A babonák könyve - 2

Total number of words is 4263
Total number of unique words is 1856
32.0 of words are in the 2000 most common words
42.7 of words are in the 5000 most common words
49.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
fekete kutya képében egy gyereket megharapott. Ugyanekkor a nép a kutyát
megfogta és valaki levágott a szőréből egy csomót, a harapás helyére.
Szerencsétlenségére a legény vasárnapra egy kissé kicsípte magát,
megnyíratta a haját és megborotválkozott; a babonás nép aztán azt fogta
rá, hogy a haja vágásán meg látszik a nyoma annak a levágott
szőrcsomónak, amit a fekete kutya bundájából nyírtak le. Hiában védte
magát a jámbor még a borbélyával is; bizon elítélték a szegény fejét s
meg is égették.
Valami Dókáné nevű öreg asszonyt pedig arról vádolták, hogy a
szomszédjának a kis fiát, aki a kertben édesfát ásott, bikaképében
megdöfte. Ezt ugyan senki se látta, de a kis gyerek, aki különben
nyavalyatörős, nehézséges volt; álmában mindig bikákkal vesződött s
mikor Dókánét látta, azt mondta, hogy olyan volt a bika, mint ez az
asszony. Enynyi volt az egész bizonyiték ellenébe és mégis elitélték.
Igy csinálták maguk a bírák egyik boszorkányt a másik után; s mert ahol
nagy a szegénység, több az erkölcstelenség is; s igy ez időkben oly nagy
számmal fogdosták össze a boszorkányokat, hogy elrémül az ember, ha a
szententiákat elolvassa.
1728-ik esztendőben egy német tudós tartózkodott Szeged városában, ahol
közbe legyen mondva, mai napig meg van a boszorkány-sziget, melyen az
ilyen szerencsétleneket elégették. Ez a német tudós a „Frankfurti
ujság“-ba levelet irt Szegedről s a többek közt azt mondja: „Nem régen
itt több férfit és asszonyt fogtak el, akiket boszorkányság űzésével
vádolnak; és nemcsak a legszigorúbb vizsgálat alá vétettek, de a máglya
halál is rájuk szententiáztatott. De mielőtt megégették volna őket,
előbb víz és mérő próbára tétettek. Hosszú kötélen a vízbe eresztették
őket, de biz azok a víz szinén maradtak. Ekkor megmérték őket s egy
vastag asszony csak másfél nehezéket nyomott; férje pedig öt nehezéket.
– Mult pénteken tizenkettőt égettek meg; köztük magát a város bíráját
is. – Még nyolcz boszorkány van fogva, kiket már megúsztattak és
megmértek. Tegnap megint húsz boszorkányt fogtak el.“
Égbe kiáltó volt az a butaság, melynek ennyi ember-élet esett áldozatul;
s maga az a körülmény, hogy ennyi ember halt meg a máglyán; leginkább
bizonyította, hogy a boszorkányság csak a babonás emberek képzelődéséből
származott. Mert hiszen azt is hitték akkor, hogy az ördög a valódi
boszorkányt, mint hű szolgáját, az égő máglyáról is megmenti. Már pedig
ilyen eset egy se fordult elő s igy ez is mutatta, hogy a szegény
áldozatok, kiket mint boszorkányokat elégettek – csak a babonaság és
butaság vagy pusztán bosszúállás áldozatai voltak.
Hanem a szerencsétlenek között olyanokat is találunk, akik a
vallatásoknál egész büszkén jó szántukból boszorkányoknak mondják
magukat. Hajmeresztő dolgokat vallanak magukra; amik soka meg nem
történtek; de meg se történhetnek. Büszkén és kihivóan vetik a birák
elé, hogy őket hiában üldözik, hiában vetik börtönbe és hiában itélik
máglyára; mert az ördög, akinek szolgálatában állanak, őket úgy is
megszabadítja a börtönből és máglyáról; hanem akkor jaj lesz azoknak,
kik kezet mernek reájok tenni; jaj lesz annak, aki őket föladta; aki
ellenük tanúskodik; de még jaj annak a birónak is, aki őket el meri
itélni!
Az ilyen dolgokon aztán egy kicsit meg akad az ember. Hogy talán még is
van valami a dologban! Pedig dehogy van; mindjárt a nyitjára érünk a
megmagyarázhatlan hetvenkedésnek.
