A gazdag szegények: Regény - 08

Total number of words is 4221
Total number of unique words is 1775
35.6 of words are in the 2000 most common words
47.6 of words are in the 5000 most common words
54.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Olyan jelenet volt előtte, a mi a vérét forralá fel.
Egy erős, csontos vén asszony ült egy kerékkel hajtható karszékben.
Ijesztő rezes arczú, sasorru, kidülledt szemü bőjti boszorkány.
Annak a lábainál térdelt a Csicsonka, a két hajtekercsénél fogva
odakötve a szék karjához. A felső testéről le volt húzva minden ruha, s
azt a fehér gyöngéd bőrét ütögette a gonosz banya egy csomó
árvacsalánnal. A gyermeknek a teste veres foltokkal volt már tele. Azok
égették.
– Mit csinál ön azzal a gyermekkel? rivallt a banyára a kisasszony.
– Hát magának mi köze hozzá, hogy én mit csinálok? rikácsolt az asszony.
Kotty belé, szilvalé! Lásson a maga gyereke után. Ha nincs még,
szerezzen. Ingyen adják.
– Én megtiltom önnek, hogy azt a gyermeket kínozza.
– Ugyanúgy-e? Ej de hegyes! Ugyan, hogy tiltja meg?
– Így ni, mondá Lidi.
Azzal odaugrott hozzá, kikapta a kezéből a csaláncsomót s összetépte;
nem törődve azzal, hogy a saját kezeit égeti vele össze.
– De hát hogy mer maga itt erőszakoskodni, a más házánál? Most mindjárt
pofon vágom!
Erre a Lidi kisasszony nem szólt neki semmit, csak megfogta az
asszonynak a két kezét csuklójánál fogva, s keresztbe szorítá a mellén.
Az egy ideig küzdött vele; aztán tapasztalá, hogy a kisasszonynak a két
keze olyan mint az aczél, nem lehet abból kiszabadulni. Akkor aztán
elkezdett óbégatni.
– Szörnyüség! czudarság! Egy szegény beteg asszonyt, egy tehetetlen
nyomorékot így megrohanni, egy ilyen erős személynek, mint maga.
– Hát mondja ön meg, ha Istent ismer! Hogy tudott olyan kegyetlen lenni,
hogy ennek a szegény kis leánynak a testét összecsipdestesse a
csalánnal. Mit vétett az unokája?
– Azt vétette, hogy nem gyomlálta ki a csalánt a virágágy közül.
– Nem igaz! nyafogott közbe a Csicsonka.
– Kusch ti! Ne morogj!
– Azért nem szabad egy gyermeket így megkínozni.
– Ki parancsol belőle? Én nem kérdezem, a kisasszony mivel mulatja magát
éjjel-nappal. Takarodjék ki az én szobámból!
– Nem megyek addig, a míg azt a gyermeket szabadon nem ereszti.
– Nem megy ki innen? No hát majd én mindjárt megmutatom, hogy elmegy
innen esze nélkül.
S azzal elkezdett a vén banya valami ocsmány nótát dalolni, olyanfajtát,
a minőkkel a lebujok bacchansnői mulattatják a tisztelőiket.
Lidi kisasszonynak elállt a szava. Mintha minden érzéke egyszerre
elzsibbadt volna. Hát persze ő még ilyesmit soha sem hallott.
S a vén banya az első nóta után elkezdte a másodikat. Infámis,
gyalázatos dalokat, a miket meghallani rosszabb az arczulverésnél.
Közben el-elnevette magát.
A Csicsonka siránk hangon mondá:
– Azért kínoz, hogy nem akarom ezeket a nótákat utána dalolni.
– Hisz ez a nő őrült! hebegé Lidi, s azzal sietve ment ki a kerti
lakból.
A vén banya röhögése hangzott utána.
– Ahá! Úgy-e, hogy ki tudtam kergetni. Haha! Tudom én, mitől döglik a
légy. Gyere csak még egyszer vissza, majd még szebb nótákra is tanítlak.
Lidi kisasszony reszketett a haragtól, a mint a lakására visszatért. A
hideg rázta, a míg elmondta a Zsuzsának, a miket tapasztalt. El sem
tudta egészen mondani: hisz vannak dolgok, a mik elmondhatatlanok.
Aközben a nagykendőjét, kalapját kapkodta magára.
– Mit akar a kisasszony? kérdezé hüledezve Zsuzsa néne.
– Elmegyek a főkapitányhoz s feljelentem ezt a hallatlan botrányt.
Zsuzsa összecsapta a kezeit.
