A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 09

Total number of words is 4009
Total number of unique words is 2072
24.9 of words are in the 2000 most common words
35.6 of words are in the 5000 most common words
41.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
hajlongásinak. A munka robajjában, nem sejté ő az érkezőket, csak a
közel lódobogásra eszmélvén fel, akkor fordúla meg, mikor már a lovasok
irányában valának. Az ifjak azonnal reá ismerének Porubayra, s a
generállal együtt megállíták lovaikat.
Mit csinál clarissime? kérdé csodálkozva a generál?
Szútyongatom, domine illustrissime! közanyánkat a földet, mondá Porubay
kapájára dőlve, és szakadó izzadását törőlgetve, hogy rólam mostoha
fiáról se felejtkezzék el. Úgy hiszem, az emberi test és lélek aljasúl,
mihelyt hever; miként parlag föld, csak gyomot terem.
Úgy van, mondá a generál, s épen azért szükség dolgoztatnunk tömlöczös
rabjainkkal, hogy heverés által még mélyebben ne sűlyedjenek. De
mindenki magához illő és arányos munkát válasszon magának. – A generált
sajnálás fogá el, s önmaga iránti kiméletlenségnek mondá azt, hogy lelki
munkákhoz szokott férfiú, paraszt munkával öli el magát.
Kissé sajnos, felele Porubay, mert a test akaratosabb a léleknél; de van
ezen munkának jó oldala is, domine illustrissime! Csak kezem van bérben!
lelkem és gondolatim egész nap szabadok, s estve fáradozásom-közben,
igen nyájasan nyugtat azon gondolat, hogy nem voltam másnak henye terhe,
hanem munkáló polgárja a világnak. Aztán Caesar és Nagy Sándor, mint
tudjuk, szerettek gyalog járni; mi reájok nézve, úgy vélem, nagyobb köz
vala, mint mely köztem és a kapa közt létezik. – A generál és ifjai
leszálltak lovaikról, az uri kapással beszélgettek, s azon győződéssel
váltak meg tőle, hogy a hazában föld nem túratik oly lelkességgel, mint
Porubay azt túrá. Tisztes Noé vala ő, szőlő-tőkéi közt; minden
tekintetéből, és derült mosolyából kitündökle, miként vala lelke
felülemelkedve az életen.
Hogyha a kapásnak lelke átszivárog a tőkékbe, mondá a generál,
megszorítva Porubaynak feltört kezét, úgy jeles szív-vidámító italt
fognak azok adni! s odább lovagla.
De a férfiúnak sanyar sorsa nem mene ki eszéből; föltevé magában, hogy
azt sűlyedni nem hagyja, s csak azon hányá- veté elméjét, miként
intézhesse a dolgot úgy, hogy Porubay finom önérzetét ne sértse. Tudá
róla, hogy egy pár hivást el nem fogada csak azért, mert arra kellőleg
kiképezettnek nem érzé magát. Számos világi bajnak, úgymond, bő kútfeje
az, hogy nem vetünk számot erőnkkel, midőn hivatalt vállalunk;
elfogadjuk azt vakon, mihelyt hasznára, vagy fényére szükségünk van!
Gyöngéd érzelmű lelkek hamar megértik egymást, s a generál győződve
vala, hogy a professor alamizsnát nem fog elfogadni. Hivatal és illő
munka után nézett tehát szét, s abban nyugodt meg, hogy egyik helysége
agg jegyzőjét, ki már szemgyöngeség miatt hivatalát nem viheté, udvari
kulcsárrá tegye, s helyébe, fizetés-javítással, Porubayt helyezze be.
A Gyomay-háztól nem jöve által senki, s a generál, gazdasszonynak Pólit
kéré meg. Szívesen jött ez, foglalatos tűzzel vette által a ház
gondjait, s az első pillanatban otthon volt abban. Gyula nem győzte
csodálni ügyességét, czélszerű rendezgetéseit, mindenhezi értését, s azt
az élelmességet, mely nem csak jár, kel, hanem gondolkodik is a
munkálatok rendszere felett. Különösen kedvezőleg csillogott ki Klárcsi
felett, Pólinak ahhozi értése: miként kelljen tónt adni a háznak, sokat
mutatni kevéssel, és nagy vendéget elfogadni? mit még az atyai háztól
hozott volt magával. De Póli nem csak ügyes és értelmes gazdasszony
volt, hanem kivánt is tartatni annak. Erről álltak minden beszélgetései,
minden alkalommal számott adott rendeléseiről az ifjaknak, kitárta
ebbeli ellátásait, rendezéseit előttök. Gyula, bár miként erőlteté is
magát visszaemlékezési éldeletekre hajdani viszonyából, tapasztalni vala
kénytelen, hogy a szépnem vesztni tér kedveltetőségéből, mihelyt fő kezd
hevűlni nála szív helyett; mert az utóbbinak lángolásában ő
elérhetetlenűl igéző; az elsőben pedig rendszerint hátrább marad
nemünknél.
