A babonák könyve - 9

Szent-György előtti ürge bőréből készült pénzes zacskó soha ki nem fogy.
Szent-György előtti gyíknak torkát a növendékújjal megsimitani, igen jó
a torokfájás ellen.
Aki György nap előtt fecskét vagy gólyát lát, anynyi évet él, ahányat a
fecske vagy gólya szárnya lebben.
Aki György nap előtt bőregér szárnyat szerez, s pénzt takargat bele, –
soh’se fogy el a pénze.
Szent-György nap éjjelén az ember kihalgathatja a boszorkányok
beszélgetését a jó és rosz füvekről.
Hát a temérdek sok kuruzslószer; amit a javasasszony mind Szent-György
hajnalán szed. A kőrisfa rügye, a ruta hajtás, a kakuk fű, a kőris
bogár, az isten tehenkéje, bőregér, kigyó, gyik, s más ezerféle szere a
pokol konyhájának; amikről nagy dicséret, ha a kuruzsló szent-György
előtti szedésnek adja ki.
Szóval e napot a babona az esztendő legérdekesebb napjává tette; s tán
több joggal, de minden esetre több költészettel, mint a pénteket a
legszerencsétlenebbé.

3. Szilveszter és Ujév.
Egymás nyomában járnak még a babonában is; s mindkettő a legnagyobb
részt a szerelmesek napja.
A szerelmesek ólmot olvasztanak; s ha Szilveszter éjjelén, a megolvadt
ólmot vizbe öntik, a képződött ólomalak megmutatja, miféle mestersége
lesz a jövendőbelinek.
Aki a kakast ujév hajnalán meglesi, mikor az elsőt kukurékol, arról
várhatja a mátkát, amerre a kakas nézett.
Aki Szilveszter éjfelén megforditja a párnát feje alatt; jövendőbelijét
meglátja álmában.
A szerelmesek babonáján kivül van még egy csomó más számára is.
Akit ujévkor megvernek; mindennap kikap az egész esztendőben.
Aki pénzt ád ki ujév napján, akár az egész évben a zsebében tartsa
kezét.
A későn kelő lusta lesz egész esztendőben; a korán kelő minden nap
frisebb lesz.
Nem jó ujévkor varrni; mert a tyúk tojókáját bevarja az ember.
Ujév reggelén ne vegyen senki tisztát magára, mert kiütéseket kap.
Aki Szilveszter és ujév közt éjfélkor születik, abból nagy úr válik.
S tudná ég, hány babona van még e naphoz kötve; melyek mindegyikének
határa egész évre szól.

4. Karácsony.
Még is e nap az egész év legbabonásabb napja; melynek minden órájához
egész rakás balhit van kötve; és pedig keverve jó és rosz. Mintha e nap
és éjen, melyen a kereszténység a megváltó születését ünnepli, minden jó
angyal a földön járna elhinteni a sok áldást a világon; s egyúttal
minden ördög is leszabadulna a lánczról, hogy ami átok van, azt az
emberek fejére zúditsa.
E napnak még ételhulladéka is varázserővel bir. A hires karácsonyi
morzsa, mely anynyi kuruzsló-orvosság fő alkatrésze.
Éjféli misén a luczaszékre állók, megláthatják, ki a boszorkány.
Aki karácsonykor egy almát vagy diót fölvesz a földről, fekélyes lesz
tőle.
Az asztal alá rejtett szakajtóba beszáll a kis Jézus; s azért szénával
kell a szakajtócskát megtölteni. A széna alá kukoriczát szokás tenni; és
e kukoriczától két akkorára hízik az apró jószág; a szénától pedig a
lábas jószág.
Aki karácsony estén diót eszik méz nélkül, annak kihull a foga.
Aki a szent estén mézes fokhagyma gerezdet nem eszik, torokfájós lesz.
Karácsony éjjelén legjobban fog az igézet.
Egy kivetett czérna gombolyagba, karácsonykor belelépni, kész Lázár
betegség.
De van még ily babonás nap elég az évben.
=Lucza= napján kell kezdeni az úgynevezett luczaszéket késziteni, s
mindennap faragni valamit rajta, úgy hogy karácsony estén legyen kész; s
ez az a kis szék, amelyről az ember megismeri a boszorkányt.