Első oka ennek az, hogy a szerencsétlen bevádolt teremtés azt hitte,
hogy majd igy megrémíti az ellene fölszóllalható tanúkat, sőt magukat a
birákat is; és azok nem merik elítélni.
Második oka ennek az volt, hogy az ily bevádolt már úgy is tudta, hogy
se isten, se ember őt megnem mentheti; tehát inkább magára vallott
kinzások és próbák nélkül; hogy a kinos vallatást elkerülje. De az
ilyenek aztán egyúttal boszút is álltak a föladókon, sőt magukon az
itélő birákon is. Mert csak anynyit kellett mondaniok hogy ez, vagy
amaz; a Péter vagy a Pál szintén boszorkány, hogy velök volt a
boszorkány gyűlésen; s azt a szerencsétlent aztán azonnal elfogták,
vallatták és irgalmatlanul megégették.
Igy vallott egy gyerek, egy csizmadia inas pajtására, hogy az a határt
elverette jéggel. S a szegény borzas inast is máglyára juttatta.
Igy vallott egy asszony, magára a szegedi biróra Rózsa Dánielre; s bizon
biró uram is máglyára jutott. Mint az imént a német tudós is emlité
levelében.
A harmadik és leggyakoribb ok pedig volt a következő:
A boszorkány tudni illik többnyire a kuruzslónék soraiból telt ki; akik,
– nehogy valakinek csak még kételkedni is eszébe jusson, az ő gyógyító
és rontó erejükről; életüket és cselekedeteiket titokba burkolták.
Nappal nem igen mutogatták magukat, egymás közt csak éjjel érintkeztek s
a gyógyitásokat is csak saját sötét kunyhóikban, vagy pinczékben
végezték; ahol egyúttal a tűzhely is állt a kuruzsló kenőcsök főzésére;
mikhez füveket, babonás rongyokat, emberi hajat, köröm-hulladékot,
kigyót, békát össze válogattak; amivel a tudatlan embert bámulatra
inditották; főzés és gyógyitás közben értelmetlen mormogást vittek
véghez s kuruzslásuk titkát senkinek elnem árulták, épen mint a mai
javasasszonyok.
S az ilyeneket a nép ösztönszerüleg boszorkányoknak hitte; kedvükbe
iparkodott járni; nehogy kárt okozzon személyének vagy jószágának; sőt
ha valami baja akadt, az ilyen kuruzsolókhoz fordult segitségért, aki
aztán jó pénzért, egy kis hókusz pókusszal és titokteljes ráimádkozások
s kenőcsökkel, mindig szivesen szolgált a hozzá forduló szegény
embernek.
Miután pedig a babonás hit szerint az ilyen kuruzsolók, vagy mondjuk:
boszorkányok csak maguk birták és tudták gyógyitani azokat a
betegségeket, amiket a nép fogalom szerint ők maguk zúditottak az
emberre; azért bizon a nép nagy félelemmel viseltetett az ilyen
boszorkány és egész családja iránt. Mert az ilyen kuruzsoló boszorkányok
azt hirdették a népnek, hogy ők tudományukat a szellemektől tanulták s
azt családjuk minden tagja egymástól, s fiú az apától örököli.
Ez a boszorkányság, vagy is inkább kuruzsolás tehát valóságos
kenyérkereset volt. Azért, ha egyik másik tagja a kuruzsoló családnak,
mint boszorkány a törvény elé került; miután már úgy is tudta, hogy a
halált elnem kerülheti; tehát hogy a nép előtt még inkább rémitőbbé és
félelmetesebbé tegye hátramaradó családját; azért olyan dolgot is magára
vallott, amit soha el nem követett, s amit megtenni soha sem is birt
volna.
Volt még végre egy oka az ilyen önvallomásnak; ami szintén nem egy
esetben fordult elő.
Ugyanis, mint minden rendkivüli dolognak, úgy a boszorkányság fogalmának
is megvolt az a csalogató hatása; amilyen minden titokszerüségnek van a
kiváncsiakra nézve. Bizon nem egy-két ember, kiváncsiságból is szeretett
volna részt venni olyan boszorkány-gyűlésen, ahová az ember piszkafán
repül. És a vén kuruzslónék, jó pénzért, ilyen dologra is megtanitották
a kiváncsi, babonás embert.
