A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 16

Total number of words is 4194
Total number of unique words is 2068
31.3 of words are in the 2000 most common words
43.0 of words are in the 5000 most common words
49.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
érkezének s vezérüktől nekem egy levelet hozának. – Ezen levélben a
templomos lovagok felajánlják nekem, hogy a császárt, a keresztyének
fővezérét, nekem kezemre szolgáltatják, elárulva azt a helyet, a hol
fürödni szokott, hogy őt ottan elrejtett harczosaimmal elfogassam, vagy
megölessem; – a mely ajánlatra én Malek Kamel szultán ezt itélem és
válaszolom:
Ti, két templomos lovagok, árulók vagytok a ti uratok ellen, a ki nekem
ellenségem, de ti nektek vezéretek. Azért én titeket, a perjeltek
levelével a szügyeteken, kalitkába zárva visszaküldelek a ti uratokhoz,
a keresztyének fejedelméhez, ő lássa meg, kik vagytok? és mit tegyen
veletek! – Ezt itéltem én Malek Kamel, szultán.
Dicsőség Allahnak, az egy igaz Istennek, és az ő prófétájának az
örökkévalóságig.»[9]
A mint az itélet fel lett olvasva, a kút négy szögletén álló
trombitások, a világ négy sarka felé fordítva török sipjaikat,
rázendíték a bünösök gyászindulóját; az azopardok megragadták a
pelengéről levett árulókat s egy elefánt hátára csatolt vas kalitkába
bezárták mind a kettőt, fegyveres lovagok nyitottak a néptömeg között
utat.
Mária emelkedni érzé a szivét az egek felé. A ki ez itéletet hozta, több
volt, mint igazságos: az nemes lelkü volt.
A nép zúgott, mint a tenger, s a hány fej, annyi ököl emelkedett a
levegőbe, fenyegetőzve.
– Kire zúg így a nép? kérdezé Mária a szolgának öltözött dái áldoáttól.
– Bizony nem az elitéltekre.
– Hát kire?
– A kalifára.
– Miért? Hisz ez dicső, nemeslelkű itélet volt.
– Azt ebben az egész nagy sokaságban egyedül te magad tudod.
– No hát tudja meg mindenki! Vitess oda a fekete kúthoz!
– Mit akarsz?
– Szólni akarok a népnek.
– Szeretem a bátor asszonyt. Tedd meg. A szultán is meghallja.
Azzal parancsot adott a nagy botos kisérőknek, hogy csináljanak utat a
palankin számára.
«Helyet a kék-kezű asszonynak!»
Ez a kiáltás varázserővel birt. E név alatt ismerte már minden nyomorult
Damascusban Máriát. Engedték őt a fekete kútig vitetni.
A szökőkút már ekkor újra fellövelte vizsugarát, a hogy szokás az itélet
végrehajtása után. Máskor vért mosott le a fekete kőről, mostan
szennyet.
Mária felszökött a palankinból a kútmedencze párkányára, égszinkék jobb
kezét a magasba emelve, s bátor, erős hangon kiáltá a népnek arabul:
«Damascusiak. Egy Istent hivők! – Ti mindnyájan vakságban szenvedtek.
Nem látjátok meg a napot az égen. Van-e fényesebb nap a fejedelemnél, a
ki ellenségét nemes tettekkel győzi le? Malek Kamel szultán kardja elég
hatalmas volt mindig; orgyilkos tőre nem szennyezi be az ő kezét.
Ő megveri az ellenségét, mikor pánczélban van, de nem rohanja meg, mikor
mezitelen. Dicsőségének fénye elvakítja még az ellenségét is, s ti ezt a
fényt nem akarjátok látni. Jőjjetek ide, én meggyógyítom a szemeiteket:
mossátok meg ebben a vizben, a mit kezemmel megszentelek: a mindenható
egy Isten nevében!
S azzal kék színű jobb kezét a szökőkút vizsugarába tartá, a míg az
fehér lett, mint az alabástrom.
Damascus ősidők óta mindig a csodatételek hazája volt, igazi és hamis
csodatételeké. Elkövették azokat próféták, szentek, kalifák és
szemfényvesztők. Hivőkre mindig akadtak.
Egy bátor nőnek merész megjelenése, megragadó beszéde a néphez, ott, a
hol nőt nyilvános téren beszélni nem hallottak soha, a felizgatott tömeg
kedélyét egyszerre megfordítá. «Szálem! szálem!» üdvkiáltás hangzott
feléje minden oldalról, s tódulva jött a nép a fekete kúthoz, a
csodatevő kéz által megszentelt vizben megmeríteni az arczát.
