A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 08

Total number of words is 3874
Total number of unique words is 2034
28.3 of words are in the 2000 most common words
38.3 of words are in the 5000 most common words
44.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
– Hát akkor – kérdezte, – mit értesz az eddigi rendszer eltörlése alatt?
– Azt, – világosította fel Kont, – hogy ezentúl alulról felfelé építsük
a tornyot. Még világosabban: először nyélbe ütjük a feltételeket, a
miktől a siker és eredmény függ, a helyett, hogy eredményeket
provokálnánk, s az égtől várnánk a mannát: a hozzátartozó feltételeket.
– Még így sem értelek egészen, – bátorkodott a miniszter megjegyezni, –
hézagot érzek a szavaidban.
– Kitömöm azt is, ide figyelj!… Ti eddig ide s tova már háromszáz év óta
nem csináltatok egyebet, mint közjogot. Védtétek az alkotmányt,
őriztétek a kincseskamrát. De arról nem gondoskodtatok, hogy a kamra
tele legyen. A kincseskamra kincseskamra, véltétek, ha üres is. Hát ez
bolondság. A kincseskamra, ha üres annyit sem ér, mint egy jókora spájz,
hiába látjátok el ezerféle pánczéllal. Mert a spájzból legalább kikerül
az az anyagi és fizikai erő, a mi a kincs megszerzéséhez és a kamara
megvédelmezéséhez szükséges, de mit csináltok, ha a koplalásban
meggyengül az erőtök s a kamra épületét sem vagytok képesek az ostrommal
szemben megvédeni?
– Mi következik ebből? – kérdezte most már érdeklődéssel a
miniszterelnök.
– Az, hogy ezentúl nem pártokat fogunk csinálni, se szerződéseket idegen
népekkel, se egyéb parádés játékokat nem játszunk a világ piaczán,
egyszóval nem űzünk magas politikát, valameddig versenyképesek nem
vagyunk, hanem a magunk kuriáján fogunk gazdálkodni, csendesen és
békében, míg meg nem telik az éléstárunk. Aztán mikor már erőre kaptunk
s jól megszedtük magunkat, a felesleget beviszszük a kincseskamrába és
azt mondjuk: no, most már gyere német, próbáld megostromolni a házunkat!
Lesz mit védelmezni és lesz miért. Hazafiság, zászlók, trombita se kell
hozzá, csak emberi természet (önzés), hisz a magáét fogja védelmezni
minden egyes magyar.
A miniszter egy nagyot sóhajtott.
– Egyszóval, – jegyezte meg, – közgazdaság és kultura. Hisz ezek régi
jelszavak.
– Ép az a baj, hogy csak jelszavak, – hurrogta le Kont a minisztert, – s
azok lesznek, valameddig a politika az összes erőtényezőket benyeli.
Ezentúl büntetni kell a politizáló embert, nem jutalmazni.
– Igen, – s bólintott a miniszter, – de mily távolság az elmélet és
gyakorlat között! Ki fogja újjáteremteni a magyar nép lelkét?
– A friss kenyér és az új bor, – vágta ki Kont. – Az erő és a jókedv.
Panem et circenses! A táplálkozástól függ minden, az csinálja a vért, a
szervezetet.
– És – liczitált a miniszter, – ki fogja a kenyeret előteremteni? Hisz
ez a magyar humusz oly keveset terem.
– Megnyitjuk a földet a humusz alatt is és kivájjuk alóla az aranyat,
vasat, a szenet és márványt, a drágaköveket.
– A pénz, a pénz! – nyafogta a miniszter. – Hol a pénz hozzá?
– A pénz magamagát csinálja, csak tudni kell, hol kamatozik? És tudni
kell számítani is. Néha a legnagyobb pazarlásnak legdúsabb a kamatja…
A kormányférfiú kifordította tenyerét.
– Isz, isz…
Egyéb ellenvetést nem tudott kitalálni, de értett Kont ennyiből is.
– Azt akarod mondani, hogy hiszen régi dolgok azok, a miket én
elmondtam. Igazad van: azok. Csakhogy mindezideig roszúl lettek
elmondva. Igen kevés ember értette meg. És nem volt a theoriáknak semmi
nyelük. Pedig ez a fő. Majd csinálok én nekik olyan nyelet, a mit a
minisztertől kezdve lefele az utolsó napszámosig mindenki meg fog fogni
tudni.
