A gazdag szegények: Regény - 06

Total number of words is 4243
Total number of unique words is 1788
32.4 of words are in the 2000 most common words
43.9 of words are in the 5000 most common words
49.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
– Hát beszéltél-e a tanácsos úrral? Elmondtál neki mindent okosan?
– Abban nem volt hiányosság. Aztán ő is segített beszélnem. Mindenre azt
mondta: «Tudom, tudom. Jaja, so so. I wász schon. I wász schon.» A mit
én elkezdtem, ő mondta el a végét, úgy hogy nagyhamar kisütöttük, hogy a
nagy vasúti katasztrofok miatt.
– Nem katastrofok, hanem katarakták! Igazítá helyre Zsuzsa asszony.
– Köszönöm. No hát a sűrű katafrakták miatt az élemedett váltóőröket
mind szélnek eresztették a direktor urak, magam is kenyér nélkül
maradtam. A feleségem mosónő, de már annak is köszvény van a kezében,
keservesen esik neki a munka. Ohajtanánk, ha felvennének bennünket a
városi szegények házába. Erre azt a kérdést intézte hozzám a tanácsos
úr, hogy miféle igényeim vannak ez állapot elnyeréséhez? «Igényeim?»
Soha sem hallottam én ezt a szót. Azért mégis feleltem rá valamit, a mi
a nyelvemre jött. Hát csak az, hogy szegények vagyunk mind a ketten.
Erre a tanácsos úr a két térdére ütött a két tenyerével. «Hja! Szegények
vagyunk! Tasz könnt a jeder sagn! De hát mivel bizonyítja be, hogy
szegény?» – Uram s én Istenem! Még nem akarják elhinni, hogy szegény
vagyok! Mivel bizonyítsam be? Hiszen rogyos nem vagyok. Éhen sem haltam
még. A csizmámból sincs ki a lábam. Hát csak nem tudtam én semmit
kitalálni. Csak úgy vakargattam buksi fejemet. Erre aztán a tanácsos úr
megszánt, segítségemre jött. – Kend vén szamár!
(Mikor így szólítanak, akkor már tudom, hogy megkegyelmeznek.)
– Nem tudja kend, hogy a szegények házába fölvétetéshez szegénységi
bizonyítvány kell. Most jártassa meg kend frissen a csizmáit a kerületi
előljárósághoz, s adasson magának szegénységi bizonyítványt. Nem kell rá
bélyeg. Mehett!
Hát aztán én is ráültem a legjobbik lokomotivomra s elpályáztam a
kerületi előljárósághoz. Hát biz ott már tele volt a várakozó szoba
szegény emberekkel, s nekem várnom kellett a magam sorára.
Oh én uram s Istenem, de sokféle szegény ember van a világon! A ki csak
oda jött az mind koldusabb nálamnál. Mikor körülnéztem, szinte
szégyenlettem magamat közöttük. Volt olyan, a kinek ebben a zegernye
időben egy szál nyári kabát volt az egész öltözete. Úgy taszigált
belülről valami, hogy ráadjam a magam gubáját, nekem még van az alatt
másik béllelt kabátom. Másiknak az arczából kilátszott az éhhalál. Aztán
az a penész doha! Egy beteges képű asszony nem állhatta ki, elájult, úgy
locsolták fel. Egy nyavalyatörős is volt közöttük, azt ott érte utól a
nehézség. Az valami rettenetes volt, a mint a fejével verte a falat. Én
segítettem kivinni a folyosóra, ott aztán magához jött. Volt köztük egy
selyemruhás dáma is czifra kalappal, az lehetett a legszegényebb.
Nagysokára csak rám került a sor, hogy beeresztettek az előljáró úrhoz.
– Derék jó szivű úr, az Isten áldja meg. Egy kicsit kemény beszédű, de
hát az kell az ilyen magunkforma szegény embereknek. Ez az átkozott
kutya oda is be akart jönni velem. Majd a hideg lelt ki ijedtemben. Az
urak odabenn meglátják, hogy még a tavalyi csilleng van a nyakán, nem
fizettem ki az idei kutyaadót, még megbirságolnak érte. Szerencsére a
drabant kihúzta a farkánál fogva.
Az előljáró úr nagyon kurta proczessust csinált velem.
– No hát magának mi baja? Csak ki vele szaporán! Nem fogfájás ez, hogy
elébb tapogassák!
Hát én hozzá kezdtem az előadáshoz, hogy a vasutaknál miféle katafrakták
voltak.
– Katasztrófák! kiáltott rám.
