A gazdag szegények: Regény - 11

Total number of words is 4093
Total number of unique words is 1874
31.2 of words are in the 2000 most common words
41.3 of words are in the 5000 most common words
47.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
öltöztették.
– No lelkem, minden rendben van, mondá Gagyuláné. Többet is adott az
Isten, mint a mennyire számítottunk. Itt a nagy tál tormás kolbász a
konstábler hentesétől, a zsidóasszony egy egész sült ludat küldött,
pedig szegény részt sem vehet a lagzinkban. A kávébáberli küldött egy
kuglófot, meg egy kanna kávét. Pompás kuglóf! Mandulával, mazsolával
sütve. A szatócs átellenből megemberelt bennünket borral, meg likörrel.
– Most látjuk csak, hogy mennyire szerette a jó Kaporékat minden ember,
a ki csak ismerte.
– Hát a perecz hol van? kérdé Panna.
– Azt majd csak akkor öntjük meg, a mikor az esküvőről visszajövünk.
Addig eláznék.
– No meeg een is hoztam valami csemegeet.
Azzal egy kosár almát leplezett le.
– No még alma is lesz! Milyen szép piros törökbálint! Azt ide rakjuk egy
tányérra, hogy jól lássék.
A két czigánygyerek e közben hordta össze a székeket, innen-onnan a
szomszédból, s rakta az asztal mellé. A hány szék annyiféle alakú volt.
– Mi nincsen még?
– Poharak nincsenek még.
Erre a szóra nyitott be a Frányó, a hátán egy kosár, tele mindenféle
szinű poharakkal.
– Micsoda? Nincs klázli? Hát e kutya?
Azzal kirakta az asztalra az üvegművészet remekeit. Volt olyan, a
melyikre rózsák, tulipánok, más pedig, melyre nemzeti czimer volt
festve.
– Ez a menyasszonykának. Ez a vőlegénykének. – De össze nem kell törni,
mert üveges visszakapja magának.
Erre a Lidi kisasszony jött elő a benyilóból.
– No! felöltöztettem a menyasszonyt. Olyan, mintha skatulyából vették
volna ki. Húsz esztendővel fiatalabbnak látszik. Senki sem mondaná, hogy
nem igazi «helyre» menyecske.
Panna kiváncsi volt rá.
– Haat meer nem jön elee? Hadd laatnók.
– Addig nem illik neki kijönni, a míg a násznagyok itt nincsenek. Aztán
még a vőlegény sem került elő.
Gagyulánénak éles hallása volt, neszelte már az öreg lépéseit.
– Csak emlegetni kell, az is mindjárt itt terem.
Ő volt az, a ki belépett a konyhaajtón – senki más. De pedig alig
lehetett ráismerni. Az arcza simára borotválva, a bajusza kikenve, a
haja megnyírva, oldalra fésülve, a kabátján új bársony gallér, a
zsebéből ezüstcsillámú óraláncz fityegett elő, még a csizmája is ki volt
fényesitve.
– Utczu lelke! kiálta fel Panna. Adaam baatyó! De ki van csípvel. Az
ember majmaj raa se ismeer.
A öreg pironkodva mosolygott, a két keze szétállt, mintha félne magához
hozzáérni.
– Az bizony! Egészen kiforgattak magamból. A borbély szomszéd úgy
megnyírt, úgy megborotvált, hogy nem is merek a fejemhez nyúlni. A szabó
szomszéd új gallért varrt a kabátomra bársonyból. A csizmadia komám meg
új talpat ütött a csizmámra, ki is fényesítette. Meg utoljára az Iczig,
a zsidóasszony fia is rámerőtetett egy óralánczot. Órájának kell lenni
minden vasutinak, hát hogy láncza is legyen. Most úgy nézek ki, mint egy
sáfár.
– Még a bajusza is ki van pederedve, mondá Panna.
– Csakhogy az egyik ága csurgóra áll.
– De annál hegyesebb a másik.
– Az dukál vőleginynek! bizonyozott Frányó. Én is kipödrök bájuszomat,
magam lakodalmakor – majd ha lesz.
– Micsoda? Frányó! Kötődék Panna. Mátka vagy bajusz?
– Hum! Matkat könnyű kapni, de bajuszt nehiz!
Ezenben a klarinétos is előjött a pinczelakásból, a gyerekeket dorgálva.
– Hát tinektek, rajkók, hol a hegedűtök? Ma az Ádám bácsinak, meg a
Zsuzsa néninek hegedültök.
A két gyerek sietett a zeneszereit előkeresni az ágy alól. Ott legjobb
helyen vannak.
