A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 15

Total number of words is 4084
Total number of unique words is 2026
31.9 of words are in the 2000 most common words
44.9 of words are in the 5000 most common words
52.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
van? Ha már minden jogokat meg kelle tagadnunk tőle, meg kell-e tagadni
tőle az igazságot is, midőn annak kiszolgáltatását olyanokra bízzuk, kik
politikai küzdelmeinkben mellettünk állnak, de kiknek aljasságáról
magunk is meg vagyunk győződve. Kegyelmes uram! a nép nem vesz részt
politikai életünkben, minek szenvedjen győzelmeink miatt?
Marosvölgyi egy ideig hallgatott. – Higye el ön – szólt végre
érzékenyebb hangon, mint minőn őt évek óta valaki szólni hallá, – én
mélyen tisztelem az érzeményeket, melyeket kimondott. Ha helyzetemben
volna, látná, hogy vannak dolgok, nemesek, szépek, de melyeknek
létesítései egy ember erejét felülmulják. Ha van befolyásom a megyében,
az csak azon kis népszerűségemnek köszönhető, melyet hivataloskodásom
által szereztem; s ha ma követem tanácsát, e népszerűségnek holnapig
vége van.
– A népszerűségnek. Igen, kegyelmes uram, minden társaságnak megvan
népszerűsége is, a zsiványbandától Rómáig; hol emberek valami czél körül
egyesülnek, ki e czélt tetteivel előmozdítja, ki az elfogadott elvek
mellett leghangosabban nyilatkozik s küzd, elismerést talál társai
között, tapsra, koszorúkra, diadalokra számolhat. De hát e nemességen
kívül, mely gyüléstermeinket tölti, nem lakik-e senki e határok között?
Az éljenek felett nincs-e semmi, mi után nemes szivnek vágyódnia
lehetne? És a nép! Azon milliók, melyek hallgatva körültünk állnak, e
roppant sokaság, mely jótévőinek most csak csendes fohászokban
hálálhatja meg fáradalmait, de mely, ha napja eljövend, hangosabban
kiáltandja bajnokainak nevét, mint Magyarország egész kortesserege
együttvéve – nem érdemli-e, hogy értte fáradjunk?
Itt a szólót távol éljen szakítá félbe.
– Kegyelmes uram, az éji zene közelg, én megyek; excellentiádat
tisztelgők fogják környékezni, taps és éljenek, a közszeretetnek
leghangosabb és legsemmitjelentőbb kitörései. Bocsássa meg a nyiltságot,
melylyel szóltam, s ne feledje el a nagy csoport között, mely
körülfogandja, hogy minde zaj, minde lárma, mindezen lelkesedés csak itt
a megyeház közelében hallható. A nép csak néma hálával fizet, de áldásai
felhatnak az égbe s ha e hazának jövője van, az nem azokból fogja
választani nagy férfiait, kik most leginkább megtapsoltattak.
Tengelyi meghajtá magát. A főispán megszorítá kezét, s miután kiment,
sóhajtva néze utána.
– Mit mond kegyelmes uram – szóla a titoknok, ki most bejött, – nem volt
igazam? Ez az ember nem hasonlít a többiekhez, nem ide való.
– Mondja, hogy Magyarországban sehová sem való – szólt Marosvölgyi, s
ezzel az ablakhoz állt, honnan már a közelgő mécsek világa terjede el
szobájában.


XIII.
A mécsek eloltattak, a főispán vacsorája után visszavonult s minden
nyugodt vala ismét Porvárnak utczáin, csak az egyes tanyákon – hol a
kortesek, hogy külső befolyástól megőriztessenek, zárva tartattak –
hallatszott néha egyes rekedt hang, mely félig álmában Bántornyi vagy
Réty nevét kiabálta. E gyönge zajon kívül nem volt semmi, mi az idegent,
ha a városon átment, az óriási vajudásokra intené, melyek között
Taksony-megye új tiszti karát megszülendi. Ezen csendnek egyik főoka
abban kereshető, hogy eddig csak Bántornyi kortesei szállták meg a
várost, s így egyes párviadalokon kívül, melyek a magyar nemesség
bajnoki természeténél fogva ugyanazon párt emberei között is néha
előfordulnak, nagyobb csatára még alkalom nem nyílt. Réty emberei, mi az
erősebb pártnak nem ritkán szokása, csak a választás reggelén valának
megjelenendők s addig kis állomásokban közelgtek a nagy ütközet
színhelyéhez, inkább biztosítva így az elcsábítás ellen, s több hatást
igérve, ha egyszeri föllépésök az ellenfélt meglependi.
