A fáklya - 09

Total number of words is 4281
Total number of unique words is 1988
32.8 of words are in the 2000 most common words
44.8 of words are in the 5000 most common words
50.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
kibuggyant, mintha a vér pöttye lenne, csók. Oly fiatal volt s annyira
üde és természetes, az arcán semmi festék, se puder, a haja ketté
választva középen s rendkivül dus nagy haja, nagy hullámban fellobban a
fejtetőig a kontyba. A drága, a drága, mint egy kisvárosi szép
papkisasszony, egy szüzi szép angyali papkisasszony.
Egészen könnyben uszott a fiatalember két szeme s már alig bánta, már
nem bánta, ha észreveszik rajta, már nem birt uralkodni magán… A lány
odahozta a bort, különös ódivatu zöld parasztüvegben. Gyerekkorában
látott ilyen üveget, a parádi vizet szokták ilyenfélében adni. Ugy
megérezte ezt az üveget s olyan fájdalmak szakgatták a mellét.
– Szobát is drágám, – mondta egészen halkan, – szobát is kérek, – mintha
a szivéből szent szavak sisteregnének, a szerelem és epedés
fülemiledala.
– Igen, szobát, – mondta a lány, – szoba is fog kelleni, – s
visszaballagott a kis ablakig!
Kicsi hangja érdesebb volt s már amolyan kikezdett s ezt ő meghallotta
és előző gondolatát folytatta magában:
– Igy kellesz te nekem, igy kellesz, igy kellesz. Mert istenem, mi
volna, kár volna, ha nem volnál ilyen fiatal és szép… és angyali… büdös.
Egészen mámoros volt s nem tudta mit beszél, nem tudta, megijedt, hogy
nem-e hangosan beszél.
– Lehet a szobában megenni? A vacsorát.
– A vacsorát?
– Igen.
– Minek a…
– Gyere be velem…
A lány arca hidegebb lett.
– Nem lehet. Majd zárás után.
– Mikor zártok.
– Ma későn, a szeparéban vendégek vannak… A képviselő, meg a
rendőrkapitány…
– Gyere idébb.
A lány odahajtotta aranyosbarna fejét, a hajából olcsó parfőm tódult, de
a világ minden illatánál édesebb a fiatalembernek, aki dagadt cimpákkal
szagolta s valamit sugott.
A lány elhuzta finom, vékony félszáját s mosolygott s kéjesen meglibbenő
pillákkal intett igent.
Miklós a zsebébe markolt, s kikotorta a legnagyobb darabot az aranyak
közül s odanyomta a lány markába. Megfogta egy pillanatra a lány puha
kis kövér kezét s a testében villamáramok usztak.

II.
Az idő lassan, unottan állott. A másik sarokban három ur halkan,
unatkozva beszélt. Kisvárosi ivók voltak, akik egy félliter bor mellett
el tudnak ülni hihetetlen időkig. Az ember alig érti. Haza mehetnének és
lefekhetnének a kényelmes jó ágyukba, a feleségüket a hideg leli, hogy
az ember költ, a gyerekeik alusznak s a papa itt ül két másik papával, s
ül, csak ül s beszél és hallgat. S nem bir hazamenni egyik sem. Ha
otthon volnának, aludnának, itt ülnek, ébren, de ez éberlét az álom
testvére. Folyton ugyanazokat a dolgokat forgatják, kevés szóbőséggel,
kevés energiával. Szürke és monoton emberek, s szürke s halk életüknek
ezek a csöndes kirugások a szenzációi: oly megpihentető érezni azt, hogy
férfiak, akik a család rabigáját vonják egy életen át, de férfiak: s ha
akarják, ime itt ülnek éjfélig, éjfélen tul, mig csak haza nem küldik
őket innen: maga az, hogy fenn vannak, hogy a fehér gázláng mellett
virrasztanak, fehér abrosz mellett, szürke szivarfüstöt kennek a fehér
porcellánba, az hogy legalább szagolják az élet sötétebb oldalát,
savanyu erjedését, az hogy nézhetik azt a visszáját a tükörnek, amelyben
a bünök és sötét dolgok tenyésznek: ez mind azt az érzést kelti bennük,
hogy teljesebb az életük.
S a korcsmáros jelent meg néha, ez a különös ember, különös mesterség
sajátságos mivelője. Vastag és püffedt zsidó volt, apró s szurós szemü.
