A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 10

Total number of words is 4002
Total number of unique words is 1858
31.6 of words are in the 2000 most common words
44.1 of words are in the 5000 most common words
49.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
szabadok lesztek, a pénz a tiétek lesz.
Mikor a Khadimbasi és a másik háremi tiszt a bazárrekeszbe belépett: az
örmény mélyen meghajtá magát s aztán sietett a rekesz ajtaját gondosan
bezárni. Világosságot a rekesz felülről, a tetőablakon át kapott. Az
örmény élénk taglejtéssel, magas hangon és szapora beszéddel hadarta a
következő szavakat:
– Ime kegyes urak, itt vannak a híres eunukhok! Ilyenek nem találhatók
sem Rumiliben, sem Anatóliában, sem Kairóban, sem Szmyrnában, sem
Arábisztánban, sem a tengeren, sem a szárazföldön, sem a szigeteken, sem
sehol, legföljebb a napnak fényességével ékeskedő Nagyúr háremében. Ime
lássátok és vizsgáljátok meg őket. Sem nem fiatalok, a kiknek elméjük
éretlen; sem nem öregek, a kiknek izmuk tehetetlen. Mindent tudnak, a mi
csak szükséges. Beutaztak tizenkét országot, hűséges szolgák voltak
mindenütt, tudnak írást, olvasást és mindenféle tudományokat; beszélnek
napnyugoti és napkeleti nyelveken; alázatosak, mint a mezőn zöldelő
fűszál, mely meghajlik az előtt, a ki ráteszi a lábát, és engedelmesek,
mint a teve, mely megismeri az ő urának szemmel való intését is. Ime,
kegyes urak, a híres eunukhok!
A Khadimbasi intett kezével s közbeszólt:
– Ne fecsegj görhes örmény, hanem mutasd meg a leveleket.
Az örmény elővett egy erszényt s abból kihúzott egy levelet. Ugyanazt,
melyet Gelencsikben Mussza Nukhár bej adott át Karaszor bégnek. S
hasonló szaporasággal folytatá:
– Ime kegyes urak, itt az igaz levél. E híres eunukhok a muszka czárnak
voltak igen drága szolgái, a ki hűségükért és ügyességükért megengedte
nekik kegyelmesen, hogy eladatván és elbocsáttatván, a leghatalmasabb és
legdicsőségesebb szultán véghetetlen birodalmába átjöhessenek. Ime ezen
levelet aláírta a sztavropoli kormányzó Muszkaországban, túl a tengeren
és túl a Kaukázus hegyeken Medvieszje nevü városban, a mely bizonyosan
nagy és ékes város. E levélben pedig meg van írva, hogy e híres eunukhok
az ő többi társaikkal együtt, kik már a föld alatt nyugosznak, a derék
és tiszteletreméltó cserkesz Mussza Nukhár bejnek eladattak és az ő
szolgáivá tétettek, a ki pedig őket az én derék és kegyes uramnak
Karaszor bégnek adta el szabad, jó szándékból és nagy sajnálkozással. Az
én derék és kegyelmes uram pedig Mussza Nukhár bejnek megszámlálhatatlan
ezer meg ezer piasztereket fizetett, visszaadta volna ezen szolgáknak a
szabadságot, de ezek önkényt, szabad elhatározással és nagy lelki
örömmel arra hajlottak, hogy ők a leghatalmasabb és legdicsőségesebb
szultán szolgálatába beálljanak és arra magukat méltókká tehessék.
Könyörögtek is a kegyes életü és véghetetlen tudományu bölcs Molláhnak
Trebizondban, hogy hallgatná meg eziránt való könyörgésüket s mindazt, a
mit elmondanak, foglalná írásba. A ki is engedve a könyörgésnek,
mindazt, a mit előtte elmondottak, írásba foglalta. Az az írás pedig ott
van mindegyik hű szolgának a nyakában, ama piros erszényben, a mint ezt
ti kegyes urak, a magatok élőszemével megnézhetitek.
A Khadimbasi ujra közbeszólt:
– Mutasd a Molláh irását, aztán ne fecsegj többet, csak ha kérdezlek.
Az örmény gyorsan odaugrott egyik francziához, kibontá a nyakán lógó
erszényt, kirázta annak tartalmát tenyerébe, az aranyat nagy vigyázattal
visszatette az erszénybe s az írást oda vitte a Khadimbasihoz.
