A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 09

Total number of words is 3994
Total number of unique words is 2135
25.7 of words are in the 2000 most common words
36.5 of words are in the 5000 most common words
41.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
tett észrevételeit. Mind megannyi terv-szikrák valának ezek Gyula hő
keblének, s ha bár sokban nem egyezék is gondolkozása a Valkayéval; de
eszméi legtöbbnyire vagy rokon újakat támasztottak elméjében, vagy ókat
világosítottak fel. Hazatérve mindenkor feljegyzé azokat; mert
tapasztalá, hogy a leírás által rendszerint tisztába jöttek gondolatjai,
vagy rendszerbe alakultak eszméi, s miként Káraytól hallá vala, fő
jelensége annak: sajátunk-é, s tisztán áll-e lelkünk előtt a gondolat?
az, ha felbirjuk azt papirra tenni.
Gyula csakhamar keresztüllátott a ház mostani állásán. Szíve megszorult
anyja sorsán, s egy két cselédet nyomósan igazított kötelességére.
Ellátván azonban: mennyit függend Léni ápolásaitól anyja
nyavalygásaiban, nyájas, kedvkereső volt iránta, és Léni viszont
figyelőbb Mari iránt. Szinígy lekötelezé kis ajándékival Anna asszonyt
is, ki különösen vala ennek szolgálatjára rendelve.
Elérkezék Gyula elindulásának ideje, s Matyi és Leguli titkon nem
valának ellene. Gyula tisztelő vala ugyan atyja, és udvarias Leguli
iránt, de mindkét részre hideg, s Matyi, fiának beavatkozását is a
cseléd rendre-igazításába, nem a legjavallóbb szemmel tekinté s csak
azért hagyá szó nélkül, mert úgy is kurtára volt szabva mulatása.
Egyébiránt az ifjúnak komoly, ritkán mosolygó feszessége, részvétlen
hidegsége, szótlansága, olykori jeleivel párítva az elégületlenségnek,
némi lakat valának a két férfiú kedvteléseinek.
Lovagolni, vívni tanulj! mondá Matyi; ezek nélkül a magyar nemes, ki
született katona, csak félember!
És törvényt úrfi! inté Leguli; e nélkül házából sem léphet ki a magyar
nemes, hogy ne sértsen vagy ne sértessék. Társaságos életben,
viszon-jogok és kötelességek tudása nélkül, bajos azzá lennünk, mit
emberséges embernek nevezünk.
Már abban nem vagyunk egy értelemben barátom! kiálta Matyi: sok
gazembert ismerek, ki soha törvénytelenséget nem követett el. Ebből
vitatkozás nyílt, melyben Gyula, atyjának részére állott.
Hogy tetszik a fiam? kérdé Matyi, Gyula kifordultával Legulit.
Jól, felelt ez; de ezt a korai érettséget, azt az örömtelenséget, mit te
tudós arcznak nevezgetsz, megvallom, nem szeretem benne. Ennek rendesen,
vagy önmagábai vagy világbai bizodalmatlanság, szokott szülő oka lenni,
s mindkettő sok szerencsétlenségnek kútfeje. Az ifjat örömért lihegve,
sőt zajlakodva óhajtom inkább látni, mint szerfeletti kiszámolt
józanságban. Amabból van mit veszteni, hogy vén korunkra is jusson egy
kis hév melegítőnek, az idő telében. Ebben már nyarunkban télre dőlünk.
Jól mondod barátom Leguli! mondá Matyi; én azt tartom, azok az átkozott
könyvek okozzák. Én nem voltam barátjok soha.
Mari már egy pár nappal fia indulása előtt, súlyosodék. Szemei ritkán
valának szárazok; az elválás, s meggondolása annak, hogy Gyula idegen
emberek közé, s majd idegen tartományokba vetődik, anyai féltés rémítő
vázaival gyötrék gyenge szívét, éjjel és nappal. Bágyadt erővel karolá
utóljára által gyermekét, a mint a nyugtalan kocsis ostorát pattantá;
nem szólhata annak meljén, s erővel kelle őt elválasztani tőle.
Matyi teli erszényt, Leguli egy rakás levelet pesti ismerősihez,
nyújtottak Gyulának által, Léni pedig kocsihoz ment, megtekintni: ha jól
vannak-e pakolva úti bútor és eleség? Ezek csak magyar leány sütései,
mondá enyelgve a felülő ifjúnak, tudom jobbat fognak sütni a külföldiek.
Mari még kiizent fiának, hogy egészségére vigyázzon és gyakran írjon; s
ez jókívánásokkal útjának eredt.
