A Bakony (2. kötet) - 02

Total number of words is 4105
Total number of unique words is 1909
32.5 of words are in the 2000 most common words
44.4 of words are in the 5000 most common words
51.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
szántódi révnél és semmi más szóra át nem jönnek, csupán csak a
nagybajszu Kaszás intésére. Az ő fehér lobogós intése nélkül nincs
hidas, nincs komp.
Sobri összeütötte sarkantyus csizmáját.
– Ez se baj. Azért mégis csak átmegyünk.
Tihanyban nem kellett félnie üldözéstől, meglepetéstől. Ki őrizné, ki
bántaná azt a szegény kis falut? Barátok vannak ugyan a zárdában. A
barátnak van is kenyere, bora elég, de pénze ugyan nincs.
Sobri pihenőt tartott a kocsmában, legényei ettek, ittak, mulattak, még
kissé aludtak is. De a pihenő alatt mégis fölszerelt egy lakodalmas
menetet négy kocsi népséggel s egy kocsi czigánynyal. Menyasszony,
vőlegény, nyoszolyólányok, vőfélyek, lakodalmas vendégek akadtak elegen.
Még káplán is akadt palásttal, a ki kiséri a nászba menőket.
A tihanyi révnél nem volt csárda, csak egy nagy nádfedeles épület. Szin,
félszer volt ez az utasok számára. S tanya a révészek s most a pandúrok
számára. Két-három óriási jegenyefa a félszer mellett. Kis gyermekkorom
óta mindig láttam a messzeségből a hatalmas jegenyéket, de valami husz
év óta eltüntek azok is. Talán vénség, vagy talán a teknővájó czigányok
elpusztitották.
Ott mulatott, ott iddogált, ott dalolgatott s ott szidta pandúrjait a
nagybajszu Kaszás, a jegenyefák árnyékában. Felülről, Tihany ormáról,
szőlők és csalitok közt kigyózott le a szük kocsiut a révhez.
Egyszer csak fölnéz egy pandúr a hegy ormára.
– Nini, lakodalmasok!
Nézi a nagybajszu Kaszás. Csakugyan lakodalmasok. De a pisztolylövéseket
is hallja, a piros kendők lobogását is látja, a hegy ormáról egy-két
muzsikahangot is odasodor a szellő.
– No gyerekek, mulatunk ma egyet!
A nagybajszu Kaszás mondta ezt. Tudta ő azt, hogy a nászba menőkkel jó
tihanyi bor is van, lány is van, menyecske is, muzsika is. S mi kell
egyéb?
Csakugyan odaér a lakodalmas menet. S a ki legelőször leugrik az első
kocsiról, az a vőlegény. De nagy mennykő csutorát is emel magához s megy
tisztességgel nagybajszu Kaszáshoz.
– Szerencsés jónapot, komiszáros uram. Dörgicsei Pista a becsületes
nevem, vőlegény is volnék, Köröshegyre mennék, szerelmes mátkámat is
vinném, ne vesse meg tőlem ezt az ital jó bort.
S nyujtotta a nagy csutorát.
Soha se lett volna a nagybajszu Kaszás igazi nemes ember, hanem sokkal
inkább gézenguz, kapczabetyár sarjadék, ha ezt a tisztességes kinálást
el nem fogadta volna. De bizony nagyot huzott a csutorából. Az igaz,
hogy a bor is jó volt benne.
– Jól esett fiam!
– Adja isten egészségére!
De már erre a czigányok is mind lemásztak a kocsiról, leszedték a
szerszámokat is s ráhúzták a ropogóst. A násznép tánczra kerekedett s
olyan hejjehujját csapott, csakugy bólintgattak rá a nagy komoly
jegenyefák.
Nagybajszu Kaszást se kellett valami nagyon biztatni. A menyasszony első
szavára belekeveredett a ropogósba. Hires toborzó volt, csakugy bámulta
a lakodalmas népség.
A vőlegény egyszer odafordul hozzá:
– Komiszáros uram, a vizen nem szeretnénk megesteledni, ha szivesen
átszólitaná a kompot.
– Igaz a fiam!
Kihozatta a félszerből a fehér lobogót s átlengette a szántódi révbe.
Megvárta, mig a révészek összeszedelőztek s meginditották a hidasokat.
Jó egy óra mulva minden kocsi, minden ló, minden ember, leány és czigány
a kompon volt s indult neki a nagy viznek. A vőlegény is elbucsuzott a
nagybajszu Kaszástól. De a mikor elbucsuzott, ezt is mondta:
– Volna még egy utolsó szóm a komiszáros úrhoz. Lépjen be a hajóba s
jöjjön át velünk. A szántódi csárdában töltsünk el még egy jó órát
együtt.
