A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 10

Total number of words is 4226
Total number of unique words is 2011
28.4 of words are in the 2000 most common words
40.6 of words are in the 5000 most common words
46.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
hogy szérűt tapossanak maguk alá, különben reggelre pakulárustól együtt
el vannak temetve.
Ez volt a lesben állóknak való idő.
Se eget, se földet nem lehetett látni. Egész a bástyafalig
felnyomulhattak a hózivatar alatt, senki sem vette őket észre.
Nagy bámulatukra még a bástyakaput is nyitva találták. Még csak a
koloncz sem volt rajta. Bemehettek akadálytalanul az udvarra.
Az egész bástyán egy őrt sem találtak.
A tűz mind kialudt már a romok között, a szakadó hó kioltotta az utolsó
zsarátnokot is, csak a torony pinczeboltjából emelkedett még ki, mint
egy halott vár kisértete, valami fehér gőzfelhő, ott még a megolvadt
réztető lávája forr.
A torony kapujának kettős szárnya pedig ki volt fordulva a sarkából és
azok is félig elégve. Be lehetett menni a várba.
A vitézek ovakodva hatoltak előre, magasan tartva a pajzst, hajításra
készen a kelevézt, fogaik között a kardot: cselvetéstől lehetett
tartani. Sehol sem ütköztek élő ellenségbe. Ellenben a földön heverő
hullákba minden lépten-nyomon, a miket már nagyban eltemetett a hó, csak
egy megmerevült kar emelkedett fel itt-amott a hófuvás alól.
Az ostromlók maguk is alig láthattak a nagy förmetegből a dárdájuk
hegyénél odább. Csak megbotló lábuk tudatta velük, hogy itt egy háznak a
tanórkapuja volt, a mely földig égett, emitt egy mestergerenda a nagy
őrduczból. Itt volt valaha a város!
Itt nem volt kit keresni; a kőépület lépcsőgádorán siettek fel: ott már
nem hordta a szél a szemükbe a havat, hanem annál sötétebb volt.
Rátaláltak a nagy ivóteremre. Ott még volt valami világosság. Abba a
gödörbe, a miben a fekete dalmata bort szokták tartani, mind összefutott
a nagy tűzben megolvadt réz, czin, arany, ezüst, vas, serleg, kondér,
sisak, az még most is izzott s veres fényt kölcsönzött a pokolsötétnek.
Visszatoppantak az ajtóból. Egy csontház volt ott, feketére égett
embermaradványok. Csak a koponyák hiányzottak belőlük. Hát azokat hová
tették?
Felkutatták a rom minden zugát: az ellenségnek csak a keze nyomát
találták mindenütt, de a lába nyomát sehol. Hová futhatott el?
A bástyáról jelt adtak a knéznek, kürtszóval, hogy a vár el van
foglalva, s az rögtön nyomult utánuk egész hadával.
– Le ne öljétek őket! ordítá messziről. Ő akarta a meglepett ellenséget
szemenkint halálra kínozni.
Nagy volt aztán az elbámulása, mikor a toronykapuhoz érve, semmi
csatazajt sem hallott, s a kapuban állongó őrök azt mondák neki, hogy az
egész várban egy élő lelket nem találtak sehol.
– Egy élőt sem? hördült fel Tvartimir. Hát az enyéim? Hát a leányok? Hát
a gyermekek?
Senki, senki!
Mint a kölykevesztett medve, mint az oroszlán, mint a behemóth, úgy
rohant ordítva végig a puszta folyosókon, kedvesei nevét kiabálva, ha
egy holttestbe botlott, felkapta karjánál fogva és még fájdalmasabb
sikoltással ejté ki kezéből. Nem volt annak feje.
Felfutott a kőlépcsőkön abba a lakosztályba, a hol saját
hozzátartozandói laktak. Az is ki volt égve.
– Hová lettetek? Hová lettetek?
S aztán sorba kiáltozta a neveiket.
– Te Marinka! Te Szlón fiam! Te Verblud vőm!
Egyszerre csak felszakadt a hófelhő, a szél ketté repesztette, s a sötét
kék égen előtündökölt a tele holdvilág.
S arra száz meg száz férfiajk kiáltása csendült fel egy egyetemes
jajszóban, a milyen egy sziven talált férfinak a jajkiáltása.
A leégett város helyén, a minek a négyszögű határát még jelölte a
szerteszétdult, félig elégett palánk, ott épen a piacz közepén, a hol
azelőtt a kereszt állt, volt egy iszonytató gúla emelve levágott
emberfejekből; a legfelső koponyákon nem volt már emberi ábrázat, ezek
az ivóteremben úgy összeégtek; csak a gúla zárköve, a legfelül tett fő
volt ép és ismerős: az volt a Verblud feje, a vőlegényé, a szemébe lőtt
nyillal, a mit a Solom levágott és magával hozott.
