A báróné ténsasszony: Regény - 04

Total number of words is 4086
Total number of unique words is 1910
34.8 of words are in the 2000 most common words
48.0 of words are in the 5000 most common words
54.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
megvan. Most jőjjön, menjünk át az asszonyokhoz, szerencse, hogy még
itthon vannak; a Transport majornéval, azzal a szép kis mollettel, tudja
Hausenstein leány, a vén gráczi vaskereskedő leánya, csinos, excellens –
magának nagyon fog tetszeni, tehát azzal akarnak tenni egy-két
látogatást a városban. Igazán jó, hogy itt van már egyszer. Minden
asszony vágyik önt látni, a fesch Schwindler Gusztit. Hm, ördöngösen jól
néz ki, csak meg van soványodva. No bizony dolog itt is lesz.
És nevetett, egész harsogó főnöki bátorsággal Krumpelholz úr, vágva
egyet-kettőt apró szürke szemeivel a gavallérra, ki szintén nevetett.
Álljon meg csak egy cseppet Schwindler. Van-e szüksége fogatra? két szép
kún vasderes, tizenöt és félmarkos. Olcsó árban adom hintóstul,
szerszámostul. Nekem négy, egészen összeillő szürkém van a gróf Erdődy
méneséből – én tehát ezeket a dereseket nélkülözhetem.
Újból hatalmasan nevetett, mint a kinek valami furcsa jutott eszébe.
– Képzelje: ezt a két derest egy deresért kaptam. Le kellett volna
húzatnom egy vén, szájas kúnt, s a fiai ezzel a kis ajándékkal
kedveskedtek. Hadd menjen, – mondám. – No úgy-e emberileg cselekedtem?
Lehet egy kicsit néha engedni. Tehát a fogat? Mit mond hozzá Schwindler!
Nagyszerű ám.
– Átveszem.
– Igazán? Az egész – egy darab ezres, ló, kocsi, szerszám, sőt adok
hozzá egy igen ügyes kocsist is, ruhástul.
– Tartom – és Schwindler úr látatlanban átvette a fogatot és kitette
érte az ezres bankjegyet.
– Ön kedves Guszti mindig igen nóbel ember volt. A míg szállása nem
lesz, foglalja el az én szállásom egy részét. Oh elférünk. Ez egy egész
vár.
A főnök úr a jól kötött egyezség után igen derült hangulatban ölelgette
Schwindler urat és mivel az ezres mellett társakat is sejtett, alig
várta, hogy egy kis összeillő ferblikompániát láthasson.
– Ez hát megvan, kedves Guszti – veregeté a főnök úr a főorvos úr
vállait. – Mehetünk. Lássuk a nőket. Hej! bár leányom volna. Mi?
S a két régi ösmerős összeölelkezett.
Így ölelkezve bruderosan mentek át a nőkhöz.
– Alisz, Alisz, – kiabált torkaszakadtából egy hosszú, sovány, vörös
vuklis, kidülledt szemű, erősen parfümirozott és puderozott dáma úgy az
ötvenes években – a tiszteletteljes csók után, melyet a hazai
ösmerőssel, a csinos főorvossal váltott, – jer, jer, és nézd, ki van
itt.
A közben azonban fogta és szorította hevesen a csinos fiatal ember
sovány, csontos karját.
– Jer csak, de vigyázz, a báró előtt el ne áruld, hogy láttátok már
egymást valamikor, vagy három éven át Gráczban mindennap – vigyázz.
Egy szép, csinos kis szőke nő lépett be, – rögtön, a homloka csúcsáig
elpirulva, és zavart tekintettel nézve az elegans Schwindler úr felé.
– Meg ne öleljék egymást – az istenért! – kiabált a vén dáma, átölelve ő
maga a fiatal embert, és élénken, németes gemüthlichkeittal magához
szorítgatva, folyvást vigyorogva, topogva, tánczolva, és el-elrejtve a
szép fiatal asszony elől.
– Báró Transport Fülöp majorné, – mutatá be tettetett páthoszszal a
főnök úr a régi ösmerősöket, mint idegeneket egymásnak, – dr. Schwindler
Gusztáv kerületi főorvos.
Schwindler úr lehetőleg kiszabadítván magát a főnökné erős ujjai közül,
hódító elegancziával csoszogott quadrille-lépésekben a piruló és sáppadó
szép kis gömbölyű szőke majornéhoz.
Mikor a férfi érzi, hogy otthon van, és küzdelem nélkül érhet el
mindent, a lehető legbutább és legszemtelenebb arczot képes vágni.