Menjünk e tanyák egyikéhez, mely mintegy másfél órányira Porvártól Réty
egyik jószágán üttetett fel, s hol most jó ismerőseinket, kiket már Réty
házánál látánk, a sz.-vilmosi háromszáz bajnokot találhatjuk. Kis
vendégfogadó ez, minőt alföldünkön százat láthatunk, hol, ha saját
számunkra nem találunk is szobát, legalább az istálló, melybe lovainkat
beköthetjük, nem mindig hiányzik, s hol az, ki valamit magával hozott, s
kést, villát hozott hozzá, hogy megehesse, jól is lakhatik. Az istálló s
a nagy állás, mely a vendégek kényelmére fris szalmával hintetett be,
telve nemességgel. Pennaházy jegyző, a csapat vezetője, gondosan bezárva
az udvart, hogy senki el ne szökhessék, a zsidó korcsmáros ágyát
foglalta el, míg a zsidó maga családjával azon egy szobának padozatán
hever. A vendégfogadó csendes, mintha semmi idegen nem volna falai
között, csak a csapszékben látunk még világot. E tágas szobában, melynek
falait néhány, a füst által elbarnult rézmetszeten kívül e nagy
alkalomnál egyes hazafiúi fölirások ékesítik, s melynek szögletében a
párt zászlói állíttattak föl, két embert találunk, kik gyönge mécs
világítása mellett, félig suttogva egymással szemközt ülnek.
E beszélgetők egyikében, ki az ajtóval átellenben ül, az üveges zsidót
ösmerjük meg, kit utószor Tengelyi házában látánk. A másik, ki épen
pipára gyújt, előttünk még ismeretlen; de ki Taksony-megye tömlöczében
ezen husz év alatt valamikor megfordult, hihetőkép első tekintetre
tudná, hogy Sz.-vilmosi János úr, vagy közönségesebb nevén mondva Czifra
Jancsival találkozott; sem az, hogy a tömlöczöt olyankor látta, mikor
Czifra benne nem volt, sem az, hogy őt egyszer látva, képét ismét
elfeledi, nem tartozván a valószinűségek közé.
Nem vagyok barátja Lavater tanának, sőt midőn e világon annyi ok van, mi
az embert embertársai ellen igazságtalanná teszi, szinte félek e
tudománytól, mely bizonyos alakú orrt, szemet vagy szájt egyes rossz
tulajdonságok bizonyos jelének hirdetve, a szerencsétlent, kinek a
természettől ép ily alakú arczvonalak jutottak, minden vétke nélkül az
emberek gyanuskodásainak teszi ki; de van valami az emberi arcz
kifejezésében mégis, egy leirhatatlan, de mindenikünkre egyiránt ható
kifejezés, mi bizodalomra vonz vagy visszataszít, szeretetet vagy
borzalmat gerjeszt már első tekintetre is. A tavasz meleg s az ősz hideg
napjai, vagy a nyári fergeteg, nem vonulnak át földünkön a nélkül, hogy
nyomokat ne hagynának magok után, s az emberi arcz hogyan ne tartaná meg
azon érzelmek és szenvedélyek benyomását, melyek rajta átmentek? s így
Czifra arczán is olvasható betükkel vala feljegyezve jelleme. Alacsony
homloka, melyet inkább szenvedélyek, mint az idő vont redőkbe, a borzas,
orra tövénél összefolyó szemöld, a szürke nyugtalan szem bizonytalan
tekintete, melyben a gonosztévő félelme s vadsága párosult, kiálló
állcsontjai s a halvány arcz félig eltakarva őszülő haja s szakálla
által, oly egészet képezének, mely előtt, ha scorbutban földagadt kékes
ajkait hozzá veszed, borzadnod kelle, főkép ha az izmos, majdnem a
szabálytalanságig erős tagogat tekintve az anyagi erőt látád, melylyel
ez ember a természettől megajándékoztatott.
[: E beszélgetők egyikében az üveges zsidót ösmerjük meg.]
– Ej, ej – szóla a zsidó fejcsóválva – ki hitte volna, hogy kend még úgy
maga jó kedvéből is elmegy a vármegyeházhoz?
– Mikor az ember nemes ember, s hivják – szólt a másik nevetve – s úgy
tekintetes úr módjára mehet el, az egészen más dolog. Eleget laktam a
vármegyeházat alól, fent sokkal szebb.
– Mégis talán jobb volna, ha kend inkább nem menne, ki tudja, ott sokan
vannak, kik ismerik, a várnagy, a hajdúk, még valami baja lehetne.