– Ime kegyes urak, – mondá, – itt a bölcs Molláh ékes írása. Ilyen írása
van mindegyik szolgának nyakában. Az a pénz, mely mindegyik erszényben
van, azon derék szolgák tulajdona még abból az időből, a mikor ők
szabadok is lehettek volna, de ezen pénznek árát is az én derék és
kegyes uram, Karaszor bég kifizette Mussza Nukhár bejnek, a miért tehát
most már ez a pénz is őt illetné.
A Khadimbasi és a másik háremőr gondosan átnézte a trebizondi Molláh
bizonyítványát és egyáltalán nem ügyelt a fecsegő örmény szavaira. Még
az sem tűnt fel nekik, hogy az örmény oly furcsán határozta meg az
erszényekben levő pénznek tulajdonjogát. A Khadimbasi odament a
francziákhoz s egyiket a másik után tetőtől talpig gondosan végignézte.
A francziák nem szóltak az egész alku és szemle alatt egy szót sem. Lett
volna ugyan az örmény hazudozására elég megjegyzésük, de semmiféle
okoskodás nem változtatott volna sorsukon semmit is. Legalább előnyösen
egyáltalán nem. Eszükbe jutott az is, hogy a bég a Khadimbasit
valószínüleg már jól megfizette, az ellenvetések tehát legföljebb a
Khadimbasit bosszantották volna.
Végre a Khadimbasi hosszas vizsgálat után Henrit ötödmagával külön
állítá s ezt mondá az örménynek:
– Ezt az ötöt viszem magammal, jőjj velem.
Intett az öt francziának s azzal megfordult, hogy kimenjen a
bazárrekeszből. Útközben mondá Mehmet Koszref pasa háremőrének, ki
szintén vitte magával a neki megmaradt két francziát:
– Tizennégyezer és ötszáz piaszternél többet ne adj a tieidért, mert én
tizenötezer piasztert fizettetek ki a szaráffal darabonként.
E néhány szóból megértették a francziák, hogy egyes pasáknak nem szabad
tudva és nyiltan oly drága bevásárlást tenni, mint a nagyúr háremének.
A bazárépület végén, egyik helyiségben ott üldögélt egy gazdag szaráf,
pénzváltó. A Khadimbasi megállt a szaráf előtt s azt mondá neki,
rámutatva az örményre:
– E jámbor cselebinek fizess hetvenötezer piasztert s jőjj pénzedért
holnap a Kizláragaszihoz.
A szaráf nagy alázattal felelt:
– Parancsolj jó Khadimbasi, utolsó paráig mindenemet neki adom, ha
parancsolod.
Itt váltak el a francziák egymástól, hogy öten a szultán háremébe,
ketten pedig Mohamet Koszref pasa háremébe menjenek. Tudták, hogy
egymást alig fogják valaha látni az életben. E gondolat képtelenné tette
őket arra, hogy urai maradjanak a túláradó érzelemnek. Egymás nyakába
borultak s hangos zokogással csókolták meg egymást. Húsz évi bajtársat,
leírhatatlan közös szenvedéseknek hű részesét kellett tán örökre
elhagyniok.
Alig tudtak elválni egymástól. A Khadimbasi meredt szemekkel nézte e
jelenetet. A török meg nem siratja még legkedvesebb halottját sem. A
vallás tiltja azt. A Khadimbasi meg nem foghatta az igazhívőhöz
méltatlan emez érzékenykedést. S mégis ezúttal nem volt durva a
francziákhoz.
– Testvéretek tinéktek – kérdé – ama szolgák?
– Nem testvérünk, hanem bajtársunk gyermekkorunk óta, – mondá Henri. –
Mi hajdan keresztyének voltunk, a Jézus Krisztust imádtuk, tehát jó
Khadimbasi, a mi szívünkön még mindig van egy kis érzékenység.
A Khadimbasi e szavakra gondolkodóba esett. Aztán magához intett egy
hamált.
– Eredj – mondá a hamálnak – a legközelebbi Kulakhoz s hívj ide három
katonát.
A hamál elfutott; a kulak, a katonai őrtanya nem messze volt s a három
katona fegyverrel pár percz múlva a francziák mellett állott. A
Khadimbasi valószínüleg attól tartott, hogy a francziák meg találnak
szökni kellő fedezet nélkül. Pedig ez bizony eszükbe sem jutott.