Tvartimir knéz onnan a folyosó magas erkélyéről csak egyenesen levetette
magát arczczal az udvarra, ha társai fel nem fogják a karjaikkal,
bizonyosan nyakát szegi.
A koponyapyramidon még volt valami nevezetes; de azt csak később értette
meg az ember, hogy mi az? Egy hosszú guzsalyszár volt odatűzve a
csúcsába, s azon lobogott a sok levágott üstök, mint valami lenköteg,
mint a rokka bábja.
Tvartimir odarohant a rémséges gúlához, s lerántotta annak a csúcsáról a
Verblud fejét, s két kezébe fogta, nagy zokogva.
– Oh te hősöm! Te dicsőségem! Házamnak fényes világa! Ki oltott ki
téged? Ki tudott tégedet megölni? Hah! Gyáva nyil döntött le!
S a koponya szemébe lőtt nyilon megismerte a waráng betüket; küldőjének
a rovásnevét.
– Hol a többiek? Az öregek? A gyermekek? Szólj! mondd meg! Verblud!
Dicső fiam!
Az nem mondta meg, hanem az a szélben lobogó zászló megmondta neki.
Kezébe akadt a guzsalyszár.
Azon aztán felismerte a levágott kontyokat.
– Ez a komám üstöke volt, ez a fakó! Ez az ősz a legvénebb kapitányomé,
ez a szénfekete volt a panduré. Ez a guzsalyszár a boszuállás a waráng
királyné felcsufolásáért!
S azzal odavetette magát a koponyahalomra és sorba csókolta valamennyit.
Mind az ő kedvesei voltak.
– Kelj fel apám! kiálta Tirimir, a legidősb fia. Nyomára akadtunk az
átkozott gyilkos hadnak.
– Hol vannak? hörgé feltápászkodva az apa.
– Itt vannak a föld alatt, alattunk. A bányába menekültek le a gyávák.
A harczosok a taposómalmot felkutatva, annak a gépezetét még elrontatlan
találták, más minden műhely össze volt rombolva, kádak széttörve,
hajtókerekek szilánkká hasogatva; de a felhúzógép megmaradt.
Természetes, hogy a legutoljára leszállók nem ronthatták azt el.
S hogy csakugyan ezen az uton szöktek ki a várból, és hogy mi szándékkal
tették ezt? azt sejteti a padlaton elszórt rozs és árpa. Ezek az
élelmiszereket is levitték magukkal a bánya üregeibe s hosszú
ellenállásra készülnek.
Onnan a bányából ugyan nincs hová menniök többé, mert a tárnakijáratok
mind a Bludár völgyébe nyilnak, a melyből nincs szabadulás; s ha a
bogumilok az aknalejáratot befalazzák, akkor azok oda alant
elénekelhetik a saját halotti zsolozsmájukat: el vannak temetve
eleventen.
De az ilyen temetés nem oroszlánok szája izéhez való. Ők a vérét akarják
az ellenségnek inni. Igenis, meginni. Serlegbe öntve, a hogy a görög
történetirók festik a «vérbulcsút».
– Utánuk! Le a föld alá!
Ez volt az általános riadás.
Hat ember fér csak el egy bivalybőrtömlőben, mely egyszerre alá száll a
taposómalom korongján. Ennek a hatnak az egész ellenséggel kell
megütközni és viaskodni addig, a míg a másik tömlő új csoportot szállít
alá. A küzdtér szűk, egy bányafolyosó: karddal, szekerczével vágni nem
lehet ott, mert a sziklapadmaly alacsony, csak két ember küzdhet egymás
ellen. Azok közül az egyiknek meg kell enni a másikat.
Ki legyen az első hat, a ki alászáll?
Mindenki tódult a leszálló tömlőhöz, mindenki első akart lenni.
– Félre innen! kiáltott Tvartimir, az öreg. Én leszek az első.
– Ereszsz engem inkább, szólt Tirimir, visszatartva az apját.
– Lódulj! Neked nem volt feleséged, se fiad, se vőd, a kikért boszut
állj.
S azzal beleugrott a tömlőbe. Még öt vitézt választott maga mellé.