Valami bolonditó, hevitő erejü bogyókból és kőrisbogarakból olyan
igazgató kenőcsöt készítettek, hogy aki azzal testét bekente, az a
legnyughatatlanabb izgalmas álomba merült: s oly élénken álmodta végig
azt, amiről egész napokon át gondolkodott, mintha csak ébren történnék
az vele.
Az izgató kenőcs se fölébredni, se elaludni nem engedvén; fél álom és
ébrenlét közt a legnagyobb lázban, éles képzelődése elvitte őt a levegőn
keresztül a szent Gellért hegyére; ahol mindent úgy festett elébe
beteges, lázas álma, amint azt előtte a vén kuruzslóné elbeszélte. Ott
látta a temérdek sok boszorkányt, a sok ördögöt és gonosz szellemeket.
Azokkal dőzsölt, mulatott, tánczolt; s mikor mulatságának vége volt;
tudni illik, a kenőcs okozta lázas álom már tünedezni, fölizgatott
képzelődése lohadni kezdett, akkor visszaszállt a levegőben, egy
piszkafán lovagolva, s a kéményen keresztül bebukott a szobája kellő
közepére.
És csakugyan, mikor kinos álmából az esés fájdalmai fölébreszték; ott
találta magát a szoba közepén a földön; ahová lázas hánykolódása közben
az ágyból kiesett.
Az ilyen ember aztán, ha lassan magához tért is; soha se tudta, menynyi
az igaz, és menynyi a képzelődés azon éjjelnek lázas nyugtalanságából.
Az ilyen aztán, ha esztelen álmát valakinek, mint valóságot elbeszélte;
s ha történetesen törvény elé került, bizon a kinzásokra, könynyen
valóságnak mondta az egész beteges álomképet.
És az ilyenek, igazi szerencsétlen áldozatai voltak a kuruzslónék
lelketlen kenyérkeresetének; még töbször azonban szánandó áldozatai a
bünnek; mert nem egy eset volt arra, hogy a kuruzslónő személyében
lappangó keritőnő által, önkivületbe ejtett ártatlan leányok,
kiváncsiságuknak lázas állapotukban, keservesen megadták az árát.
Mindezek eléggé bebizonyítják, hogy mit tartson az okos ember az
ugynevezett boszorkányokról; hogy azok egynehánya erkölcstelen
életmódja; más része a régi vallás elhagyása miatt kapták e megbélyegző
nevet. Egy jó részük ismét csak szerencsétlen áldozata volt, hibáján
kivül is, a babonás hitnek; végre a legnagyobb részük népámitó s a
szegény ember zsirján élősködő csaló.
És az ilyen utolsó fajtájú volt legtöbb, azért is nem igen lehetett úgy
kiirtani, hogy magja veszszen; míg végre aztán maguk a törvény emberei
is megsokallták a dolgot s nem keresték a boszorkányt; s minél inkább
elfelejtkeztek róluk, annál inkább pusztult a fajtája.
Az utolsó boszorkányok pedig már anynyira ártatlan teremtések voltak,
hogy megelégedtek a gyógyitgatással, ráolvasással, kuruzsolgatással.
A hires szegedi boszorkányok fajtája is úgy elpusztult aztán, hogy a két
utolsó Dóka Ágnes és Lantos Margit már a szent Gellértet csak híréből
ismerték.
Doka Ágnes ugyan vállalkozott rá, hogy elrepül; de biz ő csak ugrálni
birt; s végre is töredelmesen bevallotta, hogy csak tréfából
bolondította a népet, s egy kis szalonnáért meg tojásért hazudozott
nekik.
Még jobban fölsült Lantos Margit, aki azt mondta, hogy ő rajta meg van a
boszorkányjegy; mikor aztán egy pár asszony megvizsgálta; bizon az
állitott jegynek nyoma se volt rajta. Ezeket aztán népámításért
becsukták egy-egy hónapi fogságra.
Igy veszett aztán ki e veszedelmes fajnak a magja is: s azóta nem is
került törvény elé egyetlen boszorkány ügye.
Fájdalom azonban, megmaradt a nyoma a boszorkányságnak egy-két olyan
babonás hitben, ami nemcsak szégyenére válik népünknek, de többnyire a
legnagyobb kárára is; sőt az nem ritkán a legnagyobb bűnöknek anyjává
lesz.
Mint a könyv elején is mondtuk, akárhány babonás ember van, aki még mai
napság is a boszorkányok munkájának tudja be az olyan bajokat, aminek
természetes okait és magyarázatát nem érti.