– Hadd látom, jól van-e stimmolva? Hát te bibast, csak három hur van a
hegedűdön?
– Mert a negyedik leszakadt, menté magát Ferke.
– Hát mért nem mondod?
– Minden nap mondom a dádénak, mindennap azt mondja a dádé, hogy majd
vesz rá hurt, de nem cselekszi.
– Mert mindig akkor kérsz, a mikor nincs.
– Hát akkor kérjek, a mikor «volt?»
– No hát had hallom, hogy huzzátok el azt a szép komáromi nótát.
A két gyerek fogta az álla alá a hegedűjét s neki ereszté a vonót.
A komáromi nótának a szövegét is szokták énekelni a zenészek.
«Jaj de sakad ezs a húr!
Majd meg fizset ezs azs úr!
Azs úr Isten éltesse
Azs új házsastársakat!»
– Jaj de jól tudják az ártatlanok! Nagyon jól van! Ezekből lesznek a
csodagyerekek.
Azzal gyöngéden belemarkolt a Miska bozontos göndör hajába.
– Ha meghalok, te rád hagyom Budapest városát!
– Hát nekem mi marad? ingerkedék a Ferke.
Azt pedig pofonlegyinté az apja.
– Ne osztozz! Neked hagyom egész Európát.
– Hát annak a kicsinek odalenn? Szorgoskodék a Miska.
– Arra ne legyen gondod! Az zseni! Annak hagyom az egész nagyvilágot.
Közbejött a Csicsonka, a ki az anyja fehér ruhájába volt öltözve. Egy
kicsit schleppelt utána, de most épen ez a divat. Három virágcsokrot
hozott, a mikért a virágágyainak minden diszét kifosztotta.
– Itt vannak a bukétok.
– Jól van, kis leányom, mondá Lidi, a menyasszonynak valót vidd be
Zsuzsa néninek, a nyoszolyókét hadd künn. Az egyik nyoszolyólány te
fogsz lenni.
– Hüh de sokra vittem.
Azzal betánczolt a Lidi hálókamrájába.
– No hát Ádám apó, szólt Gagyuláné, egy kis elismerést provokálva. Meg
van-e elégedve a lakodalmas asztallal? Nem jól felterítettünk?
Az öreg csak a fejét lógatta s az orra hegyét nyomogatta a mutató
ujjával.
– Én még mindig nem hiszem, hogy mi költjük el ezt a vendégséget.
– Hát mi a tatár?
– Hát – elgázolja a lokomotiv. Mikor hozzá akarunk ülni, egyszer csak
jön: «rum-rum-rum», hamis vágányra került s mindnyájunkat össze tör-zuz.
– Isten őrizz minket attól!
Megelőző kopogtatás után nyilt az ajtó, jött az egyik násznagy, a
konstábler. Valami táska volt nála, a mit úgy tartott a kezében, mintha
szeretne tőle elszökni.
– Adjon Isten, a mi nincsen. Szólt a beköszöntése.
A mire Panna, magyar szokás szerint, azt felelte, hogy:
– Vegye el, a mi van.
(Értik ez üdvözletváltás alatt: elébb a jót, aztán meg a rosszat.)
– Hát csak magában jött? szólítá meg Lidi kisasszony. Hát a másik
násznagy hol van?
– Nem vagyok én őrző pásztora a diurnistának, mondá boszusan a
konstábler. Az bizonyosan a dispensatió után szaladgál.
– Bár csak el ne késnék vele.
– Nem kell az félteni. A diurnista olyan pontos, mint a harmadnapos
hideglelés. Ha kieszközölte az irodafőnöknél az indokolt szabadságot,
perczre itt lesz.
– Hát abban a táskában mit hozott?
– Ugyan ne kérdezze Lidi kisasszony. Hisz e miatt késtem magam is
ennyit. De majd megesz a méreg. Már megint esett rajtam egy «stikk».
– No mondja meg, ki bántotta?