E hitvány jogban Schwindler sem tagadta meg magát. Úgy ment a nő elé,
hogy a kis piruló, bátortalan asszony kénytelen volt a főnökné oltalma
alá helyezkedni.
A mult mindig hatalom egy gavallér kezében, és Schwindler úr nem volt az
az ember, ki e hatalmat el akarta volna dobni magától. Használta.
Oly sokáig tartotta kezében a remegő szép asszony puha kis kezeit, oly
sóváran és követelőleg nézett nagy szürke szemeibe, oly közel vonta
magához, hogy ugyanakkor meg is csókolhatta volna már. De azért volt
kedves és hódító, hogy tudott várni és várakoztatni.
– Nagyon, nagyon szerencsésnek tartom magamat – báróné.
– Persze – dörmögött kaczagva a vén főnök – s csipett egyet sovány
felesége gazdagon berizsporozott arczán. Volnék csak fiatal.
Megmutatnám, ki volt Krumpelholz.
S nem lehet azt a durva hetykeséget hamarosan elképzelni, a mivel
Krumpelholz úr kifejezte lemondását, – a szép nő bájaival szemközt.
Az ablak felé fordult és meg nem állhatta, hogy a csinos ezrest meg ne
tekintse. Most már ilyenekben telt gyönyörűsége s a hol csak lehetett –
ilyenekre is vadászott. Akkoriban a kövér kun és jász földön az e fajta
nemes vadakra hatalmas vadászatokat tartottak az idegen urak, de sőt a
mi édes tulajdon véreink is. Ismertem olyan főnök urakat, járási
alfőnököket, polgármestereket, adószedő született magyar atyafiakat, a
kik, hogy dicső honvéd voltukat elfeledtessék és a legkövérebb
konczokhoz juthassanak – de nem merem őket leirni, mert ma
szélsőbaloldali követek és miniszteri főhivatalnokok – és én egy szegény
ember vagyok, a ki eleget bajlódtam már rossz emberekkel, és szeretném,
ha nem kellene többet bajlódnom.
Nyilott a főnök úr ajtaja s betörtetett hosszan előre nyujtott virginiai
szivarral és ennek a hosszú szalmaszálával, melyet fogai közt tartott,
egy magas, száraz, majdnem öles termetű, szürke hajú katonatiszt,
dragonyos őrnagyi ruhában, olyan hosszú karddal, hogy egyszerre, ha a jó
szerencse szolgál vala neki – száz ember fejét csaphatta le vele. Ezen
az őrnagyon minden hosszú volt, hosszú volt az orra és igen hosszú,
lefityegő a két vörös bajsza, hosszú a feje, hosszú a nyaka, melyre
arasztos gallért kellett volna szabni; hosszú a két lógó karja, mint két
kapanyél és a bőrös nadrágba és hosszú szárú sarkantyús lovagcsizmákba
szorított lábai oly hosszúk, hogy a legszórakozottabb és búsabb embernek
is csak a hosszmértékeket juttathatták eszébe.
Megállott az ajtóban és csörömpölve összecsattantotta sarkantyuit és
várta, hogy mutassák be annak az idegen úrnak.
Krumpelholz úr elébe vezette a főorvos urat, a ki igen alázatos, majdnem
búskomoly arczczal lépett a dragonyos őrnagy úr elé.
– Báró Transport Fülöp, őrnagy a hatodik dragonyos ezrednél – dr.
Schwindler Gusztáv, feketeföld kerületi főorvos – a mi régi kedves új
barátunk.
– Nős ember – kérdé a hosszú szalmaszállal a dragonyos őrnagy úr – egy
hosszut nézve a karcsú fiatalemberen.
– Minél előbb meg fogjuk házasítani báró, – szólt a társalgásba döntő
erővel a főnökné, – még pedig ide a városba, hogy legyen állandóan
köztünk.
– Igen. Annak minél előbb meg kell történni, doktor úr, – rázta meg
keményen a finom gyermekes, kicsiny kezeket, – mert nekünk itt missziónk
van. Tudja doktor úr, itt nekünk nagyszerű missziónk van. Ez a föld jó,
tetszik nekem; az emberek igazán nem rosszak, csak egy kicsit félnek
tőlünk; no, no, egy kis okuk lehet, nem történt minden a maga rendjén,
hanem a nép jó, felséges szép nép, lelkemből szeretem. Erős mint a vas,
hajthatlan mint az aczél és bizony valljuk meg, nem utolsó népe a
császárnak. Azt kell velük tennünk, a mit a britt tett a skóttal,
irlandival, szászszal, celtával – be kell olvasztani a németségbe.