– Bajom? ördögadta! ki merne bántani egy sz.-vilmosi nemes embert? –
szólt a másik az asztalt öklével verve. – Ép azért megyek, hogy
megismerjenek. Majd ha föl s alá mehetek a pitvaron, s az az átkozott
tömlöcztartó, ki annyit boszantott, látja, hogy én nemes ember vagyok s
ő mégis mindössze haszontalan paraszt, tudom boszankodik. A világért sem
maradnék el, csak hogy haragjokat lássam, s ha egyik nem veszi le
előttem süvegét, kicsapom pipáját szájából.
– Ej beh jó dolog! – sóhajtott a zsidó – ha az ember nemes lehet.
– Bizony jó, Jancsi – viszonzá a másik megelégedéssel pödörgetve bajszát
– főkép az ilyenfélének, mint én. Mikor baj támad s az ember gyanúba
keveredik, ha százszor ártatlan, mindjárt elviszik a megyeházhoz, le a
tömlöczbe, vasat rá s aztán várhat, míg baja fölkerül. A nemes ember
azalatt szabadon jár, két három esztendőt megnyer, s ha épen tovább
állni nem akar s ítélet után bekerül is, legalább verést nem kap, s ha
sok atyafisága van, valami szolgabirónál konyhás rabbá lesz. Ej Jancsi,
az a voks beh jó dolog, s ha még meggondolja az ember, hogy nem kerül
semmibe!
A zsidó, ki azalatt késével az asztalt bökdösé, keserű tekintetet vete a
szólóra. – Kend menkő ember, Czifra, de vigyázzon magára, ha Viola
megtudná, hogy minap a tiszteletesnél kend szólott be, minden nemessége
mellett sem szeretnék bőrében lenni.
A zsivány késéhez nyulva dühösen nézé a szólót. – Zsidó! ne tréfálj
velem, mert bizony – A zsidó felugrott; pillanatig csend lőn. – Már hogy
bolondozhatik kend így? – szólt, ismét visszaülve székére – csak nem fog
megölni, mert veszedelmére emlékeztetem? mikor ön füleimmel hallottam
Violától, hogy annak, ki a tiszteletesnél betört, szétzúzza fejét, ha
tulajdon testvére volna is.
– Igen, de nem fogja megtudni – szólt a másik nyugodtabban – vagy talán
észrevetted, hogy Viola rám gyanakszik?
– Nem, de – –
– Vagy talán el akarsz árulni? – szólt ismét késéhez kapva. – Zsidó! nem
tudja senki más, mint te, hogy a tiszteletesnél voltam, és ha – –
– Ej Czifra – válaszolt az üveges, midőn székével ismét visszavonult –
kend valóságos bolond, mi közöm nekem Violához és a tiszteleteshez? Nem
vagyunk-e mi barátok? ki adta el minap is a szürkét, melyet a Tiszán túl
szerzett kend? és a süldőt, tíz forint harmincz krajczárt adtam érte.
– Akkor is megcsaltál – vágott közbe a másik, – egy süldő tíz forint
harmincz krajczár!
– Ha nem hiszed, kérdezd meg a mészárost, kinek eladtam.
– Igen, hogy azután hurokra kerüljek? Tudjuk, tudjuk; de Isten neki,
néked csalnod kell, zsidó természeted. A tiszteletes háztöréséről pedig
ne szólj, még Istenednek se; máskép Viola megtudhatja, csak most ne
szólj, később beszélhetsz a mennyit tetszik, mostanhoz egy hónapra
Violát fölakasztják.
– Ah! hogy-hogy? – szólt a zsidó ismét közelébb tolva székét.
– Hát minap mibe mult, hogy el nem fogták? Ha czimboráinak valamelyike a
viczispán szérűs kertjén tüzet nem rak, most függne.
– Igaz, igaz – szólt a zsidó – talán bizony kend csinálta az
illuminatiót?
– Én? – viszonzá villogó szemekkel a zsivány – van-e valaki a világon,
ki őt úgy gyűlöli, mint én? Viola még gyerek volt, az utczákon
futkosott, s ha pajtásaimmal bejöttem a faluba, kályha mögé bujt, mikor
én már egész bandával jártam a vármegyében, és most ördögadtát – szólt
az asztalra csapva öklével – csak látnád, hogy’ parancsol! Mikor a
tömlöczből kiszabadultam és pajtásaimmal ismét összecsaptam, ki lett
volna akkor az igazi fő ember? ki más mint én, Czifra Jancsi, ki őket
esztendőkig vezettem, ki a Tisza mentében minden szeget-lyukat ismerek,
s valamennyi csikós s gulyásnak jobban parancsolok mint urok. De persze
nekik más ember kellett. Violát már köztök találtam, a furfang, ki mint
az asszony minden csepp vértől reszket s minden gyerek sirásán
elsajnálkozik, nekik inkább tetszett s hallgatnom kellett, hacsak
főbeüttetni nem akartam. Ő parancsol, én engedelmeskedem, de majd
meglátjuk, ki lakomáz utoljára.
