A könyv története (1. rész) - 2

Total number of words is 3674
Total number of unique words is 1739
24.4 of words are in the 2000 most common words
36.3 of words are in the 5000 most common words
42.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
maradjon jó emlékezetben, kiváltképen ez okon, mert ez volt, aki
legelsőben Magyar Országban az Istennek új testamentomi Szent Beszédét
Magyar nyelven kinyomtatta.»
[Illustration: Erdősi Szilveszter János «Új Testamentum»-ának bevezetése
kicsinyített hasonmásban.]
Nyolc évvel az újszigeti nyomda megszünte után, 1550-ben, Kolozsvárott
Heltai Gáspár állított fel nyomdát. Heltai Gáspár protestáns lelkész és
író származására nézve szász volt s tanulmányait a wittembergi egyetemen
végezte. 1545-ben elnyerte a kolozsvári lelkészi állást s 1550-ben, egy
külföldről jött szakképzett könyvnyomtatóval, Hoffgref Györggyel
felállította igen szép betűkkel, csinos díszítményekkel és hangjegyekkel
felszerelt nyomdáját. Legelső ismert könyve «Kisded magyar káté»-ja,
mely még a nyomda felállításának évében, 1550-ben készült. Ez évben még
egy könyvet bocsátottak közre, a «XIII. század elején hozott itéletek
jegyzőkönyvé»-t, latin nyelven. A következő évben pedig megjelent 4
kötetre tervezett biblia-fordításának I. kötete. Ugyancsak 1551-ben
kezdték és 1552-ben fejezték be «Jesus Sirah és Bölcs Salamon
könyvei»-t, valamint a «Részegségről és tobzódásról» című művet és a
bibliai-fordítás IV. kötetét. Ezeken a könyveken mint a nyomda
tulajdonosa Heltai Gáspár és Hoffgref György van feltüntetve. 1553-tól
1557-ig azonban csak az utóbbinak a neve szerepelt a nyomdából kikerült
könyveken. Úgy látszik, a két társ nem tudott egymással összeférni,
minek folytán Heltai Gáspár kilépett.
Heltai Gáspár 6 éven keresztül nem foglalkozott könyvnyomtatással. De
már 1559-ben ismét átvette a nyomdát s ez időtől kezdve egymaga volt a
tulajdonos. Újabb könyvnyomtatói munkásságát «Magyar Agendájá»-nak a
kiadásával kezdte meg, melynek latin előszavában ezt írja: «Ime
legkedvesebb atyámfiai! a ti magatok és az egyházak használatára újra
kiadtam az Agendát, az az: az egyházi cselekedetek formáit magában
foglaló könyvet, első szüleményét újra megindított munkásságomnak,
melyet előbbi társammal való kijöhetetlenségem miatt, bizony nagy
fájdalmamra, kénytelen voltam félbeszakítani. Nem is gondolhatok különös
megindulás nélkül ezen 6 esztendő lefolyására, mely az egyház valami
kitünő haszna nélkül enyészett el.» E sorokból azt vesszük ki, hogy a
nyomda az alatt a 6 év alatt nem mutatott fel valami fényes eredményt.
De a mulasztást Heltai Gáspár fényesen pótolta. Egészen haláláig
szakadatlanul folytatta könyvnyomtatói munkásságát. Utolsó műve a
«Krónika a magyarok viselt dolgairól», mely hosszú ideig nemzetünk egyik
legkedveltebb olvasmánya volt. Ennek a műnek a nyomtatását azonban már
özvegye fejezte be 1557-ben. Az öreg Heltai Gáspár közben meghalt.
Joggal mondhatjuk, hogy működésével halhatatlan érdemeket szerzett a
magyar könyvnyomtatás és irodalom terén. De mondhatjuk azt is, hogy az
erdélyi zománc-technikát, mely a híres kolozsvári Rákóczi-kehelyben
maradt meg legnagyszerűbb formájában, ő vitte be a könyvdíszítésbe.
[Illustration: Heltai Gáspár nyomdajegyes homlokléce.]
Halála után 7 évig özvegye bírta a nyomdát, kitől azután fia, ifj.
Heltai Gáspár vette át, ki apjának méltó utódja volt s ugyancsak számos
művel gazdagította irodalmunkat. Többek között nyomtatta Werbőczy
«Hármaskönyvé»-t és Tinódi «Króniká»-ját, az első históriás
énekeskönyvet és a «Kopaszság dicséreti»-t.