Hatalmas katonákat lehet belőlük válogatni, a vért úgy borul a széles
domború mellükre, mint a sapka a fejemre, a sisak felségesen áll szép
barna fejükhöz; s minő karjaik, lábszáraik vannak, s hogy győzik az
időt, hideget, meleget, telet, tavaszt, esőt, záport. Felséges szép nép.
S a hosszú három ujját keskeny ajkaihoz értetvén – hevesen megcsókolta s
intett ki az ablakon a járó-kelő kunok felé.
– Oh nekünk itt gyönyörű missziónk van.
Mosolyogva, igen szelid, jóságos mosolylyal oda ment a feleségéhez, egy
tiszteletteljes csókot lehelt szép homlokára, derekát átfogta s egy pár
nyájas szót sugott a fülébe.
– A házasok mind ilyen bolondok, – jegyzé meg a főnökné, – ilyenek volt
mi is, úgy-e Lipótom.
– Na persze – és mindig is leszünk, Karolina. Nincs gyermekünk, hanem te
az enyém vagy kicsikém (oh pedig be nagy asszony volt), én meg a tied.
Ez hát megvan.
– Talán menni akartok valahová, Alisz? – kérdé gyöngéden a báró őrnagy
nejétől – a karcsú, csinos ifjú fődoktort nézegetve – ha igen, úgy ne
zsenirozzátok magatokat, menjetek, mi itt hárman maradunk. Úgy is sok
beszédem lesz a fődoktorral. – Meg kell nyernem a missziónak.
A szép kis báróné, s a hosszú vörös vuklis főnökné nemsokára kecses
meghajtással eltüntek, holott, látszott tisztán – még örömest maradtak
volna.
Az őrnagy úr áttért a fődoktor úr családi viszonyaira, honnan való;
szülei élnek; mióta él itt Ausztriában; mert ő bajor, s csak pár éve,
hogy az osztrák hadseregbe lépett a neje kedveért. Ő minden családi
ágazatját szives készséggel föltárta; a doktor úr azonban lehetőleg
kellemetesebb tárgyakat keresett. Engedte, hogy a báró fejtse ki
nézeteit a misszió kérdésében, és mint minden előkelőbb úrnak nézetéhez:
a báróéhoz is szivesen csatlakozott.
– Helyes, – nyomta meg a szót a báró, – tehát ön úgy vélekedik mint én?
helyes; az bizonyos, hogy missziónknak a legszebb jövője van, ez a föld
feltétlenül alkalmas és kiválóan kinálkozó a legszebb műveletekre. Igen.
Gyárakat, szesz, czukor és szövőgyárakat kell teremtenünk,
kulturmunkákkal foglalni el a népet, dolgoztatni, jól fizetni, hogy ne
maradjon ideje a haszontalan aspirácziókra; nem ütni, verni, botoztatni,
vadítani, hanem leszállani közéjük, gyermekeiket altisztekké tenni
hamar, hogy azok vezessék, tanítsák társaikat. Egyet követelnék
szigorúan: a nyelvet. Ezt meg kell tanulni kicsinynek nagynak; a
kicsinynek az iskolában, a nagynak a hivatalos életben, de nem bottal,
hanem jutalommal. Ez a nép nagyon fogékony, s úgy örvend, ha az ember
egy pár jó szót szól hozzá. Meg kell tenni.
– Ugyan hagyja báró – nem ér az semmit, nem lesz abból semmi; ütöm,
húzom, nyúzom, akasztom, konfiskálom – vagy menjen Ázsiába, a honnan
jött.
– Nos doktor, szóljon ön is, akarom tudni, hogy hát ön mikép vélekedik –
fordult a főnök úr kigyult arczczal az egészen közömbös hideg doktorhoz.
Schwindler úr sohasem akart elszalasztani egyetlen embert is, a kit
használhatott – és ő neki pedig elve volt használni mindenkit, a mint
hogy ő is meghajlott a hol kellett, – oda szegezte tehát érzéketlen
szemeit az őrnagy úrra s leste előbb, hogy az mennyire osztja a brutális
hajlamokat.
A báró elfordult, kinyújtotta egész hosszában hosszú kezeit és lábait, s
egyet köpött.
– Ez a baj, – mormogá, – hogy itt minden hivatalnok bérlőnek tartja
magát, ön is Krumpelholz; – szomorú, valóban nagyon szomorú. – Egyik
esztendőről csak a másikra akar élni, azután odább menni – jobb helyre,
s onnan ha lehet, még jövedelmezőbb helyre. Nyomorult, hitvány állapot!
