A' bölcseség vigasztalásai - 3

Total number of words is 3910
Total number of unique words is 2043
23.8 of words are in the 2000 most common words
34.4 of words are in the 5000 most common words
40.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
minémüsége, melly soha tekéletesen nem jelen, vagy ha jött állandón nem
maradt.=
Ennek bő a’ jövedelme, de pirul rokon vérért: azt nemesség teszi
jelessé, de szűk vagyonai miatt, inkább akarna lappangani: ez bővelkedő,
de nőtelen sorsát kesergi: az boldog házas ugyan, de magtalan lévén más
örökségét szaporítja. Más ismét nem örvend szapora gyermekeiben, hanem
fiai, és leányai vétkeit búsan siratja. Azért valóban senki sem elégszik
meg sorsa voltával, mindenikben meg van, hogy vagy tapasztalatlan bátor,
vagy tapasztalva félénk. Tovább légy legboldogabb, minden szer
legkényesebb érzést okoz, és ha csak mindenek kivánságod szerént nem
teljesednek, minden bal esetben tűrhetlen, legkissebbtől is földre
veretel; ime illy kicsin az, mi legboldogabbat is a’ sors által
megszomorít.
Hányat vélsz lenni? kik gondolnák hogy egekhez közelítnek, ha bár melly
csekély részecskét is nyernének szerencséidből. Ezen hely is mellyet
számüzésnek nevezsz benn létezők hazája; úgy van: nincs semmi rosz, ha
csak nem gondoltatik. Ellenben azoknál minden sors boldog, kik nyugodt
lélekkel szenvedik. Ki az a’ boldog, ki a’ türhetetlenségnek kezét
nyújtva, állapotát nem kivánja változni? Oh melly sok keserűséggel van
elegyítve a’ mulandó boldogság édessége! melly ha bár a’ vele élőknek
kedves is, még is, ha nem akará is, vissza nem tartható, távozik;
nyilvános tehát, melly nyomorúlt a’ halandók boldogsága, melly
jámboroknál sem állandó, rettegőknél sem gyönyörködtető; miért
kivánjátok tehát külről oh halandók, a’ belső boldogságot!? bizonyosan
tévedés zavar benneteket, vagy tudatlanság! a’ sarkalatos boldogságot
rövideden megmutatom.
Náladnál van-e drágább kincsed? azt feleled semmi. Ha tehát ön
hatalmadban leszesz, azt fogod birni, mit sem magad elveszteni nem
akarsz, sem a’ szerencse el nem ragadhat. Hogy pedig megesmérjed a’
boldogság állhatatlanságát ezen változó szerekben, figyelmezz. Ha
boldogság a’ legfőbb java az okos természetnek, az semmi módon el nem
raboltatik; nyilványos tehát, hogy a’ boldogság elvitelire semmikép sem
juthat a’ szerencse változékonysága. Már most a’ kit hordoz mulandó
boldogság, vagy tudja, vagy nem, hogy változékony; ha nem tudja, minő
boldogsága lehet tudatlanság vakságában? ha tudja, szükséges félnie, el
ne veszejtse azt, miről nem kételkedik hogy veszendő; azért a’ folyvásti
félelem hogy tehet boldoggá?
De talán ha elveszti, megveti? úgy is csekély jóság az, mellynek az
ember egyszerüen tűri veszteségét; mivel pedig te vagy az; a’ ki több
okokkal felvilágítva hiszed, hogy az ember lelke halhatatlan, és midőn
nyilvános az is, hogy a’ test repke boldogsága is megszünik halállal,
nem kétkedhetni, boldogság nem lévén, hogy az egész emberi nemzet halál
által a’ legnagyobb nyomorúságba dűl; tudjuk pedig azt is, hogy sokan a’
boldogság gyümölcsit nem csak halál hanem fájdalmak, és kinzások által
is keresték, hogy legyen a’ jelen élet boldogító, ha nyomorult
elvégzőket, boldoggá nem tehet?
Tartós lakot kivánsz te?
Hát épits, de vigyázva,
Ne hogy zavarva Eurus
Mindent, dúlva le döntse,
Se tenger öble mosván,
Hullám néki hogy ártson.
Azért se hegy tetőre,
A’vagy ritka homokra.
Azt romboló szelek majd
Dúlják tellyes erővel,
Ez enged, és le omlik
Házad szerte romokra.
Kerüld veszélyes ügyét
Kényelmes szinü háznak.
Alatt bizonnyal inkább
Kősziklára rakassad.
Sodorja vízbe bár nagy
Szél házak düledékét:
Te bátor elnyugodtan
Állhatsz, védve hegyektűl.