– Igazsága van kendnek – szólt a zsidó, a pálinkás palaczkot, mely
közöttök állt, feléje tolva – szinte nevetséges, hogy ily embernek Viola
parancsoljon.
– Igen – mondá a másik, nagyot hörpintve a palaczkból – és még hogy’
parancsol! Minap egy parasztnak ökrét hajtottam el a mezőről; mikor
megtudta, szörnyű káromkodások közt parancsolá, hogy hajtsam vissza,
mert szegény embernek kárt tenni nem szabad. Mikor tavaly egy zsidót
lőttem agyon, azt mondta, ha még egyszer teszem, főbe lő. Majd
meglátjuk, kinek szemét vágja ki előbb a varjú; nem jó annak, kinek
Czifra boszút esküdött.
– Most értem – szólt a zsidó – hát kendtől tudta meg a teins szolgabiró
út minap, hogy Viola Tiszarétre jő?
– Hallgass zsidó; s ha tőlem tudta volna meg, mi közöd hozzá?
– Igen – mondá a zsidó, székét az asztalhoz közelebb tolva suttogó
hangon – de én tudnék alkalmat, hogy Violán kemény boszút állhatnál s
egyszersmind szép pénzt is szerezhetnél magadnak –
– Halljuk! – ordított a zsivány, egyszerre kortes szerepébe esve, hogy
szintén rengtek a ház falai.
– Hallgasson kend – szólt az üveges megfogva kezét – hisz föllármázza az
egész házat. – A zsidó fölkelt s az ablakhoz menve kinézett az udvarra,
midőn mindent nyugodtan látott, ismét székére ülve, tovább szólt; – Kend
minapi fáradságáért a tiszteletes házánál nem kapott semmit?
– Átkozott zsidó – szólt a másik mérgesen – ismét erről szólsz.
– Legyen kend nyugodtan, én huszonöt forintot szerzek kendnek.
– Huszonöt forintot? – szólt hasonlóan suttogva a másik – s ugyan hogy’?
– Ha kendnek bátorsága van.
– Bátorság? szólt Czifra, szemeit társára függesztve.
– Tudjuk, tudjuk, hát jól vigyázzon: az irások, melyekhez minap nem
jutott, Tengelyi uramnál vannak –
– Jó, hogy tudom!
– Csendesen, csendesen, a nagy vasládában tartja, onnét kend nem veszi
ki erővel, ha én nem nyitom fel. De látja kend – s itt a zsidó,
mellényéből rongyba takarva két kulcsot vett ki – a láda kulcsai nálam
vannak, a szoba kulcsát is magammal viszem és – – –
– Átkozott zsidó – szólt a másik s csunya arczát nevetes ferdíté el még
inkább – már hogy szerezted e kulcsokat?
– Megnéztem a ládát, megismertem, hogy a porvári vásáron egy
ismerősömtől vették, attól kaptam a kulcsokat. A notárius restauratión
van, minden baj nélkül megtörténhetik az egész.
– Add ide – szólt a zsivány, – hadd nézzem meg.
– Nem adom én. – Czifra fölugrott, s kiragadva kezéből a kulcsokat,
mellényébe dugá.
– Igy, most nincs is szükségünk rád; elvégzem én azt magam is –
– Ne bolondozzék kend – szólt a másik, – mit csinálna a kulcsokkal?
– Hát bemennék – szólt nevetve a zsivány – s huszonöt forintod helyett
az egész száz forintot megszerezném! úgy is tudom, annyit kapsz.
– Ej, ej, Czifra, beh okos ember kend; de ugyan tudja-e hát a lakat
mesterségét? Pénzládát nem úgy csinálnak, hogy azt minden bolond, kinek
kulcsa van, felnyithassa, ha a fortélyt nem ismeri, egy esztendeig ott
állhat mellette.
– Micsoda fortélyt?
– De Czifra bácsi, azt nem oly könnyen fogja megtudni.
– Mondd meg zsidó – szólt a zsivány felemelve öklét – mert!