A bazár tömkelegéből, a Balik-Bazár Kapuszinál kiértek a tengerpartra,
vagyis inkább az Aranyszarv partjára. Még egyszer látták, – fölismerték
az árboczok erdejében Karaszor bég hajóját is, mely egyik eszköze volt
szolgasorsuk végzetességének. A tengerparton állott a szeráljnak egy
zöldes csíkú nagy, fehér kaikja, nyolczevezős csolnakja, nyolcz
kaikdsival és egy kormányossal; a Khadimbasi s utána az öt franczia
beült a csonakba, a katonák vissza mentek s aztán a kaik gyorsan hasítva
a hullámokat, csakhamar kikötött a Jali-Kösk lábainál. Egy óra alig múlt
el s a francziák különböző kapukon, kerteken, udvarokon s termeken
keresztül a háremőrök laktanyájába vezettettek.
Itt a francziákat ujból megvizsgálták és pedig katonailag s orvosilag
is. A vizsgálat eredménye kedvező volt, a mennyiben kedvezőnek mondható,
hogy eunukhnak, háremi szolgálatra alkalmasnak találták őket. Vizsgálat
után egyházi szertartás, imák és fürdők következtek; ruhájukat le
kellett tenniök s többi eunukh társuk háremőri egyenruhájába kellett
öltözniök. Henri és két társa azon Khadimbasi osztályába soroztatott, a
ki őket a bazárban megvette; a másik két franczia pedig másik Khadimbasi
alá s a háremnek egészen más részébe helyeztetett, mert ezeket Henri
többé sohasem látta, velük sohasem találkozott. Vagy hamar elhaltak,
vagy valahogy elemésztették őket, vagy tán a szultán valamely leányának
férjhezadásakor elajándékozta őket. Henrinek hónapok mulva tett minden
szorgalmas kutatása és kérdezősködése eredménytelen maradt. Soha még
csak hírét sem hallotta nekik. Az is lehető volt, hogy tán megszöktek
vagy valahogy megszabadultak. Henri legalább e gondolatban talált némi
vigasztalást. Ő és két társa tíz éven át volt lakója a Szultán
háremének.
A háremi életet itt is csakhamar megismerték és megszokták. Voltaképen
ez sem különbözött egyes apróbb jelenségeiben Karaszor bég háremétől. A
valódi különbség csak a paloták és termek roppant számában és óriási
fényében, a nők és szolgák sokaságában s az udvari hivatalok és
tisztségekkel járó ünnepélyes szertartások örökös gyakorlásában állott.
A hanumoknak, a szultán törvényes nejeinek s az odalikoknak élete és
mulatsága, több változatossággal ugyan, de körülbelül ugyanaz volt, mint
a trebizondi háremben.
Henrinek és társainak legalább egyelőre nem tünt fel a nagy különbség.
Később és lassanként azonban, ha Karaszor bég háremére gondoltak, az
minden tekintetben üresnek, szegénynek és néptelennek tünt fel ama
hasonlíthatatlan fény, pompa és embertömeg mellett, mely a szerálji
háremben otthonos volt.
A francziák a keserü élettapasztalat ösztönéhez itt sem váltak hűtlenné.
Mindenekelőtt gondos figyelemmel szemelték ki azokat az embereket,
kiknek közvetlen hatalma alatt állottak s kiknek egyetlen szavuk vagy
intésük képes lett volna őket megsemmisíteni. Ilyen volt első sorban a
saját Khadimbasijok, kinek mindenben kedvére jártak s kinek a hölgyektől
kapott ajándékaik egy részét mindenkor átadták, de a kinek egyúttal
mindent be is súgtak mind eunukh társaikról, mind a nőkről, hacsak
legtávolabbról is tarthattak attól, hogy különben a hűtlenség gyanuja
érhetné őket.
Eunukh-társaik legnagyobb része tökéletes durva, neveletlen, vad, nubiai
arabokból állott, kik az egymásközt való czivakodásnál, az egymás elleni
árulkodásnál s az ajándékcsikarás kapzsiságánál nemesebb szenvedélyt nem
igen ismertek. Ha a francziák bizalmasan közeledtek hozzájuk: ez nemcsak
bizalmat nem keltett bennük, sőt gyanakodóvá tette őket. Legjobb
modornak bizonyult ellenük: föl se venni őket, szóba sem állani velük,
soha semmiért rájuk nem szorulni s némely apróbb ajándékokat időnként
egész közönynyel vetni nekik. E modor lassankint megjuhászitotta őket
annyira, hogy többé a francziák után nem leselkedtek éjjel-nappal.