Az örökös éjjelezéstől egészen fakó s a husa lágy, szinte olvad. De
szivós azért, mint a spongya: az emberi lélek titokzatos belső felének,
a bünérzés ágyásának csaposa. Ez az ember szinte sohasem látja máskép az
embereket, csak mikor ki vannak mozditva nappali nyugalmukból, mikor
labilisabbá lett a lélek s szenvedéllyel keresi azt, amit rendesen ép és
egyensulyos lelki erői miatt, vagy morális kényszerből kerül. Ez az
ember felgyuló arccal köszönti a vendégét: a sátán bakterja idelenn.
Mikor az uj házas először lép be hozzá, megveregeti a nyakát, mint a
mészáros a keze alá kerülő bikának. S a vén korhelyt már oly cinikusan
kezeli, oldalba döfi egy ruddal, tudja, hogy az az övé, sokkal
biztosabban, mint ahogy tisztességes családanya valaha magáénak mondhat
egy férjet.
Mit szeretnek oly szenvedéllyel emberek ezen a helyen, amely annyira
undoritó és szennyes, ha csak pár percig bepillant az ember a sarkokba.
Takaritatlan, felgyült piszoktól, svábbogaraktól s poloskáktól nyüzsgő
telep minden zug, ahová a paraszt cseléd vastag, gyors seprüje el nem ér
s ez a szenny felgyült a lelkekbe is: csalás, fosztogatási vágy, aljas
üzletek, özvegyasszonyok elleni intrikák, ügyvédi furfangok,
váltóaláirások és az árvák kenyere van itt szétdobálva asztalon és
padlón, a városi fuvarozások, állások és pénzkeresetek rothadt héja
hever, mint a dinnyehéja, mikor már romlik, büzös és nincs ki kiseperje.
Ezek nem kivánják a tisztaságot, ezek falánkul és éhesen ülnek a
szemétdomb tetejére, hogy tovább rágcsáljanak egymás becsületén s kapzsi
és alacsony mozdulatokkal kirágják egymás alól s mások alól az
existenciát. Ezeket a kisvárosi nyomorult harcokat nem lehet tiszta
helyen végzeni, ennek alapfeltétele, hogy az elszánt embereket ne
feszélyezze semmi, s az eszes és zavarosban halászó korcsmáros, ha képes
volna maga is hideg és nappali nyugalommal élni felettük, mindannyiukat
pucérra foszthatná: de ő rá magára még szinte hatványozottabban hat a
szenny bora, amit árul, s ugyanolyan szerencsétlen vergődője ennek a
zsibvásárnak, mint vendégei. Példátlan az az erőfeszités, amit a tudás
hijján fejt ki az ember, pusztán vágyaitól üzve, hogy távoli célokat
elérjen s ezek az emberek csak az élet iskoláját járják: a leggonoszabb
mester, aki a hegyet ezerszer körüljáratja, visszafordit, eltérit,
megállit, leszakit, mélységbe dob s nem sajnál ujra meg ujra erővesztő
kapaszkodásnak uszitani s végül egyáltalán nem ereszt a célhoz. Mig a
kis zugkorcsmárosból nagyvendéglős lett s felépitette ezt a gipszes,
reneszánsz törmelékkel ékesitett földszintes épületet, amelynek a
homlokzatán három szobányi emelete is van, sután és félszegen,
befejezetlenül, rá kellett addig fizetni a fiatalságát, az erejét,
minden napját, minden erkölcsi morzsáját, pofon kellett veretnie magát
parasztoktól, leköpetni uraktól, hallgatnia kellett özvegyek átkait és
mindenkinek piszkát, akivel a legcsekélyebb üzlete volt. Hát miért?… Hát
más ut nem vezet a piaci házhoz?… A fiát kitanittatta: ma ügyvéd s
Budapesten él és finoman él és még nincs negyvenéves és simán és
előkelően, és meg nem sértve s tisztességben éri el a célt, hogy második
generáción már beküzdje magát egy család a legfelső társadalmi rendbe.
Meg lehet azt csinálni, csak az ember meg tudja szerezni az emberiség
egymás fölötti kasztjaiba való bejutást. S milyen olcsón megy ez: az
iskola…
Miklós már volt néhányszor itt s már egyetmást ismert a város és a
vendéglő karakteréből. Most kedvetlenül éledt fel kusza töprengéséből:
hirtelen rájött, hogy most ugyanugy kombinál adat és biztos anyag
nélkül, mint ahogy az értekezését irta.
Egyszerre tele volt megint saját magával: unta ezt a gyors elmejátékot,
amely oly könnyen viszi tévutra az embert, s magára eszmélt:
megjózanodva, félve nézett körül a lány után, akit már hosszabb idő óta
nem látott. Föl akart állani és menni aludni. Szomoru volt és bánatos.
