A babonák könyve - 7

csodacsöngetyüt keritettek valahonnan, melyet Rómából hoztak a pápa
áldásával. A lány nyakába kötve viselte a csöngetyüt; s mikor a baj
elővette, azzal csöngetett s mint mondá, ekkor az ördög békét hagyott
neki.
A csöngetyüt azonban sokszor ellopták a roszak a lány nyakából; egy nap
több izben is, s igy megint csak a régi orvossághoz folyamodott, hogy
bebújt a kamrába a szolgalegénynyel, aki őt ott a vasvillával őrizte.
Roppant hire volt akkoriban ennek a csodálatos dolognak; és sok olyan
ember akadt, aki a vasvillás legényt is gyanúba fogta, hogy valami
varázsszerrel a lányt megétette, mivel hogy a lány gazdag szülék
egyetlen gyermeke volt; – a legnagyobb rész azonban szentül meg volt
győződve, hogy csakugyan az ördög tartja megszállva a leányt.
Sok orvos megakarta nézni a beteg lányt, de mikor egy feléje közeledett,
a lány sivalkodva elmenekült s ördögnek nevezte őket; s igy a szülék
később meg se engedték, hogy doktor jöjjön a házhoz.
Annál több istenes asszonyt csőditettek aztán oda, akik éjjel, nappal
imádkoztak a lány körül; s nem volt az a bucsú, ahol meg nem hurczolták,
s nem volt az a barát, akivel meg nem füstöltették a szerencsétlent.
Egyszerre aztán a csoda elhallgatott; csodálatosan vége lett az egész
dolognak, mely előbb az egész várost fölverte. Egyik azt beszélte, hogy
a lányból kiment az ördög s a legény elvette feleségül. Másik azt
mondta, hogy a lány valamelyik bucsún, útközben elhalt; a harmadik hir
az volt, hogy a szülék összeszedelősködtek s kiköltöztek a városból a
tanyára, vagy más vidékre. Elég az ahhoz, hogy ennek az ördöngős
históriának egyszerre úgy vége szakadt, mintha elvágták volna; anélkül,
hogy kisült volna, vajon igazi testi és lelki betegség gyötörte-e a
lányt; vagy csak a gonoszság, melylyel még saját szüleit is képes volt
bolonddá tartani.
De anynyi áll, hogy e néhány csodálatos eset, amit elbeszéltem, amint
nem az első, úgy aligha is az utolsó csoda lesz, – a nép könnyenhivősége
miatt. Mert fogadom, hogy ha ma akad egy részeges takács, vagy tabakos,
akinek a gyomra az ételt, vagy teste a ruhát el nem tűri; annak is
ezrével fog akadni bámuló és segitő bolondja.
S hány száz ingyenélő talál, az úgy is száz oldalról kizsebelt szegény
népnél oktalan részvétre és hitelre; kik a munka helyett könynyebb
dolognak tartják az isteneskedést; s látásokkal és jelenésekkel ámitják
a könynyenhivőket egy kis kegyes adományért.
Százával terem az olyan csaló, akiknek álmukban a Megváltó, vagy a
Mária, vagy valamely szent megjelen; nekik tanitást ad, hogy azt a
néppel közöljék.
Hány van olyan, aki fényes nappal isteni szókat hall; s azokkal a
könynyenhivőket ámitja.
Mások valami égből lebocsájtott menyei levélről hazudnak, amit leirtak
maguknak s azt kinyomatva jó pénzért sütik, a jó bolondok nyakába.
Egyszóval ezer, meg ezer útja van annak, hogy a szegény, vallásos nép
azon része, mely a babonát az igazi vallásossággal összetéveszti,
jobbról balról kárát vallja, könynyenhivésének.
Azért nagyon éber legyen az ember; imádja istenét, szeresse embertársát,
másnak kárát ne kivánja; amint ezt a biblia tanitja; de ne higyjen a
farkasnak, a mely báránybőrben közelit hozzá; amint ezt szintén a biblia
tanitja.


A kuruzsolókról és a kuruzslásról.
Elértünk a babonák legveszedelmesebb fajához, a mely több bajt okoz a
világon, mint amenynyit a mostoha természet okozhat. Mert amibe rosz
ember ártja magát, az ugyan tiz ördög munkájával vetekszik; és korán se
volt a régi boszorkányok tehetetlen átka olyan veszedelmes a szegény
emberiségre, mint a boszorkányok átkozott tanitványai, utódai; a szegény
ügyes-bajos népnek egyiptusi csapása: a kuruzsolók.