Derült üdőket élni
Fogsz, cselt vetve viharnak.

V. §.
A’ gazdagság, és egyébb szerencse javai inkább gátolják az igazi
boldogságot, mint sem előmozdítanák.
Minekutánna már okaim enyhítő szereit bevetted, egy kevessé erősbbekkel
kell élned. Lássad, bár ha szerencse ajándéki nem volnának mulandók, és
szempillantatiak; mi van bennök, hogy valaha kivánhassad, vagy látván
nem utálnád? a’ kincs, reád, vagy annak természetire nézve, az arany
ékessége, vagy annak halmozott bősége kellemetes? sőt ez ha kiosztatik
jobban fénylik, mint halomra gyűjtve; mivel a’ zsugoriság gyülöltté, az
adakozás pedig híressé teszi az embert. Hogyha senkinél nem maradhat,
melly másoknak adatik, akkor drága a’ pénz, ’s midőn másnak adva,
adakozás által meg szűnt tulajdon lenni, és ha minden nemzetből egyre
halmozzák, a’ többi szükölködő leszen. Egy kiáltás mindenek füleit
meghatja, kincseitek pedig csak részletesen mehetnek többekhez, ’s ez
történve, sokat szegényít, kiket elhágy. Oh szűk és fogyatkozó kincs!
mellyet egészen birni soknak nem lehet, és mindenekhez mások
szűkölködése nélkül sem mehet. Vagy talán a’ kövek fénye kecsegteti
szemedet? de ezekben ha valami fény vagyon, az a’ kövek, nem emberek
becse; azért az ezeken bámuló embereket csudálni lehet, mert lelketlen,
és tagokkal szükölködő lényeket, az okos, és lelkes ember valódi szépnek
nem is mondhat; mellyek ámbár a’ Teremtő munkái, különzésökben valami
csekély szépségök vagyon, de még is méltóságtok alatt lévén helyezve,
bámulástokat semmikép sem érdemlik meg.
Talán a’ mezők szépsége gyönyörködtet? méltán, mert szép része a’
legszebb művnek; igy némellykor a’ csendes tenger tükrén örvendünk, igy
csudáljuk az eget, napot, holdat, és csillagokat. Mellyik a’ tied
közülök, csak egynek is mersz-e dicsekedni fényével? tavaszi virágokkal
különöztetel? vagy talán már nyári gyümölcsöt is szaporitottál? Miért
ragadtatol hiú örömöktől? miért öleled más javait tulajdonod gyanánt?
soha sem leszen szerencse által tiéd, mellyet a’ szerek természete tőled
el idegenített.
A’ földi gyümölcs ugyan kétség kivül állatok eledele, ha te mi
természetnek elég, szükséget akarsz kielégítni, nincs okod kivánni
szerencse bőségét: =kevéssel és apróságokkal megelégszik a’ természet;=
mellynek kielégítését ha akarod felesleggel sürgetni, vagy kellemetlen
lesz, mit bele töltesz, vagy ártalmas. De talán szépnek véled czifra
köntösökkel fényleni? ha kellemes a’ reá tekéntés, vagy az anyag
természetét, vagy a’ műves elmésségét csudálhatom; a’vagy talán a’
szolgák hosszú sora tesz boldoggá? kik ha erkölcstelenek, házak ártalmas
terhei, ’s a’ házi Úr veszedelmei: ha pedig szelidek, és jámborok;
lehet-e mások jóságát kincseidhez számítani? igy mind ezekből kitetszik
világosan, hogy mellyeket magadénak számítasz, egy sem tulajdonod,
mellyekben mivel szépség nincs, elvesztve fájlalni, vagy megtartva
örvendeni nem lehet. Ha természettől szépek, mi közöd hozzá, mert külön
válva javaidtól is tetszetősek: nem azért drágák mivel kincseidet
szaporítják, hanem mivel drágáknak látszattak, azért szerzetted kincseid
közé. A’ szerencse után mit vágyódol illy nagy indulattal, talán pótolni
akarod a’ szükséget bőséggel? ez éppen ellenkezőt szül, mert a’ kincs
fentartására sok eszköz szükséges: de az is igaz marad, hogy =a’ ki
sokkal bir, igen sokban szükölködik;= ellenben pedig legkevesebben az,
ki bőségét szüksége szerint kevés kivánással mérséklé. Veletek született
tulajdon javaitok nincsenek, hogy a’ külső és távol lévő javakban
magatokét keressétek; úgy elfordult a’ szerek állapotja, hogy az Isteni
okos állat nem ragyoghat, ha csak lelketlen javakkal nem bir! Más
állatok magokéval megelégesznek, és ti az Istenhez hasonló lelkek, leg
alább való szerektől a’ jeles természet ékeit kapkodjátok! vagy talán
nem értitek, melly nagy méltatlanság legyen a’ Teremtő előtt! Ő az
emberi nemzetet a’ földiekből ki emelte, és ti méltóságtokat legalább
valók alá teszitek: mert ha kinek kinek minden java nálánál, ki azt
birja, drágább leszen, mivel a’ csekély szereket magatok javainak
vélitek, azoknak magatokat alávetni bizonnyára illetlen.