– Akkor – mondta a státusférfiú, – te leszel a nemzet reformátora, a
gondviselése.
– Ebben – jelentette ki Kont, – senkinek sem szabad kételkednie. A
bizalom ereje a legfőbb hajtóerő…
– A tekintélyed határtalan, – hizelgett a miniszter.
– Azon leszek, – fogadta Kont, – hogy még nagyobbra nőjjön. Majd ha a
nemzet kezébe adtam a nyelet!
– Az lesz – jezsuitáskodott a miniszter – a legnagyobb konczepczió, a mi
ember fejéből valaha kipattant.
– Dolgozom rajta, egy héten belől készen leszek a tervrajzzal.
– És? – kérdezte a miniszter, szinte ágaskodva a kiváncsiságtól.
– Megkapjátok valamennyien, – válaszolt neki Kont, – tanuljátok meg,
mielőtt törvényerőre emelnétek.
Azzal megrázta a hatalmas úr kezét és sarkon fordult. Visszament a
tanácsterembe és távol a pártcsoportoktól, az utolsó széksorban
letelepedett.
A miniszter ezalatt még egy ideig lógatta az orrát és fejét, aztán
elcsipett egy elég eszes mamelukot.
– Te Rusvay!
– Parancsolj, kegyelmes uram!
– Láttad, hogy Konttal beszéltem?
– Láttam. Jött ki belőle valami?
– Jött. Ennek az embernek nagy tervei vannak.
A mameluk sunyin mosolygott.
– Nagyok, tehát meg nem valósíthatók.
A miniszter csak vonogatta a vállát.
– Én is azt tartom, de ha befagy is az utópiája, a pártcsinálás
sikerülhet neki. És épen itt van a kutya elásva: felrobbanthat
bennünket.
A képviselő csavarintott a fején.
– Csak nem fogunk utópiákat kergetni a kedveért, mi, komoly politikusok!
– Te hű vagy, – mondta a miniszterelnök, – de a többiek!
– A többiek meg, – vélte a mameluk, – legalább is okosak. Húsz embert
sem adok a vitéznek. Különben is, – tette hozzá, – mit ért ő kigyelme a
modern politikához!
– Többet ért hozzá, – mondta a miniszter, – mintsem hinni lehetne…
Különben majd kitünik a programmjából…
Ezzel széjjel ment a két jóbarát s természetesen széjjelvitte a legújabb
politikai szenzácziót:
Kont programmot ád, Kont pártot akar csinálni, Kont népboldogítónak
csapott fel, Kont itt, Kont ott, Kont mindenütt.
És csodálatos, a mily nagy volt egyebekben a vitéz nimbusza, a politika
terén még csak komolyan sem vette a legőszintébb bámulója sem. A század
végén annyira elposványosodott immár a közügyek tarlója, hogy szinte
presztizsét vesztette, a ki rája lépett. (Szakasztott, mint Amerikában
egy évszázad előtt.) Az volt a felfogás, hogy önzetlenül senki sem
bolond magát kitenni annak a meghurczoltatásnak, a mi a legtisztább
jellemet sem kiméli meg a kölcsönös acsarkodások klasszikus porondján, a
politika czirkuszvilágában; arra legfeljebb azok vállalkozhatnak, a kik
csak nyerhetnek, mert nincs mit veszteniök: a kétségbe esett
exisztencziák. Legfeljebb még egy pár rajongó fantaszta, de ezek nem
számitanak, mert a fantasztáknak nincs súlyuk.
A képviselői körök közvéleménye, miután a Kont vasjellemében nem tudott
kételkedni, önkénytelenül (bár be nem vallottan) ebbe a kategóriába
sorozta a vitézt…
Kont teljesen tisztában volt azzal, hogy parázsba lépett, a mi az első
lépésnél talán kissé meg fogja égetni a talpát, de azt is tudta, hogy
annál nagyobb lesz a hatás, ha látni fogja az ország, hogy miként a
buddhista szentek, a végin mégis épkézláb járja a tüzes mezőt…
A második lépéshez már erős várakozásokat fűzött Kont. Azt tehát nem
volt szabad elhamarkodnia. Annak döntenie kellett további pályája sorsa
fölött. Egy _kiáltványon_ dolgozott már hetek óta, (csakugyan azért
zárkózott be a várkastélya fölszentelése után is). A tervezettel régen
elkészült, csak a klasszikus formáját nem találta még meg. E tekintetben
számított a Lombos Keresztély tudására és tapasztalataira. Úgy vélte,
egy sokat szenvedett, hányatott embernek igazabbak és közvetlenebbek a
kifejezési formái, mert az olyan a lelkével, a vérével ir. És közelebb
áll a mások lelkének titkos rugóihoz is, mint az, a ki még nem érezte az
élet tragikumát, örvényes mélységeit.