Nekem aztán belekeveredett a nyelvem, sehogy sem tudtam kihozni a szót:
«Satrakofák».
– Mondja kend magyarul!
– Hát, mondok, szerencsétlenségek. A vonatok hamis vágányra mentek!
– Tyhü! A ki rézangyala van! Ne kezdje kend a Noé bárkájánál. Köpje ki
frissen, hogy mit akar?
– Hát mondom neki, hogy elbocsátott vasúti őr vagyok.
– Azt látom, ha nem mondja is, hiszen nem vagyok vak!
– Hát hogy egy kis szegénységi bizonyítványra volna szükségem.
– No hát minek mondja el nekem akkor akkor az egész genealogiáját?
Diktálja föl izibe annak az úrnak ott, nem annak! hanem amannak, a
melyik háttal van erre fronttal, – kinek hívják? hol lakik? aztán majd
az az úr elmegy még ma oda, helyszini szemlét tartani, magával viszi a
blankétát, s ha a kérését indokoltnak találja, kitölti, átadja. Nem jár
érte se díj, se hálálkodás. Mehetünk!
Áldja meg a mindenható ezért a gyors elintézésért. Én feldiktáltam a
nevemet, lakásomat annak a bizonyos úrnak s örömemben rá se találtam
arra az ajtóra, a melyiken bejöttem, a helyett egy nagy fali szekrénybe
nyitottam be, a mi teli volt petroleumlámpásokkal. Akkor aztán az a
jószivű tekintetes úr megfogta a galléromat s olyan szépen kisegített az
ajtón, hogy a mint az előszobába kirepültem, egy sárga rigó akadt a
markomba.
(De ezt már Zsuzsa asszony nem állhatta meg szó nélkül.)
– Ugyan édes uram! Miket beszélsz össze. Hol lett volna az a sárga rigó?
– Hát annak a czifra dámának a kalapján volt, a ki utánam akart bejönni.
Azt mondta, hogy nagy marha vagyok. Én nem tudom, hogy honnan ismer?
– No csakhogy hát szerencsével jártál mind a két helyen. Már most hát
csak várnunk kell békességesen arra az urra, a ki eljön bennünket
megvizitálni. Meg is éheztél a sok lótásfutásban, azt hiszem.
– Hát bizony, ha valami harapni való indítványod volna, én ezuttal
rászavaznék.
Erre a szóra a Zsuzsa asszony feltette az asztalra, illendően tálba
helyezve, a többször tisztelt sonkát.
Ádám apónak elébb kerekre nyiltak a szemei, azután összehúzódtak a
szemöldökei. Olyanformán sandított arra a sonkára, mint valami fölöttébb
gyanus állatra, a ki ellen a felnyitott bicsakkal elszántan védelmezni
fogja magát.
– Micsoda ez? Asszony! Egy egész sonka? Egy élő testben látható,
valóságos sonka? Hogy jutottál te ehhez? Nincs nekünk hentes kománk.
– Hát hogyan no? A Lidi kisasszony kapta ajándékba.
– Ajándékba? Enyje, enyje, Lidi kisasszony. Ezt nem hittem volna. A
kisasszony «már is» ajándékokat kap? Pedig milyen jó familiából való.
Nagyon drága az, a mit ajándékba adnak!
– Ejh no! szólt Zsuzsa asszony. Hisz a János hozta.
– A konstábler János? No az már más. Az csak amolyan magunk forma szőrű
ember. Attól lehet valamit elfogadni. De egy egész sonkát! Hol vesz egy
konstábler egész sonkát?
– Sohse firtassuk azt édes öregem.
– De én igen is firtatom! Mert ha ez valami afféle korrupcziós sonka,
akkor abból az én számon egy falat be nem megy.
Erre a Lidi kisasszony vágott közbe.
– No az bizony nem korrupcziós sonka.
– Hát micsoda? Vad sonka? A füzfán termett? Illés prófétának a hollója
adta Jánosnak, hogy hozza ide?
– Érts meg már no! mondá Zsuzsa asszony, úgy van a dolog, hogy a doktor
urak valahol egy hentes boltban olyan portékát fedeztek fel, a mit a
Dunába kellett dobáltatni. Hát ezt az egyet a János jónak látta a
kabátjába csusztatni. Hát úgy is a halaké lett volna.
– Értem. Ebben trikigyók vannak. Puszta szemmel meg nem látható óriás
szörnyetegek.
– Ejh, talán nem is igaz, csak a nagyfejüek fogták rá. Vannak is
trikigyók a világon. Soha sem hallottuk az előtt a hírét.
