A báróné ténsasszony: Regény - 05

Total number of words is 4110
Total number of unique words is 1976
34.8 of words are in the 2000 most common words
46.3 of words are in the 5000 most common words
53.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
angolokat Walter Scottot és a derék svéd Schwarz Máriát senki jobban nem
ismeri mint ő. Szerette volna is megmutatni nagyszerű regény
magazinumát, a finom német nők e szentélyét.
– Tehát még mindig azzal tart ön: a szellem mindenek fölött –
szorították meg egymás kezét.
– Mindig – tekintett a doktor mélyen a ránczos, zavaros fényű szemekbe,
melyekből Európa összes romantikai irodalma sugárzott ki büszkén,
kevélyen.
– Mit mond ön a szegény majornéhoz?
– Egy nő, a ki szerelem nélkül ment férjhez.
– Egy bolondhoz; – tudja, férjem egész bolondnak tartja a bárót. Meg
fogja ön látni, Krumpelholz kitünő hivatalnok, az el van ismerve. Az
egész kerület isteníti. Ah, csak egyszer a császár erre jöhetne. Itt
találna rendet, csendet, békét, hűséget. Mennyire örvendek, hogy önt
nevezték ki –
– A nagysád műve – hajtá meg magát a doktor úr, és borult a főnökné
kezére. – Ah, tudtam.
– Kérem, kérem – huzódott közelebb a főnökné a doktorhoz – erről egy
szót se. Ez a mi titkunk. Édes Guszti maga hallgatni fog. Itt egy
nagyon-nagyon szép otthont fogunk magunknak teremteni. Hisz ha nincs
tiszta német család, van más itt, és még fogunk hozni néhány morva
családot. Akarom, hogy ez a város a mi városunk legyen. Férjem minden
hivatalt tiszta némettel fog betölteni. Oh igen, édes Schwindler – itt
mi nagyon jól vagyunk. Találja ön is magát nagyon jól. Bálokat adunk,
estélyeket adunk, reuniókat, hangversenyeket rendezünk. Egészen mintha
otthon volnánk. Ez a nép szörnyű gyáva, eleinte féltünk – ah mit?
Pisszenni se mer, férjem kitünően rendezte az ügyeket. Nagyszerűen ért
hozzá. Be fogja tanítani önt is. Jószágokat fogunk vásárolni. Nagyon
olcsón jut az ember pompás jószágokhoz. Férjemnek van hozzá kulcsa.
Teszi minden főnök. Ön is fogja…
A főnökné mindenről beszélt, csak házasságról nem. Igen, ő még mulatni,
gyönyörködni akart, volt hozzá szelleme, műveltsége, s az egész megyének
első dámája volt – az, a ki Gráczban egy kis boltocskát tartott, a hol a
volt katonapapot örök hűségre kötelezte bájaival és regényeivel.
Schwindler úr, miután teljesen kiengesztelte a régi ösmerőst, mintha
csak a sarok-boltból lépne ki, a hol hasogatott fát is árultak és
éneklő-madarakat – vidáman tért lakására és készséggel lépett be az
akkori Magyarország reformátorai közé. Kinyitotta ablakát, hogy
széttekintsen azon a területen, a hol néhány évvel ezelőtt iskolás
gyerekek egyszerre férfiakká lettek; öregek ifjakká; betegek, haldoklók
hősökké; asszonyok, leányok dicsőkké, örökéletű martyrokká; – a hol a hó
alatt tetemek porladoznak, tündöklőbbek a csillagoknál; – a hol most
kiélt, kipusztított kunyhókban búsan húzza meg magát pislogó sártüze
mellett az ezer esztendős magyar koldus-unokája, karácsony első napján,
míg…
Eh! – égnek a csillagok; im hogy tündökölnek fehér, ezüstös-aranyló
színbe játszó világukkal! – ébren van odafenn az a valaki!
Emeld föl fejedet, kún! Lépj ki udvarodra, melynek kerítését nevetve
hordták el idegen katonák – nézz szét, hátha találkoznál egy Schwindler
tekintetével, a ki utál, – jegyezd meg, s a kit te majd 1860-ban
tenyeredre emelsz, s 1867-ben a koronázásra küldesz díszmagyarban, őseid
mentéjében, őseid buzogányával, haragos, szilaj kún paripán, s a ki 1880
felé urad, mindenhatód lesz, magad akaratából, a ki az ötvenes években
ütött, rúgott, köpött, nyúzott.
Épen feléd néz az erkélyről! Nézz jól a szeme közé: édes jó kúnom!