Annál veszedelmesebb pedig az ilyen balhit; mert a babonás ember aztán
az ilyen bajoknak, orvosságát is csak babonás úton keresi; még pedig a
legtöbbször olyan úton, a melyik a babonából a legnagyobb bűnbe; s
roszasága nélkül, csupa butaságából, a börtönbe vezeti.
S a babonáskodás veszedelmesebb a gonoszságnál. Mert aki rosz, az még
számít is; és ha valami bűn elkövetése valami nagy fáradságba kerül, még
vissza is rettenhet s nem vág olyan veszedelmes dologba. De a babonás
ember nem számít, hanem mint a vak, butaságában megy előre
föltarthatlanul, ha a saját nyakát szegi is.
Ezért olyan veszedelmesek azon babonák, melyek a boszorkányok révén
maradtak népünk nyakában, keserves örökségül.
Megismertetjük azokat sorban s megvilágítjuk azt is, hogy ily
boszorkányos rendkívüli dolognak, a természettudományok segitségével
milyen természetes a magyarázata. A boszorkányok munkája közé tartoznak
mindenekelőtt:


A járványos betegségek.
Ezek közül pedig különösen azok, amelyekben tömegesebb a halálozás, és
megbetegülés, mint p. o. a hazánkat oly gyakran látogató cholera; vagy
régebben a borzasztó pestis; az úgynevezett fekete halál.
Ilyen járványok a fekete himlő is; a gyerekeknél pedig a roncsoló
toroklobb, vagy a torokgyík; ilyenek a hagymáz vagy is tiphusz s a nem
annyira halálos, mint igen tartós betegségek közül a váltóláz járvány;
vagy is az úgynevezett hideglelés.
Annál veszedelmesebbek pedig e járványok, mert az embert hirtelen
támadják meg s ragályosságuknál fogva csoportosan pusztítják.
Emlékezzünk vissza csak a cholerára; az bizon a legműveltebb embert is
megijeszti; a műveletlen ember pedig épen elveszti a bajban a fejét; de
míg az okosabb ember ismerve a baj okát, annak helyes orvosságát keresi;
– addig a babonás ember a baj okát is, meg orvosságát is babonás úton
kutatja.
Pedig a járványoknak meg van a legtermészetesebb magyarázata és oka.
Megromlott viz; posványok és rothadó testekből kiszálló párák, amik
megmérgezik a levegőt; éretlen gyümölcsök mértékletlen élvezete;
mindmegannyi veszedelmes okai a járványos betegségeknek. Háború, vagy
nagy éhség idején, mikor a csatában, vagy éhségben elhullott s több
ideig temetetlen maradt emberi hullák rothadása rendesen úgy megmérgezi
az éltető levegőt, hogy a háborúnak és éhhalál pusztitásának természetes
következése a járványos betegség is.
Könnyű ennek példáját látni abban is, hogy olyan faluban, ahol sok a
pocsolya, a mocsár; vagy ahol sok a kenderáztató; és igy sok bűzös pára
fejlődik ki az elpárolgás által; rendes járványképen minden esztendőben
előfordul valamely betegség; ha más nem, hát a harmadnapos hideglelés.
Igy származik és terjed a cholera is; és eléggé szomorú dolog, hogy az
ilyen bajt a nép, babonára hajló nagy tömege, egyes ámítók után,
rendesen a boszorkányoknak és rosszaknak tulajdonítja.
Szerencsére mégis nem sok helyen fordult elő olyan cholera gyógyítás,
mint egy temesmegyei faluban; ahol valami csodalátó, babonás ember
elbolondította az egész falut, hogy ezt a bajt, a boszorkány hozta a
vidékre. És az meg se szűnik addig, mig egy ilyen betegségben elhunyt
halottat ki nem ásnak a sírból; s a szivéből az egész falú népe nem
eszik.
Nehogy pedig valaki ezen dolgot szomorú mesének gondolja; mert a
temesvári törvényszék irattárában benne van az itélet, melylyel a vad
állatokat megbüntette.
Be van ott bizonyitva, hogy a falúbeliek, a biró uram vezetése mellett
kiástak egy cholerás halottat, s a szívét felosztották egymás között.
Ettek is belőle többen; azok aztán nyomorultan el is pusztultak; mert ha
megnem kapták volna a szörnyű betegséget anélkül, – meg kellett kapniok
az undortól, és a rothadó, beteg testrész elfogyasztásától.