Annál veszedelmesebbek pedig ezek; mert a szegény embernek, különös
bajában, betegségében, megrögzött bizalma van a kuruzsolók, a
javasasszonyok, a bábadoktorok iránt.
Ezek istentelen kezére bizza a maga, apja, anyja és gyermeke egészségét
és életét; orvost és patikát elkerül; s mig beteg marháját legalább
gyógykovácshoz vezeti; saját bajában csak a kuruzsolók babonás
kotyvasztékát szedi, s egészségét és életét titokteljes ráolvasások s
ráimádkozások oltalmába ajánlja.
Ugy véli, hogy orvos és patikánál a ráimádkozás még is csak olcsóbba
kerül. Pedig az a félfont szalonna, vagy hájdarab; vagy az a kis
szakajtó lisztecske, amibe a kenegetést számitják, de sokszor drágább
pénzbe kerül, mint egy egész hízott ártány. Mert nem hiában
szokás-mondás, hogy a beteg ágy két szájjal eszik; de a javas asszony
még másik két szájat is kuruzsol hozzá.
Ha aztán a baj a ráolvasásra, megkenegetésre nem tágit; végre aztán
ráfanyalódik a beteg atyánkfia a városi doktorra is; hanem annak már nem
igen van egyéb dolga, mint hogy a beteg szemeit befogja.
Ez meg aztán jó viz a kuruzsló malmára; mert ime, akinek az isten ideit
elhozá, azon már nem segit a doktor meg a patika sem!
Ilyen a korlátolt elméjü ember eszejárása!
Pedig elhozá ám a beteg idejét, nem a jó isten; de a kuruzsoló
kenczeficze; s az a bűnös hanyagság, a melylyel a mi népünk
szerencsétlen betegeit annyiba sem veszi, mint az utolsó igavonó barmát.
Ez az oka aztán, hogy talán egy ország sincs a világon, ahol anynyi
kuruzsló megélne egy rakáson, mint nálunk; s egy nép sincs a világon,
mely anynyira bolondja lenne a javasasszonyoknak, mint a mi népünk.
És ez csak mindig a nép értelmetlenségére mutat. Mert csak értelmetlen
embert lehet egy kis titkolódzással; ismeretlen hókuszpókuszszal
anynyira elfogulttá tenni, hogy azon a réven vizre lehessen vinni.
A titkolódzáshoz pedig a kuruzslók mesterül értenek; hisz a kenyerük.
Azt állitják magukról, hogy titkos tudományukat, a melylyel nemcsak
mindenféle betegséget meggyógyitani, de sőt embert, állatot megrontani,
és akárkit bűbájos itallal megbabonázni is tudnak; apáról fiura szokták
örökölni; még pedig úgy, hogy akárhány testvér közül is csak egyetlen
egy lehet abba avatva, még pedig rendesen a legnagyobb; mert a
tudománynak csak ugy van ereje, ha csak egy élő gyakorolja.
Hogy a titokzatosságot emeljék; azt állitják, hogy azt valamelyik ős
szüléjük valami hires boszorkánymestertől tanulta; vagy valami égből
jött irásból szedte öszsze; s annak titkát átok alatt el nem szabad
árulniok.
Ugyancsak rejtegetik is a kenőcskészités módját; meg a ráolvasások
szavait; ha gyógyitanak, a kenőcsöt észrevétlenül kenegetik s a
ráolvasás szavait csak mormolják. S ha valaki megkérdi a gyógyitás
módját, azt szokták felelni: „minél jobban kérdezik, annál inkább
használjon!“
Természetes, hogy nagy okuk van a titkolódzásra, mert ha a nép
megsejdithetné, hogy miféle undoritó kenőcscsel kenegeti betegségében a
kuruzsló; s miféle kotyvasztékot étet-itat vele az orvosság révén; meg
miből áll az a mormogva elmondott varázs-imádkozás; bizon hamar
fölkopnék az álla a csodadoktoroknak.
De egyuttal meg is szabadulna az emberiség egy kullancstól, mely két
kézzel s tíz körömmel kapaszkodik a szegény ember nyakába; s mig egy
részt eret vág az úgyis sovány zseben; más részt nem egy esetben
czinkossá teszi a hozzá folyamodót a legszörnyűbb bünökben; hogyha bajba
kerül, legalább mást is magával ránthasson.