Ifj. Heltai elhunytával a nyomda leányára, Heltai Annára szállott, kinek
révén Láng Tamás lett a tulajdonos. Ezután 1630-ban az utóbbi egyik
rokonának, Raviusz Mátyás kezébe került a nyomda. Mint művezetők
működtek ifj. Heltai Gáspár elhalálozása után ezen nyomdában: Makai
Nyirő János (1619–1621), Válaszuti András (1624), Szilvási András
(1625–1630), Abrugi (Abrugyi) György (1630–1660). Ez volt a
Heltai-nyomda utolsó művezetője.
A XVI. századbeli magyar könyvnyomtatásnak egyik legérdekesebb alakja
kétségkívül Huszár Gál, a tudós pap és reformátor volt, ki először 1554
végén tűnt fel, mikor Oláh Miklós érsek üldözése elől Magyaróvárra
menekült. Az érsek valószínűleg az új hit terjesztése miatt vette
üldözőbe. Huszár Gál Magyaróváron 1557-ig időzött. Még ez évben Bécsbe
ment, ahol barátságot kötött Hoffhalter Ráfáellel, az akkor általánosan
ismert könyvnyomtatóval. Tőle megtanulta a könyvnyomtatás mesterségét s
mielőtt Bécsből eltávozott, nyomdát is vásárolt, melyet 1558-ban
Magyaróváron állított föl.
Huszár Gál könyvnyomtatói működése azonban a környékbeli katolikus
papságnak nem tetszett. A káptalan Ferdinánd király előtt be is
panaszolta «eretnek könyvek» nyomtatása miatt. Emiatt Magyaróvárról
menekülnie kellett, különben börtönbe került volna. Épen ekkor kapott
Kassa városától meghívást, az ott megüresedett hitszónoki állásra. Így
lett 1560-ban kassai hitszónok. Kassai rövid tartózkodása azonban
folytonos zaklatások, idézések közben telt le. Alig hogy Kassára ért,
ott is megkezdődött a protestánsok üldöztetése s így többekkel együtt ő
is börtönbe került. Híveinek azonban sikerült őt a börtönből kiszöktetni
és álruhában kijuttatni a város falain kívül. Szabad volt tehát az út és
gyorsan menekülnie kellett. Útja Debreczenbe vitte. Itt sem pihent
tétlenül. Nyomdáját, melyet sikerült Kassáról magával hoznia, azonnal
felállította s megkezdte működését, nem mint pap, hanem mint Debreczen
első könyvnyomtatója. Itt 1561-ben már kiadta a «Szent Pál apostol
levelei» című művet. Ezenkívül még néhány könyvet nyomtatott. Csakhogy a
könyvnyomtatás nem biztosított neki megélhetést s így Debreczent is
hamarosan otthagyta. Innen 1562-ben Révkomáromba ment, majd 1565-ben
Nagyszombatba, de egyik helyen sem volt maradása az új hit terjesztése
miatt. 1570-ben Komjátiban állapodott meg s itt 1573-ig könyvnyomtatói
munkásságot fejtett ki. 1574-ben a pápai egyház meghívta lelkésznek és
itt fejezte be 1575-ben viszontagságos életét.
Huszár Gál után Török Mihály volt Debreczen könyvnyomtatója, ki 1563-tól
1567-ig működött. Egyidőben telepedett meg Debreczenben
vándornyomdájával Hoffhalter Ráfáel bécsi könyvnyomtató, ki Bécsből az
új hit terjesztése miatt volt kénytelen Magyarországba menekülni. Itt
1565-ben, későbben pedig Nagy-Váradon nyomtatta Meliusz Péter
szuperintendens műveit. Utánuk következett Komlós András, ki
1569–1575-ig működött. Komlós Andrást Hoffhalter Rudolf váltotta fel,
Hoffhalter Ráfáel fia. Debreczenben 1576-tól 1587-ig működött, de közben
Nagy-Váradon is megfordult nyomdájával. 1590-től 1593-ig Csáktornyai
János volt Debreczen könyvnyomtatója.
[Illustration: Hoffhalter Ráfáel nyomdajegye.]
Gyulafehérvárott János Zsigmond meghivására Hoffhalter Ráfáel állított
fel nyomdát 1567-ben, ki Debreczenből jött ide. Minthogy pártfogója a
választott magyar király címet viselte, magát királyi könyvnyomtatónak
nevezte. A nyomda 4 évig működött s ezen idő alatt kizárólag az
unitárius hitfelekezet érdekét szolgálta. János Zsigmond halála után a
katolikus Báthori István fejedelem rendeletet adott ki a nyomtatás
korlátozására vonatkozólag s ennek következtében a nyomda megszűnt.