– Kegyed akar a főkapitány úrhoz menni! Hát nem gondolja meg kegyed,
hogy mit koczkáztat akkor? – Nem gondol arra, hogy másnak a nevét
viseli? Hogy kegyed maga is hatalmas rokonai által köröztetve van.
Bizonyosan volt fényképe: azt megküldték a főkapitánynak.
– Nem volt fényképem. Egy aquarellképem volt csupán; azt pedig
megsemmisítettem.
– De kegyedre nézve mégis veszedelmes dolog, tanuképen, vagy épen vádló
alakban kerülni a rendőrség elé. Maga is zavarba jön, ha összevissza
kérdezgetik.
– Hallja, édes Zsuzsa asszony. Én erre most mind nem gondolok. Mikor
valaki egy rossz tettet akar elkövetni, akkor gondolja meg jó hosszasan,
hogy mi következése lesz annak; de mikor jót kell tenni, tegye abban a
perczben, a mikor eszébe jutott, s ne törődjék vele, hogy mi lesz annak
a vége.
– Ez megint kegyedhez való mondás. Már mi szegény emberek azt nem így
szoktuk. Leányról van kérdés: ki törődik azzal. Az anyja is virágáruló
leány volt, a leány is az lesz. Az sem tudta, ki volt az apja, ez sem
tudja. Ez így megy rendre egyik a másik után.
– Talán még sem.
– Aztán mit akar kegyed följelenteni?
– Azt, hogy az a nő őrült. Vizsgáltassák meg orvossal. Elmeháborodottnak
kell neki lenni. Láttam a szemeiből.
– És aztán, hogyha komolyan veszik a rendőrségnél a kegyed
följelentését, ha nem nevetik ki vele, akkor mi lesz? Idejönnek,
megvizsgálják a vén asszonyt, kikérdezik felőle a szomszédokat s
végesvégül úgy találják, hogy csakugyan elmeháborodott a vén Ribiczáné s
elviszik innen a Lipót-mezőre, akkor mi lesz azzal a kis leánynyal? Az
itt marad magára. Senkije sem lesz a kerek világon. A szemétre jut.
Kegyed földönfutót csinált belőle.
– Magamhoz veszem a leányt.
– Magához? Hová? Abba a kis kamrájába? S mit ád neki enni, a míg az
dolgozni megtanul? Azt a kis bögre kávéját osztja meg vele?
– Nem. – Alapos reményem van, hogy rövid időn kapok olyan állást a nagy
divatárukereskedésnél, a hol magamnak lesz kényelmes otthonom. Oda fogom
vinni magammal.
– Kegyed abba a nagy divatáru kereskedésbe akar beszegődni, mint rendes
mamzell. Lidi kisasszony! Meggondolta, hogy mit tesz? Hisz ott minden
nap találkozni fog kegyed valakivel a felsőbb társaságból, a ki kegyedet
otthon, a fényes palotákban látta. Kegyedre rögtön rá fognak ismerni.
Lidi kisasszony magasra felemelt homlokkal mondá:
– És ha rám ismernek?…
Ebből a tekintetből megtanulta azt Zsuzsa asszony, hogy a szegénység
arra való, hogy büszke legyen rá, a kit az Isten megáldott vele!


XVII. FEJEZET. A SZEGÉNYEK ETIQUETTE SZABÁLYAI.
(A ki a Lagunák városában figyelmesen körülnézett, észrevehette, hogy a
Márkus téren át, se éjjel se nappal, tisztességes leány egyedül
keresztül nem megy; hanem az arkádok alatt kerül át egyik oldalról a
másikra.)
Zsuzsa asszony, mikor már látta, hogy Lidi kisasszonyt le nem beszélheti
arról, hogy személyesen fölmenjen a főkapitányságra, a Ribiczáné
közerkölcsiségellenes magaviseletét följelenteni, áttért e vállalkozás
gyakorlati kivihetőségére.
– Hát tudja-e a kisasszony, hol van a főkapitányság épülete?
– Soha sem tudom én, majd megkérdem valakitől.
– Az nem jó lesz. Én majd útba igazítom. A főkapitányság hivatala van a
hatvani meg a granátos utcza sarkán; egy ócska, kormos házban, a minek a
kapuboltját két kőből faragott hordár tartja.[1]
– Már most emlékezem rá. Drabantok szoktak előtte állni.
– Akkor arra is emlékezik, hogy csaknem átellenben van vele az úri
casino. A hatvani-utczában épen ez órákban van a legjobb cserkészet.
– Cserkészet? Miféle vadakra?
– Olyanokra, a miknek a fején van a tolla.