=Szent-Iván= napján jó a szent-Iván bogarat, és hajnalán a gyógyfüveket
szedni, amiknek nagy hatása van. Szintén e napon szokás a szent-Iván
tüzet átugrálni; hogy az ember abban az évben meg ne haljon.
=Pál fordulása= napján szokott a medve barlangjában megfordulni; mert e
napon minden medve fölébred téli álmából.
=András= nap éjjelén minden leány megálmodja, ki lesz a mátkája; sőt ha
ezen éjen valamely legénynek, ingét párnája alá teszi; azt a legényt úgy
megbabonázza, hogy utána jár, mint az árnyék.
=Nagy-szombaton= a kolompszóra minden kigyót, békát el lehet kergetni a
háztól.
=Virág-vasárnap= szentelt barkának három szemét rágás nélkül le kell
nyelni; s aki lenyeli torokfájós nem lesz.
Azt hiszem, izleltetőnek elég enynyi a babonás napokból; aki még tud
nehányat, mondja hozzá, s gondolja meg, hogy még ez nem is a legnagyobb
bolondság, amit a babonás ember készpénznek vesz.


Babonás számok.
Akik jól értik a csíziót, azt szokták tartani, hogy a számok közül
mindig a páratlan a szerencsés; ezek közül is azonban legnevezetesebb a
=13, 9, 7= és =3=.
A =13= egyedül a szerencsétlen szám; azért a babonás ember a világért se
ül olyan asztalhoz, ahol vele együtt tizenhárman vannak. Azt tartják,
hogy a társaság közt egyik, a tizenharmadik nem éri el a következő évet.
Sok okos emberben is van egy kis idegenkedés a 13-as szám iránt; miután
egy társaságban rendesen van egy-kettő, aki valami szerencsétlen
történetet hallott a tizenhármasról.
Neveli e szám iránt az ellenszenvet az, hogy néha csakugyan megesik,
hogy egy társaságból, hol véletlenül tizenhárman voltak együtt; egy
elhal.
Dehát ez igen természetes dolog.
Hiszen senkinek nincs az orrára irva, meddig él? S aki ma ép egészségnek
örvend, egy nap, egy óra, egy percz alatt élettelenül összeeshetik; ha
az a szegény soha egy tizenhármas társaságban nem járt is.
Magának e számnak rosz híre az utolsó vacsorától származik; hol Jézus
tizenharmad magával ült, s pár napra reá keresztre feszittetett.
De azok, akik e szám iránti ellenszenvüket innét származtatják; azt is
meggondolhatnák, hogy a tizenhárom közül még a tizenkettedik is meghalt
nehány nap mulva; az áruló Judás tudni illik; aki magát kétségbe
esésében fölakasztotta.
Hanem azért ma is akárhány okos ember van, aki ha asztalánál tizenhárman
ülnek; akár pénzért is fogad egy vendéget tizennegyediknek.
Eszembe jut egy ilyen úr, aki jól megjárta a fölfogadott vendégével.
Vendégségéhez behitt egy hordárt tizennegyediknek; s mikor az
napszámoshoz illő buzgósággal megtömte magát minden jókkal; az úr az
ebéd végén még ötven krajczárt adott neki borravalóul. De biz a hordár
keveselte a napszámot, s azzal állt elő, hogy egy fogás ételt ő harmincz
krajczáron alul senkinek meg nem eszik; miután pedig az ebéd hét
fogásból állott, azért huszonegy hatos jár; kér tehát még alássan 1 frt
60 krt az ebéd végig műveléseért.
Biz azt meg kellett fizetni; mert nem alkudta ki az úr a napszámot –
előre.
A =9=-es számot szintén gyakran találtuk e könyvben.
A veszettség kilencz nap, hét, hó, vagy évre tör ki.
A kuruzslók sokszor használják a kilenczféle füvet; kilencz fának
kilencz termő rügyeit.
A tehén megrontásnál a kilencz hangya-zsombékot.
Az orvosságot sokszor javasolják kilencszer bevenni; kilenczszer
fürödni; a sárgaságnál kilencz kúrát kitartani; sat. sat.
A =7=-es szám még babonásabb. Talán onnét származik e számnak nagy
jelentősége, mert maga az egyház is két nevezetes dologra adja a hetes
számot. A hét szentségre, és a hét halálos bűnre. De maga a hét is 7
napból áll; s egy imádság hét menyei zár nevet kapott; ami maga is nagy
jelentőségű a kincsásásnál.