Számottevő nyomdák voltak a XVI. században Nagyszebenben is. Itt
1575-ben Heuszler Márton és Wintzler Márton állították fel az első
nyomdát. Utóbbit későbben Frautlinger Gergely váltotta fel. Mint
nagyszebeni könyvnyomtatók szerepeltek még: Greusz György (1588), Krato
János Henrik (1590–1594), Fabriciusz János (1596–1598), Thilen Jakab
(1618), Pisztoriusz Márk (1629–1657), Hermeliusz János (1659),
Hildebrand Kristóf (1659).
Felsőmagyarország egyik nagyfontosságú kereskedelmi és politikai
városában, Bártfán, 1578-ban Gutgeszell Dávid állított fel nyomdát,
melyből 1599-ig számos latin és német nyelvű könyv került ki. Bártfa
akkori könyvnyomtatásáról a «Vasárnapi Ujság» 1870. évi 22. számában
Eötvös Lajos tollából a következő érdekes sorokat olvassuk: «Gutgeszell
Dávid bizonyosan német ember volt, a város és az egész környezet szász,
a katonai főparancsnokság idegen s a felső vidék irodalmi nyelve latin,
német s némi részben szláv volt, csak magyar nem. Egészen más helyzete
volt Debreczennek, Kolozsvárnak, Váradnak és Nagyszombatnak – mely
utóbbi akkor még tiszta magyar város volt – s épen ezért lehetett az
itteni nyomdák működése csaknem kizárólag magyar, míg ellenkezőleg
Bártfáé idegen.» Gutgeszell Dávidot 1598-ban a nem kevésbé termékeny
Klösz Jakab váltotta fel és működött 1667-ig. Nyomdája meglehetős
berendezéssel bírt, minek bizonyítéka az a könyv, melyet I. Rákóczi
György költségén 1628-ban nyomtatott. Ez a könyv, Gvedvara Antal
«Fejedelmeknek serkentő órája» című műve volt, Prágai András szerencsi
udvari predikátor fordításában. A több 100 ívre terjedő ívrétű mű
különösen ízléses címbetűivel tűnt ki és az akkori kor egyik
legolvasottabb könyve volt. Ebből a műből Péchy Jenő gyűjteményében
fennmaradt egy példány, melynek belső lapján I. Rákóczi Györgynek ezen,
saját kezeivel bejegyzett parancsa olvasható: «Ez könyvet adtam mostam
szerencsi tiszttartóm Tállyai István kezében, hogy gondját viselje és a
várhoz megtartsa, jövendőben ha ő róla leszállana is, ezt akármi módon
inventáriumban tartozzék beiratni és az vártól nem idegeníteni,
becsületi oltalmazás alatt, ő utána az többi is ezen pena alatt. Datum
Szerencs 28 die Anno 1629. Rakoczy Georg.»
Míg az eddigi nyomdák a protestántizmus érdekében működtek, addig a
Telegdy Miklós nagyprépost által 1577-ben felállított nagyszombati
nyomda kizárólag a katolicizmus szolgálatában állott. Telegdy Miklós
ugyanis időszerűnek látta, hogy végre energikus eszközökhöz forduljon s
ezért megvásárolta a bécsi jezsuiták évek óta heverő nyomdáját és saját
házában felállította. Ebből a nyomdából kerültek ki azután az ébresztő
katolikus irodalom első termékei. A nyomda legelső ilyirányú terméke
Telegdy Miklós «Evangelium»-a volt, melynek címlapja végső sorai így
szólnak: «Nyomtattatott Nagy-Szombatban, Az Felséges Romai Chaszarnac
Kegyelmes engedelmeboel, ugyan azon Telegdy Miklós házánál M. D. LXXVII.
Esztendoeben.»
A «kegyelmes engedelem» alatt a cenzura lappangott. Ballagi Aladár dr.
«A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472–1877» című művében a
cenzura történetét a következőkben adja elő: «A cenzurát Magyarországon
nem lehetett elismerni. Egy ügyben nem a hivatott forum, a magyar
országgyűlés, hanem I. Ferdinánd császár önhatalmilag intézkedett, midőn
az 1529-iki birodalmi gyűlés elnapolása után elrendelte, hogy minden
nyomtatvány, kinevezett értelmes férfiak által megvizsgáltassék s
azokból a hiányos tételek kitörültessenek. A visszaélés megvolt s az
alattvalók elösmervén azzal, hogy meghajoltak előtte; a bitorolt hatalom
odáig ment nálunk, hogy alkotmányos országban is törvénnyé akarta emelni
az önkényt.» Majd így folytatja: «1570-ben II. Miksa ismét római császár
rendelkezett Magyarország jogai felől is, midőn nálunk csakúgy
megparancsolta, mint a szent birodalomban, hogy minden könyv, röpirat,
füzet, vagy bármely nyomtatvány a szerző és könyvnyomtató nevével,
valamint a nyomtatási évszámmal legyen ellátva s egyúttal elrendelte,
hogy felsőbb engedelem nélkül, minden nyomda felszerelése és működése
szigorúan tilos.» Kétségtelen, hogy a protestánsok sokat szenvedtek a
cenzura részéről, mert már 1665-ben mint sérelmet terjesztették az
országgyűlés elé: libros protestantium per censuram Viennensem impediri.