Az emberi természet állapotja az, hogy külszerek közt annyira emelkedik
fel, a’ mennyire magát esméri: ha pedig megszűnt magát esmérni, barmokig
le aláztatik. Mert a’ többi állatok természete az, hogy ön magokat ne
esmérjék, embernek pedig magát nem esmérni, egy vétkes hijány.
Melly közönséges pedig ezen tévedés nálatok, kik más ékeivel diszleni
vágytok! de ez nem lehet; mert ha valamelly jószág kiállítva fénylik,
csak a’ mi kitétetett, dicsértetik, és mit föd a’ drága jószág, maga
rútságában marad. Én ugyan tagadom, hogy az jó, mi a’ tulajdonosnak
ártalmas. Talán hazudok? éppen nem, valóban a’ kincs, birtokosának
gyakorta ártott, mivel mindenki, bár legrosszabb, annál inkább másé után
vágyó, mivel mindenki arany, és drága kövek birtokosát véli
legméltóságosabbnak. Te pedig, ki most rettegve csákánytól, és kardoktól
félsz, ha ez élet utján üresen járnál, nem félnél a’ rablóktól. Oh
fényes kincs, halandók boldogsága! mellyet ha elnyertél, bátor lenni
megszűntél.
Boldog vala múltkor előttünk (8.)
Táplálva mi földi gyümölcsel,
Nem rontá fénye világnak.
Száraz makk volt vacsorája
Későn már, este szokáskint,
Esméretlen vala bornak
Édes mézzel keverékje.
Nem festett selymeket akkor
Még Tyria mérge pirosra.
Zöld pázsit volt nyoszolája,
Italát hörpölte folyambul,
Árnyékkal kedveze erdő;
Nem utaz még tengeri gályán
Kalmár, sok drága szerekkel,
Idegen parton hogy eladná.
Még vízen tábori talpak
Sem uszának; utálva gyülölség
Vérrel nem festi az acczélt;
Ha dühösség forrna szivekben
De azért bús fegyvere nem volt,
Látván: nincs haszna sebeknek,
Megutált vért ontani nincs ok!
Bár mái üdőnk gyarapodnék
A’ régi erényben ezentúl!
De emésztőbb Aethna tüzénél
A’ vágyás pénzt szaporítni.
Bányát ki nyitotta fel első,
Melly ékes aranyt föde mélyen?
Ki bukott tengerbe le gyöngyért
Hogy drága veszélyet okozna?

VI. §.
A’ tisztségek, és méltóságok sem boldogítnak valóban.
Mit szóljak a’ méltóságokról; és hatalmakról, mellyeket ti, a’ valódi
méltóságot, és hatalmat nem esmérvén, egekig magasztaltok? Ezeket ha
elnyeri ki leg rosszabb; Aethna lobogó lángja nem képes olly nagy tüzet,
sem özön víz, olly nagy pusztitást okozni! bizonnyára tudom, emlékezel,
hogy a’ polgári birodalmat, melly a’ szabadság kezdete vala,
Polgármesterek kevélysége miatt a’ hajdaniak ohajták eltörleni, kik
szinte előbb ugyan kevélységért várasukból száműzték a’ Királyokat. De
ollykor jámborok is tiszteltetnek meg hivatallal, mi nagyon ritka; az
eggyütt élőknek, mi tetszik más jámborságnál bennök? úgy van, hogy =nem
az erkölcs hivataltól, hanem hivatal az erkölcstöl nyeri méltóságát.=
Földi lelkek! mi a’ ti kivánatos hatalmatok? nemde keresitek kinek
parancsolhassatok! ha látnál az egerek közt eggyet, többi felett magának
hatalmat, és jogot tulajdonítani, nem fakadnál-e nevetésre? pedig ha a’
testet tekénted, embernél gyávabbat nem találsz, kit egy kis egér
harapása a’ szemérmes helyeken meg is öl! =Hogy gyakorolhat máson valaki
uraságot, ha csak nem testén, vagy mi annál is alább való, értem a’
szerencsét? mit sem parancsolhatsz a’ szabad lelkeknek!= Talán az ön
magával eggyező lelket erős okkal kimozdíthatod csendes állapotjából?