– Attól tart, hogy rámismer valaki?
– Attól még inkább, hogy nem ismernek rá. Vannak nálunk olyan utczák, a
miken egy olyan szép leánynak, mint kegyed, nem lehet egyedül végig
menni, mert valamit gondolnak felőle. Én elkisérném szívesen: de ha egy
divatosan öltözött fiatal hölgyet egy szegényes viseletü öreg nő kisér,
arról még inkább gondolnak valamit.
– Én soha sem nézek senkire s nem veszek észre senkit.
– Nem ám; mert eddig olyan utakon át jutott kegyed a városba, a hol
nincs emberjárás, a hol nincs találkozó hely. Azok a széles utczák, a
mik a sok kocsijárástól sárosak: azok mindenütt jók, ott nem sétálnak a
lakczipősök. Hanem az aszfált mindenütt veszedelmes. A lovakra is, meg a
szépleányokra is. A bécsi-utczáig, ahol a nagy divatüzlet van, a minek
kegyed dolgozik, könnyü eljutni az Erzsébet-téren keresztül. Ott csak a
dajkák járnak ilyenkor a kis gyerekekkel, meg olyan urak, a kik a
«napnál» ebédelnek. De a hatvani-utcza sarkáig ilyen kegyedforma
kisasszonynak csak a következő marschroután át lehet elkerülni. A
stáczió-utczán végig; még pedig a baloldali gyalogjárón: a jobboldali
már kávéházak előtt visz el. Onnan a szénatéren keresztülvágva, a
kecskeméti-utczán végig a szerb-utcza sarkáig. Ott azután hirtelen
átvágni a jobb oldalra; mert az egyetem-téren rendesen fiatal urak
csoportosulnak, a kik az elhaladó szép leányt szó nélkül nem hagyják.
Akkor aztán folyvást a jobboldali járdán tartani, a nagy nyomda, a
takarékpénztár, az egyetemi könyvtár, meg a Ferencziek-zárdája előtt.
Azok mind szent épületek. Világért be ne térjen az átjáró udvarba; mert
az már két kávéház között esik, hanem kerülje meg a templomot, onnan
aztán egyenesen be a főkapitányság épületébe. Sehol meg ne álljon,
senkitől ne kérdezzen semmit; hanem a mint a lépcsőn feljutott,
egyenesen nyisson be azon az ajtón, a mi fölé ez van irva: «Főkapitány.»
A most hallott utasítások nagyon gondolkodóba ejtették a kisasszonyt.
Előkelő hölgyekre nézve ezek az illemszabályok nem léteznek. Melyik
utczán s annak melyik oldalán járjon az ember leánya? Amig nem ismeri az
ember a veszélyt, addig az nem létezik.
A véletlen segítséget hozott. Nem is mondható véletlennek; sőt inkább
logikai egymásutánnak. A János konstábler jött sietve a házba.
A mult éjjeli kravall alkalmával, a nagy hamarkodásban itt feledte azt a
piros bőrbe kötött bugyillárisát, a miben a tőkepénzén kivül (7 forint
50 kr.) a hivatalos feljegyzései voltak. Most azért futott vissza.
– Hozta a jó ég! mondá Lidi kisasszony; nem titkolva kellemes
meglepetését.
– Igazán, mintha az úr Jézus küldte volna! szaporítá az üdvözlést Zsuzsa
asszony.
Lidi kisasszony aztán hirtelenében elmondá a konstáblernek, hogy minő
botrány okozta azt a felháborodást, a minek most orvoslást akar keresni.
A Ribiczáné kínozza a kiskorú unokáját, s azt erkölcstelen útra
kényszeríti.
A János végighallgatta az esetet, hivatalos állásához méltó
komolysággal.
– Én ezt a gonoszságot fel akarom jelenteni a főkapitánynak.
– Nagyon helyesen teszi a kisasszony.
– Nem fognak kinevetni érte?
– Mit gondol a kisasszony? A főkapitány úr különös gonddal van a
közerkölcsiségre. Eddig is példás szigorral irtotta a mételyt.
Legszigorúbb utasításunk van minden feslettségnek útját állani.
Becsuktunk minden éjjeli kávéházat. Nincs már «leányok börzéje». A
lélekvásárlók kegyetlenűl büntetődnek. Ma pedig különösen jó napunk van.
Az országházban egy tiszteletreméltó képviselő úr lelkesen felszólalt
azon útféli csábok ellen, melyek a fiatalságot tőrbe ejtik és
megrontják. Megleczkézte a rendőrséget. Most azután a főkapitány úr
drákói rendszabályokat fog alkalmazni. Soha jobbkor nem jöhetne a
kisasszony ezzel a feljelentéssel. Biztosítom róla, hogy teljes
elégtételt fog kapni. – Én is hivatalosan tanúskodni fogok a kisasszony
feljelentése mellett.