Nehány éve Debreczenben fölfedezett a rendőrség egy kuruzslókonyhát.
Igazabban mondva: egy pokolkonyhát; mert az csakugyan ördögi tűzön főtt,
ami onnét kikerült.
Volt ott emberi koponya, amin még a haj is rajta volt; a vén banya
halottakat vett a temetőcsősztől s annak csontjait kiégette –
orvosságnak. Volt ott száradt kigyó, béka, s egyéb undok féreg;
halott-körmök, akasztott ember madzaga és haja, meg a jó isten a
megmondhatója, miféle sok szörnyű szerei a pokolbeli patikának; a mikből
enni és inni, meg kenegetni való készült a szegény embereknek.
Hanem hát nem mindenütt fogják ám meg ilyen szerencsésen az ördögöt; s
miután a nép nagyban pártolja a javas doktort; hát biz ott még sok
atyánkfiának be kell szedni – ezt a sok jóféle orvosságot, addig; mig
anynyira megokosodik a szegény ember is, hogy a drága pénzeért legalább
kigyót, békát; akasztott ember körmét – meg nem eszik.
Pedig kizárólag ilyféle gyógyszereik vannak a kuruzslóknak; s ha
egyik-másik, – csakhogy tessék-lássék, egy kis avas szalonnát, vagy
megrágott sós kenyeret is használ a kúrához; azért a legnagyobb része a
titkos gyógytárnak, még undoritóbb, mint a mit a debreczeni
javasasszonynál találtak.
Ez orvosságok aztán mindenféle bajt gyógyitanak; természetesen egy-egy
kis ráolvasással föleresztve. Van egy kuruzsló-könyv kezeim között,
három megyében hires kuruzslónak rámhagyott öröke; amelyben száz meg
száz betegség és azok orvossága szép százesztendős betűkkel össze van
irva. A végében egész halommal a sokféle ráolvasás, nyilalásról,
hibbanásról, nyavalyatörésről, szemhályogról, meg még egy rakás isten
veréséről.
A nevezetesebb betegségek szép sorba vannak szedve benne. Elől a nép
előtt olyan rettenetes sárgaság, azután a nyilamlás; utána a süly, a
rontás, a hályog, a pokol kelet, a veszettség, a szivszoritás
(nehézség), külső sebek, a szent-Antal tüze, körömméreg, a hibbanás, a
rüh, a torokgyík, a görcsök, a szemverés vagyis megigézés; végre a
csömör, százféle kelevények meg a többi baj, amivel a szegény embert a
jó isten meglátogatja.
Mindegyik baj után, le van irva annak orvossága is.
A =sárgaság= orvossága, amely betegséget az ember a kuruzsló-könyv
szerint úgy kaphat meg, ha valamely halottas ház ablakán benéz és
meglátja a halottat; vagy ha az ember a halott mosó vizbe véletlenül
bele lép, – e következő:
Vesz az ember, a sárgaságban szenvedőhöz hasonló keresztnevű ember
fejéről kilenc férget, ezt a kilencz madarat egy almába belesütve, be
kell adni a betegnek. Azután egy ugyancsak hasonló keresztnevű ember
ganajából egy darabkát bele tesz az ember egy keményre főtt tojás
sárgájának a helyére; a tojást kis zacskóba varva, titokban az oltár
teritő alá kell tenni, hogy egy barát három misét mondjon fölötte s
ekkor a tojást a beteg kösse a nyakába s ott viselje kilencz napig.
Ezt kilenczszer kell ismételni; – ha t. i. a szegény beteget már az első
kilencz nap borzasztó orvossága után meg nem üti a guta.
A könyvecske szélére oda van jegyezve, hogy az öreg kuruzsló hat betegen
kisérlette meg a gyógyitást; de egyik se vitte föl a – második kúráig.
Azt hiszem, elég is ebből a jóból – egy porczió.
A =nyilamlás= orvossága, amit az ember meghűtéstől, vagy rosz fekvéstől
kaphat, mint a könyvecske tartja; – egy kicsit megint furcsa!