– Hát hol bántanának engemet másutt, mint a hivatalban. Tegnapelőtt
említettem úgy-e, hogy egy képviselő úr az országházban szörnyen
befütötte a poklot a fővárosi rendőrség alá, a mért jobban nem vigyáz az
általánosan elterjedt erkölcstelenségre. Ez a legszigorúbb rendszabályok
alkalmazását vonta maga után. Az alkapitány úr odahivatott engem
magához, s így szólt hozzám: «hallja maga Paczal János, maga a
legszemesebb valamennyi között, maga ország-világlátott ember, a ki meg
tudja külömböztetni a babot a borsótól, hát most azt vetik a szemünkre a
honatyák, hogy a rendőrség nem ügyel arra, hogy az erkölcstelenség a
szükségelt fokon felül el ne terjedjen a fővárosban. Ennek az
előmozdítására szolgálnak leginkább mindenféle figurák, a mik félig,
vagy sehogy sem felöltözve láthatók a boltok kirakataiban. Ezeknek a
nézegetése csábítja a nemes fiatalságot a gonosz útra, s az okozza, hogy
az ifjak elidegenednek a szent házas élet áldásaitól. Hát már most járja
végig a várost Paczal János és a hol ilyen szeméremsértő módon
leleplezett alakokat talál, azokat rögtön kobozza el. Hiszen csak tudja,
hogy miről van szó? – «Én ne tudnám?» – Rögtön neki indultam. Estig tele
szedtem ezt a nagy tarisznyát, a hol csak egy boltban találtam kirakva,
mind begyürtem, s vittem nagy diadallal az alkapitány úrhoz.
Lidi kisasszony azt kérdé tétovázva:
– Itt maradhatok én?
– De jó lesz, ha egy kissé félrefordul. – Hát a mint a táskát kinyitom
az alkapitány úr előtt s az belenéz, előbb akkorát kaczag, hogy majd a
fején esett ki, azután meg a mestergerendáig ugrik fel dühében s azt
mondja: «Oh maga háromemeletes…!» De csak háromemeletesnek ne mondott
volna. «Mi a fittyengő frányát szedett maga itten össze! Most rögtön
hordja vissza, a kiktől elkobozta.» Pedig hát én csak jól értettem.
Vissza kellett hordanom szégyenszemre a boltosoknak a figuráikat, de
egynek nem akadt gazdája, az azalatt megbukott, elszökött. Annak a
figurája itt maradt.
Azzal a táskából kihúzta a János a botrányos öltözetlen alakot.
Hát arra minden ember elkezdett nevetni, a ki csak meglátta. Csak a Lidi
kisasszony nem nevetett, a ki nem nézett oda.
– János bácsi. Hisz ez egy gyerekjátékbaba! Mondá Panna.
De egészen meztelen! kiálta János, nem engedve az igazságából.
Erre aztán a Lidi kisasszony is elkezdett mosolyogni, s szelid hangon
mondá:
– De édes konstábler úr. Ez egy igen ártatlan portéka, a mivel a kis
leányok játszanak.
– Elhiszem, de azért mégis ez az, a minek a látása a fiatal embereket a
házasságtól visszariasztja.
A rengeteg nagy hahotára kiszaladt a Csicsonka a hálókamrából. Csak ő
nem tudta, hogy min nevetnek, s nagy szemet-szájat tátott, a mint a
konstáblert ott látta a középen állni, a markában egy nyakánál
szorongatott nagy gyerekbábot emelgetve. – A többi meg mind nevetett.
A János aztán jónak látta alászállni a hivatalos méltóságból s a
Csicsonkának kinálta a babát.
– No nesze! Ezt neked hoztam.
A Csicsonka mélyen megsértődött ez ajándékhozatal által.
– Kell is nekem! duzzogá hátat fordítva.
– No lám! Ez is elriad tőle. – Hátha nem ez az, a mit össze kell
gyűjteni, akkor én nem tudom, hogy mi az, a mi a fiatalság erkölcseit
megrontja.
Azzal visszadugta a veszedelmes figurát a táskájába.
Lidi kisasszony halk hangon mondá a konstáblernek.
– Önben, úgy látszik, hogy erős satyricus hajlamok vannak.
A konstábler nem felelt rá semmit, csak a bajusza hegyét pödörgeté és
mosolygott. Hát valaki még is kitalálta, hogy ebben a tévedésben több
lesz a malitiosusság, mint a simplexség.
A Csicsonka szeretett volna már más thémáról beszélni.
– Huj, de czifrára fel van öltöztetve a Zsuzsa néni! Még rezgők is
vannak a főkötőjén.
– Úgy illik az egy menyasszonynak, mondá Lidi kisasszony.
– Hát mondja, Lidi néni, miért lett a Zsuzsa néni most egyszerre
menyasszony?
– Azért, mert most épen ötven esztendeje annak, hogy az urával
egybekelt, s most az aranymenyegzőjüket tartják meg.
– Hát miért kell a menyasszonynak, meg a vőlegénynek most a templomba
menni?
– Azért, hogy a pap rájuk adja az áldást.
– S miért kell nekik a pap áldása?
– Azért, mert azt az Isten úgy rendelte.