A János még magasabb fokra hágott a Lidi kisasszony becsülésében.
– Addig is szabadságom van rá, hogy a kényszerhelyzeten rögtön
segíthessek. Bemegyek a Ribiczánéhoz, s hogyha a kis leányt most is
kínozza, és a hajánál fogva lekötve tartja: azt utasításaim szerint
kiszabadíthassam.
– Ne! most ne menjen be hozzájuk. Tartóztatá Lidi, eszébe véve, hogy
milyen állapotban hagyta a Csicsonkát. Majd én elébb benézek hozzájuk.
– Én meg addig megkeresem tárczámat, a mit a szobámban hagytam.
Mire a János visszajött a padláslépcsőn, dolmánya mellébe dugva a piros
jegyzőtárcza, már akkor a Lidi kisasszony is megtért a filagóriából.
– Ne menjen ön be hozzájuk, suttogá a konstáblernek. Az a csúf
boszorkány nem kínozza már a kis leányt; nem is tartja kötve: hanem
minden ruháját lehúzta róla; «ha nem akarsz nekem szót fogadni: járj
meztelen: én vettem a ruhádat!» A leány most ott kuporog egy szögletben.
– Akkor sietős a dolog! Tessék előre menni a kisasszonynak.
– Ön velem jön.
– Majd csak úgy huszonöt lépésnyi távolban: ne gondolják, hogy együtt
járunk.
– Sőt én arra kérem, hogy jöjjön mellettem: úgy kísérjen.
– Ah! Hisz az szégyen volna! Egy szép kisasszony, meg egy rendőr az
utczán egymás mellett haladva.
– Én nem tudom, hogy mi volna benne a szégyen? A kinek kard van az
oldalán, az gentleman.


XVIII. FEJEZET. A GRATULIN LIDIA LEVELE.
Minden a legszebben ment. A főkapitány úr azonnal kihallgatta a Lidi
kisasszonyt, s miután a Paczal János konstábler értesítését is átvette:
meleg szavakkal fejezte ki megelégedését a kisasszonynak azért, hogy a
közerkölcsiség dolgában ily érdeklődést tanúsított s nem kímélte a
fáradságot. És azonnal kiadta a rendeletet, hogy egy rendőri orvos
rögtön menjen ki a zöld paradicsomba, orvosi vizsgálatot tartani a
Ribiczáné testi lelki állapota fölött: esetleg az elmeháborodott
asszonyt a Rókus-kórház megfigyelő osztályába szállítani. – Az alatt a
feljelentést tevő kisasszonyt megkínálta a kanapéra üléssel. – A
szolgálattevő drabantot utasítá, hogy hozzon két bérkocsit: egyet az
orvos, a rendőrtiszt és a konstábler számára; másikat pedig a
kisasszonynak. Az nem ülhet egy kocsiban három idegen férfival együtt.
A zöld paradicsomba megérkezve, legelébb az orvos ment be a kertilakba,
addig más mindenki kivül maradt.
Időjártával kijött az orvos s azt mondá a konstáblernek, hogy híjon két
hordárt.
Míg az előkerült, az orvos megírta a látleletet a Kaporék szállásán az
öreg asszony mibenlétéről. Legnagyobb fokú hystericus őrjöngés volt
megállapítva a Ribiczánénál. Rég fel kellett volna már jelenteni. Jó
szerencse, hogy eddig is magára nem gyújtotta a házat. Annak a kis
leánynak is az eddigivel ellenkező életmódot kell követni; mert ha így
folytatja, nehány év mulva állandó tanulmánytárgya lesz a kórházaknak.
A mint a konstábler visszaérkezett a két hordárral, az orvos kihozatta
velük karszékestül a vén asszonyt a filagoriából. A pácziens ocsmányul
szitkozódott, káromkodott, s elhalmozta csúf nevekel az egész
társaságot, kijutott belőle az orvosnak, a főkapitánynak s az átkos
kormánynak is, de legbővebben elláttatott alacsony qualificatiókkal a
Lidi kisasszony; a ki mind ennek az erőszaktételnek az okozója. A János
egyre intette, hogy ne handabandázzon, mert bizony ráhúzzák a
kényszerzubbonyt. A Csicsonka pedig ott állt a filagoria ajtóban, egy
kopott szőnyegdarabot csavarva a teste körül, s a küszöbnek támaszkodva
sírt keservesen.