[Illustration: Pázmány Péter «Igazságra vezető Kalauz» című műve első
kiadásának címlapja.]
A nagyszombati nyomdát különben 1584-ben Rudolf király, mint az első
katolikus nyomdát külön pártfogásába vette és a többi nyomdák működését
a régebbi királyi rendeletre való hivatkozással megszüntette. Ez az
intézkedés azonban csak írott malaszt maradt.
Telegdy Miklós halála után, 1586-ban, az esztergomi székes-káptalan
tulajdonába ment át a nyomda. Későbben pedig Forgách Ferenc a
jezsuitáknak adományozta, kik azt 1635-ben «akadémiai nyomda» címmel
ruházták fel. Itt nyomtatták Pázmány Péter műveit, többek között a híres
«Igazságra vezető Kalauz»-t, fényes és pazar kiállításban. E könyv első
kiadása 816 folio-lapon 1613-ban Pozsonyban jelent meg; 2-ik kiadása
1623-ban és 3-ik kiadása 1637-ben. Ez utóbbi nyomatott Nagyszombatban.
Tekintélyes nyomdahely volt a XVI. század végén Vizsoly is. Itt
1585–1588 között a főurak pártfogása mellett Mantskovics Bálint állított
fel nyomdát. A nyomda Károli Gáspár vezetése alatt működött, ki
technikailag is értett a könyvnyomtatáshoz. A nyomda legelső, de
egyszersmind e század legnagyszerűbb műve Károli Gáspár 2 folio-kötetes
biblia fordítása volt, mely ezzel a záradékkal látott napvilágot:
«Mantskovit Bálint nyomtatása által Visolban kezdettetett
böjtelőszombaton, az az 18. napján böjtelő havának, 1589. esztendőben.
És elvégeztetett Istennek kegyelmességéből, 20. napján szent Jakab
havának, Krisztus Urunk születése után ennyi esztendőben: 1590. Kiből
dicsértessék az Urunk állandó szent neve, mind örökkön örökké. Amen.» A
vizsolyi biblia irodalomtörténeti szempontból még ma is nevezetes könyv,
mert ez a szentírás első teljes magyar fordítása, mely magában foglalja
az apokrif könyveket is. A nyomda 1625-ben Kolozsvárra került.
Kisebb nyomdák működtek ebben az időben a következő helyeken: Abrudbánya
(1569), Komjáti (1570), Szempte (1573), Alsólendva (1573), Eperjes
(1573), Nedelic (1574), Varasd (1574), Pápa (1577), Szászváros (1582),
Keresztur (1610), és Simánd (1610).
Pozsony első könyvnyomtatója Waló János volt, kitől azonban csak egy
nyomda-termék maradt reánk 1594-ből. Egy német nyelvű «Zeitung», mely a
törökök megveretését hozta hírül.
Az első állandó nyomdát Pozsonyban 1604-ben Forgách Ferenc primás
állította fel, mely a protestantizmus ellensúlyozását célozta. E
nyomdából került ki 1643-ban az «Asszonyunk Szűz Máriának Három külömb
időre való Szolosmája» című imakönyv, mely az akkori magyar
könyvnyomtatás remekei közé tartozott. A nyomda 1666-ban szűnt meg.
A magyar könyvnyomtatás első virágzása Lipsai Rhéda Pál felléptével
kezdődött, ki 1596-ban Debreczenben állított fel nyomdát. 1619-ig
működött s ezen idő alatt tekintélyes szerepet játszott nemcsak
Debreczenben, de egész Magyarországon, mert termékei szép haladásról
tettek tanuságot. 1607-ben nyomtatta Károlyi Péter «Elementae
Grammaticae Græcae» című művét, az első debreczeni könyvet, melyben
görög betük is használtattak. Rhéda Pál halála után, 1620 március 20-án,
két fia, Pál és Péter vették át a nyomdát, 1630-ban pedig vétel útján a
város tulajdona lett.