Pestre érve, kedvetlen érzet borongott Gyulában, a mint a főispán és
septemvir laka előtt megállván szekere, nem fogadá őt senki, s bár
újságvágyó cseléd állt a kapuban, nem nyúla butorához egy is; alig
akada, ki szobát tuda mutatni, hosszas tudakozódásaira neki. A szeretet
karjai közől, egyszerre idegenbe látá taszítottnak magát. Maga emelé le
lomát, s épen fel akara czipekedni azzal, a mint egy csínos öltözetű
ifjú vállára üte s lármásan üdvezlé őt. Az ifjú báró Regéczy vala ez.
Isten hozott barátom Pesten! kiálta, hallám s lesém jöttödet. De mit
akarsz? kérdé a lerakodót. Legény! hordja fel kend a kocsissal az úrfi
holmiját! kiálta parancsolva egy cselédnek, s ez lekapva sapkáját, ugrék
elő.
Gyula jártasnak vélé Regéczyt a házhoz, hogy parancsa oly készséggel
fogadtaték. Igen ritka vagyok itt, felele ez, ámbár atyám baráti lábon
áll a főispánnal, mert a ház szellemével nem igen férek öszve. De
barátom, nekem szokásom parancsolni inkább, mint kérni, s a cseléd, hidd
el, előbb engedelmeskedig ezen tónnak, mint vizsgálná: ha volt-e az
embernek joga hozzá? – Ma, barátom, bál adatik a hét választóknál, oda
jőnöd kell velem, csak azért is, hogy előismereteket közölhessek veled a
főispán házáról. Ezt úgy is csak holnaputánra várják, s mit peshednél
itthon? – Gyula megigérkezék.
A báró korán eljött Gyuláért. Szemlére vette ennek minden
köntös-darabját s maga lett öltöztetője. Városon külsőnk az első, mondá,
hol a tágas szétvegyülésben, keveset tudhatunk egymás belsejéről. De
világszerte nagyobb szerepet játszik öltözködésünk, mint vélnők. Ha nem
mindig biztos mérjegye is az körülményeinknek és ízlésinknek; de
többnyire csakugyan az, s mindenesetre külső alakunkkal együtt, mely
általa sokat nyer vagy veszt, első bemutatónk a társaságokban s így
méltó figyelmünkre, bár mit mondjon is a mogorva szigorkodás. Mindenkor
önünk iránti méltatlanság, a külsőnk körüli hanyagság. Felkészülvén
Gyula: van-e becses gyürűd? órád? aranylánczod? kérdé Regéczy; rakd fel!
Kalmárkodnunk kell a világban mindenünkkel; majd tapasztalandod, hogy
nagy része az embereknek, kirakott mutatványaink után húz
következtetést, a bolt belső becsére. Továbbá arra kérlek, szokj meg
parancsolni; ritkán nem nyerünk azzal, ha úri tónt követelünk magunknak,
s azt némi zajjal vívjuk ki számunkra. Ha félve parancsolsz, észre
veszik, hogy a parancsolás nem sorsod, s ha zaj-ütés nélkül pénzt adsz
ki, azt vélik: költesz, mer pénzed van, nem pedig; mert úr vagy. Gyula
ma szabad kénye alá adta Regéczynek magát, s ez a szép virító ifjat, még
kitünőbb alakba önté.
Ifjaink korán értek a bálba; s gyűlekezésig a kávéházban mulattak. Itt
egy asztalka mellé telepedve, Regéczy így értesíté Gyulát a főispáni ház
felől:
Maga a főispán, édes barátom, a mint veszed, jó ember; mert csaknem
egyedül maga a tabularisták közt, ki nem kendezi ifjait, hanem a
tisztelőbb «öcsém-uram» czímmel szólítja őket; de testestül lelkestül
hivatalnok. Hivatal nála az egyedüli becsmérték; s ez után ad, ez után
kíván tiszteletet. Innen felsőbbek iránt, miként rangjok hozza magával,
vagy szerény, vagy szolgai tisztelő, alsóbbak iránt feszes rangtartó.
Nála minden ember, rangja vagy hivatala mögött áll, s szerinte lelkének
minden tehetségei csak ezekről sugározhatnak szét; ha hát rangja vagy
hivatala nincs, hogy amazok csak bágyadt fényt adhatnak, önként
következik. Történt, történendő, vagy történhető hivatali előmozdítások,
kedves beszélgetései; azokat gyanítgatja, jósolgatja untalan. Már előre
figyelmes a nagyon reményesek iránt, s ritkán előzheti meg valaki őt a
megüdvezlésben, ha az előlépés megtörtént. Rangilledék és rang-rendszer,
miknek egész sorozatát bírja, nagy része nála a világi rénynek, s
azoknak megtörése, ha nem vétek, bizonyosan nagy hiba vagy bohóság neki.