Tudjuk mily jelentősége van a babonában a hetedik gyereknek. Az gázolja
ki legjobban a csömört; az veheti föl a pénzt a földből; s az gyógyitja
a rontást, s még sikeresebben, ha ez a hetedik gyerek hét éves.
A kincskeresők csak hét ásó nyomot dolgoznak egy éjjel; maga a
kincsásó-társaság leginkább hét tagból alakul.
Magát a hetes számot pedig a nép zsidó számnak mondja, amivel azt akarja
kifejezni, hogy szerencsés.
Van még a magyar embernek egy kedvencz társulata, a melyik szintén hét
tagból áll; ezek a hét aluvó szentek. No ezt az egy hetes számot aztán
csak is csúf névnek használja.
A hetes szám szerencsés sarjadékai a hétszer hét és a hetvenhét is. Ha
pedig jó kedvében van a babonás ember, tehát ráfogja, hogy az ördögnek
az öreganyja hétszázhetvenhét éves.
Sőt az átkok közt is megfordul a hetes szám; amit a czigányok szoktak
leginkább alkalmazni. Ilyen a hétrétű görcs; és a hetvenhétrétű
istennyila, aki valakibe beléüt.
Ha aztán a babonás ember végre tettlegességre vetemedik; hát azt is csak
a hetes számmal súlyosbítja. Úgy rúg valakit hátba, hogy hetet bakázik.
Szóval van a babonás embernek hetvenhétféle ügye; amit a hetes számmal
köt öszsze.
A =3=-as szám már egy kissé szelidebb természetű.
Ámbár köztudomású dolog, hogy a boszorkány létszám épen a 3-asból
szokott kikerülni, lévén Magyarországon összesen 33,333 boszorkány.
A mesebeli három fiók-ördög; az elátkozott kisasszony három kérője; a
hamupipőke három próbája; Mátyás király három restje; ugyancsak három
kérdése a czinkotai paphoz; a szeretők sirján kiviruló három fűzfa; a
hazajáró lelkek háromszori megjelenése; az ördög három kisértése; végre
a kuruzsolók három menyei bokra; az alatt a három szűzleány; meg azután
a magyar ember közmondása, mely szerint harmadszorra válik meg az
igazság; ugyanannak három a táncza, mely után még inni is háromszor
szokott… mindmeganynyi bizonyitéka, hogy a legjelentéktelenebb babonás
3-as szám is elég tekintélyes úr a bolondságok birodalmában.


Babonás állatok.
Talán könynyebb dolog volna azokat az állatokat fölsorolni, amelyekhez
semmi köze a babonának; mert ha a babonás állatokat érdemük szerint
akarnók méltatni, akár kezdhetünk még egy ilyen könyvet az elejéről.
Nagyjázva még is megemlithetjük őket sorban, kezdve a szárnyasokon. Ezek
között is a legveszedelmesebb:
A =kuvik=, vagy halálmadár, melyről azt tartja a babona, hogy akinek
házára leül, s háromszor „kuvik“-ol, abból a házból kihal valaki. Édes
testvére ennek:
a =bagoly=; a hires éjjeli madár, melyre a kuruzsló-konyhában nagy
szükség lehet; talán ő kelme fogja össze az orvosságnak való kigyót,
békát, prücsköt, bogarat.
A =kakuk=, vagy máskép lappantyú; nem csak azért babonás, mert vészjósló
kakukolásával megjövendöli a bennehivőknek, hogy hány évig élnek; nem is
azért, mert a kakuk más madarak fészkébe tojik s ott aztán a kikelt,
nagybélű kakukfiók mostoha testvér módra nemcsak a kis testvérek ételét
faldossa el, de mint mondják, azokat gyilkos szándékkal a magas
fészekből ki is löki; sőt néha egyenesen föl is falatozza őket. Hanem
legfőképen azért nevezetes ő kegyelme a babonás világban, mert kiszopja
a tehén tejét. Olyan pásztorok, akik maguk is nagyon szeretik a tehén
tejet, sokszor látják, midőn kiröppen a tehén tőgye alól az infámis
boszorkánya.