Kassa, Felsőmagyarország fővárosa, csak a XVII. század elején lett
nyomdahely. Első könyvnyomtatója a bártfai Klösz-családból került ki.
Kassa város tanácsa ugyanis felszólította a bártfai könyvnyomtatót, hogy
helyezze át nyomdáját Kassára, de az vejét, Fischer Jánost ajánlotta a
tanács jóindulatába. Ezek után Fischer János 1610-ben felállította Kassa
első nyomdáját. Kassa város 1613. évi december 5-iki jegyzőkönyve
szerint «az könyvnyomtató küldött az becsületes tanácsnak egy kötés új
kalendáriumot ajándékon; az becsületes tanács is igért neki 4 köböl
gabonát». Az említett kalendárium az 1614. évre szólott. 1614-ben
bekövetkezett halálával özvegye állott a nyomda élén, vezetését pedig
Feszt János tanult könyvnyomtatóra bízta. Őt követte 1621-ben Moller
Miklós, ki Bethlen Gábor fejedelem tipográfusának nevezte magát. Utána
Schultz Dániel vezette a nyomdát, majd özvegye, egészen 1640-ig. Schultz
Dánielné halála után a nyomda csak vegetált, 1645-ben pedig az örökösök
Kassa városának lekötötték adósság fejében. A nyomda 1653-ban a város
kezéből vétel útján Geversz Bálint tulajdonába került. Geversz Bálint a
nyomda felszerelésére úgy látszik, nagy gondot fordított, mert 1657-ben
a nyomdának a latin és német betükön kívül voltak görög betüi is, sőt
betüöntőkészülékkel és ehhez való matricákkal is bírt. Ezeken kívül
működött még Kassán Szeverini Márk (1658–1662), Türsch Dávid
(1663–1668); ennek özvegye (1668–1669), Erich Ericusz (1669–1670),
Bositz István (1671–1683) és Schultz János (1691).
Felsőmagyarország másik kulturvárosában, Lőcsén, 1617-ben Schultz Dániel
állított fel nyomdát, ki azonban csak rövid ideig működött. 1623-ban
Kassára ment. Schultz Dániel távozása után Brewer (Breuer) Lőrinc lett
Lőcse könyvnyomtatója 1623-tól 1662-ig. Működésének ideje alatt elég sok
könyvet állított elő s ezáltal csakhamar a nagytekintélyű könyvnyomtatók
sorába emelkedett. 1641 óta voltak görög betüi is. 1665-ben Gyöngyösi
János nála nyomatta «Vellus Aureum Beatificandae Animae» című latin
művét, melyért 138·50 frtot fizetett. Csak az a kár, hogy nem lehetett
megállapítani, hány példányban nyomatott. Ez a fennmaradt nyugtából sem
tűnik ki, melynek szövege így szól: «Én Samuel Brewer Löchei
Typhographus tenore præsentium megh vallom, hogy a Nemzetes Szabó Márton
wram, Palatinus wram eő Nagysága Murányi tisztartója, azon könyv felől,
az kit Rudus Pater Joannes Chrisostomus eő Nagyságának dedikálta
jámborul megh contentalta kézpénzel fl 138·50. Die 2. Januarii Ao. 1666.
Idem qui supra. – Ita est fr. Chrysostomus de Gyöngyös m. p.» Halála
után fia, János hasonló szellemben vezette a nyomdát.
[Illustration: Brewer Lőrinc nyomdajegye.]
A lőcsei nyomda papirszükségletét – Ballagi Aladár dr. szerint – már
hazai papirmalom elégíthette ki. Lőcse közelében a város birtokát
képezett szepesmegyei Tepliczen 1613-ban kezdte meg működését a
Spilenberger Sámuel lőcsei orvos által felállított második magyar
papirmalom. A régi tepliczi papir vízjegye nyomtatványon: hármas
halomból kiemelkedő kettős kereszt, melyre kétfelülről oroszlánok
ágaskodnak; fölötte kilencágú korona.
Gyulafehérvárott, ahol már a múlt században is volt nyomda, 1620-ban
Bethlen Gábor felállította a nagy fejedelmi nyomdát, melynek vezetői
Válaszuti András és Mezleni Márton voltak. Későbben I. Rákóczi György és
neje, Lorántffy Zsuzsánna fejlesztették s csakhamar jelentős szerephez
juttatták a nyomdát. Ebben az időben Effmurt Jakab és Major Márton
voltak a vezetők. Alattuk a nyomda alig győzte «az ő Nagyságok s egyes
buzgó uraságok rendeletére kinyomásra küldött magyar s oláh művek
elkészítését».
