A fekete vér; Lenczi fráter - 10

Total number of words is 4236
Total number of unique words is 1937
32.6 of words are in the 2000 most common words
45.1 of words are in the 5000 most common words
51.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
feléleszted a mécsest. Tudod, hogy kell a mécsest megcsinálni? Mikor az
uradnak tokányt készítesz, a faggyút mind leszeded a húsról, s egy
bögrébe félrerakod. Ebből raksz a mécsesre. Azután apró venyigét raksz a
vaskutyára,[12] arra hasogatott fűzfát, akkor alágyújtasz. Ha nem akar
jól égni, hajtsd a kötényeddel. Aztán megcsinálod a rántottlevest. A
kicsike nemsokára felébred, annak levest kell adni. A míg lánggal ég a
tűz, addig nem tartod rá a serpenyőt, mert megtalál benne gyulladni a
zsír. Azután is vigyázz rá, hogy bele ne csapjon a láng, mert kozmát kap
tőle a leves. Mikor a zsír már süstörögni kezd, akkor egy egész
főzőkanálnyi lisztet öntesz közé, azt sebesen elhabarod, hogy hozzá ne
égjen a serpenyőhöz. Mikor a szagáról megérzed, hogy már jól
megpörkölődött, akkor a forró vizes fazékból hozzá öntesz annyit, a
mennyi szükséges. Ügyelsz rá, hogy ki ne fusson. Azután egy csipet
köménymagot dobsz bele, meg egy gondolatra való vereshagymát. Akkor
csendesen habarod a serpenyőt. Utoljára apránkint eregeted bele a törött
sót; a főzőkanállal egyre kóstolgatod, hogy nagyon el ne legyen sózva.
Mielőtt a gyermeknek odaadnád, annyira ki hagyod hülni, hogy a száját
meg ne égesse.
Citera minden utasítást híven követett.
– Hát biz édes menyemasszony, ezt most már meg kell szoknod. Eddig a
napad csinált mindent. Én főztem, takarítottam, gyerekekre ügyeltem, te
azalatt parádéztál, nagyságos asszonyok társaságában kisdedóvókat
rendeztél, s a magad porontyaira nem volt semmi gondod. Ennek most már
vége. Itt van a te kisdedóvód!
Citerának egy szava sem volt ez ellen. Megrakta a tüzet, megfőzte a
rántottlevest; a felébredt gyereket megetette, újra lefekteté s szépen
elringatta.
– Ezt már neked, édes leányom, meg kell szoknod, mert engemet nem látsz
többet a házadnál.
Citera e szóra keserves sírásra fakadt.
– Hát mit vétettem én, hogy így haragszol rám?
– Te is vétettél nagyot, mert ott jártál, a hol nem kellett volna. Nem a
lelkedre kötöttem, hogy ahhoz a házhoz, magadban, nálam nélkül, még
imádkozni se menj?
– Hiszen az asszony küldött, olyan szépen kért rá.
– Hogy a kórság húzza félre azt a szépen kérő száját! meg akart rontani
vele.
– Hiszen nem tudta, hogy a férje hazaérkezett.
– Tudta jól. Épen azért küldött oda téged, azt hitte, akkor otthon marad
az ura s neki könnyű dolga lesz azzal a másikkal. Cserélni akart. Mint
egy czigány! Igazi czigánycsere! Asszonyt asszonyért, férjet férjért.
Csak a mindenható Isten őrzött, hogy most itthon lehetsz a házadnál. Te
itthon lehetsz, de én elmegyek. Én vagyok a bűnös! Én vétettem nagyot.
– Mivel?
– Mivel? A nyelvemmel. Ezzel az ostoba darab hússal, a mit minden
aszonynál ki kellene gyerek korában furni, azután karikát húzni rajta
keresztül. Én rontottam meg a Barkó Palit! De úgy megrontottam, hogy
semmi iralással helyre nem gyógyítom soha. Kikiabáltam egy titkot, a mit
senki sem tudott, azon a látó csillagon kívül az égen, a mi az ajtón
bepilácsolt. Kikiabáltam, úgy, hogy száz ember hallotta. Csak ő nem
hallotta. De majd meghallja, ha az egész világ beszéli. És akkor haza
jön, és megöl bennünket.
– Megöl bennünket? Hát mit vétettünk mi neki, a kiket úgy szeret?