– De az igaz. Való szent igaz. A trikigyó olyan gyehenna féreg, hogy a
ki azt megeszi, meghal tőle. Már most hát csak azért is jóllakom belőle.
Ebben a sonkában a gondviselés ujjmutatását látom. El van végezve
felőlem. – Oh én uram Istenem! Hányszor könyörögtem előtted! hogy küldd
le érettem a halál angyalát, s ime meghallgattál. Előttem áll ő. Soha
sem hittem volna, hogy ilyen tetszetős alakban tud megjelenni a halál
angyala. Egy sonka képében. – Csak a szárnyai hiányoznak. – Légy üdvöz!
– A tied vagyok. – Vihetsz magaddal.
Az öreg egy vértanuságra elszánt hittéritő áhitatával fogta a bicsakot,
s nagyot kanyarított vele a sonkából. A hölgyeket nem kinálta vele.
Hanem a kutyájának adogatott belőle.
– Ez is hadd jöjjön velem. Mindenüvé utánam akartál jönni, no hát gyere
oda is velem.
A szarkát ellenben elhessegtette magától.
– Eredj! Neked élned kell. Te az asszony madara vagy. Hess innen! Nem
kapsz sonkát. A másvilágon nincs a szarkának semmi keresete!
Az öreg olyan hatalmasan hozzá látott, hogy a Zsuzsa asszony
megsokallta.
– De édes öregem. Talán elég is lesz már. Meg talál ártani.
– Meg talál ártani? Hisz azt akarom, hogy minél gyorsabban megöljön. Bár
csak még egy kis fuxinos bort is rendelt volna a számomra a gondviselés,
hogy ráduplázhatnék a méregre.
S ma olyan csoda nap volt, hogy csak ki kellett mondani, hogy mi kell az
embernek, tüstént ott termett.
Zsuzsa asszony előadta a Jánoshozta Sashegyit. Az öreg, ha a kezébe
adták volna, az egész palaczkkal fel tudta volna hajtani, de a Zsuzsa
asszony ismerte már az emberét, nem adott neki csak egy pohárral, azt se
«juj»-ig töltötte.
Tudniillik, hogy az egyszeri gazdának az volt a szokása, hogy mikor a
maga poharába töltött a boros kancsóból, mindig úgy megszerezte, hogy
túl töltött a szélén, s arra elkiáltá magát «juj!» de ha a felesége
poharába töltött, akkor már vigyázott. Azt mondá az asszony, hogy
«töltse már kelmed az én klázlimat is «juj»-ig».
Mindjárt laposakat is kezdett az öreg pislogatni, a mint azt megitta.
Pogány bor volt! Kereszteletlen.
– Már most csak azt az urat hozná a Blitzczug, a kinek bennünket meg
kell taksálni, hogy milyen szegények vagyunk. – Dehogy utaznak azok a
gyorsvonattal! – A mi hivatalból megy, az mind a bummelczugon jár, ötven
percznyi elkéséssel. Kivált ha elfogy a kőszene a mozdonynak. – Jaj de
sovány egy uraság! – Ha tehervonattal járna, ingyen utazhatna, mint
Frájgewicht. Az ember nem bátorkodik mellette lélekzetet venni. Attól
fél, hogy be találja kapni.


XIV. FEJEZET. A PROTOKOLLUM, MEG A KIVASALT KALAP.
Egyszer csak a Vigyázz kutya elkezd morogni az ajtó felé, azután
szükölve bujik be az ágy alá.
– Hát azt a kutyát mi lelte? Mit érez?
Mind a két ajtó be volt csukva, a külső deszkaajtó is, meg a belső
üveges is. A sonkázáshoz nem kell oldalvilágítás.
Valaki volt az ajtón.
A külső minden kopogtatás nélkül kinyitódott, azután a belső is. Egy úr
nyomakodott be. Elébb azt tette, hogy az esernyőjét kétszer-háromszor
kifeszítette, hogy az esővizet lefrecskelje róla. Aztán ugyanannak az
esernyőnek a hegyes végével letolta a lábairól a gummi félczipőket,
azokat a két ajtó közé egymás mellé sorakoztatta. Csak azután mutatta
meg magát egész valójában.