Mielőtt azonban Lomboshoz folyamodott volna, még Kincses mesterrel akart
a vitéz beszélni a peréről. Hiszen jóformán a per subsztrátumát sem
állapították meg. Meg sem állapíthatták, mert hiszen fel kellett azt
előbb fedezni. Kikutatni régi családi levelekből, káptalanok
levéltárából, tudósok könyveiből… Általánosságban foglalkozott már a
vitéz ezzel a témával, de hiteles okmányai nem voltak hozzá. Hát ezeknek
a beszerzéséhez is jó hasznát fogja venni a hű nazarénusnak. Az majd
összehordja az anyagot Kincses mesternek, feldolgozás alá; meg fogja
állapítani azoknak a falvaknak jegyzékét, a melyek felett lefejeztetése
előtt Kont, a kemény vitéz _uralkodott_. És levezeti a családfáját, hogy
konstatálhatók legyenek a ma élő örökösök. Az _alperesek_!
Kont persze nem számíthatott arra, hogy az egész hagyatékot az örökösök
kezén találja hétszáz év után, azt is belátta, hogy az időközben idegen
kézre jutott javakat harmadik személyeken keresni határos lett volna a
komikummal, de a mire eddigi felületes kutatásai alapján számíthatott,
az is roppant vagyonnak felelt meg. A Gábor gróf húszezer holdas
dominiuma csak egy kis hányada volt annak…
… Kincses uram a Kont hivására azonnal megjelent a várkastélyban s
általános vonásokban előterjesztette azt a merész tervezetet, a melyet a
peres eljárás előirányzott mozzanatairól és esélyeiről felvett.
– A nagy uram szerencséje, – mondta egyebek között, – hogy preczedens
nélkül áll a jogigénye. Csodák törvényhozásnak és jogszolgáltatásnak nem
szolgálhatnak alapul. A Kont-eset egyedülálló, törvények, döntvények
által el nem határolt, teljesen szabadon álló joganyag, a melynek
elbirálása ennek folytán csak analógia alapján kisérelhető meg s
ennélfogva tág teret ád a törvénymagyarázatoknak, a birói ösztönök és
lelkiismereti benyomások érvényesülési szabadságának. Az ügyvéd feladata
ebben az esetben úgyszólván a birák lelkiismeretének befolyásolásában,
az adhoc igazság szuggerálásában merül ki. Mert hiszen abszolut igazság
úgy sincs, következésképen mindig az veendő igazságnak, a mit az ember
annak érez. A tétel, a melyből ki fogok indulni, – folytatta a hires
ügyvéd: – _élő embernek nem lehetnek örökösei_. Következésképen az
utódok kezein található Kont-vagyon nem hagyatéki tömegnek, csupán res
derelictának tekinthető. Alperesek ezzel szemben az elévülés jogalapjára
fognak helyezkedni, a mi azonban a jelen esetben nem lehet perdöntő
körülmény, mert az elévülés megszakításának vis major állott az útjában.
A vélelem józan ész szerint csak az lehet, hogy nagyuram, ha teheti
vala, tiltakozott volna a jóhiszeműleg hagyatéknak minősített vagyona
átadása ellen, de miután ezt természetszerűleg nem tehette, a mulasztás
jogi következményeinek sulyával meg nem terhelhető.
– A tulajdonbiztonság jogbölcseleti elmélete – ismerte be Kincses
mester, – természetesen tökéletesen felfordul, ha egy évszázadok óta
háborítatlanul birtoklott s többizben bona fide átöröklött vagyon
elüttetik a birtoklók kezéről, de ezt az elméletet ugyis czélszerűségi
szempontok pattantották ki s növesztették jogi dogmává, következésképen
értéküket vesztik, mihelyest magasabb _czélszerűségi_ szempontokkal
jutnak összeütközésbe.