A szultánt, II. Mahmudot a francziák sohasem látták. A hárempalota azon
részében, hol ők voltak elhelyezve, a szultán az ő tudtokra hatodfél év
alatt soha meg nem jelent. Az odalikok csevegéseiből annyit tudtak meg,
hogy a szultán már öreg ember, hogy mindig ama palotákban tartózkodik,
melyek az Üdvösség Kapuja mellett a szerálj harmadik udvarában
feküsznek, s hogy ott a háremnek közel fekvő osztályában Adile és Zelma
szultánákkal s ezek udvarhölgyeivel tölti napjait, a többi hanumot pedig
teljesen elhanyagolja.
A szultán ama nejét, kinek udvarában a francziák alkalmaztattak,
Kamerijének nevezték. E nő egykor legelső kedvencze volt a szultánnak,
két gyermeke is született tőle. A francziák azt hitték, hogy e nő nem
mindig volt mohamedán. Beszélt olaszul, görögül és francziául is. Az
odalikok azt suttogták volt, hogy a szultán kegyét hét vagy nyolcz év
előtt örökre elveszítette, mert a janicsároknak állhatatosan pártját
fogta s e miatt mind a Kizláragaszival, mind a fő muftival, mind az
udvar egyéb főtisztjeivel, sőt néhány kedvencz hölgygyel is
összeütközésbe jött. Annyi bizonyos, hogy több év óta a szultán nem jött
közelébe. Lakosztálya a téli háremnek egyik kiszögellő palotájában volt
elhelyezve, melynek tetejéről gyönyörü kilátás nyilt a Jali Köszk és Top
Kapu irányában végig a Boszporuson, föl Galata irányában és Topkhanénak
rettentő háztömegeire s föl egészen Dolma-Bagcséig, melynek uj
palotáját, az uj Bezikhtást már ekkor kezdték építeni.
Valami százhúsz odalik s kilencz bajadér állott Kamerije közvetlen
szolgálatában. Az úrnő maga lehetett már mintegy harmincz éves, de még
mindig kiváló szépség. Az időt és unalmat ő is a szokott háremi
mulatságokkal, lakmározással, piperével, látogatással s látogatások
fogadásával, táncz és zene élvezetével, de gyakori olvasással is űzte
el. Két gyermeke, mindkettő herczeg, már az előző években, tíz évüket
elérve, kivétetett keze alól s ettől kezdve szerette a könyveket is. Kis
kézi könyvtárában olasz és franczia könyvek is voltak, több száz kötetre
menők.
A francziák hamar észre vették, hogy Kamerije nem egészen keleti nő;
hamar észrevették, hogy beszéli a nyugoti nyelveket. Csakhamar élénk
vágy töltötte el őket az úrnőnek valahogy tudtára adni, hogy ők is
nyugotiak, ők is tudnak francziául. De ennek módját nem tudták
eltalálni. Az úrnőt megszólitani eunukhnak nem volt szabad, legalább nem
volt szokásban; a Khadimbasit vagy társaikat kérdezni vagy megkérni
egyáltalán nem merték. Ki tudja, minő féltékenység támadt volna ezekben,
ha észreveszik, hogy a francziák különösen érdeklődnek valami után, a mi
talán az úrnővel valamikép összefügg. Megjegyzendő, hogy az úrnő, noha
az eunukhok, Khadimbasik és Kizláraga ellenőrzésének alá volt vetve, de
ezen kívül lakosztályában és saját személyzete felett királynői
hatalommal rendelkezett és semmi kétség sem lehetett az iránt, hogy
hatalma messze elér, mert alázatos látogatói közt gyakran voltak a
leghatalmasabb pasák s miniszterek nejei és leányai is.
A francziák vágya nemsokára teljesült. A mód, melyet erre választottak,
alkalmasnak bizonyult. Volt az odalikok közt két fürge, szép lányka,
Beie és Ezma nevü, kiket az úrnő különösen kedvelni látszott.
Leggyakrabban ezek voltak az úrnő társaságában s maguk közt is gyakran
értekeztek egymással. Egy ily értekezésük egyszer a francziák, illetőleg
Henri és egyik társa közelében történt. Henri észrevevén, hogy hangját
az odalikok mindenesetre meghallják, társaival francziául kezdett
hangosan beszélni. Az odalikok csakugyan egyszerre oda néztek, a mint a
hangokat meghallották s Beie azt mondá társnőjének:
– Nini, az uj szolgák olyan nyelven beszélnek, mint a szultánnő,
hallgasd csak, hallgasd csak.