Sütő-teknő négy szarvából öntsön az ember keresztben vizet a teknőbe;
azután szintén úgy a sütő-lapátról is keresztben; s az igy
megnedvesitett teknőből kaparja össze az ember a vakarékot s gyúrja meg
egy újjal kovászszá. Ezt a kovászt aztán rá kell tenni a nyilalás
helyére s hozzá a következő ráolvasás jár:
„Uram Jézus Krisztus, aki meggyőzted a poklot és halált, légy
segítséggel a te szolgádnak. Mikor a Krisztus a földön járt vala;
szállást kért vala. Engedelmes gazdája, haragos gazdasszonya; gyékény
ágya, kő vánkosa; nem nyughatott, maradhatott. Úgy ezen te szolgádnak az
nyilamlása, nagy fájdalma ne nyughasson, maradhasson; úgy siessen
elmenni mint sietett az Boldogságos szűz Mária a Kálvária hegyére!“
Az öreg kuruzsló ezt a ráolvasást alkalmazta a fog és torokfájásnál is.
Bátran használhatta volna még a körömméreg, lábfájás, hibbanás és
fejfájásra is; ilyen ártatlan szer nem sok kárt tesz az emberben.
A =süly= orvossága még eredetibb s mig az ember a sühös helyet egy kis
avas szalonnával kenegeti; egy kis bolondos nótát mormol hozzá:
„Sű-sű, lencse-sű;
Borsó-sű, – tök-sű;
Hagyma-sű; és hetvenhétféle-sű,
neked parancsolom, a boldogságos szűz parancsolatjával vessz el!“
A =rontás= orvossága már veszedelmesebb.
Rontásnak kereszteli a kuruzsló és a babonás nép az undorító fekélyekkel
járó nemi betegségeket; miket az emher, kicsapongása által szerez; s
amit ahhoz értő orvosnak csupa álszégyenkedésből restel megmutatni s
amitől a kuruzslás veszedelmes révén szeretne megszabadulni.
A kuruzsló patikában van ellene anynyiféle orvosság, hogy válogatni
lehet benne. A legveszedelmesebbet már láttuk a boszorkány-átkoknál.
A legártatlanabb a következő:
Vesz az ember két itcze sört méretlen; s ebben kilenczféle boltbéli
édességet összefőz, s azt a beteg a kétszeresen befűtött kemencze
mellett, a patkán megissza; aztán végig fekszik a pánkon és betakarja
magát kettős dunnával, vagy bundával.
Másik orvossága már kissé károsabb.
Vesz az ember kilencz kútból kilencz itcze vizet; s kilencz
szemétdombról, kilencz marok szemetet s ezt összefőzi; és ebbe mossa a
beteg magát.
Még undorítóbb s veszedelmesebb a harmadik:
Paszulyt, lencsét, köles-kását össze kell főzni kilencz fának termő
rügyeivel, s ezt a beteg egye meg. Amit meghágy azt a mosogató dézsába
önti s e dézsában mindazon edényeket, s evő eszközöket, melyekben az
orvosság főtt s melyekkel azt megette, le kell mosogatnia; s e moslékkal
szokás a beteget a fejétől a lába felé, háromszor lemosni, jobban mondva
lemoslékolni.
Mindezen orvosság mellé még jár a következő ráolvasás is:
„Poklos ember ment a Jézushoz; János apostol, láttára elszaladt. Poklos
mondá Jézusnak: „ne nyúlj hozzám!“ Jézus mondá Jánosnak: „nyúlj hozzá!“
Az Úr Jézus hozzá nyúlt egy zöld ággal. Siess innét eltávozni pokoli
betegség, mint János apostol eltávozott tőled! – Igy muljon el rólad a
rontás, – sietve. Amen!“
Mindezen orvosságok azonban csak a benne hivők bőrét érdeklik; s ha
valakinek az a paszsziója, hogy akármiféle kuruzsló kotyvasztékot
összeegyék, vagy moslékban fürödjék; hát az az ő gondja; hanem a
negyedik orvosság már az égbekiáltó bünöket szaporitja.
Az a babonás hit él – ugyanis a söpredék közt, hogy az ilyen rontás
elmulik, ha a beteg, fekélyes testével egy ártatlan hét éves gyermeket
érint.
S ez égbekiáltó babonának számtalan ártatlan áldozata van; kik zsenge
gyermek korukban a legrútabb fekélyekkel boritvák; s kiket megmérgezett
vérök örökre nyomorékokká tesz.