– Jogászi okfejtésemen kívül – jelentette ki Kincses, – főképen erre
alapozom perünk kedvező esélyeit. Negyven-ötven családnak jóhiszemű
birtokaiból való hirtelen kiborítása mindenesetre óriási kavarodásoknak
lesz a szülője és látszólag egy jogi infámia benyomását fogja tenni, sőt
a jogszolgáltatásba helyezett közbizalom megrendülését vonhatja maga
után, de igen nagy kérdés (sőt nem is az, mert én és minden ember, a ki
ismeri a tömeg pszichologiáját, biztosra vehetjük), kérdés, mondom, hogy
nem lenne-e még nagyobb zavar, esetleg valóságos államfelforgató
forradalom okozója, ha a birák nem állapítanák meg nagy uram peres
igényét. A jog és igazság fogalmai – folytatta – a jelen században amúgy
is egy erjedési, ujjáalakulási folyamatba kerültek. Az embernek (látván,
hogy minduntalan változnak a felfogások igazságról, eszményről),
nincsenek többé megállapodott, kialakult képzetei; az emberek, mondom,
ebben az ideges korban inkább hajlandók _érzéseiket_ követni, a
melyekben ritkán csalatkoztak, mint az _eszüket_, a mely minduntalan
megcsalja őket. Már pedig – konkludált Kincses, – a tömeget
kétségtelenül a nagy uram pártjára hajtja a szive. Gondviselésszerű
feltámadásának, úgyszólva isteni eredetének nimbusza (a mely a népnek
immáron a vérébe ment át s onnan többé ki nem irtható) oly tényezővé
fejlődött, a melylyel az államnak s a biróságnak is számolnia kell, ha
nem akarja az országot forradalomba kergetni. A nép, nagyuram, – jósolta
a srófos eszű fiskális, – nem fogja engedni a kigyelmed jussát; a század
és minden idők e leghiresebb perét tulajdonképen nem is én, a nép fogja
megnyerni. S ez rendén van így, mert a legfőbb igazság a néplélek
igazsága, az, a mi a kodexekben van letéve, szükség-igazság, kisegítő
eszköz csupán.
A nagyfejű férfiúnak hatalmas dialektikája és megtévesztő rabulisztikája
bámulatra, de egyszersmind mosolyra ragadta a vitézt.
– Pompás ember kigyelmed, Kincses mester, – mondta. – Megvallom, én csak
a közérzésre, a népre számítottam, de kigyelmed jogi alapot is tud az
eset alá kanyarítani.
Kincses mester elnevette magát, csak úgy rengett a tokája, a midőn
mondta:
– Nagyuram, úgy látszik, nem veszi komolyan a birói kart.
– Miért? – kérdezte Kont.
– Ha egy olyan esetet bocsát az itélete elé, a melynek maga sem látja a
jogalapját…
– Azt nem látom, – ismerte be Kont, – de azért ne tartson roszhiszemű
perpatvarkodónak. Mert mi a jogalap, a jog, ha társadalmakat reformáló,
nemzetképző törekvésekkel és czélokkal kerül szembe? Az egyén igaza,
_magánhaszna_ a köz, a társadalom, az emberiség kárára.
Kincses mester intett a fejével.
– Úgy van. Minden emberi érték relativ. Az ember végczélja, a míg világ
a világ, örökké az lesz: a sok értéktelen érték lehető legtökéletesebb
felbecsülése, hogy a sok rosz közül mégis a legjobbat választhassa ki…
Ezután a részletek megbeszélésére tértek át Kont vitéz és ügyvédje.
Kincses mester arra nézve, hogy összeállítsa a Kont-javak leltárát s a
birlalók (alperesek) lajstromát, már megtette az első lépéseket.
Genealogusai az Országos Levéltárban, a somogyi, zalai, vasmegyei,
veszprémi megyei székhelyeken, Nagyváradon, Esztergomban a
káptalanoknak, mint régi hiteles helyeknek archivumában megkezdték a
pornyelő munkát.
… Azonban – igérte Kincses megbizójának, – addig sem fog pihenni, míg ez
a munka tart: befejezi a negyven ivre tervezett igénykeresetet és egy
kötetes essayt is ir a Kont-esetről, mint jogi unikumról, a melylyel még
intenzivebbé szándékozik tenni a várható kedvező közhangulatot.
A honoráriumra nézve Kincses, Kont tiltakozása ellenére is, ragaszkodott
első kijelentéséhez, a mely szerint teljesen dijtalanul viendi a pert,
sőt a magáéból előlegezi annak körülbelől 500,000 koronában
előirányozható költségeit is.