Bántotta az előbbi rettenetes gerjedelem, amelyről érezte, hogy oly
erős, képes volna kivetni rendes medréből az életét… Mért nem tud lenni
szenvtelen és nyugodt, mért nem tudja elvégezni az élet dolgait ugy,
amint azok látszólag elő vannak irva, hogy elvégezhetők. Mért kell
minduntalan kivetődnie, minden irányból, amerre valami erő inditotta
volt.
Hogy végig gondolt néhány hónapos papságán, az önállóságnak néhány
hónapján, ijedten látta, hogy ez teljesen értéktelen és nyomorult
életszakasz volt. Rémes koplalások s még rémesebb elégedetlenségek
emiatt. Erőt megfeszitő agytörések s kétségbeejtő kijózanodás utána…
Mire mindez. Hát ő pap?… Mit csinált junius óta?… Nem ismeri a faluját,
nem ismeri az embereket: nem tudja, kinek mi fáj és hol?… Nem tudja,
hogyan kell rajta segiteni s nem tud szólani a bajoshoz és a
szenvedőhöz… Nem: az ő természete, az nem papnak való természet…
Hát kinek a természete való egy papnak?… Az apjáé?… Az is pap volt: s
egész életét ugyanigy töltötte el, félszegen és szerencsétlenül
beiktatva egy falu közepébe, ahol senki, de egyáltalán senki nem értette
meg őt: talán most későn, halála után, fiában találta meg életének első
megsejtőjét s szánóját… Vagy a nagyapja, aki nyilvánvalóan ugyanilyen
boldogtalan teremtés volt: nagyobb hiusággal s még nagyobb álmokkal
bevetve egy kis faluba s félszázadon át ugyanazokat a gondolatköröket
taposva, elégedetlenül, jobb fizetést, jobb társaságot, több és szebb
életet kivánva, szegény papok, szegény taposó malomba befogott igavonók…
S annak az apja: a szent ember, aki sok gyermekét szárnyára bocsátotta,
mint a gólya s tanitotta őket, hogy legyenek jók, becsületesek,
szófogadók, a felsőség iránt engedelmesek és hü papok… A szegény ős… Még
talán ennek az életében van valamely sugár a távol messzeségben: akiből
ennyire árad a családi gyertya fénye, az ha nem mással, példájával, mint
mintaszerü apa, talán összeköttetésben volt a falujával is… Mint egy
mindenre kiáradó szeretet… S hirtelen eszébe villant valami távoli régi
emlék, hogy az öreg atyusnak mindig kimaradt a kepéje: nem fizették, őt
sem fizették a hivek: hogy lehet akkor velük jóban lenni… Bizonnyal az
öreg azért menekült családi életének kis várába, gyermekei nagy
gondjához, hogy kárpótolja magát az élet nyomorusága s rideg támadásai
ellen…
Hát ki legyen akkor pap? Dékány Sámuel, a Dékány Sámuelek?… A kemény s
rideg üzletemberek, akiknek a papság pozició, az az archimedesi pont,
amelyből ki lehet forgatni a községet s a világot. Fábjánfalva különb
hely, mint Musa: akkor ő épen olyan gazda lehet, mint Dékány. Dékány
uram az ő helyében sokkal különb gazdálkodásba tudna fogni, mint a saját
falujában… Ha most tizennyolc marhája van, itt legalább huszonöt lenne…
De mi van a hivekkel? Mi van a papsággal?… Mi van a lelki dolgokkal?…
És hogy is van ez: egyik ember, a papi generációk gyermeke áldozata
valamely öröklött tehetetlenségnek s igy a falujának, anélkül, hogy
hasznára tudna lenni akár magának, akár másnak. A másik, a keményöklü
iparos fiu proconsula a falunak s vasmarokkal szed össze magának, amit
csak lehet… de hát ez pap-é?…
Ah, nincs már kedve játszani sem, örülni sem: legjobb volna meghalni…
Eltünni, elmulni, megszünni.
Ha most elmulik: mi marad utána.
Némi adósság: be nem vágott igéretek.
A lány bejött, különös himbáló lusta járásával keresztül ment a szobán
az ablakig, aztán az ajtóig, ment, hogy kimegy, előtte elhaladva,
egészen iparszerü szerelmesitő pillantást vetett oda s ő hirtelen ujra
föllobbant: még ezt a kéjt… aztán meghalni… A lány kinyitotta az ajtót,
kint sötét volt s erős szél csapott be az udvari ajtón át…
– Kérem! – kiáltott rá Miklós.