– Azt, hogy loptátok azt az ő szerelmét. Tolvaj vagy te is, tolvaj még
az a bölcsőben alvó porontyod is. Elloptátok tőle a szivét. Elloptátok
az egész életét. Elloptátok a czifra aranyos ruháját, a kardját, az
arany sarkantyuját, a grádicsos palotáját, helyébe loptátok az inséget,
a nyomorúságot, meg ezt a gunyhót. S én voltam az orgazdátok.
Citera erre elkezdett féktelenül nevetni.
– Csak te nevess, bolond! Azt hiszed, én most gunárost játszom veletek
«nem eszik kend libahust!»[13] de majd mingyárt itthon terem. S akkor
azon kezdi, hogy legelőbb is tégedet megfojt, azután sorba megfojtja a
gyermekeket. Engem utoljára hagy, hogy a többiek halálát végig nézzem,
akkor öl meg.
Czitera ismét elrémült.
– Én Istenem! Hát miért! miért?
– Azért, mert úgy érdemeltük. De én nem várom ám be itten. Nincs elég
vastag pofám, hogy a szeme elé merjek kerülni. Elbujdosom. Soha a
hiremet se halljátok többet. Vagy ha meghalljátok, csak azt halljátok,
hogy valahol a Szamos kivetett a partra. Ha addig éltek. Oh mennybeli
Jehova, de bolondot tettem, de bolondot tettem.
Az öreg czigánynő kiszaladt a házból, hasztalan kiabált utána Citera,
úgy futott, mintha üznék, a folyampart felé. Ott eltünt a sűrű fehér
levelű nyárfabokrok között.
Citera aztán leült a háza küszöbére, onnan bámult ki a világba. Az égen
járó holdvilágra, meg arra az érthetetlen nagy világosságra, a mi a
város fölött derengett, hogy az égen a bárány felhők mind pirosak lettek
tőle. (Az volt a kivilágítás.) Valami szakadatlan moraj zúgott fel a
városból, emelve zenehangoktól. Arról sem tudta kitalálni, mi az?


XIII. FEJEZET. A KETTŐS ÁRNYÉK.
Barkó Pali úgy elfutott a tiszteletére adott lakomáról, hogy még a
hegedűjét is ott felejtette.
Futott, mintha kergetné valaki, mintha attól félne, hogy elfogják,
visszaviszik. Valami névtelen rémület üzte.
Csak akkor kezdett magához térni, mikor a város utolsó házait is
elhagyta, kijutott a folyampartra.
Itt azután, mikor lábai alatt ropogott a kavics, az az ismerős kavics,
melyben annyiszor szedett békateknőt gyerek korában, elkezdett magával
tanácsot tartani.
Mit kiabált ki felőle az a czigány asszony?
Hogy ő nem annak a fia, hanem a bárónéé. Nem czigány, hanem nemes úr.
Ha nem czigány, akkor nem is muzsikus. Semmi jussa hozzá, hogy a
világban alá s fel tekeregjen, hegedűvel. Akkor a czigány asszony sem az
ő felesége? Hát a purdék? A czigány purdék?
Álom volt az élete, s most egyszerre fölébresztették belőle.
De hát nincs arra hatalma az embernek, hogy azt mondja: nekem nem kell a
ti valóságos világotok! én tovább akarom álmodni a magam álmát. Nekem az
tetszik.
Mi lesz most belőle?
Az egész világ nevetve fog újjal mutatni rá. Mint czigányt megbecsülték,
mint nemes embert, szánni fogják. Nem lesz számára hely a kerek világon
sehol.
Ráült egy vén fűzfaderékra, mely a vízbe dült a partról. Onnan nézte a
locsogó hullámot. Milyen egyszerű megoldása volna a találós mesének,
fejtetőre a vízbe rohanni s nem jönni többé elő.
A csalit másik oldalán, a partkanyarulatnál épen így bámult a mély vízbe
az a másik, a ki a bajt okozta: Manga.
Palinak eszébe jutottak a gyermekei.
Ej haj! Minden bolondság a világon! Dicsőség! Hatalom! Gazdagság!
Asszonyi kegy! Füst és pára! Csak azok a szép gyerekek: az az igazság!
Megint csak kilépett arra a kavicslepte vízjárásra s mérte végig hosszú
léptekkel a partot.
A keleti égen már kezdett pirkadni a hajnal, a nyugoti oldalon még
vitatta a befolyását a fogytán levő hold.
E kettős világításban a parton járkálónak is kettős volt az árnyéka;
erre a hajnalfény, amarra a hold vetette árnyék.
Ilyen kettős árnyék követi őt minden lépten-nyomon.
