A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 02

Total number of words is 4270
Total number of unique words is 1916
33.9 of words are in the 2000 most common words
47.0 of words are in the 5000 most common words
53.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
hogy én vagyok én.
– Hát az mindjárt meglesz, csak elébb megtartom a misét.
– Ugyan kinek tartanád? Hiszen senki sincs a templomban.
– Az nem a te gondod. – Külömben is ráérek, a míg te a másik tanut
felhajhászod a faluban.
– Hát az a tisztességes hajadon nem lehetne a másik tanú?
– Nem. Mert a testvérhugom s a törvény nem enged két testvért egy
dologban tanuskodni.
– Majd megkérdem az uraktól.
– Sohse kérdezd! mert azonfelül meg süketnéma is.
– Ha akkor hol vegyek én másik tanut?
– Eredj a falu végére, ott van a Czafrinka czigányasszonynak a háza; azt
megtalálod: jó lesz a neked tanunak.
Ez nem jól kezdődik, gondolá magában az úrfi; egy pap meg egy vén
asszony, mint első találkozók, visszament az urakhoz s elmondta nekik
tapasztalatait; kérte, hogy küldjenek egy hajdut a czigányasszonyért.
Azoknak pedig mindegy volt; csak lerázhassák a nyakukról az exmissiót. A
míg a két tanú megérkezik, ahhoz láttak, hogy kinyitassák a kastélyt a
statuálandó új földesúr előtt. – Nem kellett ahhoz kulcs, hanem
harapófogó, mert valamennyi ajtóról hiányzott a zár; a helyett be voltak
erősen szegezve.
Nem volt pedig mit őrizni rajta. Az egymás után következő nagy kongó
termekben nem volt semmi ellopni való. Egy darab butor sem volt itt
sehol; a kandallókban megmaradt fadarabok tanusíták, hogy azokat
felfütötte valaki. Egy darabig a császári katonák laktanyája volt itt,
azután a mindenünnen üldözött kóbor szegénylegények menedéke lett:
azután meglakták a kincskeresők, a «vargyialis»-ok, a kik a régi
okiratok nyomán kutatnak elhagyott várakban elrejtett kincseket, ezek
minden pallót felszakgattak; a szép márványkő táblákat halomra hányták,
a falak freskófestményeibe belekóstolgattak a kalapácscsal: minden
kályhát összetörtek, minden rejteket fölfeszegettek; most aztán át van
engedve az egész kastély a patkányoknak. Szép dolog lesz ebben lakni.
Ez alatt megérkezett az egyik tanú: a czigányasszony.
Tarkabarka lompos haczukába öltözött némber volt. Fekete ránczos pofájú,
fehér fogú, boglyas hajú, minők a czigányasszonyok, ha megvénülnek.
Jónás úrfi nagyon szerette a czigányasszonyokat: köztük nőtt fel;
azoktól tanulta, a mit tudott; a saját édes anyja is nagyon hasonlított
már hozzájuk, vége felé.
Czafrinka kacskaringós czigány-áldással köszönté fel az ifjú urat, s
megsimogatva barátságosan az orczáját, azt mondá: «egészen olyan, mint
az édes apja volt legénykorában».
– Hát ismerted te az én apámat?
– Én ismertem csak igazán.
S elmondta, ideje lévén rá, a míg a másik tanu megérkezik, hogy milyen
derék legény volt a Jónás úrfi apja? Nagy, magas homloka, sűrű
gesztenyeszin haja elől két ágra befonva, hatalmas bajusza, sötétkék
szemei; mikor elkiáltotta magát, olyan hangja volt, hogy mértföldnyire
meghallották, s milyen ereje volt! elfogta az eleven szarvast a két
hátulsó lábánál fogva.
– Igaz! igaz! mondá Jónás úrfi, ragyogóra váló arczczal. Az anyám is
(szegény!) ezeket beszélte róla!
Ő bizony nem emlékezett az apjára másként, csak a mások elbeszélése
után.
Ezalatt aztán csak vége lett a misének is: a plébános megjöhetett a
kastélyba. Ugyan vártak rá a hivatalban járó urak.
«Ecclesia præcedit!» mondá a tisztelendő úr. – Elébb be kellett zárni a
templomajtót. Mert a sekrestyés gyerek nem éri el a kulcslyukat.
No hát hozzá lehetett fogni a statutióhoz. Hol a diploma? Utczu lelke!
Azt elhurczolta már egy patkány a rajta megérzett pecsét ostyájáért. –
Szerencsére még nem ehette meg, csak a kétfejű sasnak az egyik szárnyát.
Fel lehetett olvasni.