Ez visszanézett.
Intett neki: jöjjön közelebb. A lány betette az ajtót s visszalépett.
– Hova megy, – mondta Miklós rekedten.
– Megnézni a csillagokat, – mondta a lány aljas mosollyal.
– Megyek aludni… Mutassa meg a szobámat… – s parancsolóan nézett rá.
Amint felállott, a vendéglős a sarokban, mint egy nagy nehéz pók,
megmozdult.
– Maga hová megy? – rivallt a lányra, oly durván s rekedt hangon, hogy
Miklós lángvörös lett.
A lány engedelmesen kushadt meg s visszamaradt. De ő ha már elindult,
képtelen volt megállani, kiment.
Minden idege remegett, minden izma vibrált, egészen meg volt semmisülve
lelepleztében s kétségbe volt esve. Ah meg van fogva, a rengeteg pók
öblös vastag markában érezte magát, megfult az izzadt tenyér
vasszoritásában. Mit akar ez a gazember vele?…
Micsoda gyalázat ez! Kompromittálni akarja őt! a papot?… Holnap papi
gyülés, bizonyára többen is vannak itt kollegák… Mit akar vele ez a
zsidó.
Csunya és vad szél volt, az égen fellegek száguldoztak a csillagok
alatt. Egy lompos, félhülye fiu jött ki ugyanazon az ajtón, a táskáját
és a kabátját hozta. Szó nélkül vitte a hármasba. Mereven, értelmetlenül
bámult soká. A csontjáig keresztül fázott, csak akkor tért magához. Most
hirtelen erőt érzett magában, szembeszállani: nem, azt nem, hogy most
már mindenki packázzon vele… Ezt a gazt meg kell fojtani: ennek ki kell
tekerni a nyakát… Fujt és tüzelt s az agyára vérhullámok tolongtak.
Előbb ugy gondolta, hogy elbuvik, elmegy, lefekszik, látta hova ment a
hülye, ott a szobája, jobbra hátul a földszinten. Most fellobbant a dühe
s szembe kellett nézni a kutyával: nem, most nem pap, nem az istennek s
a szakadatlan türelmes lemondásnak szolgája, nem fog többet ember a
hátán taposni! elég volt… Álljon szembe, akinek dolga van vele… mit akar
ez a bitang… Már azt hiszi megfogott egy papot s azt most megnyuzhatja?
Nem! Annyira nem vak az ember, annyira nem ur rajta az éjszakai
szenvedély: hogy a nappalait mind eladja érte… És látatlanban nem irunk
alá több kötelezvényt… Jól van: akarsz valamit?… Ki vele: alku… Áh, ez a
sógora Bergernek… ez most valami bosszu az elmulasztott terminusért: a
mult hétre igérte a száz korona letörlesztését: de hisz irt neki
halasztásért… Igaz, a levele ugy volt irva, hogy válasz nem kellett rá,
apodiktice kijelentette, hogy most nem fizet, hiszen ő állapitotta meg
ezt a terminust is s felelet nem is jött rá… Ki tudja mi mindent
beszéltek össze már ezek, kisváros, pletyka: hm, hát már ott tartunk,
hogy a városi zsidók megitélték az embert, hogy ez egy eladósodott lump
fráter, akivel szemben minden szabad?…
Lángoló dühvel, de márványmerev arccal tért vissza a terembe, gőgös
volt, mint a bünös, mig azt hiszi nincs joga senkinek görbén nézni rá:
mert még nem jött napvilágra semmi… Még nem tudhatnak semmit…
Kellemetlenül érintette most, hogy oly alacsony a szék, az asztal
mellett trónuson akart ülni, az ártatlanság és a sértett önérzett
méltóságában.
Nem nézett oda a korcsmárosra, csak egyszer. De az oly tunyán és
közönyösen állott előbbi helyén, nekitámaszkodva a márványlapos
szekrénynek, hogy nem lehetett egy tekintettel sem belekötni. A lány nem
volt benn.
Lassan feloldódott benne az indulat s már nem volt olyan büszke és
kevély. Már belátta, hogy kis ember, szegény koldus s energiátlan senki.