– Igazad van fiam, megyek.
A szántódi csárda szemközt feküdt Somogyban a tihanyi révvel.
Voltaképpen révház volt egyuttal az is. Akkor még viz vette körül,
töltésen lehetett hozzá jutni. Most is megvan, kissé más alakban.
Ott is folyt a dinom-dánom.
De a vőlegény egyszer csak intett lakodalmas társainak. Azok azután
kimentek a kocsikhoz, gunyáikat kiszedték a ládákból és ülések alól, de
fegyvereiket is. Kis idő mulva visszajöttek seregesen, kanász-kalappal,
Sobri-szürrel, állig fegyverben.
Nagybajszu Kaszás csak bámult, csak hatalmas bajuszát sodorgatta. Mi
akar itt lenni? Furcsa sejtések röpködtek agya körül.
Nem sokáig bámult. A vőlegény odalépett hozzá.
– Most már mennünk kell, komiszáros uram. Köszönjük a jó mulatságot. Nem
vagyok én Dörgicsei Pista, se vőlegény nem vagyok én, mert én Sobri
Jóska vagyok. Ezt is csak azért mondom, hogy megtudja kelmed, hogy Sobri
Jóskát mégse sodoritja fel a bajuszára. De azért harag ne legyen
közöttünk!
Nagybajszu Kaszás nagyot sodoritott a bajuszán. Érezte, hogy Sobri nincs
a bajusza közt. Azután nagyot ütött csizmaszárára spanyolnád
vesszejével.
– Az áldóját az öregapádnak, Sobri, csúffá tettél! Elmehetsz, utad nem
állhatom, de azt ne felejtsd, ott voltam a lakodalmadon, ott leszek
nemsokára a temetéseden is.
Kezet fogtak. Sobri ment a maga utjára. A komiszáros pedig szemre birta
a czigányokat. Szijjat hasit a hátukból, ha egy szót is szólnak arról, a
mit láttak és hallottak.
Mégis futó tűzként terjedt el az eset hire. Bizonyosan maga nagybajszu
Kaszás beszélte el.
Igaz-e ez a történet? Én igaznak tartom. Gyermekkorom óta ismerem.
Vármegyém pandúrtisztjei is ugy tudták, ugy beszélték, mint igaz
történetet. Ugy szól róla a népdal is.
Milfajt nem szól erről vallomásában. De ez semmit se bizonyit. Milfajt a
látóhegyi bitón előbb kilehelte lelkét, semmint Sobri eltünt a világból.
Sobri még élt azután egy darabig.
A rege ugy szól, hogy a tihanyi ut lett volna Sobri utolsó utja a Bakony
vidékéről Somogyba. Ez után nem sokára következett volna a lápafői
ütközet és Sobri halála.
Ez azonban nagyon kétséges.
A mikor társát, Fűmagot, később, már Sobri halála után, elfogták s
kihallgatták: ez nyiltan azt mondotta, hogy a szolga-győri rablás után,
a nagy üldözés alatt, Sobri és társai a Balaton jegén keresztül
menekültek és pedig a sarvalyi, uzsai, lesencze-tomaji erdőkön s a
Sárkányerdőn át Meszes-Györöknél Fonyód irányában. Ha ez igaz, akkor a
tihanyi ut más időben történhetett.
Kopácsy József főszolgabiró azt is kérdezte Milfajttól, hova rejtették
el Sobriék a rablott kincseket?
Milfajt azt felelte, hogy Sobri kincsei egy óriási odvas fában vannak
eltemetve, Sümeg közelében, valahol a rendeki erdőkben.
– Megtudnád-é mutatni azt a fát?
– Talán meg, de fogadást nem teszek rá, meg vagyok már zavarodva.
Igaza volt. Nagy sebje miatt erős seblázak gyötörték kihallgatása alatt
és a siralomházban is.
A talponálló biróság nem is halaszthatta el az itéletet és a
végrehajtást. Egy-két nap alatt végeznie kellett, mert különben Milfajt
a törvény szerint kisiklott volna a talponálló biróság kezéből. De az is
nyilvánvaló volt, hogy sokáig nem élhet. Majkon kapott lősebében el kell
pusztulnia. Sümeg az erdők járásával hatvan-hetven kilométer távolság
Veszprémhez, három-négy napba is belekerült volna az odvas fa keresése.