A part mentében levő csalit egész őszi képet vett már fel. A bükkfák
hullatták sárga leveleiket. Az aljban virított a dércsipte cserjének a
lombozata. Vörös gyűrű, szömörcze, borbolya a veres és lilaszin minden
árnyalatában pompázott. Közte a kisértetiesen fehér törpenyár lombozata.
Madárfütty nem hangzott már, csak a prücskök czirpeltek szerteszéjjel.
Ehhez az idylli prücsökzenéhez olyan kiáltó ellentétet képezett a
városból felhangzó Rákóczy-induló elmosódott accordja. A tegnapi éj
benyulik a mai hajnalba.
Pali ebből sem értett semmit. Hisz ő nem volt politikus.
Neki vágott a sűrűnek, a hol nem fog semmi zajt hallani.
Egyszer aztán csak arra riadt fel, hogy a sűrű rekettyés közül egy
szembejövő alak toppan eléje.
Manga volt.
A czigányasszony megállt, mikor Palit meglátta. Ez pedig indulatos
hevességgel csörtetett feléje. A két ökle fel volt emelve…
– Mit tettél asszony? rivallt rá rekedt hangon.
– Megforgattam a szivében a kést, suttogá Manga.
– Az én szivembe verted azt a kést! Hát érdemeltem ezt te tőled «én»?
Nem voltam én teneked jó fiad, hogy most megtagadsz? Nem voltál te nekem
mindig jó anyám? Koplaltál, hogy engem jól tarthass, rongyoskodtál, hogy
engem felruházz! ha beteg voltam öledben tartád a fejem! ha rossz
voltam, te akkor is szerettél. Soha egy feddő szóval nem illettél.
Templomba hordtál, imádkozni tanítál. A becsület regulájához szoktattál.
Soha egy anya oly hű rabszolgája nem volt a gyermekének, mint te
énnekem. S most azt mondod, keressek más anyát, nem vagyok, nem voltam
soha a fiad. Hát akkor ki vagyok? Nem voltam én tegnapig boldog ember?
volt kis gunyhóm, de tele örömmel, szeretettel. S te most engem a
gunyhómból kizavarsz? Azt mondod, menjek palotával cserélni. Hát az én
czigány asszonyom? A kis kölykeim? Az mind nem enyim. Álmodtam: vége
van! És a hegedűm? Az sem az enyim! Törjem össze. (E szónál Pali
megragadta Manga vállait.) Valld meg, hogy hazudtál. Nem igaz, nem igaz,
nem igaz. Mert ha úgy van, a hogy mondod, én inkább megölöm a feleségem
és a porontyaim, téged pedig velem együtt ebbe a folyóba öllek, minthogy
másnak adjalak.
A vén czigánynő arcza örömtől ragyogott.
– Jaj de szép vagy, mikor így haragszol. Hát csak szeretsz te minket, a
kik téged úgy szeretünk? No ne forgasd hát úgy a két szemed. Czigányság
volt a dolog, semmi más. Hát czigány asszonytól mi is telne ki más, mint
czigányság. Csak azt a kevély embert akartam megszégyeníteni. Ráfujtam s
összezsugorodott. No ne nézz rám olyan nagyon, no! Mert megijesztesz.
Hisz nem akartam én, hogy neked fájjon! Bizony Isten, nem akartam.
Dehogy adnálak oda senki grófnéjának! Még ha a török császár kérne,
annak se adnálak. Az én fiam vagy! Tudod, hogy neked sohasem hazudtam.
No ne nézz úgy rám. Csókold meg az orczámat.
– Hát fiad vagyok? Czigány fiad? mondá Pali gyanakodó arczczal. Majd
megtudom: igazat mondasz-e? Most ide hozom a két fiamat, velem együtt
muzsikáljanak a járó-kelőknek rézkrajczárért, igaz czigány módra. Ha azt
megengeded, akkor elhiszem, hogy én hozzám igaz vagy.
Manga elfogta Pali kezét.
– Úgy, úgy. Hozd ide a két rajkót. Tanulják meg, mi a czigány dicsőség.
Te bolond! Hiszen ha ránézesz arra a két fekete rigóra, arról is meg
kell tudnod, hogy te vagy a fekete vérű, nem az a másik.
Pali keblére ölelte Mangát. Édes jó szülőm.
– De megállj! Megállj! Egy nagy bolondot mégis csak csináltam! Mikor azt
mondtam, hogy az a hatalmas úr az én fiam: akkor az ellene fordult az
igazlelkű grófnak. «No ha nem vagyok testvére, akkor megvívhatok vele».
Ide fognak jönni, azt is tudom. De ne félj. Megrontom ezt a szándékot.