Szabó Károly «Régi magyar könyvtár» című művében 26 magyar nyelvű,
többnyire vallásos és pedagógiai tartalmú művet sorol fel, melyek ebben
az időben a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában készültek. Legkiválóbb
ezek közül a «Graduál» (Énekeskönyv) volt. Felette érdekes, amit erről
Szilágyi Sándor «I. Rákóczi György» című művében ír: «A protestánsok
énekeskönyvei az összes hívek használatára szolgálván, egyszerű alakban
láttak világot. A közhasználatban lévő énekeskönyvnek sok fogyatkozása
volt. Bethlen udvari papjának, Geleji Katona Istvánnak ösztönzésére a
püspök, Keserüy Dayka István, hozzá fogott annak kijavításához s
kiegészítéséhez. A himnuszokat kiigazítá, rimekbe szedte s énekhez
alkalmazá, a hiányokat külömböző példányokból pótolta. Bethlennek
megtetszett ez a munka, leiratta és fényesen beköttette. Természetes
csak egy példány volt meg: a fejedelmi templomban. De Rákóczi azt
akarta, hogy az összes egyházakban egyforma legyen a kultusz, mi csak
úgy volt elérhető, ha azt minden egyház megkapja s «elméjét ottan annak
kinyomatására bírta». Megbízta a püspököt, készítse sajtó alá, de a
püspök mindjárt a munka elején meghalt s így annak befejezése Gelejire,
mint a püspök munkatársára maradt. Geleji a kéziratot új javítás alá
vette, hagyott ki belőle, toldott hozzá, azt mintegy negyedrésznyivel
öregbíté. A fejedelem saját költségén kinyomatta. Minthogy a katolikusok
Graduáljának nagy ívrétű alakját választá, a betüket és hangjegyeket
külön kellett hozzáönteni. Nem a hívek, hanem az egyház használatára
volt szánva. Kétszáz példányban volt nyomva, ajándékul kétszáz
egyháznak. A példányokba a fejedelem beírta a maga nevét, és jeligéjét s
azután szétküldte azokat.»
A fejedelemnek azonban sok baja lehetett könyvnyomtatóival, mert amint
egy bizalmas emberének panaszolja, «a Graduált két sajtón nyomják s még
sem tudnak vele elkészülni». Végre is úgy segített a dolgon, hogy a
lengyel király útlevelével Hamburgon át, Hollandiából hozatott
könyvnyomtatókat s a «Graduál» 1636 elején elkészült.
1639-ben pedig Brassai Márton volt a nyomda vezetője. Neve azonban nem
igen ismeretes, mert a könyveken nem használta. Hogy ez időben ő volt a
nyomda vezetője, azt Geleji Katona Istvánnak I. Rákóczi György
fejedelemhez 1639 december 12-én írt leveléből tudjuk: «Ngodnak
jelentettem Bisterfeldius wram által az én concióimnak nyomtatásokban
való nagy fogyatkozását, de Marci Brassóból eljött s Istennek hála
Albert is ismét feléledett, mert megint hozzá kezdtek.» Brassai Márton,
úgy látszik, igen tevékeny és szorgalmas könyvnyomtató volt, miáltal nem
kis mértékben kiérdemelte I. Rákóczi György fejedelem megelégedését, ki
1651-ben nemességre emelte.
1640 körül I. Rákóczi György, ugyancsak Gyulafehérvárott oláh
nyomtatványok készítésére külön nyomdát rendeztetett be, ahol 1641-ben
kinyomatta az oláh bibliát, 1642-ben pedig az oláh kálvinista kátét.
Sárospatakon, eme nevezetes helyen, I. Rákóczi György neje, Lorántffy
Zsuzsánna felállította 1650-ben a második fejedelmi nyomdát, melyet
1657-ig Remiusz György vezetett. Utóda Rozsnyai János volt, közhasznú
tevékenységét azonban csak 1671-ig fejthette ki, mert ez évben a
jezsuiták a főiskolát és a nyomdát szétűzték.
A könyvnyomtatásban ebben az időben majdnem a XVII. század végéig tartó
hanyatlás állott be. Nemcsak nálunk, de egész Európában. Kivétel csak
Hollandia volt, ahol az Elzevir család a könyvnyomtatást éppen akkor a
virágzás és művészet legnagyobb, szinte bámulatos fokára emelte. És ezen
időbeli néhány jelesebb könyvnyomtatóinkat mi is Hollandiának
köszönhetjük. Itt képezte ki magát Szenczi Kertész Ábrahám, ki 1640-ben
Nagy-Váradon állított fel nyomdát, mellyel Nagy-Váradnak török kézre
jutásáig, 1660-ig, tevékenyen működött; Töltési István, ki 1683-ban a
debreczeni városi nyomda vezetését vette át és Misztótfalusi Kis Miklós,
ki 1693-ban Kolozsvárott állított fel nyomdát.