Az öklébe fogta a jazditot, a végső harcz fegyverét. Ez olyanforma, mint
egy kengyelvas, a végén háromszögletű tőrrel. Ezzel csak taszítva
harczolnak, mikor már a sűrű sokaságban se kard, se buzogány nem
dolgozhat, hanem ennek az ütésétől aztán se pajzs, se vért meg nem
védelmez. Ilyen kell a föld alatti harczhoz.
– Ereszszétek a bodont! kiálta a knéz, s még aztán azalatt, hogy a tömlő
alászállt, elővette az oldaláról a kürtöt és belefujt háromszor. Hallják
meg azok a vakondok oda alant, hogy érkezik és álljanak vele szembe!
*
«_Disputa._»
_Kritikus._ De már ez még is erős dohány, a mivel a szerző az olvasó
pipáját megtölti. Ilyen pogány vérontás, pusztítás, betlehemi
gyermekgyilkolás, vérbulcsú, koponyapyramid egyhujjában! És mind ezt
miért? Azért, hogy a waráng király feleségének egy guzsalyszárat küldtek
prezentbe. Tudom előre, hogy mit akar rá a szerző előhordani. Hogy ez a
kegyetlenkedés mind az akkori elvadult erkölcsöt jellemzi. Az
ótestamentumban is találunk ilyen vérfürdőket. Dzsingiszkán is emelt a
bokharai pusztán koponyapyramidot, még pedig negyvenezer fejből, s a
törökök által épített koponyavár Nish mellett még nem régiben is látható
volt. Ez mind historice megáll. Sőt az is Nemesisnek vehető, hogy az
állítólagos mosszorivár homlokfala olyan szépen ki volt rakva ellenséges
koponyák architectonikai ábráival és így csak a kölcsön lett nekik
visszafizetve a saját várukban, azonban itt a regényiró jön birálat alá,
nem a historikus; a mit megtehetett Dzsingiszkán, Józue és Kara Mustafa:
azt nem teheti meg egy tizenhárom esztendős fiu, ha még úgy
oroszlántejet szopott és sárkányvért ivott is, gyerek korában; egy
kezdődő regényhős, a kit a szerző a közönség rokonszenvével akar
megajándékozni, de a kitől aztán arra a hirre, hogy ez a nemes
érzésekkel teljes királyfi képes volt az ellenséges törzs asszonyait,
leányait, gyermekeit mind halomra gyilkoltatni, nemcsak az olvasó fordul
el iszonyattal, de még magam is, a ki külömben flegmatikus ember vagyok,
képes volnék a papirvágó kést kezembe ragadva, együtt szállni alá az
öreg Tvartimirral, s ha meg nem kapjuk ezt a ribancz kölyket és ki nem
fordítjuk a bőrét, hát a szerzőt négyelem fel ezzel az ollóval!
_Szerző._ Bocsánat. Hátha nem ölette le a királyfi azokat az
ártatlanokat?
_Kritikus._ Akkor hová tette őket? Ahá! Ezt magunk is szeretnők tudni.
Így tehát nagy vigasztalás az olvasóra nézve, hogy most következik egy
olyan fejezet, a miről még a szerző sem tudja, hogy mi mindenféle lesz
benne?
*
Az öreg knéz nem várhatta, míg a tömlő földet ér; előre kiugrott belőle,
jó szerencse, hogy a nyakát ki nem törte.
Még akkor is belefujt a kürtjébe, hogy kihívja a tusára ellenségeit.
Azonban a kürtszó végig visszhangzott a sötét tárnafolyosón s nem felelt
rá semmi nesz.
– Nem vártak be itt a szorosban a gyávák! agyarkodék Tvartimir. Pedig
tudták, hogy hatnál többen nem jöhetünk le egyszerre! Nem tetszett nekik
a tusa ököl-ököl ellen! Bizonyosan a nagy templomban gyültek össze, a
hol nagy sokaságban harczolhatnak rendes fegyverekkel. Keressük ott
őket!
A junákjai le akarták beszélni, hogy hatod magával ne rohanjon neki egy
egész tábornak, de nem vett be semmi tanácsot. Addig azonban mégis csak
türtőztetnie kellett a haragját, a míg a vitézek előkeresték a
tűzszerszámot, hogy fáklyát gyujtsanak, mert a nélkül az ember a
bányában falnak rohan, gödörbe esik. A kova, aczél, kénfonál minden régi
harczosnak ott volt a tüszőjében, még ha eltemették is, vele ment a
másvilágra. Nemsokára égett a két fáklya, egyet elől vittek, másikat
hátul.
