A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 14

Total number of words is 4170
Total number of unique words is 2036
31.6 of words are in the 2000 most common words
43.4 of words are in the 5000 most common words
49.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

Kis János ismét a felesége arczára nézett: most sem látott rajta semmi
különös kifejezést.
– Ha önt olyan nagyon érdekli, – mondá az apósnak, – hát tegyük meg a
felfedezést.
Azzal kihúzta a hátulsó fiókot, megnyomta az asztaltáblán a marokinra
festett fehér virágot, mire a rejtekfiók oldalfala sarkaiból kifordult.
– A papa ott állt lesben, mint a fáczánfogó vadász, s a mint a csapóajtó
kitárult, hirtelen belenyúlt a rejtekfiókba, s azzal kirántott abból egy
papircsomagot s a mint az a markában volt, elkiáltotta magát: «Hurra!
viktoria! hozsánna! Itt van! Meg van! Minden meg van!» s azzal nevetésre
torzult pofával elkezdett féllábon tánczolni, mint egy megőrült
ballettánczos, a kezébe markolt hosszú papirlapokat a feje fölött
lobogtatva, akár csak egy rézszínbőrű csippeváz indián az elejtett
ellenség fejéről lehúzott skalpot.
Kis János csak ámult és bámult.
Rögtön ráismert arra a dugaszból előkerült papircsomagra. Ugyanaz a
sorsjegysorozat volt az, melylyel egykor a bankár megkinálta, hogy
válaszszon belőle – ajándékképen. Lehetett száz sorsjegy. Ezeket dugta
el a bukását előre sejtő bankár abba a leánya iróasztalába. Most hát
rájuk talált.
– Látjátok ezt! – kiabált az após.
– No ugyan nagy dolog! – mondá Kis János, félrefordulva, hogy ne is
lássa, a mit mutogatnak. Száz darab sorsjegy. Lehet valami ötezer
forint. Érdemes ezért tarantellát tánczolni?
– De nem öt–ezer–forint–ez–májsztram! – mondá minden szót megakasztva az
após, – hanem kétszázötvenezer forint! A mai sorshuzásnál ez a jegy
ütötte meg a főnyereményt: fel volt írva a tárczámban. Itt a hiteles
sorozat. Az én sorsjegyem nyerte el a kétszázötvenezer forintot. Hurrá!
hurrá! Urak vagyunk megint! Leányom!
Erre a szóra Florinda is eldobott gyűszűt, himző ollót, mindent a
kezéből, s odarohant sikoltozó örömkitöréssel az apjához, vállára
borult, csókolta, ölelte, zokogott az örömtől.
A papának másik válla is volt, a min a vejének is lett volna helye az
ölelő karjaival; de Kis János csak állt mozdulatlanul az iróasztal
előtt, két kezét eldugva a munkásköténye alá. Megvárta, míg azok ketten
kitombolják magukat örömükben. Azok sem igen vettek ő róla tudomást.
Mikor aztán a nagy diadalzaj egy kis szünetet tartott, akkor azt kérdezé
Kis János az apósától:
– Hát már most mit szándékozik ezzel a nagy nyereménynyel kezdeni?
– Hát mit? Újra megnyitom a bank-üzletemet. A váczi-utczában. A hol
galambok vannak, oda galambok szállnak: a szerencse sem jár egyedül.
Rövid időn milliomos leszek!
– Hát arra nem gondol, hogy mennyi ember lett szerencsétlenné ön miatt
évek előtt? Nem találja helyesnek, hogy azokat kárpótolja?
Erre nevetett csak még nagyot az após.
– Kárpótolni? Azok én ellenem csődöt kértek, a mit megkaphattak, azt
lefoglalták, elkótyavetyélték, a csődtömegen megosztoztak, engem öt
esztendőre becsukattak, azt én az utolsó éjszakáig leültem: kvittek
vagyunk! A mit egy kridatarius a perének bevégezte után szerez, ahoz a
régi hitelezőinek semmi köze többé. Ez a törvény.
– De hátha egyszer egy olyan kétségbeesett ember, a ki minden vagyonát
elvesztette önnél, a törvény helyett pisztolyt ragad, s lelövi önt, mint
egy kutyát!
– No, no! májszter! Illedelmesebb kifejezéseket kell használni egy
Vászonkői bankárral szemben. Hiszen légy biztosítva a felől, hogy ebből
az összegből neked is juttatok annyit, a mennyivel a szerény kis
asztalos üzletedet nagyszabású asztalos iparteleppé alakíthatod át, a
milyen a Thék Endréé.