Egyebekben azt ajánlotta Kontnak, hogy senki előtt ne nyilatkozzék a per
érdemében, ne provokálja a szkeptikusokat s térjen ki az olcsó
kiváncsiságnak.
Ezzel aztán ajánlotta magát Kincses doktor, hazament és folytatta, a hol
elhagyta az igénykeresetet…
A vitéz ellenben ismét bezárkózott egy napra s politikai programmján
törte a fejét. Akkor, úgy vélte, teljesen elkészült az anyaggal, hozzá
lehet látni a végleges megformulázásához. Magához kérette Lombos
Keresztélyt.
– Lombos uram, fogja ezt a dolgozatot, tanulmányozza mindaddig, a míg
nem ment a vérébe, aztán stilizálja meg olyformán, hogy az utolsó
analfabéta is megérthesse. Bontsa fel a fogalmakat alkotó elemeikre s a
meghatározásoknak csak essencialia propriumait vegye igénybe, hogy a
szöveg világosságát és erejét ne zavarják homályos és fárasztó
abstrakcziók. A hézagokat inkább példázatokkal töltse ki. És tegye bele
a konczepczióba egész lelkét, valamint én is beletettem az enyémet.
– Értem, – mondta a nazarénus halkan.
– Hát engem ért-e? – kérdezte Kont. – Sejt-e valamit az én lényemből?
– Azt hiszem, – válaszolt Lombos, – hogy immár meg is fejtettem azt a
nagy problemát, a mi körül tapogatódzva botorkál az egész világ, előttem
nem titok többé a nagy uram gondviselésszerű kiválásának genezise.
– És meg tudja érteni a multamat?
– Meg.
– Belát a jövőmbe is?
– Igen.
– Tudja, miért perelem a Kont-vagyont?
– Hogy elvegye azoktól, a kik nem tudják kellőképen megbecsülni s
odaadja azoknak, a kiknek második Istenük a föld.
Kont megragadta a nazarénus kezét.
– Oh, mily jó, – mondta, – hogy immár nem vagyok egyedül.


X.
_Kiáltvány a magyar nemzethez!_
Véreim! Tapasztalván, hogy nem tudjátok, mi a jogotok és kötelességetek,
Tapasztalván, hogy sáfárjaitok nincsenek tisztában az erőtökkel és
gazdagságotokkal,
S meggyőződvén arról, hogy nagyon boldogok lehetnétek, ha jog,
kötelesség és gazdálkodás terén egy szervező kéz rendet teremtene
köztetek:
Elhatároztam, hogy kinyitom a szemeteket, kijelölöm útjaitokat,
felvilágosítalak benneteket jogaitok felől, megszabom kötelességteket,
kitanítom sáfárjaitokat, rámutatok a vagyonotokra s visszaszerzem régi
erőtöket.
Véreim!
A ti jogotok: jóllakni és örülni az életnek. Kötelességetek: dolgozni és
összetartani.
Követelhetitek a törvényhozástól, teremtsen olyan rendet, hogy jól
teljesített kötelességeitek ellenértéke fejében mindenha követelhessétek
és megkapjátok úgy a mindennapi kenyeret, mint lelketek jogos
táplálékát: az élvezetet.
Az államnak módjában áll eme követeléseitek teljesítése, mert rengeteg
vagyon felett rendelkezik a nemzet, bőséggel eltarthatná tagjait, ha
háromannyian volnának is. Az alföldi humusz ontja az _életet_, a
hegyvidék a lángsugarú bort, zamatos, édes gyümölcsöt. A föld méhében
rengeteg kincs alszik: kőszén, arany, ezüst, drágakő, márvány. És
mindeme javaknak a tizedrésze sem került eddig forgalomba, mert olyan
volt a gazdálkodás. A holt tőkét fel kell éleszteni, az elevent
mozgósítani és igazságosan megosztani, hogy mindenkinek jusson belőle, a
ki munkájával és hűségével érdemet szerzett rá. _Becsületes embernek nem
szabad éheznie._ Ez a legfőbb emberi törvény, a mit sem nektek, sem
sáfárjaitoknak szem elől téveszteni nem szabad.
Magyarok!
Erősek voltatok, de elgyöngültetek a rosz táplálkozás folytán, holott
még fent elsorolt vagyonotoknál is több értéket képvisel az izom-erő
munkaértéke és a derűs lélek harmoniája. Ez különben következménye az
anyagi jólétnek. És a népek versenyében a döntő tényező.