Az a nagy templom pedig nem azért neveztetett így, mintha abban a
földalatti istenek számára lett volna felállítva valami kárhozatos
oltár, hanem csupán az alakjánál fogva. Egy roppant átmérőjű körterem,
magas kupolával, hasonlatossá tette egy dóm belsejéhez s az
oldalfalakból kimeredező sziklacsompók könnyen elnézhetők voltak
szobroknak. Ez azonban egy régi római bánya ürege volt, a mit egészen
kivájtak a nemes ércz végett; ez időben a bányamunkások közös
alomhelyének volt használva. Itt volt a pihenőjük, a hol nem mondhatni,
hogy éjszakáztak, mert éjszakájuk volt mindenütt és örökké.
Tvartimir knéz csodálkozva állt meg a folyosó végén, mely a templomba
vezetett: meglepte a nagy üresség. Itt sem talált semmi élő teremtést.
– Még tovább szöktek! Keressük őket a kriptában.
De itt mégis engednie kellett a kisérői okosabb szavának. Ez a bánya
nagy labyrinth, annak a tekervényes katakombáit egy csoport be nem
járhatja; jobb lesz bevárni, míg a többi vitézek is alászállnak, s akkor
aztán terv szerint kell felosztani a kutatást; minden csapat más-más
sánczfolyosót járjon be, s utoljára úgy jöjjenek össze valamennyien a
kriptánál.
A kripta egy szédítő mély örvény volt, az is a régi római bányamívelés
emléke. Két vagy három olyan egymás fölé vájt dóm, mint a nagy templom,
valami catastropha alkalmával egymásba omlott, s azután egy mély üreget
képezett, melynek a fenekét be nem járta a fáklyavilág. Csak ha égő
szalmakoszorut bocsátottak alá, annak a világánál lehetett kivenni, hogy
ott a fenéken valami tó van. A későbbi tárnafolyosók mind ide vezették
le a vizeiket; azoknak a szádái látszottak köröskörül, mint a
partifecskefészek a Balaton partjaiban. Egy sziklába vágott karzat
futott körül a kriptán háromnegyedmagasságban, a mi mellvéddel volt
ellátva.
A junákok nemsokára olyan nagy csapatban voltak együtt a bányában, hogy
neki indulhattak az ellenség keresésének.
Keresték kürtölve, kiabálva, szidalmazva. Az nem jött elő sehonnan. A
folyosók egyik vége a szabadba vezetett. De arrafelé ember számára nem
volt mód a menekülésre. A sziklafal meredek, a kihordott kőtörmelék
csúcshalma száz lábnyira van az üregszádától. Bejárták az alsó, felső,
legalsó bányákat, a tüzelőszekerek raktárait, a fáskamarákat, az
eczettartó cisternák kamaráit: sehol sem találtak elbujva senkit.
Utoljára valamennyien kibukkantak a kriptához vezető fecskefészkek
szájain s a mint alább, följebb meg-megjelent egy-egy fáklya a tág
sziklaüregben, úgy tetszett, mintha a pokol égboltozata kezdene megtelni
csillagokkal.
Ellenséget nem hozott magával egy sem.
Az öreg knéz ki volt fáradva a dühtől, mikor legutolsónak megérkezett a
kivilágított nagy üregbe.
«Sehol sem találjuk őket!» Ezt hallá mindenünnen.
Kihajolt a mellvéden s lekiáltott harsány hangon a mélységbe:
– Hej ti gyáva czenkek! Hová bujtatok? Jertek elő!
Az örvénynek nevezetes visszhangja volt, tizenegyszer adta vissza a
belekiáltott szót; a vége felé úgy tetszett, mintha egész embersokaság
kiabálna odalenn. Csak a sziklák kiáltottak.
Az üregbe égő szalmakévéket hajigáltak alá. Azoknak a lángjánál sem
lehetett fölfedezni senkit.
– No, ha itt nincsenek, akkor odakinn vannak a völgyben, mondá
Tvartimir. Ott megkapjuk őket.
S ha azt tették a lázadók, hogy a bányaüreget elhagyva, a hegyoldalba
épített kohókba, érczpárolókba és a még alantabb fekvő érczzuzókba
vették be magukat, akkor a legveszedelmesebb menedéket választották,
mert felülről az ellenfeleik sziklákkal verhetik őket agyon. Azok a
faépületek ellent nem állnak az aláhengerített csompóknak.
A vezértárna folyosója kivezetett a völgybe.
Azonban itt következett még csak a nagy meglepetés.
Az egész völgy mentén nem volt se egy pajta, se egy kunyhó, a mi fából
készült, a kohóknak kőfalai álltak, kialudt kemenczéikkel, de azokból is
hiányzott a fűtésre felhalmozott tölgyfa. S a mi még élő fa volt a
völgyben, az mind ki volt vágva.