S aztán hátha még se találják meg? Halálra itélt s azon kivül halálos
sebben kinlódó embert nagy kegyetlenség lett volna napokon át messze
vidékre, erdőn, tüskön-bokron át hurczolni.
S mit is érhettek azok a kincsek?
Egész biztossággal csak annyit tudott a nemes vármegye, hogy
kincs-számba menő érték Sobri kezébe csak a kónyi és szolga-győri
rablásoknál juthatott. Amott a győri püspök s itt Hunkár Antal
kincseiből. Aranygyürük, órák, lánczok, ékszerek s ezüstnemüek. A váczi
püspök mesés kirablásának történetét csak képzeleti mende-mondának
tartom. Erről egyébiránt még egyet-mást elbeszélek.
Sobriról az a legjobban elterjedt monda, hogy a gazdag emberektől
elszedte a pénzt és a szegény emberek közt kiosztotta. A gunyhók szegény
lakói ezt regélik róla még Horvátországban, még Dalmácziában is. Neve
csodálatos népszerüségének ebben látom okát.
De igy nyersen ez se igaz.
Sobri pályája igazán csak két évre terjed. 1835-re és 1836-ra. Az
1837-ik évi élete február 16-ig már csak folytonos üldöztetés közt folyt
le. Néhány pajtása már korábban is, később is haramia volt, de ő maga
nem. E két év alatt pedig nagyobb értékü kincset nem gyüjthetett.
A szegények iránt való bőkezüsége is más természetü. Igaz, hogy bőkezü,
jószivü volt bizonyos értelemben. Ama hiteles esetek is, melyeket
elbeszéltem, ezt bizonyitják. De nem pénzosztogatásban, hanem másként
volt bőkezü a szegények iránt.
Emlitettem már, hogy leginkább vásárosokat, urasági tiszteket, bérlőket,
zsidót, papot fosztogatott, különösen a gyolcsos tótokat megvámolni el
nem mulasztotta.
Sok vég gyolcsot harácsolt össze. Megkivánta, hogy legényei oly tiszták
legyenek, csak ugy ragyogjanak. De ezen kivül pazarul osztogatta a
gyolcsot a falvakban, a szegényebb sorsu asszonyok és leányok között.
Áldották is érte.
És osztogatta a bécsi piros fejre való és nyakra való kendőt. Ez kedvelt
ruhadarabjuk volt a paraszt nőknek. Ezt viselték tul a Dunán mindenfelé.
»Bécsi piros« volt a neve. Ezt szoritotta ki egyelőre a nemzeti
védegylet mozgalmai alatt a magyar kékfestők által gyártott fehér
czifrás, kék keszkenő. A bécsi pirost nem tudták olcsón gyártani a mi
festőink. Sobri száz számra, ezer számra osztogatta szegényebb nők közt
a bécsi piros kendőt.
Milfajt vallomásának még egy pontjára rá kell mutatnom.
Kopácsy József jó öreges, mult korszakbeli ünnepélyességgel ezt a
kérdést intézte Milfajthoz:
– Szállj magadba, istentelen gonosztévő s nyomorult lelkiismereteddel
számot vetve, valld meg igaz lelkedre, vajjon igazán megtörtént-e, hogy
ama rabló, gyilkos, haramia Sobri Józsi Veszprémben is megjelenni, az
uraságok tánczmulatságában részt venni s uri nőkkel tánczolni nem
iszonyodott, sőt ezt a borzasztó vakmerőséget is egyenesen elkövette?
Milfajt felelete rövid:
– Ezt én soha nem hallottam senkitől.
Milfajt tehát ezt nem tudja, még ha megtörtént is.
De akár megtörtént, akár nem: maga a kérdés azt bizonyitja, hogy ezt
abban az időben széltében beszélték s erősen hitték. Kopácsy József
nagyon komoly ember és komoly biró volt. Jól ismertem. Egészen hiába
való üres mende-mondára haldokló emberhez ezt a kérdést nem intézte
volna.
Valóban akkor is, azóta is, szentül hitték igen sokan hogy Sobri uri
társaságokba is befurakodott időnként. Ezt a hitet természetesen nem
lehetett ama balhittől elválasztani, a mely szerint Sobri nem volt más,
mint vagy Csuzy János, vagy Vay Józsi gróf. Ezek csakugyan urak voltak.
Sobri csakugyan deli szép alak volt. Tökéletes termet s a legszebb
paraszt arcz. Tiszta szemek, kerek, üde, szabályos arcz, alig kibujt
pörge bajusz, sima áll. Fiatal kora természetesen csak élénkebbé tette
az ugynevezett férfiszépséget. Hiszen halálakor alig mult huszonöt éves.