«Nos Maria Theresia, divina favente clementia Rex Hungariæ,
Hyerosolimae» etc. etc.
Jónás levett kalpaggal hallgatta (tartva a pofonütéstől). Azt gondolta,
ez is valami szent czeremónia.
Azután odaédesgették a kerítésre felkapaszkodott kis sekrestyés fiút.
Azt lehúzták a gyepre s tizenkettőt csaptak reá vesszővel, hogy
ráemlékezzék a statutióra vén ember korában. Ezzel authentizálva volt az
újra beiktatás.
De most aztán az volt a nagy kérdés, hogy a fődologgal, a mi az ilyen
statutiót megkoronázza, hogy lesz, mi lesz? – Ki traktál?
Az látni való volt, hogy az úrfi ezt a legjobb akarat mellett sem teheti
meg.
Nem marad más jóltevő, mint a pap.
Annak pedig egyszerre ötszegletüvé vált a képe erre a szóra. Az egyik úr
azt mondta neki: «Sacerdos debet esse homo hospitalis». (A papnak
vendégszerető embernek kell lenni.)
– Hiszen az volnék én, csak lenne miből. De szegény az ekklézsia: egyéb
beneficiumom nincs, mint a mit a fundatióból kapok. Se szoba, se párbér.
Még halott sincs már. Mikor húsevő nap volna, akkor is bőjtölök. Ma is
csak igen vékony collatióval szolgálhatok. Epiphanias van.
– De szent atyám; monda az úrfi, én az imént, mikor benéztem az ablakon,
egy nagy sonkát láttam párologni a tűzhelyen a fazékban.
– Az ördög incselkedése volt az fiam. Varázslat, káprázat! Máskor vess
magadra keresztet, mikor nagy bőjt kántorszerdáján sonka képében jön
eléd a kisértet: meglátod, egyszerre békaczombbá változik.
Igaza is volt a reverendissimének. Az ebéd legmegfoghatóbb része nem
volt egyéb mint spenótban uszkáló békaczomb meg száraz hal; hozzá gonosz
nyúlós bor, a mit ollóval kellett elvágni, mikor az ember a poharat a
szájától letette. Igazi vendégszalasztó!
A jobb koszthoz szokott uraságok igyekeztek mentül hamarább elmenekülni
abból a szomorú tartományból, a hol még a pap is koplal; hanem az úrfi
mindenféle inséghez hozzá volt szokva: hát csak ott maradt. De nem is
igen volt neki hová menni.
Mikor egyedül maradt a pappal, azt a szót ejté ki:
– Már most csak azt szeretném tudni, hogy hol hálok én az éjjel!
– Hát imitt-amott, vagy a kastélyodban vagy másutt édes fiam, de én
nálam semmi esetre sem; mert azt látod, hogy én nekem nincs több egy
ágyamnál; az pedig magamnak kell. Lakható szobám nincs több kettőnél, az
egyik az enyém, a másik a hugomé: nincs miben válogatni.
Jónás úrfi bátorkodott annyit megjegyezni, hogy «bizony pedig az én apám
fundálta ezt az egész parochiát».
– Azt gondolod, hogy ingyen tette? A te apád olyan vétektarisznya volt,
hogy nem győzök elég misét szolgáltatni a lelkéért, hogy a pokol kinjait
enyhítsem ránézve.
– Még ezeken az ezüst kanalakon is az ő czímere van.
– Ezeket meg akkor adta, mikor téged kereszteltelek. Ha az a kis
keresztvíz rajtad nem volna, egészen pogány volnál.
– No hát selim alejkum, páterkám, megyek a vén czigány asszonyhoz, az
majd talán ád szállást.
– Azt bizony jól teszed. Volt már neked annál rosszabb tanyád is.
Servus!
– Csak elébb pipára gyújtok: hol a dohány?
– Odabenn áll az ágyas házamban, a döbözben.
Jónás kihúzta a pipáját öve mellől, a hova az szárastól be volt dugva.
Biz az régen lehetett már kéményseprő által gondozva. Jó társasághoz
szokott ember ezen úgy szokott segíteni, hogy felhajtja az ágyterítőt s
az ágynak a zsupszalmájából hihúz egy szálat, olyat, a melyiken még a
kalász is rajta van s azt keresztül húzza a megrekedt pipaszáron. Jónás
úrfi is ezt a szokást követte s azután megtöltve a pipáját a
cserépdöbözből s kicsiholva az ürömtaplóból: egy-két szippantás után
kezet csókolt a tiszteletesnek, a konyhában egyet csipett a süketnéma
kisasszonynak a kövér karján, a mi azt rögtön beszélővé tette, s azzal
odább ment pipázva.