Biró uram, meg az ámitók, a főkolomposok, ugyan nem ettek a borzasztó
orvosságból; nyomorult életük helyett tehát, csak szabadságukkal
lakoltak; s maig ülik a vármegye házát.
Egy másik faluban azt terjesztették, hogy a bajt egy közelébb elhunyt
boszorkány okozza; s addig el se áll a baj, mig azt a boszorkányt ki nem
ássák, s a hasára nem fordítják.
Még erre a munkára is akadt ember; aki fölásta a megszentelt földet a
boszorkánynak mondott szegény öreg tetemei fölül; föltörte a koporsót;
kirángatta a rothadó tetemet, mely arczával az Isten szép ege felé
fordítva aludta az örök, a csöndes álmot; és lefordította arczczal a
föld mélye felé.
Egy más faluban kiástak egy más halottat s az ásóval lenyakazták s úgy
tették vissza a koporsóba, hogy a test fölfelé, az arcz pedig lefelé
fordittatott.
Hanem biz azért a járvány csak oly erővel dühöngött.
Szokás mondás, hogy még az állat se bántja a maga fajának dögét; csak az
ember tud annyira buta lenni, hogy az állatnál alább sülyedjen, s
embertársának hulláját a sírjában megbolygassa, sőt abból, borzasztó
leirni! – még egyék is.
A babonás ember még e betegségeket, a járványt, a pestist, az éhhalált
és cholerát, is alakba önti; és képzeli azt valami kiaszott, sovány
összetöpörödött embernek; akit nem mindenki lát s aki úgy vándorol
vidékről vidékre; s csak a sűrű erdőben tart pihenést.
S akárhány babonás ember van, aki megesküszik rá, hogy látott már ilyen
féle szörnyeteget. Debreczen alatt fogtak is már egyet s mikor
agyonverve bevitték a városba; egy medvés talián, ráismert a szegény
szörnyetegben megszökött majmára.
Felső-Magyarország egyik tót falujában egy vén asszony is látott
cholerát; de ez már okosabb volt, mint a Debreczeniek, mert ő olyan
formán irta le a szörnyeteget, hogy azt senki sem foghatta meg. Ugy
beszélte, hogy az egy vékony, sötét felhő alak volt, amelyik egyik
végével lenyult a földre, mint a forgószél, a másik végével fölért az
égbe. Ő beszélt is vele, s egy kis harapni valóért elmondta, hogy mit
beszélt vele a szörnyeteg. Megigérte neki, hogy nem bántja többé a
falút! – ilyen jó hirért aztán érdemes is volt, hogy a cholera-látó vén
banyának telirakták a tarisznyáját minden jókkal.
Még egy igen furcsa choleráról hallottunk az időben; akit egy öreg
kocsis ember látott.
Mikor ez az öreg kocsis hajtott az országúton; egyszerre a lovak
fölhorkantak egy mezitelen gyerektől, aki az út közepén feküdt. A gyerek
könyörgött a kocsisnak, hogy vegye föl, de az öreg irtózott s nem vette
föl, hanem a lovak közé vagdosott s elhajtatott. Mikor már azt hitte,
hogy a gyereket jó messze hagyta, visszafordult; de majd kővé vált az
ijedtségtől, mert ime a meztelen gyerek ott feküdt a kocsija derekában,
a szénában.
Mit tegyen vele? rá ripakodott s lekergette, mert már gyanítani kezdte,
hogy nem rendes a dolog. – A gyerek nagy morogva lement; de mikor az
öreg elvágtatott, ismét ott hevert a kocsi derekában. Az öreg se vette
tréfára a dolgot, hanem keresztett vetett a gyerekre s a szentháromság
nevében leparancsolta a kocsiról. Erre a gyerek elorditotta magát s azt
mondta: „Jól jártál, hogy a szentháromság nevében küldtél, mert különben
bevittél volna a falutokba s kipusztitottam volna az egész vidéket, mert
én vagyok a cholera!“ Ezzel aztán hirtelen eltünt.
Ezt a dolgot az öreg kocsis mindjárt a falúvégi csárdában beszélte el, a
mulató falubelieknek; s azt is hozzá tette, hogy ő mentette meg a falut.
Persze aztán meg is vendégelték olyan formán, hogy a füle is kétfelé
állott. Ezt a történetet elbeszélte ő aztán még hosszú útja közben, több
faluban is, és mint a falu megmentőjét, mindenütt jól ellátták, minden
jóval.