Az üdvkiáltás zsivajában egészen elveszett a szava a kalifa fősheikjének
Fakredinnak, a ki az erkély ballustrádjáról előkiáltá, hogy a szultán
maga elé hivatja amaz ismeretlen asszonyt, ki a fekete kútnál beszélt. –
De a legközelebb állók meghallották mégis, s a parancsszó szájról-szájra
elszármazott egész a fekete kútig. Ott aztán a palankint asszonyostul
együtt felemelte a nép a feje fölé, s úgy úszott a zsellyeszék, mint
csónak a tengeren, ezernyi kéztől tovább hajtva, míg a szerály kapujához
ért. (A dái áldoát elmaradt.) Máriát a kapu alatt várta a szerály
háremőre, az eunuchfőnök s szolgáival, hordszékestül együtt viteté fel a
lépcsőkön, (nő lábának nem szabad a hideg márványt érni). A szultán
elfogadó termének ajtajában ki kellett szállnia s a puha szőnyegekkel
takart, drágakövekkel tarkán kirakott falazatu terembe lépnie.
A keleti satrapa termének minden pompája nem hatá meg Máriát, ámbár
elmondani sem tudná mind azt, a mit látott; de megragadá magának a
szultánnak a tekintete. Valami emberen tuli fenség volt annak az
arczvonásaiban, mintha egy tökéletes férfialakba egy angyal lelke szállt
volna bele. Tekintete merészebb minden férfiakénál, de az olyan
merészség, melynek mindenki kénytelen megadni magát, melynek súlya alatt
a gyönge összeroskad, de térdre estében az a megnyugvás kiséri, hogy
hiszen az, a ki előtt elbukik, bizonyosan fel fogja emelni.
Malek Kamel, a mint Máriát megpillantá, hevesen lépett le trónja
grádicsáról s oda sietett az eléje boruló nőhöz, megragadta annak a
karját s felrántá őt a szőnyegről, e szót lihegve: «te vagy az?» (E
hangban annyi fenyegetés volt! oly keserű szemrehányás!) Mária arcza
azzal a vékony arany szövetű keleti fátyollal volt takarva, mely
közelbül az arczvonásokat sejteni engedi, a nélkül, hogy egészen
elárulná, távolból egészen elrejti. A kalifa heves kézmozdulattal
fellebbenté ezt a fátyolt, úgy hogy a nő ijedtében elsápadt. – Hanem
aztán csüggedten ejté le a karját Malek Kamel s arczán egyszerre valami
méla búskomorság borongott át: «nem, nem te vagy! sóhajta fel; ámbár
nagyon hasonlítasz hozzá».
Azzal inte a kezével, megérté mindenki a kézmozdulatot: egyedül hagyták
a nővel.
– Kérlek, ne remegj! monda a kalifa, szelid, vibráló mély hangon, – ne
hidd, hogy valami tébolyulttal van dolgod; sem azt, hogy erőszakoskodó
kényúr előtt állsz. A szokatlan fogadást magyarázza meg az, hogy alakod
hasonlít azéhoz, kit egyszer nagyon szerettem, s a kinek a nevét nem
szabad előttem kimondani többé. – Azért kérettelek, hogy jönnél ide,
mert van egy kedves gyermekem, a ki szemeire szenved, azt mondják, te
csodatevő szerrel birsz; ha igaz, gyógyítsd meg. Azt adok jutalmul, a
mit kivánsz tőlem.
E biztatásra egyszerre kipirult az arcza Máriának, s hogy ezt a kalifa
is észrevehesse, egészen hátraveté arczáról a fátyolt s biztos diadaltól
ragyogó tekintettel mondá:
– Én bizonynyal meggyógyítom gyermekedet, vezettess oda hozzá.
– Vezetlek magam, monda a szultán, s kaftánja ujjának hajtókáját egész
az ujja hegyéig kezére takarva, úgy nyujtá azt Máriának, hogy tegye rá a
maga kezét.
Egy alacsony, szinaranyból vert ajtón át a szerály hárem-osztályába
vezeté Máriát; fénytől csillogó, illattól elárasztott termekbe, miknek
boltozata lazúrkővel volt kirakva, pilléreik malachitból, élő virág,
virágnak szőtt selyem, s valamennyi között a föld legszebb virága, az
asszony. Egy egész kert, nem! egész erdő bűbájos szépségekből, a föld
minden nemzeteinek leányai együtt, a jaspis fekete négertől az
alabástrom arczu, aranyhaju kelta szépségekig.