A francziák mintha észre sem vették volna e felkiáltást, tovább
beszélgettek. Beie oda ment hozzájuk:
– Hogy mertek ti, – mondá, – a szultánnő nyelvén beszélni?
A francziákat mosolyra gerjeszté e gyermekes kérdés. Az a két ifju
leányka bizonyosan azt gondolta, hogy az a nyelv csak szultánnők számára
van feltalálva. Henri azt felelte:
– Ezt a nyelvet beszéljük mi kis gyermekkorunk óta és mindaddig fogjuk
beszélni, míg meg nem halunk, vagy a szultánnő ezt meg nem tiltja.
– De megtiltja ám, nekünk is megtiltja, azért mi abból egy szót sem
értünk.
– De álmodni – felelt Henri – mégis csak azon a nyelven álmodunk; aztán
nem tiltja meg minekünk mert nem tudja, hogy miféle nyelven beszélünk.
– Majd megmondom én, mert én is hallottam, Ezma is, hiába tagadnátok.
– Nem is tagadjuk, csak arra kérünk benneteket, ne szóljatok a
szultánának.
E kérelem csak olajat öntött a tűzre. De Henri épen erre számított. A
két odalik súgva-búgva eltávozott és a francziák bizonyosra vehették,
hogy néhány percz mulva már Kamerije értesülve lesz az ő
nyelvismeretükről.
Úgy is lett. A szultána csakhamar hivatá őket a nagyterembe. E terem
méltó lett volna tündérek és tündérnők számára. Padlata márvány, fehér
és rózsaszínü koczkákból összeállítva, falszőnyegeinek arabeszkjei
aranyból és bíborból, a terem négy sarkán négy kis szökőkút művészileg
kifaragott medenczével s a medenczék pereme kirakva drágakövekkel.
Kamerije szultána egy kis szofra – alacsony asztalka – előtt ült drága
szőnyegen; a szofrán serbet, szakiz s egyéb női nyalánkságok. Henri és
társa a szokott ünnepélyes és alázatos modorban megjelent a szultána
előtt s aztán intésére háta mögött helyet foglalt.
– Micsoda nyelven beszéltetek ti Beie és Ezma előtt? – kérdé a
francziákat.
– Mi franczia nyelven beszéltünk, felséges úrnő.
– Hol tanultátok azt a nyelvet? Egyiptomban vagy Tuniszban?
– Mi Francziaországban tanultuk, ez anyanyelvünk, mi francziák voltunk.
Az úrnő figyelmét rendkívül lekötötte e nyilatkozat. Egész
kiváncsisággal kérdezősködött a francziáktól s ezeknek a legapróbb
részletig el kellett mesélniök egész életük sorsát, kalandjaik és
szenvedéseik egész végtelen sorozatát.
A szultána folyton élénk érdeklődéssel hallgatá az elbeszélést.
Különösen Karaszor bég háremének belső viszonyairól néhány kérdést is
intézett a francziákhoz. Végre őket igen értékes ajándékokkal ellátva, e
szavakkal bocsátá el:
– Ezentúl mind a hárman mellettem lesztek s szolgálatomra álltok.
– Fönséges szultána, – mondá Henri, – ennél nagyobb boldogság minket nem
érhet e földön, hanem mikor a szeráljba hozattunk, nekünk kiadatott a
parancs, hogy mi csak a Khadimbasinak és Kizláragaszinak
engedelmeskedünk.
Kamerije úrnő egész büszkeséggel felelt.
– Bizonyosan elfeledték azt a parancsot kiadni, hogy a Khadimbasi és
Kizláragaszi meg nekem engedelmeskedik – majd eszükbe juttatom.
A francziák eltávoztak. De legelső gondjuk mégis az volt, hogy a
Khadimbasit fölkeressék, neki mindent fölfedezzenek s becses ajándékaik
egy részét – mint előtte mondák: az egészet – neki átadják. Egyúttal
dobtak valamiféle ajándékot eunukh társaiknak is. Ki tudja – gondolták –
nem fog-e a szultána nagy kegye miatt nagy féltékenység támadni
valakiben s a nők és szolgák cselszövényének e rettentő nagy
palotájában, melynek benső élete kívül esik a nagyvilág figyelmén s
melyet nem ellenőriz az igazságszolgáltatás semmiféle neme, a kegy nem
változik-e át rájuk nézve halálos bűnné és halálos büntetéssé?