Nem értem!
Hirtelen fölkelt, végig mérte a tágas termet, az ablak elé állott, s
nézte a járó-kelő tömeget – s annyi részvéttel, annyi jósággal, hogy a
doktor felfüggesztette nyilatkozatát.
– Nos doktor halljuk, ön mikép vélekedik – szorgalmazá a főnök a
választ, oda sem tekintve a báróra.
– Azt gondolom, – lépegetett óvatosan gondolataival a doktor úr, – itt
felette sok és fontos teendője van a magas kormánynak.
– És tovább – düllesztette ki keményen potrohát a főnök.
– Igen, itt felséges missziónk volna – szólt egyet a major úr bús
tekintettel.
– Mit misszió, ki beszél itt misszióról? Nekünk a császár csak
kötelességeket adott. Csend, rend, élet halál árán is – és _pénz_. A
többi mit sem ér. Halljuk a doktort. Schwindler, csak ki egyenesen a
szóval, semmi himelés-hámolás.
– Én mindig egyenes ember voltam, – sóhajtá a doktor inkább, mint mondá,
– de én még egészen ismeretlen vagyok itt a viszonyokkal. Azért ha a
főnök úr megengedi, nekem még ma nehány látogatást kellene tennem.
Különben nagyon fogok örvendeni, ha úgy a báró úrnak mint a főnök úrnak
nézeteimet – annak idején őszintén elmondhatom.
– De hát a szigorúságomról mit tart ön? Szeretném, ha a császár ő
felsége látná, hogy ez a lomha rabló paraszt mint reszket tőlem, hogy
még csak pisszenni se mer. Pedig semmit se használtam mást, mint a
korbácsot, meg a börtönt. Ez az én chinám a lázakra, s uti figura docet:
biztos.
Erre lehetett nevetni, és a főnök úr büszkén meg is tette.
– Menjen csak Schwindler, és szeretném, ha a tiszti kar után egy perczre
bár befordulna az aljárásfőnökhöz. Az asszonyok is ott lesznek, hozza ön
őket haza. Valami kaszinói gyűlésünk lesz ma este, de sietni fogunk a
báróval. Adieu, édes doktor.
Elváltak.
– Pompás fiú, kitünő gavallér, – dicséri a főnök a bárónak oly hangosan,
hogy a kitünő gavallér is hallhatta.
Schwindler úr elsőben is az aljárásfőnök úrhoz hajtatott. A vendéglős
felvilágosítása után most már még inkább vonzódott e helyre. Látni
akarta a gazdag magyar németet és a menyasszony egyetlen leányt.
Már az előszobában hallotta a különböző variáczióban élesen kihangzó
szót. Schwindler, Schwindler – –
Hogy ne dobogna és még örömmel egy férfi szíve, mikor saját édes nevét
hallja egészen idegen helyen is.
Tollas – a mint akkor nevezték, – nagyszerű pofon csapott kalapját hóna
alá kapva, a másik kezével gyiklesője markolatát szorítva – alázatos
főhajlással, a mi mindig szokása volt, mikor ünnepélyes szint akart adni
a dolognak – kissé, mint a nagyon szerény becsületes ember, előre
hajolva – majdnem csúszó léptekkel haladt arra felé, a honnan a bátorító
hangok verődtek.
– Édes, édes Schwindler, – ugrott a doktor úr felé a főnökné örvendező
vuklikkal, és a felhevülésben igen mozgó, de szép, betett fogakkal, – ez
nagyon szép öntől, igazán nagyon szép. Nézze, reszketek – és dobogó
szívére tette a doktor úr kezét – ah ez – nézze, hogy egy kitünő
doktorunk lesz végre – szédülésbe hoz – édes, édes jó Guszti – tudja-e,
hogy ezzel hálára kötelez maga iránt?
A bárónén kívül, ki bosszankodó pirulással nézte, hogy a vén főnökné
mily – oh, oh! – még két más nő várta a vendég kiszabadulását a hevesen
ölelő karok közül. Finoman mosolyogtak, hajtogatták fejüket, és nézték a
nagyon csinos, halavány barna úri embert. A háziasszony, a fényes, sima
bőrű, kövér, barna asszonyság, tömött fekete hajával, vastag karjaival,
húsos tompa orrával és egy ideális tekintetű, ég felé meresztett kék
szemű, ritkás szőke sárga hajú, melyet szürke szálak diszesítettek feles
számmal – és pirosra festett ajkú úrnő várták a bemutatást és
bemutattatást.