A kalifa nem időzött a mulatságok termeiben, a mik tánczra, énekre,
fürdésre voltak berendezve, a miknek falai köröskörül tükrökből álltak,
a miknek szökőkútjai rózsavizet fecskendeztek, a miknek márvány
medenczéibe arany oroszlánok okádták a kristálytiszta vizet, a minek
bezárt pálmaligeteiben tarka madársereg repkedett; – hanem elvezette
Máriát egy kis damasztfüggönyökkel elzárt benyilóba, mely felülről
kapott sötétkék üveglapon keresztül világot. Ottan feküdt prémekkel
kibélelt arany nyoszolyában egy kis fiucska, talán három éves, alig
több, szép, mint egy kis Ámor, piros teli arczú; s épen úgy bekötött
szemű, a hogy azt a kis istenfiút festik.
A hatalmas úr, a győzhetlen kalifa nem bírt megszólalni; csak a
szemeiben megjelenő könny mondta Máriának, hogy az a gyermek ottan.
A szultánnak nem volt több fiúgyermeke annál az egynél.
És azt meglepte az egyptomi csoma. A nagyapja csókjától lepte meg, a ki
szintén abban szenved.
Mikor Mária odahajolt a gyermek fölé, hogy a köteléket levegye a
szeméről, az örömrepesve szólalt meg:
– Hát visszajöttél, anyám?
Ennél a szónál a kalifa a két öklét a homlokára szorítva, szótlanul
rohant ki a benyilóból s nem tért vissza a hárembe, csak este felé.
Akkor ismét felkereste a gyermek fekhelyét. Az már aludt. Mária ott ült
az ágya mellett.
– Meg fog-e gyógyulni? kérdezé az apa.
– Isten segélyével minden bizonynyal. Már nyugodtan alszik. Ez az első
jele a javulásnak. A míg a szemgyuladás kínozza a kórt, addig nem tud öt
perczig szunnyadni a nélkül, hogy felriadjon a szúró fájdalomtól. Most
már egy órája, hogy alszik.
– Megengeded, hogy én is itt lessem, meddig tart a nyugodt álma? kérdé a
kalifa szeliden. Most te vagy az urak urnője! Hogy tudtad őt elaltatni?
– Meséket mondtam neki. Azt kivánta tőlem. A szép mesét a «zengő
almákról», a miket az anyjától hallott. Elmondtam neki, a hogy én
tudtam. «Máskor ezt másként mondtad! de így is szép» jegyzé meg rá.
– Hát most én mondok neked cserébe egy mesét, szólt a kalifa. Ennek a
gyermeknek az anyja volt az én kedvencz kadínám. Még ha másra néztem is,
csak ő rá gondoltam, oly nagyon szerettem. Egyszer egy keresztyén lovag
esett fogságomba, kinek a balsorsban is megtartott büszkesége megnyerte
tetszésem. Feloldoztam lánczaiból, palotámba hoztam, barátommá tettem.
Víg czimbora volt; mulatságos bajtárs, tudott dalolni, mesélni,
tréfálni, velem vitatkozni, a hogy a saját emirjeim egyike sem tud.
Tréfájában nem volt bohócz, merészségében nem volt paraszt,
bölcselkedésében nem volt unalmas. Nagyon megszerettem. Olyan szabadon
járt-kelt palotámban és palotámon kívül, mint a szaraczén sheikek
bármelyike. Nem tartá őt fogva semmi, csak a becsületszó. Rá mertem
volna bízni az álmomat, rá a kardomat, a kedvencz paripámat. Bizonyos
voltam felőle, hogy meg nem csal, meg nem lop, meg nem öl. És ez az
ember mégis megcsalt, meglopott, megölt engem, a legkegyetlenebbül. Egy
éjjel elszöktette a hárememből a kedvencz nőmet. Nem futhattak messze,
beduin lovasaim a pusztában utolérték őket. S azóta ennek a gyermeknek
nincsen anyja.
– Te megöletted őket?
– Nem. Esküvésem tartja, hogy én miattam soha fogolynak és asszonynak
vére ki ne hulljon. Az áruló, hitszegő barátot, a szökevény foglyot
elküldtem az apámhoz, Malek Adel szultánhoz, a kit nem lehet megcsalni,
a hűtlen asszonyt pedig a puszta egyik oázába zárattam, a hol nincs kit
megcsalni. – Már most tudod, hogy miért mondta ez a gyermek, midőn
átölelted: visszajöttél anyám? s miért rohantam én el innen erre a fájó
kérdésre?
A gyermek fölébredt. Mária levette szeméről a köteléket, megkente a
szemeit a gyógyírral s friss borítékot kötött rá. Arra ismét elaludt a
kis szenvedő, s jót álmodhatott, ajkai megnyiltak, elkezdett nevetni.