Odább haladtak a völgy szorosán, a hol rendes hidak vezettek az árkokon
keresztül. A hidak is eltüntek.
Mikor aztán a Bludár partjára leértek, alig ismertek a helyre. Nem régen
még egymást támasztotta egyik faépület a másik után, érczzúzó,
gubakalló, őrlőmalom. – Nyoma sincs már. – Hát azok a hatalmas gátak, az
erős zsilipek, a mik a Bludárt szolgálatra kényszeríték, hova lettek?
Simára eltisztítva minden.
De hova lettek azok, a kik mind ezt elkövették? A rombolók, a gyilkolók,
az égetők!
Ki nem futhattak ebből a rabok völgyéből, mert ennek nincs több nyilása,
mint az az egy odafenn a várban.
Ég vette fel, pokol fogadta be őket?
Denevérekké lettek-e? gyikokká változtak-e?
– Hová lettetek ti átkozottak? ordítozá tomboló dühében Tvartimir, a
Bludár szikláit rugdosva.
A Bludár pedig nagy harsogva, zúgva tört elő a szédítő sziklafal egyik
oldalából s bömbölve omlott be az átelleni oldalán a mély pokolüregbe;
beszéd volt az, csak érteni kellett.
Csak nem tették azt talán, hogy annak a bujdosó folyamnak a hátára
üljenek, hisz ez elviszi őket a hegyek világtalan mélységébe, s soha az
Isten napját meg nem látják többet.


A BLUDÁR.
A waráng királyfiban egy második Hannibál veszett el. Mint az a púni
hadvezér leleményes a tervezetben, gyors a kivitelben, a lehetetlenségek
megoldásában szerencsés.
Miután a bevehetetlen mosszori várat, melyet a bosznyák király összes
seregei hasztalan ostromoltak az elmult években, ravasz csel által
elfoglalta, s a nemzetén ejtett gyalázatot megboszulta, nem kapta el a
diadal mámora. Jól tudta, hogy minő tüzet rakott. El nem olthatja azt; –
tehát szítania kell.
Rögtön a vár felgyujtása és az álomitaltól elkábult bogumil harczosok
legyilkolása után elfuthatott volna bajtársaival együtt, a rabszolgákat
is hagyhatta volna szétszaladni, még akkor senki sem gátolta. – De hová
futni? – Haza, a maga nemzetéhez, a warángok közé? A felszabadított
rabszolgák oda nem fogják követni, hogy újra rabszolgák legyenek s még
büntetést is kapjanak régi uraiktól, a kiknek nyájait elhajtották s
elvált feleségeiket elvették. – De a waráng fiuknak sem lesz tanácsos a
saját városuk piaczán most megjelenni, mert az valóságos lázadás volt a
waráng király ellen, a mit most elkövettek. Megrohanni egy szomszéd
nemzet várát; azt elpusztítani, vérfürdőt csinálni benne, teljes béke
idején, a Jehova parancsa ellen, a római pápa, és a magyar király és a
raguzai köztársaság tilalmával daczolva. E miatt Dávid király minden
bizonynyal le fogja üttetni a hőstett elkövetőinek a fejét, legutoljára
hagyva a saját édes fiáét; vagy pedig ellenkező esetben, ha pártul fogja
a mosszori hős fiakat, akkor háborúba keveri a waráng nemzetet a
bogumilokon kívül még Raguzával és a bosznyák királylyal is, s abban az
ő megfogyott nemzetének el kell pusztulni.
Tehát haza még most nem mehet. De itt sem maradhat. Tvartimir knéznek,
ha a vazalljait összehivja, egész hadserege van, s annak ő ezzel a
rabszolgahaddal, a rommá lett várfalak közt ellent nem állhat.
Vagy engedje magát egyik völgyből a másikba üldöztetni, mint a futó
vadat, mint a kóbor zsiványt?
Messzelátó terveket főztek ők ki frater Aktæonnal a remetebarlangban.
Az a sziklaoduba száműzött asceta onnan a vizipatkányoktól látogatott
nyirkos barlangjából olyan vakmerő álmokat virrasztott meg élő
valósággá, a minők ha sikerülnek, az egész világot megfordítják
sarkaiban, új szenteket adnak az égnek és a földnek; megváltoztatják a
társadalom alakját, az erkölcsöket, a jó és a rossz közötti külömbség
fogalmait, helyet cseréltetnek a fejek díszeivel, a hármas tiarát
felváltja az «arany lánna», – tollkoszorút a főkötő, s a szarvakat a
cserfüzér.