Babonás állat a kukurikoló tyúk is, amit a nép lidércznek nevez; s az
ilyen természetellenes állatot nagy szerencsétlenségnek tartják a házra.
Végre ide soroljuk a magyar ember legkedvesebb két madarát is,
a =fecskét= és a =gólyát=.
A fecskét megfogni nagy szerencsétlenséget hoz a házra; ha fészkét
leverik, kigyúlad a tető; s aki egyet agyonüt, a keze elszárad. E szent
madarat anynyira megbecsüli a nép, hogy kimulásáról nem úgy beszél, mint
más állatról, hogy megdöglött, hanem meghalt. Aki az első fecskét látja,
az megsimogatja arczát kezeivel s elmondja a babonás verset: „Fecskét
látok, szeplőt mosok“, – az elveszti a szeplőt.
A gólya is ilyen szent madár; megfogni; agyonütni nem szabad; fészkét
elrontani anynyi, mint a kész tűzvész. – Aki álló gólyát lát először, az
egész évben lusta lesz; aki repülőt lát, az friss és egészséges lesz.
A fecske és gólyának megbecsülése érthető; és az szépen jellemző
tulajdonsága a gyöngéd népkedélynek; s ha az a sok bohóság, amit a nép e
két kedvencz madarához köt, nem is egyéb, csak balhit és babona; azért
igazolva van az mégis a nagy szeretet és öröm által, melylyel a nép, a
hideg tél után, a tavasz e kedves első hirnökeit fogadja.
A szárnyatlan állatok közt már nem találunk ilyen kedves vendégekre;
azok mind szörnyű természetűek s a babona szerint mind igen veszedelmes
ellenségei az embernek. Legveszedelmesebb az úgynevezett
=Vizibornyú=. Ez egy gyikféle kis állat, csakhogy nagyon ügyetlen,
gyámoltalan teremtés. Lapos csuka feje, négy lába, ostoba szemecskéi s
olyanforma farka van, mint a harcsának. Szine feketés, nehány
sötétvörös, vagy sárgásbarna foltocskával tarkitott. Néhol
=kutyahalnak=, másutt =ebihalnak= is nevezik.
E kis szörnyeteg legkedvesebb tartózkodási helye nedves kövek alatt van;
különösen a kút kövei között. Azért nagyon gyakran megtörténik, kogy a
kútba pottyan s vizhúzók kimeritik a vödörrel.
És miután bizon ebihal, vagy vizibornyú ő kegyelme nem valami csinos
legény; s az ember önkénytelenül megundorodik nem csak tőle, hanem a
viztől is, melyben a kútból kimerült; igen valószinü, hogy ez undortól
származott szörnyű babonás hire.
E babonás hire pedig abból áll, hogy ha az ember e kis szörnyeteget
véletlenül, talán éjjel, vagy észrevétlenül a vödörből lenyeli; az
megnől a gyomorban s mikor elérte teljes kifejlődését, akkor kirágja
magát az ember hasán keresztül, amibe természetesen bele kell az
illetőnek halnia.
Az ilyen kifejlődött szörnyeteg aztán rettentő egy állat. Feje nagy,
mint egy bornyúé; roppant szemei mozdulatlanok s bőre olyan, mint egy
emberé; hangja olyan, mint a kis gyermek sirása, s feje szőrös, mint a
vadmacskáé.
S ha a dolog eleje szóról szóra igaz volna is; ha még azt is
megengedjük, hogy az ember egy ilyen ebihalat lenyelhet; de már amit
tovább mond a nóta a vizibornyúról, az mind a babonáé; az mind mese,
mind ostobaság.
Hogy ezt az ember belássa, nem is szükség másra hivatkoznunk, hanem
egyszerüen azt a természetes működést emlitjük meg, amit az ember
emésztő szervei a hatalmukba került dologgal véghez visznek.
A torkon lecsúszott falatot, vagy mondjuk, a vizibornyút, legelőször is
úgy önti egy kis ahhoz való szerszám, valami szépen preparált
savanyúsággal nyakon, hogy az bizon akár halva, akár élve került le a
gége garatján, egyszerre beadja a kulcsot. Ha addig élt is, abban a
savanyú mártásban egyszerre kiadja a páráját.