Napok és hetek múltak azonban és a francziák semmi hátrányos változást
nem vettek észre. A Khadimbasi oly bizalmas volt hozzájuk, mint eddig;
eunukhtársaik csak úgy néztek reájuk ezentúl is, mint ennekelőtte; a
szultánt és a Kizláragát ezentúl sem látták soha is. Hanem az odalikok
magatartása világosan mutatta, hogy valaminek mégis történni kellett.
Ezek elhalmozták, körülrajongták a francziákat bizalmukkal,
kedveskedéseikkel; örökké futkostak hozzájuk, örökké a nyakukon csüngtek
s ezerféle kéréssel ostromolták őket éjjel-nappal, óránként és
perczenként. Alig volt az odalikok közt csak egy is, kinek az
icsoglánok, azankoglánok, sőt a bosztandzsik közűl is egy vagy több ifjú
férfinak arcza meg ne tetszett volna. Minden odalik képesnek tartotta a
francziákat arra, hogy őt az ő Alijához vagy Rusztemjéhez közel menni
vagy vele találkozni segítse. S aztán az odalikok folyton változtak.
Az idősebbek helyett folyton fiatalok s a kegyvesztettek helyett, a
kikre tudniillik Kamerije valamiért megneheztelt, újak jöttek. Az újon
jöttek legnagyobb része szomorúan emlékezett vissza valamely szép,
erőteljes ifjúra, a ki már vagy az övé volt, vagy az övé lehetett volna.
Ezek aztán csudálatos, gyakran felette ügyes, gyakran egészen gyermekes
terveket főztek ki agyukban az elhagyott imádónak, vagy imádottnak
értesítésére. S a francziák lettek volna hívatva mind e terveket
végrehajtani. Szegény francziák: egynek sem volt már meg ifjúsága, de ha
mindegyik valami csoda erejénél fogva száz ifjúságot érzett volna
szívében: mind a száz talált volna édes és kimeríthetetlen foglalkozást
az ifjú nők és leánygyermekek ezen bájos társaságában.
A francziák társaságát különben naponként igénybe vette Kamerije úrnő.
Egy alkalommal mutatott nekik egy szép aczélmetszetű arczképet, mely egy
kedves arczú nőt ábrázolt.
– Ismertétek e nőt? – kérdezé.
A francziák jól megnézték a képet s azt felelték: nem ismerték.
– Pedig ez Jozefine arczképe, a ki a ti nagy császártok neje volt s a
kit a császár szintén elhanyagolt egy másik nejének kedvéért.
A francziák jól emlékeztek a névre. Jozefinről egész legenda élt a
hadseregben. Monteau, kit a kalmukok a Volgán megöltek, ismerte is őt
személyesen s beszélt róla az uráli bányákban eleget. Most mindez
eszükbe jutott a francziáknak. S az úrnőnek mindent, a mit tudtak, a
legapróbb részletekig el kellett beszélniök.
Így teltek el a hónapok és az évek. Kamerije állandóan megmaradt saját
palotájában, a nyári hárembe sohasem költözött át, legföljebb
látogatásképen. A francziák folyton vele voltak, a Bairám-ünnepek alatt
ők kísérték, szárazi vagy tengeri kirándulások alkalmával ők mindíg
mellette voltak. Egyszer valahogy megtudták azt is, hogy Kamerije görög
nő volt s eredetileg Mária névre kereszteltetett, de valami nagy családi
szerencsétlenség alkalmával a szerálji hárem szállítóinak valamely
gonosz rokona által orvúl eladatott. Mostani nevét, mely azt jelenti: a
szépség holdvilága, ott nyerte a háremben. A francziáknak is nagy
bizalmuk, majdnem vallásos ragaszkodásuk volt a szép és kegyes szultánnő
iránt s már-már azon édes remény kezdett bennük gyökeret verni, hogy ő
lesz az, ki nekik visszaadja a szabadulást.
A szabadulás reményét a francziák nemcsak a szultána kegyességére
alapították. Vagy legalább, midőn a honvágy erőt vett rajtuk néha,
tervezgetéseik a kegyelem esélyein kívül sok más esélyre is kiterjedtek.
Pár év alatt meggyőződtek arról, hogy ők a bosztandsik és azankoglánok,
sőt a kapidzsik közé is könnyen elkeveredhetnek rövid időre. A szerálj
szolgálatában álló ez egyének száma több ezerre ment s Henri egyáltalán
nem tartotta lehetetlennek ezek közt a városba kijutni s onnan
közönséges öltönyben tovább állani.