– De én azt nem fogadom el! Én nem osztozom az ön átokterhelte pénzében.
Az após gúnyosan rángatta felfelé a szemöldeit.
– Hát jól van májszter, maga azt teszi a buksi fejével, a mit akar. De
abban az esetben én viszem magammal a leányomat.
– Az én nőmet?
– Hát csak nem hagyom itt ebben a piszkos odúban, enyvet, meg fénymázt
főzni.
– Ez az odú önnek menedéket adott; ez a fénymáz pedig kenyeret, – mondá
gorombán az asztalos.
– Azért majd megfizet – valaki. De már az iránt ne legyen magának,
asztalos májszter, semmi képzelődése, hogy egy előkelő miveltségű hölgy,
mint az én leányom, a mint az apja egy nagy vagyon birtokosává lett, a
nyomorúság tanyáján maradjon. Vannak nekünk jeles törvényeink, melyek az
elválást lehetővé teszik. Az egész házasság külömben sem volt érvényes,
mert ahhoz a szülők beleegyezése, mint múlhatlan föltétel,
megkivántatik: én pedig nem egyeztem bele.
Kis Jánosnak már a nyelve hegyén volt a visszavágás: «mert a szegedi
profúsz nem engedte». De csak visszaszívta. A felesége szemébe nézett,
ki karját az apja karjába öltve tartá. A férj szeme égett, mint a tűz:
az asszonyé nem birta azt kiállni, lesütötte a szempilláit. A férj azt
várta, hogy a nő oda fog rohanni hozzá, keblére borúl, átkarolja: hiszen
oly nagyon szerették egymást. De e nő csak ott maradt az apja mellett,
annak a karjába fogózkodva. Hiszen – úrnak lenni mégis csak szép dolog?
– De ha én nem egyezem az elválásba, akkor nem lesz abból végzett dolog,
– mondá a mester.
– Hát akkor elválasztanak benneteket ágytól és asztaltól. S ha neked így
jobban fog tetszeni, hát tessék. Ezt végezzétek el egymás között. Én
most megyek fiakkerért. Mindjárt visszajövök. A ki velem akar jönni, az
velem jön; a ki itt akar maradni, az itt marad.
Azzal elsietett; férj és feleség egyedül maradt.
Kettőjük között állt az iróasztal.
– Te tudtad azt, hogy mi van ennek az iróasztalnak a rejtekfiókjában?
kérdé a férj.
– Tudtam, – felelé az asszony.
– Azért jöttél hozzám nőül, mert én vettem meg az árverésen ezt az
iróasztalt?
– Azért.
– Annyi hosszú időn át azért ültél olyan hűségesen idehaza, hogy ennek
az iróasztalnak a kincseit megőrizd?
– Azért.
– Akkor beleegyezem az elválásba.
A papa megérkezett a bérkocsival.
– Nos? Hát? kérdezé a szobába lépve.
– A leány elhagyja a férjét s követi az apját, mondá a kézműves.
Florinda a benyíló ajtó felé indult.
– Mit akar ön madám?
– Meg akarom csókolni gyermekeimet.
– Nem, madám! Azok az én asztalos inasaim; azokat nem csókolja ön meg
többet.
S elállta előtte az ajtót.
Florinda nagysámnak a nélkül kellett az asztalos házától eltávozni, hogy
a gyermekeinek búcsúcsókot adott volna.
Aztán következett a válóper. Vászonkői Florinda asszony pere Kis János
asztalos ellen.
Az elválasztás ellen nem tétetett kifogás. Csupán a gyermekek
illetékessége volt birói eldöntés tárgya.
Az volt a kérdés, hogy a fiúgyermekek az anyának itéltessenek-e oda, ki
az egyiket a bécsújhelyi katonai akadémiába szándékozik küldeni, – lesz
belőle generális, – a másikat meg a jezsuita kollegiumba: abból lesz
püspök; vagy pedig az apánál hagyassanak, a ki csinál belőlük asztalost?
Más czivilizált országban bizonyosan az anyának itélték volna oda a két
suhanczot: de a mi barbar törvényszékeink az apának adtak igazat. Neki
maradt a két gyerek.
*
Valami négy-öt esztendő mulva csakugyan teljesült az, a mit Kis János
megjövendőlt az apósának, a ki már akkor híres bankár volt, túljárt a
millión. Egy rosz napon valami kétségbeesett ember, a ki nála vesztette
el az egész vagyonát, rajtarontott, s egy revolverrel lekvittelt vele.