Sovány, vézna fiatalember volt, pergamenfakó ábrázattal, csak az orra
volt piros – a hidegtől, szőke bajuszának a szálait meg lehetett volna
számlálni, olyan ritkán nőttek, a szakálára is olyan rossz idő járt,
hogy azt nem volt érdemes learatni. Az egyik szeme erősen össze volt
hunyva, hanem a másikkal annál élesebben látott. Volt rajta két nyári
kabát, az alsó hosszabb, mint a felső. Azoknak az oldalzsebeiből nyiltan
kivillogva és körvonalakban elárulva tüntek ki mindenféle szinű
papirosok, kalamáris és tolltartó, lábain nagy czipők, a miknek az orra
felfelé volt görbülve, kezein ócska pamuk keztyük, a miknek az ujjai
szét voltak nyílva, kiegészíté a parádét az ütött-kopott czilinderkalap
a fején, a mit eleinte le sem szándékozék venni.
– Engedelmet kérek! Talán nem jó helyen járok? Én egy «szegény»
családhoz vagyok kiküldve, helyszini szemlét fölvenni, valami Kapor
Ádám.
Az öreg nagyon megörült.
– Ahán. Ez az az úr, a kinek én a lakásom bediktáltam. De nyomban
eljött! Jól tetszett találni. Én vagyok az a Kapor Ádám, az meg ott a
feleségem.
– Milyen jó meleg szobájuk van! Én nem győzöm az irodámban a körmeimet
fujni. Márczius 15-ike óta nem fütenek – szabály szerint.
– Hát kérem alássan, – magyarázgatá Zsuzsa asszony. Én egy szegény
mosóné vagyok, muszáj tüzet tartanom a vasaláshoz, meg hogy a ruhák
jobban száradjanak.
– Szegény mosóné? De jó mesterség! Maga pedig az a Kapor Ádám.
– Az a szegény, kenyér nélkül maradt vasúti váltóőr.
– De sonka nélkül úgy látszik, hogy nem maradt.
Aztán magában dörmögte tovább, a míg a keztyüit lehuzogatta.
– Egy egész sonka van előtte. Milyen piros keblű, barna bőrű szépség! Ha
én valaha ez életben egy egész sonkával négyszem között összekerülhettem
volna!
Zsuzsa asszony vette észre az irigy oldalpillantásokat a sonka felé.
– Ugyan édes tekintetes úr, ha meg nem vetné, tartson az urammal.
S azzal széket tolt az asztalhoz, s tányért tett a tál mellé.
Ádám apó sugva mondá az asszonynak:
– Te asszony! Hát még ennek is halálát akarod?
Az is sugva felelt vissza:
– Hiszen ennek sem lehet szebb halála, mint sonkába belehalni.
– A már igaz.
A tekintetes úr nem várt másodszori kinálást, odaült az asztalhoz.
Zsuzsa asszony aztán előhozta a Kranyecz Frányó késes kosarát s azzal
kinálta meg a kedves vendéget.
– Tessék a tekintetes úrnak ezekből egyet kiválasztani. A sonkához éles
kés dukál.
– Mennyi kés! dünyögé Szüköl Makár. (Ez volt a neve a hivatalbelinek.)
Hámozó kés, disznóölő kés, csemegés kés, még tráncsirozó kés is! Ezeknek
a szegényeknek úgy látszik, hogy van mit szeletelni.
Azért csak kiválasztott egyet a bicsakok közül, s az nagyon éles
lehetett, mert ugyan nagyot szaladt a sonkába. A tekintetes úr nem veté
meg a szegény ember kinálását. Úgy falt, mint a kit nem aggaszt az a
gondolat, hogy elrontja az étvágyát a mai ebédhez.
A Zsuzsa vette észre, hogy az uraság nagyon nézegeti a kezében forgatott
bicsakot.
– Kérem alássan, ezek egy szegény késáruló tót legénynek a portékái. Itt
hagyta nálunk, mert ma esős idő van, hát bögréket árul.
– Tehát szegény tót legény is van? – Hát az a kisasszony ott az
asztalkánál?
– Az meg egy jámbor varróleány, a kinek azt a kis benyilót kiadtuk, hogy
könnyebben kifizethessük a házbért.
– Be van jelentve a kisasszony?
Erre az apostrophalásra maga a Lidi kisasszony felelt meg.
– Tessék a bejelentési bárczám.
Makár figyelmesen átolvasta a bárczát.
– Richtig. Gratulin Lidia. Varrónő. Hadd lássam az ujja hegyét.
A kisasszony odatartá a kezeit.
– Nincsenek felszurkálva a tűtől.
– Tetszik látni, hogy finom himzéssel foglalkozom, ennél nem tépi a tű a
kezet.
– Az már lehet.
Azzal az egyik szemét még jobban lehunyta. Ez szólt az elintézett
kisasszonynak (vagy azzal tán csak leskelődött?) A másikkal annál
fürgébben vizsgálta körül a mosókonyha alkatrészeit. Közben folytatta a
sonkafogyasztást.