– Hát ha az Isten úgy rendelte, akkor a pap maga mért nem házasodik meg?
– Azért, mert hogy ha magának tartaná az áldást, akkor másnak nem
adhatná.
– Hát mondja csak Lidi néni, ha a pap összeesketi a menyasszonyt a
vőlegénynyel, mért nem esketi össze mindjárt a nyoszolyót is a
násznagygyal?
– Jaj, milyeneket tudnak ezek a gyerekek kérdezni! Eredj csak Csicsonka
az ablakhoz: nézz ki rajta, nem jön-e még a concipista úr?
– Hanem azért fél füllel ide hallgatok, hogy mit felel a Lidi néni az én
kérdésemre a János bácsinak?
A Lidi kisasszony azonban nem felelt erre a kérdésre senkinek, hanem azt
mondá, hogy:
– Megyek már a menyasszonyért; ki lehet már neki jönni.
A Csicsonka kinézett az ablakból az utczára.
– Jaj de sok ember van az utczán! Azok bizonyosan a lakodalmas menetet
várják.
Az Ádám bátyó azonban nagyon fitymálva mondá, az ablakból kinézve:
– Nem tetszik nekem ez a társaság. Nagyon sok konfiskált pofát látok
közötte.
A Lidi kisasszony kivezette kézenfogva az arany menyasszonyt, diszes
nászöltözetében. Kömény Zsuzsa, minden hatvannégy esztendeje mellett,
derék, jól megtermett alak volt: az arcza is abból a fajtából való, a mi
idő jártával megkeményül, de nem ránczosodik: folytonos munkától
egészséges piros szinnel. Aztán minden fogának birtokában volt még, mert
soha forró ételt nem evett, s czukorral nem élt. Annálfogva a szája nem
esett össze.
– Pompásan néz ki.
– Na moj dusu! Kaczki menyecske! kiálták duóban Panna és Frányó.
Ádám bátya pedig nagy bűnbánattal járult eléje, megfogva a keztyüit
repedésig feszítő kezét:
– Látod, látod, mire jutottunk?
Zsuzsa néne mosolygó bánattal mondá rá:
– Hittük volna-e, hogy ezt valaha megérjük?
– Látod, milyen jó az Isten! Még a rosszat is jóra fordítja. Ha engem el
nem küldenek, a vasúttól, sohasem jutottunk volna el idáig, hogy a
lakodalmunkat megérjük. Minket igazán a nagy szerencsétlenség kergetett
bele a boldogságunkba.
– Csak már átestünk volna ezen a mai napon.
Közbelépett a Gagyuláné.
– No hát, édes szomszédasszony! Nem megmondtam, hogy kitartjuk mi
magunk, szegény ördögök a kegyetek lakodalmát. Nézzen ide erre az
asztalra, van-e ennél külömb trakta egy herczeg lakodalmánál?
– Herczege válogatja, mondá rá Ádám bátya.
– Az esik legjobban, szólt Zsuzsa néne, hogy a kik ezt összehordták,
mind igaz szeretetből adták: senki sem tartozott vele. Nekünk nincs
atyánkfia. A ki mellettünk van, mind magunkforma szegény ember.
– Bizony, ha a szegeeny emberek mind összetartanaanak, az volna a
hatalmas atyafiság! Véleményezé Panna asszony.
Ebbe aztán a Frányó is beleszólt.
– No de ma vigan is leszunk. Nekem mar ugy viszket sarkam. Alig varok,
hogy csardast tanczolhasak menyasszonyal.
– Oh te bohó Frányó, pironkodék Zsuzsa néne: azt a csúfot csak nem
akarod rajtam elkövetni?
– Mi a? Hat magammal csak nem tanczolhatok podzabuczkit? Vagyom én
vőfily. Vőfily tanczolja mindig elsőt menyasszonyal.
Panna sem akart a dévánkodásban hátramaradni.
– De een is megforgatom vőlegeeny uramat! Legalább ha meeg egyszer
elkámficsorodik, legyen rá heles oka, hogy a palotai menyecske forgatta
meg.
– Ez mind igen helyes beszéd, jegyzé meg a konstábler, de csak az a
diurnista uraság jönne már a dispensatióval.
– Jaj! Most jut eszembe! szólalt meg a Gagyuláné. Azt mondta ám a
tekintetes úr, hogy ha esős idő talál lenni, ő majd rábeszél szép
szerével egy omnibuszost, hogy jőjjön ide s szállítsa el a templomig,
meg vissza az egész násznépet.
– No akkoó haat bizonyosan az omnibuszeer jár, mondá Panna. Akkor
kocsival fog ide jönni.