Csak mikor már odakinn volt, vette észre a papnak a húga, hogy két ezüst
kanál hiányzik.
Azt senki sem sikkaszthatta el más, mint Jónás úrfi. Az odakinn
Törökországban szemfényvesztő bandával tekergett együtt, bizonyosan ő
félkézkalmárkodta el. Kitelik tőle – az éhenkórásztól! – De hátha csak
tréfából tette. Nem kell lármát csapni a dologból. Hisz az ő czímere van
rajta.


A CZIGÁNYASSZONY HÁZA.
Könnyű volt arra rátalálni; az utolsó ház a falu végén, az egyetlen ház,
a melyiknek a kéménye füstöl: az a Czafrinka háza.
De mi keresete van egy czigányasszonynak egy olyan falu végén, a melyet
ott hagyott az egész lakosság?
Hja, a Czafrinka nevezetes egy személy volt. Főkapitányi rangot viselt.
Tudniillik boszorkányok főkapitánya volt. A boszorkánypörökben mind őt
emlegetik a kínpadra vont alsóbbrendű maleficák, mint nagymesterüket.
Hogy őt magát mégis soha semmi baj nem érte: el nem fogták, vizbe nem
fojtották, ismét csak annak a bizonysága, hogy «nem hagyja el az ördög a
magáét!»
Régi düledező ház volt az ott: a fala zöld a nyiroktól, a teteje a
mohától, kerítése nincsen, hanem a helyett van körülötte embermagas
csalán; az alacsony ajtón lefelé kell bele lépni, mikor az ember be akar
rajta bukni.
A tűzhelyen nagy láng lobogott, a fölött forgatott a czigányasszony egy
rostát: abba egy marok törökbuzát dobott, s az elkezdett pattogni, míg
az egész rosta megtelt vele. – Épen akkor toppant be hozzá az úrfi.
– Vártalak ám vacsorára! kiáltá Czafrinka vigyorgó pofával az érkező
vendégre.
– Hát hogy tudtad, hogy idejövök, éhes leszek?
– Megmondta azt nekem a kártya.
Hanem a vacsorára szomorú kilátás lehetett. A tűz meg lett volna rakva
iglicze tövisből; – hanem mellette nem volt semmi fazék, csak egy nagy
fekete macska ült ott, dorombolva.
– De hát mi lesz itten vacsorára?
– Majd meglátod mindjárt. Héj Szaffi, kelj fel mindjárt, ne szundikálj!
Erre a szóra a nagy fekete macska felkelt s nagy kurrogva, hizelkedve
oda ment a Czafrinkához, hozzá törülve a hátát.
– Eredj a devlába; kiált rá a Czafrinka, ráhúzva a tenyerével, mire a
nagy fekete macska leugrott a tűzhelyről s befutott a kályhalyukba, s
onnan aztán, a mint a Czafrinka azt kiáltá: «no még sem vagy itt?»
előbujt, borzas czigányleány képében.
Jónás úrfi meg sem ütődött ezen; az anyjától gyakran hallotta, hogy a
boszorkányok el tudják változtatni a leánykáikat macskává, és ismét
vissza leánynyá.
A leány arcza kormos volt, a szeme álmos volt, a haja buglyos volt, a
ruhája rongyos volt. Morgott, nyafogott, mint a nyűgös gyermek, a kit
álmából felzavarnak s az ökleivel dörzsölte a szemeit.
– Bemégy mindjárt a szobába! Felöltözöl, megterítesz; világot gyújtasz!
Megérkezett a királyfi. Nem látod?
A leány beczammogott a szobába, duzzogva, morogva, s az arczát félénken
takargatva a jövevény előtt.
Czafrinka tovább forgatta a rostát, s egymásra öntötte ki belőle egy
vékába a pattogatott kukoriczát. Jónás úrfi ott állt és nézte, gondolva
magában: «ez ugyan sovány vacsora lesz a böjtös ebédhez!»
Mikor megtelt a véka tetézve, azt mondá a czigányasszony: «No kis
pirincz, készen vagyunk. Tessék elébbre kerülni».
Azzal kinyitá Jónás úrfi előtt a szobaajtót.
A czigányasszony szobájában gyönge világosság volt; de azt nem gerjeszté
semmiféle szövétnek; hanem a gerendáról csüggött alá egy emberkoponya,
annak a szájából és szemeiből jött elő a világosság.
Nem kevésbé félelmetes volt az egész szobának a felszerelése köröskörül.