Nagyságos Krumpelholz főnök úr rendelte, a szabadság és a morál nevében,
hogy az egész nagy kiterjedésű feketeföldi kerületben esti 8 órán túl
minden benszületett tartsa megszeghetlen kötelmének, hogy kicsinyjével,
nagyjával otthon tartózkodjék. Haszontalan erkölcsrontó névnapozások,
úgymint a karácsoni istvánozások és jánosozások egyszer mindenkorra
eltöröltetnek, keresztelés, esketési ünnepélyek tartassanak nappal és
csak a templomban, kormánybiztos jelenlétében, ha a tömeg nagyobb
találna lenni. Halott virrasztások és torozások nincsenek többé. Le kell
szegezni a koporsót idején, bezárni az ajtót. Látogatások, népcsődületek
szigorúan betiltatnak. Sírni csak különös engedély mellett szabad az
utczákon. Lovas zsandárok czirkáljanak egész éjjel s beronthatnak a
rend, csend és békesség nevében akárhová. Fegyverek elszedetnek, botok
konfiskáltatnak, muzsikaszó, éneklés csak polgármesteri engedély mellett
eszközölhető, passzus nélkül sem ki, sem be a határon. Ilyen nélkül a
gyermek is elfogandó és a nyomorék földön csúszó koldus is.
Érezze meg a nép, hogy őriző pásztorai vannak és térden állva adjon
hálát.
Nyolcz és tizenkét óra közt jár az idő. Krumpelholz úr nehány
híved-magával most botorkál haza német dalokat dudorászva s
be-bepillantva egy-egy ablakon a rend, csend és békesség nevében.
Zajtalanok az utczák, csak az őrző pásztorok kurjantása és csörtetése
hallatszik; a kutyák is megvonulnak a kapu alatt, fogaikat vicsorgatják
ugyan az ösmeretlen szagra – de ezen túl ők se mernek menni – mert a
rendet már ők is megtanulták. Legfölebb egy-egy paraszt kakas kukorékol
az ülőn – elárulva, hogy a kultura rajta mit sem fogott. A tehenek nem
bőgnek, a lovak nem nyerítenek, a kútágasok nem nyikorognak, az órák
halkan ütnek a tornyokban.
Csend, rend és békesség mindenütt.
Csak a vén csizmadia nyöszörög vasán a városház tömlöczében, az a
boldogtalan kún, a kit holnap fognak a piaczon megmogyorófázni, mert
eljárt a szája s azt találta kiáltani: éljen a magyar!
Csend, rend, békesség vagyon az egész területen.
A betegek fájdalom és nyögés nélkül sorvadnak, a szopós gyerekek sírás
nélkül növekesznek. Ah, mily ritka és mustra rend!
Éjszaka van a kún földön, csendes szép szelíd karácson éjszaka.
Ha Schwindler Gusztáv, az új kerületi főorvos úr azt gondolja, hogy itt
lehet élni: akkor nagyon jól gondolja; ha azt hiszi, hogy itt nyugodtan
alhatik: akkor nem fog csalódni, mert a koporsóban sincs nyugodalmasabb,
zajtalanabb pihenő hely, mint ott, a hol egyszer régen Árbocz, Turtul és
Kemencse a szép László királyt agyonverték.
Aluszik mindenki, jól pihen az egész híres Nagy-Kakasd.
Csak a szegény Márton Sándor nem tud pihenni a Cseri csárdában.
Keze-lába nem fáj már, fiatal seb hamar begyógyul.
Édesen, boldogan mosolyog a fehér holdvilágra, mely legfényesebb
sugarait mind oda gyűjtötte, a hol az universzális medikus úr üldögél az
arasznyi nagyságú csárdaablakban; oda mosolyog a fehér hóra, melyen
gyalog is be tudna már sétálni a városba, oda mosolyog a kis ablakon,
fehér havon, csillogó holdvilágon keresztül a László Vilmáék szép
palotájára, el egész addig, a hol fehér telt karjait a zöld takaróra
téve Vilma nyugoszik, ha ugyan olyan összeszorított ajkak, haragos
vonások mellett pihenést tud adni az álom.
Holnap otthon leszek én is – mormogja a fentvirrasztó ifjú. Oh mennyi
öröm, mennyi édes remény, mennyi biztos hit lehet e szavakban, ha
vőlegény mondja. Holnap otthon leszek én is.