A szultán odatérdelt az ágy elé s úgy nézett, gyönyörtől ragyogó
arczczal a gyermek ajkaira.
– Látod? Látod? monda a nőnek. Ez a paradicsomnak a nyilása: egy
gyermeknek az ajka, a ki álmában nevet.
Mária nagyot sóhajtott, ő ezt a paradicsom nyilását nem látta soha, neki
nem volt gyermeke.
A kis Nurgehán szemgyulladása a szokottnál makacsabb volt, a teljes
felépülés sokáig tartott. Mária ez idő alatt teljesen megismerkedett a
szultán háremének rejtélyeivel.
Egészen másformának találta azt, mint a minőnek a mondák hiresztelik.
Nincsenek ottan szerencsétlen nők, eltitkolt szenvedések, könnyek árán
megvásárolt gyönyör. Gondtalan, szenvedélytelen élet az ott; táncz,
mulatság, mesemondás, virágok ápolása, beszélő madarakkal, tánczoló
majmokkal enyelgés, bűvészmutatványok, sáskaviadal; uszás, csónakázás,
azután pipere, cziczoma; egész nap nyalánkság, csemegék, sorbeth,
dulcsásza, nádmézfogyasztás; csupa élvezet közt telik el az élet! s a mi
a világban annyi kéjt, fájdalmat teremt, a szenvedély, az ide se egy
sugárt, se egy árnyékot nem vet. A szultán háreme csak abban külömbözik
egy nő-kolostortól, hogy az egyikben szomorú énekeket dalolnak, a
másikban víg nótákat énekelnek. A szultán olyan közöttük, mint a
gyermekek között az apa. Ha valakit remegni lát maga előtt, még a
kezéhez sem nyúl hozzá. Valamennyien mind bálványozva emlegetik. Ha egy
arczot szomorúnak lát a többi között, kikérdezi, hogy mi baja? Ha a
szive fáj, utána jár, ki lehet az, a ki után sóhajtozik, s aztán ad neki
gazdag kelengyét; férjhez adja, mint apa a leányát. Nem lehet itt
boldogtalan senki.
Mária sokszor mondá azt, hogy az emberek úgy élnek itt, mint a
paradicsomban. S aztán nehéz szemrehányásokat tett magának azért a
gondolatért. – Hisz az épen az ördög incselkedése, hogy a poklot
olyannak mutatja, mintha az volna a paradicsom. – Ez az igazi pokol
itten! Nem azok, a mik gyötrelmekkel voltak tetézve, kínok változataiból
felhalmozva, hanem ez, a gyönyörűség háza, ez az igazi kárhozat pitvara.
Nem olyan az igazi ördög, a milyennek festik, kecskeszarvakkal,
lólábakkal; hanem ilyen, mint ez; azzal a szelíd, hódító tekintettel: a
ki nem ragad el hegyes karmokkal, csak elkábít igéző szemekkel, míg a
lélek alá szédül a mélységbe. – Ezt a mélységet rettegd.
Hetednapra egészen meggyógyult a gyermek. Az éjt végig átaludta, a mi a
felépülés jele.
Mária tudatá a kalifával, hogy ma kihozhatja a sötét szobából a
világosságra a kis Nurgehánt s a köteléket végkép leveheti a szemeiről.
Azt a termet, a hol ennek végbe kellett menni, telerakták nagy
virágkádakban növelt pálmákkal, babérfákkal, miknek sűrűjéből a kiváncsi
asszonysereg fejei kandikáltak elő, mint megannyi szeráfocskák a
felhőhasadékok közül.
Malek Kamel szultán nem várhatta, hogy a fiát előhozzák, maga sietett a
kis szobába érte, s a karján hozta ki Mária elé.
Mária lebontotta a gyermek szemeiről a köteléket, s a mint azt
eltávolítá, a gyermek bámulattól karikára nyilt szemein nyoma sem volt
már a kórnak, olyan tiszták voltak azok, miként az ég Damascus fölött.
Az a sok asszonyfő ott a bokrok között örömében nevetett; a kalifa
örömében sírt.
A gyermek pedig első tekintetével látó szemeinek Máriát kereste, s míg
térdeit apja tartá átölelve, ő a kis karjaival a hölgy nyakát ölelte át,
s örömkaczajtól reszkető hangon kiálta:
– Anyácskám! anyácskám! hát mégis visszajöttél! De jó, hogy
visszajöttél! Azért fájt a szemem, hogy nem láthattalak.
S minden mondásnál odacsattantá az ajkát (azt a paradicsom nyílását) a
félreismert nő ajkaihoz.