A szögletet elfoglaló banyakemencze tetején egy kitömött bagoly
gubbasztott, amott a hordó tetején egy gődény csontváza, a falon az
ércztükör, a mibe, a ki belenéz, az ördögöt látja meg a háta mögött; egy
kötélre vetve csügg alá a pirossárga csíkos palást, a mi a ráülőt egy
percz alatt tíz mértföldre elviszi, a szögletben a gonoszhírű «kurugja»,
a mi ha akarom ló, ha akarom sárkány; keresztül téve rajta a fakard, a
mivel az ördögök ellen hadakoznak az ördögnék; egy hordó, a melyiknek
nincs feneke: rajta a csigákkal kirakott kantár, ahhoz támasztva egy
tizküllőjü kerék; a polczon dob, nádsíp, vaskondér, czifra tégelyekkel;
azokban mind varázskenőcsök állnak: mindenféle száraz füvek, egész pamat
számra, a mik alul egy teknősbéka pislog elő; aztán egy fekete selyem
zászló nyelével egy kivájt tökbe dugva; ismeretlen állatok bőrei,
szétfeszítve; óriási csontok; a hogy ezt mind előbb látta már Jónás úrfi
(nem ugyan ébren, de álmában, mikor az anyja tele beszélte neki vele a
fülét). Az sem lepte meg, hogy a szoba közepén szép nagy selyem
terítővel betakart asztal állt, és azon czintányérok, kancsók és
poharak, a mik úgy ragyogtak, mintha ezüstből volnának. Mind nem ért rá
ő ezekre vesztegetni az álmélkodását; mert ha még annyi szeme lett volna
is, mint a torontál póknak, mind rajta veszett volna azon a tündér
alakon, a mivé az iménti buglyos, kormos kis szörnyeteg átváltozott. Ezt
is értik a boszorkányok.
A tündéringgel deli lánykává alakítani át a rücskös purdéjukat. –
Micsoda termet volt! De még milyen szemek! Olyan a villámlásuk, mint
mikor a futó csillag szétpattan az égen. Mikor a szája mosolygásra
hasad, villogó fogaival, olyan az, mintha a rózsás mennyország nyilna
meg, s ezen a nyiláson nézne ki két sor nevető ördög: a fehér fajtából.
A míg a szobában volt a leány, addig nem is látott mást az úrfi, csak
őtet. Csak azután nézegetett széjjel, mikor őt kiküldte az anyja.
– No Szaffi! ugorj! hord fel a vacsorát!
Hord fel! ugyan miket?
De alig akart annak vége szakadni. Volt ott sült malacz, pogácsa, lépes
méz dióval, ostyepka, marczafánk, – s hozzá pompás ménesi bor, a milyent
csak a fejedelmek isznak, egész csobolyóval.
Boszorkányság mindez! Nem megy ez másként mint ördög hirével! Aggódék
magában Jónás úrfi; de Szaffi olyan szépen kinálta, hogy nem állhatott
ellent, próbát tett a borral, felemelte a poharát, s ráköszönté ezzel a
szóval: «áldja meg az Isten, a ki adta!»
(Jól tudá, hogy az Isten nevének említésére a boszorkányok egyszerre
varasbékává, az ételek fürészporrá válnak, s aztán nagy megnyugtatására
szolgált, hogy minden úgy maradt, a hogy volt. Talán mégsem azok hát?)
– De pompás lakomát csaptál, jó Czafrinka, mondá, mikor végre megtörlé a
száját a damask kendővel.
– Vártalak, pirinczecském. Tudtam, hogy ma megjösz. Aztán a
czigányasszony megkap mindent a mit kiván. Ne félj tőle; csak nyulj
hozzá! se nem loptam, se nem varázsoltam; helyembe hordják ezt. A
bolondok, a kik egy kis észt kérnek tőlem kölcsön. A királynak a
jobbágyai az okosak; az enyéim a bolondok. Több népem van, mint a
királynak. Több hatalmam van, mint a püspöknek.
– Jövendőt is tudsz mondani?
– Az a tudományom.
– No hát vesd ki az én jövendőmet. Nesze; neked adom az anyámnak a
kártyáit: az nagyon is értett hozzá.
– Tudom én azt, édes pirinczecském. Jól ismerem az anyádat. Ő volt
közöttünk a «barjaktár».[1] De nagyon nagy örömöt hoztál hozzám, mikor
az ő kártyáit elhoztad. Mert azok a hétszer igaz kártyák. – Takarítsd el
az asztalt Szaffi! – A legelső szerencsét te neked hadd vessem ki az
anyád kártyáival.
Czafrinka minden kártyalapot egyenkint megcsókolt, a mikor kirakta; s
mikor végig nézett rajtuk, összecsapta a kezeit.