– Ne lármázzék kend, adja vissza a kulcsokat; jőjjön szépen velem s a
huszonöt forint meglesz. Kendnek más dolga nincs, mint hogy a ház előtt
strázsáljon s ha baj történik, például Viola jár ott vagy más valaki,
segítségemre jőjjön.
– De huszonöt forint! – Semmirevaló, száz forintot kapsz s nékem csak
huszonötöt igérsz!
– De ki megy be a házba? ki szerezte meg a kulcsokat? huszonöt forint
sok pénz, két tinó ára.
– Felezzünk – adj ötven forintot s elmegyek.
– Nem lehet – szólt a zsidó fejét vakarva – csak a kulcsokért tíz
forintot adtam.
– Ha nem lehet, jól van; én bemegyek a restauratióra s te menj imádkozni
a zsinagógába.
– Add ide a kulcsokat – szólt a zsidó nyugtalanul, – majd találok én
magamnak mást.
– A kulcsokat magamnál tartom – válaszolt a zsivány nevetve – ha más
pajtás kell, keress magadnak más kulcsokat is.
– Jól van hát, legyen negyven forint, s add ide a kulcsokat.
– Ötven vagy semmi.
Miután e vitatkozás egy ideig tartott, a zsidó Czifrával kezet csapott,
egyszersmind ennek kivánata szerint tíz forint előpénzt adott s
mindketten felvéve bundáikat útra készültek.
– Menjünk el mindjárt – szólt a zsidó az ajtó felé haladva, – ha a
hadnagyok felébrednek, téged nem eresztenek el.
– Igazság – szólt Czifra, a palaczkban megmaradt pálinkát felhajtva –
mint a marhát a vásárra, úgy viszik az embert restellatióra.
A két alak eltünt s csendes lőn a szobában, hol a mécs erősebben lobogva
végéhez közelge. Miután a távozók léptei elhangzottak, a bundák s szűrők
halmaza alól, mely a csapszék egyik szegletében feküdt, egyszerre Peti
czigány fekete arcza merült fel. Kifáradva a végtelen muzsikálástól,
melylyel a kortesek hosszú lakomáját füszerezé, a barna hegedüs pár
órával előbb az egyik pad alá vonult, s itt eltakarva a padra vetett
szűrök által, boldog álomba szenderült, melyből csak Czifra s a zsidó
beszélgetése által ébresztetett fel. – A czigány véletlen rejtekében
végig hallá beszélgetésöket s most midőn távozásokról biztos vala,
kimászva padja alól, nyakába akasztá bundáját s a mécset eloltva
kilopódzott a szobából. Kevés perczczel később künn a mezőn találjuk őt,
hol szokása szerint fütyörészve nagy léptekkel siet Szt.-Vilmos felé.


XIV.
A regények, mint mondják, korunk hőskölteményei, s ha a régiek utánzása
nem ellenkeznék elveimmel, Virgil első sorával kezdhetném fejezetemet:
Fegyvereket s a férfit énekelem stb. stb.
Elbeszélésünk a tisztujítás előestvéjéhez jutott. Porváron négyezer
nemes lélek jár föl s alá. A különböző pártok egyes csapatokban többször
találkoznak, «cætera quis nescit», mint Ovid mondja. A szabad római
népnek augurjai soha bot nélkül a jövőről nem határoztak, ki nem látná
által, hogy midőn mi magyarok új tisztikart választva, hazánk egyes
részeinek jövőjéről határozunk, szintén bothoz nyúlunk, ez csak azon
classikus nevelés következése, melyet iskoláinkban nyerünk. Hogy a
levegő helyett, melyben az augurok hadarásztak, mi néha anyagiabb
testeken jártatjuk lituusainkat, baj lehet, de csak a század szellemének
tulajdonítható, mely minden dolognak leghasznosabb oldalát keresve, a
botokat is a lehető legsikeresebb módon akarja alkalmazni. Ez történt
azon napon, melyhez elbeszélésünkkel értünk, Porváron is. Hallottunk egy
tiszteletreméltó s elég köpczös ispánról, ki eddig politikával nem
foglalatoskodván, most midőn a Bántornyiak hadjával ez első
tisztujításnál részt vett, a megyei pártok állását kék betűkkel
följegyezve vitte el hátán. Hallottunk egy mérnökről, ki mint honoriator
szavazni akarván, a hajdankor szokása szerint a csatamezőn veretett
lovaggá, s nem pedig egy, hanem annyi nemes kéz által, hogy maga is
sokallá megtiszteltetését. Voltak pápisták s reformátusok, kik mint
vallásuknak vértanui, bekötött fővel tértek vissza családjaikhoz; sőt
egy lutheránussal találkoztam, ki arról panaszkodott, hogy Servetként
futva az obscurantismus elől, a helvéteknél csak azt találta, mit a
rómaiaknál ki akart kerülni. De a hirlapok, melyeknek megyei levelezői a
pártok állásának statistikáját adják, hihetőkép szólnak leveretésökről
is, s engem szebb kötelesség vár. Egy szívben, mely szeretni tud, a
költő többet talál, mint a világ egész politikájában.