Végre még egy jó csomó érzelgés, és ugrándozás után ez az ünnepélyes
várva várt percz is elkövetkezett.
– László Károlyné ő nagysága, a háziasszony – Schwindler Gusztáv
kerületi főorvos, és Németh (akkor hamar sok ember lett németté)
Józsefné, a háziasszony férjének testvére, született László Amely, a
szép Vilma nevelő anyja, nagynénje – óh Vilma Vilma – –
László Károlyné és Németh Józsefné, született László Amely busan
mutatták bájos mosolyaikkal hogy: ah! Vilma nincs honn, nincs honn.
– De a városon van? – kérdé szembetünőleg megütődve a főorvos úr, ki
senkiért sem jött ide, csak a szép Vilmáért, bár a kis mollette báróné
egyenesen személyes bájainak tulajdonítá Schwindler úr gyors
látogatását.
– Igen, – hajtá meg szőke deres fejét Némethné született László Amely, –
rögtön itthon lesz, atyjával s egy barátnéjával, – azaz nem épen
barátnéjával, csak egy gyermekkori társával kiszekereztek együtt a
szent-jakabi pusztájukra.
– Igen – mosolygott László Károlyné ő nagysága, – le nem tudván venni
apró szemeit egy perczre is a főorvos úr csillogó arany-gallérjáról,
fényes csillagairól és díszes rendjeléről és finom, halavány úri
arczáról.
Schwindler úr észrevette a hatást s a legtiszteletteljesebb, alázatos,
hódoló tekinteteket vetette az édes anyára. Göndör fekete fürteit,
melyek nagyon jól illettek a fehér arczhoz, magas homlokhoz, a kis
vékony bajuszhoz és törzstiszti pofaszakállhoz – különbnél különféle
állásokban mutatta be, úgy az ismert, mint az ismeretlen úrhölgyek
előtt. Gyűrűit sem rejtette el és a karcsu, hajlékony derekát sem, sőt a
szép fehér nyakát is többször ki-kiemelte a korlátoló aranygallérból.
Tündöklő fehérségű fogainak, piros keskeny ajkainak és szabadon hagyott
gödrös állának szépen egybehangzó közös hatását felette előnyösen tudta
érvényesíteni. Festőileg ült a bámuló hölgyek előtt és engedte, hogy
azok addig is, míg a menyasszony hazaérkezik, merőben el legyenek
ragadtatva.
E jogot a szerencsés asszonyságok nagy mértékben föl is használták, mert
akkora zajt és lármát csaptak, úgy mozogtak székeiken, nevettek,
ölelkeztek egymással, és tekintgettek az új kerületi főorvos úrra, hogy
az e karácsont méltán számította legszebb ünnepei közé. A kipirult és
valóban igen élénk hangulatba jött főnökné mindjárt átfutott a szomszéd
terembe, hogy forró fejének egy kis levegőt szerezzen az ablaknál,
tulajdonképen pedig, hogy a tükörnél megerősítse lötyögő fogait és
leesni készülő hamis fürtjeit, és hogy kék eres, sovány hosszú nyakát és
vörös arczát ellássa a mindig készen tartott puderrel, és hogy nehány
ifjúi szemvágást és biztató mosolyt próbálgasson a tükörrel; a báróné
alig várta, hogy Gusztávval, egy perczig bár, együtt lehessen magára –
azért folyvást sóhajtozott, és a zongora körül sétált és vissza-vissza
tekintgetett, miközben kurta fehér ujjaival egyet-egyet nyomott a
billentyűkön, és egy-egy régi szép akkordot ütött Schubertből, Franz
Robertból, Beethovenból és a Próféta Fideséből, mint a röppenő madár,
ágról-ágra csalogatva a kedves társat; Lászlóné lelkében a legjobb
sülteket készítette és finom kun tésztákat és alig várta, hogy jönnének
már Szent Jakabról, hiszen az isten világában, ehol, egyszeriben hat óra
lesz már; Némethné, született László Amely képzeletében csinos lakását
rendezte otthon, híres déli virágait és varázshatású befőttjeit,
különösen a ropogós kemény cseresnyéket – természetesen a főorvos úr
kedvéért, ki a mint sovár tekintetéből ki lehet venni, talán a
befőtteket mindenek fölött legjobban szeretheti. Hogyne, olyan finom
ember bolondja lehet az igazi kitünő befőtteknek.
Egyszersmind készen volt a holnapi programmal, hogy e váratlanul pompás
délutánt hol és mikép fogja leirni, lefesteni, elbeszélni a leghívebben.