S ha meggondoljuk, hogy a kuruzslók, a három első hóbortos gyógymód
bizonyos sikertelensége után, rendesen a borzasztó negyedik gyógymódot
ajánlják; csakugyan be kell látnunk, hogy egy kuruzsló, száz ördögnél
nagyobb csapás a világra.
A =szemhályog= orvossága csak egy mormogva elmondott ráolvasás; még
pedig olyan buta ráolvasás, hogy azért, csakugyan az az ember ad, a jó
szó mellé még pénzt is; akinek nem csak a szemén, de az eszén is hályog
van.
Áll a ráolvasás enynyiből:
„I✝n✝r✝i. Názárethi Jézus, zsidóknak királya; Juda nemzetségéből való
oroszlány győzedelmet vett; szaladjatok ellenkező részek! Dicsértessék
az Úr Jézus Krisztusnak drága szent neve; szent Jánosnak szép tiszta,
aranyos vize. Anna elindult; ág megcsapta a szemit; ág után vér; vér
után termés; termés után hályog; hályog után sötétség. Az Úr Jézus
paradicsomában vagyon három szép virág; az alatt ül három szűz leány;
egyik a vért mossa; másik a termést bontja; harmadik a hályogot hasítja.
Vér oszoljon Krisztus Jézus sebeiből kifolyó vérért; a termés romoljon a
Krisztus Jézus öt mélységes sebéért; a hályog hasadjon Krisztus Jézus
szent haláláért; boldogságos szűz Mária keserves hét fájdalmáért. Vér
vizre! Sötétség sárra! Világosság a szeme világára! Az vér, az termés,
az hályog úgy muljon, siessen elmenni, mint az boldogságos szűz sietett
a Kálvária hegyére. Amen.“
Ha még ez a czifra imádság se használna, akkor jön a következő:
„Mikor az Úr Jézus Krisztus a földön járt; tüske bokor alá lehajolt;
szentséges szemét megszúrta. Mén a boldogságos szűz Máriához. Szent
lehelletemet rád bocsájtom. (Rá kell a beteg szemre lehelni). Meggyógyul
a szemed. Amen.“
A =pokolkelet=, vagyis pokolvarnál, melynek gyorsan ölő mérge a
leggyorsabb orvoslást igényli; a mindent tudó kuruzsló megint csak
ráolvas; s a sebre egy kis fokhagymát s összetört üveget rak; bánja
lelke, ha mire a kétszer háromszor végig mormogott ráolvasás elvégződik;
a szegény beteg a keze alatt adja is ki a lelkét.
Szokás a betegnek három szál haját is elásni az eresz alá: aztán a
miatyánkot úgy mondani el, hogy mikor a kuruzsló oda ér: „itt a földön
is;“ – akkor egy gerezd fokhagymát a földre ejt; s e fokhagyma darabot
aztán olyan helyre ássa el, ahol ember nem jár; mert a babonás hit
szerint, ha valaki csak azon hely fölött átmegy is, megkapja a
pokolkeletet.
A =veszettségre= is csak ilyenféle orvosság terem a kuruzslók kertjében.
Ott, ahol az orvosi segély jó formán elég gyors nem is lehet; s az
egyedüli szabaditó a seb kiégetése pokolkővel, vagy tüzes vassal; ott a
kuruzsló könynyen veszi a dolgot s összerak kilenczféle kotyvalékot s
azt adja a betegnek.
Ebben a kotyvalékban pedig van 1. Isten tehenkéje, 2. szent-János nap
előtt szedett ezer jó fű, 3. szent-György előtt villám által ütött fa
forgácsából, 4. kőrös bogárból, 5. tavaszkor szedett kőrösfa bimbójából,
6. szent-György előtt szedett rutafából, 7. szent-Iván bogárból, 8.
Karácsonyi morzsából és két karácsony közti tojáshéjból, 9. szent-Iván
hajnalán mezitláb járván, az ember talpára és lábaujja közé ragadó,
virágok és füvekből.
Ezt a kilenczféle istencsodáját szokás beadni a betegnek; s ha máskép
meg nem veszednék; ettől az orvosságtól kell megvesznie.
Még veszedelmesebb és egyenesen gyilkoló kuruzslószer, a veszettség
ellen kilencz kőrisbogár; amire azon ostoba babona ad okot, mintha a
veszett kutya által megharapott ember, ha kigyógyul, kilenczed napra,
hétre, hónapra vagy évre, kilencz kis kutyakölköt vizell. – Azt hiszik,
hogy a kilencz kőrisbogár, a kutyakölköket hamarabb elhajtja.