Annak biztos elhatározása: kit mennyi illet? sok vesződséget ad
expeditorának, kinek lelkiismeretesen kell ügyelnie levél-borítékokon a
czimzetekre, nehogy több vagy kevesebb adassék azokból az illetőségnél.
Latolnia kell minden levél felett: kinek irattassék ki az egész czímzet?
kinek vonattassék ez össze egy vagy több szavakban? «a tisztelettel» szó
magában álljon-e vagy melyik epithetonjával? Szintígy az aláirási
«szolgája» szó mellé, köteles, lekötelezett, kész, hivatalos, jóakaró,
vagy alázatos ragasztassék-e? a levél külön borítékot kapjon-e, vagy
magából adja azt ki? Szintily lépcsőzetben állnak nála a köszönések is.
Különös jártassága van annak megszabásában: kinél van helye az elsőbb
köszönésnek, kinél az elfogadásnak, s hol kell bicczenni egyedül a főnek
és hol mozdulni mellnek is, vagy deréknek? Egyszer épen azt vitatta az
atyámnál, hogy ázsiai okos szokás szerint, rang után kellene elhatározni
nálunk is a ruházati rendszert, hogy a tisztelet-adásban eshető
tévedések mellőztethessenek.
Mi hivatalra nem vezet, vagy azzal összeköttetésben nincs, csekély becsű
előtte. Körülte minden feszes, s én azért járom házát gyéren, mert soha
otthoni nála nem lehetek, és szertartó feszességet ad még házi örömeinek
is. Azonban mind a mellett, hogy egész élte feszes alkalmatlanságokban
telik el, elégedett, és abban fő örömét leli, ha ifjait s főkép rokonait
hivatal-pályákra segítheti. Egyébiránt nevezetes törvénytudó, kitetsző
szónok, s világ- s ember-ismeretben, mint tartják, nem járatlan.
Kegyasszonyod igazi mellék-darab a férjéhez. Anyja udvari mesterné lévén
egykor, s maga is az udvarnál neveltetvén, udvari élet, szokás,
összeköttetés, szívének minden vágya, beszédjének minden tárgya. Miként
férje a hivatalos előmozdításoknál, szintoly munkás ő kisebb rokon vagy
idegen házaknál, befolyást szerezni magának; mi végre főképen a
házasság-szerzést választá eszközül. A házasság, mint tudod, elválasztó
pont az életben, s így ez által kielégítheti abbeli büszkeségét, hogy
sorsot alkosson a családokban. Erre ügyesen használván férje és saját
tekintetét, sok szegény leánykát főkötő alá segíte már, s nem egy
szegény legényt nyűg alá. Szokása minden házasulandó ifjat
lányajánlásaival gyötreni. Én rendesen bujkálok előtte, hogy
házasításait kikerüljem, mert nálam úgy is szerecsent mos.
S te nem szándékoznál nőszülni? kérdé Gyula?
Nem barátom, felele Regéczy; atyáink fél segítséget vettek, mi egész
nyügöt veszünk a nőszülésekben. A fényűzés lábra kapott hazánkban, s ez
a szépnemnél bujábban tenyészik, mint körülünk. A mátkával, egész sereg
szükség tér be házunkhoz, s én csak saját örömeimre győzzek keresni!
De a nős élet varázs örömei, sok mást fölöslegessé tesznek, mondá Gyula,
s pehely-könnyűvé sok önmegszorításokat.
Meglehet barátom, viszonzá eltérve Regéczy; de egy kis adag érzelgés
kell hozzá, s ez, tudod, nem sajátom. Vincze felől csak futólag
emlékezett a báró.
Felmentek ifjaink. A termet már telve találták. Hemzsegett, zajgott a
sokaság, fonta, fejtette magát a bálnép, öröm ült minden arczon, éldelet
csiklánya pezsgett minden érben. A két ifjú hamar bevegyült a világba.
Regéczy, ki a félvárost ismerni látszott, nevezgette barátjának a
vendégeket, s rendszerint mondákat, jegyzeteket raggatott neveikhez.
Gyula, kit az éldelet újsága is meglepett, kényént hullámzott a víg
sokaság közt, s épen merülve volt szétbámultába, a mint Regéczy megkapva
kezét, egy szép lyánykához ragadá őt; testvér húgom! szóla Gyulához, s
ez Bélteky barátom, édes Pólim, mondá a lyánykának, ki nyájas
udvariassággal üdvözlé az ifjat, kiről bátyjától sok jót halla, Pesten,
s e vígság helyén. Gyula köszönő hajtással fűzte karjára őt, s lejtett
fel s alá vele a sétáló sorokon.