S előre igen gyönyörködött egy csomó vén dáma barátnéja irígy
tekintetében. Azt a kérdést is fölvetette, hogy e szép fiatal embert
kinek fogja elkommendálni – Varga Marinak? nem az nagyon elbizná magát a
paraszt nemzetségével, Starker Eliznek, a gazdag kereskedő egyetlen
leányának – annak is sok lenne a szerencséből; választani fog a
Sándor-leányok közül, azok jók, kedvesek, nem, mégsem; azok közül sem
fog választani, mert az apjukkal egyszer szemben állott, pedig Ágnes
megérdemelné, nagyon jó és okos leány és alázatos, nem kevély, de ha az
apjával perben állott; máshova megy, falura, vagy Madarasra, Karczagra,
Túrra, Kőrösre, Kecskemétre – egy percz alatt minden ösmerősét boldoggá
akarta tenni a csodálatosan kedves fiatal emberrel. Végre megállapodott
egy pontnál – hátha ő maga – – nos, miért ne? Gazdag, javabeli; – nem
volt-e már efélékre eset? Oh igen, százszor, ezerszer. És ha minden
vagyonomat reá hagyom – mondá magában – ezért, ekkora szerencséért nem
teheti-e meg? Hiszen úgy eltartanám, hogy egy herczegné se különben. E
pontnál legtovább megállott, és mindaddig nem mozdult innen, mig
Szent-Jakabról haza nem érkeztek a leányok.
Uj bemutatások, uj mosolyok, kézszorítások, ah-ok és öh-ek és
hódolatjelek.
Az első, a kit Vilma köszöntött, nagynénje volt, született László Amely;
ezt ölelte és csókolta össze gyermeki szeretettel, talán megszokásból –
és csak azután fordult anyjához, kire hidegen, mint a nagyon
elkényeztetett egyetlen leányok szoktak – föl sem vevéssel, pár rövid
futó szóval, csak úgy, hogy az is meglegyen.
Bellára kevés figyelem fordult – s pár percz mulva el is tünt, hazament.
Szegény leányt, főkép ha szép – egy gazdagabb mellett – észrevenni,
méltányolni, vagy épen kitüntetni: jó társaságban nem szokás.
Schwindler úr könnyedén, tréfásan, majd a mint látta, hogy mily
osztatlan részvéttel hallgatják élénk előadását – kissé csípősen, s hogy
ez úgy tetszett a nőknek – gúnyosan elbeszélte, hogy kivel ismerkedett
meg, s hogy annak atyjával is találkozott a postaépület udvarán, a kit
le akart lökni a postakocsi lépcsőjéről, mert koldusnak gondolta; hogy
az ifjú doktor is mily készséggel ajándékozta őt meg menyasszonya
arczképével – s bebizonyításul felmutatta a képet, s a kép sorra is járt
azonnal; – s hogy az ifjú nagy rebellis lehet, mert a mostani
hivatalnokokra kivétel nélkül – s itt az alfőnök úrra és leányára nézett
– mily éles, metsző megjegyzéseket tett; hogy azokat mind
gyászmagyaroknak tartja, hogy – –
Az aljárásfőnök bosszúsan sütötte le szemeit, s Vilma is heves,
indulatos szavakban tört ki a kép miatt nagynénje előtt. Sirt is – és
eltávozott.
E körülmény egészen lehangolta a főorvos urat, elméssége megszünt,
dadogott, hebegett. Elvesztette a tért.
László úr alig birta magát megtartóztatni, hogy ily szavak után ki ne
jelentse, hogy azzal az emberrel semmi köze többé. Mit? ő gyászmagyar?
Egy koldus ficzkó mer ő róla ekkép nyilatkozni? s az, az ő egyetlen
leánya arczképét csak úgy szórja, mint a polyvát?
A kövér ember széles telt arczán a düh és megvetés torz vonásai
kiabáltak hangosabban minden beszédnél, s a beszédet Schwindler úr és
született László Amely utolsó betűig nyomban megértették.
S talán innen származott, hogy Schwindler úr teljes bizalommal
közeledett a szőke asszonysághoz, s legszebb bókjaival törekedett azt
hatalmába ejteni.
Nem, nem támadt fel többé a jó kedv, mintha a villám csapott volna a
szép magas szobákba: megdöbbenés fogott el minden szívet s menekvésre
gondolt még maga a főorvos úr is.
Távozáskor egyenesen László Amely úrasszonynak ajánlotta karját és nem a
főnöknének, ki e miatt a búcsuzó csókokat roppantul megrövidítette, s
úgy futott le a lépcsőkön, mintha onnan hazulról égés hírét hozták volna
neki; a kis bús báróné azonban némi vigaszt talált a zűrzavarban,
büntetést az isteni gondviseléstől – egy hűtelenre, leczkét, mely talán
használni fog minél előbb.