Bátorság, erős figyelés, jó modor és eleven észjárás nélkül alig
lehetett volna ilyen fiatalon s kezdő ember létére oly soktagu
haramiacsapat vezére.
Nem lehetetlen, hogy némi uras szokásai, mozdulatai s szójárásai is
voltak. Husz éves kora előtt gyakran megfordult a baltavári kastélyban,
a hol – mint Hoitsy Pál barátom irja – az egyik belső fiatal
cselédlánynak volt a szeretője.

III.
(A váczi kaland hagyománya. – Öreg barátaim nem tudtak róla. – Osváld
Dániel. – Fűmag megejtése. – Sobri miként lepi meg gróf Nádasdyt, a
váczi püspököt? – Miként keletkeznek a hagyományok?)
Sobri váczi kalandjáról meg kell emlékeznem. Nem azért, mert az a kaland
igaz történet, hanem azért, mert a Sobri-hagyományok közt talán az van
elterjedve legszélesebben. A Duna-balparti felső vármegyékben szentül
hiszi, széltében beszéli minden mesemondó ember.
Túl a Dunán, a Bakony vidékén én soha nem hallottam. Pedig hát Sobri ott
született, ott élt, ott üzte veszélyes játékait, ha szemernyi igazság
volt is abban a kalandban, emlékének ott fenn kellett volna maradnia. De
életében se tudtak róla se Veszprémben, se Pápán.
Ha Veszprémben tudtak volna: Kopácsy József főbiró bizonyára megkérdi
ezt Milfajttól. Hiszen százszor kisebb jelentőségü mendemonda iránt is
kérdezősködött.
Volt nekem Pápán három öregebb nemes barátom s bizalmas ismerősöm. Semmi
efféle dolgot el nem titkoltak, sőt el sem hallgattak volna előlem. A
mit Sobriról tudok, azok nagy részét is tőlük tudom.
Az egyik volt Vermes Illés, Pápa városának 1848-iki követe s
vármegyémnek 1872-től való alispánja. A mult század negyvenes éveiben a
pápai Esterházy-uradalom fiskusa. Éles eszü, erős figyelésü, művelt
ember. Sobri korában már több mint huszonöt éves. Lehetetlen, hogy a
váczi kalandnak, ha csakugyan megtörtént, hirét ne hallotta volna.
Másik öreg barátom volt Pápay Miklós, szintén pápai uradalmi fiskus s
táblabiró. De a lánglelkü nagy táblabirák sorából. Együtt is szolgáltuk
a vármegyét s nagy rokonérzés kapcsolt össze bennünket. Apja Pápay
Sámuel volt, a jeles magyar irodalomtörténetiró, Kisfaludy Sándornak s
Kazinczy Ferencznek bizalmas barátja. Levelei egy részét Kazinczy
leveleivel mostanában adja ki a Tudós Társaság. Volt másik lángelméjü
fia is Pápán. Ez Pápay Lajos volt. Róla is szólok még, ha röviden is, ez
elbeszélésem folyamában. Ezek se tudtak Sobri váczi esetéről semmit.
A harmadik öreg barátom Osváld Dániel, egykori megyei tiszttársam,
később Pápa városának polgármestere. Legalább is 87 éves lehet s
szellemi erejének ma is megvan teljessége. Sobri idejében 17–18 éves
ifju lehetett már.
Azért is fel kell emlitenem, hogy Szépfaludy Ö. Ferencz lássa, hogy a
Sobri-legendák történeti valóságát ezek a férfiak sokkal jobban
megvigyázhatták, sokkal jobban meg is őrizhették, mint Szigeti József
szinművészünk, a ki a Sobri idejében még érettlen gyerek volt s
családjának szerény polgári helyzeténél fogva a vármegye dolgairól
egyébként se értesülhetett tisztán. Holott ezek a férfiak egykoruak, már
akkor is tekintélyes állásban levők s állásuknál fogva a Sobri-világ
több kisebb-nagyobb szereplőjével valósággal érintkeztek.
Osváld Dániel nemes öreg barátom például személyesen is ismerte Sobrit.
Szemtől-szembe volt vele 1836-ban. A vasvármegyei Ostfiasszonyfa
határában volt akkor a Ragyogó-csárda. Kertész János a csárdás. Osváld
Dániel, mint fiatal mérnök-gyakornok, ott étkezett, a mikor Sobri és
társai odamentek s a csárdástól holmi aprópénzt harácsoltak. Ott tudta
meg azt is, hogy Sobri kis ideig Szentgyörgyi Horváth János uraságnál is
kanászbojtár volt Répcze-Szentgyörgyön. Ismerte Sobri társai közül Pap
Andort is. A ravaszdi erdőn látta. Akkor sánta s törődött embernek tünt
fel előtte.