Midőn egy szabad embert valaki zsarnok kinokra vezetne, hogy ellene
szövetett öszesküvés társait ki vallaná, ez nyelvét elharapván, a’
zsarnok elejébe veti; igy a’ kinokat, mellyeket egy Tyrannus fájdalom
anyagának vélt, a’ bölcs ember erkölcsé változtatá.
Mit tehet valaki más emberen, mit ön maga mástól nem szenvedhet?
hallottuk, hogy Buziris vendégeit megölte. (9.) Hercules, vendégitől ő
is meg gyilkoltatott. Regulus a’ Poenusi csata foglait bilincsbe
verette, és majd hamar ő is bilincset viselt kezein. (10.) Hát véled-e
hatalomnak, azt nem tehetni, hogy mit ő másokon elkövethet, ugyan azt,
más ő rajta elne kövesse? és még ha hivatalokban természetes, és
tulajdoni jóság volna; gonoszok kezére soha sem bizatnának; mert
ellenkezők nem eggyezhetők: sőt még a’ természet is gátolja az
ellenfelek eggyesítését. Igy midőn kétség nincs, hogy sok gonosz ember
visel hivatalt, az is kitetszik, hogy azok természetesen nem javak,
mellyek leg gonoszabbaktól is viseltetnek, és valóban igy itélhetni a’
szerencse minden ajándékiról; mellyeket leg erkölcstelenebbek is bőven
nyernek. Ezekről azt is akarom még tudatni, hogy senki sem kételkedhetik
arról, hogy erős, kit erősnek tapasztalsz, gyors, kiben gyorsaság van.
A’ hang tudománya hangászokat, orvosság orvosokat, szónokság szónokokat
készít; mert minden szer természete azt miveli, mi tulajdona: azért
ellenfelek szüleményei nem egyesülhetnek, hanem egymást elmellőzik. És
igy a’ javak ki nem elégítik a’ telhetlen fösvénységet, sem hatalom ön
magával nem birhat annál, kit vétkes hajlandóság oldhatlan lánczal
bilincsel. Gonoszokra ruházott hivatal, nem csak nem teszi őket
érdemesekké; sőt nyilván mutatja, és vádolja érdemtelenségeket. Miért
történik ez? Örvendetek t. i. szerek más voltát hamis nevezetekkel
jelelni, mellyek könnyen a’ szerek valóságos foganatjából
hazudtoltatnak: azért se javak javaknak, sem hatalom hatalomnak, sem
pedig méltóság méltóságnak igazán nem neveztethetik. Végre az egész
szerencséről lehet következtetni; mivel világos, hogy benne semmi
kivánatos, sem eredeti jóság nincsen, mivel nem kapcsolódik mindenkor a’
jámborokhoz, sem jókká nem teszi kikhez jut.
Láttuk a’ romlást okozó vad ármányt,
A’ ki fel perkelte Romát, ’s megölte
Atyjait, testvére is áldozatja
Lőn: gözölgött marka szülői vértől!
Vakmerő! hogy meghidegült tagát is
Drága Anyjának nem ijedne nézni,
Sőt biró mondá: halavány ki szép volt!
Még is e’ pálczája igazgat ottan
Népeket, hol fénye napunknak eltűnt
Ott is a’hol megpirosulva fel jön.
Úr azoknál is, kiket a’ hideg kinz,
A’hol égnek rögtön aszalva szárít
Napja; és fonnyaszt szele Afrikának.
Jobbra őt fordítani fő hatalma
Képes éppen nem vala: szörnyeteg volt
A’ Nero! jaj mostoha sors, hatalmat
Mért adál illynek? ki veszélyt, ’s halált hoz? (11.)

VII. §.
A’ dücs, és hírnév, boldoggá nem teheti a’ halhatatlan lelket.
Mellyekre én mondám: tudod oh Asszonyom, hogy rajtam leg kevesebbet
uralkodik a’ mulandó szerek vágya, csak alkalmat kivántam a’ dolgok
viseletére, ne hogy az erkölcs enyészszék. És ő: ugy de az egy, hogy
természettől jeles elméket, habár nem is egész erkölcsi tökéllel magához
édesgethet a’ dücsőség vágya, és a’ köz társaságban szerzett
legbecsesebb érdemek is, bár csekélyek legyenek, igy vizsgáld: az egész
föld köre, mint csillagászi tanulmányodból tudod, az égi térhez csak egy
pont, az az: ha az égi gömb nagyságával egybe hasonlítatik, semmi tére
sem látszik lenni.