Eljönnek a régi ifjúkori barátok, ajkaikon üdvözlő mosolylyal, mely
szónál tisztábban elárulja a készséges üdvözlést, de a fájó irígységet
is, no Sándor, te boldog ember vagy, a legszebb, leghűbb és leggazdagabb
leány a tied. Eljönnek a rokonok, hizelgésekkel, jövendő mondásokkal,
csókkal, kéréssel: látod, hogy megmondtam, úgy-e? el ne felejtsd, meg ne
vess bennünket. Keresztül fut a hír – mert ennek még Krumpelholz úr sem
parancsol, hogy az öreg Márton fia itthon van, milyen ügyes, derék fiú,
bezzeg van diplomája és még milyen? Abból lesz még a doktor, különb a
híres Kovács Józsefnél, a gazdag Patkó Pálnál, a vaskos Markos Jánosnál,
a kik valaha Kakasdon uralkodtak. Elbujhatik mellette az uzsorás zsidó
doktor, a német Weisz és a kevély örmény hasas Csikvári.
Márton Sándor nem teheti, hogy erre végig ne fussa emlékezetében nagy
nevű tanárainak Skodának, Balassának, Hyrtlnek, Sauernek leghíresebb
reczeptjeit a legpompásabb esetekről és maga elé ne képzelje a
legfelségesebb operácziókat veséknél, köveknél, hályogoknál, nevezetes
attráxoknál, a milyenekre pedig a kövér alföldön okvetetlen sok kedves
eset fog előfordulni.
Ah, hogy örvend egy ifjú orvos, ha veszedelmes nagy betegségeket
kezelhet; ha az élet-halál mesgyéjén könnyű, derült mosolylyal mondhatja
ki: ne féljen asszonyom, túl van a bajon a kisasszony, pár nap mulva –
igen, igen. És nincs a világon az a bűbájos mosoly, mely felérjen azzal
a jóságos mosolylyal, mely egy becsületes, lelkiismeretes doktor ajkain
játszik.
Az öreg Márton úr is szendereg szegényes, hideg szobájában; őszes sárgás
bajuszszal fedett ajkain a vígasztaló, örökké ott fityegő pipa helyett
most e szavak lebegnek: holnap itthon lesz a fiam, megjő!
És az öreg Harkai bácsi is szendereg titkos irataival, merész hitével,
hogy _ő megjő_, meg fog jőni és «_lesz még egyszer ünnep a világon_»;
megdörren még az ágyú; kibomlik még az aranyos, szárnyas zászló; paripák
fognak felebb-alább dobogni Nagy-Kakasd utczáin, csótáros, rojtos nyergű
kún paripák; felharsan a régi nóta; megcsendül a régi hang, egetverő
taps zúdul rá; s megrendül az ég s a föld!
Aluszik az öreg Harkai néni is, lelkében egy-egy jóféle reparálandó
órával, mely százszor többet ér a mostani apró óráknál.
Szendereg, álmodik a szép Bella kisasszony is, a sok szép fehérneművel,
mely a menyasszony számára készült egész éven át, még a berregő gép is
lezárta szemeit, összetette kezeit és aluszik a virágok mellett az
ablakban, erőt gyűjtve, gyorsaságot és jó kedvet.
Nyugodjál kedves kún föld, aludjál – karácson szép éjszakája van most!

VI. (Az öreg csizmadia esete.)
Az ezernyolczszáz ötvenkettedik év utolsó napjaiban, jóllehet derekasan
tartotta magát a tél: mégis enyhült már annyit az idő, hogy az állami
csend, rend és béke szerencsétlen felforgatóit nem hurczolták mindig a
katona-fogházba, hanem a kormány belenyugodott, hogy csak vigyék hát a
nagykakasdiak saját városházi tömlöczükbe. Ott az igaz, hogy Német Pál
polgármester úr magyar ember és volt honvéd-kapitány létére olyan
vasakat rakatott a nyomorult eltévelyedettekre, hogy azokat a tanító
szerszámokat még a legdurvább czigány sem felejtette el többet soha.
Nehezek is voltak, meg élesek is, és kegyetlenül szorították úgy a
lábakat, mint a kezeket.
Német úr e ritka jóérzelműségeért föl is terjesztetett a legmagasabb
helyre és szép eredménynyel. És talán ugyane hazafias érzelmekre
emlékezett meg a hálás magyar nép, midőn a legközelebbi, csak most
lefolyt újabb választások alkalmával – de már mint visszaváltott magyar
nevű honpolgárt – nagy diadallal megválasztotta szélsőbaloldali
képviselőnek.
Német Pál úr mint _most:_ akkor is tele tüdőből dolgozott. És uram
teremtőm! jaj volt, a kinek e tüdővel meg kellett csak egy rövid napra
bár – esmerkednie.
Harnócz János, nagykakasdi csizmadia czéhmester úr megismerkedett.