Ismerte Recze Marczit, a kit – mint emlitettem már – álnéven Fűmagnak
is, Kalarábinak is neveztek. Ennek kézrekeritésénél is jelen volt
1837-ben.
Az igriczei erdőket mérte Zalában. Ellátása Rumy Ferencznél volt,
Igricze uránál. De a jó Rumy Ferencz rettenetes vallásos, jó katholikus
ember volt, Bucsu-Szent-Lászlóról barátot tartott a házánál s naponként
többször is misét hallgatott. Ez ugyan nem lett volna baj, hanem baj
volt az, hogy kegyetlenül tartotta a bőjtöt s holmi teknősbékával és
csigabigákkal volt tele pecsenye helyett az asztal. Osváld kálvinista
gyomrának sehogy se tetszett ez az állapot. Sobriék ott kalandoztak a
vidéken, e miatt egy csomó pandúr őrizte az erdőket. A pandúr jól élt.
Juhot, bárányt, malaczot, süldőt piritott nyárson az erdőben. Csodálatos
vonzóereje volt a fiatal mérnökre az ősi, felséges, nyársonsült
pecsenyének. Kissé füstös izü, de mi az, ha az ember megszokja? A párolt
sültet élvező mostani világnak sejtelme sincs arról, minő felséges ize
és illata van a szabad levegőn és szabad tüzön sült üde husnak. A
kálvinista ifju mérnök kijárt az erdőre a pandúrokkal lakmározni.
Ilyen lakmározás közben egyik napon azt mondja az őrmester egyik
pandúrjának:
– Eredj, nézz körül, hozz egy marok piroshátu gombát.
A pandúr elmegy s gombakeresés közben beleütközik Fűmagba. Fűmag rálő,
csákóját átlövi. A puskadurranásra a pandúrok fölugrálnak. Fűmagot
megkeritik, meglövik s vasra verik. Igy került Fűmag a sümegi talponálló
biróság elé.
A népköltészet ezt a duhajt kegyetlen embernek rajzolja. Akkor ifjabb
Csányi László szolgabiró volt a vidéken, a későbbi vértanu hires Csányi
László rokona. Ez a szolgabiró is összekeveredett egykor Sobriékkal.
Szalapa volt az összeütközés helye. A szolgabiró fiatal, heves,
megfontolatlan ember volt. Még éjjel is üldözte a duhajokat az erdőn, de
minthogy koromsötét volt, hát lámpással. Nagy nevetség lett ebből.
Hiszen a pandúr a lámpásnál nem láthatta a duhajt, ez pedig jól láthatta
a pandúrt. A Sobri népdal igy emlékszik a fiatal Csányiról és Recze
Marcziról:
Csányi gyerek is itt vagyon.
Recze mondja: lőjjük agyon.
Sobri mondja: ne bántsd őket.
Kiméld a szoknyalesőket.
Szalapai kertek alatt
Csányi gyerek majd ott maradt.
. . . . . . . . . . . . . . .
Osváld Dániel még ezentul is sok részletet tud a Sobri-legendákból, de a
váczi kalandról ő se tud semmit, ő se hallott semmit. Elmondom most ezt
a kalandot, ugy, a hogy a nép mende-mondáiban él.
A váczi püspök akkor Fogarasföldi örökös gróf Nádasdy Paulai Ferencz
volt. Nagy úr, exczellencziás úr, sok aranya, sok kincse, utóbb kalocsai
érsek.
Egyszer csak egy szegény ember megjelenik portásánál s egy levelet ád a
kezébe. De élőszóval való üzenetet is hoz. Az üzenet igy szól:
– Sobri Jóska a visegrádi erdőben mulat, tisztelteti az exczellencziás
urat s kezeit csókolja; – holnapután, csütörtöki napon, délután 4 órakor
pontosan meglátogatja, nem is kiván mást, csak egy pohár jó bort s egy
tarisznya aranyat.
Ez volt a levélben is.
Közlik a püspökkel s a belső papokkal.
Bolondság az egész. Hogy jönne ide Sobri? Ha jönne is, csak van esze,
előre csak meg nem mondja, mikor jön.
De hátha nem bolondság. Sobri Jóska fenegyerek. Kitelik attól még ez is.
Végre is a nagy egyházfejedelmet veszélynek kitenni nem lehet.