Hogy a’ világ ezen kis tartományának csak egy negyed része, mellyben élő
állatok laknak, Ptolomeusból tanúltad. Hátha ezen negyed részből
elméddel kivonod, mit tengerek, ’s mócsárok fednek, bár melly nagy
legyen e’ tartomány, de csak igen szűk tér marad emberi laknak: már most
ezen kis pontba, és szembe zárva hírterjesztésről, és név magasztalásról
gondolkodtok! de minő terjedése, és nagysága lehet a’ dücsnek, illy
keskeny, és szűk határok közé szorítva? Még az is, hogy illy csekély
helyen nyelvel, szokással, erkölcsel, ’s egész élettel külömböző nép
lakik, mellyekhez részínt nyelv külömbsége, részint utak
alkalmatlansága, ’s közösülés szokatlansága miatt nem csak egyes ember
hire, de még várasok neve sem juthat el: utóljára M. T. Cicero, mint ő
egy helyen fel jegyzé, még Caucasus bérczeit sem haladta meg a’ Romai
birodalom hire, melly már akkor koros volt, ’s tőle a’ Parthusok és
körül lévők rettegtek. (12.) Látod tehát melly csekély azon dücsőség,
mellyet szaporítni, és terjeszteni törekedel. Talán lehet az, hogy hová
Roma hire nem juthatott, egyes ember neve ott hireszteltetik? Mit? nem
különböznek-e nemzetek szokásai ’s intézetei egymástól, hogy a’ mi
egynél dicséretes, másnál büntetésre érdemes? azért van, hogy kit a’ hir
gyönyörködtet, más népeknél esméretlen marad! Elégedjék meg tehát
mindenki hirével ön Hazájában, és szoruljon egy nemzet határába jeles
nevének halhatatlansága.
De még a’ feledékenység hányat törül ki irók szükibül, azok közül is,
kik nevezetes, és jeles férfiak valának az ő korokban? ámbár mit használ
az irás, mellyet szerzőivel eggyütt hosszú és sötét homály födöz? Ti
pedig látszatok halhatatlanságot terjeszteni, midőn jövendőbeli hirről
szorgoskodtok. Ha tekénted az örökség végtelen hosszúságát, mit
örvendezhetsz neved fenn maradásán? egy szempillanat percze, ha tiz ezer
évhez hasonlítatik, mert mind a’ két üdő határozott, ámbár legkisebb, de
még is van arány köztük, ’s épen ezen év szám, és sor, bár melly
sokféle, még is a’ végtelen örökséghez nem hasonlítható. Úgy de
határozottaknak egymáshoz valami, de határozatlannak határozotthoz
semmihasonlatossága nincsen. Ha bár akár melly hosszú üdői hir is,
végtelen örök üdőhöz méretik, nem csak kicsiny, de semmi lészen. Ti
pedig jól cselekedni nem tudtok, ha csak nép hiú szellemére ’s hasztalan
hirére! elhagyván lelkiesméret, és erkölcs becsét, =mások mondájától
kértek jutalmat!= Vedd példáúl illy kevély hiúságban: egy valaki, milly
udvariasan csufolódott: Mert midőn megtámodna egy embert rágalommal, a’
ki nem valódi erkölcs hasznáért, hanem kevélység dücsére, méltatlan
magára ruházná a’ bölcs nevezetet, hozzá adván, hogy majd tudni fogja,
valjon ő bölcs-e? ha a’ neki okozott méltatlanságot csendes békével
szenvedné; békével türte ugyan azt elején, utóbb rágalmat hallván, mint
egy boszonkodva mondá: Tudod-e már hogy én bölcs vagyok? akkor ő: igen
velősen értem, ha hallgatnál! Mi szükség tehát hogy a’ jeles férfiak
(mert csak ezekről szólhatunk) dücsőséget keresnek: mit használ mondám,
ha a’ hir test holta után fenn marad? mert ha, mit okosságunk hinni
tilt, egészen enyésznek az emberek, nincs dücsőség; midőn az, a’ kié
volna a’ dücsőség, már épen nem létez; ha pedig kinek jó lelkiesmérete,
és földi börtöntől megválva szabadon az égbe mén, nemde minden földi
foglalatosságot útál: mert ki egekben gyönyörködik, örvend, hogy a’
földiektől megszabadúlt!