Agyonlőtte.
Hát ez bizony hétköznapi dolog. Három napnál tovább senki sem beszél
róla.
Ezzel a pisztolylövéssel Florinda nagysám lett boldoggá téve. Ő kapta
örökül a bankár nagy vagyonát s tőle nem kérdezte senki, honnan vette,
mire költi?

VIII.
Az Andrássy-út igen szép sugár utcza! Azon vágtatnak végig az előkelő
uraságok pompás fogatai, teherkocsinak ott nem szabad végig vonulni. De
a mellékutczákból mégis csak keresztül settenkednek azok.
A keresztutczák egyikéből egy gyalogszekér nyomul elő, keresztül a
sugárút fakoczkaburkolatán, két inasgyerek vontatja; a szekéren egy
újdonat szekrény nehezkedik, valami asztalos munka.
Az oktogon felől pedig vágtatva jön egy elegáns Tilbury, a melybe két
telivér almásszürke van fogva; divatos öltözetü delnő hajtja őket.
A gyalogszekér az almáriommal épen keresztben áll a sugárúton.
A szekeret húzó gyerekek nagyobbika, egy barnapiros pofáju ficzkó vígan
fütyül, a kisebbik pedig egy almát majszol, nagyokat harapva belőle.
Mikor a delnő fogata közelükbe ér, a nagyobbik ficzkó elkezd hangosan
nevetni, a kisebbiknek a szájából pedig csak kifordul az alma, eltakarja
a kezével az arczát és sír. Az úri fogat kénytelen megállni, mert a
nevető és siró ficzkók nem mozdítják a szekeret odább.
A konstábler ott áll az útfélen, két karját, két lábát keresztbe téve.
Ha valami czivilizált országban fordulna elő ilyen eset, a konstábler a
gyalogszekeret húzó ficzkókra rivallna: «nem lódultok mindjárt az útból
azzal a szekérrel!» de a mi barbar világunkban a rendnek őre, a büszke
paripákat hajtó delnőnek int: «csendesen asszonyom! el ne gázolja ön
azokat a gyerekeket». Az úri fogat kénytelen a gyalogszekér körül nagy
fordulót tenni.
S ekkor az a nagyobbik suhancz, az a vásott ficzkó, nagy nevetve
odakiált a kocsikázó delnőre:
«Szervusz, mama!»


A NAGY ELLENSÉG.
(Elbeszélés.)
Itt jár végig az országunkon. Mindnyájan ismerjük. Büszkeségünk és
siralmunk. Szeretjük és rettegjük, pusztít bennünket, és nem tudnánk
nála nélkül élni. Temetőnk és újjá alkotónk. Minden évben
meg-megfélemlít bennünket. Hirlapjainkban állandó rovata van a
gyászhírek között. Egész tábort mozgósítunk ellene. Miniszterek,
alispánok, kormánybiztosok vezetik a hadjáratot. Az erős emberek
harczolnak vele, a gyöngék seregestül futnak előle.
Ez a nagy ellenség a – Duna.
A Dunának olyan hadjárati krónikája van, mint akár a török uralomnak,
tele ostromokkal, vereségekkel.
Egy ilyen krónika akadt a napokban a kezembe, a mit réges-régen olvastam
valamikor, s azóta végkép elfelejtettem.
Egy fiatal ember hozta hozzám, a ki az apja ajánlólevele kiséretében
jött, közbenjárásomat kérni.
Nem volt valami nagy kivánsága; nem akart hivatalba jutni, azt sem
kivánta tőlem, hogy írjak a professzorainak, hogy ereszszék keresztűl az
érettségi vizsgálaton. Kitanult géplakatossegéd volt; az állami
gépgyárba kivánt bejutni. Az ilyen törekvésekhez szivesen nyujtok kezet,
s tartom a vállamat, hogy azon keresztül hágjon át a nehézségeken az
igyekező fiatal ember. Nekem is van egy unokaöcsém, a ki géplakatos.
Nagyon becsülöm azt az életpályát.
A kísérő-levelet elolvasva, leültettem a fiatal munkást, s kikérdeztem
az állapotja felől.
Az apja hivatkozott a levelében arra, hogy én együtt jártam iskolába az
ő apjával, s emlékül tartogatja valami csikó-korbeli versemet, a mit az
apja apjának a házánál írtam egyszer. – Emlékszem már rá! Még az apjának
a nagyapját is ismertem. Azzal is beszéltem egyszer. Most már előttem
áll az egész családnak a képe, a derék Sóki Nagy családé.