Nosza, járási főbiró, állj elő pandúrjaiddal. Pesti katonai főparancsnok
is állj elő a vasas németekkel. Szálljatok meg minden utat, minden
utczát, minden házat, tőrbe kell csalni Sobri Jóskát.
Másnap levél jön Pozsonyból. Irja Bezdédi és Kisbákai báró Bémer László
dulczinai püspök. Jelenti, hogy Bécsből jön, a felséges császári
udvarból és csütörtökön délután 4 órakor alázatos tiszteletét teszi ő
exczellencziájánál.
No ez kellemes látogatás. Azt suttogják, ő lesz a nagyváradi püspök
nemsokára. Szivesen kell fogadni. Meg is jelentik a főbirónak és a
vezénylő tisztnek a látogatást. A dulczinai püspököt bocsássák be bátran
a rezidencziába, de minden más teremtett lelket füleljenek le.
Eljön az óra.
Báró Bémer püspök csakugyan pontosan megérkezik. Uj hintó, ezüstös
szerszám a lovakon, fényes lovak, huszár a bakon kalpaggal, mentével,
karddal, a hogy illik. Üdvözlik a főbirák és tisztek.
Szivesen látott vendég. A váczi püspök maga siet eléje. Jobbfelől
bocsátja, karját karja alá ölti s ugy vezeti be. De azt még hallja a
cselédség, a mint a vendég mondja:
– Domine Excellentissime! Csak egy minutám van. A palatinus ő fensége
parancsol. Még ma nála kell lennem Budán!
Bemennek a legbelső szobába. Ott körülnéz a vendég s kiveszi karját a
váczi püspökéből. Igy szól:
– Kegyelmes uram, se a pohár bort nem látom, se a tarisznya aranyat!
Pedig megirtam, meg is izentem!
Bizony a bort és aranyat a váczi püspök se látta. De nem is látott, nem
is hallott e szóra semmit. Csak sóbálványnyá meredt.
Nem a dulczinai püspök állt ő előtte, hanem Sobri Jóska, a félelmetes
haramia.
De a haramia mosolyogva üt a püspök vállára.
– No csak legyen nyugodt, kegyelmes uram! A pohár bort máskorra hagyjuk,
a tarisznya aranyat hamarosan összeszedjük, azután kegyelmes uram
elkisér engem kocsimon Göd-felé a temetőig, fél órába se telik s mintha
sohase láttuk volna egymást.
Megfogta pisztolya agyát, kivette a pisztolyt s megnézte: rendben van-e?
Rendben volt. Aztán helyére visszatette.
De a kegyelmes úr is látta, hogy az a pisztoly átkozottul rendben van.
Nem sok idő telt el, alig negyedóra, csak jön ám a kegyelmes püspök
kedves vendégével karonfogva s mosolyogva folytatott csöndes
beszélgetéssel. Együtt beülnek a kocsiba s megy velük a kocsi, csak ugy
robog. Az egész cselédség látta. A főbirák és tiszt urak üdvözölték is
őket.
Kiérkeztek a temető felé a Duna partjára. Csakhamar megállt a kocsi és
Sobri kiszállt, de kocsisának, huszárjának rendeletet adott.
– A kegyelmes urat visszaviszitek s a nagy templom előtt kétszáz
lépésnyire leteszitek. Azután lóhalálában mentek utatokra.
Csónak volt a Dunán. A csónakban halászok, révészek. Mindannyian Sobri
legényei. Csak ugy sivitott, ugy vitte a csónak Sobri Jóskát a tulsó
partra.
A kegyelmes úr is szépen hazaért, a haja szála se görbült meg. A főbiró
ujjongva fogadta a kapuban.
– Ugye megmondtam előre, kegyelmes uram, hogy az a betyár nem mer ide
közel se jönni, ha engem lát. Ime öt óra és szine világát se láttuk.
A kegyelmes úr keserü vidámsággal felelte:
– El is ment már domine spectabilis! Ott van már túl a dunai erdőkben.
Hanem a pohár borát csakugyan nem itta meg. Egyébiránt köszönöm a nemes
vármegye szivességét, de most már nincs szükségem segitségre.
Csak akkor tudták meg, mi történt.
A tarisznya arany csakugyan odaveszett.
Ime, ebből áll a váczi kaland története. A nép még fel is czifrázza,
mókázó párbeszédekkel s apró jelenetekkel még fel is ékesiti ezt a
történetet. Én csak vázlatát adtam elő.
Csak ugy nyomakodik ránk az a kérdés: honnan eredhetett a váczi kaland
meséje? Ki költhette s mikor képződött?