Árpád népe!
Nemesek vagytok, mint távol Keletnek büszke harczosai, a kiknek
szabadságát alig korlátozza egyéb, mint a természet elemei; okosak
vagytok, mint észak higgadtvérű népei, a kik hideg eszükkel kormányozzák
életüket; eszesek vagytok, mint a latin népek forró vérű, termékeny
képzeletű fiai. A világ első népe vagytok Isten kegyelméből – és mégsem
ti jártok elől az emberiség világrendjében, mert a mostoha viszonyok
kiölték lelketekből önbecsetek érzéseit… Ezt vissza kell nyernetek, mert
az a legerősebb, a ki tényleg annak érzi magát.
Szeretett nemzetem!
Azon leszek, hogy megerősödjetek, meggazdagodjatok, örömetek legyen az
életben, hogy elfoglalhassátok a népek rendjében a benneteket megillető
helyet.
Kioktatom sáfárjaitokat, törvényeket hozatok velük, a melyeknek
értelmében hozzájuttok jogaitokhoz.
Viszonzásul csak annyit kérek tőletek, tartsatok össze mindannyian,
szeressétek egymást, mint egy anya édes testvérei és – dolgozzatok,
művelődjetek. Egyszóval teljesítsétek kötelességeiteket.
Elmondván ezeket tinektek, még csak annyi a szavam hozzátok: a ki bízik
bennem, kövessen engem, az én zászlóm az új Nagymagyarország zászlója.
_Kont._
… Ime Kont vitéznek a Lombos által megfogalmazott politikai hitvallása.
A nagyúr kinyomatta a kiáltványt egy millió példányban és menten
intézkedett, hogy szétosztassék az ország harmincz millió lakosa között.
Lombos Keresztélylyel bepakkoltatott vagy ötszáz példányt: vigye a
képviselőházba s terjeszsze el a honatyák között. Maga aznap nem ment el
a Házba. A spontán effektusokban nem telt öröme. Csak azoknak a
hatásoknak tulajdonított értéket, a melyek az első benyomások lázától
megtisztult agyakból szürődtek le.
Ám azt már nem akadályozhatta meg Kont vitéz, hogy az első döbbenetérzés
hullámai föl ne csapjanak várkastélya faláig. Még mielőtt Lombos rebus
gestis a parlament házából odajutott volna, hogy urának küldetéséről
jelentést tegyen, élelmes ujságirók jóvoltából szárnyra kapott a
kiáltvány hire s lázba ejtette a székváros egész közönségét. Egy órával
később tizezrével röpíttették szerteszéjjel magát a nyomtatványt is
mindenfelé. Ki sokszorosíttatta, ki gondoskodott a terjesztéséről, azt
senki sem tudta és kérdezte. Csak annyi bizonyos, hogy jutott belőle
mindenkinek. Öreg polgárok kávéházakban és az utczán, iparosok a
műhelyekben, szocziálista munkások a korcsmákban és a tereken egymásnak
olvasták és magyarázták az új politikai programm pontjait. Az asszonyok
letették a főzőkanalat és a tűt s összecsapdosták kezeiket örömükben, a
sihederek és utczai süvölvények kis botokra szúrták, zászlókat csináltak
a nyomtatványból; úgy rohantak vele, teli torokból kiabálva,
keresztül-kasul az utczákon.
A nép rászokott a csudákra, semmit sem tartott többé lehetetlennek,
valami csak Konttól eredt. Örömmámorban úszva várt egy újabb csodát.
Lombos Keresztély alig birt felvergődni ura várkastélyába. A zajongó
tömeg kisütötte valahogy, hogy meghitt titkára a vitéznek s nosza
elkapta két nyurga lábát s végighurczolta a Duna partján diadalmenetben.
S mihelyt a jámbor nazarénus kieviczkélt valahogy a lelkesedés első
hullámaiból, kerekedett egy másik hullám, az kapta hátára s dobálta,
hányta, vetette, hogy majd széjjelmállottak vézna csontjai. És folyton
nőtt az ünneplő tömeg, mint a lavina, mire a várkastélyig hömpölyödött,
százezer feje volt, de talán még több torka, avagy tiz helyett ordított
minden torok.
– Éljen Kont vitéz! Éljen az apostol! Üdv a szabadítónak! Hozsánna! –
zúgott fel a felszabadult lelkek földrengető orgonája… A levegő
szárnyára kapta a fanatizmus ódáját, hozzávágta a Gellérthegy ormához,
az visszaverte s átadta a városnak, – minden zug és minden lélek
megreszketett bele.