Gyula Halkónak és Veronkának előadásaikból, közelebbről ismerkedék meg
most Póli egykori körülményeivel. Póli fiatalabb korában óhajtott tárgya
volt az ifjúságnak. A lyánka szívesen mulatozott, de szíve nem volt
lángolásba hozható, s ez a férjhezmenést örömest tolta oly háttérbe,
melyből azt csak nagy szerencse esetére kívánta előidézni egykor, vagy
soha sem. Múltak az évek egymás után, minden komoly czél-űzés nélkül.
Azonban nyílt esze korán sejteté Pólival, atyjának kedvetlen
körűlményeit. Testvérei immár mind férjnél valának, s érzé maga szorúlt
köteleztetését is, komoly egybeköttetésről gondolkozni. De bús ütődéssel
látá, miként a dolog most több akadályt mutat, mint vélé. Kecsei
hervadó-félben valának, atyja állását sejtni kezdé a világ, s így elég
józan volt átlátni azt, hogy csak saját belső érdeme vonhat immár kérőt
a házhoz. A lyánka egyszerre más lőn. Búcsut vőn fiatalkori
szelességeitől, józanabb komolyságot önte szavaira és tetteire, s hogy
egykori ügyes nőnek bizonyítsa be magát az illetők előtt, a gondos és
takarékos háziasszony szerepét tanúlá be; mely mellett azonban más egyéb
használható, mind azon fogásokban is gyakorolta magát, mikben még tartó,
valóban szép termetét, eszét, ízlését, és hajlékonyságát
kitündököltetheté. Számos sikeretlen próbái után, csodásan megtanúla
közel simúlni mások ízléséhez, s e részben vas béketűréssel vala képes
megtagadni önmagát. Atyja nem egyszer mosolygá meg leányát: különös
szérdék az a nőnem, mondá, előbb egy bálkészűletért nagyobb áldozatot
tesz, mint bármely férfiért, később pedig kész ezért elölni magát! –
Azonban mindezek mellett, nem volt meg Póliban soha azon túlságos szabad
viselet s maga túltevése a leányi lágyságon és szerény bevonatkozáson,
mikkel a haladt korú hajadonok, éveiket rendszerint elárúlni szokták.
Csöndes szerény nyájasság volt czímje viseletének, ámbár őt magányában
gyakori búslakodás epesztette. Ilyenkor elégületlen volt önmagával és
borúlt, hogyha valamely mutatkozott reménysugár enyészőben vala, s
derűlt a derűlő sugárral ismét. Kivált társnéji körében történt új
házasságok hire, mindig új bánattal csapá meg őt. Ekkor tűrelmetlenebb
lőn, s a megkettőztetett ipar, majdnem átcsillámoltatá viseletében az
erőszakot. Gyula, ki iránt Kálmán előre elkészíté vala Pólinak képzetét,
kedves jelenet vala neki; de elutazásával oly csekély a nála hagyott
kezesség, hogy miatta Szögváryt elereszteni nem tartotta tanácsosnak.
Póli mindjárt férjhez-mente után, érezvén maga és férje közt a kedélyi
és míveltségi különbséget, önámulásúl a gazdasszonykodásnak erede,
melyre mindig hajlama vala; s egyikének tartaték a vidék ha nem
legtüzesebb, de legjózanabb és legszámolóbb gazdasszonyainak.
Vincze munkátlan állapotban vala, milyben azon hajós van, ki nem bírván
többé vésszel és hajójával, ereje fogytán leteszi evezőjét; s hol bízva
reményli a vész csillapodtával partra-kijutását, hol pedig remegve
borzadoz a vihar dühében, hajója elzúzatásától. A generál nyílt kedve
némi kezességet nyújtott neki sorsa felől; gyönge volt az, s csak annyi
erejű, hogy őt a kétségtől megóvja; mert hányszor nem reménylt, s
hányszor nem csalatkozott immár? Klárcsi, elfojtva szívében minden
reményt, eltökélt vala szenvedni, s magába zárkózni szerelmével és
bánatával. Legsajnosabb kisértés vala neki az, hogy Vinczéjét oly közel
tudá magához. Szerető szíveknek alig néhány lépésnyire lenni közel
egymáshoz és mégis oly távol, mintha tengerek feküdnének közöttök,
súlyos küzdés vala mindkettőnek. Egymás iránti figyelem és vágy élénkült
nálok minden apró hírnél, melyet a két udvar egymásról vett, s remény és
szív csüggedeztek minden gondolatnál, melyet önsorsaikra vetettek. Domb
állott ritkás ligettel Klárcsiék udvara felett. Azon ült Gyulával Vincze
gyakran órákig, barátságos cserétől fedetve, s lelesett azon ház tájára,
mely mennyét, üdvét rejté. Klárcsi nem sejtve, hogy ügyeltetik, csak
ritkán lépett ki az ifjú mohó szeme eleibe. Ilyenkor bús öröm dobogott
Vincze meljében; mert a lyánka gyászköntösben lépett ki, s ez és szép
arczáinak halvány színe, nyilván tolmácsolták előtte, hogy a szelid
lélek érte szenved, s kívül és belül szerelme sírját gyászolja.