A pártfogásomat kérő fiú Nagy János néven mutatta be magát. Az apja Nagy
István névvel irta alá a levelét. Ezt nem ismertem. Hanem annak az apja
iskolatársam volt (ezelőtt ötven egynehány esztendővel). Ez még Sóki
Nagy Józsefnek jegyezte magát. Annak az apja még hozzátette a nevéhez
azt is, hogy «nemes». – «Nemes Sóki Nagy Márton.»
Annak az apját pedig «nemzetes uram»-nak titulálták. Tehetős, jómódú
emberek voltak az öregek, a kiket ismertem.
Volt egy nagy malmuk: patak-malom; ez is híres volt abban az időben.
Olyan mundlisztet nem őröltek sehol az egész Duna mentén. A ki a finom
rétes-tésztához való lisztet óhajtotta, mind ő nála őröltetett.
Négykerekű malom volt a neve annak a híres lisztgyárnak. A malmon kívül
még volt szép nagy szántóföldjük, kaszálójuk, a mennyi egy nemesi
családnak illendő, s a közel folyó Dunán volt egy szigetjük, a mit
körülsánczoltattak rőzsekötegekkel védett erős gáttal minden oldalról. A
sziget be volt ültetve gyümölcsfákkal, a töltés árkaiban ritka szép vízi
virágok tenyésztek. Ott botanizáltam én nagy kedvteléssel. Talán még
most is megvan a Diószegim levelei közé lenyomtatva az a szép, sötétkék
clematis, a mit ott találtam.
Az öreg molnárnak fehér haja volt: sűrű, hosszú; nagy, görbe fésűvel
hárította a tarkójára. Molnárszínű dolmányt viselt, nagy ezüst
gombokkal. A fia már sötétkék kurta dolmányban járt: de az is tele
sujtással. Három sor ezüst gombbal. Ez is molnár volt.
Még egy másik fia is volt az öregnek; ezt papnak taníttatta ki
(kálvinista papnak); de annak nem vált be a sorsa. Jobb lett volna
katonának. Nem volt eklézsiája, mindenütt összeveszett a kurátorokkal, a
presbiterekkel; olyankor kiprédikálta őket. Máskor meg azt tette, hogy
beleült egy ladikba, puskával a vállán elindult vadászni; elkódorgott a
Duna mentén nagy messzeségre. Csak akkor vette észre, mikor valahol
Dunaföldvár körül meghallotta a harangszót, hogy vasárnap van: akkor meg
már későn lett volna visszafordulni; hát csak lapátolt tovább, a míg
valahol Bogyiszlónál nyugtot nem talált. A híveinek prédikálhatott a
kosta.
Hanem aztán, mikor visszakerült, tele volt a csónakja kitömött
madarakkal, meg vidrákkal, s a tarisznyája tudós feljegyzésekkel, a
melyek fölöttébb becsesek lehettek egy természetbúvárra nézve, de
teljesen haszontalanok a bergengócziai presbiter előtt.
E miatt azután állandó czivakodása volt a híveivel, a konzisztoriummal,
az esperessel, a püspökkel. A hívei kihordták a határra. Egy szép napon,
mikor ismét hosszú dunai útról került vissza, az a meglepetés várt rá,
hogy a paplaknak az ajtaját beszegezve találta; a retyemutyája meg ott
volt felhalmozva a falu határán; a bakter őrizte, hogy el ne hordják.
Utoljára, midőn már sehol sem volt maradása, haza szorúlt az apai
házhoz, ott tarisznyázta el az időt.
Az apja szégyenlette a fiának a dolgát. Ez lett volna a büszkesége. Egy
pap! S ez lett a szégyene. Peregrinus lett belőle!
Hogy valamikép megmentse a becsületet, utoljára azt fundálta ki az öreg
Sóki Nagy Gábor (a Mártonnak az apja, a hozzám forduló legénynek a
szépapja), hogy a saját telkén építtetett egy kis templomot, s abba
tette meg a fiát papnak. Nagy számú cselédsége volt: molnárlegények,
béresek, zsellérek, kertészek, hajósok, kondás, juhász, böllér, a
legtöbb családos; azoknak a hajlékaik egész kis falut alkottak a malom
körül. Azok is áhították a szent malasztot, s nem járhattak a messze eső
városba isteni tiszteletre. Hát így segítve lett rajtuk is, meg a
Lőrinczen is. (Ez volt a kikopott papnak a neve).
De biz a tiszteletes úr itt is nagyon hányd el vesd el módra
teljesítette a kötelességét. Ritkaság vala, hogy vasárnap a kathedrában
mutassa magát.