Még kora reggel van; ködös, füstös, s oly fojtó a levegő, hogy az ember
nem tudja vegyen-e lélekzetet, vagy inkább ne vegyen – s mégis mennyi a
jövő-menő az utczákon, mintha ma is ünnep volna még, holott már elmult a
szép boldog karácsony. Katonák, zsandárok, csillagos gallérú
hivatalnokok járnak-kelnek előre-hátra, vidáman, s az ösmerősök
elégedett hangulattal kérdik egymástól: mikor? csak egyet? azt hallottam
hárman lesznek? És hol? Bizonyos ön benne, hogy a piaczi kútnál? S
hányat kap vajon? Hatvanat hallottam. Nem, nem, főember, a csizmadiák
czéhmestere – elmehetnek hetvenig, sőt ha erős az atyafi – nyolczvanig
is.
– Derék – fütyöli e szót inkább, mint mormogja egy csillagos adjunkt,
gavalléros fejtartással, útközben röhögve s nehány jegyet szorítva
markában.
– Hova Pazsint? – kérdi egy hasonló vidám fiatal ember két csillaggal.
– Fehérhalmi Gizáékhoz – jegyeket viszek.
– Ugyan adj egy párt, Gábor, – az enyémeket már elkapkodták.
– Csak igazán kettőt adhatok bruder, nem akarok haragot venni magamra.
Borzasztó közönség lesz, még a vén Barabásné is majd lehúzott egy
jegyért. S a jegy oly csinosan volt kiállítva díszes szélczifrázattal,
hogy úgy a Szabó-féle nyomdának, mint Krumpelholz főnök úrnak fényesen
igazolta jóízlését.
Valóban, meg kell vallani, félre tevén már másnap minden gyűlöletet,
hogy a Bach-idejebeli hivatalnokok a jó ízlésre, elegancziára mindenben
sokat adtak. Egy-egy nyilvános aktus oly szabályszerint folyt le, hogy a
magyar tanulhatott. Forma dat esse rei – mondja, tán ép ily jelenetekre
is gondolva a szép, klasszikus világ – és ki tagadhatná, hogy ez mily
igaz?
– Páh bruder!
– Adieu freund! – rázták egymásnak vigan kezeiket a csillagos urak.
És siettek, hogy a jegygyel kedveskedhessenek.
– Első sor, – kiált fel édes meglepetéssel Giza kisasszony.
– Csak a második, könyörgöm drága nagysám!
– Ah menjen – mit látok én ott.
(Durva dolgot irsz durván, – mondja valahol Spectator úr. Én is azt
mondom, – csakhogy igazat! Vagy mutassak ilyen jegyet?)
Harnócz János úr, az elsőrendű, legbiztosabb minőségű vasakkal
megvasalva, rég ébren van már, jó pénzért beeresztett szép fiatal leánya
és legény fia bús társaságában.
Egy őr is ott ül az ajtó mellett panganétos puskával, szép zöld
zsandárruhában, kipödrött vöröskés bajuszszal, oly emberbaráti érzéssel
kacsintgatva a szép hajadonra, mintha csak épen lakodalomban ülnének.
Az öreg őszszakállú, kis nyomott fejű czéhmester, mindegyre rángatja
száraz csontos csuklóival a vasakat, sehogy sem tudja eltalálni, hogy
miképen lenne legjobb helye a kezeknek és lábaknak a vaskarikákban.
Fel-felsóhajt és hosszú nyögéssel árulja el, hogy nem tud békén tűrni és
várni.
– Jaj istenem, hogy birom ki! Meghalok.
– Nem hal édes apám, ott leszek én mellette folyvást, – támogatja sírva
a szép leány.
A legény fia tudná, mi lenne itt a legjobb orvosság, mert hozott magával
egy jó vastag, három-négy rétű bőrtakarót – de nem lehet oda szerzeni –
a zsandár miatt.
Megesik azonban a zsandár úr szíve is a sok nyögésen és szelíden
vallatni kezdi az embert.
– Hátha segíthetünk barátom, – szól oda vigasztalólag a fiatal vitéz a
vén emberhez, – mondja el igazán, mit tett, azzal lehet mindig enyhíteni
valamit a strófon. Tíz-tizenötöt – tudja leszámítanak s az is valami
nagyon jól esik. Szóljon, valljon, – úgy-e megakarta ölni a császárt?
Hé?
– Én édes úr? úgy-é én? hogy tehettem volna azt, hisz messze van
Nagy-Kakasd Bécs városához.
– Lássa, már tudja, hogy a császár Bécsben lakik. Ez is bűn. Ki ne
mondja. Megtanítom valamire, hallgasson.