A hanyatlás korában nagyon sok magyar író külföldön nyomatta műveit.
Legtöbbet Szenczi Molnár Albert nyomatott. Frankfurtban Szauer János
nyomdájában ő maga is korrektor, majd Openheimben Galler János
nyomdájában felügyelő volt és itt nyomtatott 1612-iki zsoltárfordítása
is.
A XVII. század folyamán keletkezett kisebb nyomdákat a következőkben
foglaljuk össze: Németujvár (1619), Pápa (1624), Trencsén (1637),
Tejfalú (1638), Brassóban, ahol 1534 óta állandóan volt könyvnyomtatás,
1630-tól Hermann Mihály fejtett ki nagy tevékenységet s sorát e
században még számosan követték; Csepreg (1643), Nagyszeben (1663),
Zsolna (1665), Lorétom (1670), Sopronban 1673-ban Dobner Sebestyén
Ferdinánd állította fel az első nyomdát, mely a század végéig működött;
Szászsebes (1683), Keresd (1683), Zágráb (1690), és Késmárk (1705).
Bártfán 1668-tól Szambuch György vezetése alatt városi nyomda működött.
A nyomda 1672-ben megszünt, azonban 1701-ben Scholtz Tamás újra életre
keltette és fenntartotta 1715-ig. Ekkor a kassai jezsuiták vásárolták
meg és kassai nyomdájukkal egyesítették.
Szenczi Kertész Ábrahám, minthogy Nagy-Váradról távozni kényszerült,
nyomdáját 1660-ban Kolozsvárra tette át, majd innen 1663-ban
Nagyszebenbe. Közben több kisebb nyomda működött Kolozsvárott, 1672-ben
pedig felállította I. Apafi Mihály fejedelem a híres ref. főtanodai
nyomdát, melyről a «Magyar Könyvszemle» 1882. évfolyamában a
következőket olvassuk: «A Szenczi Kertész Ábrahám-féle s megszakadás
útján fiskusra szállott, valamint a gyulafehérvári országos nyomdát I.
Apafi Mihály 1672-ben és 1673-ban a kolozsvári főtanodának adományozta.
Ezekhez járult a Gilányi Jakab által vásárolt s felerészben a
főtanodának, felében a kolozsvári ev. ref. egyháznak ajándékozott
tipográfia, melyet Bacsesdi Sára, előbb Székely László, később gróf
Haller István hitvese, Tótfalusi Kis Miklós által megigazítatott s 560
m. forintért tőle 1702-ben kiváltván, az egy ideig külön használtatott.»
[Illustration: Szenczi Kertész Ábrahám nyomdajegye.]
A ref. főtanodai nyomda első vezetője 1672-től 1684-ig Veresegyházi
Mihály volt, ki már 1668-ban mint a fejedelem udvari könyvnyomtatója
szerepelt. Ebből az időből ismerjük konvencióját, mely szerint kötelezte
magát, hogy a fejedelem számára felényi fizetésért dolgozik, az
artikulusokat pedig ingyen nyomatja. A konvenció teljes szövege így
hangzik: «Conventio nobilis Michælis Veresegyházi, typographi nostri,
annus incipit 27. September 1668. Lészen készpénz fizetése per annum
másfélszáz forint. Ruházatára hét sing gránátposztó. Huszonöt kis köböl
buzája. Két negyvenes bora. Fél köböl kásája. Fél köböl borsója. Három
disznó. Hat bárány. Tizenhat itce vaj vagy itcéjéért 25 pénz. Tizenhat
itce méz vagy annak is itcéjéért 25 pénz. Azonkívül mikor számunkra
munkálkodik, felényi fizetést adunk, mint mások szoktak adni.
Artikulusokért pedig semmit nem adván neki, ajándékon tartozzék
kinyomtatni. Dato in civitate nostra Alba Julia etc. Michael Abafi.» Ez
a konvenció mindenesetre igen jellemző az akkori viszonyokra nézve.
[Illustration: A debreczeni városi nyomda nyomdajegyei.
1. régi nagyobb, 2. régi kisebb, 3. újabb nyomdajegy.]