Akárki azt kivánja egyre, hogy hire,
És nagy neve örökös legyen;
Tekéntse a’ világ igen terjedt körit,
És a’ parányi föld tekét.
Ezen kicsiny kört nem lehet betölteni
Hirrel; pirulhatsz hát híreden!
O hasztalan kivánsz kevélykedni te gögös,
Mert itt mulandó minden, ’s árny!
Bár messze néphez eljutott hir nyelvöket
Fárasztja, ’s szájrul szájra száll:
Bár melly jelességgel valaki, ’s czimmel ki tűnt,
Szét veri magas dücsit halál!
Alacsony fejét úgy mint nagyét borítja gyász,
A’ sors vegyít nagyot, ’s kicsinyt.
Ki tudja hol hevernek a’ hív Fabrici
Csontjai, ’s te Cató hamvaid? (13.)
Kevés betűk jelentik a’ nevöket, az is
Silány, üres, haszontalan!
De bár ha dücs nevöket ki tudtuk is, van-e
Ki esmeri személyöket? azok
Hamvak! Nyugosztok hát örökre idegenek,
Még hiretek is csekély ’s muló!
Hát véltek élni századokat hirrel, de csak
A’ hiú név egyszer szünik,
Akkor, midőn ragadja végső nap esete:
Meghaltok igy örökre már! (14.)

VIII. §.
Az állhatlan szerencse hasznos, mivel tőlünk elválasztja színlett
barátinkat.
Ne véljed azt, hogy én kérlelhetlen hadat viselek a’ szerencsével, mivel
vannak érdemei, midőn csalván embereket, ön magát nyilatkoztatja, ’s
levonván arczáról fátyolát, szokásait megvallja. Talán még most sem
érted beszédemet? csudát kivánok mondani, ’s véleményem alig tudom
kijelenteni. Valóban úgy gondolom, hogy a’ sors hasznosabb, ellenkezvén
emberekkel, mint kedveskedvén.
Mert kedveskedvén boldogság szine alatt nyájassággal hazudik; ellenkezve
pedig igazat mond, mutatván állhatlanságát: hizelgve csal, ellenkezve
tanít, ugy elmét hazug javak szinével bilincsel, igy mulandó
szerencsétől fel oldoz. Azért tehát kedveskedve lássad őt, mint szelest,
repkét, mulandót, ön magát nem esmérőt; ellenkezve pedig józant, készet,
és viszonyokkal lett okosat. Utoljára boldogítva igaz javaktól
hizelgéssel húz el: ellenkezve többnyire az igazi javakhoz horoggal húz.
Talán csekélységnek véled, hogy hív barátid érzetét a’ kemény, és
rettentő sors felfödözte? lám ez tünteti barátid igaz, és csalfa
arczait, távozván magáéval, tieidet meghagyá; mennyiért vásároltad volna
meg boldognak vélvén magadat előbbi üdőben? szűnjél tehát vesztett
javaidat keseregni, mert mi leg drágább kincs, jó barátidat feltaláltad!
Minden szüntelen a’ világ
Széles nagy köriben forog,
’S híven változik. A’ szerek
Ámbár ellenek, ők frigyet
Még is tartanak. A’ nap is
Keltén rózsa sugárt lövel
Hozzánk; éjjeli csillagok
Közt hogy fényljen utánna hold.
Mindig váltva napot követ,
Éj! Hogy tengeri nagy habok
Parton túl ne rohanjanak,
’S kártékony dagadással a’
Föld térit ki ne öntse ár.
E’ rendet füzi öszve, a’
Földön, tengeren, égben is
Kormányzó szeretet heve!
Szűnjék tartani rendet ez:
Egymást czélra mi rendelé,
Majd az, háborog, és zajong
A’ melly szerte világot ők
Most szép rendre vezettek, azt
Már kész rontani mindenik.
E’ szent béke frigyes határ
Népeknél, egyed őrködik.
E’ fűz tiszta személyeket
Áldott házas örömre is.
E’ hív biztosa emberek
Minden társasi éltinek.
=Boldog lelkek azok, kiket=
=Hív, ’s forró szeretet tüze,=
=Melly kormányoz eget, hevít!=

Jegyzések.
1) Euripus hires tengeri örvény Görög Ország, és Negropont közt, hol sok
hajók szerencsétlenűl elsülledtek.
2) Születéstől fogva az egész ember betegség, midőn neveltetik,
haszontalan, más segedelmiért könyörgő; fölnőlt, gonosz, és esztelen,
oktatásra szorul, emberkorban vakmerő, fonnyadó vén korban nyomorult,
sajnálkozásra méltó; hogy munkáit, mint a’ földet, a’ józan észt
követve, kinem müvelte. Illyen szármozott ő Anyja méhéből.