– Hát abban a kosárban mi van? kérdé Zsuzsa asszonytul.
– Az meg egy szegény pereczsütőnének a jószága. Itt hagyta addig, a míg
a másik kosárral el tudja adni; hogy odakinn az esőben meg ne
ereszkedjenek a sütemények.
– Megint egy «szegény», a kinek tele a kosara pereczczel! dörmögé a tens
úr. – Hát az a nagy rakás hagyma mirevaló ott?
– Az meg egy szegény palotai kofáé, a ki betette ide addig, a míg
apránkint eladogatja.
– Oh szent Illés próféta, a kit a holló táplált! Ha én egyszer este egy
gerezd fokhagymával megkenem a piritós kenyeremet, másnap az egész iroda
mind rám támad, hol vettem a fokhagymát? – Ha én néhanapján egy szép
vereshagymához jutok, egy nap csak az illatában gyönyörködöm, másnap
szelem fel. S ezeknek itt több hagymájuk van, mint egyptomi Faraónak,
Psammetichnek volt! Ezek aztán a gazdag szegények! – Nini! ott meg egy
virágbokrétát látok!
– Azt meg egy szegény kis virágáruló leány hagyta ott, a kit a
kisasszony ingyen szivességből himzésre tanit.
– Még egy «szegény!» A kinek hull a markából az ibolya, gyöngyvirág.
Nekem rá se szabad néznem, ezek meg ibolyákon hevernek.
Zsuzsa asszony azt gondolta, hogy az élcz volt.
– Már az igaz. A Csicsonka leány két ibolyaágy között alszik. Igaz, hogy
a puczér földön.
«Gib flájsch!» szólalt meg a szarka a tens úr széke hátán.
– Áh! Madarat is tart az asszonyság? Beszélő madarat? Ezzel még pénzt is
lehetne keresni.
«Piszt a Schaafskopf!» mondá erre Pikusz úr.
Ez annyira megnyerte a tetszését a tens úrnak, hogy egy akkora darab
sonkával jutalmazta meg a közbeszólót, a mit az nyomban nem tudott
lenyelni, hanem lerepült vele a földre. Ott pedig elvette tőle az irigy
Vigyázz, kidugva a fejét az ágy alul. Ez csak revanche volt.
– Kutyát is tetszik tartani?
S hogy a csodálkozás elérje a tetőpontját, a nyitott pinczegádorból
felhangzott egy egészséges gyerekvisitás.
– Hehé! Hát a micsoda? Kisgyereksirás?
Lidi kisasszony felugrott a himző ráma mellől.
– Fölébredt szegényke. Megyek megitatom.
Zsuzsa asszony azt tanácsolá, hogy szénnel ojtott vizet adjon neki, van
a vasalóban faszén.
– Nem! Majd a déli kávémhoz eltett tejből veszek el, az jobb lesz neki.
Azzal felvette a tejes ibriket a katlanról s lesietett vele a
pinczegádoron.
– Áh! Áh! ungorkodék Szüköl Makár gonoszkásan. Hát kicsike is van a
háznál? A boldog szegények! Gratulin Lidia. Ich gratulire!
– Jaj. Mit gondol a tens úr? sietett felvilágosítani Zsuzsa asszony. Az
egy szegény muzsikus czigánynak a porontya; kis árva, a kinek tavaly
halt meg az anyja.
– Hát még muzsikus czigányt is tartunk? A zenét is kedveljük? Hiszen
ezek igen víg életű szegények!
– Oh kérem, nem mi tartjuk azokat. Isten őrizz! Szegény öreg Zsiga
czigány épen most ment a két fiával valamerre muzsikálni.
– Ahó! Nagybőjtben muzsikálni? Hisz ez vallásháborítás! No ez szép
társaság egy rakáson, mondhatom! – De hát venio nunc ad fortissimum
virum. Hát ez a sonka miféle szegény emberrel szökött meg? Mondja csak
meg érdemes kenyérnélkül maradt vasuti váltóőr Kapor Ádám uram?
Az érdemes Ádám úr azonban ebből az egész diskurálásból mind nem hallott
semmit, mert őtet bizony elnyomta a buzgóság, s aludt szép csendesen a
karszéke támlájára félre nyaklitva a fejét.
– Ide nézzen az ember! Ez meg itten alszik! No nem csodálom, hogy a
vasuttól elkergették, mikor még az alatt is elalszik, a míg az
inquisitio tart. Héj! Ádám gazda! «Zabban a lovak!»
A kiáltásra Ádám apó felriadt s nagyon megijedt.