Hát még aztán hány boldogságon jut a jó falat keresztül; megmosdatják,
megnyújtják, megdagasztják s mire a gyomor pitvarajtajába jut, már úgy
el van készitve, mint a – rothadt alma.
Pedig még ott következik csak a meleg idő; mikor a gyomor szépen magába
instálja a megdolgozott falatot. Annál szebb kerékbe törés, malomkő
általi megőrlés és lepénynyé való megdagasztás nincs a kerek világon.
Nem kerül onnét ki élve, isten teremtése; lenne az nem egy kis ebihal,
de akár egy valóságos két púpú teve.
Mégis talán nincs egy ember, aki három mesét végig hallgatott, hogy
annak a szegény nagy lánynak a históriáját ne hallotta volna, akinek a
hasát kifúrta a – vizibornyú.
Ezzel a szegény lánynyal pedig az történt; hogy valahogyan, – véletlenül
megesett rajta az az emberi dolog, hogy lenyelt egy – vizibornyút. Az
aztán kilencz hónap alatt szépen megnőtt odabelül; s mikor egy vasárnap
délelőtt az egész háznép nagymisén járt; azalatt kifurakodott a –
vizibornyú; és a szegény szülék ott találták a segitség nélkül elvérzett
leányt a szoba közepén halva; s a kibújt szörnyeteg ott sirt, ritt,
olyan keservesen, akár egy ma született kis gyermek.
A lánynak az apja később megtalálta az ágy alatt a szörnyeteget s
haragjában agyonütötte s elásta, – nem tudni hová.
Ő beszélte aztán el, hogy milyen ábrázata van egy – kibújt
vizibornyúnak. Ő utána irtuk le mi is oda fölül, szerelmetes szép
alakját.
Jeles babonás állatocska
a =kigyó= is. Különösen pedig a házi kigyó, melyről azt mondja a babona,
hogy ilyen minden háznál van elbújva; s ha előjön, akkor rendesen valami
veszedelem készül a háznál s óvatosságra inti a háziakat. Azért nem is
szabad a házi kigyót elzavarni.
A kigyó különben a kuruzsló orvosságban is nagyon hasznos rész; a
szent-György előtt fogott kigyó bőre pedig igen jó botra húzva. Az ilyen
bottal még a vasat is ellehet törni.
A kigyó még arról is nevezetes legény, hogy nagyon szereti a tejet, s ha
az ember kigyót akar fogni, tejjel oda csalhatja. Ha valakinek lecsúszik
a kigyó a torkán; akkor fölforralt édes tej fölé kell az embert szájával
tartani s a tejszagra kijön a kigyó. Erről nevezetes
a =béka= is. Tejjel lehet azt is kicsalni. Ha pedig már megdöglött a
kigyó vagy a béka odabelül; akkor gólya gyomrot kell venni a patikában;
(mi nem volna a patikában, a mit a bolond babonás ember kér?!) s a gólya
gyomrot megtörve be kell adni a szerencsétlen embernek; mert kigyót,
békát csak gólya gyomor bir megemészteni.
Van egy babonája még a népnek a béka esőről. Nyáron erősebb zivatar után
a földből, milliónyi apró béka bujik ki; s mire a nap kisüt, csak úgy
nyüzsögnek a meleg pocsolyában és porondon. A nép azonban azt tartja,
hogy a sok kis békát a felhő szítta föl valami tóból, s az esővel együtt
a felhőből hullottak a földre.
A =gyíknak= olyan erőt tulajdonít a babona; hogy aki annak a torkát
megsimítja a növendők ujjával; annak meggyógyul a torokfájása.
A =macska= a boszorkány jobb keze; s átváltozásaiban, a babona szerint
legszivesebben veszi fel a macska alakját. A macskáról egyéb babona is
van. Ha a macska mosdik, jó megvigyázni, kire tekint mosdás után; akire
ránéz, az bálba, vagy vigalomba megy. Ha egy kézzel mosdik, és a másikat
sorba nem keríti; akkor vendég áll a házhoz; a vendég pedig arról jön,
amerre utoljára kanyaritja a talpát. – Ha a macska kurrog és közben
játszik s nyugtalankodik, akkor esőt érez.
A =kutya= is kedvencze a boszorkánynak; s ha kisérteni jár, sokszor
változik fekete kutyává.