– No neked ugyan csoda szerencse áll, pirinczecském! – Nem sokára meg
fogsz házasodni. A mit a feleséged a menyekző éjszakáján álmodni fog,
azt mondasd el magadnak: mert az az álom beteljesül, s akkor te olyan
gazdag ember fogsz lenni, a milyen az apád volt; még annál kétszerte
gazdagabb. Hires, nevezetes nagy úr lesz belőled.
No már ennél jobb szerencsét nem is kivánhatott magának Jónás úrfi. Hisz
az anyja is mindig mondta neki a kártyából, hogy gazdag fog ő még lenni,
csak haza kerüljön; de ilyen jól még sem tudta kirakni; – «a mit a kis
feleség első éjjel álmodni fog!» – De hát hol van az a kis feleség?
– No de már most ideje lesz a lepihenésnek; mondá Czafrinka. Késő az idő
már. A kastélyodba ne menj mára. Ott nem találsz egyebet patkánynál, még
csak szalma sincsen, a mire lefeküdjél. Maradj itten nálam, én jó ágyat
vetek: itten alszol a leányom mellett.
Jónás úrfinak valami lőtt a szivébe erre a szóra. Talán nem is egészen
ijedtség; – de mégis olyenforma. Azt gondolta: «ej ha! ez a
czigányasszony most mindjárt hozzám is akarja adni forrójában a leányát
feleségül!» Mert ahhoz még nagyon ártatlan lélek volt, hogy valami másra
gondolhatott volna.
A varázslónő pedig úgy olvasott az arczáról, mintha rúna könyv volna.
Elnevette magát.
– No csak sirva ne fakadj ijedtedben, pirinczecském, nem úgy lesz az, a
hogy te gondolod; a Szaffi alszik a banyakemenczében belől, te pedig
alszol a banyakemencze felett kivül: egymás mellett; de közbül a
kályhafal. Mert látod ez az egész ház olyan nedves, nyirkos: hogy az
egyetlen száraz hely benne a boglyakemencze, a mit befűtünk mindennap.
Te alszol fent, Szaffi alant: csak a fejedet a sut felé fordítsd, mert
ha két ember egymás mellett, fal közöttük, ellenkező feje alját csinál,
egyik sem tud egész éjjel aludni.
Ezzel az eléje térdeplő leányát megimádkoztatta; elmondatta vele a
miatyánkot, még pedig nem visszafelé: a végmondást sem hagyatta ki
belőle; «szabadíts meg a gonosztól», a miből Jónás úrfi azt a
megnyugtató tudatot szerezhette, hogy ez a leány még nem boszorkány. Sőt
maga az anya kötötte fel neki a nyakára a pászma veres selymet; a mi a
leányokat a rossz igézettől megőrzi.
Azalatt a fekete macska is bejött, láthatta Jónás, hogy ez és a Szaffi
csak egy név, de két különböző állat.
Azután ő is felfeküdt a kemencze padjára, a hol jó langyos meleg volt:
jobb, mint akármi tollas nyoszolyában s ott el is aludt csendesen.
Álmában úgy tetszett neki, mintha az a leány, a ki ott mellette fekszik,
közbe egy arasznyi fal, – valami bűbájos nótákat énekelne; a minek csupa
édesség a verse is, a nótája is. Mikor fölébredt, a verset elfelejtette,
hanem a nóta ott csengett akkor is a fülébe.


AZ ELADÓ LEÁNY.
Másnap korán hajnalban felkereste a lovát Jónás úrfi: ott legelt az
valahol a kastélykertben; nem látott az soha, se abrakot, se istállót;
őrizőre sem volt szüksége: nem messze tőle hevert egy agyonrúgott
farkas. Jónás úr megveregette a bozontos nyakát, szájába kapcsolta a
zablát, s megszorította a hevederét: aztán felült a hátára; a merre
száraz földet látott, elindult. Ut nem volt sehol.
Nekiindúlt feleséget keresni. Igy volt az a régi jó időkben. A leányokat
nem hordták össze bálba, hogy ott válogassanak belőlük a házasulandók;
hanem ezek vették nyakukba az országot, sorra járták a kastélyokat, nem
titkolták, hogy leánynézőben járnak; a hol megtörülték a széket
köténynyel, mielőtt leüléssel kinálták, ott sejthették, hogy szivesen
láttatnak; a hol kását főznek ebédre ott tudták, hogy ez a «kitoló kása»
s odább mentek. A felnőtt leánynak mindenütt «eladó leány volt a neve.»
«Micsoda falú ez, beh fakó!