*
_Kritikus._ Ezt értse meg ember kommentár nélkül!
_Szerző._ Majd kiderül ez mind a vallatásnál.
*
A mosszori vár elpusztítása csak az első feladat volt. Elrontani a
félelmes fészkét a patarénoknak, a kik a nagy tervnek leginkább utjában
álltak, másvilágra küldeni a kolostorba zárt menyasszony eljegyzett
vőlegényét, a kinek a jogáért Milenkát fegyelemben tarták; de ezen túl
kezdődött még az igazi merénylet. Azok a vakmerő fiuk, a kik azt így
merték elkezdeni, merik azt folytatni is majd a végső csapásig.
Kijönni a mosszori várból és hová menni? Ez volt a második ugrás.
A Bludár egy olyanforma erejű folyó, mint Magyarországon a Sajó,
Tirolban az Inn. A mosszori völgyben három öles magasból szakad alá,
szédítő meredek sziklafal aljából, száz lépéssel a vízesés alatt rögtön
megcsendesül a rohama; mert a sziklameder fölfelé emelkedik, itt egy
részét gátak közé szorítják, s zsilipekkel mérsékelve bocsátják a
malmok, kallók kerekeire. A folyvást emelkedő meder mindig odább
kényszeríti a folyamot tóvá gyülni, mely az egész völgyet átfogja; ezen
alul aztán, közel tolt sziklakoloncz között, nyilsebesen vágtat a folyam
alá, egy ujabb zuhatagot képezve, s onnan aztán folyvást haránt hanyatló
mederben csattogva vágtat alá, félkörben körülkerítve az aranytermő
hegyet, s a félkör átelleni oldalán éles padmalylyal mosva alá a
sziklafalat; míg végre, alig ezer lépésnyire a kiömlése helyétől ismét
berohan egy barlangba, mely folytonos mennydörgést bömböl vissza az örök
zuhatagtól.
Hová lesz azután a Bludár folyam?
Frater Aktæon ezeket mondá Solomnak:
«A Bludár nem vész el a kősziklák ismeretlen mélységeiben; hanem utat
tör magának a tengerhez. A hol ismét napfényre jön, távol, más hegyláncz
völgyszakadékában, ott már más neve van. Bizonyosan tudom, hogy a Branta
folyam azonos a Bludár folyammal. Gyakran találnak a brantavölgyi
aranymosók egy-egy különös alakú merítő száphoz hasonló falapátot, a mit
a Branta hozott le magával. Az ilyen lapátokat csak az aranybányák
érczzuzóiban használják. Az tehát kétségtelen, hogy a két folyam egy,
csak a neve lesz más. Azonban a Branta mégis kisebb, mint a Bludár.
Ennek megint az a megoldása, hogy a folyam valamely barlangi tóban
kétfelé szakad, s a kisebb ága valahol másutt tör magának folyosót egy
más völgy felé. Ez az én patakom itt. Nem rég egy nehéz sulykot találtam
a patakban, a minőt a czölöpök beveréséhez használnak, a nyelébe
billoggal volt beleégetve a mosszori knéznek a czimere, egy keresztbe
fektetett kard és kalapács. Ez is onnan jött hát. – A folyam nagyobb
része a brantavölgyi szikla-amphitheatrumból tör elő. Az is egy olyan
félkerek, bezárt völgy, mint a mosszori vár völgye. A külömbség csak az,
hogy a Branta kitör a völgyből s a három tüzes szentek kolostora mellett
elzuhogva, alá omlik a völgybe. Az a kolostor tehát semmi oldalról meg
nem támadható, egyedül a Branta folyam szádán keresztül. Ezzel szemben
van a sziklaablak, melynek üregéből a kisebbik anyád, Bravalla őrjöngő
üvöltése verseng a habok csattogásával. Most csak egy olyan ember kell,
a ki a lehetetlenséget kineveti.
– Az vagyok én, monda Solom. Bizd rám a többit.
S azzal neki indult a «lehetetlenség» legyőzésének, mint a mesék
sárkányölő vitéze. Igazi «Hüvelyk-Palkó».
Mikor a Tvartimir csapatja megjelent a vár előtt, már akkor nem volt más
választásuk a várat elfoglalt lázadóknak és a warángoknak, mint életre
halálra védelmezni magukat. Az első rohamot a kétségbeesés
erőfeszítésével visszaverték.
Ez első diadal után azonban megmondá a királyfi társainak, hogy tovább
itt nem védelmezhetik magukat; gondoskodniok kell az elmenekülésről.