Első szerelmünk kedves napjai! ki írhatja le boldogságtokat méltó
ecsettel? ki mondhatja el azon fájdalmas gyönyört, mely az ifjú lelkét
eltölti, midőn szivét először erősebben dobogni érzi, s keblét
magyarázhatatlan sejdítések s ki nem mondható vágyak töltik el! Mint a
tengert – mely ha vész közelg, hullámzani kezd – lelkét nem ismert
nyugtalanság ragadja meg. Az árnyékos erdő, a mező virágai, barátok, a
tudományok, az egész világ nem csillapíthatják a zajt, mely belsejét
tölti, s mégis oly boldognak érzi magát, mint eddig soha életében! S ha
végre a vész kitört, ha minden vágyát s érzelmét egy tárgyba pontosítva,
ifjú lelkének egész hatalmával egy kedves lényt fogott körül; ha egy
asszonyt, nem, – ha egy angyalt talált, kit határtalan képzetének
kincseivel fölruházott, s leborulva bálványa előtt, minden gyönyört s
bánatot, mindent, mi szörnyű s fenséges életünkben, egyszerre, egy
pillanatban éreze; ha Istennek s elátkozottnak gondolva magát, egy
pillanatban bánat s örömének terhe alatt lesülyedett, s a mi keblét
tölti, több, mint hogy magába rejteni, nagyobb, mint hogy kimondani
tudná: ki találna szót ezen érzelme leirására?! – – – Boldog napok teli
bánatokkal! Mint a nap lenyugodva világos vonalt hágy maga után a
láthatár azon része fölött, hol eltünt: úgy hagyjátok ti ragyogástok
világos nyomát életünkön, emléketek mint az elhangzott dalnak kedves
visszhangja szólal fel, s a szív, melyet boldogsággal töltöttetek,
megtartja kincsének részét, mint az edény, melybe illatot zártunk; de
boldogságtokat leirni nem fogja senki; egy sóhaj, egy köny talán, ez
minden, a mit adhatunk; az álom eltünt s az ébredőnek nincsenek szinei,
hogy paradicsomát másokkal láttassa.
A ki valaha életében szeretett – mondják, vannak emberek, kik ezt
sohasem tevék, s meggyőződésem szerint csak ők átkozhatják végzetöket,
mely az élet keserűségeit megadá nekik s megtagadta egyedüli jutalmát –
de a ki valaha szeretett, képzelheti az érzeményt, melylyel Ákos a
tisztujítás előestéjén lovára ült, s Porvár zajos utczáit elhagyva,
Tiszarét felé száguldott. Már est vala, mikor Ákos, a nélkül, hogy
távozása észrevétetnék, elindult. A rónát, mely Porvár s Tiszarét között
fekszik, nehéz köd borítá, s a lovas, a gyepen tovább nyargalva, alig
tarthatá meg irányát. De ő nem érzé a hideg nedvességét, mely ruháit
áthatá, lelkén meleg terüle el, minőt a nap ragyogó sugárai nem
adhatnak, szivét örömök tölték, minőket a tavasz szelid hatása teremteni
nem képes. Neki a vidék, hol gyermeksége első napjaitól majdnem egész
életét tölté, soha ily szépnek, soha ily édeninek nem látszott még, mint
ez őszi nap ködös fátyola alatt.
Mint olvasóim emlékezni fognak, Etelka bátyjának megigérte, hogy
kedvesét a tisztujítás alatt meglátogathatja. A jó nővér megtartá
szavát, s Ákos boldogságban dobogó szívvel siet azon házhoz, melyből
vétke nélkül számüzetett, de hol egy pár óra a távollét minden
szenvedéseit kipótolhatja. Hogy Vilma s főkép a hölgynek anyja Ákos
jöttében megegyezett, azt azok, kik Tengelyinek önházában korlátlan
hatalmát ismerik, bámulhatják, de csak ha elfeledik, hogy a jegyzőnek
hazajötte a tisztujítás előestéjén csaknem a lehetetlenségek közé
tartozott, s hogy hatalom nincs, mely, ha a szív ellentmond,
feltarthatná magát.