Az öreg végre az utolsó eszközt vette elő. Testamentumot tett. Aztán
maga elé hivatta mind a két fiát, a lelkükre beszélt:
– «Tudjátok jól, hogy a mi birtokom van, azt mind magam szereztem. Semmi
ősi birtokot én nem örököltem. Szabadon testálhatok. Meg is tettem már.
Itt van a testamentumom. Ebben én minden világi birtokomat a Márton
fiamra hagyom, a molnárra. A Lőrincznek, a papnak, pedig hagyom a
vadásztarisznyámat, a ki tele van üressel. A testamentum mellett azonban
van egy codicillus, a melyben az mondatik, hogy: ha a Lőrincz fiam a
halálos ágyamhoz oda jön, s nekem feladja az utolsó úr-vacsoráját igaz
kálvinista szertartással, hát akkor legyen semmivé ez a végrendelet, s
vegyen ő is részt a birtokomban, testvéri osztály szerint. Hát ehhez
tartsátok magatokat.»
Ez csakugyan a legsikeresebb mód lett volna az elzüllött fiut megszokott
kóborlásaitól visszatartani. Az apa nagyon köhécselő állapotban volt;
fekve nem tudott már aludni, csak a nagy karszékében ülve. Minden nap
lehetett várni, hogy egyszer csak hirtelen meghal. Jó lett volna
Lőrincznek ott maradni a közelében, hogy az utolsó falat kenyérrel és
ital borral megvigasztalja a haldokló lelkét. Ki is állta a kontumácziát
vagy fél esztendeig.
Ebben az időben volt az, hogy én a pünkösdi vakáczió alatt egy pár napra
lerándultam az iskolatársam, Sóki Nagy Jóska társaságában a messze
földön hires kapronyi malomhoz. Együtt találtam még az egész családot.
Ezen évi pünkösd napon avatták fel a kapronyi molnár kis templomát a
szokott protestáns egyszerűséggel. Abból állt a czeremónia, hogy a
szomszéd városból lehozatták a «harmoniát».
Így hitták a deákgyerekek quartettjét. Én abban áltista voltam. Ez az, a
mikor még a fiunak leány-hangja van. Ebben a hivatalban ragadt meg nálam
az a sok régi nóta, a melyeket senki sem szedett hangjegyre. Mint
nélkülözhetetlen énekest, engem is elvittek a malom-templom
felavatására. Nyolczan voltunk; egy nagy társzekeret küldtek be
érettünk, arra mind felfértünk.
Hogy ezek a gyerekkori élmények úgy megmaradnak az emlékezetben! A
templomban ezt a hymnust énekeltük: «Te Béthelünk hű őre, Jer hágj fel a
tetőre!» – Tudniillik, hogy a Béthel hű őre volt az esperes, a «tető»
pedig a kathedra. Az isteni tiszteletre következő bőséges lakomán pedig
ezzel a nótával arattunk általános tetszést: «Akkor vidulok csak,
rózsám, Hogy ha egyet pillantasz rám. – Pillants hát! – Csókolom kis
piros szád. – Jaj! ha megtagadod ezt tőlem, Nincs, ki a világot
megkedveltesse vélem».
(Hisz ez szerelmes nóta! Hát persze, hogy szerelmes nóta! A mely fiú tíz
esztendős korában még nem szerelmes, arra szoknyát kell adni. Én már
akkor verset is írtam az ideálomhoz. Az maradt ott a kapronyi malomban
emlékül.)
Pünkösd másodnapján már korán hajnalban átkeltünk csónakon abba a
gyönyörű szép dunai szigetbe, a hol tele voltak a fák virággal; csak úgy
tágult az embernek a tűdeje attól a mennyei illattól! A partok, a
sömlyékek tele voltak vad növényzettel; én valósággal dobzódtam a
virággyűjtésben. Lőrincz úr észrevette, hogy milyen szenvedélylyel űzöm
a botanizálást s ezért teljesen kegyébe fogadott. Ő kvalifikált
természetbúvár volt. Annyira elmerültünk a növények bonczolásában, hogy
nekem kellett a papot figyelmeztetnem, hogy már a második készülőt
harangozzák odaát (harangláb is volt). El is késtünk. A hívek már a
«Perelj uram perlőimmel»-t énekelték, mikor a pap megérkezett a
templomba. Aztán tévedésből a biblia helyett a Diószegit találta magával
vinni; de prédikált ő abból is arról a thémáról, «a ki a mezők
liliomait» ruházza, olyan szépen, hogy sírt rajta az egész coetus.