Az őrült nő nem akarta engedni, hogy a bérkocsiba betegyék. Utoljára
csakugyan rá kellett adni a kényszerzubbonyt. Akkor aztán feltették. A
János melléje ült; úgy hajtottak a Rókushoz.
Az egész háznép, meg a fél utcza mind kiszaladt a csodára.
Mikor aztán az öregasszonyt elszállították, a Lidi kisasszony bement a
Csicsonkához: felöltöztette a leányt a tisztességes ruháiba s átvitte
magához. A gyermek egészen agyon volt sírva. Lidi kisasszony oda adta
neki az egész kávéját. Attól aztán a kis lány kiengesztelődött.
Ő maga nem volt éhes. Ez a nagy izgalom, felháborodás minden étvágyát
elvette.
– Szegény nagymamám! Mi lesz a szegény nagymamámból! siránkozott a
gyermek egyre. Azt már elfelejtette, hogy az imént összekínozta, hogy
csúf nótákat akart vele énekeltetni, aztán meg hogy virágokat és
virágbimbókat árultatott vele. Azért még is öreganyja volt!
– De mi lesz az öreganyádnak az unokájából? dörmögé Zsuzsa asszony.
– «A ki az ég madarait táplálja, a ki a mezők liliomait felruházza»
idézte a szentirást Lidi kisasszony.
– De kisasszony! Bizony kegyednek a lelkére maradt ez az ég madara, meg
a mezők lilioma. Mert mi nem fogadhatjuk fel. Minket vagy bevesznek a
szegények házába, vagy a házi úr dob ki innen; mert nem tudjuk fizetni a
házbért. Velünk nem maradhat ez a leány. A mi czókmókja a nagyanyjának
van, azt lefoglalják a házbérbe.
– Akkor nálam fog maradni.
– Hiszen kegyednek magának sincs szállása, a mint mi innen kimulunk.
– Majd ád az Isten!
Egy óra mulva már a Csicsonka nem búsult a nagyanyjáért. Összeült a
Vigyázzal játszani. Volt a nagyanyjának egy piros virágos czifra
capuchonja; azt felkötötte a Vigyázznak a fejére. Szakasztott olyan
volt, mint a vén Ribiczáné! olyan jóízűt lehetett nevetni rajta. A
Vigyázz ugatott, a Csicsonka pedig összetett kézzel könyörgött neki:
«kérem szépen, soha sem teszem többet!»
Ilyenek az ég madarai!
A Zsuzsának ismét el kellett menni a háztól, ruhákat hazahordani. Lidi
magára maradt a Csicsonkával.
Kopogtatnak az ajtón. A postakihordó lép be.
– Gratulin Lidia kisasszony itt lakik?
– Én vagyok az.
– Egy ajánlott levél van a számára.
– Az én számomra? kérdé a varrónő.
– Ha kegyed a Gratulin Lidia, akkor a kegyed levele.
A levél borítékján látható irás férfi kézre vallott.
– Tessék aláirni a vevényt.
– Én irjam alá? szólt a varrónő tétovázva.
– Hát nem is más. Talán nem tud irni?
– Azt igen. De nincs irószerem.
– Van én nálam. Mikor a retek-utczába hordom el a leveleket, azt is
hozok magammal.
S azzal kezébe adta a varrónőnek a tintába mártott tollat. Aztán
megmutatta neki az ujjával, hogy ide irja a nevét, ne amoda.
Reszketett a keze a kisasszonynak.
Tudta, hogy ez nem megengedett dolog: idegen nevet irni nyomtatvány alá,
a mi okiratul szolgál, a sajátja helyett. Már megvolt.
A postás odább ment.
A varrónő pedig csak állt ott a kis kamrája közepén, a kezében tartott
levélre bámulva.
Ez a levél a Gratulin Lidiának szól.
De az a Gratulin Lidia nem ő.
Meglehet, hogy annak valami rokona ir. Vagy talán a hűtlennek vélt
imádottja. Ha ő ezt a levelet felbontja, megsérti vele az élőket és a
halottakat. És a törvények szerint is vétket követ el. Ő csak bitorolja
ennek a levél tulajdonosának a nevét. A térti vevény visszakerül ahoz, a
ki a levelet ide intézte, s az meglátja, hogy az aláirás idegen kéz
vonása. Reklamálni fogják a levelet. S ha az akkor fel lesz törve! – Ő
neki pedig – saját személyére – ki küldhetne levelet? Hisz senki sem
tudhatja, hogy ő e czim alatt rejtőzik.
Ez alatt oda jött hozzá a Csicsonka.