A =nehézség= ellen a kuruzsló olajat és tormát ad a betegnek; hozzá egy
kis kénesőt meg szeracsikát is; csak hogy épen poczokmérget nem ad.
A =külső sebre= és =köröm méregre= eleven varangyos békát rak.
A =szent Antal tüzére= egy Antal nevüvel kova és aczéllal szikrát veret;
s még jó, ha a szikrával a beteg szemét ki nem égeti.
A =hibbanásra= ráolvassa a következő furcsa imádságot: „Mikor az úr
Jézus, Józseffel és Máriával szamárháton járt; a szamár a hidra lépett s
a lába helyéből kihibbant. József mondta Máriának, Mária mondta szent
fiának; Jézus mondta hibbant lábnak: menj helyre!“
A =rüh=, ezen ragadós és veszedelmes betegség kuruzsló orvossága még
megállhat; amenynyiben a beteget három egymásutáni napon bekenik
tehénvaj és kénvirágból készült kenőcscsel. Hanem aztán annál
esztelenebb és veszedelmesebb a kúra utólja; mert a kuruzsló a bekent
beteget rendesen egy befűtött kemenczébe bujtatja; s akárhány ártatlan
gyermek csak összeégve, összenyomoritva kerül ki a sütő-kemenczéből.
=Torokgyikra=, az ártatlan gyermekek ez oly veszedelmes és gyorsan ölő
ellenségére a kuruzsló csak egy szent György nap előtt fogott gyikot
javasol, amelynek torkát meg kell simogatnia a torokgyikos gyermeknek a
növendék ujjával.
A =görcsökben= szenvedő gyermekre a kuruzsló, egy bal ablakszárnyat
fektet keresztben; vagy tollal füstöl az orra alá; meg a jó isten győzné
rendre elszámolni azokat az eszeveszett babonáskodásokat, amit a szegény
ember betegén a kuruzslók, meg javasasszonyok elkövetnek.
Csak az itt előhozott pár esetből láthatjuk, hogy a kuruzslók hóhér
kezére bizott szegény betegnek mily undoritó és gyakran ölő orvosságokat
kell beszednie; látjuk, hogy külsőleg, – az oly nélkülözhetlen
tisztasággal ellenkezőleg, épen a legundokabb piszokkal rontják a beteg
állapotát a javasasszonyok; de legborzasztóbban láthatjuk főkép azt,
hogy a leggyorsabb orvosi segélyt igénylő bajoknál, minők a pokolvar, a
veszett ebmarás és torokgyik; a lelkiismeretlen kuruzslók mily bünös
lassúsággal s mily könynyelmű módon bánnak el a beteggel.
És leginkább ezen része a kuruzslásnak a legbünösebb; mert a beteggel
piszmogva; azt undoritó kotyvasztékaikkal tartva; gyógyulással biztatják
a beteg hozzátartozóit; s azok teljesen megnyugodván a biztatásra,
szükségtelennek tartják rendes orvost hivatni a beteghez, ki
segélytelenül, vagy még több esetben a kuruzslók segitsége folytán, –
nyomorultul és menthetlenül vész el, – gyakran jelentéktelenül kezdődő,
de a gyógykezelés hiánya folytán gyorsan fejlődő bajában.
Láttuk másrészt ismét, hogy a kuruzsló nem döbben vissza a
legirtóztatóbb tanácstól sem, ha csak az ő ajándék lisztje és szalonnája
kijár; – s mint a rontásnál emlitettük, ezer és ezer nyomorékká tett
ártatlan csecsemőn követik el, – minden lelkifurdalás nélkül a
legborzasztóbb – nyolczadik halálos bünt.


Angyal csinálás.
Javasasszonyaink és bábadoktornőink, kik a betegeket
halottmaradványokkal étetik, – egész üzletet csinálnak az úgynevezett
„=angyal csinálással=“ s a „=gyermek elhajtással=“; s irtózat nélkül
vállalkoznak rá, hogy a gondjaikra bizott fölösleges kis gyermeket,
valami arravaló szerrel angyallá teszik, azaz kivégezik; igy vesz el a
dajkaságra bizott gyermekek fele; örökre elaltató orvossággal; a másik
fele pedig kiéheztetéssel.