Miért ne tegye vele mindenki azt, amit akar: hisz ő nem áll helyt
magáért. Ki kellett volna fizetni azt a száz koronát! Ki kellett volna
akkor is, ha… bármi történik… Inkább felvenni dupla pénzt: de az
adósságot terminuson kell megfizetni… Ha férfi volna, azt is tette
volna… Nem engedte volna, hogy tekintélye, hirneve csorbát szenvedjen:
ez mégis rettenetes és megdöbbentő, hogy idáig jutott… Egy levegőt kell
szivnia a hitelezője sógorával s érezni, hogy ez abszolut közönnyel mer
vele packázni: tudva, hogy egy nyomorult szegény flótással áll szemben,
akinek nincs kurázsija, hogy torkára forrassza…
Mit?… Azt, hogy bünt, hogy a bünözést, hogy a piszkot, a szennyet nem
engedte… hogy a papi palástot… ah!
Mégis jobb lett volna elmenni aludni… Jobb lett volna elaludni örökre…
Legjobb lett volna meg sem születni… Legjobb lett volna nem kezdeni ki a
lánnyal… Uhh, mégis egy papnak idáig sülyedni…
Amint egyre merevebben ült s érezte agyában a bor hatását, a szoba
szédülgetett vele s kábult volt a késői órában, megnyilt a különszoba
ajtaja s gyorsan, szinte futva kijött a lány.
– Tessék menekülni, – sugta a fülébe s tovább ment az ablakhoz, ugy
tett, mintha nem szólott volna hozzá.
Miklós elsápadt, csak aztán ijedt meg, mit is beszél a lány.
Merev, fagyos arccal, hogy a ráfigyelő kocsmárosnak imponáljon, intett a
lánynak:
– Kérem kisasszony!
Ez átvette a forralt bort s a tálcával visszajövet megállott előtte.
– Mi az? – förmedt rá.
A higgadtsága megzavarta az ijedt lányt, suttogva szólt:
– Ne tessék haragudni… labdáztam az arannyal… s elvették…
– Kicsoda…
– Aaa… a képviselő ur, meg a rendőrkapitány…
– Miért?…
Nagy szemet meresztett a lányra. Ez megkönnyebbülve keresztet vetett.
– Jaj istenem, ugy meg voltam ijedve, azt hittem, hogy…
– Hogy loptam? – s elmosolyodott a pap.
– Akkor tessék velem bejönni.
– Hová?
– Be az urakhoz.
– Én?… Mért?
– Csak. Hijják.
– Engem?
– Igen, azt mondja a nagyságos ur: tessék bejönni hozzájuk.
– Én?… Mi közöm nekem ismeretlen urakhoz… Azért mert aranyaim vannak,
nem vagyok én nagyuri lumpoló…
A lány felemelkedett, Miklós a mozdulatára megint észrevette friss
kivánatos testét, hogy kerül egy ilyen egészséges, naiv és szüzies
gyermek ilyen helyre…
– Pszt, – mondta hirtelen s a lány oda hajlott.
Miklós a korcsmáros felé intett egy gyilkos pillantásával.
– Mit akart ez az előbb? Mit orditott az elébb ez a gazember… a
vendéglős…
– Jaj nagyságos ur, meg kellett volna mondanom, hogy egy üveg pezsgőt
kell fizetni, anélkül nem szabad szoba,… a szobában… vacsorázni a
vendéggel.
Miklósnak mélyen leszállott a hősége, s aztán pirosság öntötte el az
arcát: szégyelte a hevületét, egy egészen egyszerü üzlet…
Mielőtt tünődhetett volna, kilépett a különszobából egy magas, fekete
bajuszos ur. Odalépett hozzá, jóviálisan s nagy hanggal mutatkozott be.
– Feketics… Legyen szerencsénk…
– Matolcsy Miklós ref. lelkész.
Felállott s erősen nézett a nagy ember szemébe.
– Nohát annál inkább, – mondta ez s széleset és nagyot kacagott. A
szájából pállott füstszag tódult, a fogai köze egészen fekete volt a sok
szivarfüsttől. Most is egy félszivar volt a kezében. Azt a foga közé
vette, akkor karon fogta Miklóst s becipelte. Akkora ember volt, akkora
marku, mint egy cirkuszi dijbirkozó.
A lány utána vitte félig üres boros palackját s a poharát.
Miklós kinos zavarban volt s mosolygott és maga sem tudta mért, gyötrően
félt.

III.