Egy másik kedvező alkalom évenként a Bairám-ünnep alkalmával állott elő,
a mikor a hárem hölgyeit utczákra, térekre, csónakmulatságba, vagy
valamely tengerparti köskbe kellett kisérniök s a mikor mind a hölgyek,
mind a háremőrök nagyon sok szabadságot vettek igénybe.
Az agguló szultán birodalmának ügyeivel s az örökös háborukkal lévén
elfoglalva, keveset gondolt a háremmel s azért itt sem oly pontos, sem
oly szigoru nem volt a fegyelem, mint a hagyományok szerint régebben
volt s most is kellett volna lenni. E körülmény szinte ingerelte a
francziákat valamely szabadulási vállalat kitervezésére. Terveik azonban
csakis üres tervek maradtak. Öreg legények voltak már, közel az ötven
éves korhoz. Életük elég kényelmesnek, sorsuk eléggé biztosnak látszott
s okuk egyáltalán nem volt valamely véletlen vagy ügyetlenség által
életüket veszélyeztetni. A felett nem kételkedhettek, a Khadimbasi abból
nem csinált titkot s a háremi anekdóták egész serege világosította őket
fel arról, hogy a legkisebb hűtlenség, a szökésnek bárminő kisérlete
halált s úgy lehet, kínos halált von maga után. S éppen azért mind a
hárman beleegyeztek abba, hogy vagy a teljesen biztos alkalmat lesik ki,
vagy megvárják Kamerije úrnő önkénytes kegyelmét.
Az úrnő egyszer elő is hozta nekik úgy távolról és minden czélzatosság
nélkül a szabadulást. Francziaországról kérdezősködött s midőn a
francziák különös hévvel és érdekeltséggel beszéltek gyermek és
ifjúkorukról, azt kérdezé tőlük:
– Szeretnétek-e most látni Francziaországot?
– Fenséges szultána, mi most is szeretnénk haza menni, – mondá Henri.
– Haza menni? Hiszen nem vagytok ti most már francziák, hanem az én
szolgáim.
– Mióta a fenséges úrnő szolgálatában állunk, – mondá Henri, – azóta nem
jutott eszünkbe haza kivánkozni, de fenséged kérdésére igazán kellett
felelnünk.
Az úrnő erre nem felelt s az e tárgy feletti beszélgetés abban maradt.
Később egy uj odalikkal ismerkedtek meg, kinek Dzsemile volt a neve s ki
Egyiptomból, Kairóból került a nagyúr háremébe. E lányka az úrnők
mulattatásának sokféle nemét ismerte; fiatal, csinos és igen virgoncz nő
volt, a ki gyermekkorában Kairóban egy franczia háznál, franczia nők
körében töltvén néhány évet, franczia nyelven is meglehetősen tudott
beszélni.
Ez egyszer a francziák előtt a nélkül, hogy ezek eredetéről tudott volna
valamit, elbeszélte, hogy Kairóban egyszer egy franczia nőt bevittek
Mehmed Ali háremébe, ezt azonban megtudván egy franczia nagyúr, ki a
francziák szultánjának – miként ő a királyt nevezte – titkos megbizottja
volt Kairóban, azt izente Mehmed Alinak, hogyha a franczia nőt el nem
ereszti és ki nem adja: százezer katonával fogja őt megtámadni, városát
elpusztítani s minden kincsét és háremét elrabolni. Erre Mehmed Ali a
gyaurtól megijedt, Sztambulba küldött segítségért, de itt nem adtak
neki, mit tehetett tehát egyebet, kiadta a franczia nőt, hanem
boszujában annak fele haját lenyiratta, szemöldökéről minden festéket
lemosatott s kusakját – övét – nem engedte a derekára tenni, hanem a
nyakába akasztotta. Mi volt, mi nem volt igaz az odaliknak eme
meséjében, mely úgy a gyaurok gyülöletét, mint a háremből való
szabadulás szégyenteljes voltát czélzatosan látszott hirdetni: a
francziák figyelmét mégis fölgerjesztette a mese. Ők azt fölötte
természetesnek tartották, hogy a hatalmas Francziaország követének
felszólítására az egyiptomi pasának engedelmeskedni kellett. Igen, de ők
is francziák, ők is szolgaságban vannak, ha ők a franczia követhez
fordulnának: ők is bizonyára rögtön elnyernék a szabadságot. Meg nem
foghatták, hogy ez nekik eddig nem jutott eszükbe, holott oroszországi
bujdosásuk közben hányszor küldhettek volna levelet valamelyik franczia
követnek. E töprengésüket el is mondták a legközelebbi kedvező
alkalommal a szultánnő, Kamerije előtt.