Pozsonyban, ahol a könyvnyomtatás mindenkor a fejlődés magasabb fokán
állott, 1669-ben Gründer Gottfried állított fel újabb nyomdát és
nagyarányú tevékenységet fejtett ki. Gründer Gottfried protestáns
vallású volt s ezért nyomdáját 1671-ben bezárták. A katolikus egyház
ugyanis panaszt emelt ellene, hogy számos polemikus könyvet adott ki a
katolicizmus ellen.
A katolikusok, úgy látszik, mindenáron ki akarták szorítani a protestáns
érzelmű könyvnyomtatókat. Elkeseredett harcot vívtak ellenük, de
bármihez folyamodtak is, erősségüket már nem tudták ledönteni. A
katolikusok újabb fegyvere az 1676-ban Csiksomlyón Kájoni János
rendfőnök által felállított kolostori nyomda volt. Leginkább vallásos
tárgyú műveket nyomtatott, melyek az erdélyi keresztény műveltség
terjesztését célozták. A nyomda egészen a XIX. század közepéig működött.
Töltési István, ki 1683-ban Rozsnyai Jánost váltotta fel a debreczeni
városi nyomda vezetésében, a város költségén 1681-ben Hollandiába ment,
hogy ott a könyvnyomtatást és betüöntést a legtökéletesebben
elsajátítsa. Hazajövetele után a városi nyomdát mindjárt új metszésű
betükkel szerelte fel, de 1686-ban már végleg távozott Debreczenből.
Komáromba ment, hol saját nyomdát állított fel.
Töltési István távozása után a debreczeni városi nyomdát Kassai Pál
vezette 1686-tól 1694-ig, majd özvegye 1696-ig. Utána Vincze György
következett 1697-től 1704-ig. Ezen idő alatt súlyos katasztrófa érte
Debreczen városát a nyomdával együtt. Ugyanis 1704 október 21-én a
várost ellenséges német csapatok rohanták meg és feldúlták. Ez
alkalommal nemcsak a főiskolai könyvtár és a nyomda ment tönkre, hanem
az öreg tanácsházban elrejtett sárospataki nyomda felszerelése is. A
veszély elmultával azonban a nyomdát hamarosan helyreállították.
A XVII. század leghíresebb és legtevékenyebb könyvnyomtatója,
Misztótfalusi Kis Miklós volt. Hogy könyvnyomtatói munkásságát kellően
értékelni tudjuk, szükséges, hogy életének történetével kissé
részletesebben foglalkozzunk.
M. Kis Miklós 1650-ben a Nagybánya mellett fekvő Alsó-Misz-Tótfaluban
született. Szülei szegények voltak s így nem igen volt módjukban fiúkat
iskoláztatni. S ha véletlenül nem akadt volna pártfogója, M. Kis Miklós
hazai irodalmunk és könyvnyomtatásunk nagy kárára, talán örökre
elveszett volna.
Horthi István, alsó-misz-tótfalusi ref. lelkész, ki felismerte
tehetségét segítette a tanulásban. Előbb a helybeli, majd a nagyenyedi
híres kollégiumba adta. Ez utóbbi helyen cipókiosztó lett, ami abban az
időben megtisztelő állás volt. Innen pedig Fogarasra került, mint
református tanító, hová időközben pártfogója is átment papnak.
Itt Horthi Istvánnak ismét alkalma volt rendkívüli tehetségéről és
szorgalmáról meggyőződni s ezért felhívta reá Tofeusz Mihály erdélyi
református püspök figyelmét. Mikor azután 1680-ban 350 tallérnyi, az
akkori szokás szerint, kéregetés útján gyüjtött pénzével Amszterdamba
ment, hogy mint főiskolás papságra készüljön, a püspök a fejedelem
tudtával megbízta, hogy az ott nyomandó biblia javítására is ügyeljen
fel. Itt azonban belátta, hogy a biblia nyomtatása, hibás szövegének
javítása sok időt igényel s legalább másfél évet kell csupán a nyomdában
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A könyv története (1. rész) - 3
  • Parts
  • A könyv története (1. rész) - 1
    Total number of words is 3706
    Total number of unique words is 1828
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.2 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 2
    Total number of words is 3674
    Total number of unique words is 1739
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 3
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1783
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 4
    Total number of words is 3688
    Total number of unique words is 1772
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 5
    Total number of words is 3563
    Total number of unique words is 1793
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 6
    Total number of words is 3597
    Total number of unique words is 1817
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 7
    Total number of words is 3771
    Total number of unique words is 1944
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    36.6 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 8
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1807
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 9
    Total number of words is 3682
    Total number of unique words is 1684
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A könyv története (1. rész) - 10
    Total number of words is 699
    Total number of unique words is 440
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.