Ebéd után az énekes diákok kaptak fejenként egy ezüst huszast, azzal
szekérre pakolták őket s visszaküldték a városba.
Engem ott marasztott Lőrincz tiszteletes.
– «Maradj még itt ma; mutatok neked valamit; holnap majd haza mehetsz a
lisztes zsákok tetején.»
Az a valami volt egy vaskos kézirat, csak úgy czérnával összevarrva, a
hogy a «studiumok» szoktak lenni. Az ilyennel engem nagyon meg lehetett
marasztalni.
Abban voltak Lőrincz úrnak a feljegyzései az egész Duna mentéről saját
búvárlatai nyomán: hogy rombolt, hogy alakított új tájformákat sok száz
év óta a hatalmas anyafolyam, mely nem szüli, hanem elnyeli a leányait.
Kezdődött mindjárt a közelben, annál a régi barátkolostornál, mely az
almási partokról látható: a czellák falai még néha előtünnek csekély
vízállásnál, békateknőkkel megrakva.
Alább, Nyerges-Ujfalunál akad fel a hullám a zátonynyá vált Villa Curtia
romjain, melyekből ma is régi pénzeket, bronzfibulákat vájkálnak elő, a
kiknek erre vesztegetni való idejük van. Ezerhétszáz évvel ezelőtt a
pannoniai legio hatalmaskodott ottan.
Az adonyi Duna-meder takargatja kavicstorlataival a híres Ptolomeo
Sabinumot; most csak a halászok tudnak róla. Igen jó ívóhely a halaknak.
A pentelei füzesben gyakran megbotlanak a vesszővágók azokban a furcsa,
faragott kövekben, a melyek nem engedik magukat az odvas fák rohától,
meg a nádgyökértől eltemettetni. Egy boltozatforma faragott koloncz
pihenőül szolgál a munkásoknak; az volt Anamaria városnak a portája.
Ó-Szőny Bregetiójából egész muzeumi kincstárt gyüjtöttek össze, falaiból
védtöltéseket csináltak a nagy romboló erejének megtörésére. Azokat is
összemorzsolja lassanként.
Paks alatt nyoma sincs már annak a híres várnak, melyet I. Lajos király
ajándékozott Apostagi Zemere vitéznek, ki a tatárok elleni harczában
életét megmenté, sem annak az apátságnak, melynek alapító levele a
Vatikán levéltárában őriztetik. Vár és kolostor fölött a vizafogók
nádsövényei láthatók manapság. Kerülik a veszedelmes helyet a hajósok.
Szent Benedek és Uszód határában két nagy domb van. Várak voltak. A Duna
ledöntötte őket, betakarta iszappal. A két falu házai czölöpökre vannak
építve. A Duna minden esztendőben végig seper rajta. Olyankor arra a két
dombra menekülnek, s onnan kiabálnak át egymáshoz kötekedve: «Usztok
uszodiak!» – «Buktok benedekiek!»
Fajsznál látható egy erős czölöpzettel körülkerített híres holdas domb.
Ide szokott marháival együtt menekülni a falu népe, mikor a jégzajlás
megindúl s itt várja be, míg az Isten itélete elvonúl mellette. Egyszer
azt is el fogja seperni. A halmot úgy híják, hogy «Kovács-halom».
Tolna hajdan hatalmas erőd volt; Szent István idejében országgyűlés
helye; most a bástyák ormait nagy szárazság idején látni csak a Duna
medréből kiemelkedni: föld nyelte el, víz mosta el. A régi pompának
emléke sem maradt.
Szeremle magyar falu a múlt században még a nagy dunai szigeten feküdt,
a honnan repülő híddal jártak át a réven. Három sziget volt egy
csoportban. Most már csak kettő van. Azt, a melyiken a helység állt,
egészen elhordta a Duna; a falu most a pesti parton áll, a míg a Duna
eltűri. A rév, a hozzá vezető úttal együtt, csak a mappán látszik.
Hatalmas védvár volt Kupuszina a török világban. Kettős sáncz foglalta
körül. Most az elsülyedt tornyaiban tekenős békákat fognak; ezeknek
kedvencz tanyája a hajdani kastély. A várkertben sulyom terem. A nagy
terebélyes égerfákon csapatostúl tanyáznak a halász-sasok. Korállszárú
szederinda, aranycsengetyűs páponya, ezüstbojtos iszalag kúszik fel a
zöld tarjagos kőfalakon s csüng alá hosszú fűzérekben a békatenyésztő
tömpölyökig.