Érzékeny szerető lelkek, messzeségben is együtt élnek, szíveiket
látatlan fonalak kötik egymáshoz, s lelkeik kölcsönösen egymás körűl
lengnek untalan; bizonyos varázs sympathia viszi meg egymásnak, a
mindegyikénél egymást váltogató örömet és bánatot, s mindkét rész
bizonyos a kölcsönös részvételről. Ily szíveknek északi sarkjok a
szerelem, mely felé szüntelen mágnesi titkos erővel forognak ők!
*
A herczeg visszaérkezett. Jó falatot megjártam a magyar földből édes
Rónapatakym, így szólott; bőkezű és szíves az is mindenütt, miként
lakosa; ritka hely várja be a zsarolást, nyújt mindent önkényt
tulajdonosának. De a magyar, úgy látom, nem szereti közel szorongatni
magához vagyonát, nem szeret kerítni. Minden parasztház egy-egy útcza, s
a szabadon terjengő utakból, barátom, szép kis herczegséget bírnék
alkotni magamnak.
Félek, szóla a generál mosolygva, hogy népesedés, nevekedő szorgalom és
fényűzés kényszerítése, nagyon is lábra ne hozza még hazámban a
kerítgetést. Bő termésünkkel pedig gondoskodás és gabnatárok hiányában,
csak úgy vagyunk, hogy Pharaó sovány teheneiből egy, képes elnyelni
hetet is a kövérekből!
Elkezdődtek a katonai gyakorlatok, s közbe hajtó-vadászatok. Gyomay
különösen volt meghíva mindenkor; meg is jelent, de csak egyedűl;
leányáról nem is emlékezett. A herczeg különösen leereszkedő, sőt
figyelő volt íránta. Egy párszor, a mint a vadászatra kikocsizának,
kocsijába méltatá őt, nyájas beszélgetést fona vele, az asztalnál maga
mellé rendelé őt, egy szóval az öreget teljesen magához kapcsolá.
Tiszteltetve érzé magát Gyomay ily megkülönböztetés által, tudván, hogy
a herczeg testvérének, az uralkodónak nincs örököse, s így a herczegi
süveg idővel erre néz. Viszontisztelet és hajlandóság fejlett ki
keblében iránta, büszkeségének nyájasan hízelgvén, kitetsző jóakaratja
azon nagy férfiúnak, kivel maga a generál is, csak mély tisztelettel
társalkodott.
Egy napon a katonai gyakorlat után, a helyett hogy a generál kastélyának
tartna a herczeg, fényes gálában, rakva csillaggal és czímjelekkel,
egész kiséretével a Gyomay udvarába lovaglott be. Meglepetve volt Gyomay
e tisztelet-adás által. Öröm-zavarral fogadta nagy vendégét, s
elvarázsolva volt ennek leereszkedő nyájasságától. Betakarodék
ebédlőjébe a fényes kiséret, s itten az első köszöntések és rövid
beszélgetés után, előre lépe a herczeg, kisérete tisztelő távolban
állván mögötte, s ünnepélyes szertartással, de nyájas szavakkal megkéré
Vincze számára Gyomaytól Klárcsiját; kikéré magának, hogy násznagygya
lehessen a szép párnak, s jövendőre is kegyét igéré számára. Gyomay
eszméle, hogy hálózva van a generál fortélya által, de oly kiszámoltan
hálózva, hogy sértés nélkül vissza nem léphet. A herczeg becsűlése és
beavatkozása oly kötelező vala, büszkeségének oly hízelgő és kielégítő,
hogy tovább ellenkezni illetlen hivalkodásnak fogta volna tartani.
Azonban még is fészkelődött szíve fenekén némi gyönge nesze azon
sérelemnek, melyet a septemvirék, leányában okozának neki.