Még háladatosabb, de egyszersmind bünösebb mesterségük, hogy az ártatlan
méhgyümölcsöt, a bünös és meggondolatlan anya életének
veszélyeztetésével, – elhajtják.
Nem egy bünös életű asszony, és megtévedett leány lett már áldozata a
kuruzslók bábatudományának; vagy ha nyomorult életük meg is maradt; úgy
részeseivé lettek egy bünnek, melyet a törvénynél is kegyetlenebbül
büntet a soha el nem altatható, és meg nem csalható öntudat és
lelkiismeret.


Bájital.
De a kuruzslók dolga ezeken kivül az úgynevezett =megigézés= és =bájital
készités= is. Ők a =mosdó vizek= gyártói is; amelylyel valaki olyan
széppé teheti magát, hogy az egész világ utána bolondul.
Ezt a szépséget azonban sok szerencsétlen hiú teremtés keservesen
megsiratta már; midőn a szépitő szer nyomán, az abban lévő
méreganyagtól, összeégettebb, ránczosabb és darabosabb lesz az arcz,
mint a ragyaveréstől.
A szerelmi varázsitaltól pedig, melylyel valamelyik esztelen teremtés
valakinek szerelmét akarta megnyerni, – nem ritkán a megétetett, vagy
megitatott a bolondok házába kerül; ha nem épen abba a csendes egy öles
házba, ahol már többé megszünik a szépség, és nem zaklat többé senkit a
boldogtalan szerelem.
Pedig e bűnös hóbort nagy divatban van a fiatalságnál. És sokszor fordul
a boldogtalan és megvetett szerelmes; vagy az, aki a más szerelmesére
irigy, – a kuruzsló tudományhoz bájitalért; vagy egy kis megigéző
erőért.
És mit nem adna a kuruzslóné, jó pénzért. Nincs az az esztelenség,
amelyet kizsákmányolatlanul hagyna. Az pedig köztudomású dolog, hogy a
nagy szerelem valóságos vakot csinál az emberből.
S az ilyen szerelem bolondja bizon beadja a kotyvasztott bájitalt, ha
valakire fáj a szive; aminek aztán leggyakrabban épen az adja meg az
árát, a kinek szerelmét az illető megnyerni akarta.
A megigézés már nem járt enynyi veszedelemmel. Legfölebb ha a nagy leány
ruhája alá forditva kötőt kötött; aztán tánczhelyen, vagy bucsún, vagy a
nagy mise alatt communiókor, erősen a megigézendő legény szemeibe
nézett.
Ez egy kissé könynyebb mesterség is, amenynyiben a legénynép-féle, egy
szép eladó szemeibe hamar belebolondul.
Azért az igézetet nem is tartják mai napság tiltott dolognak.
De bezzeg hajdanában; hány ártatlan áldozata volt a megigézés
babonájának.
Ha a rátartó, kevély szülék nem akarták gyermekük szerelmét megtürni; s
ha bár mi okból a házasság ellen voltak; elég volt egyszerüen a biróhoz
szaladniok, hogy gyermekük megigézőjét bejelentsék.
A törvény előtt az igézés, a boszorkánymesterségek közé tartozott; s a
láb alatt levő szerelmes ifjú, vagy leány egy boszorkánypörnek kiállott
kinzásai által, könynyen el volt mozditható a nagyralátó szülék útjából.
Az igézőnek épen úgy halál volt a büntetése, mint a boszorkánynak.
Meg se járnánk, ha mai napság, minden a szülék kedve ellenére létesülő
szerelemnek, egy igaz sziv esnék áldozatul. A törvény ma nem avatkozik
már a dologba.
Másrészt azonban a bájitallal való hóditás annál nagyobb törvényes
ellenőrzést igényel; s az étetés, vagy megitatás egy cseppel sem különb
eljárást érdemel, mint a mérgezés.
Mert nem is egyéb az, mint mérgezés; mely ugyan szerelmet nem ébreszt
senkiben; de annál több haláleset, vagy megőrülésnek az okozója.
Minden falunak van egy-két szánandó bolondja. Száz ilyen közül
kilenczven bizonynyal a bájital áldozata.


Erőlekötés.