Hogy tetszik a bál? kérdé Gyulától Póli.
Jól, felele az ifjú; ez a sok elégedett arcz együtt, valóban kedves
ámulatba ringatja a lelket.
Épen ezen egy oldala a bálnak az, mely vele megbékéltet, mondá Póli. Az
az alkalmatlan felkészülés, jövés, hazamenés, éjrontás, azok a fényűzési
erőködések benne, kedvetlen ellentétei falusi nyugalmamnak. De ide
mindenki verős oldalát hozza fel mutatóul, sorsának és körülményeinek,
otthon hagyja, sőt kissé feledni látszik árnyékossait, ünnepi köntösben
tűn fel test és lélek, s az ember édesen hajlik hinni, hogy csupa
boldogok közé van varázsolva. Épen úgy képzelem bálban az embereket,
miként csomó kulcsaimat otthon; barátságosan csörögnek, zsúrolódnak
együtt, s külön mindegyike más zárt nyitogat.
Én, megvallom, sokasítni óhajtnám az ily ámulati órákat az életben,
mondá Gyula; hiszen legtöbb része örömeinknek, nem véleten alapszik-e?
Csak tartósabbak volnának ezen ámulati órák! megjegyzé Póli; de korán
felfoszlanak azok, s azon kárt okozzák, hogy édes mámorhoz szoktatván a
lelket, elborzasztják ezt a nem oly nyájas való józanságaitól.
Gyula nem örömest óhajtott válni a varázslatától, s más tárgyra tére.
Nagysád, úgymond, miként szavából értem, barátnéja a falusi lakásnak?
Ha sorsom tetszésemtől függne, felele szerényen Póli, falun laknám; de
látogatnám a várost is. Ebben, azon csodás összeszövődései, egymásba
illesztései az emberi munkálatoknak, járásnak kelésnek, tevésnek
hatásnak, mikben minden perczen, önszeretet zsurlódik önszeretethez,
simábbá, közlőbbé teszik az embert s fejledezésre ingerlik a
tehetségeket; de másfelől, ritka városban az oly bíztos kebel, mely a
békés és szelid természetet kipótolja. Emberi erőködések nem nyújthatnak
elegendő kárpótlást, a természet egyszerű, de tisztább ízletű örömeiért.
Városon mintegy színjátszói vagyunk az életnek, s csupán szerepei
tulajdonaink; falun magok vagyunk a személyek, sajátunk az élet úgy
bajával, mint örömével együtt. Városokon szétoszlunk érzeményeinkkel, s
kis köreink biztos érzelmei elfúladnak a zaj tengerében; falun
önmagunkba vonulva boldogítnak azok: itt hozzánk simul az élet, mely
városon bő köntösként áll el tőlünk.
Úgyvan! kiálta kénytelve Gyula, s mily szabadon emelkedik szív és lélek
a mező szabad magányában! Szabad madár repül felettem, szabad féreg
mozog alattam, szabad szellő lengi homlokom; míg városban lánczok fognak
körül! S mily tisztán buzog ki az élet forrása a természet kebléből
annak, ki mint anyjának, ártatlan gyermekségben csügg édes emlőin! – A
kedvelt tárgy édes érzelmekbe kapta Gyulát, s ömledezett érzelgésről
érzelgésre, melyek mind rokonul hangzottak Pólinál vissza.
Nézd az érzelgő párt! így ébreszté őket eszméletre Regéczy, ki utánok
tolakodott elő s hátra; városi bál-közepett a természet bájain legelni,
ugyan eredeti egy éldelet ám!
Egy pajzán álarcz zajgott feléjök. Szekrénykébe pakolt üvegei, miket
szerte áruba kínált, az opticust czímezték. Elmés tréfákat nyilazott
mindenfelé, s vidám csoport tolult vele, ingerelni és felfogni azokat.
Mivel szolgáljak neked szép pár? így szóla nyájasan párunkhoz. Ti tán
elég is vagytok egymásnak, s nem szűkölködtök semmiben. De még is
fogjátok e látcsőt; egymás szerelmét, jó tulajdonit s örömeiteket e
nagyító csőn tekintsétek; de kicsinyítőre fordítsátok azt, ha egymás
gyöngéit, s az élet bajait nézitek.
Egy ázsiai kalifa, rabszolgáktól kísértetve, dölyfösen lépett elő,
favorítnéja karján. Megállj! kiálta a látszerész, itt egy microskóp
számodra, azon nézzd az embereket, hogy még is valamiknek tessenek
előtted.