Gyomay tisztelve meghajtá magát: kegyelmes herczeg! így szóla, ma oly
tisztelet éri házamat, melyet én és hitvány leányom, nem érdemlünk;
ámbár herczegséged már harmadik herczeg, ki kegyét személyesen bizonyítá
nemzetségemhez. Nem tartom meg leányomat; de a házamon esett gyalázat
kényszerít megkivánni, hogy az ifjúnak atyja, a septemvír, személyesen
nyilatkoztassa ki előttem azt, hogy szívesen elfogadja leányomat fiához.
Csak tűrt meny ne legyen ő a háznál; mert az begyembe nem fogna férni.
A generál helyesnek találá a föltételt, magára vevé a többi
kieszközlést, s a herczeg, kézszorítással köszöné meg az atya jó
válaszát. Vincze és Klárcsi akként valának érzelmeik szép zajgásában,
miként koldus véletlenűl nyert gazdag öröksége előtt, kinek szíve még
habzik a nagy szerencsére, szokatlan elhagyni volt sorsát, s a
bátortalan még nyúlni a szép jelen után. A generál siete futót küldni
levéllel a septemvírhez, ki most épen falun vala; de Gyula a követséget
nem engedé által másnak. Úgy jöhet barátra is lesz ott szükség, így
szóla, vidoran szorítva meg Vincze kezét; s tartok tőle, Vinczém úgy
talál boldog lenni, hogy más részem nem is leend boldogsága munkájában,
mint örűlni rajta.
Azonban Gyula közbenjárására nem vala szükség. A septemvír és neje előtt
oly ohajtottak valának Klárcsi újabb körűlményei, oly rettegett a Gyomay
pere, s oly hizelgő a herczeg beavatkozása, hogy a generál levele és
Gyula követsége csak örömet jelenthetének a házhoz. Másnap épen
vacsoránál, behajtata a septemvír a generál udvarába.
Derült arczczal s egyszersmind finom udvarisággal hajtá meg magát a
septemvír a herczeg előtt, s válogatott szavakkal, mik tanúi valának
gyakorlott szónokságának, köszöné meg fia iránt bizonyított kegyét,
melybe őt továbbra is ajánlani bátorkodott. Majd Gyomayhoz fordúlva,
sajnálkozék a két ház közé csúszott félreértéseken, sima beszéddel kéré
meg leányát, kinek jeles tulajdonira hizelgőn terjeszkedék ki, s maga
legboldogabb órájának nyilatkoztatá azt, melyben szeretett fia oly jeles
háznak jeles gyermekét hozandja házához.
Méltóságos udvari tanácsos úr! nagy uram öcsém! felele Gyomay, szép szók
nincsenek hatalmamban. Ám bírják egymást az ifjak, mert szíveik rég
egymáséi; de a történtek után tudnom kell előbb, hogy csak leányom
tartsa e szerencsének az egybekelést?
A septemvír, hízelgő nyilatkozással nyugtatá meg a büszke öreget, s a
két ipa összecsókolá egymást. Vincze és Klárcsi lábaikhoz borulának, s
öröm-könnyekkel áztaták áldó kezeiket; ámbár a septemvír, ki a herczeg
jelenlétében átallá az érzékeny jelenést, mintegy tűkön álla. Majd a
herczegnek és generálnak tőnek hálás köszönetet, mi végett a septemvír
már régen integete nekik. Öröm és kéj foglala el minden szívet.
Szép saját öröm még is az atyai, édes Rónapatakym! így szóla,
megindulását leplezve a herczeg, s ismét helyére üle az asztalhoz; utána
telepedék az egész társaság. Csakhamar nyílt a kedv, ürűltek a poharak,
víg elköszöntésekkel a herczeg hosszú életeért, a szives gazdáért, a két
atyáért, kik mindinkább melegűltek egymáshoz, s az ifjú párért, mely
boldogságát, tele szívében alig bírhatá el.
Hiszed-e már barátom, súgá Vinczének Gyula, hogy minden emberi szívnek
van kulcsa, csak reá bírjunk akadni? Vincze rezgő örömkönnyel intett
barátjának.
Asztal után mellé simúla Halkó a generálnak: már jól áll a dolog
méltóságos úr! így szóla nevetve hozzá; a két ipa nyomósabban, s csak
egyik arczfelen csókolá meg asztal után egymást: nem miként asztal előtt
tevé. Én mindig fázom, midőn az emberek szertartásosan, előbb egyik:
aztán másik arczon csókolgatják egymást. Félek, hogy a két hideg ajak
összefagy a csóknál; vagy épen – isten bocsásd bűnöm! – a sátán, kinek
mindig magvetőre áll keze, űzi gonosz játékát.