Mária maga is oly boldognak érezte magát e gyermeköleléstől, ez édes
csókoktól, a miknek zamatját eddig nem ismerte. Egész önfeledten ölelé ő
is keblére a hizelgő kis teremtést, ki őt boldog csalódásban anyjának
nevezte, s pillanatokig ő maga is annak hitte magát. «Ugy-e most már itt
maradsz, nem mégy el?»
Malek Kamel szultán megfogá gyöngéden Mária kezét s így szólt hozzá
érzelemtelt hangon:
– Hallod, mit kérdez e gyermek? Az «én» kérdésem ez. Itt maradsz, nem
mégy el? Légy ő neki anyja, s légy nekem az, a mi az anyja volt. Olyan
boldoggá teendlek, a milyen nő soha e világon nem volt. Megosztom veled
a trónomat, s arczképedet az enyimmel egyesítve veretem pénzeimre, a mit
még kalifa felesége meg nem ért soha. Nem gondolok kivüled asszonyra,
még arra sem, a kit gyűlölök; még a gyűlöletet is elhagyom éretted, a mi
nehezebb. Betegség az, a mi lassan öl, megvénít, halottá teszen. Ha már
a gyermekem meggyógyítád, gyógyíts meg engem is. Másnak király vagyok,
neked rabod leszek. Maradj itt a gyermekem anyjának.
Mária úgy érzé, mint a ki a vizbe tekint s az eget látja benne. A
mélységgé vált magasság leszédít!
Ez, ez itt a legvészesebb pokol! A mi gyönyörrel, hatalommal,
bálványoztatással kinálkozik.
Nem hagyta a lelkét leszédülni.
Odaborult a szultán lábaihoz.
– Óh szultánom, te, kinek mellékneved «igazságos». Légy itélőbiró ez
órában köztem és közötted. Tenger az a jóság, a mivel te engem, minden
érdemem nélkül megkinálsz; tenger, csupa édességből, de a másik
serpenyőjében az igazság mérlegének van egy keserű csepp. Mondd meg, nem
nyomja-e le ez az egyetlen csepp azt az egész tengert. Ez a keserű csepp
egy fogoly férjnek a folyton hulló könnye. E könnyet felszárítani
keresztül utaztam én már száz poklokon, – keresztül megyek még a te
paradicsomodon is. Te nekem jutalmat igértél, bármit kivánjak is, ha
gyermeked meggyógyítom. Nekem férjem van te nálad, rablánczon,
fogságban. Nem kivánok én mást, őt add nekem vissza.
A kalifa magasra emelte arczát s meghatva válaszolt:
– Igazad van. Az a keserű csepp lenyomja az édesség tengerét. A börtön
fenekén szenvedő férj – több, mint a trónján ülő kalifa. – Hogy hivják
férjedet?
– Lebée László lovag.
E névre, mint a nyillal talált oroszlán, ordita fel Malek Kamel, egész
arcza kikelt alakjából, szemei szikráztak őrjöngés tüzétől.
– Átkozott legyen e név! ő volt az áruló, ki engem meggyalázott, ki
gyermekem anyátlanná tette! A kigyó, a ki megmart!
Mária e szóra azt hivé, hogy az ég szakadt a fejére. Sápadtan, mint egy
haldokló, roskadt össze a földön.
Malek Kamel lehajolt hozzá, s fejét kezébe emelte, és a nő szenvedélytől
dúlt arczába nézett.
– És ezt az arczot tudta ő elfelejteni, mormogá keserű haraggal. – Te
száz pokollal daczoltál miatta, hogy őt kiszabadítsd s ő megcsal téged,
a mikor te kínszenvedsz érte.
– Kérlek, uram, rebegé Mária: ne szidalmazd őt előttem.
– Te még most is szereted őt?
– Nem tehetek máskép.
– Ő galádul elárul, megtagad téged.
– Elég ha én hű maradok hozzá.
– A mit mostan szenved, ő maga kereste. Úr volt, jó barát házamnál: ha
hű maradt volna – nem hozzám, de tulajdon nejéhez, most itt ölelhetné, s
az én áldásommal tetézve mehetnétek hazátokba vissza. Istent bántotta
meg, azzal vetette magát a kínok vermébe.
– Elég azt tudnom, hogy ott van. Sietek uram! bocsáss hozzá.
– Nem! Nem bocsátlak még. Ily földöntúli hűség, minő benned lakik, nem
lehet egy nyomorultnak prédája. Az a bolond tűzkőnek használja a
gyémántot, a mit én koronám számára keresek. Ily csodahűség mint a tied,
jobb sorsra érdemes. – Várj egy napot a válaszoddal; várj holnap
reggelig. Az éj, az álom jó tanácsot ad. Gondolj reá, hogy ha te az én
kezemet elfogadod, olyan kezet nyersz meg, a miből áldás hull
százezereire a te hitfeleidnek. Egy szavaddal az eget és földet közelebb
hozod egymáshoz: a keresztet és a félholdat kibékíted. Ha magadra nem,
gondolj másokra. Holnapig gondolkozzál.