Különben a kutya máskép is nevezetes állat. Ha álmában sír, akkor tűz
lesz a háznál; ha pedig álomban ugat, akkor tolvaj áll a házhoz. Ha
pedig a kutya ébren vonyít; akkor halott szagot érez s valaki meghal a
családból.
A =disznó=, kilencz malaczával;
a =ló=, fejetlenül; s
a =bika=, lefelé álló szarvakkal szintén kedvencz alakjai a
boszorkánynak, midőn valakit megkisért.
A =teknősbékának= származása babonás. A mese ugyanis azt tartja, hogy
mikor a Jézus e földön járt, mint koldús bekopogott egy zsidó házához; a
házi asszony pedig, hogy alamizsnát ne kelljen adni, elbújt a sütő-teknő
alá s kis leányát megtanitotta, hogy tagadja el otthon létét.
Mikor aztán a kis leány azt felelte Jézusnak, hogy nincs otthon az
anyja; Jézus azt mondta; hogy soha ne is jöhessen haza! A kis lány hiába
is várta az anyját; mert az elő se jött; kijött azonban a kamarából egy
idomtalan állat, akinek a hátára volt nőve egy teknő.
Van még az istennek egy kicsiny kis szerencsétlen bogara; amelynek
szintén nem hagy a babona békét.
A =betüző szú=. Ennek az a tulajdonsága, hogy a korhadt fában kedvére
gazdálkodik; utakat szánt magának benne; s ha nagy csöndességű éj van,
az ember meg is hallhatja korczogását és pattogását.
A babona azt tartja róla, hogy korczogó utazgatásával valamelyik
házbelinek az élete pályáját méregeti; s ha kopogását, pattogását valaki
meghallja; már nemsokára beüt a halál a házba.
S ne gondolja senki, hogy az ilyen kisszerű babonás hitnek nem lehet
nagy, még pedig veszedelmes hatása. Itt utalok csak arra, amit száz meg
száz, e könyvnek olvasói közül már saját tapasztalásából tudhat; hány
embert ijeszt meg egy kuvik kiáltás; ebvonyitás, egy házi kigyó
megjelenése; a betüző szú korczogó járása; vagy egy véletlenül lenyelt
kis bogárka, vagy akár csak egy kis szalma szálacska is; amiből a
babonás ember a legborzasztóbb sorsot jósolja.
S ki nem látott már embert holtra ijedve; vagy olyan embert, akit egy
rosz jövőnek várása; vagy egy bekövetkezhető szerencsétlenségtől való
folytonos félelem és aggodalom – őrültté tett.
Az ilyen ember csakugyan balgaságának rabja és babonás esztelenségének
szánandó áldozata.


Babonás füvek.
Első helyen áll ezek közt
a =csodafa=; ami nem egyéb, mint a disznófű, vagy a könyv szerint:
beléndek. A babona valóságos csodaerőt ruház e bűzös virágú parajra. A
kuruzsolók különösen féreg elhajtásra javasolják. Még pedig úgy, hogy se
külsőleg, se belsőleg a füvet magát használni sem kell. Egyszerűen csak
oda megy az ember egy ilyen beléndek mellé, ás egy kis lyukat, s a
csodafa hegyét szépen, vigyázva lehajtja a lyukba, s egy kevés földdel
oda nyomtatja, de csak úgy, hogy e fű el ne törjék, hogy az ember el ne
vegye a reménységét a fölszabadulás iránt. Ekkor a kuruzsló a következő
bölcs prédikátiót tartja a beléndekhez:
„Hallod-e te csudafa! én téged most itt eltemetlek és föl se bocsájtalak
addig, mig Faragó András kajla tehenének, hátulsó, bal lapoczkájába
esett férgek – onnét ki nem takarodnak.“
A kuruzsló aztán kap egy jó kerekités szalonnát, s biztositja Faragó
Andrást, hogy két hét alatt kihullik a féreg a tehenéből. Az egész
csodához csak két ember kell; egyik, aki a szalonnát adja; a másik, aki
azt – elveszi.
=Vasfű=. Ennek a másik neve: zárnyitó fű; s nevében benne van a babonás
tudománya. Ez a zárnyitó fű tudni illik olyan babonás erővel bir, hogy
ha valaki a tenyerén egy kicsit fölnyesi a bőrt; s a bőre alá beteszi a
vasfű egy kis levelkéjét s aztán behegeszti a sebet: hát akkor az a
valaki csak hozzá ér a zárhoz, s az magától kinyilik.