– Húj! Jön a vonat! Futok a váltóhoz.
S álomrémületében feldöntötte az asztalt sonkástul együtt.
S még azután is azt képzelte egy ideig, hogy a vasutnál van s valami
katastróphának lett okozója.
– Jajh! Nem gázolta el a lokomotiv?
– A sonkát? Nem! Én megmentettem, mondá Makár, a kabátja szárnyával
verve le a port a felkapott sonkáról. Én kapom meg a mentő medáliát.
Zsuzsa ezalatt lábra állította az asztalt, s hátba ütögetve az öregét,
segített annak önmagát megtalálni.
Szüköl Makár aztán csülkön markolva a sonkát, oda állítá azt az asztalra
Ádám apó elé.
– No hát ismeri-e tanu ezt a pasasirt?
– Igen is. Ismerem.
– Hogyan ismerkedett meg vele?
– Hogy én honnan ismerem ezt az «izét?»
– Még a nevét sem tudja, ugy-e? No hát gondoljon ki valami mesét.
«Egyszer volt egy jótékony tündér, az engedett három kivánságot az
öregnek, meg a feleségének. Bár csak leesne a kéményből egy sonka! szólt
az öreg. S rögtön ott termet a sonka.» Csakhogy azt már minden gyerek
ismeri. Vagy talán azt, – mikor a czigány azzal védte magát, hogy nem ő
lopta el a lovat, hanem a ló lopta el őtet. – Felmászott a fára, –
letörött az ága, – alatta legelt a ló, rá esett a lóra, a ló elszaladt a
czigánynyal – és így a ló lopta el a czigányt.
– Kérem! tiltakozék Ádám apó. Én becsületes úton jutottam hozzá.
– Elhiszem. A vasuton utazók szoktak busás borravalókat osztani a
váltóőröknek, azért hogy a nyakukat ki nem törette. Meg ha valami
elvész, megtalálják, nagy a jutalom. Ha nem kerül meg, még nagyobb. Van
mellékjövedelem; abból telik.
– Uram! Nekem soha sem ajándékozott senki semmit és én nem találtam soha
semmit.
– Akkor hát bizonyosan a házi úr küldte ajándékba a saját neve napjára.
Az ilyen nagylelküség Tarafás Bazilius uramnak kiváló jellemvonása.
Micsoda?
Szegény Kapor Ádámot ezek a csufondáros szurkálódások egészen
megfosztották attól a kis házi eszétől is, a mivel egyébként
rendelkezett.
Azonban közbejött a Lidi kisasszony. A pinczéből került elő. Egészen
derült volt az arcza.
– No, elaludt már a kis gyerek. Olyan kedveske volt. Megfogta a két kis
kezével a bögrének a fülét, s addig el sem eresztette a míg egy csepp
tejecske volt benne. Mind megitta. Aztán rögtön elaludt.
Mutatta az üres bögrét Makár úrnak.
A tens urat ez kihozta a sodrából.
– De, édes kisasszony! nem lehet engem tévútra vezetni holmi
czigánygyerekekkel, a kik tejet isznak! Itt most az a hivatalosan
konstatálandó kérdés, hogy mi módon került egy egész nagy kassai sonka
egy olyan embernek az asztalára, a ki épen ma szegénységi
bizonyítványért folyamodott az előljárósághoz? Ez simulálása az
inségnek. Ez visszaélés a szegénység látszatával s mint ilyen, szigorú
megfenyítés alá vonandó.
A Lidi kisasszony igen jól tudta adni a könnyelmű grizettet.
– No hát ugyan érdemes ezért ekkora inquisitiót tartani. Hát ezt a
sonkát nekem hozta ajándékba valaki.
Erre a szóra még a másik szeme is felnyilt Makár úrnak.
– Ahán! Valaki? Az a bizonyos «valaki?»
Lidi kisasszony durczás negéddel vonogatá a vállait.
– No hát az a bizonyos valaki! Kinek mi köze hozzá?
S azzal elkezdett danolni: «az én csizmám csikorgós, csikorgós. Mostan
vette a csikós, a csikós.» S pajkosan tánczolgatva ment vissza a himző
asztalához.
A tekintetes urat pedig ette a méreg!
– Már most otthon vagyunk! Tehát «valaki». – Bizonyos valaki! Tudtam
előre! Csak ezt akartam kitudni. Magukkal semmi bajom többé.
– No ebből a csávából szerencsésen kiszabadultunk, sugá Zsuzsa asszony
Ádám apónak.
Az öreg azonban felgerjedt.