A nép regéli. Ugy keletkezhetett hát, mint az igazi népdal s az igazi
népzene. Valakinek ötlete származik. Ötletét tovább adja. Uj és
mozgékony elmék uj részleteket adnak hozzá. Uj szót, uj alakot, uj képet
s elvégre lassankint a mesének egész művészi alakja felépül s állandóvá
válik.
Két dolog kell hozzá. Az egyik az, hogy a mese hősét igazán szeresse a
nép, sorsát viselje szivén s rokonszenvvel kisérje cselekvését is,
szenvedéseit is. Sobri iránt csakugyan igy érzett köznépünk.
Nem kell ezen csodálkozni. Nem Sobri volt az egyetlen efféle tünemény s
nemcsak a magyar fajta köznépnek van meg ez a sajátsága. Sobri rabló
volt, haramia. De azért a maga korában nagy eszmét is képviselt. Igaz,
hogy torzul, fonákul, visszájáról képviselte, de a köznép előtt csak az
eszme maga tündökölt s annak visszáját észrevenni nem akarta. Erről
egyébiránt szólok még majd.
A másik, a mi ily mese keletkezéséhez szükséges, valami véletlen
alkalomszerü eset.
Sobri megvolt, valóságos cselekményei hiresek voltak, az ő nevében hát
volt valami alkalomszerüség a váczi meséhez. De volt-e ahhoz, hogy épen
Váczhoz s ott is a püspökhöz kapcsolódjék a mese?
Erre már nehezen tudnánk felelni. Egyáltalán nem tudom, hogy a váczi
püspököt kifosztották-e Sobri korában vagy korábbi időben, vagy legalább
a Sobri halála után közel lefolyt esztendőkben? Ha kifosztották: volt-e
abban valami rejtélyes dolog, vagy pedig a birói vizsgálat azt tisztába
hozta. – Mert ha csakugyan kifosztották valamikor: az esetben a csinos
mese könnyen megalakulhatott Sobri neve körül.
Valósággal megtörtént esetként biztos forrásból annyit hallottam, hogy
gróf Nádasdy püspököt egykor a Migazzi-kastélyban, gyönyörü nyaralójában
csakugyan meglopták a duhajok s kirabolták. Azóta nem is tanyázott többé
a nyaralójában. Ez esetből könnyen átalakulhatott a Sobri-kaland.
A mese egyébiránt nem uj.
Legalább szentül hiszem, hogy abban a tizezer regényben és egy millió
novellában, a mely Bocaccio óta napnyugaton és napkeleten készült,
efféle kaland száz meg száz alakban fordul elő.
A Sobriról készült német irodalmat nem ismerem. Sok könyvet s még több
regényt irtak németül a Sobri-dolgokról itthon is, a külföldön is.
Szinte elhiszem, hogy e könyvek és regények valamelyikében a váczi
kaland is meg van irva. S ha megvan: akkor innen is keletkezhetett a
mese.
Ezzel különben ne törődjünk. Csikós Csúzy János életében csakugyan tudok
oly pontokat találni, melyek körül a váczi kaland megalakulhatott s
kiszineződhetett. Ismertetnem kell tehát az ő életét. Már csak azért is,
hogy tisztán láthassa mindenki: minő alapon kerekedhetett túl a Dunán az
a monda, hogy Sobri Jóska sehogy se volt, sehogy se lehetett más, hanem
épen csak Csikós Csúzy János.

IV.
(Csikós Csúzy János. – Nemzetsége. – Gyerekkora. – Elszökik az
intézetből. – Csikósbojtárrá lesz. – Törvénybe állitják. – Sobri
haláláról. – Népdal Sobri sirjára. – Csikós Csúzy János megjelenik
Pápán. – Pápai élete, szerelmi kalandja, házassága. – Halála s
rokonainak róla való emlékezése.)
Csikós Csúzy János!
Szép név. Nagy regény van mögötte. Az a nagy regény szülte magát a szép
nevet is. Ama regény nélkül csak tekintetes Csúzy János táblabiró urat
ismerte volna Zala- és Veszprémvármegye.
Nagy és régi család származéka. A családot Csúzi és Puszta-Szent-Mihályi
Csúzy-nemzetségnek hivják. Száz év előtt túl a Dunán hat vármegyében
több birtoka volt összesen tizezer holdnál. Még gyermekkoromban is
megvolt e birtokának több mint fele. Az én vármegyémben is birtak a
Csúzyak Pápán, Pölöskén s egyebütt is.