Nem lesz abból a párbajból még sem semmi. Látod ezt a hét szem babot a
kezemben. A hány, annyiféle színű. Ha én ezt a hét szem babot feldobom,
mikor leesik, kereszt lesz belőle.
Manga feldobta a babszemeket a légbe.
– Látod, hogy kereszt lett. Ezeket most beletaposom a földbe. Megvan a
babona. Ez a viaskodás el van rontva. Nem fognak azok egymásra lőni,
keresztet csináltam közéjük. No most gyere, menjünk a te kis házikódba,
a te otthonodba. Ne félj, tied marad! Aztán ne haragudj az édes
szülődre. Tudod czigány asszonynak vériben van a czigánykodás. Hát
tehetek én róla, hogy czigány vagyok?
Minden helyre volt hozva már. Czigány asszony helyre czigánykodta, a mit
elhibázott. S a czigánynak az a jó szokása, hogy mindent elhisz, a maga
fajtájának. «Bolondság, tréfa volt az egész!»
A nap kiemelkedett a láthatárról, a holdárnyéknak vége lett egyszerre.
Bánta is már, hogy mi zaj morajlik fel onnan a városból? Az ő háza táján
kukurítanak a kakasok. Ez az ő virradatja.
Citera még ott ült a ház küszöbén, az őszi lomb fényes sötétségébe
bámulva, a midőn egyszer csak felriadt a targaly recsegésére.
A csalitból Manga és Pali jöttek elő, egymást átölelve.


XIV. FEJEZET. A HÉT SZEM PASZULY.
A sétány elején volt egy tejgazdaság, kedvencz látogató helye a városi
közönségnek.
Korán reggel ide szoktak kijárni kúrából, a kiknek tejet vagy savót
tanácsolt az életrendjük. A savót, zsendiczét azon forrójában
fogyaszták, a hogy hajnalban elkészült.
Terjedelmes park volt a gazdaság mellett, kanyargó utakkal, azoknak a
mentén voltak felállítva asztalkák leczövekelt padokkal, a mik mellé a
vendégek letelepedhetének. Ki-ki maga hozta el a zsendiczés bögrét s a
karaj kenyeret magának, pinczér nem szolgált fel. Háboríthatlanul
szürcsölhette mindenki a forró italkáját. Egy sátor alatt árultak
sóspereczet, a másik alatt mézeskalácsot. Vannak, a kiknek orvosi
rendeletből mézeskalácsot kell aprítani az aludt tej közé.
Szép derült októberi reggel volt, az ökörnyál úszott a légben, s hosszú
fátyolfonalakban akadozott fel a fákon, a pázsit mintha be lett volna
szőve finom pókhálóval, melyen ragyogott a harmat, itt-ott fehér zuzmara
is: az első dér. A fákon veres mókusok futkároztak, hajigálózva a
bükkmakkal, a huros rigó ropogtatta a gyalogfenyő magjait, a házi macska
talpait kimélve járt a kavicsos úton s a fűszálakat kóstolgatta. A
mezőről hangzott a fiát hivogató tehén bőgése s a vezérbika kolompolása.
Emberhang nem zavarta a csendet.
A legelső látogató egy férfi és egy nő volt. A nő sötétszinű
útiköntösben, állon keresztül kötött selyemkalappal; a férfi vastag
szövetü kurta dzsekkben, félmagas czilinderrel a fején, a mit úgy
híttak, hogy «czvájfler» (tünődő).
Alig ismer rájuk az ember.
Ők volnának ezek? A kegyelmes úr és a kegyelmes asszony! Hajh, az az egy
nap tíz esztendőt vénített rajtuk!
Ide jöttek korán reggel. Talán azért, hogy kizsémbelhessék magukat.
«Otthon» már nincs. A palotában nem mertek éjszakára maradni. Féltek a
néptüntetéstől. A vendéglőben pedig minden szó áthallatszik a
szomszédba. Talán egyéb ok is volt, a miért egyikük ide jöjjön.
Leültek egy útféli asztalkához, két átelleni lóczára, de nem szemközt,
hanem úgy, hogy az egyik hátat fordított a másiknak, s mikor a másik
megfordult, akkor az egyik fordult háttal.
– Itt van az ön vasfejűségének következése, kezdé Aranka. Százszor, nem
egyszer figyelmeztettem önt rá, hogy igyekezzék az állását mind fölfelé,
mind aláfelé megerősíteni. Önnek meg kellett volna nyernie a népnek a
szivét.