A generál javallást mosolyga, s a köz örömben, de főkép az új pár
boldogságában feledé, hogy csak egyedűl ő veszte. Gyomay óránként
elégűltebb vala, s másnap egy feljegyzést tőn be a familia levéltárába,
hogy Klára leányát, uralkodó háznak herczege, Gyomay-háznak falai között
násznagyként kéré vala meg.
Rendszerint úgy esik, hogy felköltetik szunnyadtából szenvedésünk, ha
ugyan azon pályán látunk boldogot, melyen magunk szerencsétlenek
vagyunk. Nem mindenkor irígység ez, hanem előrobbant ellenet a két sors
között, mely példalátás által azon bús eszméletre riasztja fel
lelkünket, hogy mi is boldogok lehettünk volna. Ezen búsongás lepé meg a
baráti örömnek közepette Gyulát és Ongayt. Kölcsönösen nyújták
vígaszaikat egymásnak; azonban kevés hajlandósággal elfogadni azokat
egymástól.
Másnapra nagy hajtó-vadászat vala rendelve. Hivatalos lőn erre a
vidékből mindenki, kiről feltehető vala, hogy lőcsövét elsütni tudja.
Megjelenék Szögváry is mint szenvedélyes vadász, és Porubay, kit már a
szőlő alatt meghívott vala a generál.
Lőtt-e már valaha vadat domine clarissime? kérdé ez az exprofessort.
Egy pézsma-kacsát az udvaron, domine illustrissime! a mint egyik
tanítványom atyjának puskái a folyosón tisztíttatván, egyik fegyvernek
régi töltése kezemben véletlenűl kisült. Azóta, valamint az előtt sem,
öldöklő fegyver kezemben nem volt.
A generál egy stutzot ada vállára, s ennek párját Halkónak nyújtá, ámbár
az utóbbinak rábeszélés kelle; mert csak guitarrjával óhajta menni a
vadászatra.
A szerencse azt járja, ki nem keresi, mondá Szögváry nevetve, sajnálnám,
ha a vad, mint fegyverteleneket, meggázolná önöket.
Víg robajjal indúlt meg a vadász-társaság. Szögváry egész úton Porubayn
és Halkón nevetgetett, mint rítt le mindkettőnek válláról a fegyver.
Majd meglátom, úgymond, hogyan vadásznak a músák? Kikéré magának, hogy
állását Porubay mellé vehesse.
Tűzzel foly a vadászat, s türhető szerencsével. Délfelé csoportozott a
vadász-sereg, hogy tanyára siessen, s Szögváryhoz jutván, ezt kaczaj
közt egy fának dőlve találta. Alig bírá ez a nevetéstől előadni, hogy
Porubay, a hajtás alatt, egy dőlt fára ülepedve, könyvet ránta ki
zsebéből, s elmerűlten olvasa abból. Jő a róka, s felette hallgatózva
megáll. Én úgymond, Porubaytól nem lőhettem, rákiáltok tehát:
clarissime, ott a róka! Az én professorom fölriad, kapkod maga körűl, s
ekkor eszmél, hogy vállán a fegyver. Ügygyel-bajjal lebontakozik vele,
az alatt a róka jól elhalad, én utána lövök de nevettemben elhibázom,
Porubay is czéloz, rángatja a kakast, s csak akkor veszi észre, midőn
már a róka elvesz szemeink elől, hogy nincs felhúzva puskája sárkánya.
Nevetett a társaság, s maga Porubay is mosolygotta nimródságát.
Halkó majd utóljára érkezék a tanyára. Kezében papír vala és ólomtoll. A
hajtás alatt dalt költöttem; így szóla Vinczéhez, boldog szerelmedre.
Hát a puska hol van? kérdi a generál.
Kapkod válla felé Halkó, tekintget maga körül – s nincs a fegyver!
Azt biz egy fához támasztottam állásomon, mondá, hogy az írásban ne
gátoljon.
Új kaczagás ered a vadász-sereg között. Porubay örvend, a malorum
sociusnak, és hogy új vadászbak feledteti az övét; de kivált Szögváry
szinte pukkadoz: már tudom úgymond, miként vadásznak a músák! – Igen
bántá Szögváryt azon viszketeg, hogy vadász-táskát, vagy már meglőtt
vadat lövessen meg Porubayval; de erről, bár nem munka nélkül, leverék
őt az ifjak, kik az efféle tréfát, mind a herczeg tekintetéhez, mind a
professor tisztes jelleméhez illetlennek állíták.