Legrettentőbben mutatta ki demiurgusi hatalmát a Duna annál a nagy
falunál, a melynek Monostorszeg a neve. Ezeken a partokon állt a
Szent-Péter nevét viselő apátság kolostora; átellenben vele egy királyi
város, Bodrog, mely egy vármegyének adott nevet; s a kettő között egy
szigeten a camalduli barátok hírneves kolostora: «Szent-Kereszt». Mind a
három eltünt a föld színéről háromszáz év alatt: a klastromok is, a
város is. Semmit, egy kődarabot nem hagyott fenn belőlük a Duna. Csak a
fakó pergamenek beszélnek a létezésük felől. A nép most is megvan. A
nádfödeles falunak annyi a lakosa, mint a hajdani királyi városnak; de a
polgárból, a nemesből paraszt lett, földmíves, pásztor, halász.
Így folytatja egyenlősítő munkáját, a harczot minden emberi nagyság
ellen a hatalmas, a legyőzhetetlen Duna.
Ilyen jegyzetek voltak az én papom különös diáriumában.
S még akkor nem értük meg az 1838-at! Ez 35-ben történt.
*
Egy szép őszi este ezzel a szóval rohant be a malomba Lőrincz
tiszteletes, Márton bátyját épen szemközt találva az ajtóban:
– Itt van az «arany sas!»
– Itt van? kapott rajta Márton. – Hát hidd be egy pohár borra.
– Dehogy hivom! Futok a puskámért.
– Csak nem bolondultál meg? Csak nem lövöd meg a legjobb kundsaftunkat,
a ki annyi mundlisztet megvesz.
– Dejsz az nem él mundliszttel; hanem bárányhússal.
– Hát nem az újvári Arany sas korcsmárosról beszélsz?
– Vigye az ördög a te újvári arany sasodat! Én az igazi arany sasról
beszélek: az aquila chrysaetosról! Már három nap óta hallom a hangját.
De csak a hangjáról tudom, hogy itt van. Olyan magasan jár az égben.
Kettőt kiált: egy vékonyat, meg egy vastagot: «ú–i»; egy oktáva köztük a
különbség. Aztán meg azt a hangot hallom, a mint egyszerre leveti magát,
a szárnyát összeverve; mintha a szél verné a vitorlákat! Régen lesek rá.
De ma láttam színről színre! A mi szigetünkön szállt le a nagy
gesztenyefára. Nagy ritkaság Magyarországon, Afrika a hazája, aranyt
játszik a tollazata; azért híják chrysaetosnak! De híják imperialisnak
is, meg heliacának; császári, napba repülő madárnak.»
– Hát bánja a szösz! mondá a molnár egykedvűen, – miattam lehet neki
annyi keresztneve, meg praedikátuma, mint egy princznek.
– Az éjjel rálesek és meglövöm az arany sast.
Azzal szaladt a szobába a puskájáért Lőrincz. Nemsokára visszatért, a
duplával a kezében, a tarisznyával a vállán.
Márton bátya ott állt az ajtóban s elfogta az öcscsét.
– Hallod-e, Lőrincz? Most már én mondom azt, a mit te mondtál az elébb
az én arany sasomra, hogy «vigye el az ördög a te arany sasodat!» –
Tudod-e, hogy az apánk az utolját járja? Éjjel alig tud már lélekzetet
venni: ételt is alig vesz magához. Csak tejet meg egy kis bort tud inni.
– Úgy van már az öreg hat hét óta.
– No én azt hiszem, hogy a holnap reggelt nem éri meg.
– Nem vagy te doktor, nem tudsz hozzá.
– De a doktor is azt mondta ma, mikor itt volt.
– Az meg azért nem tud hozzá, mert doktor.
Márton megfogta az öcscsének a karját.
– Édes öcsém. Tudod jól, hogy mi van az édes apánk végrendeletében.
Mindig jó testvéred voltam: most is az akarok lenni. Kérve kérlek: ne
hagyd itt a szegény apánkat halálos órájában. Hadd osztozzunk meg az ő
elhunyta után, mint szerető testvérek. Szívesen felezem veled az
örökségünket. De ha itt nem maradsz, az öregünknek feladni az utolsó
úrvacsoráját, az utolsó vigasztalást elrebegni fölötte: én kegyetlen,
kőszívű leszek te hozzád, s engedem a testamentumot úgy végrehajtani, a
hogy az meg van írva, s hagylak földönfutóvá lenni az üres tarisznyával.