Magyar háziasszony, ki vendéget vár, nem maradhat nyugodtan soha. Mint a
várparancsnok saját létét a reá bízott erősség fentartásával
ugyanazonosítja: úgy a ház s az asszony becsülete válhatlan kapcsolatban
állnak; s ha az idegen, kit asztalánál fogad, a legkellemetlenebb vendég
volna, ő fáradni s izzadni fog, hogy a malaczpecsenye, melylyel ez
tudtára adatik, legalább szép pirosan s izletesen legyen kisülve. Mennyi
gond nem fekszik hát vállain, ha az, kit vár, mint ezen alkalomnál, ép
azon fiatal ember, kit egyetlen leányának szánt. Csak falusi olvasónőim
képzelhetik Erzsébet asszonyom nehéz gondjait, csak ők tudják, a
legrendezettebb házban is mennyi van, mit ily alkalomnál helyére
állítani, tisztogatni, rendezni kell, a mandolatortának készítése mennyi
bajjal jár, mennyi vigyázat szükséges, hogy a pulykapecsenye, e hazai
ámorposta, el ne barnuljon, a leves, mely a szakácsné legrejtettebb
érzelmeit elárulja, ne sózassék el; egy szóval minden úgy legyen, mint
azt a háziasszony kivánhatja, és ha majdan az ebéd vagy vacsora asztalra
kerül s szokás szerint minden ételt ócsárolni, minden tálnál engedelmet
kérni kell, legalább öntudatában mosolygó arczczal tehesse ezt.
S Erzsébet örült Ákos látogatásának. Vilma maga nem lehetett boldogabb
szerelme által, mint anyja, ki, mint jó szülék közönségesen, habár mi
magát illeti, minden fényesebb jövőről lemondott s helyzetével egészen
megelégszik, leányának számára fényesebb állást óhajtott. Ákos a
legszebb, legneveltebb ifjú a vármegyében, kinél az egész szomszédságban
gazdagabb nemes ember nincs, ki apját talán alispáni székében követni
fogja, – Vilmának, a szelid angyali lánynak, lehet-e illőbb párja? Isten
maga, úgy látszik, egymásnak szánta e nemes teremtéseket. Így
gondolkozott Erzsébet, midőn a szobából, hol Vilmával pár perczig
beszélgetett, ötvenedikszer a konyhába ment. Mért tépni szét e szíveket,
melyek boldogan csak egymás mellett doboghatnak? A jámbor asszony, most
először életében, szinte neheztelni kezde férjére, ki Ákost házától
eltiltá, s valahányszor szerelme Vándory vagy Erzsébet által szóba
hozatott, neje reményeit balgatagságnak nevezé. Ő, ki egy trónról
mondott volna le, hogy szívét a szegény falusi jegyzővel oszsza meg:
miként gyanítaná, hogy mások nem így számolnak, s könnyebb szin-aranyat
találni e föld aknáiban, mint azon vegyületlen érzeményt, melyet ő
keblében hordoz. Nem voltak-e nálam is akadályok? így gondolkozott
tovább, nem intének-e szüleim, hogy inkább Macskaházyhoz menjek, ki
biztos kenyeret adhat; nem neheztelt-e apám? s mégis, nem vagyok-e
Tengelyiné mindamellett? s mit én gyenge asszony tettem, azt Ákos nem
tenné, mikor példánkon láthatja, hogy csak szerelem az, mi e földön
boldoggá tesz? És Erzsébet visszagondolván elmult életére, szemei
könyekbe lábadtak, midőn annyi boldogságra emlékezett, de eszébe
jutottak mult napjainak szenvedései is, annyi nélkülözés, annyi nyomor,
mely között életének legszebb napjai folytak, annyi komor aggodalom,
melyet Jónása arczairól szerelmének egész kincsével nem üzhetett el, a
mindennapi gondok, melyek egykor még anyai gyönyöreit is elkeseríték. Oh
nem, szólt szemeit törülve magában, e bajokat Vilmának ismerni nem
szabad, én boldog voltam így is, ő gyengébb s nem viselhetné el; én
tudom, mi keserves, ha naponként boldogságunknak egy részét mindennapi
kenyerünkért adjuk. Vilma boldogabb lesz. Ákos gazdag, s Vándory, ki őt
nevelte, ki őt mint tulajdon gyermekét szereti, hányszor mondta, hogy
érte jót áll. S a boldog anya már ott a kastélyban látta leányát, a
selyembutoros nappalit, képzelé magának benn a pamlagon ülve szép
Vilmáját, vele járt a kert magas fái alatt, vele ment a majorba s keble
dagadozott örömében, míg a konyha pattogó tüze mellett mindazon
boldogságon végig futott képzetében, mely kedves leányára várt.