Kiváncsian, mint a rigó, megnézte a levél czímét.
– No hát mért nem bontja fel a levelet, Lidi néni?
Olyan túlokos merész tekintettel nézett fel rá a gyermek.
– Tudom ám én, hogy mért nem bontja fel maga ezt a levelet. Mert attól
fél, hogy valami vétket követ el vele. Hiszen maga nem a Gratulin Lidia.
Azt én sokszor láttam. Egészen más arcza volt. Én is tudom, a Zsuzsi
néni is tudja, az Ádám bácsi is tudja, hogy maga más valaki. De én még a
nagymamámnak se szóltam felőle semmit: s ha megölnének se mondanám meg
senkinek. Mert én magát nagyon szeretem. S csak arra kérem, hogy ha
megint tovább fog futni, hadd fussak én is együtt vele. Én olyan leszek
magának, mint a Vigyázz kutya a gazdájának, hogy tudtán kivül koldul a
számára.
A varrónő leült az ágyára; a Csicsonka oda guggolt eléje, a fejét a Lidi
ölébe hajtva.
– Hát mondok én magának valamit. Másnak szóló levelet felbontani vétek.
Ezt én is tudom. De azt is tudom, hogy tizenkét esztendőn alul levő
gyermeket vétekért megbüntetni nem szabad. Én még csak két hónap mulva
leszek tizenkét éves.
– Ki tanított téged erre?
– Hát ki más, mint a nagymama? Óh többre is tanított engem! Mi szabad,
mi nem szabad egy leánynak tizennégy esztendős koráig. S azzal a mi nem
szabad, hogy lehet egy embert olyan kelepczébe ejteni, a miből csak
busás fizetés mellett szabadulhat ki. Hát annak a másiknak hadd vegyem
most hasznát. Én felvágom a levelet, kegyed pedig elolvassa. Vagy
elolvasom én magam. Kegyedet az se terhelje.
Azzal nem várta a beleegyezést, kikapta a varrónő kezéből a Gratulin
Lidia levelét s felszakítva a boritékját, az ablakhoz futott vele.
– No lássa, kegyednek szól a levél. A divatárus czég főnöke irja; itt
van. «Holnaptól kezdve elfoglalhatja kegyed a vezető kisasszony állását.
Díja, a szálláson és ellátáson kivül havonkint hatvan forint.»
A varrónő leborult az ágyára és zokogott.
– No látja, milyen jó, hogy egy ilyen rossz leányt magához vett, mondá
Csicsonka. Ha én most nem lettem volna itt, a ki maga helyett egy vétket
el mer követni, akkor maga, a milyen becsületes, azt irta volna erre a
levélre, hogy «retour.»


XIX. FEJEZET. A KRITIKUS NAP.
Ugyan nem kell hozzá nagy időjóslási tehetség, hogy az ember előre
kitalálja, hogy a Szentgyörgy-napja kritikus nap fog lenni. «Kellemetlen
idő, – általános földindulás, – száraz mennykő és lapos guta sűrű
beütései.»
A «zöld paradicsomban» már korán reggel nem maradt más élő lélek, mint a
Csicsonka. A Pikuszt nem lehet emberszámba venni, noha most már két
nyelven beszél. A Vigyázzt ugyan becsukták a Lidi hálókamrájába, hogy
maradjon otthon házőrzőnek, meg hogy utána ne szökjön az Ádámnak, de az
már raffinált gonosztevő volt. Szerét tette, hogy a nyitott ablakon
kiugorjon s aztán kibujt a kapu alatt.
A Csicsonkának himzeni való munkát adott a Lidi kisasszony.
A Csicsonka féltében hol danolt, hol meg fenhangon beszélt.
– Itt van ni! Már megint csomóra fult a haraszt! – Jó reggelt Zsiga
bácsi! – Jó reggelt Ádám bácsi! – Van is itt valami bácsi! – A
klarinétos névnapot muzsikálni jár, a vasuti meg a városházára ment az
instantiájával. A többi mind pénz után szaladgál. Itt a Szentgyörgy-nap.
Házbért kellene fizetni. – Legjobb a Frányónak, mert az mindennap
lefizeti a háláspénzt, nincs többet rá gondja. – A nagymamának is jó
már, mert azt meg elvitték a bolondok házába. Legalább fűtött szobába
jut valahára. De furcsa is volt a nagymama az utolsó időkben. Azt
kívánta tőlem, hogy ezután ne az utczaszögleten áruljak virágot, hanem
menjek be a Grand Hotelbe. Előkereste a ládából a szegény anyámnak a
leánykori ruháit, a mikben az árult virágot, s azokba öltöztetett fel.