Amint beléptek, már azt várta, hogy éles szemmel s kutató
ellenségességgel fogják fogadni s kissé álmélkodva konstatálta, hogy
odabenn három ur ül, nevetve összebujva s halkan kacagva. Ő még mielőtt
meglátta volna, kik és mik vannak jelen, azonnal s görcsösen elszoruló
szivvel pillantotta meg az asztal tulsó sarkán az aranyát. Le volt téve
a fehér abroszra s világitott és csillogott. Miklós szédült és rémült
volt s legjobban azért rettegett, hogy ez meglátszik rajta. Az ő belépte
külömben semmi változást nem idézett elő, a beszélő ur tovább beszélt, a
másik kettő tovább vihogott a szavain s ők leültek, anélkül, hogy
bemutatták volna a bent levőknek, ő a rendőrkapitány mozdulatára
szerényen ült le az asztal végén. A beszélő fiatal ember sem emelte fel
a hangját a kedveért, s neki nagyon meg kellett fesziteni a figyelmét,
hogy megértse:
– Erotika csak kisvárosban van, a kamaszkor csak itt virit
istenigazában, a kutyafáját. Kérem képviselő ur, maga nem tudja
elképzelni mennyi szenvedéssel van egybekötve az első illuziók
elvesztése: egy szegény diáknál, akinek az apja is szegény ember és
semmiképen sem tud, bármennyire szeretne is, finom, egészséges, jó
cselédeket fogadni, akikkel a fiai is meg legyenek elégedve, szóval
nincs és nem lehet és na… jön a Feri s azt mondja: a Gyöngytyuk-utcában
Sternéknél van egy lány… na… lehet… na eccóval… Hát kérem képviselő ur:
az ember éjszaka nem alszik: mihelyt lehet, kiugrik az ablakon,
mezitláb, a cipőjét az ember a hóna alá fogja s kimászik az udvarba. S
utána a Feri, az ember átmászik a keritésen, jó szöges, az ember
elrepeszti a nadrágját… s gyü, végig az utcán. No de most hol laknak a
Sternék? Azt előre kellett volna megtudni a fütyülőjét!… Sorra ráfogják
minden lehetséges házra, hogy itt. Végre egy házban megállapodnak: ez
az. Na most bemenni. Most aztán be kell menni. Hát eredj be te… Eredj
te… Na, képzelje el képviselő ur, hogy az elsőség az nem számit… sőt… S
egyszer csak bent van az ember egy idegen udvarban, no most mi lesz?…
Itt vagyunk… püff… Most betörjem az ablakot? kérem képviselő ur a
kamaszkor leggyönyörübb vonása, hogy abszolute semmivel sem gondol:
megragadja egy rettenetes vágy s kiröpiti, ki… Fut, megy, mint az őrült,
számitás és cél nélkül… Kérem: most aztán falba ütődik az ember, az
ember örül, hogy nem tört be a homloka s nincs más mit tenni: szépen
visszamászni a Sternék keritésén, mielőtt valaki észrevenné, aztán
végigügetni a falun, bemászni haza, most elreped az ing is, ujra levetni
a cipőt, be az ablakon s lefeküdni… Megvolt a kaland… az első…
Előadásában volt valami ellenállhatatlan komikum, egyetlen szava sem
tünt el hatás nélkül. Csak ő ült komolyan és mélyen ülő szemei mereven
dermedtek rá hol erre, hol arra, leggyakrabban az aranyra, amely, mint a
mágnes huzta a pillantását. Néha megsejtett valamit abból, amit a
beszélő mondott s távolról elmosolyodott, aztán megint komor és merev
arccal hallgatott. Ellenben az urak fojtot kacajjal, minden ellenállás
nélkül fogadták az előadást, a képviselő ur nyájas, kedélyes, kopaszodó
ur, akinek vékony bajusza feketére volt festve s lila volt, fekete haja
töve is lila, cimpája folyton remegett s mint egy vadállat nyalogatta a
száját. Miklós hirtelen, anélkül, hogy valaki, vagy valami
figyelmeztette volna, ráismert: ez Arday…
A fiatalember, aki ideges és sovány fekete ember volt, s tele a társaság
legbecsesebb tulajdonságával: a nagyszerü előadó érrel, egy ennél még
furcsább vizitet mondott most el, a koszos és repedtsarku házicselédnél,
amely hasonlóan eredménytelen kirándulás volt, mint ahogy a
villamárammal meglóbált aranyfüst látszólag eredménytelenül leng a
légüres térben, aztán mintha odaért volna, ahová indult:
– Most vagyunk végre a célnál, – mondta s azonnal uj nagy nevetést
keltett, – a kaszirnő!… Az emberi kor első nagy stációja!…
Ezek az urak, akik az élet bőségében már a végén voltak ugylátszik, a
kiélésnek, most bortól, gőztől, éjfélutáni idegességtől fütve, minden