Tanácsot tartott, s abba meghívta a felszabadult rabszolgák
legvénebbjeit, s mint okos vezető, először az alsóbbaknak engedte
magukat kibeszélni, nem futott előre a maga tervével, hadd jöjjön elő
kiki a maga bölcsességével.
A legöregebb bányász azt ajánlotta, hogy követet kell küldeni a knézhez
és tudatni vele, hogy az asszonyok, leányok, gyermekek életben
hagyatnak, ha a knéz a várbelieknek szabad elvonulást enged s hitével
fogadja, hogy nem üt rájuk, akkor ezt a népet élve megkaphatja; ha
ellenben nem áll rá az alkura, akkor itt a szeme láttára fogjuk az
asszonynépet, a gyermekekkel együtt, a bástyafalakról aláhajigálni.
Ezért volt nagyon üdvösséges, hogy a királyfi nem engedte a nagy
vérengzés alatt az ártatlan asszony, gyereknépet leöletni, hanem maga
bezárta őket a földalatti raktárakba.
– Úgy beszéltél, a hogy vén rabszolgához illik, monda neki Solom. Én
azonban nem tudom könyörgésre összetenni a két kezemet, a mikor az
egyikben kard van. S inkább bizom a pajzsomban, mint a bogumilok
fogadásában. Ezek Istentagadók, se Istent, se bálványt nem tisztelnek.
Esküvésüket kijátszszák. Nemde nem igérte-e meg nekem esküszóval a
Verblud, hogy semmi porczikámat sem hagyja megsérteni, levágni? Aztán
bele akart mártatni a forró szurokba. Ezzel az esküje nem lett volna
megszegve, mert egy darabban maradok. – És aztán – én nem akarom a
bogumiloknak sem az asszonyaikat, sem a gyermekeiket visszaadni.
– Hát mire akarod őket tartogatni?
– Azt is tudom.
– Tehát akkor törjünk ki egy éjjel zárt csapatban, mondá a waráng fiuk
legidősebbike. Középre fogjuk a magunk asszonyait, s keresztül rontunk a
megszálló ellenségen.
– Rossz tanács, felelt rá Solom. Nem hallgattatok-e rá, hogy odalenn az
erdőben folyvást fürészelés nesze hangzik. Itt úgy szokták a várból
kirohanó ellenséget fogadni. Az erdőben átfürészelik a szálfákat, s
mikor a mi csapatunk az erdő közepén lesz, egyszerre ránk döntik az
erdőt. Beszélt nekem ilyen dolgot az apám. Mikor a tengeren túl
harczoltak a görög császár zsoldjában, a ravasz szeldzsukok így
rontották meg a warángokat; ha akkor annyian ott nem vesznek a rájuk
dűlt erdő alatt, most nem laknánk mi itten.
Átlátták, hogy bizonyára erdő ellen nem lehet harczolni, ha az is
beleártja magát a csatába.
– No hát mit tudsz te?
– Elmenekülünk a Bludáron.
– A Bludáron! Szörnyedt fel e szóra apraja nagyja a volt rabszolgáknak.
Nem azon! Az a poklokba visz alá. Soha ember, a ki annak az utján
elmegy, a napvilágot többet meg nem látja.
– S én azt mondom nektek, hogy a Bludár nem megy a poklok mélységébe; se
a föld alatt nem vész el, hanem előtör egy más völgyben, a hol boldogabb
világ van: jobb emberek laknak. Ezt nekem egy szent ember mondta el.
– Ha szent volt, bizonyosan igazat mondott; erősíté az öreg rabszolga.
De gondold meg vezér, hogy a Bludár itt a szabadban is hogy végzi
folyását. Egy helyen megáll: az ember azt hinné róla, hogy valami sima
tó az, pedig dehogy az, csak tükre sima, alul orsómódra csavargó örvény
az, melybe ha valami beleesik, mint a csiga úgy sodorja alá, s a fenekét
nem találni sehol, majd megint neki lódul, s akkorát esik, mint egy
torony. Bizonyosan a föld alatt is ilyen utat követ. Ki merne erre
tutajjal rászállni? S ha volna is belőle kijárás, más ország-világban:
annyi sok nép mivel élne odáig? A hegy nem terem kenyeret, csak követ.
– No hát majd lemegy valaki közülünk hirmondónak a Bludár barlangjába s
az elmondja, hogy mit látott, mit tapasztalt. Mondá Solom.
– De hogy jön az vissza? Még a pisztráng sem tud a zuhatag ellenében
felfelé úszni, nem hogy ember tudna.