Bár pedig isten nevében ellátták volna – egy vendég oldallal; amit
jobban megérdemelt volna, mint a vendégséget; mert véletlenül a tizedik
határban akadt aztán a hallgatók közt egy olyan más faluból való utas
ember, aki már öt-hat faluval visszafelé, hallotta ezt a történetet
tőle. Itt aztán ki is jutott neki a boldogabb végéből.
Mikor ilyen országos csapás látogat egy országot; rendesen százával
terem az ilyen rémületes történet. Egyik hallja, másik tóditja, harmadik
pedig csupa félelemből, utoljára el is hiszi, hogy valójában is megesett
a dolog.
Mert a közrémület nagyon ragadós baj s az ijedt ember rendesen
képzelődésének rabja s ijedtében olyasmit is vél látni, amit nem lát s
olyat is elhisz, amit nem hihet el az esze.
Különben más-más népnek, – külömböző hite van az ilyen járványokról;
ezek közt legészszerűbb a török népnek egy mondája a choleráról. E
tanulságos mesét nem árt megtanulni.
Egykor egy nemes török ifjú lovagolt az úton egy városon kivül s épen
alkonyodott, hogy visszafelé fordította a lovát s iparkodott, hogy
otthonn legyen, mielőtt a város kapuit bezárják. Alig fordult azonban
meg, midőn egy ember ugrott hátamögé a nyeregbe.
– Ki vagy és mit akarsz? kérdé az ifjú. Erre az ember bevallotta, hogy ő
a cholera; s rimánkodva kérte az ifjút, hogy vigye őt be magával a
városba. A török leakarta kergetni a lóról; de végre, miután a cholera
megigérte, hogy csak csupán tiz embert fog elvinni, tehát bevitte a
városba.
Első nap csakugyan tiz ember halt meg a városban; azonban már másnap a
tiz meg tizszereződött; harmad, negyed nap majd a fél város kipusztult.
A rá következő esztendőben az ifjú ismét kilovagolt a városból s mikor
visszafelé fordította a lovát; ime! a cholera ismét ott termett a háta
mögött.
Nohiszen csak ez kellett az ifjúnak. Azonnal elkezdte szidni a cholerát,
mint a bokrot; hogy olyan gyalázatosan megszegte a szavát, a tiz ember
helyett ezret vitt el.
De a cholera erre azt felelte: Tévedsz jó ifjú! én megtartottam, amit
fogadtam. Én csak tiz embert öltem meg; a többi ezer ember ijedtében
halt meg.
Aranyat ér ez a mese; de persze csak a töröknek. Mert a török e mesét
nem azért mondja el a fiának, hogy az a cholerát ember vagy állat, vagy
felhő képében lássa, hanem megtanitja evvel a mesével, hogy az ember a
bajban meg ne ijedjen, el ne veszitse a józan eszét; mert különösen az
ilyen bajokban legtöbb áldozatot visz el az ijedtség. S a feje vesztett
ember könnyen ugy jár, mint az egyszeri tűzkárvallott, aki oltás helyett
beleszaladt a tűzbe.
Mindezen elmondott igazságok daczára is lesz azért elég atyánkfia, aki a
cholerát továbbra is a boszorkányok átkának fogja tartani s lesz olyan
is, aki látott, s ezután is fog látni uton fetrengő meztelen
cholera-gyereket; meg faágon ülő szörnyeteget; talán még olyan is lesz,
aki egy jó oldal szalonnáért beszél is az ilyen szörnyeteggel s egy
másik oldal szalonnáért, el is mondja, hogy mit beszélt vele. Lehet
bizon elég, hanem mi nem várhatunk addig, mig minden babonás embernek
megjő az esze; a mondott szóból értsen, aki értelmes; nekünk mennünk
kell odább, meg kell ismernünk egy második bajt, amit a babonások
szintén a boszorkányok munkájának tartanak.


Állatjárványok.
Szükségtelen a jó gazda ember előtt hoszszasan fejtegetnem, hogy mi az a
lépfene, és a keleti marhavész, mely Egyptomi csapások, házi állatait
évenkint, vagy legalább időnkint megszokták tizedelni.
Azzal bizon az okos gazda tisztában van, hogy e bajokhoz semmi köze a
boszorkánynak.