S Vilma benn ült szobájában, szemeit körüljártatva a virágokon,
melyekkel szerény lakását kedvese jöttére fölékesíté; előtte fölnyitva a
könyv, melyet egykor tőle kapott, s melynek lapjain más gondolatok- s
érzelmeket olvasott, mint mikről az író szólt; kis zongoráján kitárva
Ákos legkedvesebb énekei, lelkében mindazon boldogság, melylyel a
szerelmes tizenhét éves hölgy tiszta lelkét eltöltheti. Ábrándozott ő
is, de a nagy kastélynak, Ákos neve s vagyonának nem volt részök
ábrándaiban. Lelkét véghetlen boldogság előérzete tölté el, melyet
leírni, melyet részletekre osztani nem lehet; s ha volt keserűség, mely
néha e boldog érzelmeken átvonult, épen Ákos fényes helyzete, mely
anyjának szívét gyorsabban dobogtatá, okozá e keserüséget. Oh, bár
szegény volna, nem birva senkit, kihez támaszkodhatnék, nem számolhatva
más örömökre, mint melyek Vilmája keblén várnak reá, nem élvezhetve, nem
reménylhetve semmit e világon, mint azon szerelmet, melynek birtokában
szíve minden egyébről megfeledkezik. Mi boldog volna e leány, ha érte
dolgozva, kedvesének minden örömét homloka izzadtságában kereshetné! de
nem boldog-e ő így is? Azon gyönyör után, melyet a gondolatnál érezünk,
hogy kedvesünk mindenét nekünk köszönheti, van-e nagyobb, mint az, hogy
mi köszönhetjük neki minden örömünket. Ha a magában legközönyösebb tárgy
kedvesünk szerelmére int, ha, mit magunk körül látunk, mindennapi
életünk szükségeinek kielégítése épen úgy, mint mondhatlan boldogságunk,
attól jön, kitől azt pirulás nélkül elfogadhatjuk, mert a köszönet
kimeríthetetlen kincsét hordjuk keblünkben s érezzük, hogy kinek mindent
áldozánk, annak adósai nem lehetünk, van-e nagyobb boldogság a világon,
mint ez? S Vilma ott ült nyitott könyve előtt s perczek s órák múltak a
nélkül, hogy a boldog ábrándozó észrevenné haladásukat.
Nem úgy Erzsébet, ki lényegesebb foglalatosságai között az időről meg
nem feledkezhetett. A pulyka barnulni, a torta keményedni kezdett, s a
jámbor asszony, midőn szobájába ment, fejét csóválva látá, hogy az óra
nyolczhoz közeledik. Midőn végre ez óra is elmult s ő még sem jött,
midőn kinézve konyhaajtaján a köd s sötétség közt még a szomszéd ház
fala is alig volt látható, lelkét szörnyű aggodalom tölté el.
Bement Vilmához, kit azalatt anyja kérdései az órára figyelmessé tettek
s azzal könnyíte lelkén, hogy leányát vigasztalni kezdé. – Ákos
bizonyosan itt lesz nem sokára – így szólt – s az egyetlen baj csak,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 16
  • Parts
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 01
    Total number of words is 3962
    Total number of unique words is 2075
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    39.2 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 02
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 1892
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.2 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 03
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1992
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 04
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1952
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 05
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 1965
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 06
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1931
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 07
    Total number of words is 4179
    Total number of unique words is 1920
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 08
    Total number of words is 3984
    Total number of unique words is 2026
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 09
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 2068
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 10
    Total number of words is 4038
    Total number of unique words is 1959
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 11
    Total number of words is 3935
    Total number of unique words is 1905
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 12
    Total number of words is 4044
    Total number of unique words is 1904
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 13
    Total number of words is 3966
    Total number of unique words is 1968
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 14
    Total number of words is 3945
    Total number of unique words is 1943
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 15
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 2026
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 16
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1901
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    50.0 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 17
    Total number of words is 3898
    Total number of unique words is 1842
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 18
    Total number of words is 4096
    Total number of unique words is 1879
    35.4 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 19
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1961
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 20
    Total number of words is 4017
    Total number of unique words is 1948
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 21
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 2032
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 22
    Total number of words is 4127
    Total number of unique words is 1850
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 23
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 1957
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A falu jegyzője (1. kötet): Regény - 24
    Total number of words is 3833
    Total number of unique words is 1751
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.