Lidi kisasszony szorgalmazá Csicsonkát.
– Kis leány! Nem látsz valamerről egy omnibuszt közeledni?
– De bizony látok! Egyenesen erre az oldalra tart.
– Akkor ő jön! vezényelt János. Ennek már egy hatalmas vivátot
kiáltsunk. Álljunk glédába, népek!
S azzal kellő sorban felállítá a társaságot: a két ajtó között. Elől
Ádám a Zsuzsával, utána János a Lidi kisasszonynyal, majd a Panna
Frányóval, végül a Gagyuláné a klarinétossal meg a két rajkóval.
Zsiga előre a szájába illeszté a klarinettáját.
– Aztán mikor belép, tust húzunk, rajkók! Tudjátok? Azt, hogy trattara
rittiri pimpillimpim!
Hát egyszer csak az őrt álló Csicsonka leugrik az ablakból s előre
szalad nagy ijedten:
– Jaj! Nem omnibusz volt az, a mi megállt a ház előtt, hanem egy
butorszállító szekér: aztán nem a diurnista úr száll le róla, hanem
Tarafás uram, a házi úr!
«Tarafás uram!»
Erre a varázs szóra az egész hadsor felbomlott menten.
– A házi úr! uram segíts! kiáltá Gagyuláné hátra futva.
– Nyakunkon a veszedelem, sipított a Ritka Panna s szaladt a benyilónak.
– Kánápé! kiáltá Zsiga a gyerekeire! Eldugjátok azt a hegedűt! Aztán
«irgundum gule!» szaladjatok! Iszkiri! A hol lyukat láttok, oda
bebujjatok. Meg ne szuszszanjátok. Ha kérdik, hogy hivnak? Más nevet
mondjatok.
Maga is megvonult a tűzhely szurdikjában.
Az Ádám, a Zsuzsa, a Lidi, meg a János helyükön maradtak.
A Frányó pedig nagy büszkén lépegetett előre-hátra.
– Mit nekem hausherr? Én minden nap megfizetek halaspinzt nekinek, ő
mondja nekem: «karsamadiner!» in mondok neki: «szervusz!»


XXVI. FEJEZET. TARAFÁS BAZILIUS URAM.
Köztudomású nemzetgazdászati adat, hogy a fővárosokban nem a
háromemeletes bérpaloták jövedelmeznek legjobban, a mikben a «legfelsőbb
tízezer» lakik, hanem a földszinti házak, a miket a legalsó tízezerek
foglalnak el.
«Necessitas» mester sok legénynyel dolgozik.
Tarafás uramnak két háza van a külvárosban, s azok legalább is hoznak
annyi évi jövedelmet, mint a mennyiért nyilvános árverésen elkeltek:
vagy a mennyibe az építésük került. Mivel hogy vannak ócska «új» házak
is. Ez mindjárt nem lesz paradoxon, ha a körülményeket felderítjük.
A belvárosban, vagy az Andrássy-uton, vagy az Erzsébet-körúton új
palotát akarnak emelni. A telek helyén van egy régi épület: azt le kell
hordani. A ki a szétbontásra, elhordásra vállalkozik: az kapja az ócska
épületanyagot ingyen. Abból Tarafás uram építtet a külvárosban új házat.
Minden ablakráma, minden ajtó, minden salugáder, a mi újra bemázolva ott
pompázik a trottoir nélküli utczákban, valaha boldogabb napokat látott
az aszfaltozott és megkeramitozott boulevardok során. Így conserválja az
ember a hazai régiségeket. A saját maga lakta háza Tarafás uramnak négy
külömböző városnegyed emlékeiből van összeállítva: valóságos
monumentális zsibvásár.
Tarafás uram nem tartozik a bevett fogalom szerinti zsugoriak
osztályába, a kik sovány termetükkel, kopott ruhájukkal a gazdag
éhenhalást képviselik. Ő azt a tökéletesített elvet vallja, hogy
mindenki iránt fösvénynek kell lenni, de saját maga iránt bőkezűnek.
Nincs az a vakmerő drámairó, a ki ilyen Harpagont merne szinpadra hozni,
ezzel a gömbölyű termettel, ezzel a kihízott ábrázattal, keményen kifent
fekete bajuszszal és eresznek induló szemöldökkel; begombolva
vadmacska-prémes bundafelöltőbe, agancsfogantyus nádpálczával a kezében.
Aztán a hangjával sem szokott takarékoskodni. Azt is bőven kiadja,
kaphat belőle mindenki.