– Hát én megmutatom, hogy tudok. Ki jön velem segítő uti társnak?
Erre a szóra mind elhuzódtak mellőle. Még a rabszolgák vénje sem
tartotta magát eléggé vénnek erre a vállalkozásra.
– Inkább a knéz huzasson karóba, úgy haljak meg, mint hogy a sárkány
barlangjába leszálljak. A vasorrú bába lakik ott a két leányával, a
kiket vaslovakká változtat.
Senki sem akart társul menni vele.
Solom a háta mögé nézett. Ott kuporgott becsülettudó némaságban az ő
esküdt hitestársa, Darinka a rabnő.
– Te csak eljösz velem?
Darinka felugrott erre a kérdésre s odaborult a királyfi vállára.
– Bizony veled megyek én, ha a vizi hüvelvényekkel kell is viaskodni.
– No hát kisérőm már van, a kitől izenetet küldjek vissza. Halljátok meg
a módját. Egy tutajt készítünk négy darab fenyőgerendából; két vaskarika
lesz a végében, a mikben meg lehet fogózni. Ezt hozzá kötjük egy hosszú
kötélhez: annak az egyik végét megerősítjük a parton a czölöpzethez.
Viszünk magunkkal egy kecsketömlő borsót; annak nem árt, ha megázik:
abból táplálkozunk. Azután szurokfenyő hasábokat, a mikből fáklyákat
hasogatunk, hogy a sötétben világunk legyen. Ti idekünn a kötelet
bocsátjátok, a míg mi a tutajjal elérjük a barlang szádát, akkor hurkot
vettek rá s nem eresztitek odább. Mikor aztán egyikünk vissza akar
jönni, azon a megfeszült kötélen víz ellenében is szépen felkapaszkodik
a parton állók segítségével.
– Hát aztán ha a tutajt elhagyod, hová fordulsz? kérdé az öreg.
– Az az én eszem dolga. Láttam én már több olyan barlangot, a min
keresztül folyik valami víz. A folyam mély medret mosott abban s nem
tölti meg a padmalyáig. Aztán vannak keményebb kövek, a miket nem tudott
kimosni, azok kimerednek belőle, partokat, hidakat, gázlókat talál az
ember. Bocsássatok utánuk egész szál deszkákat, azok majd fennakadnak a
sziklák közt; s azokat mi kifogjuk, magunkkal viszszük. A hol a folyam
zuhataggá törik, ott áthidaljuk a deszkákkal, úgy kerüljük meg a
veszedelmes helyet. És azután, ha egyszer egy olyan helyre találok a
barlangban, mely elárulja, hogy ott már jártak valaha emberek hajdani
időkben, ott én hátramaradok s a Darinkát vissza küldöm a tudósítással.
Ha a régi emberek járni-kelni tudtak a föld alatt, akkor mi is tudunk.
Ez a biztatás egészen felmelegíté a rémülettől elhült sziveket.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 11
  • Parts
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 01
    Total number of words is 4052
    Total number of unique words is 2120
    26.0 of words are in the 2000 most common words
    37.6 of words are in the 5000 most common words
    43.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 02
    Total number of words is 4143
    Total number of unique words is 2029
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 03
    Total number of words is 4218
    Total number of unique words is 2131
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 04
    Total number of words is 4180
    Total number of unique words is 2008
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 05
    Total number of words is 4199
    Total number of unique words is 2077
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 06
    Total number of words is 4210
    Total number of unique words is 2041
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 07
    Total number of words is 4268
    Total number of unique words is 2088
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 08
    Total number of words is 4268
    Total number of unique words is 2021
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 09
    Total number of words is 4263
    Total number of unique words is 2008
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 10
    Total number of words is 4226
    Total number of unique words is 2011
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 11
    Total number of words is 4199
    Total number of unique words is 2006
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 12
    Total number of words is 4241
    Total number of unique words is 1963
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 13
    Total number of words is 4244
    Total number of unique words is 2055
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 14
    Total number of words is 4160
    Total number of unique words is 2086
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 15
    Total number of words is 4116
    Total number of unique words is 2026
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 16
    Total number of words is 4036
    Total number of unique words is 2093
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 17
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 2087
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    36.6 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 18
    Total number of words is 4160
    Total number of unique words is 2030
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 19
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 2029
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 20
    Total number of words is 4191
    Total number of unique words is 2036
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    42.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 21
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 2130
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.0 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 22
    Total number of words is 4137
    Total number of unique words is 2131
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    43.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A három márványfej: Regény, kritikával elegy - 23
    Total number of words is 1861
    Total number of unique words is 1151
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    48.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.