szót rakétázó kacagással vettek. Miklós azonban komoly volt, disszonáns
volt neki ez az egész. Komor volt, mert nem mutatták be. Egyáltalán
senki sem pillantott még rá. Igaz, mindenki a beszélő malacságaival van
elfoglalva… de neki nem kellett volna igy leülni közéjük, félretolva és
lényegtelenül, mintha egy pincért ültettek volna le maguk mellett… Nőtt
a dühe: már megint az égett benne, hogy persze, vele szemben minden
szabad… Ővele mindenki packázhat: ennek a sihedernek, – mert ki lehet
ez, aki itt mulattat és udvari bolondot játszik, ennek a szavait nem
lehetett volna egy pillanatra félbeszakitani, hogy őt üdvözöljék, hogy
őt bemutassák, hogy befogadják, ránézzenek?… Összeszoritott foggal s
összehuzott szemmel nézte az urakat, akik karéjban vették körül az öreg
urat, a képviselőt s szemmel láthatóan mindhármuknak az volt egyetlen
ambiciója, hogy neki mulasson, az ő kedvére, az ő hangulatának
emelésére. Az öreg ur alig-alig, vagy halkan s dühitően fölényesen
mosolygott s kéjjel szopogatta az egyre merészebb és egyre bujább
beszédet, amely egy kis maró vitriollal volt leöntve, a vidéki élet
szatirája volt benne, sőt a mélyén az emberélet kritikája, a férfiember
nemi ösztöneinek megvetésre itélt galádsága sistergett ki a szavak
megül, de elsősorban mulatságos volt és fonák:
– És akkor azt hallja az ember, hogy a szobaasszony elmegy, uj
szobaasszony jön… Micsoda forradalom, az egész város minden férfia fel
van huzva: mit… elmegy? a régi?! Senki sem szól, csak a szemek
szikráznak, nem érteni: mindenki szórakozott, a trafikban elmaradnak a
viccek és háromszorra sem tudja az ember megszámolni, amit visszaadtak a
forintból… S jön egy nagy és sárgára festett haju nő… az alkapitány
joga, hogy kimenjen elébe az állomásra s mire bejön… az egész város
irigyli…
Miklós sötét lett: ő még valóban szüz és ártatlan férfi volt, aki soha
még ennyire férfitársaságba nem került… Nem állotta, ő is kénytelen volt
fojtva nevetni a furcsaságokon, amelyek a legválogatatlanabb
kifejezésekkel kezdtek előre haladni, hanem megérezte azt a
visszásságot: nem, ez kellemetlen, igy pőrére vetkőzve látni egy
képviselőt, egy öreg urat, két komoly s a városban számottevő uri
embert, az egyik a rendőrfőkapitány, a másik a takarékpénztár
igazgatója, akire szintén ráismert… Már egyszer tudniillik gondolt arra,
hogy a takaréktól kér kölcsönt, abban az időben távolról mutatták neki
ezt az urat, hogy ettől függ a dolog… De ez akkor az utcán ment, ő a
Berger boltjában állott az ajtóban s amint átpillantott a másik oldalra,
ott ment, komolyan, kövéren, fehér mellényben, széles arany óralánccal
egy erős uri ember, szürke kalapja volt az egyetlen kissé kicsapott s
kackiás, amely az élni szerető embert jelzi most utólag előtte: de akkor
oly komoly, félelmes és tekintélyes ur volt, hogy százszor inkább alázta
meg magát a szürke és ismeretlenség ködében topogó kis zsidóember előtt
kölcsönkéréssel, minthogy csak el is képzelje, hogy a napfényre kilépjen
s a takarék fényes tükörüveg ablakai mögött kilincseljen parányi
személyi hitel után… S most ez az ur hirtelen ilyen közel került hozzá,
kivörösödött arccal, hogy élvez, hogy figyel, s mint a többi ur, mint
mindenki itt, egy pillanatra sem feledte, hogy egyuttal folyton a nap
felé forduljon lényének szirmaival, mint a napraforgó az esőben, szélben
is egyre a napot keresi: mindenki az Arday melegében s boldogitó
jelenlétében sütkérezett.
Miklósban mély és keserü fölháborodás gyült fel: a plebejus gőgje,
fölfelé. Ő a parasztot azért gyülölte meg, mert hiába akarta fölemelni
magához, ahány kisérletet tett, mindig csődöt mondott az akarata, hogy a
falusi kis embert emberi méltóságára figyelmeztesse, jósággal és emberi
szivvel való életre: az be volt gubózva valami gonosz indulatba
mindennel szemben, ami felette volt, s most ő ugyanezt érezte fölfelé…
Nem akart és nem, és nem akart betörni földi ember alázatos imádatába,
ami pedig ime itt előtte süstörgött és pezsgett az Arday személye előtt.