Egy magyar parasztnak caleidoscópot nyújtott; fogd úgymond, hogy te is
láss olykor szép-képzetjátékokat, barátom!
Nekem is valamit! kiálta egy magyar gavallér, s kis tükröcskéhez nyúla.
Nem földi! felelt az opticus, tükröt nem adok, személyedet úgy is sokat
nézegled; nesze inkább e teleskóp: nézz messze előre unokáidra vele, s
ez úti szem-üveg, hogy a finom por meg ne vakítsa szemedet míg feléjök
utazol. A tükröt ennek a jó anyókának adom, hogy ha kegyes könyvében
olvas, maga eleibe tehesse, s láthassa: mit mível háta megett csintalan
unoka-lyánykája, a még csintalanabb ifjúval.
Egy bűvös jött elő tisztes szakállal, varázs botját tartván kezében: hát
számomra mit szántál barátom? kérdé dörgő gordon-hanggal.
Legbecsesb üvegemet, mond a látszerész, ha véghez viszed bű-erőddel,
hogy az egész bálnép egyformán lásson, s azonnak tekintsen minden
tárgyat.
Hatalmam ennyire nem hat, mondá a bűvös, de azt megcselekszem, hogy
bálunkban minden férfi a legokosabbat lássa, s minden nő-személy a
legszebbet.
No ugyan mester vagy! viszonzá kaczagva az opticus; azt én is megteszem.
Egyik tükrömet tartom eleikbe, s látandja mindegyike a mit kíván.
Lator! elloptad varázs-botomat, szólt a bűvös, s elfordult.
Azonban megzendültek a hangszerek, s az ifjúság tánczos párért pattant
szét, éltesbje tánczkört engedve szélekre vonult, s egyszerre maga
maradt az opticus. Párunk is táncz-sorba állt s kényént lejtett a
többivel. Táncz, enyelgés és tréfa közt folyt el nagy része az éjnek.
Gyula óránként elbájoltabb lőn, Póli mívelt lelke, eleven elmés
társalgása által, s titkon hízelgett hiúságának az, hogy a kellemes
lyányka, számos ismerősi közt is, tetszőleg kijelelte őt nyájas
figyelmével. Mi sem vonz bennünket inkább egymáshoz, mint gondolkozási
és kedvtelési rokonság, minthogy más alakban mintegy önnünket
tiszteljük, szeretjük; s Gyula előtt perczenként nyilvánabb lőn
lélek-rokonsága Pólival. Innen meleg indulattal kére engedelmet arra,
hogy tiszteletét tehesse nagyságok házánál, s Póli szint azzal adá azt,
szint az feküdt ennek pillantatában is, midőn Gyula őt kocsijához
kiséré, s nyájas jóéjszakát mondának egymásnak.
[Illustration: Táncz, enyelgés és tréfa közt folyt el nagy része az
éjnek.]
Gyula visszatérte után a frissitőbe mentek ifjaink. Gyula derült
szívteléssel volt, Regéczy szintúgy elégedett estéjével, s vigan ürült
egy két pohár köztök. Jöttek mentek többen a báró ismeretségéből. Ez egy
két tréfát váltott velek; de Béltekynél maradt, s nyájas és becsülést
mutató figyelme, ma sokat lerovott Gyulánál azon idegenségből, melyet
amannak közelében mindenkor érezni szokott. Új csoport jöve elő s Gyulát
mint ismeretlent, bemutatá annak Regéczy. Bélteky Gyula úgymond, Bélteky
tanácsos egyetlen fia! s hajlongások estek mindkét részről. Gyulának vér
szökött arczába; mert éretlen méltánytalan nagyralátásnak tartá, rangon
felül kívánni tekintetni magát.
Barátom, hited még gyönge, a mint látom, mondá Regéczy kaczagva, a mint
őt a csoport eltávoztával, Gyula ámításaért dorgálá. A nagyvilágban
magunk szabunk árt magunknak, s ez attól függ: miként valánk
szerencsések árverésre eresztni személyünket, tulajdoninkat, és
körülményeinket. De az első igérőnek önmagunknak kell lenni, s minél
merészebbek vagyunk e részben, rendesen, annál fentebb kél portékánk el.
Örök maszkban járunk, s kölcsönös csalás és csalódás, rendje a világ
folyásának. Hidd el barátom Gyula, hogy itt cselekvőleg kell inkább
föllépnünk, mint szenvedőleg veszteglenünk. Tedd felsőbbségbe magadat és
ámítsd a világot; különben ez fordul felül s te léssz a csalatott.
Álfénnyel, költött érdemmel csillogni, nem lehetne sajátom soha! mondá
kedvetlenül Gyula.