A Veszprémvármegyei ágból született János a mult század elején. Ugy
tudom, apja egyszerüen birtokos, de öreg apja Gáspár Veszprémvármegye
követe s később Komáromvármegye alispánja volt Mária Terézia idejében.
A kis János – a család kebelében csak Mukinak nevezték – rakonczátlan
gyerek volt. Nem fogott rajta semmi oktatás, semmi fegyelem. Nem
engedelmeskedett se szülőinek, se nevelőinek. Nevelőit, tanitóit
megkéselte. Ha kiszökhetett: napokig elcsatangolt erdőn, mezőn, cselédek
közt, csikósok és gulyások közt. Ilyenkor lerugta lábairól a csizmát s
testéről a felső ruhát. Pőre ing, gatya, mezitláb: ez volt tetszésére.
Felkapaszkodott valamelyik csikó hátára s le nem szállt a lóról se szép
szóra, se fenyegetésre. Még aludt is a ló hátán. Csak az éhség tudta
leszállitani.
Vad emberré készült lenni s nem tekintetes úrrá. Igy mondta mindenki.
Igy látták szülei is.
Szülei még egy utolsó kisérletre szánták el magukat.
Volt Váczon egy hires barát. Olyan hire volt, hogy nevelő, tanitó,
oktató képessége csodatevő. Juhot tud szeliditeni a párduczból is. A kis
János szülei megkérték, jó szóért, jó pénzért vegye magához a gyereket,
neveljen belőle emberséges embert, tartsa pórázon maga mellett, ha lehet
a zárdában, vagy akárhol.
A barát nevét nem tudom.
A barát vállalkozott, a János gyereket maga mellé vette s elkezdte
alakitani istennek képére és hasonlatosságára. Hónapról-hónapra nagyobb
sikerekről biztositotta a szülőket. Már a latin, már a franczia nyelvet
is a fejébe verte. Olyan esze van az urfinak, mint a parázs, mint a
láng.
Ez 1815–1816 körül történt.
Egy darabig csak türte a gyerek a barát vaskezét, kegyes tudományát s
mindenféle bölcseségét. Jó végezést várt mindenki.
De egy szép reggel nem jön ki a barát a szokott időben odujából. Várnak,
várnak – utóbb kopogtatnak s rátörik az ajtót. Ott fekszik a barát hideg
ágyán, keze-lába az ágyhoz kötözve: feje, szája, orra mindenféle ruhával
eltömve. Se szólni, se mozogni nem tudott. Majd megfulladt már. Alig
tudták életrehozni.
A másik ágy, a gyerek ágya azonban üres volt, az ágyon felső ruhái.
A barát elmondta, hogy a gyerek őt, édesden alvót, megkötözte,
tehetetlenné tette s azután eltávozott. Azt se mondta neki: bébukk!
Bizonyosan elvette az isten az eszét a szegény gyereknek.
Nosza a gyerek után. Keresik, hajszolják az egész városban. A
városbirónak is bejelentik. Kikérdeznek minden halászt, révészt, dunai
molnárlegényt: nem látták-e a gyereket, a mikor a Dunába ölte magát.
Senki se látta. Pedig bizonyos, hogy azt cselekedte. Hiszen minden
ruháját ott hagyta az ágyán. Elmeháborodásában nem is tehetett egyebet.
Utóbb a nemes vármegye is kurrentáltatta. Ennek se lett semmi láttatja.
Az elkeseredett szülők is bejárták, bekutatták az egész országot. Hiába.
A gyereknek semmi nyoma. Édes anyja, a hires Rosty-nemzetségből ügyvédet
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A Bakony (2. kötet) - 03
  • Parts
  • A Bakony (2. kötet) - 01
    Total number of words is 4070
    Total number of unique words is 1825
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 02
    Total number of words is 4105
    Total number of unique words is 1909
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 03
    Total number of words is 4149
    Total number of unique words is 1935
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 04
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1853
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 05
    Total number of words is 4040
    Total number of unique words is 1761
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 06
    Total number of words is 4123
    Total number of unique words is 1912
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 07
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1959
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 08
    Total number of words is 4234
    Total number of unique words is 1718
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 09
    Total number of words is 4230
    Total number of unique words is 1656
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 10
    Total number of words is 4125
    Total number of unique words is 1837
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.2 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 11
    Total number of words is 4191
    Total number of unique words is 1875
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 12
    Total number of words is 4080
    Total number of unique words is 1905
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 13
    Total number of words is 4225
    Total number of unique words is 1862
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 14
    Total number of words is 4204
    Total number of unique words is 1904
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A Bakony (2. kötet) - 15
    Total number of words is 3865
    Total number of unique words is 1902
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.