– Szabad lesz-e én nekem, – szorongatta meg és borította el csókjaival a
főorvos úr Némethné, született László Amely asszonyság kezeit a Németh
László-féle szép öt ablakos ház előtt, – óh szabad lesz-e nekem
tisztelemet tennem sokszor, és minél előbb? Rég éreztem, hogy hang és
szó, és tekintet, és alak és szem oly édes hatással lett volna szívemre,
mint a nagysádé. Mi nagyon jó barátok fogunk lenni – szabad-é ezt hinnem
és kérnem?
László Amely, özvegy Németh Józsefné asszony ily vallomások után a
rettentő deczemberi időben, karácson első estéjén majd hogy el nem
olvadt. Ha ez nem történhetett meg, mert a karácsonyi ünnep szentsége,
tudni lehet, hogy ilyesmit határozottan kizár – annyi mégis megtörtént,
hogy az özvegy őszinte meleg könnyek között jelentette ki a főorvos
úrnak:
– Édes doktor úr, annyit mondhatok, hogy ez a mai est lelkemben igen
kedves emléket hagy – és –
– Szabad lesz kérnem –
– Én az igaz – özvegy asszony vagyok – hanem holnaptól fogva Vilma
leányomat – mert őt én neveltem, magamhoz fogom venni, és akkor –
– Előre is nagyon boldoggá tesz Nagysád ez által –
– Azt meglátjuk, édes doktor úr –
– Pártolja Nagysád a kisasszony házasságát azzal a – –
– Sohasem is pártoltam – és most a mai estvétől fogva határozottan
ellene vagyok.
– Neki bárónévá kell lenni, tőle függ, hogy az legyen. Nagysád nekem –
de kérem, esedezem, ezt ne méltóztassék öndicsekvésül venni – nekem,
igenis oldalágon, igen ősi, magas rokonaim vannak – én e czímet bármikor
fölvehetem, de –
– Ah! – lebbent el egy édes sóhaj született László Amely fagyos ajkain.
– Igen – szorongatá a főorvos úr a posztó puhaságú hideg kezeket.
– Isten önnel édes doktor – bízzunk abban, a ki – és a havas csillagokra
tekintett fel-fel a roppant távolba, a hol a Jézuska csillaga ragyogott.
– Én csak Nagysádban bizom – ah! most tudom, mi az első percz! érzem!
– Isten önnel édes doktor úr, isten önnel.
Született László Amely asszonyság megértette, hogy a csinos főorvos úr
forrósága nem az ő személye körül lángadoz: de azért rögtön megbékélt a
sorssal, mint testvére – a körülményekkel e nehéz világban, s csengő
hangon kiáltá a távozó után:
– Doktor úr, el ne felejtse, várjuk. Szép lesz, ha minél előbb – isten
önnel!

V. (Egy éjszaka a szép kun földön.)
Schwindler Gusztáv kerületi főorvos úr, kinek oldalágon, a mint
bizodalmasan nyilatkozék, igen ősi magas rokonai vannak, és ki ősei
czímét bármikor föl is vehetné – de, bizonyosan még egy kis időt vár –
sebes léptekkel, csörtetve haladt Nagy-Kakasd girbe-görbe utczáin, oly
biztosan, mintha egész gyermekkorát itt az alföldön, ennek hagyományos
alakú falvaiban és városaiban töltötte volna. Egyenesen odatalált
Krumpelholz főnök úr kastélyához.
Idős nők, ha haragusznak is, a maga lovagias módja szerint adott
elégtétel után – csinos fiatal embereknek a mai időben is hajlandók
megbocsátani.
Ez akkor is így volt.
Krumpelholzné dühében, megsértettségében rögtön lehányt magáról minden
drága selymet, bársonyt, csak hamis fürtjeit és fogait nem – és
pongyolába tette magát. Ily hangulatban vendégre teljességgel nem
számíthatott. A főnök úr kártyázott valahol a pénzes kunokkal – és
bizonyosan nyert.
Egyesegyedül volt tehát a felzavart kedélyű úrnő.
És ime kit kellett látnia maga előtt a maga fesch, elegans voltában! a
szép Schwindler Gusztit.
– Rossz ember – sóhajtá a megkérlelt úrnő egész szenvedélyes
sóhajtásokkal – örömmel fogadva és tűrve a lázas melegségű kézcsókokat.