_Hyppocrates_.
3) Perseus utólsó királya volt Macedoniának, kit Paulus Aemilius Romai
Vezér legyőzött, elfogott, és Romába vitetett.
4) Patritius, és Hippatius Polgármesterek Boëthiusnak fiai.
5) Megzavarják az embert nem a’ szerek, hanem azokról való vélekedések.
_Epictet_.
6) Auster nagyon egészségtelen délszaki szél.
7) Quint. Memmius Symachus K. Sz. u. 522. Polgármester volt Romában, Ipa
Boëthiusnak, jeles építő mester, kit jó üdeig kedvelt Theodoricus Kir.
utóbb gyanúságba esett, mintha új Roma Császárával a’ Gothusok
kiüzetéséről tanácskoznék, börtönbe záratván meggyilkoltatott; de midőn
kitűnt ártatlansága, annyira furdalá lelkiesméretit Theodoricusnak, hogy
kevés napok után lebetegednék és meghalna; emlékezzünk egy bölcs
mondására:
Ritkán szokta gyanú az erős ’s nagy lelket epesztni,
Ez csak félénkség gyáva leánya lehet.
8) Ugy látszik hogy ezek utánzások: Felix nimium prior aetas, quae
vindice nullo. etc.
Quis fuit horrendos primus qui protulit enses?
Aurea prima sata est aetas etc.
9) Busiris Aegyptusi Király, midőn nagy szárazság fonnyasztaná országát,
Trasios tanácsára az elfogott idegeneket évenként áldozá essőért az
Isteneknek.
10) Regulus Marcus Attilius jeles Romai vezér Carthago ellen, Romának
380-ik évében hadakozott, azt legyőzte, öt ezeret elfogott, és 18
Elefántot.
Utóbb Xantippus segétvén a’ Carthágobelieket, Roma táborát megveré
harmincz ezer eleste után 15 ezeret elfogott, közte Regulust is.
Békesség kieszközlése végett Romába küldetett azon feltétellel, hogy
vissza jöjjön, a’ mit hiven telesített; de midőn a’ béke meg nem
köttetnék, ő egy hordóba zárva, melly szegekkel úgy vala körül verve,
hogy a’ hegyök belől volna, addig hányatott, forgattatott, mig meg nem
holt.
11) Néro Romai Császár, kinek valamint uralkodása szörnyeteg volt, úgy
halála is.
12) Parthus: ezen nemzetről igen szépen versel Ovidius: Valamint bőven,
úgy bölcsen is értekezett Horváth István a’ Parthusokról.
13) Cato néven három nevezetes embert olvasunk, az egyik Porcia
nemzetségből Romai Főnök volt, szigorú bölcs, és okos munkásságú. A’
másik fő Vezér volt Uticában, ki ön magát meg ölte, ne hogy Caesar
hatalmába essék. _Livius_. A’ harmadik Cato Valerius nyelvész.
14)
Miramur periisse homines: monumenta fatiscunt
Mors etiam saxis, nominibusque venit.
_Ausonius_.


III. Könyv Tartalma.
A’ bölcseség ébreszti bádgyadt elméjét a’ betegnek, megesmértetvén vele
a’ hamis, és valódi boldogságot, mellyet sem a’ fényes hivatalokban, sem
kincsekben, sem a’ testi gyönyörökben fel nem lelhetni: mivel a’ valódi
és igaz boldogság egy minden javak tekéletes birása. A’ gazdagság
szüntelen hijányzik, a’ fösvénység szükölködik, a’ fényes hivatal pedig
erkölcs nélkül útálatos, és ki azt birja, vég nélkül kínlódik. Az igaz
nemesség csak lelki lehet, melly az Istentől ered: az emberi, mivel nem
igaz itéletből származik, nem tartós. A’ gyönyör aggasztó, a’ földi
javak ezer bajjal vegyesek, és fogyatkozóvá teszik az embert; mert az
igazi teles jó, csak egy, és egyszerű; könyörg ebbe vezettetni a’
szerző, mert csak e’ maga boldogíthat; ezután kell tehát egyedül
vágyódnunk; mivel e’ kormányoz mindent, és csak az a’ boldogtalan, ki
ettől távozik.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

I. §.
A’ bölcseség erősebb gyógy szerekkel orvosolja betegét.