Isten engem úgy segéljen!
– Dehogy teszed te azt Márton! sokkal jobb ember vagy te Márton.
– No Lőrincz, két szót hallottál ma tőlem, a mit én nem szoktam sűrűn
kuszpitolni. Se káromkodni, se esküdözni nem szokásom. Ma mégis azt
mondtam, hogy «vigye el az ördög a te arany sasodat!» – De még nehezebb
szó az annál, hogy «Isten engem úgy segéljen». Kétszer mondtam:
harmadszor nem mondom. Meglátod, hogy megteszem, a mit mondtam.
A magas égből hangzott a ritka szárnyas kiáltása: «u–i». Lőrincz
kirántotta a karját a bátyja kezéből, s futott le a Dunához, csónakjába
ugrott, átevezett a szigetre.
Az öreg molnárra csakugyan ráborult ez este az ő utolsó éjszakája. A
meghivott orvos tudatá a családtagokkal, hogy legyenek készen a végsőre.
A haldokló egyre a Lőrincz nevét sóhajtozta.
Márton két postát is küldött utána, sürgős izenettel a szigetre. A
kiküldött molnárlegények egymás után tértek vissza azzal az izenettel,
hogy nem találják a tiszteletest sehol.
Az ördögnek ajánlott sas éles szemeivel észrevette, hogy vadász
leskelődik rá a kukoricza kévékből rakott gunyhó alatt, s elrepűlt a
jegenyéről, melyet éjszakai tanyául választott, áthuzott a szélesebb
Duna-ágon: ott szállt le a pagonyban egy magas topolyfára. Lőrincz a
csónakjával utána eredt. A sas azt is észrevette, s még feljebb repült a
ligetben. Lőrincznek víz ellenében kellett eveznie, hogy utolérje, aztán
úgy lappangani fától fáig, hogy meglophassa az alvó madarat. – Az alatt
meghalt az édes apja.
Még ugyanabban az esztendőben történt, hogy a kapronyi malomból ismét
beküldték a társzekeret a komáromi kollégiumba a «harmoniáért». Épen
őszi vakáczió volt; az iskola be volt zárva, a legjobb tenoristánk,
Domján Józsi falun volt; nekem, az altistának kellett helyette a tenort
betanulnom, de volt egy másik még jobb altistánk, Tóth Ferkó, a kinek
olyan hangja volt, mint egy nőnek, a basszistánk volt Szücs Sándor,
baritonistánk Goda Sándor. Benke Kálmán is tenort énekelt, de gyönge
volt a hangja. Harmati uram, az orgonista valahogy összehozta a
quartettet, félnap alatt betanitotta az énekeinket. Ezúttal gyászdalok
voltak azok.
Nagy halott volt! Meghalt a gazdag molnár. A templomépíttető.
Minden énekes fiúnak egy ezüst huszas díj volt igérve.
Az ünnepélyes kardal szövegét subrector uram készítette.
«Gyász sír!
Sötét
Kripták!
Hát már sötét kebletekbe
Azt is tőlünk vészítek be,
Kinek híre s dicsősége
Magas –
Égig –
Ére».
(Ez a hymnus ugyan superintendentialis főkurátor számára készült, de a
kapronyi molnárnál is bevált.)
A társzekér kivitte az egész kántust a malomhoz.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 15
  • Parts
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 01
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1914
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 02
    Total number of words is 4206
    Total number of unique words is 1928
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 03
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 1908
    31.6 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 04
    Total number of words is 4134
    Total number of unique words is 1885
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 05
    Total number of words is 4275
    Total number of unique words is 1881
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    48.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 06
    Total number of words is 4318
    Total number of unique words is 1978
    29.3 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    44.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 07
    Total number of words is 4169
    Total number of unique words is 1923
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 08
    Total number of words is 4101
    Total number of unique words is 2050
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 09
    Total number of words is 4042
    Total number of unique words is 2045
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 10
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 2079
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 11
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 1915
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 12
    Total number of words is 4141
    Total number of unique words is 1954
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 13
    Total number of words is 4138
    Total number of unique words is 1918
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 14
    Total number of words is 4170
    Total number of unique words is 2036
    31.6 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 15
    Total number of words is 4323
    Total number of unique words is 1954
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 16
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1964
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 17
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 1900
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 18
    Total number of words is 3935
    Total number of unique words is 2052
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 19
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 2097
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A barátfalvi lévita; Ujabb elbeszélések - 20
    Total number of words is 134
    Total number of unique words is 96
    42.6 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.