– Ha nekünk, – úgymond Henri, – akkor annyi eszünk lett volna, mint
most, mily könnyen megszabadúlhattunk volna csak egy levél által, melyet
a franczia követhez kellett intéznünk.
– Az a levél lett volna árulótok s az a levél szerezte volna meg nektek
a halált, valamint most is biztosan megszerezné, ha megkisértenétek, –
mondá Kamerije.
A francziák egymásra néztek. Összevillant szemük azt jelenté, hogy az
úrnőnek alighanem igaza van. Hiába, ők még mindig igen hiszékenyek.
– Azonban ne törjétek a fejeteket, – folytatá a szultána. – Egyszer, ha
el nem felejtem, én alkalmat nyujtok, hogy biztosan haza mehessetek, ha
éppen akarjátok.
– Masallah! – Fenséges szultána, a mint az isten akarja, de mi óhajtjuk.
A biztos menekülés, a veszély és üldöztetés nélküli szabadság édes
ábrándja tölté el a francziák szívét. A honvágy most feszité keblüket
erősen, – most legelőször, ama hatodfél év óta, mióta a szultán háremébe
bejutottak. Kamerije nemes szívéről már nem egy jelenség után teljesen
meg voltak győződve s bár nehezen, de mégis az öröm bizonyos jelével
várták az időt, a mikor a Kamerije által megigért alkalom be fog állani.
E beszélgetés az 1839-ik év junius havának valamely napján történt. De a
várt alkalom helyett váratlan és borzasztó szerencsétlenség következett
be.


A TÖRÖK SZULTÁN MEGHAL.
(Ujabb aggodalmak. – A jó szultána megbukik. – Gülnár szultána. – A
három franczia együtt marad most is. – Kirándulás Kis-Ázsiába – A
francziák megszöknek.)
A hónapnak utolsó napján a Kizláraga kegyetlen parancsot adott ki a
hárem őrizetére. Minden termet, minden folyosót, minden erkélyt, a
hárempalotának a kertre nyuló minden kijáratát kettős eunukh
legénységgel szigoruan kellett őrizni. A Khadimbasik mindegyike
elmozdíttatott saját háremosztályának vezényletétől s mindegyik osztály
más-más Khadimbasit kapott. Kamerije osztályába s a francziák és társaik
élére egy czifra, fényes öltönyü, kifúrt fülü vén ethiópiai eunukh
állíttatott, ölnyi magas termettel, nagy poczakkal, fekete szerecsen
arczczal. Valóságos vadállat, kivel a francziák alig mertek, de alig is
tudtak beszélni, mert nyelvét igen kevéssé értették meg. A nappalnak és
éjszakának minden órájában kivont, élesre köszörült karddal s övében
töltött pisztolyokkal járt sorba – körülnézni és fülelni minden ajtónál,
ablaknál, a termeknek és folyosóknak minden szögletében.
A francziák csakhamar megtudták a rettenetes változásnak okát. A
szultán, II. Mahmud, nagy betegségbe esett. Halálát várták. Az
odalikoknak minden táncz, zene, mulatság szorosan el volt tiltva.
Kamerije úrnő folyton térdepelt és imádkozott s örökké morzsolta
teszpijét. Alig vett magához valami ételt és italt, nem foglalkozott
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 11
  • Parts
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 01
    Total number of words is 4001
    Total number of unique words is 1965
    31.6 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 02
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 1905
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 03
    Total number of words is 3922
    Total number of unique words is 1902
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 04
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1903
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 05
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1888
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 06
    Total number of words is 4049
    Total number of unique words is 1865
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 07
    Total number of words is 4005
    Total number of unique words is 1777
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 08
    Total number of words is 4038
    Total number of unique words is 1858
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    43.2 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 09
    Total number of words is 4119
    Total number of unique words is 1884
    31.6 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 10
    Total number of words is 4002
    Total number of unique words is 1858
    31.6 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 11
    Total number of words is 4056
    Total number of unique words is 1937
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 12
    Total number of words is 4156
    Total number of unique words is 1982
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    55.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 13
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1861
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    56.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 14
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1856
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 15
    Total number of words is 4145
    Total number of unique words is 1961
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    55.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések - 16
    Total number of words is 294
    Total number of unique words is 185
    60.4 of words are in the 2000 most common words
    72.1 of words are in the 5000 most common words
    76.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.