A kalifa magára hagyta Máriát. De nem magára, hanem a kis Nurgehánnal
egyedül. Azzal kellett neki együtt töltenie az éjszakát.
S az éjszakának különféle tanácsadói vannak.
Először felyülkerültek a megcsalt női szív keserű vádjai. Óh mi nehéz
volt azok ellen védeni magát annak a tömlöcz fenekéhez lelánczolt rab
embernek! Azután előjött a nagyravágyás, a becsszomj, a dicsvágy, a
bosszuállás: sasszárnyú, lepkeszárnyú, denevérszárnyú rémek. De majd
odacsatlakozott hozzájuk egy angyalszárnyú rém is: a hitbuzgalom. Mennyi
jót tehetne a keresztyénekkel egy társnője a damascusi trón urának! Hát
még aztán mindezek fölött az az eleven kisértő: az a szárnynélkűli
cherub, a ki egész éjjel átölelve tartá, kicsi kezeivel beletévedt a
hajfonataiba s csókdosva suttogá: «anyám, kedves anyám». Künn a hárem
illatos kertjében pedig meg-megzendült egy énekes alménak az ajkán a
csábító dal, melyben Szádi, a halhatatlan költő a földi örömöket
dicsőiti: oh minő széditő szavak: «melegebb a szív, mint a nap! jobb a
szerelem, mint az üdv! egy boldog óra a földön több, mint az
örökkévalóság!»
Óh ennél rettenetesebb éjszakája nem volt Máriának az «ördög hegyei»
közt, mikor az éjszaki vihar paskolta a sziklákat a feje fölött!
Reggelre győzedelmeskedett valamennyi rémen!
Ennyi vádoló, csábító ellenében mi védelme volt a meglánczolt férjnek? –
Az a láncz! – Minden büneinél, minden gonoszságánál nehezebb az a láncz.
– Szenvedése kimenti: könyei tisztára mossák. Nem hagyhatja őt veszni a
hitvestárs!
Reggelre kelve eljött a hárembe Malek Kamel szultán.
Mária már ébren várta őt.
– Menj be a szobádba, mondá a szultánnak. Ott találod fiadat épen,
egészségben szunnyadva. Ha felébred s kérdi hol az anyja? mondjad neki,
hogy csak álom volt az. Nekem pedig add meg jutalmamat, a mit
megigértél. Lebée László lovag szabadon bocsátását.
Malek Adel szultán higgadt nyugalommal felelt Máriának.
– Bizonyos voltam felőle, hogy ez lesz a válaszod. Asszony vagy, a ki
szeret. Az nem lehet máskép. Jutalmul kéred azt tőlem, emlékezzél reá,
hogy büntetésed lesz benne. Isten akarja így, a ki a sziveket vezeti. Én
elkészítém előre számodra a szabadságlevelet, melylyel férjedet
börtönéből előhozhatod. Ő az öreg szultán Malek Adel várában van
Kerákban; a mi a holt tenger Bár-Lút szigetnyelvén fekszik. Oda kell
érte menned. Béke kisérjen odáig. Köszönöm, hogy fiamnak visszaadtad a
látást, bár engemet fosztottál volna meg tőle, hogy soha ne láttalak
volna.
E szókkal átadá a szultán Máriát a Kadun-Kiet-Khudának, az eunuchok
főnökének, a ki őt elvezeté a palankinjáig; a zsellyehordók ismét
kivivék őt a palotából az oroszlánok kapuján át.
A kapu küszöbén ülve találta Mária a dái áldoátot.
Horus azóta, hogy Máriát elszakíták tőle, éjjel-nappal ott lebzselt a
szultánpalota kapuja előtt.
Midőn meglátta Máriát, sietett őt üdvözölni.
Mária mutatta neki a szultán szabadonbocsátó levelét a férje számára.
Horus a melléhez és homlokához szorítá Mária kezét: «Üdv neked! Hosszú
két nap volt, a míg reád vártam. Ha itt győzni tudtál, bizony győzni
fogsz mindenütt. Most féltettelek nagyon! Hogy nem térsz vissza többé.
Látom, hogy te vagy az asszony az asszonyok között!