Olyan czifra voltam, hogy az utczán utánam szaladtak a gyerekek. Jaj de
rosszak azok az ifjú gavallérok ott a vendéglőben! – Az öregek még
rosszabbak. – Bizony haza szaladtam én! Hisz azoknak nem úgy kellene
magukat viselni, mikor egy kis leány virággal kinálja őket. «Hát te
félsz a csipkedéstől? kiabált rám a nagymama. No megállj, majd én
csipkedlek meg!» Aztán lehúzta a ruhámat s csalánnal csipkedte a
bőrömet. Az fájt nagyon. Én könyörögtem, hogy ne bántson. Akkor aztán
azt kívánta, hogy danoljam el azokat a nótákat, a mikre megtanított,
hogy majd az urak előtt produkáljam velük magamat. Én szégyenlettem,
inkább sikoltoztam, mint hogy danoljak. Akkor egyszerre berohant a Lidi
kisasszony, s rátámadt a nagymamára, hogy minek kínoz? Azt látta volna
Ádám bácsi! Az állatkerti oroszlán semmi ahhoz képest, a milyen a Lidi
kisasszony volt. Úgy összeszorította a nagymamának a kezeit, hogy meg se
tudott mocczanni. Csak azokkal a pajkos nótákkal tudta magát kiénekelni
a keze közül. Mikor a kisasszony kiszaladt, azt mondta a nagymama, hogy
de bolond ez a nagy leány, hogy ezzel a csinos pofával, meg ezekkel az
erős kezekkel nem az orpheumban produkálja magát, mint trapézművésznő.
Ha még egyszer idejön, proponálni fogja neki, hogy elszerzi. – Hiszen
vissza is jött, de doktort hozott magával. Ej de furcsákat kérdezett az
a doktor mindkettőnktől. Belénk hallgatódzott, összekopogtatott,
utoljára is a nagymamát elvitette kocsin, olyan zubbonyban, a minek a
két ujja össze van kötve. – Bizony édes Ádám bácsi! Ez lett annak a
históriának a vége. Akkor aztán a Lidi kisasszony megfogta a kezemet,
ide hozott magához, azt mondta: «nem árulsz több virágot, hanem
megtanulsz varrni, himezni, megélsz becsületes módon, nemsokára pénzért
dolgozol. Jaj milyen jó dolog az a «dolog!» A helyett, hogy egész nap
«tessék ibolyát venni!»
– Frau, komm z’hausz! kiáltottak a háta mögött. A Pikusz állt az
ablakban s onnan leste az asszonyát.
– Jaj, hogy megijesztettél, te Pikusz. Bizonyosan a Zsuzsa nénit látod
jönni. Most már ne trécselj Csicsonka, hanem láss a dolgod után! Ennyit
tudtál csak végezni, annyi tenger idő alatt?
– Hát te kivel diskurálsz idebenn? kérdé az ajtón belépő mosónő.
– Senkivel sem! Csak azért beszélek fenhangon, hogy ha valami tolvaj
jön, azt gondolja, hogy sokan vagyunk idebenn.
Zsuzsa asszony egy nagy üres kosarat hozott a kezében, a minőben ruhákat
hordanak a házhoz, s azt ledobta a konyha közepére.
– Jajh, de agyon vagyok fáradva. Majd eljártam a két lábomat.
A Pikusz rögtön ott termett a kosár szélén s azt kérdé:
– Wasz haszt tu bracht?
– Nix, nix.
A Csicsonka ismétlé a kérdést:
– Hát hozott-e sok pénzt haza?
– Egy keserves piczulát sem. Mindenkinek házbérfizetés van a nyakán. A
czimmerherreket meg épen otthon sem lehet találni ilyenkor, három nap
előtte, három nap utána. Mind azt mondták, hogy jöjjek egy hét mulva.
Mintha engemet is nem égetne a házbérfizetés! Máskor csak elvártam
könnyű szerrel. Az uramnak a havi fizetése, meg a mit az albérlőktől
kaptam, a varró mamzeltől a kamráért, a czigánytól a pinczéért, a
konstáblertől a padlásért, abból kitelt a házbér. De most, hogy az
uramat elbocsátották a vasuttól, nincs fizetés. A háziúr azt rendelte,
hogy az albérlők egyenesen az ő kezébe fizessék az angáriájukat, még
pedig egész fertályt előre. Azt is csak ketten tudták előteremteni, a
Lidi kisasszony, meg a János. Azzal ők is készen lettek. Én aztán, hogy
a mosásért nem kaptam pénzt, egy árva garasnak sem vagyok ura.