Szintén a kuruzslók révén készül az a borzasztó szer is; amelyet
valamely fiatal házaspár ellensége, a boldog életűek ételébe vagy
italába kever, hogy házas életük isten áldását elvegye; s gyermek
születését lehetetlenné tegye.
E babonának egyik főága az erőlekötés; melyre a kuruzslónék kész
tanácscsal szolgálnak – jó pénzért. Pedig erre a babonára tanitani a
népet valóságos égbekiáltó vétek. Nem is egy bün elkövetésének útja e
babona; s a börtönöknek gyakran nem egy szomorú lakója, ennek a
babonának átkát nyögi.
E babona szerint a nő férjének, vagy bármely kuruzsló, akármelyik
embernek férfi erejét lekötheti, vagy szóval, vagy egy szál hajjal is;
úgy, hogy az elgyöngitett ember a házas életre képtelen és tehetetlen.
Legközelebb is szörnyű gyilkosságnak volt okozója e babonás hit. Egy
férj, meggyilkolta feleségét, s a vallatásnál azzal védte magát, hogy,
ugy mond, felesége álom közben egy hajszállal lekötötte az erejét s ő
azóta tehetetlen. Ezért állott boszút rajta.


Kis gyermek ujja.
Még szörnyűbb babona él a nép közt a méhgyümölcs kis ujjáról; mely
szerint az anyaméhből kivágott kis gyermek kis ujja, úgy világit éjjel,
mint a gyertya annak, aki azt tartja, s más azt nem láthatja.
S ez a babonás hit száz meg száz ártatlan áldozat életébe került már; s
a néphit azt tartja, hogy valamenynyi hiresebb haramia ilyen gyertyával
világit magának.
A kis gyermeket különben sokféleképen használják a kuruzslók. A kis
gyermek sziv; a gyermek nyelvecske több kuruzsló varázsszernek
alkatrésze; sőt a halott gyermek ingecskéjének is adnak a kuruzslók
babonás erőt; s ez az átkozott babonás hit hány ártatlan gyermek életébe
kerül évenkint?!
Csak nem rég történt, hogy Mármarosban egy szegény asszony a Tiszában
korsót meritett, s a közelben a kövek alatt alig pár nap előtt elhunyt
kis gyermekének hulláját pillantotta meg. A kis hullának hiányzott a
nyelve, szive és kis ujja, s egész halotti ingecskéje.
Holtra rémülve szedte össze kis halottja maradványait s a biróhoz futott
vele. Az eset az egész várost a legnagyobb lázadásba hozta; s ennek
tulajdonitható, hogy már aznap délután befogták a két vadállatot, kik az
eltemetett kis halottat ily borzasztó módon megcsonkitották. Egy vén
javasasszony, meg a temető csősz egy kézre dolgoztak, s az eltemetett
kis gyermeket fölásták, s a nyelvük, szivük, kis ujjacskájok és halotti
ruhácskájokból készült, kuruzsló-orvosság árán, híven megosztakodtak.
Borzasztó dolgok ezek; s szinte fájdalmasan esik elhinni, hogy mindezt,
de még száz és és százenynyi büntettett is, a legnagyobb hideg vérrel
követnek el, egy kis haszonért a lelketlen kuruzsolók. S miután a
szegény nép nagyon bizik titokteljes tudományukban, bizon sok módjuk
van, az ördögök ezen megátalkodott tanitványainak, a szegény embert,
egészségében és vagyonában, két oldalról is megrabolni.
Szokás mondás, hogy akit az ördög egyszer megragad, azt nehezen ereszti
el. Méltóbb jusson mondhatjuk ezt a kuruzslókra; mert nincs a szegény
embernek egy kis ujja, amely teli ne volna a kuruzslók babonás
tanácsával s rosz szokásaival.
Követi is, akinek hályog van ez eszén, derüre borura, a jó tanácsokat;
ha sokszor, a veszedelem oda égeti is a körmét.


Haldoklók körüli szokások.
A kuruzsló nem csak a beteget kinozza halálra, hanem még a szegény
haldokló mellől se tágit s száz meg száz babonás tanácsot ad a
környezetnek, hogy mint kell a haldoklót a halálhoz előkésziteni.
A ki csak egyszer látott egy haldokló szegény embert, elborzadhatott a
sok babonás szokástól, amit azzal, hozzátartozói elkövettek.
Hisz az a sok előkészület, az a sok babonás szokás, ami mind a