Mint látjuk, ez a zárnyitó fű a tolvajok és rablók számára van
kigondolva; s miután az igazit csak a kipróbált kuruzsló ismeri; bizon
jó pénzért eladhatja a jeles füvet, az érdemes kétkéz kalmár czég –
tagjainak.
Mondják, hogy Milfai, Sobri, Zöld Marczi, Rózsa Sándor, meg egyéb
nevezetesebb czégbeli tagoknak mind ilyen bélelt tenyere volt.
Babonás füvek még
a =négylevelű lóhere=, melynek birása igen nagy szerencse.
A =kutyatej=, melynek megtört szárából kifolyó teje jó arczszépitő.
Ripacsosabbra marja a bőrt, mint a hólyagos himlő.
A =farkasalma levele=,
=Ökörfarkkóró= és
=Ruta fű= mind igen nevezetes kuruzsló orvosságba valók. Az
ökörfarkkórónak még az a titkos ereje is van, hogy ha azzal az ember
alkonyatkor háromszor a levegőbe vág, megüti vele a boszorkányt, s még a
jajgatását is hallja.
A =liliom= a halottak virága; ha valakit ártatlanul végeztek ki, annak a
sirján, három szál sárga liliom kél ki. Igy tartja a népbabona; azt
pedig hinni kell, mert máskép a roszakkal gyűlik meg az embernek a baja.


Babonás kövek.
Igen, a babona még a köveket is rosz hirbe keveri; s minél drágább és
nemesebb, annál furcsább a hozzá kötött babona.
A =gyémánt= a legdrágább és legritkább; ez hát hadd legyen az első.
A gyémántot a babona szerint a kigyók vagy kényók fujják valami
barlangban, még pedig ezer meg ezeren, úgy hogy ha valaki egy ilyen
gyémánt követ fújó barlangot fölfödözhetne, az ugyan elvetné a gondját a
munkának. Hanem a kigyók a kifújt követ elrejtik a hegyzugokba; s igy
bajos azt megtalálni, hacsak valaki meg nem lesi a kigyókat, mikor a
készre fújt követ eldugják. Ez azonban nagy veszedelemmel jár, mert ha a
kigyók észre veszik a leskelődőt, jaj annak; ha száz élete volna, egyig
mind elölnék.
Ennek a hóbortos babonának mindössze egy jóravaló szólásmódot
köszönhetünk. Az összebújt és titkon együtt működő emberekről szokás
mondani, hogy: „egy követ fújnak.“
Egyéb nyereség aztán nincs is, az egész gyémántfúvó kigyó históriában.
A =kárbunkulus= kőről már emlitettük a kincsásásnál, hogy azt a nép oly
világító drágakőnek tartja, amelyik a sötét pinczében is egész
napvilágot terjeszt.
A =gránát= pedig arról nevezetes, hogy mig az ember a ki viseli,
egészséges; addig a gránát szép piros szinű; mikor pedig beteg, akkor
elhalványodik.


A babonás ég.
Azon kivül, amit a jó gazda szeme a felhők járásából; a csillagok
ragyogásából s a hold udvaráról kiokoskodik; töménytelen a babonás mese
és hit, melylyel a nép az eget és annak csillagait, mintegy misztikus
fátyollal körülburkolja.
A =fiastyúkról=, a =három kaszásról=, melyek után a kis lány az ételt
viszi; a =gönczöl-szekeréről=, melynek első ökrét a kis czigány gyerek
vezeti; a tej, vagy =szalmás szekér= útjáról, mely az egész égen
keresztül beszórta az útat, lehulló terhével, s melynek részeg kocsisa
olyan jobbra-balra vezette a szekeret; a =hold udvaráról=, mely mint egy
szérüs kert keriti körül a hidegen világitó szép holdat; – mindegyikről
tud a nép valami szép babonás mesét. De egyikről se annyit, mint az
=Üstökös csillagról=. Ez a rettenetes jelenség, melyről a babona azt
tartja, hogy csak akkor jelenik meg, mikor a földet valami nagy háború,
vagy döghalál veszedelme fenyegeti. És megijed attól nem egy falu, de
egész ország, amerről csak e rettenetes égi jelenséget meg lehet
sejdíteni. Sokszor a világ végét is jósolják a babonások az üstökös
megjelenéséből; s csak nehány éve még, az egész ország minden könynyen
megijeszthető babonás lelke, el volt telve rémülettel, azon gondolatra,
hogy most jön az üstökös, s az leesik a földre, azt keresztül lyukasztja
s fölgyújtja, aztán akkor lesz az utolsó itélet.