– Eddig az utunknak hat hetedrészét megtettük már; – mondá Horus; de a
hetedik hosszabb lesz a többi hatnál. Sok szenvedést, veszedelmet
kiálltunk az eddigi utunkban; de azokat legalább ismertem: tudtam, hol
várnak ránk. Most kezdődik az ismeretlen rémségek országa. Mert e szent
földön minden szent: a fák, a hegyek, a csipkebokrok, a sírkövek, a
halottak csontjai: csak az eleven emberek nem azok. Két szembejövő ember
közül egyik sem tudja kiválasztani, melyik az ellenség, melyik a jó
barát? a válaszúton senki sem tudja előre, melyiken vár rá a kelepcze?
Itt most minden ember ellensége minden embernek. A keresztyéneknél a
templomos lovagok hadat viselnek a János lovagokkal, meg a
Domonkosokkal; a német lovagokat már kiverték innen. De valamennyien
ellenségei a német császárnak s azt elvesztenék egy kanál vizben, a
miért békét kötött a szaraczénokkal. A törököt nem gyülölik úgy, mint a
császárt. És épen azért gyülölik a szaraczénok megint a maguk kalifáját:
az imámok kiátkozták, s minden nyomon lázadás, orgyilok támad ellene. A
sok féktelen, uratlan csoport aztán keresztül-kasúl száguldozza be
Syriát, Palestinát, rabolva, gyilkolva kényekedve szerint. Ezek előtt
nem használnak a te csodatételeid többé. Nem törődnek ezek az egyptomi
szemgyuladással. A ki beleesik közülök, azt ott hagyják az útfélen, s
megosztoznak az öltözetén. Még emberevőkkel is fogunk találkozni, kivált
épen a végczélnál, a holt tenger mellett, a kik ott egy hozzájárulhatlan
sziklába vájt faluban laknak.
– Mit fogunk tenni? sóhajtá Mária remegve.
– Azt a mit eddig még nem tettünk; beállunk egy martalócz csapatba
magunk is, s úgy megyünk pusztáról-pusztára zsákmányt keresve.
Mária elszörnyedt ettől a gondolattól. Pedig a dái áldoát valót mondott.
Hadsereggel sem lehetett most Palestinán végig vonulni; karavánnal meg
épen nem; hanem egy csoport vakmerő beduinnal, a kinek az élete nem
drága, meg lehetett az utazást kisérteni a «pávaszem-csillagától» a «Lót
taváig,» a hogy az arabok Damascust és a holt tengert nevezik.
Egy ilyen vakmerő banda hamar össze volt gyüjtve a dái áldoát vezetése
alatt: azok közé vegyült el Mária is, férfinak öltözve, mint a vezér
öcscse.
Megint egy új változat a pokol kinszenvedései között ránézve. Nagyobb
kín az igazlelkünek elkövetni az istentelenséget, mint elszenvedni azt:
s Máriának mindennap részt kellett venni azokban a borzalmakban, a
mikkel czimborasága az útbaeső falvakat felriasztá.
S az ilyen út nagyon hosszú; mert nem egyenes. Zegzug csapongásban,
kanyargó félretérésekkel: majd kergetve, majd kergettetve; néha az
üldözők sokasága elől lakatlan völgyekben, mocsarak szigetein meglapulva
napok sorain át; aztán megint éjjel-nappal vágtatva avar pusztákon
keresztül, ismeretlen vidékeken; a miknek sívatagából csak a csillagok
járása enged tájékozást. – Félévig tartott Damascustól a Jordán
zuhatagaihoz eljutni, a hol az a Holt Tengerbe szakad. A martalócz
beduin csapat le is olvadt egy maroknyira a folytonos harczok alatt.
De ez a maroknyi csoport sem akarta tovább követni a dái áldoátot, a
mint a Holt Tengert megpillantá.
Átkozott hely ez itten! átkozott a viz, a levegő, a föld, a mi a
Bar-Luthoz tartozik.
A tenger, mely Sodomát és Gomorát takarja! Azt a fölséges völgyet,
melyben Strabo tiz népes várost talált, a mik fölött most a nehéz
sóittas tengertükör világit. Nagyságára nézve csak tó volna ez, nem
nagyobb a Balatonnál: de a mélysége tengeré; s ez a mélység egyre
nagyobbodik; mert alatta sóhegyek vannak; ezredévek előtt a tengerrel
egy színvonala volt, most ezerháromszáz lábnyira szállt a tenger szinén
alól, s a feneke is ezerkétszáz lábnyira sülyedt alá. Az eltemetett
városok még mindig szállnak alá a poklokra. – Jordán vize folyton
ömleszti a tengerbe a viztömeget, s az még sem szaporodik; pedig nincs
lefolyása sehol; a rettenetes napsugár annyit elpárol belőle. A
halsereg, mely a folyam vizével együtt a holt tengerbe kerül,
kétségbeesetten igyekszik kiszabadulni az elátkozott elemből, mely élő
állatot nem tür meg magában. A hullám csendesen kisepri őket mind a
partra, eltemetve a sóbuczkák közé; ott hevernek szerteszét a fák
törzsei is, miket a folyam-áradat a tengerbe hordott: halottfák, a sótól
elporhadatlanná, megégethetlenné téve: évezredek néma tanúi. Semmi
növényzet messze területen! A felcserepesült sós iszap recseg a léptek
alatt.