– Hát van a népnek szive? Árulják azt a piaczon?
– Megnyerhette volna apró kedvezésekkel, a mik a kormánynak semmibe sem
kerülnek. A helyett ön mindent elkövetett, hogy szükségtelen kicsinyes
hatalmaskodásokkal minden osztályt elidegenítsen magától. Háborgatta a
közönséget a mulatságában, kihivólag lépett fel a nemzeti érzülete
ellenében. Beleszólt a ruházati viseletébe, hadjáratot viselt a kalapok,
a tollak, a szalagok ellen.
Simon egy fűszálat vett a fogai közé, azt rágta apróra.
Aranka győzte a szemrehányást.
– A helyett, hogy féltek volna öntől, kinevették, hallhatta az ablakából
a gúnydalokat, a miket az utczán önről énekeltek.
– Nem azt mondá ön, hogy ön szerzi e gúnydalokat?
– Ezt az «egy» szavamat elhitte ön. Nem vette észre benne az iróniát.
Hisz azokat az ön legjobban fizetett intimusa irta s az ön saját
nyomdáján sokszorosította.
Simon kiköpte a megrágott fűszálat a szájából. Keserű volt!
– Az előkelőbb köröket nem hogy megnyerni igyekezett volna, de
elidegenítette magától. Én igyekeztem az előkelő hölgyek társaságát
keresni, ön pedig üldözte azoknak a törekvéseit. A ki az ön
hivatalszobájába belépett, onnan csak könyes szemekkel s haragpírral az
arczán jött vissza. S a ki az asszonyok ellen kezd háborút, a meg van
verve.
– A ki szövetkezik velük, még jobban.
– A polgárságot zsarolta ön. Általános volt a vélemény, hogy önhöz csak
vesztegetés útján lehet közelíteni.
Ez kegyetlen csipés volt.
– Van-e még valami a bűnlajstromomon? förmedt fel Simon. Még azt is
szememre veti? Hiszen ha a jövedelmeimet iparkodtam szaporítani, ennek a
főoka az ön őrült pazarlása volt.
– Szeretem, hogy főokának nevezte; mert mellékokai is lehettek. Nekem
megtiltotta ön, hogy még valaha a szinpadon megjelenjek, bárcsak egy
hangversenyben közreműködni is; de saját magát nem tiltotta ki onnan. S
ott is a legalantasabb spherákban találta jól magát, kardalnoknők és
apró ballerinák között. Azokkal tudott egész éjeket végig tivornyázni.
– Ne kivánja, hogy visszaadjam ezt a vágást.
– Ön fel sem tudta fogni állásának feladatait. Mikor a kormányának
referált a kerületéről, mindig azt irta meg, a mi kellemetes, de nem
igaz. Soha egy valóságnak megfelelő jelentést a maga helyén és idején
nem koczkáztatott.
– Hát ezt hol vette?
– Alattvaló hivatalnoktársai irányában durva, kiméletlen, kötekedő volt.
– Ezt ön mind Fruzina asszony néma jeleiből tudja?
– Elzárta ön magát mindenkitől, csak azt fogadta szivesen, a ki
denunciált, egész rendszert csinált a kémkedésből.
– S ki tanított engemet erre?
– Bizony nem én. Én azt hittem, hogy önnek nemes ambitiói lesznek; hogy
fokról-fokra emelkedni fog honfitársai becsülésében s engemet is magával
együtt fog abba a légkörbe emelni, a mely után epedtem, mint a
bányalégben fuldokló a szabad ég után s a helyett magával húzott le az
ingoványba. Én egy nagy nevet akartam kapni s kaptam helyette egy nagy
bélyeget! Most látja ön, hogy hová jutott. Azon a napon, a melyen ön
elhagyja ezt a várost, fel lesz lobogózva minden ház s a templomokban Te
Deum laudamust énekelnek. Ön pedig kerülni fogja saját nemzetét.
– Gyűlölöm ezt az egész fajzatot!
Léptek hangja zavarta meg a szivélyes társalgást, a tekervényes úton nem
lehetett messziről meglátni, hogy ki jön a borókabokrok miatt. A sétány
tulsó vége felől jöttek többen, hangos beszélgetés között.
Csak a mikor kibukkantak a sűrű bokrok mögül, akkor ismertek rájuk a
kegyelmes úrék. A czigány muzsikus, meg az ő pereputyja.
No ezekért nem érdemes helyet változtatni.
Pali jött, aztán meg Citera a két iker fiuval.