– Oh uram, az isten megfizet! – fordulnak oda mindhárman esedező
tekintettel.
– Feszítse meg a legnagyobb erővel a két nagy lába ujját a deresen, s
ugyanakkor a két hüvelykujját, s majd meglátja, nem lesz baj, mintha
csak egy deszkát pufogtatnának – annyit érez. Próbáltam.
Ilyen biztos tanácsra ki ne lélegzenék föl. Harnócz János úr volt az
első, ki föllélegzett és mindjárt próbálta is a két hüvelykujját
párhuzamosan a két nagy lábaujjával összeszorítani. Úgy szorította,
feszítette, hogy már különben kivánni sem lehetett.
– Meg is próbálnók tán édes fiam valamelyest – szólt növekedő
bizodalommal és istenben helyezett hittel a vén czéhmester úr.
– Hogyan apám?
– Feküdjél arra az ágyra –
– Hogy, hisz engem tán –
– Nem, nem fiam, tégedet nem, de ha próbát tennénk rajtad, talán a
káplár úr (csak közlegény volt, de mindig jó a tisztességtudás)
megcselekedné, hogy hányna rád egyet-kettőt –
– Az nem szükséges – nevetett a zsandár – majd ott. Akkor megáll a vér
öreg, megijed az ember s akkor kell feszíteni a két nagy lábujjat és a
hüvelykeket. Azt csak ott lehet, máshol nem ér semmit. Ezt is tartsa
meg: jó még, ha az ember a fogait erősen összevicsorítja. Sokan teszik s
azt mondják, használ.
– Káplár uram, nyujtott oda egy kis pénzecskét a legény – ha ezt oda
tehetnők s a mellénye alól kihuzta félig a bőrtakarót, ebben tudnék
bizni.
– Nem lehet, barátom, ott helytt úgy is mindent megvizsgálnak. Tudom,
csak tartsa meg azokat, a miket mondtam, azok a legjobb szerek.
– És más szert nem tud? – veté fel könyes szemeit a vén ember.
– Tudok.
– No az isten áldja meg, vitéz úr – azt mondja hát.
S a vasas lábaival, kezeivel odavánszorgott a czéhmester úr a
zsandárhoz.
– A leánya meg a fia, meg a felesége, mindjárt elmennek a méltóságos
főnök úrhoz – tudja – s mutatta a pénzt – visznek, de sokat, a mit
lehet, akár aranyat, akár ezüstöt, akár bankót, de hamar, s addig
rimánkodnak, térdepelnek, míg valahogy. A főnök úr nagyon jó ember, én
tudom. De meg kell tenni, nem szabad kevélykedni, az nem ér semmit.
Pénzt, pénzt, de hamar, a pokolból is. No többet nem szólok. Délutánig
van idő. Három órakor lesz, vagy egy fertály négyre. Az urak, tudja,
lassan mennek.
– Eladjuk a házat, apám – kiált fel a leány.
– El a szőlőt – folytatja a legény.
– A földeket – –
– Ne bántsátok, úgy is vén vagyok már. Temessetek el inkább
tisztességesen.
A két testvér fölkerekedett s minden kérés daczára távozott.
– Hát aztán mondja meg öreg, most már csak ketten vagyunk – mit mondott,
mit tett, hátha abból tudnék valamit kiokoskodni? Adja ki a társait; úgy
is megtudják a dolgot előbb-utóbb; most ha magától tudjuk meg: maga
megszabadul. Mondja meg, lássa, én is csizmadialegény voltam, sajnálom
magát, szinte úgy néz ki, mintha az édes atyám uram volna; mondjon meg
mindent. Kiszabadul s én meg káplár leszek. Segítsünk egymáson. Isten is
megengedi. Aztán elveszem a leányát, nekem nagyon tetszik a leány. Most
már csak láthatja, hogy igazi dologban járok. Mi? Látja ugy-e? Mondja
hát, de hamar, mert jönnek-mennek, most is ahol egy csomó ember. No majd
segítek. Hát levelet kaptak Kossuth atyánktól?
– Mi egy kicsi sorocskát sem, uram.
– Kossuth bankót rejteget? s megtalálták?
– Nem uram.
– Szidta a… az nagy baj.
– Azt se szidtam.
– Hát?
– Ha csak álmomban nem mondtam valamit –
– No azt se szabad. Egyre megy. De hát mit mondott?
– Isten a bizonyságom, hogy semmit.
– Hát akkor elárulták.
– El, uram.
– Az mindegy. Ha nem tud semmit, ki nem ád senkit, baj – lesz.
– Jaj édes istenem – nyögött a vén ember keserves hánykolódásokkal.