Hogy a lépfenét, vértályogot megkapja a szarvasmarha, ha folyton
pocsolyavizet iszik, melynek rothadó részecskéi valóságos méreg a
szegény jószágnak. Az olyan csordás, vagy lelkiismeretlen cseléd; vagy
mondjuk a gondatlan gazda, aki restelli a vályút fris kútvizzel teli
merni, azt szokta mondani, hogy jobbat iszik a jószág a tóvizből; mint a
vályúból.
Pedig a jó gazda nagyon jól tudja, hogy bizon némelyik jószág finyásabb
mint az ember s még a kútakban is válogatós. Azért láthatunk a magyar
alföldön annyi kopoja kútat; amit a nép pusztulóra hagyott; s az égnek
meredő, ostorfátlan ágas már messziről beszéli, az ilyen nyelvet jól
értő gazdának, hogy azt a kútat „nem kivánta a jószág!“
Egyszóval az állatjárványoknak épen ugy meg van a maga természetes oka,
mint az emberi betegségeknek; s az állatvilág leggyilkolóbb pusztitója a
„keleti marhavész“, mely a közlekedés által egész szomszédos országokon
át dühöng, maga elég gondot ád a jó gazdának, hogy a bajnak orvosságát
csak ahhoz értő, tanult állatorvosoknál keresse. A babonás ember azonban
sokkal könnyebb dolognak tartja, ha boszorkányos kúrához folyamodik.
Akárhány faluban ugy gyógyitja valami vándorló világcsaló az
állatbetegségeket; hogy a nép figyelmét valami boszorkányra irányozza.
Talán van ilyen a környéken; vagy talán meghalt már; szóval olyan
boszorkány van a dologban, aki nagyon haragudhatik a falura.
Persze ilyet könnyű találni valamelyik elhunyt öreg emberben, aki talán
életében kuruzsló volt; az bizon könnyen beválik szükségből a babonás
népnél – boszorkánynak.
Az utolsó járvány alatt volt ilyen boszorkány-kúra elég.
Kiásták a boszorkánynak állitott halottat s megforditották a
koporsójában. Ha ez nem használt, kiforditották az ingét s ugy adták rá.
– Ha ez se volt elég, lenyakazták egy ásóval. Végre aztán, ha a
marhavész el nem állt; kivették a halottnak a szívét; négyfelé vágták s
a falu végén elégették s az égetett szívdarab füstje alatt hajtották a
csordát a faluba.
Természetesen erre a babonás kúrára nem szokott elállani az állathullás;
hanem ez a csoda-doktort nem hozza zavarba; egyszerűen ráfogja, hogy nem
találták el az igazi boszorkányt. Mert a babonás embert még akkor se
lehet ám megokosítani, ha fonákul üt ki a mesterség; s inkább keres
kibúvó ajtót, csak hogy a babonás hitről le ne kelljen mondania.
Ma napság hála isten, még is csak ritkul ennek a babonás hitnek a magja,
s miután minden ember csak holtig él, apránként kivesz az olyan
csoda-doktorok fajtája, akik a marhavészt, ilyen embertelen módon
gyógyitják.
A boszorkányos bajok között nagyon ismerős a babonás nép előtt a:


Rontás.
Ez pedig tulajdonképen nem azért ismerős, mintha a nép tudná, hogy
hányadán van vele; hanem azért; mert épen az ismeretlen betegségekre
szokás ezt az általános nevet ráhúzni. Amiről senki se tudja, hogy
miféle baj, arra azt szokás mondani, hogy rontás. Leginkább pedig a
fekélyes, undoritó és ragályos betegségekre használja a nép e szót.
A babona szerint már maga a baj is babonás módon támad; ha valaki egy
elvetett diót vagy almát fölvesz és megeszik; ha az útra öntött
ételmaradékba, egy gombolyag összekúszált czérnába bele lép. Az ilyen
elvetett dolgokat átokkal szórja el az ember haragosa s aki véletlenül
bele botlik, azt fogja meg az átok. Testét undoritó sebek lepik el,
aminek orvos, nem birja orvosságát.
Igy burkolja be a babona a kicsapongó, élettel szerzett rút betegségeket
egy teljesen természet fölötti burokba; hogy akit saját mértékletlensége
megvert, – ne legyen kénytelen pirulni. Egy elvetett almára, dióra, vagy
ételmaradékra s az ahhoz kötött átokra fogja azt, amit kicsapongása és
bűnös élete által maga szerzett magának.