Nem tágult a jó kedv, sőt növekedett; mert a herczeg egész mezei
egyűgyüséggel mulatott, s feszesség nélküli vidám vadász volt. Nyájasan,
de kímélve évődött Porubayval és Halkóval, ki épen felkeresett
puskájával tére vissza, s új löktet ada a vígságnak.
Az nap megérkezett a septemvírné is, s más nap végbe ment a Vincze és
Klárcsi menyekzőjök. Boldogságuk, mint valami súly, szinte ellankasztá
az első napokban lelkeiket, míg megszokának egymást bírni, ők, kik oly
sokszor veszték vala egymást. A szülék öröme józan vala ugyan, de
elégűlt, s főkép a septemvírné nem győze a herczeg kegyével betelni, s
édesen álmadozék arról, hogy fia egykor általa az udvarnál jöhet
hivatalba és menye az udvar dámái közé.
Másnap indúlt a herczeg, s vele és utána a harsagi társaság. Minél
lelkesebb és bájosabb volt az együttmulatás, annál sajnosabb az elválás
mindenfelől. Víg perczek, órák és napok, csak fűszerűl nyújtatnak az
életben, szokott napfolyam és küzdés közé, a halandó számára.
Legbánatosabb volt az ifjak szakadása egymástól. Gyula egy darabon
elkisérte Ongayt, ki igéretet tőn barátjának, hogy mihelyt teheti,
meglátogatja őt Várfokon.
*
Az alatt itt sok változék az Uzay-háznál. Laura érté becsülni sorsát, s
férje iránt hálát és becsűlést érze szívében. Csakhamar ellesé ennek
megszokott kényelmeit, s azok iránt figyelemmel, sőt előzgetéssel vala.
Visszatérének Uzaynak kedves étkei és nyugalmai, Bodnár megbecsülteték a
háznál, hogy mulató társa legyen; Laura, bár gyakran fennakadának is
ujjai és ízlése, megszenvedé, hogy zongorázása közben Uzay, miként első
nejénél tevé, bassusát dörmögje; megszenvedé bojtos kaparó ebét a
szobában, sőt erőlteté magát, hogy vele pipafüst közt is, mit nem igen
türhete, mulathasson. Egy szóval Laura, azon nemes büszke föltétében,
hogy suttogó kajánság ellenére is megmutassa azt, miként lehet, sőt van
különböző koruak közt is boldog házasság, úgy vivé dolgát, hogy ha Uzay
fonákságaival nem rongálja, a boldogság bizonyosan tanyául fogja házát.
De Uzay azon aggályból, hogy fiatal nejének oka ne legyen megbánni tett
határozatát, s hogy ez korának örömét élhesse, tovább mene
kedv-kereséseiben, mint üdvös vala önnyugalmának és házi boldogságának.
Ő, nyílt egyenesség helyett, mely legbíztosb kezese amannak, szeretői
áldozó hizelgéssel és kedv-előzéssel bána hitvesével; titkolá, nehogy
méltatlannak tessék az, mi neki fájt és mi nem volt inyére; szívesen
hozá, sőt reá tolá áldozatait, s ha nyájasan szorgalmaztaték Laura
által, hogy irántai bizalmát jelentse ki, olykor helybe nem hagyásival
is, üres hizelgésekkel nyugtatgatá emezt. Így fosztá meg önmagát számos
kényleteitől, s csakhamar korlátolt lőn minden vágyaiban. Műszeres
szobáját a szobaleánynak engedé által; kedves ebét, minthogy egyszer
pipája tüzét bojtjaira ejté, s a pers-bűz kedvetlen vala Laurának,
száműzé a szobákból; a pipázásban pedig, minthogy Laura szenvedő
erőlködésit sejté, arra határozá magát, hogy nyárban a folyosón, télben
a nevelő szobájában szivogassa ki rátkaiját. Így Laura nem vélhetett
egyebet, mint hogy a legjobb úton jár, hogy férje nyugodtan boldog, s
Kornél testvére nem azok közől való volt, kik szemet nyithatának nála.
Azonban Uzay nem vala nyugodt, annál kevésbé boldog. Annak aggodalmas
érzete, hogy miként nejének korától, úgy kedvteléseitől is távol áll,
továbbá a különbféle és folytonos mulató csoportozás házánál, Laurának
olykori látogatásai a szomszédságban, a kedvetlen érzésnek egy bizonyos
nemét támasztották keblében, mely nem épen féltés vala, hanem inkább
önmagávali elégületlenség. Nagy ellenetet látott maga és Laura
társalgási míveltség-fokai között. Laura mindennemű jeles tulajdonokkal
fel vala ruházva, mik társaságban csilloghatnak, s ellenében ő a maga
remetei és szigorú kedélyével, a maga félszázados elmaradásával! Nem
leend-e Laura végre is kénytelen átlátni és érezni azt, mit ő önmaga jól
érez, hogy feláldozá magát, hogy zöldellő korát száradó ágra futtatá?