Kont vitéz egy bástya ablakából nézte, hallgatta az örömmámor eme
fanatikus riadását, addig-addig, míg elhomályosodott a szeme. Egyedül
lévén, nem volt kitől röstelkednie, ég felé emelte karjait s miközben
sűrűn hullottak hálakönnyei, így fohászkodott:
– Hála néked Isten, magyarok Istene!
Aztán megkeményítette lelkét, leszállott a bástyáról s kiadta a
rendeletet, hogy mihelyest megérkezik, azonnal keresse fel Lombos a
dolgozó-szobájában…
A meggyötört férfiú azon megtépetten, a hogy volt, jelentkezett nála. Az
orra meg volt dagadva, mert egyszer elejtette a lelkes, de ügyetlen
tömeg.
– Ez több, mint a mennyire számitani lehetett, – fogadta Kont kipirulva,
lelkesen.
– Ez a szent fanatizmus, a mi a világreformokat csinálja, – jegyezte meg
a nazarénus egyszerűen.
– Félek, idő előtt túlcsap a korlátokon…
– Az – vallotta Keresztély, – sohasem veszedelmes, az új eszmék és
hitvallások mindig a korlátokon kívül nőnek nagygyá, ott az ő elemük.
– És a képviselőház?
– Az most néma. A képviselők még nem tudnak gondolkozni, csak
csodálkozni tudnak. A főrendiház kiürült. A zászlósurak és püspökök
félnek.
– Köszönöm Lombos, – bocsátotta el Kont hű emberét, – kigyelmed most
pihenje ki magát. Én a kaszinóba megyek.
– Nem tudom, – aggódott a nazarénus, – rést lehet-e ütni a tömegen? Ezek
most ki nem eresztik nagy uramat, valameddig nem szól hozzájuk.
Kont bólintott.
– Beszélni fogok nekik.
Azzal magához rendelte major domusát.
– Tűzzetek égő fáklyákat a toronyerkélyre, a népet pedig be kell
ereszteni a várudvarra.
– Értem alásan, – nyugtázta a parancsot a székely, s sarkonfordult, hogy
megtegye intézkedéseit. Tiz percz mulva visszajött.
– Alássan jelentem, a toronyerkély ki van világítva, a nép az udvaron.
Kont felszállott a toronyba, kilépett az erkélyre. Egy fáklyát kisodort
a tartójából s megcsóválta a levegőben. Üstököst rajzolt a sötét ég
kárpitjára.
A néptenger menten észrevette és megértette a jeladást. És egyszerre
elcsendesedett, mint a mithologia tengere, midőn Neptun belevágja a
hármas villáját. Azt, a ki mukkanni mert, oldalba lökték a szomszédjai…
És megkondult a síri csöndben Kont vitéz szava. Kondult, mert olyan volt
a hangja, mint a nagyharangé, messzeható döngésű, csupa láng, csupa
ércz. Belefájt a szivekbe, megremegtette az idegeket.
– Véreim! Kevés szavam lesz hozzátok, mert szóban a soknál több a kevés.
A Mindenható kegyelme legyen veletek, hogy az az égi láng, a mit ma
felszított szivetekben, ki ne alvadjon, míg tettre kerül a sor. Legyetek
az enyéim, valamiképen én a tietek vagyok. Amen.
Csudálatos hatást tett ez az egy pár egyszerű szó a tömeg lelkére. Talán
nem is a szó maga, hanem a helyzet és a környezet, a mi szülte. Az
ihlet, a mi szárnyat adott neki. A csillagszöges ég végtelen kupolája. A
középkori vár bástyatornáczainak fénytengerben uszó körvonalai, a Kont
vitéz sejtelmes silhuettjével. A régi dicsőséget visszasiró legenda… A
viziók és halluczinácziók, a mik az éjben kisértettek, megragadták és
kéjes borzongásba ejtették a sziveket.
– Amen! – rebegte a tömeg a vitéz után templomi zsolozsma hangon. A
férfiak fedetlen fővel, az asszonyok összetett kézzel állottak helyükön.
Majd megmozdult az áhitatos gyülekezet s a Hymnuszt énekelve,
méltóságos, lassú proczeszszióban kihömpölygött a felvonó-hídon…
Kont leszállott a toronyból és szokása ellenére befogatott s az
Erzsébet-hídon hajtatott át a pesti oldalra. Hű székelyén kívül senkit
sem vitt magával.