– Nincs-e valami szép drága tehene?
– Van.
– No oda kell adni, s ne féljen. Kövér disznaja?
– Volt – de megöltük.
– El kell küldeni a kolbászát, sonkáját az uraknak – azok úgy sem öltek
mindenütt. – Aztán meg is várják, nagyon szeretik.
– Jaj uram teremtőm – szorongatá a vén ember hüvelykujjait és feszítgeté
nagy lábujjait. – Jézusom légy velem, mutasd meg ártatlanságomat. Te
láttad uram, hogy én sekinek se vétettem; vén vagyok már, mit hazudnám
előtted?
Lehajtotta nyomott kis fejét a vén ember, szurkos kezeivel kitörölgette
szemeiből a patakzó könyeket és valami vigasztaló zsoltárfélébe kapott,
nyögte, búgta az erőtelen sorokat, mint a régi martyrok, és Pál apostolt
látta maga előtt, a ki elhagyatottságában ekkép panaszolkodik: «Az én
első magam mentésében senki nem volt mellettem, hanem mindnyájan
elhagytak engemet – –» El engemet is, – kiáltott fel a vén csizmadia.
«Mert Demás engemet elhagyott – – az érczmíves Sándor is sok gonoszszal
volt irántam, de fizessen meg neki az Úr, az ő cselekedete szerint.»
Tördelé a nagy apostol bús szavait a vén ember, társaira, az
alczéhmesterre és jegyzőre gondolva bizonyosan – kik im felé se mennek.
És kegyes fohászokkal végezé: «Én immár megáldoztatom, és az én
halálomnak ideje közel vagyon!»
E szép, kegyes fohászkodások valamennyire megvigasztalták a remegő
aggastyán hívő, de ugyan kevés jót reménylő szivét. Annyira, hogy még a
zsandár úr is, mint egykor a régi római katona a kereszt alatt – hinni
kezdte, hogy: «Bizony, ez alighanem igaz ember volt!»
Teljességgel máskép vélekedett azonban a derék és igazságos Krumpelholz
főnök úr, ő tudta, hogy egynek a sok közül meg kell verettetnie, mert az
időközönként való példaadást felette jó néven veszik odafönt a
miniszteriumban s itt a városban és vidékén is oly szükséges az, csaknem
mint a betevő falatkenyér.
Hiába sírtak azért folyosóján az asszonyok és leányok és mutogatták a
szokásos módon az emberek a tömjént és myrhát: most az igazság
kiszolgáltatóján semmi sem fogott, a gyémánt kebelről, mint borsó a
márványról úgy hullottak alá a könyörgő, esdeklő szavak.
Valami szép és ünnepélyes volt e jeles hivatalnokot nézni övéinek
közepette, csillagokkal, aranyos gombokkal, szúrós kegyetlen szemeivel
és széles vastag szájával, melyet e hivatalos alkalomra egészen
összecsucsorított, mintegy hogy azzal is példázza: itt ma sem égnek, sem
földnek kérésére nincs pardon.
Schwindler úr is ott állt és háta mögött nehány főrómai hölgy
kiséretében a főnökné, ki egyre susogta: ilyen az én férjem, a
megtestesült kötelesség és igazság, a császárnak nincs több ilyen
szolgája. Ah, ha látnák Krumpelholzomat a miniszterek. Úgy-e édes
Schwindler, ő egy miniszternek termett?
Schwindler úr nagyon jól tudta, hogy az igazi bünös megváltotta magát. S
mily szép ajándékkal; hogy ő azért a fogatért – barátságosan egy darab
ezrest adott. Egy gondolat villant meg keskeny, okos fejében: ki kellene
azt a csizmadiát szabadítani, szép leánya van. Az a leány nagyon is
szép. Az a vén ember atyafiságával egyszerre betöltené a várost, ő
ünnepelt ember lenne általuk, titkos magyar érzelmű – ah ez is
szükséges.
– Igen, ezt a rablót, ezt a csalót – gondolt a főorvos úr a főnök úrra –
fel kell jelentenem, le kell álczáznom minél előbb, egy kerületben nem
jó nekünk lenni, a főnökné ízetlen reminiszczencziájával örökké utamban
állana, (bár a kineveztetést Krumpelholzék régi reminiszczencziájának
köszönhette), meg kell mentenem azt az embert.
Odább ment a hosszú fedett folyosón s egy emberrel, a ki a polgárok
fejének látszott – véletlenül szóba állt.
– Mennyi idős lehet – kérdé halkan – az az öreg ember, a ki el van
itélve?
– Túl a hetvenen, a bátyámnál két esztendővel öregebb.