Miért ne? ez érzelgés édes Gyulám, mely idővel gyógyúlni fog. A szép
csinált virág, mely dámáink kalapján pompázik, mindig több előttem, mint
a sövény aljában veszteglő ibolya. Ha van érdemed, mutogasd; ha nincs
költs, s tóld elő való gyanánt; kéztől várni, kétes is bajos is, csak
gyermeki hiedelem. Hidd el, én érdemes férfiakat ismerek, kik szeretnek
többet mutatni, mint mivel bírnak, s ha bujkálnak is érdemeikkel, igen
oly formán teszik azt, miként Virgil pásztor leánykája, mely almával
dobálja kedvesét, fűzek mögé szalad rejtőzni, de előbb általa
megpillantatni hagyja magát. S mit veszt a világ az ámulatokban? Nézzd
barátom, most neszmélyit iddogálunk, s én a zamatjáról ismerem, hogy az
atyám bánhegyi bora áll előttünk, melyet nem régen árulánk el a
fogadósnak; s mi kárunk, ha neszmélyit ittunk benne? Hit nyugtat és
boldogít.
Víg robajjal zajgott egy ifjú csapat elő, s asztalt keresett magának.
Ide Halkó! ide fecske! hangzott többfelől a szobában, s a báró megkapva
karját, erőtete egy ifjat asztalához, kiben Gyula csakhamar a pajzán
opticusra ismere.
Somlyait ide! kiálta a báró.
Engedelmével nagysádnak, mondá Halkó, hazámfiát akkor szeretem inni, ha
lelket akarok kapni, így iny-csiklandoztatóul egy kis külföldit
instálok.
Náczi, champagneit a gonosznak! kiálta ismét Regéczy. Mondd el; hol
nyaraltál fecske? örök idő, hogy nem láttalak. Így nevezék Halkót
ismerősi, minthogy járó kelő vala, megjelenése örömtavasz volt, s
egygyel több inger a vígasságra.
Tarczalyval voltam házasodni, felele Halkó, pipájával bajlódva,
tudniillik neki, nem nekem. Víg járatunk volt, s megerősödtem azon régi
óhajtásomban, hogy bár csak hazámban, hol többet adnak szivességre mint
pénzre, mindig házasulandóval utazhatnám, külföldön pedig gazdaggal. A
merre csak jártunk, mindenütt rokonsága voltam a magyarnak, öcsém uram
az öregebbnek, bátyám uram az ifjabbnak. Ebédjeink felibe borultak a
vacsorák, víg mulatozásainkat éjfelek oszlatgatták! s aztán egész nap az
az áldott semmit nem tevés! Minden háznál csak a beköszöntésnél voltunk
vendégek; egyszerre otthonivá lett úr, cseléd, fuvar. Csak gyomorral
győzné az ember! Egyszer rám is ijesztett a nyavalya, veszélyesen
voltam; de az ég azt a jó gondolatot adta belém, mindenben ellenkezőt
tenni azzal, mit az orvos rendelt s szerencsésen felgyógyultam.
A champagniai megérkezék, s Halkó megtöltvén poharát: tartsa meg az ég
hazánkban a vendég-szeretést! addig nem féltem a magyart! kiálta, s
magamat! ezt súgá utána; s víg kocczantások között kiivá mindenki a
szobában poharát.
Már ezen elköszöntésre csakugyan hazait kell vala innunk, mondá Gyula.
Nem kedves úr! az is eleven tanusága, a magyar kissé ugyan messzevitt
vendégszeretetének, hogy finom borai közt helyt ad sok külföldi lőrének
is!
Tréfa kergette a tréfát, elmés enyelgés űzte egymást, s nem volt a
kaczajnak szünete a szobában. Gyültebb lőn ez perczenként, és Halkó
száján, egészen csüggött minden szem; körülte mint tengely körül forgott
a vígság kereke.
Gyula, ki eleinte tartott, hogy azon tréfaűző komák közöl egyre akadott,
kik vendégletért, haszonért, mulattatók lenni erőködnek s emésztést
segítnek az asztaloknál elő, csakhamar megkedvellé Halkót, látván, hogy
itt természet szülte a maga boldogát. Halkót, egy középtermetű testeskés
ifjat, már a természet arra rendelte, hogy lelke legyen a társaságoknak.
Testállás, mely minden tréfákra hajlékony vala, szem és száj járásai,
arczvonások, mik minden szavával együtt beszéltek, ömlő, kész és nem
erőtetett elménczsége, híg vérmérsékletével párítva, oly tulajdonok
voltak benne, miket más kegyleső tréfaűzők nem utánozhattak. Bár mi
csekély történetecskét ada is elő, súlyt nyere az szájában, s ám
próbálta utána azt előadni más! nem vala többé zamatja és fűszere annak.