– De nem! Én azt nem fogadom el! Ez hazugság! Én nem engedem, hogy az én
javamért más szegény legyen eláztatva. Én megmondom az igazat.
– Az Istenért! A Jánost fogod galibába keverni. Suttogá Zsuzsa asszony.
– Inkább a Jánost, mint a Lidit! Ha a férfi becsületén folt esik,
lemoshatja; de ha a leány becsületét bemocskolják, azt nem lehet a
tisztítóba küldeni! Én kimondom, hogy ezt a sonkát a János hozta.
A tens úrnak ez nem volt elég felvilágosítás.
– János! János! ’Sz annyi a világon a János, mint a porzótartóban a
kovarcz. Aranyszáju szent Jánostól kezdve Paprika Jancsiig minden ember
János. Még a birka is «jános» lesz, ha a bojtorján közé megy. Nincs
annak másik neve?
Zsuzsa asszony befogta a tenyerével Ádám apónak a száját, hogy ki ne
mondhassa, de biz az kiszabadította a beszélőkéjét s oda kiáltá:
– A Paczal János.
– Áh! A Paczal János? A konstábler.
Ekkor aztán Zsuzsa asszony is megadta magát s elkezdte magyarázni a
helyi viszonyokat és összeköttetéseket.
– Igen is. Itt van nálunk az abstájg kvártélya. Mikor fráj napja van,
ide jön magát kialudni. Ott a padlásszobában.
– Le kell hivni! A törvény nevében.
A Lidi kisasszony az alatt egyre trallázta a megkezdett nótát,
előre-hátra tánczolva a konyhában, s a míg a két öreg meg a tens úr
patvarkodtak egymással, az alatt fogta a Makár úr gyűrődött czilinderét,
meg a Zsuzsa asszony vasalóját s bevitte magával a hálókamrájába.
– Hej! János úr! konstábler úr! kiálta Zsuzsa asszony. Tessék csak
lejönni.
A János csak onnan a padlásról kiáltott vissza. «Köszönöm még nem vagyok
szomjas.»
– Csak jöjjön elő. Nem akarják itt magát megitatni. Hanem azért lesz
«fekete leves».
– A törvény nevében! kiálta Makár élesre köszörült hangon.
Erre a hangra a János kidugta a fejét az ajtón, s a mint a Makárt
meglátta, mindjárt kiment a szeméből az álom.
– Hühüj! Hisz ez a Szüköl diurnista. Ez kutya gyerek!
Azzal aztán alálépegetett a hágcsón s odaállt Makár elé.
– No hát szolgálatjára állok a diurnista úrnak. Ámbátor ma fráj napom
van s nem tartoznám semmi szolgálatot teljesíteni.
– Itt csak vizsgálatot teljesítünk. Legelőször is feleljen: önnek a
közvetítése által került ide ez a corpus delicti?
Paczal János azt vélte, hogy nagyobb respectust fog maga iránt
gerjeszteni, ha sejteni engedi, hogy latin iskolákat végzett.
– Először is ez nem «corpus delicti»; hanem «corpus porci».
Minthogy a János nevetett, a két öreg is együtt nevetett vele.
Ez által a tens uraság komoly megintését vonták magukra.
– Figyelmeztetem a hallgatóságot, hogy tartózkodjék a nevetéstől, mert
külömben kiüríttetem a karzatot! Ön pedig feleljen a kérdésre minden
tergiversatio nélkül.
– No hát én hoztam ide.
– S hogyan jutott hozzá? – Figyelmeztetem az inquisitust, hogyha azt
találja felelni, hogy pénzen vette, én rögtön felkeresem az illető
boltost, s vallomást deponáltatok vele, szükség esetén confrontálom.
Tehát mondjon igazat.
– No hát mondok igazat. A nagyságos phisikus úr parancsolatjára egy
szállítmány füstölt hús féle, trikónyavalyában levén gyanus, Dunába
dobatásra itéltetett, abból maradt meg ez a sonka.
Makár úr e vallomásra a falnak esett ijedtében.
– Micsoda? Ez a sonka trichinos volt? S önök engem ezzel agyon
traktáltak! Gyilkosság! Merénylet! Oda vagyok! Meghalok!
S azzal elkezdett ugrálni, toporzékolni, a gyomrát szorítva a két
kezével, kétségbe volt esve.
Ádám apó komolyan megszánta a szegény embert. Átölelte, magához szorítá,
vigasztalta.
– Nyugodjék meg benne, édes jó uram! Lássa: én is bőven bevettem e
halálos méregből. De hát jól esett. Együtt halunk meg s nagyon szép
halálunk lesz.