Borzada ezen gondolattól, mely Laurának minden újabb társaságbani
megjelenésénél mélyebben evé be magát szívében. Nincs csüggesztőbb bánat
és emésztőbb fájdalom, mint önmagunkbóli vesztés, és sűlyedés saját
szemeink előtt! Uzay önbizodalmatlanságában majdnem gyermekes tartózkodó
lőn a társaságokban, többnyire szótlan és szorúlt keblű, s nyugtalansága
némileg csak otthoni magányában enyhűle.
Mennyi része lett légyen Uzaynál ebben, a féltés olykori
fészkelődésének, bajos meghatározni; mert bátor Laura ovakodék is
alkalmat nyújtni erre, nem vala mindazáltal oly erős, hogy tetszeni ne
vágynék azoknál, kiket becsűle s a társaságokban érdemeiknél fogva
kiemele. Ezen hiúság józanabb vala ugyan nála, mint éretlen lépező
hiúság szokott lenni, s abban botrányt a legszigorúbb erkölcs sem
lelhete; de igen a szertelen önbizalmatlanság, mely Uzaynak munkás
kínzója lőn. Annyi bizonyos, hogy kivált egy levél vétele óta Uzay
komorsága növekedék.
Bő forrása gyötrelmeinknek az álszemérem, s gyakran sűlyedünk csak
azért, hogy szégyenlők megvallani gyöngeségünket. Uzaynak nem vala
többre szüksége, mint sejtetni nejével azt, hogy ritkábbaknak óhajtja a
társaságokat, hogy otthoni kis házi kör, s elvonódás csendje, neki
kedvesebb és nyugtatóbb a nagy világ zajainál, s Laura minden áldozat
nélkül kész fogott volna lenni lemondásaira. De Uzay átalla nyilatkozni,
s gyöngének, féltőnek, vagy épen sanyarú aggnak látszatni, ki netalán
korához kivánja lelánczolni az öröm-lihegő ifjúságot. Innen gyakran még
maga hívá meg a társaságokat, s félerőltetve fogata nejének, hogy
unalmait látogatásokkal enyhítse. Laura valóban szórakozott és elkapott
lőn, házi gondjaiban unatkozott, s gondtalanúl ereszté magát kedvtelései
s főkép hangászati szenvedélye után.
Úgy látszék, a hanga tölté most be nála azon szív-ürt, melyet netalán
egyenetlen házassága okoza. Majdnem egyedűli éleménye vala ez most
lelkének, miként lelkes kedvtöltése volt egykor. Laura első művésznő
vala zongoráján a vidékben, ritka énekesnő a hazában, s minden bármi
osztályú tökély, valamint szenvedély által készül, úgy szenvedélyt nevel
maga. Hosszú napokon, hosszú estvéken át zengett a hanga az Uzay-házban,
s minthogy ez több hangszerek kíséreteit kíváná, de halló közönség
nélkül sem igen esheték meg: természetes, hogy társaság, olykor népes
társaság nélkül is, ritkán lehete az Uzay-udvar. Majd új darabok
érkezének a városból, majd új hangművész tére be, majd Laura szerze új
hanga-darabokat; mindezeket hallatni kelle a hanga-kedvellő vidékkel, s
így meghivaték ez. Laura a maga szenvedélyét a legártatlanabbnak tudá e
világon, férje állapotát ismeré, hogy vagyonságát illendő vendég-látások
nem fogják megrongálni – így gondtalanúl űzé könnyű életét, a maga
hangászati kedvtöltéseiben és társaságaiban.
[Illustration: Hosszú napokon, hosszú estvéken át zenge a hanga az Uzay
házban…]
Azonban Laura szerény vala mind kivánataiban, mind mulatozásaiban, s nem
zsarolá ki férjétől ezeket soha. Férje mindenkori jelenléte miatt nem
féltvén maga hírét, aggódás nélkül gyűjté maga körül a környékből össze
azokat, kik egy vagy más hangszert játszának, vagy hanga-kedvelők
valának. Ezek közt volt gróf Rákosy is. Gyakori vala ez a háznál,
gyakoriak Uzayék is az övénél; Laura a mívelt ízlésű férfiúval kecses
órákat tölte el. Azonban Laura bájai csakhamar szenvedelmes benyomást
tőnek, a nem legszilárdabb jellemű gróf szívében; ki szerelmes
nyilatkozást mere Laura előtt. Ezen nap óta nem vala többé bírható
Bőkutra, sem arra, hogy a gróf látogatásait Várfokon elfogadja.