Pali levetette a tegnapi nagy szerephez viselt bársonyattilát, most már
a hétköznapi dolmánya volt rajta. «Viktória» dolmánynak hivták azt,
világos kék posztóból, veres kihajtóval, három sor apró ólompitykével,
hozzá még rajthuzli rézgombokkal. A hóna alatt hozta a hegedűt, de nem
ám azt a straduariót, az most is ott van még tokba zárva a szinháznál;
ez csak afféle Schunda-hegedű.
A Citera is egész czigány asszonynak van öltözve, bekötözött fejjel,
mellén átkötött kendővel, rojtos katrinczával. A két fiut ő vezeti kézen
fogva. Azok olyan egyformák, mint két mókus, még a viseletük is ugyanaz.
Nem rongyosak, a hogy czigány gyerek szokott lenni, az öreg anyjuk
gondoskodott róluk.
Azoknak is hegedű van a kezükben. Igazi felnőtt hegedű, nem afféle
kölyökhegedű. Komoly muzsikusok ezek.
Pali most már egész czigányosan adja a biczegő lépést, semmi úrias
mozdulat nem jár vele. Demonstrál, hogy ő nem más, csak czigány.
Pletykálhat már az az ujságiró, a mit akar! Nem az a bolond, a ki
megirja, hanem a ki elhiszi.
Nem messze a kegyelmes úrék asztalától van egy másik asztal lóczával. Az
a nekik való hely, mert ott két út keresztezi egymást. A mellé
letelepednek.
– No gyerekek, itt ütünk ma tanyát, szól Pali az ifju nemzedékhez. Itt
jó hely lesz. Mindjárt jönnek az uraságok friss zsendiczét inni. Az
éjjel sok bort ittak, arra sok savót kell nekik fogyasztani.
Stimmoltatok?
A gyerekek megpengették a hegedűiket.
– No aztán rajkók, ne kiméljétek a gyantát a hegedűvonótól, a mi nótákat
megtanultatok már, elővegyétek. Aztán felnyissátok a szemeteket! Ha
ezüst gombos úr jön, annak huzzátok a Luiza-csárdást, ha magas kalapú
jön, annak czeppelpolkát. Hát bizony dolgozni kell, a ki becsületesen
meg akar élni. Én is így kezdtem, mint ti. Mikor öt esztendős voltam,
már itt muzsikáltam a promenádon. Aztán minden nap tanulni kell, mikor
otthon vagytok. A ki művész akar lenni, annak nincs pihenése soha. Annak
még álmodni sem szabad másról, csak a hegedűről. No hát az új nótát
betanultátok-e már, a mit a Pontyugrás hozott a Tisza mellől? Hadd
hallom. Próbáljátok el, még most senki sincs a promenádon.
Simon és Aranka neki «senki» volt.
Erre a Petykó meg a Palkó módosan odaállt az apjuk elé, a nagy hegedűt,
a minek a nyakát alig érte el az apró kis ujjaival, az álla alá
szorítva.
Pali maga kisérte őket a hegedűjén.
Citera pedig oda guggolt eléjük, hogy az arcza egyenlően nézzen a
gyermek arczával s halk csengő hangon dudolta eléjük az új tiszamenti
nótát:
«Czigány asszony sátora,
Kigyulladt a hátulja;
Beleégett a vajdája,
A vajdának a leánya.
Ihajja, hajja!»
Ennivaló két kölyök volt! Milyen gyönyörűen elhuzták az új nótát.
– No most magatokban játszszátok el, mondá Pali.
A két rajkó újra elhegedülte a dalt, a vers folytatását dudolta az
anyjuk:
«Én a vajdát nem bánom,
De a lányát sajnálom.
Piros bársony topánkája
Jól illett a lábára.
Ihajja, hajja!»
– De már most az anyátok nótifikálása nélkül huzzátok el egyszer.
A gyerekek azt is megtették.
Simon az átelleni asztaltól boszusan kiáltott rájuk:
– Elhagyjátok ám már azt a czinczogást!
A Palkó gyerek igazi suhancz volt, odanézett rá félvállról.
– De nagy úr az úr, nem adna egy krajczárt?[14]
Hanem a Petykó, az félénk katona volt, azt kérdé az atyjától:
– Apaka! Ki az a mérges uraság?
Pali oda sandított Simon felé féloldalt fordított fejjel, a közben
hegedűjét stimmolva; s aztán vállat vont:
– Nem ismerem. Valami pasasir.
Egyszerre elvonta a figyelmet a «pasasir»-ról két most érkező vendég
közeledése. Egy jótermetű úri ember, carniolgombos bundában, közeledett
erre felé köpczös élete párjával, a ki a zsendiczés bögréket, meg egy
marék sós pereczet hozott magával s kereste az asztalt, a hová
letelepedjék.
