number of unique words is 1793
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 6
    Total number of words is 3597
    Total number of unique words is 1817
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 7
    Total number of words is 3771
    Total number of unique words is 1944
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    36.6 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 8
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1807
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 9
    Total number of words is 3682
    Total number of unique words is 1684
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 10
    Total number of words is 699
    Total number of unique words is 440
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.