S ez a hit, mint a ragályos betegség terjed el, több országokon
keresztül; egyik bolondítja vele a másikat; s volt az „utolsó ijedéskor“
nem egy olyan balgatag, aki munkáját, vagyonát cserbe hagyta, dőzsölt,
ivott napestig, hogy a nagy katasztrófát részegen érje meg, s azt se
tudja, hogy miként jut a másvilágra.
Pedig mily igazságtalanság e balvélemény – a legérdekesebb csillag
iránt; melynek az egyedüli bűne, hogy pályája kiválik a többi mindennapi
csillagok járása közül.
A természetben minden csillag pályája ki van mérve; s attól az el nem
térhet. A föld huszonnégy óra alatt megfordul egyszer saját tengelye
körül, mint a kocsikerék, s egy év alatt körül kerüli a napot. A hold
szintén megteszi útját a föld és nap körül; a csillagok szintén végzik
utazásukat, mely soha véget nem ér. Ezek közt az üstökösök pályája egy
kevéssé eltér a többiétől; oly formán, mintha valaki egy kútat egyenesen
körül jár, vagy pedig egyik oldalánál lekerül a harmadik utczára s úgy
érkezik vissza. Ez utóbbi esetben később jő vissza, mintha egyenest
körüljárna. Az üstökös is úgy kerül el a hatodik utczára, s azért jő
vissza olyan nagy időközökben.
Hanem azért isten mentsen meg, hogy ha bár ritkábban látjuk is e farkas
szörnyeteget, – mindanynyiszor valami országos csapást hozna magával.
E babonás hit a régiek csillagjóslásából s az égi jelek magyarázatából
maradt még ránk; s mint minden jövendölésnek úgy ennek is csak azok
előtt van értéke és hitele, akiknek, – mint a közmondás tartja: „a
fapénz is jó.“


A jóslásokról.
Mondva se kereshettünk volna e könyvben jobb helyet az úgynevezett
„jóslások“-nak, mint épen az üstökös csillag után; miután azoknak
leglényegesebb része épen az üstökösökkel foglalkozik.
A nép, nehéz időkben mindig némi ösztönszerű félelmet érez, valami
nagyobb szerencsétlenség iránt. Ilyenkor támadnak válogatott népámitók,
akik baljóslatokkal s rémhirek terjesztésével méginkább fokozzák az
általános rémületet, hogy a zavarosban annál könynyebben halászhassanak.
Ilyenkor kerülnek elő rendesen az ismerős „jóslások“ az
„Antikrisztus“-ról; meg az üstökös csillagról, amely a farkával kiüti a
földet helyéből s vége lesz a világnak. Az ilyen jóslások, irva, vagy
néha nyomtatva is, kézről kézre járnak, terjednek s a világcsalók azt
állitják rólok, hogy azt valamelyik szent hirben álló kolostor, vagy
templom alapjában találták a papok.
Ki ne látott volna már ilyet, nem egyet, de akár tizet is. Formájuk egy,
tartalmuk egy; csak a szöveg különbözik egy kicsit egyen-máson.
Elől van az évszám, amelyre a jövendölés szól; s utána az a szörnyű
dolog, ami azon évre megjósolva van.
Az értelme körülbelül mindannyinak egy. Benne van Napoleon halála;
Törökország fölbomlása; az Antikrisztus születése, kinek apja egy
nyolczvan éves török; anyja egy kilenczven éves zsidó asszony. Négy sor
foga és vaskörmei vannak. – Benne van, hogy az üstökös csillag lehull; a
föld kimozdul helyéből, a sírok megnyilnak, és a halottak föltámadnak;
ekkor vége a világnak; és lesz egy akol, egy pásztor.
Azért most már, akinek vagyona van, ossza el a szegények közt; legyen