A két rajkó szaladt eléjük s futtában elkezdé a Luiza-csárdást.
Az úri ember megállt, úgy gyönyörködött bennük, az asszonyság pedig
megajándékozta a Palkót egy sóspereczczel.
A közben Aranka folytatta, halkított hangon, a maga
gardina-predikatióit:
– És milyen vadember módra hagyta ön magát a catastropha által
meglepetni! Hisz abban az előkelő állásban, a melyet ön elfoglalt, önnek
már előre kellett volna tudnia azt az országos rendszerváltoztatást, a
mi készülőben van. Bizonyosan azért hivatták önt fel Budára, hogy ezt a
nagy fordulatot közöljék önnel. S ön a helyett, hogy ott állt volna
őrsön a helytartóság tanácstermében, ott hágy mindent: fut haza a
székhelyére hangversenyt elrontani! Őrültségi roham volt ez? Nem tudom
minek nevezni. Tán féltékenység? veres posztót látott vadállati düh.
Engem féltett ön? Attól a sánta czigánytól ott?
– Eh, bolond beszéd.
– Csak bolond tettnek az elbeszélése. A helyett, hogy ön az országos
válság alatt ott tartaná magát a központban, szélmalom-harczot kezd a
nemzeti nóták ellen, keresztül bukik egy hegedűhuron s utána küldeti
magának az elbocsátó levelét!
Erre a vádra nem volt mit felelni.
Megint új sétálók jöttek. Ez egy czilinder kalapos úr volt, táritoppos
viseletű hölgygyel. Ezek már czivilizált nemzetbeliek voltak; mert a
férj hozta a feleség után az aludttejes ibrikeket.
A két czigány gyerek rázendítette nekik a «Vagabundenpolkát».
A czifrán öltözött asszonyság megajándékozta a Palkót egy
mézeskalácscsal Aztán odább mentek.
A két gyerek futott az apjához nagy diadallal, az első keresményét
bemutatni.
– Apaka! Apaka! Én egy sós pereczet kaptam.
– Apaka! Nekem egy mézesbábot adtak.
Azzal mind a kettő felmászott az apja térdére.
– A felét neked adom, apaka! jó sós perecz.
– Én meg a mézeskalács felét. Egyél, apaka!
S tömte volna mindegyik a kis kezével az apja szájába a neki szánt
falatot.
Pali alig győzte magát védelmezni ellenük.
– Hagyjatok nekem békét! Nem kell nekem se sós perecz, se mézeskalács!
Külön sem szeretem, hát még együtt? Vigyétek az anyátoknak.
A két rajkó aztán átkuporodott a Citera ölébe, s azzal igyekeztek a
falatjaikat megosztani, a ki aztán méltányosabb volt. Úgy tett, mintha
sohasem evett volna jobbat. Hát csak jó is az a magakereste kenyér.
Simon irigy keserüséggel nézett a muzsikus családra:
– Milyen boldog az a csavargó pereputy!
Az idő már hét óra felé járt s ujabb vendégek még nem érkeztek.
Még az a két pár is elpárolgott.
– Ma nem kell senkinek zsendicze! dörmögé Citera. Épen a Palkó, meg a
Petykó prémiéjén!
– Értem én már! Ezt kapunk ma ni! mondá Pali, a hüvelykujja körmét a
fogán elpattintva. Hiszen ma minden ember a kávéházba siet ujságot
olvasni. A savóra nem kerül ma publikum. Jobb lesz, ha összeszedjük a
szerszámokat.
– Várjunk még egy pirinyót!
Aranka is türelmetlen volt.
– Mire várunk még? Miért nem hagytuk el rögtön ezt a várost? Még az
éjjel? Akarunk még egy ünnepélyes elbucsuzást tartani a hivatalnoki
kartól? Csinálunk bucsuviziteket a jó barátainknál? Megvárjuk, míg
rohadt almával hajigálnak meg bennünket?
Simon halkan dörmögve mondá:
– Azt ön nagyon jól tudja, hogy mi tart itt? A mai ránkontr.
Aranka fitymálva csettentett a nyelvével.