Nem ily szerény vala testvére Kornél. Ez a gazdag sógort szívesen kiváná
használni, s kifogyhatlan vala váltogatott mulatozások rendezgetésében.
Ezekben neki, a mellett hogy maga is mulasson, más fő czélja is vala.
Jól érzé ő, miképen az ő fő ereje társalgási erényekben áll, melyek
azokban kedvezőleg csillognak; de házi egyszerű csendben és rendben nem
kelő pénzek, vagy legalább hamar elárúlják hamis nyomatjokat. Tudá azt
is, hogy épen társalgási ügyességek azon férfi tulajdonok, mik a szépnem
kegyébe legbiztosabban szoktak besimúlni; minthogy ez nem ismer
epesztőbb szorongást, mint azt, ha társaságok érdekeiben és
mulatságaiban szerepet nem játszhatik, vagy legalább azokban illő részt
nem vehet; mikbe az ügyes társalgó férfi, kiszámolt figyelmeivel őt
mintegy beavatja. Türey Kornél jó korán szemet vete Cilire, őt mindenben
magához illő szerencsének nézé ki, s így ennek szíve ellen hasznos
segédekűl reménylé a társaságokat, mikben a leánykát, csapodár
figyelmeivel árnyként lebegé körül.
Cili különös vonzalommal hajlott mostohájához. A két különböző, de
nyájasan egyező véralkat, naponként szorosb barátnékká szövé őket. Ezen
tekintetből kiterjeszté Cili a maga nyájasságát és szíveskedését
Kornélra is, szeretett Laurája testvérére, semmi irányzatot nem sejtve
figyelmeiben ennek. Gyula levélkéje vala az első alkalom, mely őt
eszméletre hozá, s lelke eleibe dobá azon lehetőséget, hogy Kornélnak
komoly czélja is lehet szivére és kezére. Ezen fölfedezés igen kedvetlen
vala gyöngéd érzelmének, mellyel Laurához viselteték. Minden leányi szív
fenekén, tisztán vagy homályban, közelben vagy távolban, előrajzban vagy
kifestve, fekszik lesengve azon férfiideál, kit sejt, óhajt, ki után
epedez. A komoly kedélyű Cilinél, nem Kornél vala ezen ideál; azon
könnyű léhaságot, melyet mind szaván, mind viseletén sejtni véle, nem
ízelheté benne soha. Nem lengő ágat, mely minden szellőcskére
hajlongjon, hanem ízmos csert, mely daczoljon vésszel és idővel, s
ótalma és támasza bírjon lenni, a reá felfutott gyönge növénynek, óhajta
Cili maga mellé. Gyermeknek tekinté azt, ki játéknak az életet, bábnak a
nőt és időtöltésnek a szép szerelmet. Nem vala Kornél könnyű kedélyének
szíve előtt semmi kezessége. Így szíve nyugodt vala ugyan, de elméje
nyugtalan, remegvén azon pillanattól, melyben Kornél eltolásával Laura
barátságát sértni leend kénytelen.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 10
  • Parts
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 01
    Total number of words is 3879
    Total number of unique words is 2160
    23.0 of words are in the 2000 most common words
    33.0 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 02
    Total number of words is 3991
    Total number of unique words is 2229
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.3 of words are in the 5000 most common words
    40.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 03
    Total number of words is 4071
    Total number of unique words is 2135
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 04
    Total number of words is 4016
    Total number of unique words is 2140
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 05
    Total number of words is 4060
    Total number of unique words is 2118
    25.9 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    41.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 06
    Total number of words is 3973
    Total number of unique words is 2099
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    34.9 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 07
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 2096
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.5 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 08
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 2230
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 09
    Total number of words is 4009
    Total number of unique words is 2072
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    35.6 of words are in the 5000 most common words
    41.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 10
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 2033
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 11
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 2230
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 12
    Total number of words is 4077
    Total number of unique words is 2226
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    37.3 of words are in the 5000 most common words
    43.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 13
    Total number of words is 4044
    Total number of unique words is 2157
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    38.5 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 14
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 2137
    25.4 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 15
    Total number of words is 3987
    Total number of unique words is 2176
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 16
    Total number of words is 4027
    Total number of unique words is 2219
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 17
    Total number of words is 3975
    Total number of unique words is 2023
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 18
    Total number of words is 4034
    Total number of unique words is 2108
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (2. kötet) - 19
    Total number of words is 3022
    Total number of unique words is 1686
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    38.5 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.