– Beteges-e?
– Régóta sérvéses. Az belehal. Ott marad a deresen.
– Én az új kerületi főorvos vagyok – jegyezze meg, jó ember, csak
tegnapelőtt érkeztem ide. Esmeri maga özvegy Némethné úrasszonyt, az
aljárás főnök úrnak, László Károly úrnak testvérét?
– Hogyne esmerném, méltóságos uram, úgy esmerem, mint a két szememet.
– Az nagyon jó asszony. Elmennek nehányan hozzá és megkérik, hogy nehány
úri asszonynyal jőjjenek ide a főnök úrhoz, kérelmezzenek. Ha nem lenne
sikere: eljő a kérelmező bizottság hozzám a nagy vendéglőbe, a hol
szállva vagyok. A többiről biztosítom. Legyenek nyugodtak. De így
járjanak el, a mint mondtam. Most kilencz óra, délig várni fogom
magukat, jó ember. Itt most minden könyörgés, esedezés – hiába való.
Majd úgy – tudja?
Semmi köszönet. Egy krajczárt se próbáljanak adni. Ha úgy járnak el, a
mint mondtam, ez ember meg van mentve.
Schwindler úr intett finom szarvasbőr keztyűs kezeivel s mintha mi sem
történt volna – visszament a nők közé. Krumpelholzot rendkívül
magasztalta nagyszerű jelleméért, mely magasztalás a főnök úr öblös
füleibe is elhatott – s a legnagyobb tisztelettel a példányszerű főnök
iránt, kijelentette, hogy fontos hivatalos teendők miatt – távoznia
kell.
Krumpelholz úr ily kiváló elismerések után nem tehetett mást, mint a
polgárembereket és asszonyokat kikergettette, az ajándékkinálókat pedig
rögtön elcsukatta.
Meg volt magával elégedve, de meg is lehetett, mert tudhatta, hogy ez
így nagyon jól van. Büszkén, mint egy bivaly, feltartott fejjel a
mocsárban – gázolt keresztül a rimánkodókon. Reszketett dühében is, de
örömében is, hogy így meg tudta magát óvni az aranyoktól és egyéb
hódolati jelektől, holott egy kis aranyra, oly főhivatalnoknak, ki még
főbb hivatalnok akar lenni, kétségkívül szüksége vagyon mindig.
Nevetett és tapogatta a mély zsebeit, mint olyan ember, a ki ma nyert
is, de bizony vesztett is. Tehette volna – gondolá – hogy az ajándékot
négy szem közt, mint máskor oly sok ember tette – elfogadja s annál
keményebben megcsapatja azt a nyomorult embert. Nem! ma Schwindler előtt
példát kell adni.
Megérezte, hogy honnan jő a vész, mint a messziről czélba vett vad – és
törekedett kijátszani a bajt. Vagy talán nem is sejtett semmit, mint
rendesen az ember nem veszi észre, mikor igazán mellette a veszedelem.
Dolgaiba merült, mint a madár a levegőbe és az összbirodalom felséges
törekvéseit legjobb erejével iparkodott elősegíteni.
– Te, Krumpelholz – kiáltott be úgy dél körül a felesége – egy csomó
úriasszony jön, Némethné, Nagy Jánosné, Görögné, Sándorné, Vassné, Rézné
– ez nagyszerű! Itt valami történni fog.
És mint minden jó asszony, a ki örvend férje megtiszteltetésén – vidám
hahotával és ifjúi szökdécselésekkel futott a nagy terem mellé egy
szögletbe, a honnan egy kis tolvajablakon át mindent láthatott és
hallhatott.
Azt Krumpelholz eleitől fogva kénytelen volt megengedni, annyival is
inkább, mert nejének egy intése, bátorítása vagy figyelmeztetése sokszor
eredményezett már jó dolgokat.
Természetesen semmi se lett az egészből. Krumpelholz főnök úr pompásan
tartotta magát, oda sem tekintett a tolvaj-ablakra, pedig a főnökné
ugyan integetett, hogy engedni kell, engedni kell. Nem, annak a vén
gonosztevőnek (holott igazán semmit sem tett, de ez nem is volt épen
szükség abban az időben) lakolnia, oh igen, lakolnia kell.
A hivatalos dacz gyönyörérzete töltötte el a főnök úr férfias szivét.
Minden igéret nélkül bocsátotta el az asszonyságokat, mondván:
– Uram, felséges császárom tudja meg, hogy egy hű szolgát bir bennem. A
kötelesség és igazság szentsége az én lábaim, ezeken kell járnom.