– Áh, áh! kiálta, a mint a Kaporék konyhájába belépett, a nádpálczájával
tárva ki maga előtt az ajtót. Ez nagyszerű! Mi van itten? Bankett?
Czéh-lakzi? Képviselőválasztás? Házbért nem fizetnek, hanem
vendégeskednek. Kuglófok! Pecsenyék! Boros battériák! Egész kazal tormás
virsli! Pogácsa! Minden! Még kávé is van. Hisz itt herczegek laknak!
Herczegek, a kik henczegnek. Épen jókor jöttem! Aztán micsoda pompás
uraságok! Nem ismerek rátok! Te vagy az a szegény mosóné, a kinek a két
keze kisebesedik a mosástól, ezekben a fehér keztyükben! Kend meg az a
kicsapott vasúti, a kinek nincs több «egy» kabátjánál. Hanem annak
bársony a gallérja s még óraláncz fityeg a zsebéből. Nagyszerű ez!
Merinó ruha! Majd elrepül a sok pántlikától, fodortól! Pomádét, azt kent
mindenik a hajára, hanem hogy tegnap volt Szentgyörgy napja, azt senki
sem kente a füle mögé. Majd ujra öltöztetlek én benneteket mindjárt.
Mindent lefoglalok.
A fenyegetésnek még nagyobb nyomatékot adott Tarafás uram pudlija,
fürtös fülü fejét a gazdája lábszárai között kidugva, s élénk duettet
folytatva a Vigyázzal, a ki szerencséjére meg volt kötve az ágy lábához.
Zsuzsa szelid alázattal igyekezett megengesztelni a haragos uraságot.
– Édes nagyságos úr, hiszen megfizetünk mindent becsülettel. De hát
nekünk is tartoznak mások. Hiszen tetszik tudni, hogy mindenkor volt
készségünk a fizetésre.
– Én nem tudok semmit. A «volt»-ra nem ád a zsidó semmit. Van pénzetek,
vagy nincs? Ha van, fizessetek; ha nincs, ne vendégeskedjetek. Úgy-e:
palotában szerettek lakni? de fizetni nem szerettek! Úgy-e: ha beesik az
eső a padlásról a szobátokba, akkor szaladtok a házi úrhoz; de ha arany
esnék be a padláson keresztül, akkor nem szólnátok róla? Azt
gondoljátok, a házi úr lopta a házát? Nekem kell fizetnem államadót,
községi adót, házbérkrajczárt, keresetadót, pótlékadót, csatornaadót,
lámpásadót, trottoiradót, vízvezetékadót, kéményseprőadót, szemétadót,
közmunkaadót, boltadót, kutyaadót! Nekem kell télen havat kihordatnom,
jeget trottoiron felvágatnom, ha valaki elesik a jégen a házam előtt, öt
forintot fizetnem! Nyáron trottoirt öntöztetnem. Nekem kell, házat
biztosítanom, vakoltatnom, meszeltetnem, zsindelyeztetnem,
fertőzteleníttetnem; ha záporeső megtölti a pinczét, kiszivattyuztatnom!
Nekem kell katonát elszállásoltatnom: adóivet kitöltenem: vizes kádat,
csebreket, lajtorját tüzi veszedelemhez készen tartanom. Nekem kell ha
egy falam kidűl, az ujraépítésért a közmunkatanácshoz bélyeges
beadványban folyamodnom. Azt gondoljátok, hogy az nekem mind mulatság?
Valóban belefáradt az érdemes úr az expectoratióba, mely a házi úrnak
nevezett martyrok sorsát oly élethűen tárta elé. Mikor már nem tudott
többet, akkor Ádám apó vette fel a szót.
– Édes nagyságos úr! Elismerjük mi, hogy jogos az a kivánsága, hogy a ki
födél alatt lakik, fizessen meg a maga nyugodalmáért a hajlék
gazdájának. Meg is fogunk fizetni. De hát most épen a legnagyobb
szükségben vagyunk. Én hivatalomat vesztettem, nem a magam hibájából,
hanem mások által okozott szerencsétlenségek miatt. Fizetésem elmaradt,
a miből máskor a házbért biztosan kifizettem. A feleségem, bár egész
héten reggeltől éjfélig dolgozott, még sem tudott pénzt kapni az
uraságoktól. Mihelyt megkapja, azonnal fizetni fog. Legyen nagyságos úr
egy kis várakozással. Gondolja meg, hogy ha az Úr Isten is türelmetlen
volna, s meg akarná velünk fizettetni a bűneink zsoldját: egyikünk sem
maradna élve a világon.