Nincsen benne vendégfogadó;
De van benne szép lány eladó!»
Jónás meglátott egy tornyot a távolban, arra felé tartott. Közbe esett
egy nádas, bátran neki vágott, belegázolt; – mikor már jó messze benn
volt, egyszerre csak puskaropogást hall. «Ki mer itt lövöldözni az én
uradalmamban?» Odarugtat. Hát egy egész nagy vadásztársaságot talál a
nádasban, mely tíz csónakban egész kedvvel lövöldözgeti a kacsákat. A
vezércsónakban egy czifra egyenruhás katonatiszt ül, a ki németül
kommandéroz. Jónás úrfi nem sokat tétovázott, hanem beleugrott a mély
vizbe a lovával, s odausztatott a vezércsónakhoz.
– Kassamadiner! Kicsoda az úr?
– Én báró Feuerstein generális vagyok; szolgálatjára, felelt a tiszt úr;
hát nekem kihez van szerencsém?
– Én pedig Hamzabassaviczi Botsinkay Jónás vagyok. Ki engedte meg az
uraknak, hogy itt az én «tilos»-omban vadászszanak?
«Hahhahha!» Az egész vadásztársaság kaczagott.
– Hát bizony nem tudtuk, hogy ez a mocsár «tilos» s igen szép kacsászat
esik benne. Felelt a tiszt úr.
– Ez pedig «tilalom», mert az én nemesi birtokomon van. Ide azzal a
puskával!
– Hogyan van?
– Úgy, hogy megzálogolom az urat. Ha nem adja szépen, mindjárt
felfordítom ezt a ladikot.
Nem volt tréfa; de mégis jó tréfa volt. A tiszt úr inkább nevetett, mint
boszankodott, a mikor a csónakja orrát emelgető lovagnak átnyújtá a szép
duplapuskáját.
(Az anyjától hallott hasonló esetet Jónás úrfi az apjáról, a mikor az a
szomszéd uraságot a tilos vadászatért minden kiséretestül elfogatta: azt
hitte, neki is úgy kell tenni.)
– De csak nem fog el bennünket csoportostul? kérdé a tábornok-vadász.
– Hajh! volna csak száz vendégágy kastélyomban, s száz hordó bor a
pinczémben mint az apámnak volt: két hétig nem ereszteném ki az urakat.
– Hisz ez derék egy ficzkó! mondta a tábornok a kisérőinek. Hát nemes
lovag úr, Botsinkay de Hamzabassavicza: legyünk jó szomszédok; én is itt
lakom; és most tisztelje meg az úr az én kastélyomat azzal, hogy legyen
vendégem.
– Azt megtehetem.
– No hát legyünk pertu! A puskám neked hagyom emlékül.
A vadásztársaság az ejtett prédával együtt kicsónakázott a mocsár
szélére, ott szekerekre rakodtak s négy lóval tovább szeleltek a gyepen;
Jónás úrfi lóháton vágtatott együtt velük. Azután következett egy határ
homokpuszta, ott csak lépést lehetett menni. E csendes baktatás alatt
ráért a két szomszéd az ismerkedésre. Jónás úrfi úgy ismerte meg
Feuerstein bárót, mint egy délczeg, daliás gavallért, ki még nem volt
negyven éves, s vitézsége által vitte ilyen magas rangra. Szép férfias
alakja mellett csupa szikrázó élcz volt a beszéde, a mi kétszeresen
kedvessé tette. Beszélt magyarul, törökül, ráczul; a mi közűl az egyik
Jónás urfinak valószinüleg az anyanyelve. A tábornok ellenben úgy
ismerte meg Jónás úrfit, mint a világ legegyűgyűbb teremtését, egy igazi
parlagi guvatot; a kinek még csak álma sincs a világi életről, a kivel
nagyon sok tréfát lehet majd csinálni.
Jónás úrfi mindjárt első ismeretségre kitálalta az egész szándékát, hogy
ő most feleséget keresni indúlt; mert ő neki egy czigányasszony
megjövendölte, hogy a mit a felesége álmodni fog a mennyekzői éjen, ez
neki nagy szerencsét hoz: erre pedig sürgetős szükség van. «Ugyan
kérlek, nincs te neked eladó leányod?»
Báró Feuerstein nagyot nevetett rá.
– Nincs, pajtásom. Mert csak tavaly házasodtam.
– Ühüm! Gondolá magában Jónás úrfi. Hát fiatal menyecske van a háznál?
Nem kérdezősködött felőle. Tudta, hogy a török nagyurak nem szeretik, ha
valaki a feleségeikről beszél. Magában elképzelte, hogy milyen szépnek
kell lenni annak a Kadinának, a kit egy ilyen bimbasi kiválasztott ezer
közül?