A dámák akkor is, mint ma tennék: két pártra oszlottak. Vassné, Rézné a
mellett voltak, hogy a főnök egy igazán nagyszerű ember, megérdemelt
volna egy csókot. Mit is mászkálunk mi egy csizmadiáért? Ha bűnös: már
bizony bűnhődjék. Bűnhödött szegény Ugodi Nelli is – hát akkor egy
csizmadia? Én nem is mennék tovább.
Sándorné hajlandó volt egy rongyos csizmadiáért nem könyörögni – de
Némethné hatalmasan vezette a menetet.
A nők a vallott kudarcz után dobogó szívvel mentek fel a lépcsőkön.
Schwindler Gusztáv kerületi főorvos úr díszruhában várta a női
küldöttséget, biztató mosolylyal, egyszersmind (a mi mindig szokása
maradt) ünnepélyes, alázatos megdöbbenéssel.
Így is fogadta.
Némethné egy-két ah! és óh! után igyekezett minél előbb sírva fakadni, a
mi a felette siralmas ügyhöz talán legjobban is illett, s átadta a szót
Rézné asszonyságnak, ki épen nem volt oly érzékeny, s ilyen beszédet
tartott:
Méltóságos kerületi főorvos úr!
Szomorú világot kell a magyarnak látni, férjeink, gyermekeink rabságban,
mi magunk rettegésben, hogy mikor ér bennünket a leggyalázatosabb sors,
mely mai napon egy becsületes, soha senkinek nem ártó polgártársunkat
fogja a közszégyen padjára vonszoltatni. Kedves-e ez a császár előtt?
tudtával történik-e? nem hihetjük. Ha van anyja, a kit isten éltessen,
testvére, huga, a kik sokáig éljenek – lehetetlen, hogy meg ne
könyörüljön a szegény magyaron, főkép a kúnságon, a hol a kegyetlenség
legtöbb áldozatot szedett már eddig is. Kedves az a császár előtt, hogy
asszonyokat megvesszőzzenek? nem hihetjük; hogy tisztességes, jó házból
való leányokat a piaczra vonszoljanak? olyan ocsmányság a világon sem
történhetik több. És kérem, mi akar ma történni? hogy egy hetven
esztendős, magával jótehetetlen aggastyánt nyilvánosan megbotoztassanak.
Miért? semmiért. Talán csak azért, hogy egy éljent kiáltott. Hát éljen a
császár, de mért ne éljen a magyar is szülötte földjén? Bűn-e az?
Bár tudná meg a császár, mert majd tenne az igazságot. De őt elzárják a
magyartól. Büntesse meg az isten azokat, a kik teszik. Azért jöttünk a
főnök úrtól, a kinek szíve érzéketlen maradt könyörgéseinkre, – hogy
arra kérjük Méltóságodat, járjon közbe, hogy szünjön már meg egyszer az
a rettenetes állapot, hogy az ember még a száját se merje tisztességesen
kinyitni, hogy szegény felebarátunk, úgymint Harnócz János, a csizmadiák
czéhmestere, kiméltessék meg a legrettenetesebb sorstól, és mint
ártatlan, szabadíttassék ki fogságából. Az egész város, az egész kúnság,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A báróné ténsasszony: Regény - 06
  • Parts
  • A báróné ténsasszony: Regény - 01
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 2027
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 02
    Total number of words is 4081
    Total number of unique words is 1905
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 03
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1831
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    50.4 of words are in the 5000 most common words
    58.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 04
    Total number of words is 4086
    Total number of unique words is 1910
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 05
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1976
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 06
    Total number of words is 4290
    Total number of unique words is 1829
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    51.2 of words are in the 5000 most common words
    57.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 07
    Total number of words is 4206
    Total number of unique words is 1894
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 08
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1858
    36.5 of words are in the 2000 most common words
    50.7 of words are in the 5000 most common words
    57.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 09
    Total number of words is 4117
    Total number of unique words is 1977
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 10
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 1953
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 11
    Total number of words is 4230
    Total number of unique words is 1790
    37.6 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    56.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 12
    Total number of words is 4154
    Total number of unique words is 1890
    35.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 13
    Total number of words is 4224
    Total number of unique words is 1901
    37.3 of words are in the 2000 most common words
    51.3 of words are in the 5000 most common words
    59.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 14
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1908
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 15
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 1881
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 16
    Total number of words is 4104
    Total number of unique words is 1904
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 17
    Total number of words is 4211
    Total number of unique words is 1927
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 18
    Total number of words is 3996
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 19
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 1877
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 20
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1801
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 21
    Total number of words is 1655
    Total number of unique words is 964
    38.0 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.