Tarafás uram szélmalmot csinált az öt ujja között a nádpálczájával.
– Másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. Nem kell nekem nagybőjti
prédikáczió! Ha nekem prédikáczió kell, megyek a páter Klinkowströmöt
hallgatni. Nekem pénz kell! Azt mondja kend, hogy nincsen pénzük. Hát ez
a nagy traktamentum!
– Ezt mind jószivű emberek adták össze. Épen úgy a ruhaféléket is, a
miket rajtunk lát a nagyságos úr: a mikor megtudták, hogy ma
egybekelésünk napja van.
Tarafás uramnak megállt a szélmalom a kezében.
– Mi az? Kend házasodik? Vén bolond létére?
– Igen is. Megyek egybekelni az én jó öreg élettársammal, a kivel már
ötven esztendőt töltöttünk együtt, búban és szeretetben.
– Mit? kiálta Tarafás uram, hátratéve mind a két kezét a bottal együtt.
Kendtek nem voltak törvényes házastársak? Ha ezt tudtam volna, régen
kitettem volna a szűrét kendteknek a házamból. Micsoda szégyen ez a
«zöld paradicsomra»!
– Hát hiszen épen azt a szégyenfoltot akarjuk most letörölni, azért
rendeztük ezt a mai menyegzői ünnepséget.
– Hát én nem bánom, rendezzenek kendtek, a mit akarnak, de én a házamból
kidobom kendteket. A retyemutyáikat lefoglalom. Itt van a butorszállító
szekér. A traktájukat is elviszem. A czifra ruháikat is levettetem. A ki
nem tud fizetni, ne járjon selyemben, bársonyban: ne hordjon óralánczot,
meg gyűrűt az ujján.
– Selyemruha, óraláncz, jegygyűrű mind Isten nevében lett nekünk
ajándékozva irgalmas emberektől. Elismerem, hogy az úrnak…
– … Az «úr»-nak?
– A nagyságos úrnak joga van ezekhez; mert most már ez mind a mienk. Át
is fogjuk adni. A mint visszajövünk a szentegyházból, lerakjuk a
tisztességes ruhát, felveszszük a kopottat: én még ezt a velem együtt
élő órácskámat is itt hagyom, a ki annyi éjszakát virrasztott át velem.
Még a lakomához terített asztalt is itt hagyjuk. Üljön mellé maga a
nagyságos úr és lakjék jól. De elébb elmegyünk a templomba, így, a hogy
vagyunk és állunk: Isten engem úgy segéljen.
– Kendből most a pálinka beszél.
– Nagyságos uram! Én olyankor, a midőn az Isten házába készülök, nem
iszom pálinkát. A mi belőlem beszél, a mi ez órában megerősít: az az én
kötelességem. Hetven éves vagyok; mindig kötelességet tanultam. Voltam
katona, voltam vasúti szolga: hozzászoktam a kemény regulához. De most
csak egy regula van előttem: csak egy kötelesség. Ennek az én hűséges
társamnak megadni a becsületét, a mit ötven éves hű szeretetével tőlem
megérdemelt. Ezt a kötelességemet teljesíteni fogom: s nincs az a földi
hatalom, a ki engemet ebben megakadályozzon!
Az öreg szolgaember valódi hős alakká domborodott ki, mikor ezt mondta.
Zsuzsa asszony elbámulva rebegé:
– Ilyennek még nem láttam az Ádámot soha.
Tarafás uram valami cholerikus nevetést döczögtetett ki a kövér
tokájából erre a mondásra.
– Nincs az a földi hatalom? Talán még a muszka császár sem? No hát én
majd megmutatom kendnek, hogy van olyan földi hatalom, még pedig a
legeslegkisebbik hatalom a földön, a mely kendet ránczba fogja szedni.
Itt van nálam a lefoglalási rendelet a nemfizető lakók ellen. Konstábler
úr! Tessék! Fogja a rendeletet és hajtsa végre, a mi abban parancsolva
van.
No megijedt erre Paczal János.
– Micsoda? Hogy én hajtsam végre az elkobzást a Kaporékon?
Tarafás uram balanczirozó rudnak fogta a két kezébe a gólyafejes botját.
– Hát micsoda csoda van ebben? Soh’ sem volt még a konstábler úrnak
ilyen kellemes megbízatása?
– Volt rá eset elégszer, hogy assistálnom kellett erőszakos ellenállás
miatt a lefoglalásnál. De már most épen én vagyok a Kapor Ádámék
násznagya.
– Hát bánom is én, hogy micsoda hivatala van még az úrnak a
konstáblerségen kívül.