– Nálam nincs eladó leány! édes czimborám: de a szomszédban, a sugoviczi
kastélyban ott van egy neked való kisasszony: igazi gyöngyömadta szép
Diána!
– Szép-e?
– Mint egy tündér. Sugár, kevély termet, mint egy tevepárducz!
– Ah! És a szemei is olyan szépek mint a tevepárduczé?
– De százszorta szebbek. Fekete szemöldökei csaknem összeérnek!
– Hajh! De szeretném ha egészen összeérnének!
– Ajka olyan piros majd megcsattan!
– Meg is csattan az hát!
– Aztán az apja éktelenül gazdag: egyetlen leány.
– Micsoda az apja?
– Hát biz az öreg Loncsár nem valami előkelő nemes; – az előtt
disznókereskedő volt, most azonban már földesúr.
Jónás úrfi nagyon fintorgatta az orrát erre a felfedezésre. Mert azt az
ember könnyen elfeledi, hogy sajátmaga pojácza, kávésinas volt; hanem
azt, hogy az ősei hetediziglen fölfelé mind nemes urak voltak, azt soha
sem felejti el.
– No, majd meglássuk.
A vadásztársaság megérkezett a báró kastélyába, s arra valamennyien
tisztelkedni mentek a bárónéhoz. Jónás úrfi is lesimította a haját a két
megnyálazott tenyerével erre az alkalomra.
De majd sóbálványnyá vált ámulatában, a mikor a bárónét meglátta, a kit
csak tavaly vett házas társul az ő daliás szomszédja. Nem ilyennek
képzelte ő azt.
A delnő, a milyen kicsiny volt, olyan kövér volt. A két kezét a világért
össze nem tudta volna tenni elől; a feje is ép oly gömbölyű volt, minden
elképzelhető nyak nélkül; az orra és a szemei alig látszottak ki az
orczájából. Mikor ment, úgy tetszett, mintha gurulna.
– Hüh, barátom! mondá Jónás úrfi a házi gazdának. Iszonyú gazdag lehet
ez a te feleséged, ugy-e?
Ezen aztán, a kik hallották, mind nagyot nevettek. A rossz élcz eljutott
a házi asszony fülébe is; az is jót nevetett rajta; kivált miután a
férje megismertette vele az új szomszédot s azt is elmondá róla, hogy
házasodni jár, a szomszédban leányt keres.
A báróné aztán odaülteté maga mellé Jónás úrfit az ebéd alatt. Nagyon
szellemes hölgy volt. Olyanok voltak a szavai, mint a hegyes nyilak.
Beszélt a környezetéhez németül és francziául: csipős észrevételeket
téve a furcsa ficzkóra. Azt nem is sejtette, hogy ő mind ezt érti;
hiszen tolmács volt Sztambulban. Ő hozzá csak ráczul beszélt.
Egyszer aztán azt mondá a báróné Jónás úrfinak.
– Vigyázzon kegyelmed magára, mikor házasodni indúl. Ha gazdagot keres,
inkább egy ilyen guggonűlő chinai bálványt vegyen el, a milyen én
vagyok; hogysem egy délczeg karcsú tündért; mert a chinai bálványt nem
lopják el kelmedtől; de a bűbájos Diána bizony felrakja kelmednek a
homlokára azt a koronát, a mivel Acteont elvarázsolta.
Tudta is azt Jónás úrfi, hogy mi az az Acteon? Nem is értette ő, hogy
min kaczagnak most olyan nagyon? Nem is akart ő semmi gorombaságot
mondani erre: csak a philosophiáját fordítá kifelé.
– Deiszen, báróné asszonyom, volt az én nevelőapámnak, a ki yongleur
volt, egy látványbódéja: abban volt nekünk egy kövér asszonyunk, a ki
négyszerte kövérebb volt még excellentiádnál is. Alláhra mondom: még azt
is elszöktették tőlünk egy éjszaka.
Mai világban az ilyen gorombaságért az embert kikergetnék, de a régi
módi mellett ez megjárta tréfának: még sokkal inkább «felvágta az égót»
az olyan ember, a ki nem engedte magát lecsepülni, hanem visszatromfolt.
A magára maradó férfitársaság aztán együtt maradt tovább mulatni, egy
darabig leginkább Jónás úrfi rovására; de később aztán, mikor
kártyázásra kerűlt a dolog, a mulatság árát mások fizették meg. Azt nem
mondta meg nekik Jónás úrfi, hogy a legszükségesebb tudományt a világon
milyen tökéletesen megtanította a nevelőapja: a kártyázás tudományát,
ebben tökéletes volt. Az urak azt mondták rá, hogy «a bolondé a
szerencse.» De semmi illetlen paklizáson rajta nem kaphatták.