– Ön még mindig oly kiszámítottan gonosz. Foglaljon helyet – mutatott
helyet fehér pongyolás csontos vékony karjaival – egy divánon – át kell
öltöznöm. Nézze addig albumomban régi ösmerősei mellett a legujabb kun
szépségeket, és aztán nekem referál. Tudja, de őszintén.
Volt annyi bátorsága és szemtelensége Schwindler úrnak, hogy
kijelentette, mikép ő nagyságát ebben a pongyolában elragadóan igézőnek
találja és boldognak fogja magát találni, ha így tölthet pár perczecskét
varázskörében.
– Guszti! maga még – látom, mindig javíthatlan rossz ember, várjon be
fogom önt vádolni – szólott a legédesebb meghatottsággal a sovány veres
rút asszony, hosszú sárgás ujjaival fenyegetve a merész embert. – Tudja
meg édes Guszti, hogy Krumpelholz minden perczben itthon lehet, és
Nagy-Kakasd nem Grácz. Ez a város szörnyű pletyka-fészek. Várjon, át
kell öltöznöm. Nézze az albumot, és – válaszszon feleséget. Meglátjuk,
mennyire változott izlése?
S oly könnyedén, oly kedélyes kaczérsággal, mint azt csak egy művelt
kulturhölgytől várni lehet, – szökkent ki a főorvos úr indiskrét
tekintetei elől.
Schwindler úr levetette szűk keszeg termetét egy széles tarka fauteilbe,
előkereste finom elefántcsont fogpiszkálóját, nevetett és játszott a
hosszú fehér fogaival. S a vastag aranycsattos album képei helyett
egyetlen egyet látott maga előtt, a nagyon érdekes arczú, imponáló
termetű gazdag Vilma kisasszonyt, a szent-jakabi szép pusztával, a
nagykakasdi házakkal, a nagy oszlopos emeletes vendéglővel s a
tőkepénzekkel, melyeknek számát perczről-perczre növekedni érezte a
kamatokkal és a kamatok kamatjaival.
– Itt végre meg kell állapodnunk, – mormogá magában azzal a reménynyel,
mely a legtisztább és legcsalhatatlanabb számításon alapult.
Örvendező hálával köszönt egyet a sorsnak, mely eddig még mindig a
legbiztosabb utakon vezette.
– Ah, hát ön az albumot így nézi – lebbent a szobába majdnem báliasan a
főnökné. A divánra ült és kecsesen maga mellé vonta Schwindler urat.
– Láttam, – nyitotta ki a díszes albumot – önt nagyon is elbájolta ma
estve valaki. Későn jött ön – az a valaki már menyasszony.
– Ah, éppen nem. Nagyon is igénytelen arcz.
– Az igaz – úgy találja?
– És kevés szelleme lehet.
– Semmi. Én mondom.
– Én pedig elsőnek mindig a szellemet tartottam, ez minden báj
királynéja.
A főnökné érezte, hogy itt már versenytárs nélkül áll; a német
klasszikusokat, Schillert, Kotzebuet; a francziákat Suet, Dumast; az
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A báróné ténsasszony: Regény - 05
  • Parts
  • A báróné ténsasszony: Regény - 01
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 2027
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 02
    Total number of words is 4081
    Total number of unique words is 1905
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 03
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1831
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    50.4 of words are in the 5000 most common words
    58.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 04
    Total number of words is 4086
    Total number of unique words is 1910
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 05
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1976
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 06
    Total number of words is 4290
    Total number of unique words is 1829
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    51.2 of words are in the 5000 most common words
    57.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 07
    Total number of words is 4206
    Total number of unique words is 1894
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 08
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1858
    36.5 of words are in the 2000 most common words
    50.7 of words are in the 5000 most common words
    57.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 09
    Total number of words is 4117
    Total number of unique words is 1977
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 10
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 1953
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 11
    Total number of words is 4230
    Total number of unique words is 1790
    37.6 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    56.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 12
    Total number of words is 4154
    Total number of unique words is 1890
    35.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 13
    Total number of words is 4224
    Total number of unique words is 1901
    37.3 of words are in the 2000 most common words
    51.3 of words are in the 5000 most common words
    59.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 14
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1908
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 15
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 1881
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 16
    Total number of words is 4104
    Total number of unique words is 1904
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 17
    Total number of words is 4211
    Total number of unique words is 1927
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 18
    Total number of words is 3996
    Total number of unique words is 1935
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 19
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 1877
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 20
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1801
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A báróné ténsasszony: Regény - 21
    Total number of words is 1655
    Total number of unique words is 964
    38.0 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.