Már elvégzé énekét, midőn még figyelmezvén álmélkodva, az édes énekről
gondolkodtam; azért csak hamar mondám: oh bágyadt lelkek vigasztalója,
ki engem nyomos szavai, ’s örvendetes énekivel éleszt annyira: hogy már
ezután a’ sors csapásait kiállani magamat nem vélhetem képtelennek;
azért a’ szereket, mellyeket előbb éleseknek mondál; nem csak nem
rettegem, sőt még hallani kivánván, felettébb óhajtom is. Akkor ő:
érzém, midőn szavaimat csendes figyelemmel felfogád, és elméd tulajdonát
vártam, vagy mi igazabb magam elkészétém. Ollyak t. i. mellyek hátra
vannak, hogy megkóstolva csipősek, de bevéve édesednek; mivel pedig
hallani vágysz, melly gerjedelemmel buzognál, ha megesmérnéd, és tudnád
hová szándékunk vezetni? hová, kérdém? valódi szerencsére, mellyről
lelked álmodozik, hanem elfoglalva szemed képektől, azt nem láthatja.
Akkor én: kérlek cselekedd meg, és mellyik legyen az igazi boldogság,
mutassd meg minden késedelem nélkül. Örömmel cselekszem kedvedért,
felelé; hanem a’ melly okot jobban esméred, azt előbb szóval kijelelni,
és tudatni iparkodom, hogy átlátván midőn ellenfélre veted szemedet, az
igaz boldogság példáját megesmérhessed.
A’ ki haszonra akar magokat a’
Földibe vetni, előre ki kapál
Tüske bokort, csalitot ’s gazokat is;
Hogy gabonája betöltse csüreit.
Sokkal előbb ki izel szamata még
Méznek is, a’ keserü epe után.
Szebb igazán de az égi seregek
Fénye is, a’ viharok szünetekor:
Éjjeli gyász lepel is ha eloszolt,
A’ deli nap melegen ki derüle.
Birva azért javakat, te is előbb
Hogyha le rázod igád nehezeit,
Látni fogod, mi igaz; mi nem igaz!

II. §.
Természet szerént kiki boldog akar lenni: de minthogy a’ boldogság
minden javak vegyéből való tekéletes állapot; nem lehet azt, sem
gazdagságban, sem méltóságban, sem pedig gyönyörben helyheztetni.
Ekkor leszegvén egy kevéssé szemeit, és mintegy fejedelmi székre
ültetvén elméjét, így kezdett szólani: a’ halandók minden gondja,
mellyet sokféle eszmélkedés munkája fáraszt, külön úton jár ugyan, de
még is egy valódi boldogság czéljára törekszik elérni: az, pedig olly
igazi jó, mellyet elnyervén, mit sem kivánhatsz tovább; az a’ boldogság,
minden javak java, és minden javakat magában foglaló; mellyen túl, ha
más jó volna, leg főbb jó nem lehetne; mivel volna még külről mit
kivánni. Ki tetszik tehát, hogy az igazi boldogság minden javakból öszve
szerkezett tekéletes állapot. Ezen boldogsághoz a’ halandók sokféle
ösvényen iparkodnak eljutni; mert a’ javak vágya, az emberek elméjébe
természettől van bé öntve; de csalfa tévedés vezeti őket hiúkra.
Némellyek a’ legfőbb jót kincsekben helyezik, hogy semmivel se
szükölködjenek: mások ismét legfőbb jónak itélik, ha méltóságos
hivatalokat nyervén, Polgártársaik által tiszteltetnek: vannak, kik a’
leg főbb jót legnagyobb hatalomban vélik, mert ezek vagy uralkodni
akarnak, vagy uralkodókkal társalkodni. Némellyek előtt jelesebb, ha
háború, vagy béke által dücsőséges nevet szereznek. Legtöbben az igazi
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A' bölcseség vigasztalásai - 4
  • Parts
  • A' bölcseség vigasztalásai - 1
    Total number of words is 3738
    Total number of unique words is 2288
    20.4 of words are in the 2000 most common words
    29.5 of words are in the 5000 most common words
    35.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 2
    Total number of words is 3814
    Total number of unique words is 2088
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    31.6 of words are in the 5000 most common words
    37.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 3
    Total number of words is 3910
    Total number of unique words is 2043
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 4
    Total number of words is 4039
    Total number of unique words is 1822
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 5
    Total number of words is 4041
    Total number of unique words is 1840
    25.4 of words are in the 2000 most common words
    35.4 of words are in the 5000 most common words
    40.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 6
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 1780
    22.8 of words are in the 2000 most common words
    33.7 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 7
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 1853
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A' bölcseség vigasztalásai - 8
    Total number of words is 2701
    Total number of unique words is 1116
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    37.9 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.