Kedvelt volt Halkó minden háznál és minden társaságban. Soknemű
ügyességei, társasági tátos-nevet szerzének neki. Különös tapintatja
volt kinézni: ki fő a háznál? kitől függ az nyilván, vagy titkon? s
ahhoz intézé főképen figyelmes kedvkeresését; így úrhoz, asszonyhoz,
gyermekekhez is, kiket legbiztosabb lépcsőknek tapasztalt, magyar házak
szivességeihez. Egyébiránt nyájassága kiterjedt mindenkire a háznál, s
hogy ne feszítse azt, figyelmes tisztelő volt ennek szokásai, sőt
gyöngeségei iránt is. Mindezek oly tulajdonok valának benne, mik őt
szerte hol megfordult, mindenütt egyszerre otthonivá tevék, s egyszerre
mintegy ház tagjává fogadtaták.
Ez kiürült engedelmével nagysádnak, hozz mást vén jambus! kiálta Halkó a
fogadósnak, kit, minthogy egyik kurtább lábára sántított, neveze így, s
a báró nevetve parancsola két palaczkot.
Szeretném víg kedvedet Halkó! mondá egy a szomszéd asztaltól.
Nem szolgálhatok vele, felelt ez; nekem véremben fekszik boldogságom,
ámbár kedvező körülményeim is segítnek. Semmim sincs, tehát min
búsulnék? s ha járok kelek, oh be könnyűszerű vagyok, szinte az
elrepülésig! Guitárom minden úti bútorom, s egy pár húr reá. Senkivel
osztozni valóm nincs, tehát szivesen fogad rokonának mindenki; s kinek
jó vér helyett jó kenyeret adott a sors, szivesen megosztja azt velem,
mert sajtul vígkedvet teszek fel mellé.
Már szürkület kezdé bágyasztni a bál-világítást, a mint ifjaink víg
mulatozásokból szétfejlének.
Másnap megérkezék Vincze. Hajadoni bátortalan szemérem foglyozá ezt, s
küzde benne nyilt eszméletével, melylyel Gyula ölelésére rohanni
óhajtott volna. Pillantati mintegy égtek Gyula felé; de nem mert
nyilatkozni, kétkedve: miként fogna fogadtatni? Gyula szintúgy
tartózkodék eleinte, minthogy könnyelműségnek tetszék neki, korán szőni
barátságot; azonban még az nap lehántá szivéről a tartózkodás kérgeit.
Vincze nem kéré, hanem egyenes nyilt szívével, melyet szüntelen száján
hordoza, ragadá magához a bizalmat. Már estére érve, úgy vala a két ifjú
együtt, mintha régóta látta volna egymást. Így képzeltelek magamnak, így
óhajtottalak, miként látlak! mondá Vincze; Gyula eszmélődött magában:
nem látta-e valaha Vinczét? oly rokonos vala lelkének, egész lénye.
Egy szobában fogunk lakni, mondá Vincze, s nyájasan rendelkeztek el
ebben. Gyula elbeszélé új barátjának mult éji mulatozását. Vincze jó víg
magyar háznak nevezé az öreg báróét; de Kálmánról hidegen szóla.
Gondolkozásunk kelet és nyugot, mondá; ő világ embere, én magamé, ő
zajlakodva vadássza, s emberektől zsarolja ki örömeit, én a természettől
nyújtandókat, saját ölébe vonulva, vágynám leélni.
Külföldi utazásuk fordult elő, s Gyula ütközve sejté, hogy Vincze nem
különös szenvedélyt mutata ez iránt. Megteszem, úgymond Vincze, csupán
atyám iránti tetszésből, de mondd meg barátom: mire való a még ember-,
világ- s hon-ismeretben tapasztalatlan ifjúnak, ezen még térebb
tengerrebocsátkozás? Érett, állapodott gondolkozás, s honunknak,
honfiainknak biztos ismerése, fognának lenni, véleményem szerint,
szükségesek, ily utazások előzményeül, hogy mintegy mérszereket
bírhatnánk, mik után szabogassuk tapasztalásinkat; különben egyedül azon
hiúság rejtőzik a külföldi utazásokban, hogy ez vagy amaz várost láttuk,
s az ángolt, olaszt a maga hazájában. Ha valamelyik fűvész, gyűjteni
indulna ki a külföldre, mi előtt honja füveit ismerné, nem nevetnők-e
ki? s nem történhetnék-e az meg, hogy oly füveket hozna gúnytárgyul
haza, miket itthon lábával tapodott. Különben is, úgy látszik, mi
magyarok könnyen tévedünk abban, hogy hazánk rovására imádjuk gyakran a
külföldet, és viszont a külföld rovására hazánkat.