Igen is megvan az ilyen ember romolva, de nem rontva; vagy ha rontva van
is, csak a maga bűne rontotta meg.
A legveszélyesebb betegség az olyan, melyet az embernek szégyenelnie
kell; mert aki belé esett a bajba, – orvost keresni átall; s inkább
folyamodik kuruzslókhoz, hogy a bajt, amit a boszorkányra fog,
boszorkány-kuruzslással gyógyitsa.
Ez a gyógyitás pedig bűnösebb a hét halálos bűn elkövetésénél; mert az
elhanyagolt betegség megmérgezi a vért; s az átplántálódik
ivadékról-ivadékra. A szegény kis ártatlan nyomorék szülöttek,
megátkozhatják szerencsétlen életüket, azon rontás miatt, melyet szüleik
rosz élettel szereztek maguknak s adtak ivadékaiknak átkozott örökül.
Nem a boszorkány átka ez a baj, hanem az erkölcstelen élet átka; melyet
az isten és a természet a gyermekekben büntet meg. Nem is a kuruzsló nő
ment meg attól, hanem megment a becsületes, mérsékletes, erkölcsös élet.
Ami – hála istennek népünknél még nem veszett ki egészen.


Az aszály.
Eléggé ismert csapás ez országunkon. Az ember az ujján számithatja, hogy
ekkor is volt, akkor is volt, most alig egy pár esztendeje is volt olyan
országos szárazság, hogy a szegény ember a vetőmagot is kölcsön kérte, s
aratás után a kenyérnek valót is hitelbe kellett vennie.
Gyakori látogatás ez rajtunk a mostoha természettől!
Az ám a boszorkánytól! mondja erre egyik-másik atyánkfia.
Hanem ez az atyánkfia várjon sorára; egyszerre csak egyikünk beszélhet s
miután a garast én tettem be előbb; én hát még egyszer azt mondom, hogy
bizon bizon a száraz meg vizes; a szűk, meg a bő esztendő; a napos,
borult, szeles, ködös, rosz és jó idő; igen is mind csak a természet
dolga.
A hatalmas nagy természeté, amelyik télen a pihenő földet hótakaróval
beboritja; tavaszszal az alvó magot csirába, a kopár ágat könynyező,
duzzadó rügybe hajtja; kicsalja a füvet a földből langy meleggel s
kipattantja a meghasadt rügyet virággá; mely nyáron megérleli a gabonát
és őszszel ideadja valamenynyi gyümölcsét. Ad esőt, száritó szelet és
meleget; áldást oszt minden ébredő reggel s jó reményt hágy minden
alkonyattal.
Ez a jó anyatermészet.
De ez az anyatermészet néha mostoha is tud lenni.
Mikor a tél beköszönt zord szeleivel, száraz fagyával; s a csonttá
dermesztett föld alatt befagy a csira a jó reménynyel bevetett őszi
magba; s ha nagy időnkint lehull egy-két pehely hó, az is csak arra van,
hogy legyen a viharnak mit a szegény ember szeme közé szórni. Tavaszszal
aztán megnyilnak a felhők csatornái, s a szakadó negyvennapos eső
kiáztatja azt a kevés magot is, amit a tél fagya megkimélt, s a
folytonos eső, a föld árjával egyesülve elfoglalja azt a területet, amit
izzadtsággal munkált meg a szántóvető; sást, meg gazt terem az ugar; s a
tiszta búzaföldön vadkácsa meg batla költ. A nyár aztán beteszi az
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - A babonák könyve - 3
  • Parts
  • A babonák könyve - 1
    Total number of words is 4057
    Total number of unique words is 1881
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 2
    Total number of words is 4263
    Total number of unique words is 1856
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 3
    Total number of words is 4263
    Total number of unique words is 1916
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 4
    Total number of words is 4224
    Total number of unique words is 1930
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 5
    Total number of words is 4221
    Total number of unique words is 1818
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 6
    Total number of words is 4141
    Total number of unique words is 1916
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 7
    Total number of words is 4117
    Total number of unique words is 1898
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 8
    Total number of words is 4181
    Total number of unique words is 1887
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 9
    Total number of words is 4282
    Total number of unique words is 1858
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • A babonák könyve - 10
    Total number of words is 1295
    Total number of unique words is 707
    40.4 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    56.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.