– De én nem akarok meghalni! Most várom a kineveztetésemet fizetéses
segédfogalmazóságra. Adjatok gyorsan ellenmérget.
– Mi az, kérem? szorgoskodék Zsuzsa asszony.
– Veres bort! Erőset! A trichint egyedül a tannin öli meg, ha hirtelen
kapják.
– Oh de nagy szerencse, hogy épen kéznél van ez az ellenméreg!
hálálkodék Zsuzsa asszony s elővette a szekrénybe gondosan elzárt
palaczkot.
Makár urat a képzelődés egész a halál révére vitte. Ott érezte dúlni a
zsigereiben a górcsövi szörnyetegeket. Már érezte a nyakán azt a támadó
viszketeget, a mi addig növekszik, a míg az embert megöli.
– Jaj, hogy csipnek! Jaj, hogy marnak!
– Tessék! Tessék! mondá Zsuzsa asszony, tele pohárral nyujtva neki az
ellenmérget.
Makár úr mohón nyakalta befelé az orvosságot.
– No ez jót tett! Mindjárt jobban érzem magam. Kezdenek elcsillapulni.
Már nem csiklandozzák a nyakamat.
– Tessék még.
Arra elvette az egész palaczkot, s abból huzott nagyot.
Az alatt Ádám apó félrehuzta a János konstáblert.
– De ugyan mondja meg, konstábler úr, mért nem mondta meg az igazat,
hogy ajándékba kapta a sonkát?
– Hát maga honnan tudja azt, hogy én ajándékba kaptam?
– Most sugta meg az asszony, hogy nem igaz az egész szörnyetegről való
história, csak engem akartak rászedni vele. A Przepiorka hentes adta
ajándékba.
– No itt van! Így bizzon az ember valami titkot asszonyra! Olyan az
asszony, mint a mázatlan kancsó: minden keresztül szivárog rajta. Hát
azért nem mondtam meg az igazat, mert azért az egyikért, ha feladnak
érte, legfeljebb egy napra dunklit kapok: kis baj; de az ajándék
elfogadásért fegyelmi vizsgálat következik: nagy baj!
– Azt sem tudtam.
Ez alatt Makár úr kifujta a nagy ijedtséget. Érezte, hogy a
prophylacticus szer használt, utólagosan mint antidotum is.
– Ez hatalmas dosis volt. Kár, hogy több ilyen nyavalyát fel nem
találtak a doktorok, a minek ilyen jó az orvossága.
Aztán körültekinté az orvosságos üveget. Meglepte annak a külseje.
– Áh! Háh! Idenézzen az ember! Palaczkos bor! Aranyos etikettel.
Extrafájner adlersberger ausstich!
Hát ilyen az ember!
Ez a Makár nem hogy hálát adott volna a mai nap védszentjének, szent
Baziliusnak, hogy őt a legközelebbi nagy veszedelemből kiszabadította;
ujra beleesett az előbbi bűnbe: a felebarátjának az üldözésébe. Pedig
megmondja a szentirás, hogy «ne legyetek fölöttébb igazságosak» meg hogy
«a ki az őzet megüldözi az erdőn, az oroszlánra bukkan».
Már minek volt neki most ujólag azzal a kapczáskodással fordulni a
szegény emberhez, hogy hol vette azt a drága bort? Hisz a természet is
úgy alkotta, hogy a félszemét behunyja. De csak azért is kellett neki
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A gazdag szegények: Regény - 07
  • Parts
  • A gazdag szegények: Regény - 01
    Total number of words is 4270
    Total number of unique words is 1912
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 02
    Total number of words is 4217
    Total number of unique words is 1903
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 03
    Total number of words is 4305
    Total number of unique words is 1846
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.2 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 04
    Total number of words is 4226
    Total number of unique words is 1937
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 05
    Total number of words is 4186
    Total number of unique words is 1850
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 06
    Total number of words is 4243
    Total number of unique words is 1788
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 07
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1895
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 08
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1775
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 09
    Total number of words is 4293
    Total number of unique words is 1837
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    44.2 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 10
    Total number of words is 4149
    Total number of unique words is 1929
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 11
    Total number of words is 4093
    Total number of unique words is 1874
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 12
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1879
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 13
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1969
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 14
    Total number of words is 4130
    Total number of unique words is 1930
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 15
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 1897
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 16
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1915
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A gazdag szegények: Regény - 17
    Total number of words is 114
    Total number of unique words is 79
    51.8 of words are in the 2000 most common words
    60.5 of words are in the 5000 most common words
    62.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.