Jól beszélsz Vincze barátom, kiáltá ébredezve Gyula, tudnunk kell előre:
mit hagyunk benn s mit fogunk találni künn? – Elintézék teendő
készületeiket az utazáshoz. Eltökélék, előbb megismerkedni mind
hazájokkal, mind a külfölddel, a mennyire ezt könyvek és utazók
utasításai után tehetni.
Vincze nevelőjének, egy nyílt gondolkozású, de szoba-tudósnak, ez vala
fő alapelve, a nevelésben «ha boldognak akarod nevelni a gyermeket,
legelőbb szívét, kedélyét képezd; tedd sajátjává azon biztos tapintatot,
minélfogva szíve könnyű önkénytességgel fogja fel a jót; s később képezd
támaszul mellé az eszet. A szív makacs zsarnok, s ha elromlott egyszer,
készebb mentegető ügyvédül szegődtetni az eszet, mint ennek gyönge
tanácsára hajlani. A szív, bár kétes világú lámpájával, nehezebben tér
el az igaz útról, ha egyszer erre szokott, mint az ész vakító fényű
bolygó tüze, mely szolgai hízelgéssel rendesen a szív után futos. A jóra
képzett szív, ha bukik, fölkél; de a rossz végképen sülyed, s nincs
kiképzett ész, mely ki bírja őt ragadni sülyedtéből. Szív, nem pedig ész
hajlítja az akaratot. Hány megtudja mutatni, hogy nincs kisértet, s éji
sötétben, ettől remegtében, még sem mer egyedül maradni a szobában?»
Ezen alapelvnél fogva figyelmessé tevé a nevelő Vinczét, a természet
szelid bájaira, csodás rendjére, ízlelteté vele ennek ártatlan örömeit,
úgy hivén, hogy minél közelebb áll szivünk szövetsége a természethez,
annál inkább megmarad eredeti ártatlan jóságában. Jó emberekkel hagyá őt
társalogni, s gondja vala, hogy bosszú és ingerlések ne maszlagítsák a
gyermek békes indulatját.
Szüléi csak házi nevelést óhajtván adni fioknak, könnyebb vala ennek
körzetét úgy intézni el, hogy rontás ne férhessen hozzá. Későbben a
gyermek köréből, az életből és históriából szemelt ki nemes tetteket
számára, s kifejté azokban a követésrevalót. Utoljára, midőn már szívét
elég erősnek vélé, horda elő dísztelen és aljas tetteket, kifejtvén
azokból az utálatra-méltót, hogy így ész is mívelődjék az ember- és
világ-ismeret által. A szüléknek felváltott lakásuk városokon és falun,
kívánt alkalmat nyújtának, ezen nevelési terv sikeres kivitelére.
Legveszélyesebb szirt vala e részben a nevelőre nézve az, hogy Vincze
ezen nevelés mellett, mint természet fia, korán vonakodék oly becset
adni rangnak és szerencse javainak, miként szülei ezt titkon óhajták. E
részben csaknem ellenlábuak szobája vala a nevelőjé és Vinczéjé, s a
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 10
  • Parts
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3984
    Total number of unique words is 2214
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 02
    Total number of words is 3898
    Total number of unique words is 2138
    25.1 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    39.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 03
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 2184
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    39.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 04
    Total number of words is 3946
    Total number of unique words is 2203
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    34.3 of words are in the 5000 most common words
    40.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 05
    Total number of words is 3977
    Total number of unique words is 2171
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 06
    Total number of words is 3943
    Total number of unique words is 2107
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    41.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 07
    Total number of words is 3934
    Total number of unique words is 2172
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    35.2 of words are in the 5000 most common words
    39.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 08
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 2185
    25.4 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 09
    Total number of words is 3994
    Total number of unique words is 2135
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    36.5 of words are in the 5000 most common words
    41.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3943
    Total number of unique words is 2178
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    34.7 of words are in the 5000 most common words
    40.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 2110
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    43.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 12
    Total number of words is 3948
    Total number of unique words is 2131
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 13
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 2126
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 2221
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4058
    Total number of unique words is 2211
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 16
    Total number of words is 3957
    Total number of unique words is 2231
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    34.9 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 17
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 2109
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    40.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 18
    Total number of words is 3897
    Total number of unique words is 2214
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bélteky ház: Tanregény (1. kötet) - 19
    Total number of words is 2998
    Total number of unique words is 1689
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.3 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.