– Ejnye, de kár volt a Lidi kisasszonynak előre kifizetni három hónapot.
Nem kérhetné vissza?
– Visszakérni? A mi már Tarafás uram zsebében van! Hamarább vissza lehet
kérni a tengeri nyulat az óriáskígyótól, a mit már egyszer lenyelt. Hát
aztán miért kellene visszakérni? te!
– Mert már a Lidi kisasszony nem marad itt tovább.
– Hát hová készül?
– Jajh, azt nagy szerencse érte. Annál a nagy divatárus czégnél kapott
kondicziót. Ő lesz ott most első mamzell.
– No annak hát felvitte Isten a dolgát. Egyrészt örülök rajta, másrészt
meg sajnálom. Örülök, hogy már neki jobb dolga lesz, mint eddig volt, de
sajnálom, hogy már ezután nem láthatom. Úgy hozzá voltam szokva.
– Hát hiszen maguk is elmennek majd innen Zsuzsa néni a városi szegények
házába.
– Oda bizony, de csak úgy, ha nyélbe tudjuk sütni. De hát ahhoz is
szerencse kell. Olyan az, mint a lutri. 90 számot tesznek be, s csak
ötöt húznak ki belőle. Jól járt, a ki megálmodott egy ternót. – Nekünk
egy ámbó is elég volna. Most jár oda az öregem épen az instantiájával. –
De én egész éjjel mindig arról álmodtam, hogy vasutra akartam ülni s
aztán lemaradtam róla.
– Mit csinál a kisasszony? kiáltott a Pikusz, az ablak üvegét
megkopogtatva hosszú csőrével.
– Ahán! A kisasszonyt látja a Pikusz.
A Lidi érkezett meg. Egyszerű, de csinos szabású tavaszi ruha volt
rajta, csíkos perkálból. Azt is maga szabta ki és maga varrta meg.
Huszonhét krajczár volt rőfe. A kalapját is maga diszíté, nem volt rajta
sárga rigó.
– No édes Zsuzsa néni, én is haza kerültem, még egyszer, utoljára.
– Hát csakugyan igaz, hogy a nagy divatárúkereskedésben kondicziót
kapott?
– Már elfecsegte a Csicsonka?
– Hát nem azt mondta Lidi néni, hogy ezentúl mindig igazat kell mondani?
– De azért nem kell mindent elmondani, a mi igaz. Hiszen nem azért
hallgattam vele a háziak előtt, mintha titkolni való volna, hanem azért,
mert nem jó a szegény embernek előre dicsekedni valamivel, a minek igen
nagyon örül, a míg a kezében nincsen, mert hát ha semmi sem lesz belőle.
– Jaj de igaz! mondá Zsuzsa asszony. De igazán szegény emberek ajtajára
felírni való mondás!
(Ezt biz a nagy urak is oda faragtathatják a portáléjukra.)
– Még is megsegített a jó Isten! Most már egészen boldog vagyok. Kapok
hatvan forint havi fizetést, aztán reggelit, ebédet, ozsonnát, vacsorát,
a mennyivel ketten is jól lakunk. Szabad a kis leányomat is magammal
vinnem.
– Kis leányát?
– Hát a Csicsonkát. Ha a nagyanyját az őrültek házába vitettem, most
nekem kell róla gondoskodnom. Megfelezzük vele az én ételemet. El is
hálhat az én szobámban, ha három széket egymás mellé teszünk.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A gazdag szegények: Regény - 09
  • Parts
  • A gazdag szegények: Regény - 01
    Total number of words is 4270
    Total number of unique words is 1912
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 02
    Total number of words is 4217
    Total number of unique words is 1903
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 03
    Total number of words is 4305
    Total number of unique words is 1846
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.2 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 04
    Total number of words is 4226
    Total number of unique words is 1937
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 05
    Total number of words is 4186
    Total number of unique words is 1850
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 06
    Total number of words is 4243
    Total number of unique words is 1788
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 07
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1895
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 08
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1775
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 09
    Total number of words is 4293
    Total number of unique words is 1837
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    44.2 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 10
    Total number of words is 4149
    Total number of unique words is 1929
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 11
    Total number of words is 4093
    Total number of unique words is 1874
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 12
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1879
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 13
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1969
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 14
    Total number of words is 4130
    Total number of unique words is 1930
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 15
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 1897
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 16
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1915
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 17
    Total number of words is 114
    Total number of unique words is 79
    51.8 of words are in the 2000 most common words
    60.5 of words are in the 5000 most common words
    62.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.