Ez a mulatság egy kicsinyt segített Jónás úrfi megcsappant tarsolyán.
Arra is kiterjedt Jónás úrfi bölcsessége, hogy mikor az ember ma egy
helyen agyon nyerte magát a játékban, onnan jó hajnalban, a kapufélfától
véve bucsut, iramodjék odább.
Ő bizony nem várt vele, a míg az uraságok tíz-tizenegy óra felé
felébredve kezdenek kiabálni szappany és melegvíz után, hogy a képes
felüket megborotválják; hanem a mint első pirkadásra elkezdték a sárga
rigók a kertben kiabálni a «mit hoztál fiú?»-t, azonnal csizmát rántott,
lement az istállóba, felnyergelte a lovát, senkinek borravalót sem
adott; odább állt nesz nélkül.
A falu végén a disznópásztortól megkérdezte, merre van Sugovicz? Az
megmagyarázta neki, hogy a merre a legtöbb disznótúrás van: – nem
téveszthetni azt el. A szag után odatalálhat. – Nincs olyan illat a
világon, mint a jó friss sertésállás zamatja.
Délre már ott volt Jónás Sugoviczon, Loncsár uram kastélya udvarán.
Az is egy olyan régi urától elhagyatott nagy épülethalmaz volt; a mit az
új gazda, – a ki nem tudta egyszerre beletalálni magát a nagy uraságba,
– csak félig tett lakályossá: a kastély egyik oldalán hirdették a
megvakult, porral belepett ablakok, hogy azokban senki sem lakik; a
többiek ellenben annál inkább ragyogtak tarka szines üvegekkel.
Loncsár uram a legnagyobbik teremben ült, többi czimboráival együtt, a
mikor újon érkezett vendégét hozzá bevezették.
Ők akkor jártak a vacsora vége felé.
(Nem felejtettem ám el, hogy odafenn az volt mondva, hogy Jónás úrfi
délre érkezett meg, azért mégis jól van mondva; ez a vacsora volt:
tegnap kezdték, ma végzik. Majd azután az ebédhez ülnek, s annak éjfélre
lesz vége.)
A vendégek is mind rácz uraságok voltak. Tagjai annak a harminczezer
rácz családnak, a kiket Csernovics Arzén patriarka hozott be magával
Szerbiából Magyarországra, a legutolsó török hadjárat alatt.
Azért nem volt ám senki ittas. Mert nem az a részeg ember, a ki sok bort
iszik; hanem az, a ki nem győzi.
– No fiam! – kiálta Loncsár uram az új vendég elé, a kit hat
vadász-kutya kisért nagy csaholva végig a tornáczon: – hát én hozzám
jösz látogatóba, vagy a lányomhoz?
– Biz a leányodhoz én.
– Hát akkor kotródj, vakaródj, ebanyádba, a czifra szobába. Csak aztán
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 03
  • Parts
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 01
    Total number of words is 4226
    Total number of unique words is 1976
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 02
    Total number of words is 4270
    Total number of unique words is 1916
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 03
    Total number of words is 4239
    Total number of unique words is 1912
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 04
    Total number of words is 4225
    Total number of unique words is 1902
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 05
    Total number of words is 4209
    Total number of unique words is 2026
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 06
    Total number of words is 4266
    Total number of unique words is 1955
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.2 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 07
    Total number of words is 4259
    Total number of unique words is 1899
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 08
    Total number of words is 4215
    Total number of unique words is 1910
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 09
    Total number of words is 4170
    Total number of unique words is 1940
    30.9 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 10
    Total number of words is 4162
    Total number of unique words is 2109
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 11
    Total number of words is 4262
    Total number of unique words is 2047
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    44.0 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 12
    Total number of words is 4337
    Total number of unique words is 2012
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 13
    Total number of words is 4249
    Total number of unique words is 2051
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 14
    Total number of words is 4197
    Total number of unique words is 2014
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 15
    Total number of words is 4219
    Total number of unique words is 2116
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 16
    Total number of words is 4194
    Total number of unique words is 2068
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 17
    Total number of words is 4301
    Total number of unique words is 1977
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 18
    Total number of words is 4199
    Total number of unique words is 2015
    30.9 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A czigánybáró; Minden poklokon keresztül - 19
    Total number of words is 166
    Total number of unique words is 125
    53.6 of words are in the 2000 most common words
    72.0 of words are in the 5000 most common words
    75.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.