A muzulmán minden reggel, este megcsókolja a földet imamondás után; a
Bar-Lut mellett nem lehet imádkoznia, mert ezt a földet emberajknak
érinteni átok.
Rémmesékkel van megörökítve minden pontja a sziklapartnak, mely a
moabita és judeai fensikok felől elzárja a tengert. Ott áll a negyven
láb magas egyenes sóbálvány, melyről a Mohamedhivők is Lót feleségét
rebesgetik; ott a fekete sárviz, melyben Herodes (a betlehemi
gyermekgyilkoló) hasztalan keresett menekülést halálos férgei ellen, ott
az Engedi völgy sziklái, a miknek barlangjaiban szent Dávid Saul király
üldözése elől rejtőzködött; ott a tengerbe lefutó vastag fal romjai:
hajdan Sodoma bástyája; ott fenn a fehér krétafalba fúrva egész
barlangsorai az istentelen embereknek, kiktől a beduin épen úgy retteg,
mint a paripája azoktól a bőgölyöktől, a mik az odukból előrajzanak; s
aztán egy messze benyúló sziklanyelven emelkedik a régi zsidóvár,
Mazada: a hol a zsidó nemzet szabadságának utolsó védői, a makkabeusok
végső csepp vérük hullásáig védték magukat Róma légiói ellen. Most ez az
öreg szultán Malek-Adel (hős nevén Szeif Eddi) menedéke. – A járt út az
északi sziklapart alatt vezet hozzá. A tulsó part uttalan: azt nem
tapossa soha sem ember, sem állat. Az egymás mellé guggolt hátahoporjás
sóbuczkák, miket viharos napokon a sótenger torlaszt fel, olyanok,
mintha egy sor teve pihenne egymás mellett; ezért az arab neve Katár
Hodidoche.
A tó fölött egy madár sem repül.
A beduinok kereken kimondták, hogy a Mazada várhoz nem fogják elkisérni
a dái áldoátot; pedig volt közöttük két izmaelita fedái is. Azok
legjobban irtóztak ettől az úttól. Ők már egyszer megjárták a «Hegyek
urának» parancsára ezt az utat. Ki voltak küldve, hogy Malek Adelt
megöljék. De nem juthattak hozzá.
– Hiába is mentek oda, mondá az ifjabbik fedái Horusnak, mert ha
eljuthatnátok is a kapuig: onnan vissza kellene térnetek. A szultán
várába férfit csak lánczraveretten bocsátanak be, mint rabot. Egész
testőrsége csupa fegyveres asszony, az udvarát pedig oroszlánok őrzik.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 17
  • Parts
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 01
    Total number of words is 4226
    Total number of unique words is 1976
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 02
    Total number of words is 4270
    Total number of unique words is 1916
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 03
    Total number of words is 4239
    Total number of unique words is 1912
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 04
    Total number of words is 4225
    Total number of unique words is 1902
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 05
    Total number of words is 4209
    Total number of unique words is 2026
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 06
    Total number of words is 4266
    Total number of unique words is 1955
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.2 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 07
    Total number of words is 4259
    Total number of unique words is 1899
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 08
    Total number of words is 4215
    Total number of unique words is 1910
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 09
    Total number of words is 4170
    Total number of unique words is 1940
    30.9 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 10
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 2109
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 11
    Total number of words is 4262
    Total number of unique words is 2047
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    44.0 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 12
    Total number of words is 4337
    Total number of unique words is 2012
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 13
    Total number of words is 4249
    Total number of unique words is 2051
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 14
    Total number of words is 4197
    Total number of unique words is 2014
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 15
    Total number of words is 4219
    Total number of unique words is 2116
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 16
    Total number of words is 4194
    Total number of unique words is 2068
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 17
    Total number of words is 4301
    Total number of unique words is 1977
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 18
    Total number of words is 4199
    Total number of unique words is 2015
    30.9 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 19
    Total number of words is 166
    Total number of unique words is 125
    53.6 of words are in the 2000 most common words
    72.0 of words are in the 5000 most common words
    75.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.