– Ránkontr! Komédiajáték! A közönség elámítására jó. Négy ember összejön
az erdőben. Hoznak magukkal doktort is, párosával. A secundansok
megkisérlik a kibékítést. A felek nem fogadják el. Akkor előveszik a
pisztolyokat. A két legrosszabb mordályt, a mit a fegyverkovács senkinek
el nem tudott adni. Azokról is letörik a czélzó legyet. Aztán megtöltik
jó erősen, hogy felugorjék az égbe, mikor elsül. Azzal felállítják a két
ellenfelet harmincz lépésnyi távolban, állig begombolják a kabátjaikat,
s az inggallérjaikat begyűrik. Aztán egy, kettő, három. Lőnek! Két nagy
lyukat, a levegőbe. Azzal hazamennek mind a ketten eldicsekedni a
feleségeiknek, hogy ők ma a drága becsületükért az életüket koczkára
tették. Engem nem lehet az ilyen színdarabbal megríkatni.
Ez a hecczelő gúny bizony nem illett egy hitvestárshoz.
Simon háttal fordulva a feleségéhez, válaszolt neki a sértő
ingerkedésre:
– Ezuttal nem úgy van az eset. A párbaj föltételei: háromszori
golyóváltás, vontcsövű pisztolyokkal, tíz lépés a barriér.
Aranka még ettől sem ijedt meg.
– No ha ilyen sulyosak a feltételek, akkor bizonyosan megkapta már a
rendőrség a feljelentést, hogy jókor közbeléphessen a párbaj
megakadályozására.
Ez már kegyetlenség volt. Ennyire még egy hitvesnek sincs joga éreztetni
a szívtelenséget. Különösen, a midőn a gyanusítás igaztalan.
Simonnak a vére az agyának tódult, egyszerre vérszinű lett előtte a
világ. Dühösen ugrott fel a helyéről, őrjöngő tekintetet vetve maga
körül s azzal odarohant Palihoz, megragadva annak a két vállát. S
odaordított a szeme közé, egy tébolyodott lihegő haragjával:
– Ember! Add vissza nekem az én czigány putrimat! Add vissza nekem az én
czigány asszony feleségemet! Add ide nekem az én czigány purdéimat! Add
vissza nekem az én hegedümet, a miket elloptál tőlem, te bitorló!
Citera elbámulva nézett a dühöngőre. A félénk Petykó rémülten bujt az
anyja katrinczája mögé, míg a bátor Palkó egy nagy kavicsot kapott a
markába, készen a Góliátot, a ki az apját megtámadja, fejbe parittyázni.
Pali tűrte nyugodtan a czibálást.
Az őrjöngő főur pedig folytatá a keserű kifakadást.
– Aztán eredj oda át! Ott van a helyed! Vedd át a rangomat, a czímemet,
az ordóimat. Legyen a tied a czifra palotám, az equipage-om! És legyen a
tied a világszép asszonyom! Nézd, hogy mosolyog rád! Cseréljünk vissza!
Cseréljünk vissza!
Most már Citera is értett mindent.
Simon egészen ki volt fáradva a dühöngéstől.
Barkó Pali pedig egész hidegvérrel válaszolt neki:
– Nem én, édes ur! S ha te ezt a fényes holdvilágot ezüstté változtatnád
s úgy kinálnád nekem, még sem adnám oda érte az én czigány asszony
feleségemet. S ha valamennyi sugár a napból kiömlik, mind aranyat
csinálnál belőle, még sem adnám oda az én rajkóimat. S ha valamennyi
csillag van az égen, mind gyémánttá változtatnád s ide hoznád nekem, még
sem adnám érte az én hegedümet! Czigánynak nőttem fel, czigány maradok.
Nem cserélek véled.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A fekete vér; Lenczi fráter - 11
  • Parts
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 01
    Total number of words is 4071
    Total number of unique words is 2010
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 02
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1976
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 03
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 1941
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 04
    Total number of words is 4076
    Total number of unique words is 1980
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 05
    Total number of words is 4087
    Total number of unique words is 1900
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 06
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1896
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 07
    Total number of words is 4000
    Total number of unique words is 1964
    31.7 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 08
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 1875
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 09
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1950
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.2 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 10
    Total number of words is 4236
    Total number of unique words is 1937
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 11
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1875
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 12
    Total number of words is 4187
    Total number of unique words is 2032
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    47.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 13
    Total number of words is 4170
    Total number of unique words is 1997
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    47.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 14
    Total number of words is 4127
    Total number of unique words is 1868
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 15
    Total number of words is 4137
    Total number of unique words is 1997
    29.6 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 16
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 2013
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fekete vér; Lenczi fráter - 17
    Total number of words is 637
    Total number of unique words is 394
    48.1 of words are in the 2000 most common words
    57.3 of words are in the 5000 most common words
    61.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.