– De hát hozzon az úr más konstáblert. Ott áll egy a templom előtt.
Miért akarja, hogy épen én legyek annak a rendeletnek a végrehajtója?
– Expresse az urat választottam ki erre! Mivelhogy az én házamnál van a
szállása s kéznél található.
– No most meg vagyok lőve! dörmögé szomorúan Paczal János.
Lidi kisasszony odalépett hozzá:
– Csak nem fogja ön ezt a rendeletet végrehajtani?
– Mit tehetek? Nekem ez az egyenruha parancsol.
– Hát én inkább ledobnám azt az egyenruhát s mennék zsákot hordani, mint
hogy én akárminő rendeletre elinduljak a koldusokról letépni a rongyot:
olyan koldusokról, a kik jó barátaim.
A konstábler nagyot gondolkodott e szóra, aztán azt mondá Tarafás
uramnak:
– Uram! Engedjen nekem tíz percznyi időt a meggondolásra.
– Tessék! Igazítsuk össze az óráinkat. Az enyimnek a kis mutatója a
hetesen áll. Mikor a kilenczesre ér: itt leszek.
Azzal a kabátja zsebébe csúsztatta a rendeletet.
– Addig körülnézem a szállásokat: miféle károkat tettek a lakók bennük?
hogy azalatt ebből a szobából semmi el ne tünjön, senki el ne távozzék:
azért ön fog felelni, konstábler úr.
– Felelek érte, mondá Paczal János s azzal föltette a kalapját.
A Ferke czigánygyerek azonban e szóváltás alatt szépen kihúzta Tarafás
uramnak a zsebéből azt a veszedelmes irkafirkát.
Tarafás uram a pinczegádor felé indult.
– Jájh! Sápitozék a klarinétos. A mi szállásunkon kezdi. Ha meglátja,
hogy papirossal van beragasztva az ablak, s téglából van a vaskályhának
az egyik lába!
A Frányó odasettenkedett a konstáblerhez, egy-egy kés volt mindenik
kezében.
– Konstábler úr! Mit kapok én, ha ezt a bicsakot ennek a hausherrnek az
oldalbordájába furom! Nem ezt a nagyobbikat: hanem csak ezt a
kisebbiket.
– Három esztendei fegyház.
– Az nekem sok. Hát ha kimegyek a fáskamrába, meggyujtom a szalmát:
csinálok egy kis friss tüzecskét, hogy hausherr elszaladjon.
– Négy esztendei fegyház.
– Az nekem még sokabb.
– De ne tégy én előttem ilyen merényletekre czélzó nyilatkozatokat;
akkor nekem kötelességem téged letartóztatni, megvasalni és bekisérni.
Frányó átlátta, hogy ennek fele se tréfa.
– Hiszen nem akarom én ezt megtenni, csak úgy kérdeztem, hogy nem
volna-e jó?
Azzal visszavonult.
Ez alatt azonban a klarinétos odalopózott a pinczelakás bejáratához, s
annak az ajtaját betéve, lezárta azt és lehúzta a kulcsot, azzal
odabiczegett a konstáblerhez: ravasz vigyorgással mutogatva a kulcsot.
– Rázártam az amáró báró-ra[2] a pinczeajtót. Most nem tud kijönni. Az
alatt a nemes kompánia odább állhat.
De a János nem volt fogékony e tréfára most.
– Eredj vissza! parancsolá szigorral a klárinétosnak. És nyisd fel az
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A gazdag szegények: Regény - 12
  • Parts
  • A gazdag szegények: Regény - 01
    Total number of words is 4270
    Total number of unique words is 1912
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 02
    Total number of words is 4217
    Total number of unique words is 1903
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 03
    Total number of words is 4305
    Total number of unique words is 1846
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.2 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 04
    Total number of words is 4226
    Total number of unique words is 1937
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 05
    Total number of words is 4186
    Total number of unique words is 1850
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 06
    Total number of words is 4243
    Total number of unique words is 1788
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 07
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1895
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 08
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1775
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 09
    Total number of words is 4293
    Total number of unique words is 1837
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    44.2 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 10
    Total number of words is 4149
    Total number of unique words is 1929
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 11
    Total number of words is 4093
    Total number of unique words is 1874
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 12
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1879
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 13
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1969
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 14
    Total number of words is 4130
    Total number of unique words is 1930
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 15
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 1897
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 16
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1915
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 17
    Total number of words is 114
    Total number of unique words is 79
    51.8 of words are in the 2000 most common words
    60.5 of words are in the 5000 most common words
    62.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.