Azzal a titkos sugárzással voltak előtte, ahogy a hivő az istent érzi
ihletett perceiben mindenütt jelenvalónak és hatónak s az isten kedvét
keresi szive titkos rebbenésivel. Ugy keresték itt ezek e hatalmasnak
kegyét. S ez hogy ül közöttük. Fölényesen és egyszerüen, lezser
mozdulattal, a szék karján elterülve, kissé unva mindent, csak most ezt
a diskuráló fiatal embert, ez ki lehet? csak ezt élvezve, mint egy finom
és idegen italt…
De már nagyon látta őt s épen e legelső pillanatban s azok után, amiket
már is tud róla… Egy ilyen aljasságokban dőzsölő, egy ilyen tisztán
nemiségekben kéjelgő lélek hogyan álljon népek fölött, hogy legyen
vezetője vagy fölöttese a népnek. Mit várhat ettől a paraszt egyebet,
mint a legteljesebb megvetést, mint azt, hogy annyiba veszi, mint a
teheneit s barmait.
Keserü pillantása megint csak az aranyra tévedt s amint az megcsillant
előtte, annak a fényénél hirtelen megértette, hogy ezek róla beszélnek.
Egész arca lángolt tőle: onnan indult ki a kisvárosi erotika
megbeszélése, abból az egész, hogy ő aranyat adott a kasszirnőnek…
Halálos hideg verejték gyöngyözött a homlokán.
Most bejött a lány s amint belépett, az urak nevettek.
Tálcán a Miklós vacsoráját hozta. Ő ingerült lett, bosszantotta, hogy
ilyen későn hozza, már el is felejtette, már ugy hozzászokott a
koplaláshoz, hogy mostani izgalmában eszébe se jutott volna, hogy a
reggeli óta alig evett. Idegesen intett a lánynak, hogy tegye a másik
asztalra, még mindig várta, hogy bemutatják, vagy valamiképen csak
elintézik.
Kis csönd lett, mintha mégis megzavarodott volna a beszéd, vagy csak
pihenő volt ez a társaságnak?
– Egy jó szivart, kis muff! – mondta a csöndben a képviselő.
– Igen! – szólt a lány s már futott, mintha megijesztették volna.
Miklós felállott s mérgesen, szó nélkül átment a kis asztalhoz. Ott volt
a tányér, a kis vendéglői tálon a szép sertéskaraj párolt káposztával,
de nem volt sem kés, sem villa.
– Buta, – mondta magában.
Az urak hallgattak, mindenki maga elé nézett. A késő éjfélutáni csönd
volt ez, mikor a legélénkebb hevességü izgalmas kacajok közben az idegek
leszerelődnek, elfáradnak s a figyelem más térre csapódik.
– Azért szerettem volna jelen lenni képviselő ur, – mondta a fiatal
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A fáklya - 10
  • Parts
  • A fáklya - 01
    Total number of words is 4214
    Total number of unique words is 1909
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 02
    Total number of words is 4229
    Total number of unique words is 1845
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 03
    Total number of words is 4352
    Total number of unique words is 1861
    31.4 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 04
    Total number of words is 4230
    Total number of unique words is 1925
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 05
    Total number of words is 4139
    Total number of unique words is 1875
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 06
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 1928
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 07
    Total number of words is 4237
    Total number of unique words is 1926
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 08
    Total number of words is 4116
    Total number of unique words is 1852
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 09
    Total number of words is 4281
    Total number of unique words is 1988
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 10
    Total number of words is 4127
    Total number of unique words is 1961
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 11
    Total number of words is 4017
    Total number of unique words is 1949
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 12
    Total number of words is 4194
    Total number of unique words is 1858
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 13
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 2024
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 14
    Total number of words is 4223
    Total number of unique words is 1874
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 15
    Total number of words is 4125
    Total number of unique words is 1788
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 16
    Total number of words is 4322
    Total number of unique words is 1948
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 17
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1801
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 18
    Total number of words is 4237
    Total number of unique words is 1734
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    55.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 19
    Total number of words is 4247
    Total number of unique words is 1911
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 20
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 1903
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A fáklya - 21
    Total number of words is 391
    Total number of unique words is 259
    55.1 of words are in the 2000 most common words
    66.6 of words are in the 5000 most common words
    71.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.