Hét óra volt, midőn a kaszinóba érkezett.
Rendes viszonyok között ilyenkor még meglehetősen néptelen szokott lenni
az előkelő társaság emez exkluziv tanyája, de most, mint nagy események
hajnalhasadása idején mindenkor, szinte idegesen kereste minden ember az
érintkezést.
Már négy óra tájban valóságos ostrom alatt állottak a kaszinó termei.
Egyébről, mint a «nagy lázról» persze szó sem esett. Még a legmakacsabb
tarokkosok is hűtlenek lettek a zöld posztóhoz. Beszélt, veszekedett,
kombinált, okoskodott minden lélek. A csupaszképű lakájok túltették
magukat a beléjük nevelt fegyelmen (ki kiváncsian, ki lelkendezve),
bizalmaskodni kezdtek uraikkal.
– Hogy lesz most már nagyságos, vagy méltóságos, kegyelmes uram?… Nagy
dicsőség ért bennünket, Isten apostolt küldött a segítségünkre!…
És a szigorú, kényes urak nem merték őket letorkolni.
Egymás között még csak kimondták a Kont esetről véleményüket, de nyiltan
szembeszállani immár senki se mert a közérzéssel.
Pedig a kaszinóban még számosan voltak konzervativ, gőgös urak, a kik
misztikus származása révén szivesen rásütötték volna Kont vitézre akár a
parvenük bélyegét is. De érezték, hogy a néphangulat a közmegvetés
tengerébe fojtaná nemcsak a szavukat, a tekintélyüket is.
És a tagok oroszlánrésze sem helyeselte (ha el is tűrte) a Kont-láz
roszindulatú, vagy agressziv elbirálását a kaszinó falai között.
– Rendkívüli lény! Providencziális férfi, – vélték legtöbben, – a kit
közönséges emberi mértékkel mérni nem szabad.
Ezeknek Kanut volt a szószólójuk.
– A levegőben van a járvány, – állították a legmakacsabb konzervativek,
– Kont nem apostol, csak mondvacsinált bálványa a népnek, mert az őrület
epidemiája nem lehet el bálvány nélkül. Történelmi példákra is
hivatkoztak ezek: John Lowra, Boulangerra.
Ezt a véleményt maga a kaszinó elnöke propagálta a legszivósabban. A
reinkarnálás kérdése immár a háttérbe szorult minden vonalon, teljesen
másodrendűvé vált azokkal a szimptomákkal szemben, a melyeknek a Kont
emberi kvalitásai, tettei és szuggesztiv hatása volt a kútforrásuk. Ki
keresné az indító okokat ott, a hol immár tényekkel kell számolni, olyan
eredményekkel, a melyeket visszacsinálni többé nem lehet?
Mi haszna lenne, ha pl. kisütnék a tudósok, teszem a fizika segítségével
tizen, huszan, százan, hogy csak olyan származású ember Kont, mint a
többi közönséges halandó, midőn tettei, föllépése, szereplése az
ellenkezőjét bizonyították milliók lelkének a meggyőződése szerint?
Ezt a kérdést a miniszterelnök állította fel s természetesen utána
mentek a politikusok. Jelszavuk lett: Mindent elismerni és deferálni a
közvéleménynek, különben kicsúszik a talaj a kormány talpa alól. Kontnak
kell megcsúsznia, ha nem igazi lángelme s ha nem isteni a küldetése. Ha
az, akkor ugyis hiábavaló minden erőlködés…
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 09
  • Parts
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 01
    Total number of words is 3846
    Total number of unique words is 1900
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 02
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 2002
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 03
    Total number of words is 3874
    Total number of unique words is 1822
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 04
    Total number of words is 3906
    Total number of unique words is 2049
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 05
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 2099
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 06
    Total number of words is 3891
    Total number of unique words is 1841
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 07
    Total number of words is 3892
    Total number of unique words is 1867
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 08
    Total number of words is 3874
    Total number of unique words is 2034
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    38.3 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 09
    Total number of words is 3916
    Total number of unique words is 1880
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 10
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 1880
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 11
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 2028
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 12
    Total number of words is 3906
    Total number of unique words is 2078
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Kont-eset: Fantasztikus regény a XXI. századból - 13
    Total number of words is 2845
    Total number of unique words is 1596
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    36.8 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.